Csirke fasírtgolyók kínai szószban

Diéta van, kérem szépen, diéta van, ennek megfelelően a hűtőben csirkehúsok és saláták hevernek, amiket főleg rizzsel fogyasztunk. Hála istennek én igazán kedvelem a csirkemellet, úgyhogy nem okoz problémát az sem, ha több napig kell egymást követően csirkét enni, de azért mégis jobb a változatosság, úgyhogy ma összedobtam egy ilyen egyszerű, de nagyszerű ételt. Air fryeresek előnyben, a többiek süssék a fasírtokat serpenyőben, olajban.

Hozzávalók 5 adaghoz:

50 dkg darált csirkemell (lelőhely: Lidl)

1 tojás

zsemlemorzsa (én most teljes kiőrlésűt használtam, nagyon bevált)

só, bors

1 mokkáskanál fokhagyma granulátum

1 mokkáskanál vöröshagyma por (Ázsia Bt.)

1 evőkanál Worchester szósz

1 teáskanál olaj

1 mokkáskanál cayenne-i bors

1 teáskanál mustár

1 evőkanál szárított petrezselyem

mártás:
1/3 csésze méz
1 teáskanál almaecet
fél teáskanál ketchup
1 teáskanál szezámolaj
1 evőkanál keményítő
fél csésze víz
1 teáskanál só

Elkészítés:

A darált húst összedolgoztam a többi hozzávalóval. Zsemlemorzsából annyit használj, hogy megkösse a massza nedvességét, ne vidd túlzásba a mennyiséget. Mivel tettem a masszába egy kis olajat is, így könnyű volt kis golyókat formálni a masszából, mert nem ragadt túlságosan a kezemhez. Persze a vízzel megnedvesített kéz is jó szolgálatot tehet ebben a vonatkozásban.

A golyókat beleültettem az air fryer olajjal kifújt kosarába (erről ne feledkezz meg, mert utálni fogod, hogy leragadt az aljához a cucc), majd 180 fokon sütöttem, amíg szép színe nem lett, ez olyan 20 perc lehetett. Egyszer megfordítottam a fasírtokat.

Közben elkészítettem a rizst és a szószt. A szósz hozzávalóit összekevertem, beleöntöttem egy wokba és összeforraltam, majd amikor a fasírtok elkészültek, megforgattam őket a mártásban. Tálaláskor szezámmagot szórtam a húsgolyókra.

Mindenmentes keksz

Mártogatókhoz a legideálisabb szerintem, de önmagában ropogtatni is kitűnő. Mint máskor is, most is a különböző ételintoleranciákkal élő unokahúgaimmal való találkozás alkalmából keresgéltem a receptek között, mit vihetnék a vendégségbe a hummusz mellé, amikor is rátaláltam a Bulkshop weboldalán erre a receptre. Bár lettem volna kicsit bátrabb, és csináltam volna dupla adagot! De hát először ki kellett próbálni, mit tud ez az ételleírás. Minden várakozásomat felülmúlta.

Ami fontos: vékonyra kell nyújtani, akkor lesz ízében, állagában is tökéletes.

Hozzávalók:

-2,5 dl liszt (gluténmentes verzióban barna rizsliszt, zabpehelyliszt, mandulaliszt, kókuszliszt, vagy utóbbi kettő keveréke, én most zabpehelylisztből készítettem, és volt még egy maréknyi mandulalisztem, azt kevertem össze)

-3 evőkanál chiamag

annyi növényi tej (nálam zabtej), amennyi a chiát ellepi, kb. fél dl

-1 evőkanál olaj

-1 evőkanál lenmagpehely (elhagyható, de szerintem jót tesz neki)

só, bors, fűszerek ízlés szerint, javaslom a borsot, szerecsendiót, köményt, én most egy kevés garam masalát is tettem bele a bors és a szerecsendió mellé

-1 szűk csészényi reszelt zöldség, én most egy paszternákot aprítottam össze, de használhatsz zellert, káposztát, répát, céklát is

Elkészítés:

A chiamagot beáztatjuk a növényi tejbe, félretesszük.

A lisztbe belekeverjük a reszelt zöldséget (legyen nagyon apró a végeredmény), hozzáadjuk az olajat, sót, fűszereket, lenmagot, végül beledolgozzuk a bezselésedett chiamagot is. Kézzel alaposan eldolgozzuk, ha nehézségeink lennének közben, adhatunk egy-egy kanál vizet a matériához, hogy összeálljon. Gombócot formálunk belőle, és (rizs)liszttel megszórt nyújtódeszkán vékonyra nyújtjuk a tésztát. Ekkor derelyevágóval felvagdossuk a tésztát, tetszőleges méretű darabokra, majd sütőpapírral bélelt tepsibe átemeljük őket. Nyújthatod a sütőpapíron is, azon el is lehet vágni, és ha megsült, a kihűlt kekszeket kézzel széttördelni. Nekem az egyesével rakosgatós módszer bejött.

180 fokos sütőben 20 percig sütjük.

Legyen picit barna a kekszek széle, hogy jó ropogós legyen, úgy a legfinomabb.

Az eltarthatóságáról nem tudok beszámolni, majd a második adag után. Ez a második adag teljes kiőrlésű búzalisztből fog készülni. Ha lenne itthon sörélesztő pelyhem, azt is tennék bele, hogy kicsit sajtos ízt kapjon tőle a keksz.

Fehérboros, tejszínes, gombás csirkemell

Zajos sikert arattam ezzel a kreációval. Meglepődve nem voltam, hiszen nálunk amiben csirke, bor és gomba van, hogy a tejszínről meg ne feledkezzek, annak csak sikere lehet. Ez is az a fajta étel, amit 25 perc alatt elkészíthetsz - ha van egy kevés konyhai gyakorlatod már -, és legalább két napra megvan a főtt étel, nem is akármilyen.

Hozzávalók:

50 dkg csirkemell filé, a vastagabb darabok lapjában félbe vágva
30 dkg csiperkegomba vastagabb szeletekre vágva

4 evőkanál olívaolaj

2-3 dkg vaj

1 kis vöröshagyma (még jobb a salotta) szeletekre vágva

2,5 dl tejszín

2 dl zöldség- vagy csirke alaplé (leveskockából is jó, bár nyilván jobb, ha magad készítetted az alaplevet is tartósító- és állományjavító szerek nélkül)

2 gerezd fokhagyma vékony szeletekre vágva

3-4 ág friss kakukkfű, vagy egy teáskanál szárított

1,5 dl száraz fehér bor

fél teáskanál só, bors ízlés szerint

5 evőkanál liszt

Elkészítés:

A lisztben elkeverjük a sót és a borsot, ebben megmártjuk a vékonyra vágott hússzeleteket, a felesleges lisztet lerázzuk róluk, és a felmelegített olívaolaj és vaj keverékén átsütjük őket. Nem kell, hogy tökéletesen átsüljenek, a lényeg, hogy kapjanak egy kis gusztusos színt. Ha ez megvan, szedjük ki a serpenyőből egy tányérra őket.

A visszamaradt zsiradékon pirítsuk át viszonylag erős tűzön a gombaszeleteket és a hagymát. Figyeljünk oda, ne égessük meg egyiket se, főleg a hagymát ne. Ne felejtsük, hogy az edényben van némi liszt maradék is a húsokról, ez hajlamos lehet megégni, pedig nagy szükségünk van rá a sűrítésnél.

Akkor jó, ha a gombánk szép barna színt kapott, tehát nem főtt, hanem tényleg pirult. Ennek a folyamatnak a végén adhatunk egy kevés sót hozzá. 

A pirított gombára tegyük vissza a húsokat, öntsük rá a bort, és forraljuk nagy lángon, amíg az alkohol el nem távozik az edényből, és fel nem oldja az edény aljáról az értékes lepirult pörzsanyagokat, ez 2-3 percet vesz igénybe. Ekkor öntsük a serpenyőbe az alaplevet. Nem biztos, hogy mindre szükség lesz, inkább két részletben használjuk, mint hogy túlzásba essünk. Adjuk az ételhez a szárakról lecsipkedett kakukkfű leveleket, ennek hiányában a szárított kakukkfüvet.

Fedő alatt pároljuk a húst 10-15 percig, ellenőrizzük, hogy átfőtt-e, végül adjuk az ételhez a tejszínt is. Ezzel forraljuk még néhány percig, ha jól végeztük a dolgunkat, eddigre sűrű, tartalmas szaft lesz a hús alatt. Ha esetleg túl sok a húson a lé, merj ki belőle egy keveset, keverd el 1-2 kávéskanál keményítővel, önts vissza a serpenyőbe, de azzal már csak egyet rottyantsd az ételt, ugyanis a keményítőt ha forralod, először ugyan behúzza a sűrűséget, de további forralás után ezt a képességét elveszíti, és újra ott állsz egy híg étellel.

Nekem erre a keményítős trükkre nem volt szükségem, az a liszt mennyiség, ami a húson volt, no meg a tejszín együttesen jótékonyan besűrítették a csirke szaftját. Végül nem árt neki némi aprított petrezselyem, nemcsak díszítésnek, de íznek sem.

Tálalhatod krumplipürével, rizzsel is akár, én inkább a krumplipürét ajánlom, azzal lesz igazán kényeztető a cucc.

Fahéjas tekercs krémsajtos mázzal

Van már a blogon fahéjas tekercs, szerelmem iránta nem múlt el, csak visszafogom magam, nem szabad nekem ilyeneket enni, cukor,  krémsajt dögivel... De ma, amikor kinéztem az ablakon, és nem elég, hogy hétfő volt (az nekem mondjuk tök mindegy, itthon dolgozom sok-sok éve már, a hétfő csak akkor utálatos, ha utálatos intézni valóm van házon kívül), de szakadt az eső, masszív szürkeség és köd ült mindenen, hát én bizony elkezdtem kelt tészta recepteket keresgélni. Aztán eszembe jutott a cinnamon roll, és akkor el is határoztam, hogy ez lesz ma. És ha az Univerzum is úgy akarja, akkor májusban New Yorkban fogom újra kóstolni ezt a csodaságot.

Hozzávalók:

2,5 dl tej

6 dkg vaj

7 gramm porélesztő

5 dkg kristálycukor

1 tojás

fél teáskanál só

1 teáskanál vaníliakivonat

43 dkg liszt

töltelék:

12 dkg puha vaj

7 dkg kristálycukor

7 dkg barna cukor

1,5 evőkanál őrölt fahéj

1 teáskanál vanília kivonat

máz:

25 dkg mascarpone

ízlés szerint porcukor kikeverve

Elkészítés:

Egy edényben langyosra melegítettem a tejet, beletettem az apróra kockázott vajat (hogy minél gyorsabban elolvadjon), beleszórtam a kristálycukrot, végül az élesztőt, és hagytam, hogy az élesztő felfusson. Ez úgy 6-7 perc alatt szépen meg is történt. Akkor hozzáadtam a tojást, a vanília kivonatot. 

A keverékhez elkezdtem adagolni a lisztet, fakanállal kevertem, menet közben megkapta a sót is, végül felvette az összes lisztet. Kicsit ragacsos tésztát vettem ki a tálból, egy kevés lisztet hozzáadva kidolgoztam a nyújtódeszkán, végül visszatettem a tálba, letakartam, és a langyos konyhában úgy 45-50 perc alatt csodásan duplájára kelt a tészta. (Sietős napokon jól letakarva a tésztát betehetjük a 70 fokra felfűtött, majd kikapcsolt sütőbe is, ott negyed óra alatt megkel. De ha van időnk, hagyjuk csak a maga útján haladni a folyamatot.)

Amíg a tészta kelt, a töltelék hozzávalóit alaposan elkevertem, klassz kis fahéjas krémet kaptam.

A megkelt tésztát fél centi vastagra nyújtottam, majd megkentem a fahéjas krémmel. Egy ujjnyi sávot hagytam üresen az egyik hosszanti oldalán, a másik hosszanti oldala felől kezdtem felcsavarni szorosan a megtöltött tésztát.

A hosszú hurkát 12 egyforma szélességű darabra vágtam. Az én kedvenc módszerem erre a fogselyemmel, vagy erős cérnával való szeletelés. Fogok egy darab cérnát, alácsúsztatom a tésztakígyónak, és ahol el szeretném vágni a tésztát, ott keresztezem a cérnát, mintha meg akarnám kötni, így a cérna elvágja a tésztát anélkül, hogy elmaszatolódna a töltelék.

A 12 csigát egy 21x30 cm-es tepsibe ültettem, aminek az aljába előzőleg sütőpapírt szabtam, hagytam őket még 10 percig kelni, majd betettem a 190 fokra előmelegített sütőbe, ahol 22 perc alatt sültek szép barnává.

Nálam a máz most másként készült, mint a klasszikus, ugyanis van nekem isteni finom saját kezűleg készített sűrített tejem, ehhez csak egy kevés mascarponét adtam, hogy ne legyen annyira édes, azzal locsoltam meg a kisült tekercseket.

Zöld tészta pórhagymával, brokkolival

Minden évben eljön az idő, amikor ellenállhatatlan vágyat kezdek érezni a zöld, lehetőleg harsogóan zöld ételek iránt. Nem lett ez idén sem máshogy, csak egy kicsit korábban érkezett a kívánalom, hogy valami nagyon-nagyon zöld kerüljön a tányérunkra. A szilveszter előtti nagy zöldségbevásárlásból még maradt egy termetes póréhagymám, amely az erkélyen várakozott jobb sorsára, így azt ma mindkettőnk megelégedésére beteljesítettem.

Hozzávalók 4 személyre:

1 póréhagyma
néhány szál újhagyma
2 nagyobb gerezd fokhagyma
25-30 dkg brokkoli
20 dkg fagyasztott zöldborsó
ha akad, akkor két marék bébispenót, de jó hozzá akár reteklevél is, vagy némi fagyasztott spenótlevél
olívaolaj
só
bors
5 dkg parmezán

30-40 dkg száraz tészta (penne, spagetti, vagy amilyet szerettek és van is otthon)

Elkészítés:

Két kanálnyi olívaolajon elkezdem párolni a karikára vágott pórét, újhagymát, a brokkoli megtisztított, vékony karikára vágott torzsát, és lapokra szeletelt fokhagymát. (Isteni ám a brokkoli szár, én szeretem nyersen is ropogtatni, nagyon hasonlít a zsenge karalábéhoz, kár lenne kidobni.)

Ne használjunk erős lángot, mert a hagymák hamar megégnek, inkább közepes vagy alacsony tűzön kevergessük őket, míg meg nem puhulnak. Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a zöldborsót, amivel szintén kevergetjük néhány percig a hozzávalókat. Ha használunk spenótot, az utolsó percekben tegyük az edénybe, mert épp csak össze kell fonnyadnia a friss leveleknek, ha pedig fagyasztottat használunk, a főzés kezdete óta már némileg felengedhetett a mirelit, azt is ráérünk ekkor beletenni az ételbe. Legyen a serpenyőben minden forró. 

Tegyük a hagymás, borsós, spenótos keveréket egy késes betétű aprítóba, vagy fogjunk egy botmixert, és turmixoljuk le a keveréket. Én ezen a ponton adtam az edénybe egy emberes kanál joghurtot, ha lett volna bontva tejszínem, azt használtam volna, de azért a néhány löttyintésnyiért nem akartam felbontani egy dobozzal, így maradt a joghurt, ami teljesen megfelelt ahhoz, hogy a gép könnyebben vigye az anyagokat.

Isteni ízű krémet kanalaztam vissza a serpenyőbe, amit kissé még sóztam, borsoztam, reszeltem bele egy kevés parmezánt, majd félretettem.

Időközben vizet forraltam a pennének, a leírás szerint 11 perc alatt fő al dentére, nekem kellett 13, mire pont jó lett. Az utolsó 4 percben a tészta mellé dobtam a brokkoli rózsákat is, és mikor a tészta megpuhult, leszűrtem. Beleöntöttem a tésztát a zöld szószba, alaposan összekevertem, és tálaltam.

TRÜKK: Két maréknyi panko morzsát (lehet egyszerű zsemlemorzsa is, de ez esetben a panko sokkal jobb) egy kevés olajon megpirítottam, azt szórtam a tészta tetejére, remek kontrasztot alkotott a krémes, lágy tészta a ropogós morzsával.

Ma a piacon vettem egy szép doboznyi zöldborsó csírát, amiért meg vagyok veszve, annyira intenzíven zsenge borsó íze van, hogy hacsak tehetem, veszek a mikrozöldségeket áruló fiatalembertől a Bosnyákon. Ezzel díszítettem a tésztát, ami ha lehetséges, még fokozta az ízélményt a maga intenzív borsó ízével.

Karfiol curry szószban

Az év végi kényszeres zöldségfelhalmozás nyomán van még a hűtőben karfiol és brokkoli, így most az indiai megszállottságom akut szakasza miatt ebből is indiai fűszerezésű étel lesz. Viszont most nem kerül bele chili, inkább édeskésre vesszük a figurát. Jól fog jönni az air fryerem, ismét nem kell bekapcsolnom a sütőt, hogy megsüssem a karfiolt, a kétszemélyes adag bőven el fog férni a Delimanóban.

Fotó nem készült az ételről, mert ebédre megjött a lányom, a vacsorára szánt adagot pedig egy pillanat alatt felfaltuk a férjemmel.

Hozzávalók:

1 fej karfiol
fél teáskanál só
bors
fél teáskanál garam masala
fél teáskanál római kömény
3 evőkanál olívaolaj
--------
a mártáshoz:
1 evőkanál vaj (ha van, ghí)
1 evőkanál olívaolaj
1 közepes vöröshagyma
fél teáskanál római kömény
fél teáskanál só
fél teáskanál reszelt gyömbér
2 gerezd fokhagyma lereszelve
negyed teáskanál őrölt fahéj
fél teáskanál kurkuma
fél teáskanál garam masala
fél teáskanál pirospaprika
400 gramm aprított paradicsom konzerv
250 ml tejszín/kókusztej

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira vágjuk, megszórjuk sóval, borssal, garam masalával, római köménnyel, majd rácsorgatjuk az olívaolajat, alaposan elkeverjük a fűszereket a karfiollal. 190 fokos sütőben egy sütőpapírral bélelt tepsiben puhára sütjük a zöldséget. Figyeljünk oda, ne süssük túl, mert a szószban ha összetörik, az nagyon nem lesz guszta látvány.

A vajon és egy kanál olajon pároljuk üvegesre az apróra vágott vöröshagymát, amikor már áttetsző, jöhet hozzá a fokhagyma, római kömény, só, gyömbér, fahéj, kurkuma, garam masala és a paprika. Adjunk nekik egy perc kevergetést.

Öntsük az edénybe a paradicsom konzervet, keverjük el a fűszeres hagymával, és fedő alatt 5-7 percig pároljuk. Késes betétű robotgépben, vagy botmixer segítségével dolgozzuk krémesre az edény tartalmát. 

Öntsünk hozzá annyi tejszínt, amilyen híg mártást szeretnénk, forraljuk néhány percig, végül adjuk hozzá a megsült karfiolt. 

A szokásos módon tálalhatjuk főtt rizzsel, naannal, pitával.

Paneer Butter Masala

Kezdjük az elején: 

- paneer: indiai házi sajt, bivaly- vagy tehéntejből készül oly módon, hogy a felforralt tejhez növényi eredetű savanyító anyagot (citromlé) adnak, ami kicsapja a fehérjét, elválasztja a savótól. Leszűrve, préselve alakítják sajttá.

- masala: fűszerkeveréket jelent, a keverék állhat két-három, de akár tucatnyi fűszerből is.

- butter: vaj. 

Tehát az elkészített ételünk vajas, fűszeres sajt.

Egyszerű ez is, mint az indiai ételek többsége, egy idő után az ember gyakorlatot szerez főzés közben, és már nem kell meredten bámulni a receptet, hogy mi után mi következik. Az viszont nem hátrány, ha minden fűszer és egyéb hozzávaló kéznyújtásra van, mert az nagyon zavaró (nekem), ha főzés közben kell a szekrényt nyitogatni, fűszereket keresgélni.

Hozzávalók:

1 evőkanál olaj
1,5 evőkanál vaj
10-15 dkg paneer (készen kapható a Wesselényi utcai Szép kis Indiában, nem is veszes ar ára)
1 vöröshagyma
1 mokkáskanál kashmiri chili
1 teáskanál gyömbér-fokhagyma krém
1 babérlevél
1 darab fahéj rúd
3-5 db szegfűszeg
5 szem bors
3 szem kardamom
1 evőkanál kesudió felaprítva
1 teáskanál fehér mák (elhagyható)
3 db paradicsomból készült pép
1 csapott teáskanál só
1 teáskanál garam masala
1 teáskanál kurkuma
1 evőkanál ketchup
1 teáskanál kasuri methi (elhagyható)
1 evőkanál joghurt

Elkészítés:

Az olajat a vajjal felmelegítjük, beleszórjuk a kurkumát, a fokhagyma-gyömbér pasztát, egy-két percig kevergetve sütjük. Hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, ezzel is kap 2-3 percet. Következik a kesudió, a mák, a paradicsompép és a só fele. Összekeverjük, melegítjük, közben egy teatojásba tesszük a babérlevelet, a szegfűszeget, borsot, kardamomot, és a teatojást beletesszük a mártásba. Használhatunk egy nagyobb darab gézt is, amibe belekötjük a fűszereket. Adunk a keverékhez 1 deci vizet, lefedjük az edényt, és lassú tűzön főzzük 15 percig a mártást. Ekkor a fűszercsomagot/teatojást eltávolítjuk, a szószt pedig késes betétű aprítóba vagy turmixba öntjük, simára turmixoljuk. Ekkor a blender már a pulton van, hisz jó esetben a paradicsomot is azzal zúztuk össze. Persze össze lehet aprítani a paradicsomot késsel is.

A leturmixolt mártást visszaöntjük az edénybe, adunk hozzá még egy kis kurkumát, garam masalát, ketchupot, és ha szükségesnek érezzük, egy kevés sót. Ismét felforraljuk, ezúttal is adunk neki 15 perc rotyogást. Ha sűrűsödik a mártásunk, nyugodtan adjunk hozzá némi vizet. Az idő letelte után a kockára vágott sajtot a mártásba tesszük.

Utoljára érkezik az edénybe a joghurt és a kasuri methi, ezzel már nem kell forralni a mártást.

Naannal, rizzsel egyszerűen isteni.

Naan házilag, élesztő nélkül

A múltkori indiai ihletésű lencséhez vettem mélyhűtött naant, mert azt sejteni lehetett, hogy újév napján sok mindenhez lesz kedvem és energiám, de naant sütni valószínűleg nem. Viszont mivel tervezek a közeljövőben még néhány indiai ételt elkészíteni, a naan készítés tudománya elengedhetetlenné vált. Roppant egyszerű feladat, nem kell hozzá sem indiai tandoori kemence, se más, elég lesz egy jó karban lévő serpenyő a megsütéséhez. A fotón a naanok azért nélkülöznek mindenféle plusz jóságot, úgymint vaj, korianderlevelek, hagymamag, mert egy nagyon fűszeres ételhez készültek ma, és egyáltalán nem hiányzott a plusz vaj mennyiség. A hagymamagos dobozba pedig beköltöztek a molyok, és ki kellett kukázni. Bár gyanítom, a lezárt dobozba nem bementek a dögök, hanem már benne voltak, és ott keltek ki ügyesen.

Hozzávalók (kb. 8 közepes nagyságú darabhoz)

2,5 csésze liszt (kb. 30 dkg)
fél teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál cukor
fél teáskanál só
fél csésze joghurt (1,25 dl)
negyed csésze víz (0,6 dl)
1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A lisztet, cukrot, sót és szódabikarbónát összekeverjük, hozzáadjuk a joghurtot és az olajat, azt is elkeverjük a száraz anyagokban, majd apránként elkezdjük adagolni a vizet a tésztához. Csak annyit adjunk hozzá, amennyitől szép ruganyos, nem ragacsos tésztánk keletkezik. Dolgozzuk ki a tésztát alaposan, legyen a teteje sima, fényes.

A tészta tetejét simogassuk meg olajos kézzel, majd takarjuk le, és hagyjuk kelni 40-50 percig.

Ezután tépjünk golyókat a tésztából, nyújtsuk ki vékonyra. Akár oválisra, akár kerekre, teljesen mindegy.

Fogjunk egy ép bevonatú serpenyőt, forrósítsuk fel, majd tegyük bele a naant. Néhány másodperc után tegyünk a serpenyőre fedőt, és süssük addig az egyik oldalt, amíg szép színt nem kap. Ezután fordítás következik, és a másik oldal szép színűre sütése.

Ízesíthetjük a naant sütés előtt. Ekkor a kinyújtott tésztát kenjük le kenőtollal egy kevés vízzel, szórjuk meg szezámmaggal, fekete hagyma maggal, akár apróra vágott fokhagymával is, kicsit nyomkodjuk a tésztába, majd járjunk el ugyanígy a másik oldalával is.

A kisült naanokat kenjük meg olvasztott vajjal vagy ghível.

A naan tésztáját légmentesen záródó dobozban nyugodtan eltarthatod egy napig, megsütve pedig jól fagyasztható, felengedés után a serpenyőben átmelegíted, és kész.

Élesztős naan recept a blogon.

Krémsajt golyók

Régóta készítek már mindenféle összejövetelekre, bulikra krémsajtos kencét (istenem, valaki találjon már ki erre a kategóriára valami olyan kifejezést, amitől nem bújok ki rögvest a bőrömből, ahogy meghallom! kence, kenőke, és hasonló rettenetek... nincs ennek valami normális neve???), most látom csak, hogy nincs is fent a blogon. Na, akkor üssünk pár legyet egy rendes suhintással, mutatom, mit vittem a barátnőmékhez a szilveszteri buliba.

Hozzávalók:

20 dkg juhtúró
2 doboz tejszínes krémsajt (Lidlös Milbonát használtam)

reszelt sajt

ízesítésnek:
fokhagyma (én fokhagyma granulátumot és konfitált fokhagymát használtam)
vagy apróra vágott lilahagyma
vagy apróra vágott snidling
vagy apróra vágott dió
vagy apróra vágott chili

Elkészítés:

A juhtúrót és a krémsajtot simára kevertem, hozzáadtam a reszelt sajtot, annyit, hogy formálható masszát kapjak. Öt részre osztottam. A kiadagolt porciókhoz hozzákevertem

- a fokhagyma granulátumot és a szétnyomkodott konfitált fokhagymát
- a nagyon apróra vágott lilahagymát (vagy salottát) és egy kevés borsot
- az apróra vágott snidlinget és egy kevés újhagymát
- az apróra vágott diót és egy kevés borsot
- az apróra vágott chilit és egy kevés füstölt paprikát

A beízesített adagokat golyókká formáltam, megforgattam abban a hozzávalóban, amivel ízesítettem, behűtöttem. Sóra nemigen volt szükség a juhtúró miatt, de persze kóstolni és utánfűszerezni érdemes.

Bagett karikákkal, rozskenyérrel, kréker keksszel és némi zöldséggel körítve pazar kis bulikaja. Én most nagyobb golyókat formáltam belőle, de lehet nagyon csinos kis mini golyókat, amolyan egyszemélyes adagokat is gömbölygetni.

Az a sajtkrém pedig, amit évtizedek óta hurcolok magammal buliról bulira:

1 tubus tejszínes krémsajt (Campinget szoktam használni)

15 dkg juhtúró

egy kevés sűrű tejföl

2-3 gerezd összenyomott fokhagyma

bors

A hozzávalókat összekeverem, legjobb, ha van egy kis ideje összeérni.

Krémes, sajtos brokkoli-karfiol leves

Kezdjük az évet diétával , akarom mondani, egy kiadós, tápláló levessel. Ebben a hideg téli időben nem is tehetünk jobbat a szervezetünkkel... mondanám, ha hideg téli idő lenne, de 10-11 fokok körül futkorászik a hőmérő higanyszála, úgyhogy erre a levesre valami más indokot kell kitalálnom. Ó, hát meg is van! Már megint annyi zöldséget halmoztam fel az ünnepekre, mintha egy dandár századot kellene etetnem, úgyhogy itt az ideje felhasználni azokat, mert már régen nem olyan olcsók, hagy hagyhatnám veszendőbe menni őket. Meg amúgy is, az olcsó zöldséget sem szép dolog elpocsékolni, kidobni.  (A karácsonyi vacsorák, ebédek előkészítése közepette keletkezett növényi hulladékot megkapták a tanyán a nyuszik és a tyúkok, elég hálásak voltak érte.)

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
2-3 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál szárított kakukkfű, vagy ha akad, mint most nekem, 4-5 szál friss
só, bors
1 teáskanál pirospaprika vagy füstölt paprika
30 dkg karfiol
30 dkg brokkoli
2 szál sárgarépa
2 csapott evőkanál liszt
zöldség erőleves szükség szerint
ízlés szerint tejszín (elhagyható)
20 dkg reszelt cheddar sajt

Elkészítés:

A vajat és az olívaolajat együtt felmelegítjük, az apróra vágott hagymát többé-kevésbé puhára pároljuk. Beledobjuk a kakukkfű levélkéket is. Ha a hagyma már puha, megszórjuk a liszttel, kicsit lepirítjuk, majd hozzáadjuk a felkarikázott répákat, és felöntjük annyi zöldséglével (vagy vízzel), amennyi ellepi. Jöhetnek a karfiol rózsák, némi só, bors, és fedő alatt tíz perc alatt puhára főzzük a karfiolt. Ekkor egy merülő mixerrel (ha nincs, jó a turmixgép is, csak azzal több a mosogatás) átmegyünk a levesen. Nem kell sima péppé turmixolni a zöldségeket, én kedvelem, ha kicsit darabosabb marad. Utolsó lépésként a fazékba dobjuk a feldarabolt brokkolit is, ha szükséges, pótoljuk a folyadékot akár zöldséglével, akár vízzel, és néhány perc alatt a brokkolit is megpuhítjuk. Hozzáadjuk a leveshez a paprikát, alaposan elkeverjük. Ekkor ismét jöhet a merülő mixer, megadjuk a leves végső állagát, olyanra, amilyet az ízlésünk diktál. Beleszórjuk a forró levesbe a reszelt sajtot, ha használunk, a tejszín is mehet utána, megkóstoljuk, sózzuk, borsozzuk, ha szükséges. 

Akár vajon pirított krutonnal, akár egyszerű pirított kenyérrel, vagy kicsit testesebb kenyérrel tálalhatjuk.