2019. június 25., kedd

Vegán zöldségcurry

No hát, felvirradt a vegán élet második napja. Az első napot tökéletes eredménnyel abszolváltam, csupa-csupa állati eredetű alapanyagtól mentes cuccot ettem. Reggelire zabkását főztem rizstejjel és egy sárgabarackot aprítottam bele - uhh, de jó volt! -, ebédre a múlt héten Olaszországban vásárolt vegán brokkoli-fodros kel fasírtszerű pogácsát sütöttem meg a sütőben, olaj nélkül, kovászos uborkával, egy kis krumplival. De nem is erről akartam ám fecsegni, hanem a mai ebédről, ami az "amit a hűtő kiad" kategóriába tartozik. Isteni lett, szerencsére legalább három adag lett a curryból, úgyhogy vacsorára is jut, meg még talán holnapra is, hacsak a család bele nem kóstol, és el nem pusztítja.



Hozzávalók:
3 dl bulgur

zöldségek, amiket otthon találunk, nálam most
3 szál újhagyma
egy kis kelkáposzta negyede
4 fej gomba
egyharmad kápia paprika
1 üveg csicseriborsó sós lében, leszűrve, öblítve
1 csomag petrezselyem
1 nagy doboz kókusztej (Lidl)

fűszerek:
1-1 mokkáskanál őrölt római kömény, koriander, rash-el-hanout (elhagyható), kurkuma, 1 késhegynyi cayenne-i bors, só, fél mokkáskanálnyi piros curry paszta, ami a hűtőben árválkodik már egy ideje.

Elkészítés:
A bulgurt alaposan, több vízben átmostam, majd kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főztem, amikor elfőtte a levét, hagytam még puhulni fedő alatt, a gőzben.

Egy tökéletes bevonatú serpenyőt felhevítettem, amikor forró volt, beledobtam a felszeletelt gombát, jól átsütöttem. Igen, jól látod, nincs alatta olaj. Igen, tudom, az olaj növényi eredetű, mégsincs alatta olaj, mert nekem úgy jó. Te meg eldöntöd, teszel-e a zöldségek alá, vagy sem, nyilván nem tilos. Ezért van szükség a sérülésmentes teflon serpenyőre, hogy olaj nélkül se kozmáljon oda a cucc az első percben. Persze az ötödikben oda tud, de azt nem várjuk meg.
A gomba ereszt egy pici levet, ezt kihasználva beledobtam a serpenyőbe a fűszereket és a curry pasztát, kevertem rajta egyet, hogy azért amennyire lehet, az illat- és ízanyagok felszabaduljanak belőlük olaj nélkül is. Aztán ment a serpenyőbe a kelkáposzta, a hagyma és a kápia. Annyi ideig, amíg a csicserit leöblítettem, párolódtak, bár sok folyadék nem volt alattuk. Ekkor beleöntöttem az edénybe a csicseriborsót is, átkevertem, és felengedtem a kókusztejjel. Ne öntsük rá az egészet, mert sok lesz. Főztem úgy 5 percig a zöldségeket, és pótolgattam a kókusztejet, ha úgy láttam, hogy már kissé száraz az étel. Mindenképpen azt szerettem volna, ha a bulgurt nem szárazon kanalazom a tányérból, hanem a currynak valóban van szaftja. A végén megsóztam az ételt, rádobtam a nagy csokor felaprított petrezselymet, és készen is voltam.

TIPPEK:
- tehetünk még a zöldségek mellé tofu kockákat is
- ha nincs otthon csicseriborsónk, helyettesíthetjük kukoricával, vörösbabbal is akár
- remekül el tudom benne képzelni a brokkolit, cukkinit, padlizsánt is például, ez utóbbit nagyon is, hiszen jó krémessé teszi a végeredményt
- ha szeretjük, és kapunk, remek lesz petrezselyem helyett a koriander bele
- természetesen a fűszerekkel úgy variálunk, ahogy akarunk, nekem a fent felsoroltak a kedvenceim, gyanúzom, gyakori fűszerkombináció lesz ezentúl is nálam, csakúgy, mint eddig
- köretnek tálalhatunk barna rizst, kuszkuszt, kölest is, de persze hajdinát is, ha valaki szereti, én nem



2019. június 21., péntek

Vörösbabkrém

És akkor jöjjön végre egy recept, nem képes útibeszámoló, és nem is süti. Tudom, fura lehet, ha az ember a legmelegebb nyár közepén vörösbabot eszik. Mondjuk úgy, hogy nem éppen nyári étel a bab, vagy ha mégis, akkor a sárgahüvelyű vajbabra áhítozik az ember, jó tejfölösen, sok petrezselyemmel. Lesz az is persze. Most azonban a kamra készleteiből kellett gazdálkodni, kreatívkodni. Ugyanis kísérleti jelleggel, és egyelőre úgy gondolom, hogy átmeneti időre áttérek a teljes értékű növényi étrendre, azaz vegán életmódot fogok folytatni. Úgy tervezem, hogy szeptember közepéig tart a kísérlet, akkor megyek újra endokrinológiai kontrollra. Az elhatározás kiváltó oka pedig az, hogy a júniusi kontrollon mind a cukor-, mind a pajzsmirigy eredményeim szemmel jól látható romlást produkáltak. Így kap egy esélyt a vegán étkezés, nyáron mi sem egyszerűbb ennél ugyebár. A kísérlet eredményével akkor lennék elégedett, ha a szeptemberi laboreredményeim nemhogy elérnék a novemberi értékeket, de ahhoz képest is kifejezett javulást mutatnának. Úgyhogy kísérletre fel, éljenek a zöldségek!
Vegán korszakom első étele ez a vörösbabkrém, hogy könnyebben oldjam meg a reggeliket. Reggelire általában zabkását eszem - mostantól növényi tejben főzve - egy kevés gyümölccsel. Valahogy a teljes kiőrlésű kenyerektől és péksüteményektől megcsömörlöttem, de bízom benne, hogy egy ilyen markáns kencével ezen a csömörön is át tudok lendülni.


Hozzávalók:
1 doboz vörösbab konzerv
1 fej vöröshagyma

1 kávéskanál őrölt római kömény
1/2 kávéskanál őrölt köménymag
1 kávéskanál fokhagymapor
1 kávéskanál őrölt füstölt paprika
ízlés szerint só

2 evőkanál paradicsom püré (az én Horvátországban vásárolt készleteim kimerültek, de az Aldiban és a Lidlben is lehet tubusos sűrített paradicsomot kapni, azt használtam)
5 evőkanál paradicsomlé, ún. passata (épp volt bontva egy doboz, jól jött, hogy elég szottyossá tegye a babot)


Elkészítés:
A babot leszűrjük, leöblítjük, lecsöpögtetjük. A vöröshagymát finomra aprítjuk, teflon serpenyőben egy kevéske víz aláöntésével elkezdjük párolni. Aki akar, tehet alá egy kanál olívaolajat, én nem használtam. Amikor a hagyma puha, mehet a serpenyőbe az összes fűszer, azokat kissé átmelegítem, hogy a bennük lévő illóolajok felszabaduljanak, majd jöhet a paradicsompüré és a bab. Alaposan összekeverjük a serpenyő tartalmát, én még, ahogy említettem, lazítottam a keveréket passatával, mert kívánta a folyadékot nagyon, de ezt vízzel is pótolhatjuk akár. Amikor elkészültünk - nem kell főzni, csak átforrósítani a babot a fűszeres szószban -, hagyjuk kissé hűlni a masszát, majd késes betétű aprítóban olyan állagúra keverjük, amilyet szeretünk. Én a sajátomat úgymond rusztikusra hagytam, van benne hagyma is, bab is felismerhető textúrában. Teljes kiőrlésű kenyérre, Korpovit kekszre kiváló.

Az ötlet innen származik.

TIPP: Ez a krém teljes kiőrlésű, vagy normál tészta mellé szósznak is kitűnő lehet, ha egy kicsit felhígítjuk a tészta főzővizével.



2019. június 17., hétfő

Isztambul, 2019 májusa

Sűrű év ez, legalábbis ami az utazásokat illeti. És ez nemhogy nem panasz, hanem egyenesen jól eső megállapítás, hiszen imádok utazni. Törökországot már régen vágyom bejárni, nyilván nem fogok megelégedni azzal, hogy 5 napig Isztambulban voltam, mert Isztambul is nagyon érdekes hely, de az ország távolabbi részei sokkal jobban vonzanak. Ez az út a testvérem születésnapi, névnapi ajándéka volt, így tulajdonképpen a helyszínt is ő választotta.
Isztambullal az a tapasztalatom, hogy noha én nagyon bírom a nyüzsgést - mi sem erősebb érv e megállapítás mellett, mint az, hogy életem szerelme, vágyaim örökös tárgya New York, ahol már többször volt szerencsém megfordulni -, ez a város nekem túl sok volt. Ha nem is riasztott az utcákon hömpölygő tömeg, azt nem állíthatom, hogy fesztelenül éreztem magam. A villamosokra úgy kell felküzdenie magát az embernek, és bár a török utasok sokkal kedvesebbek és lazábbak, mint pesti társaik, azért nem kellemes, ha az ember vesemedencéjében több utas is próbál huzamosabb időre helyet találni magának. Remek dolgokat főznek, és ezt annak ellenére állítom, hogy nyilvánvalóan egy török család mindennapi főzési szokásaiba nem volt alkalom betekinteni, mindazonáltal mindenhol, ahol megfordultunk, jót ettünk. Na jó, a balik ekmek (halas szendvics) nem jött be, mondjuk nem is nagyon értem, hogy miért, hiszen friss péksütemény, roston sült hal, némi zöldség alkotja, ennek ellenére nem lettünk barátok. Ám lehet, hogy ehhez Eminönü hangulata is hozzájárult, úgy látszik, rosszul tűröm, ha idegenekkel kell egy műanyag asztalhoz leülnöm, alacsony műanyag széken kuporogva ennem, miközben a fejem fölött mustátért áthajoló vendég salátája az ölembe potyog. Ott kis híján hisztérikus rohamot kaptam, de mielőtt elkezdtem volna sikítozni, inkább felálltam, és elhagytam a terepet. De az összes többi étel, amit kóstoltunk, remek volt. A frissen facsart narancs- és gránátalmalevükről csak szuperlativuszokban lehet beszélni, a köfte csodás, az édességekről pedig ne beszéljünk, mert sírok. A piacról arany színű mazsolával, magokkal, aszalt sárgabarackkal és csirkefűszerrel tértem haza, de helyet kapott a bőröndben a híres török édességek egyik fajtája is, a nevét persze nem tudom, de mogyorós csoda volt. Igen nagy küzdelmeket kellett folytatnom magammal, hogy ne egyedül faljam fel az egészet. Öööö... a csatát elvesztettem :) 

Érdemes a képekre kattintani, mert nagyobb méretben tán még élvezhetőek is. Egyébként telefonnal készült képek, fényképezőgépet a következő - tegnap véget ért - utamra vittem, remélem, érzékelhető lesz a különbség a minőségben.

 A középső, világos szőnyegbe beleszerettem, egyszer visszamegyek érte...



 Ezerféle datolya
 A híres török lokum, más néven turkish delight

 A bazár...


 A látszat ellenére épp jól érezzük magunkat :)

 Sajnos lámpát innen is muszáj volt hazahozni. Egy kékre esett a választás.
 Köfte
 Városkép a Galata hídról
 Erről beszéltem... ezek elképesztőek.

A látvány, amellyel Isztambul fogadott minket

2019. május 9., csütörtök

Marokkó, 2019 április

Ezen az ocsmány időjáráson semmi más nem segít, mint egy hatalmas tábla csoki   néhány kép az áprilisi marokkói utazásról. Ott és akkor melegebb volt, mint itthon május közepén. Marokkó nagyon érdekes város, fél napig tartó sokk után tökéletesen megkedvelhető. Jól főznek, a soukban császkálni isteni, a Jardin Majorelle egyszerűen pompázatos, és az óceán is csodás, Szaviráról nem is beszélve. Kedvet kaptam az egész ország felfedezéséhez óceánostól, sivatagostól, úgyhogy betervezzük valahová valahová a közeljövőben.
 Essaouria
 Essaouria, háttérben az Atlanti-óceán


Jardin Majorelle
                                                                    




Csodaétel. Rétestésztához hasonló burokban fűszeres, apróra reszelt zöldség töltelék...
Koutoubia mecset
The Secret Garden
Úton Essaouriába...



John Dory hal gombás szószban

Egy kis marokkói köfte

Jemaa el-Fnaa



2019. április 20., szombat

Húsvéti linzer maracujás töltelékkel

Vannak nekem ilyen kattanásaim. Ételek, amiket "majd egyszer elkészítek, megsütök, megfőzök". És időről időre előjönnek, hogy na, de most aztán már tényleg! Aztán megint nem. Így vagyok a lekvárral töltött linzerrel, minden karácsonykor elhatározom például, mikor szebbnél szebb fotókat látok róla, hogy most aztán tutira sütök lyukas közepű, lekvárral töltött linzert. Hát... tavaly karácsonykor sem sütöttem. Aztán néhány napja belefutottam két blogon is a húsvéti tojás alakú linzerekbe, amelyek citromkrémmel vannak töltve, és elhatároztam, hogy kész, most már nem várok tovább...


A tészta receptjét Kárai Dávidtól vettem kölcsön, és e helyről üzenem, hogy megtartom. Mégpedig azért tartom meg, mert nagyon jól lehet bánni a tésztával, amely tény jelentősen megkönnyíti, hogy minél gyakrabban készítsem el ezt a mutatós kis sütit.

Hozzávalók:
25 dkg liszt
15 dkg vaj apró kockákra vágva, hidegen
1 csipet só, elengedhetetlen
6,5 dkg porcukor
1 tojás sárgája
30 ml 2,8 %-os tej

Elkészítés:
Én vajas, omlós tésztákhoz mindig a robotgépemet használom, amiben van egy brutálisan kinéző, veszélyesen éles kaszaszerű pengés tartozék, a legjobb, legtöbbet használt mind közül. A lisztet beleöntöm a tartályba, hozzáadom a kockákra vágott vajat, és elindítom a gépet. Amikor már apró morzsákat csinált a késes betét a vajas lisztből, utánaküldöm a sót, cukrot, majd a tojássárgáját és a tejet is. Nagyon gyorsan labdává fogja alakítani a hozzávalókat a gép anélkül, hogy a vajat felmelegítené a tésztában, és ez a záloga annak, hogy a tésztánk omlós legyen. Ekkor fogok egy nylon zacskót, beleteszem a tésztát, és a zacskón keresztül nagyjából (ahogy nagymamám mondaná: átabotában) meggyúrom kicsit a tésztát, majd ellapítom, és irány a hűtő egy órára.
Lisztezett deszkán 3 mm vastagra nyújtom a roppant jól kezelhető matériát, kiszúrom belőle az alakzatokat, minden másodiknak lyukat szúrok a közepébe, és 180 fokos sütőben 10 perc alatt halvány sárgára sütöm. Ha elkészültek, kihűtöm őket, majd a lyukas közepűeket teaszűrőn át megszórom porcukorral.
Töltelékként én most passiógyümölcs, avagy maracuja krémet használtam, de legközelebb biztosan citromkrémmel próbálom majd. Kész termék lévén nem volt más dolgom, mint megkenni a lyukkal nem rendelkező egyedeket a krémmel, a közepükön vastagabban, majd óvatosan ráhelyeztem a lyukasakat, és kész is volt. Nagyon jót tesz a sütinek, ha áll pár órát, hogy a krém kissé megpuhíthassa a tésztát.


2019. április 10., szerda

Egyszerű, sütés nélküli túrótorta

Jaj, van ezen a tortán minden! Már úgy értem, van a fotón tavasz, virágok és eper formájában, van rajta Marokkó, ahonnan néhány napja jöttem haza, az pedig a dekorként használt, és ott szerzett kendővel képviselteti magát. Nagyon-nagyon jó volt, mesélek majd róla részletesen, de most fókuszáljunk a tortára. A tortára, ami fontos szerephez fog jutni néhány nap múlva, de a prototípust felfaltuk. Elkészítése egyszerű, mint a pofon, bár mosogatni való akad utána...



Hozzávalók egy 22 cm-es formához:
(az enyém 18 cm-esben készült, nyugodtan lehetett volna egy kicsit nagyobb formába rakosgatni)

1 csomag Zabfalatok keksz
5 dkg olvasztott vaj
25 dkg túró
30 dkg mascarpone
1,5-2 dl habtejszín
10 dkg fehércsoki (most Milkát használtam, remekül működött, noha nem fűztem hozzá nagy reményeket, tekintve, hogy a Milka bár finom, de minőségi csokoládénak nem aposztrofálnám)
1 citrom lereszelt héja, és kb. 3 evőkanálnyi citromlé
a díszítéshez idénygyümölcs

Elkészítés:

A kekszet finomra törjük, használhatunk egyszerű sodrófát vagy húsklopfolót hozzá, azt legalább nem kell mosogatni. Én a késes betétű aprítómat vettem igénybe hozzá. A kekszmorzsát összedolgozzuk az olvasztott vajjal, majd a tortaformába szórjuk, egy egyenes talpú pohár talpával jó alaposan ledöngöljük, belenyomkodjuk a formába.
A túrót dolgozzuk át egy botmixerrel, hogy jó krémes legyen, dolgozzuk hozzá a szobahőmérsékletű mascarponét! Higgyetek nekem, sok bosszúságtól kímélitek meg magatokat, ha a mascarponét egy-két órával korábban kiveszitek a hűtőből, mint ahogy felhasználjátok. Harmadikként jöhet a krémbe a gőz fölött (óvatosan!) felolvasztott fehér csoki, a habbá vert tejszín, végül pedig a citromhéj és -lé. Cukor nem kell a krémbe, a fehér csoki elegendő az édességhez.
A túrókrémet öntsük bele a tortaformába, ügyesen egyengessük el, majd hűtőben pihentessük egy-két órát. Tetejét díszítsük gyümölcsökkel.

2019. március 10., vasárnap

Narancsos banánkenyér

A banánkenyér tök jó műfaj. Felhasználhatjuk a töppedt, megfeketedett banánokat, és tegyük a szívünkre a kezünket, kinél nincs gyakran 1-2 ilyen szánalmas banán, aminél megszólal az ember lelkiismerete, hogy a fene a jó dolgodat, megvetted drágán a banánt, most meg kidobod... Olyanok ne jelentkezzenek, akik esküdt ellenségei ennek a déligyümölcsnek, az nem ér. Szóval nálam bizony előfordul ilyesmi, bár mostanában elég súlyosan rá vagyok kattanva a banánra (nyilván, hiszen cukorbetegeknek ez a legkevésbé ajánlott gyümölcs), előbb fogy el, mint ahogy megfeketedne...  Most kivételesen direkt érleltem a banánokat, mert kinéztem Bill Granger szakácskönyvéből az ő banánkenyér receptjét. Mivel holnap 5 napos léböjtbe kezdek, gondoltam, megsütöm még ma, hogy ne legyek kénytelen lemaradni róla. Változtattam a recepten, brutálisan visszavettem a cukor mennyiségéből (kevesebb, mint a felét raktam bele, mint amit Bill ajánl), és Malagából hozott kandírozott narancshéjat raktam bele, állítom, hogy szintet lépett ezzel a recept.


Hozzávalók:
225 gramm liszt
10 dkg olvasztott vaj
255 ml tejföl
2 tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál fahéj
1 csipet só
1 evőkanál vaníliakivonat
300 gramm nagyon érett banán
apróra vágott kandírozott narancshéj (elhagyható, bár magokat, aszalványokat árusító boltokban
könnyedén hozzá lehet jutni a piacon)
10 dkg cukor (fele nádcukor, fele kristálycukor)

Elkészítés:
A tejfölbe belekeverjük a szódabikarbónát, hagyjuk 5 percig állni, hogy a térfogatnövelő reakcióba léphessen a tejföllel. Ha letelt a várakozási idő, belekeverjük a tejfölbe a tojásokat, a cukrot és az olvasztott vajat és a vaníliakivonatot is. Bill azt írja, egy másik edényben összekeverjük a lisztet a sütőporral, egy csipet sóval, de dombon ülő fűcsomó legyek, ha több edényt koszolok, mint amennyit feltétlenül muszáj, így aztán a tejfölös, tojásos keverékre ráöntöttem a lisztet, a sütőport, fahéjat, elkevertem a masszát, végül hozzáadtam a péppé nyomott banánt és a narancshéjat is.
Sütőpapírral bélelt 30x10 centis gyümölcskenyér formába öntöttem a masszát, majd 180 fokra előmelegített sütőben egy órán át sütöttem. Félidőben letakartam a kenyér tetejét, hogy ne égjen meg.

Hasonló receptek a blogon, amik még kipróbálásra érdemesek:
Mary Berryvel való "egyttműködésem" eredménye
Zseniális banánkenyér recept egyenesen az Ausztriában élő séf ismerősömtől
Nigel Slater fantasztikus banánkenyér receptje, amit nem átall még csokival is felturbózni


2019. március 4., hétfő

Zöldséges quiche

Szerintem a quiche (ejtsd: kis) a franciák pizzája. Mondjuk nem annyira egyszerű az elkészítése, mint a pizzáé, viszont legalább nem kell hozzá olyan sütő, ami 300 fokot is tud, de időnként megéri a fáradságot bíbelődni vele. Én ma ezt tettem, az első igazán napsütéses, kellemesen meleg napon fogtam magam, átsétáltam a sarki műintézménybe, ahol minden alkalommal, mikor arrafelé vet a balsorsom, látok Cheddar sajtot, gondoltam, most is lesz, a zöldségek már vagy egy hete várakoznak a hűtőben, hogy zöldséges piteszerű legyen belőlük, úgyhogy nekiugrottam a feladatnak.

Viszonylag egyszerűen levezényelhető a művelet, ha betartod a következő gyártási utasításokat.
1. Először állítsd össze a tésztát
2. Amíg a tészta pihen a hűtőben, készítsd elő a tölteléket
3. Amíg a tészta vaksütése zajlik, párold meg a zöldségeket, reszeld le a sajtot, keverd össze a tejszínt a tojásokkal
4. Amikor kiveszed az elősütött tésztát a sütőből, töltsd meg a zöldségekkel, öntsd nyakon a tojásos tejszínnel, süsd készre a quiche-t.

Mint a legjobb receptek, ez is Mary Berrytől származik. Mondtam már, hogy én vagyok Mary Berry legnagyobb élő fanja?


Mire fényképezésre került a sor, benne jártunk a késő délutánban, már se időm, se kedvem nem volt különösebben sztájlingolni, és annak is örültem, hogy többé-kevésbé éles képet sikerült lőni a kis quiche-ről, szóval bocs.

Hozzávalók egy 30 cm-es piteformához:

225 gramm liszt
125 gramm vaj
1 egész tojás
1 teáskanál hideg víz

a vaksütéshez: sütőpapír és szárazbab, vagy lencse

2 evőkanál olívaolaj
2 nagy póréhagyma
1 szál szárzeller
egy öklömnyi brokkoli
3-4 db gomba
6-7 szem kelbimbó
bors
szerecsendió

4 tojás
3,5 dl tejszín
15 dkg reszelt sajt
egy csomag petrezselyemzöld

Elkészítés:

A tészta elkészítéséhez legjobb egy késes aprítót használni. A lisztet és a kockára vágott vajat beletettem a gépbe, megpörgettem, amikor a vaj eloszlott a lisztben, hozzáadtam a tojást és a vizet, majd addig járattam a gépet, amíg morzsás állaga nem lett a tésztának. Ekkor deszkára öntöttem, gyors mozdulatokkal összenyomkodtam, kinyújtottam, és kibéleltem vele a pite formát. Természetesen a cakkos széleibe is akkurátusan - ámde gyorsan, hogy a tészta ne melegedjen fel a kezemtől - belenyomkodtam a cuccot. Beraktam 15 percre a hűtőbe.
Amíg a hűtés zajlott, a pórét felkarikáztam, a gombát vastagabb szeletekre vágtam, majd egy kevés olívaolajon odatettem párolódni. Forró vízben feltettem a kelbimbót és a brokkolit főni, nem kell puhára főzni őket, de inkább roppanósnak, mintsem keménynek lehessen titulálni az állagát főzés után. Leszűrtem, hozzáöntöttem a hagymás, gombás keverékhez, kissé megsóztam, borsoztam, félretettem.
Ha a tésztának letelt a pihenő ideje, fogjunk egy akkora sütőpapírt, amekkora beteríti a tésztát, kissé gyűrjük össze, terítsük a tésztára, szórjuk rá a babot, vagy az egyéb nehezéket, és 180 fokra előmelegített sütőben süssük 15 percig.
A sütés ideje alatt reszeljük le a sajtot (én fejet cseréltem a robotgépben, feltettem a reszelő részt, és ha már úgyis használt volt, hát lereszeltettem vele a sajtot is, kínlódjon vele a fene!), keverjük el a tojásokat a tejszínnel. Ízesítsük reszelt szerecsendióval, és egy csipet só is mehet bele.
Kivesszük az elősütött tésztát a sütőből, belekanalazzuk a zöldségeket, megszórjuk a sajttal, a petrezselyemmel, majd ráöntjük a tojásos tejszínt, és visszadugjuk a sütőbe 35-40 percre. Nálam az utolsó tíz percet a sütő alsó régiójában töltötte a pite, hogy ne maradjon nyers a pite alja sem.

Melegen, langyosan, hidegen is kiváló. Tökéletes másnapra ebédnek egy adag salátával, szóval megéri a belefektetett munka. Ráadásul variálható annak függvényében, mit rejt otthon a hűtő. Mehet bele padlizsán - én elősütném mindenképpen -, zöldborsó, újhagyma, gazdagíthatjuk baconnel, variálhatjuk a sajtot, hogy karakteresebb ízűt, vagy semlegesebbet választunk




2019. február 28., csütörtök

Csokis keksz no. 2.

A blogom hőskorából való recept, amikor még a freeblog volt a szolgáltatóm. Sem bonyolultabb nem lett 2006 óta, sem kevésbé finom, úgyhogy remélem, nem érzitek úgy, hogy csokis keksz túltengésetek lesz, ha kipróbáljátok ezt is. És akkor az előző recepttel együtt nagyjából meg is van az a két alap csokis kekszetek, amivel kihúzzátok az idők végezetéig :)


Hozzávalók:
25 dkg csokoládé (70 %-ostól fölfelé)
3 dkg vaj
2 egész tojás
10 dkg cukor
3,5 dkg liszt
5 dkg mandulaliszt (elhagyható)
egy kávéskanál sütőpor
durvágra vagdosott mandula vagy mogyoró, esetleg kandírozott gyümölcsdarabok
 
Elkészítés:
A csokoládét vízgőz fölött felolvasztottam, belekevertem a vajat. Közben a tojásokat fehéredésig kevertem a cukorral, amikor szép habos volt, beleöntöttem a vajas csokoládét, nem tudtam ellenállni a vanília kivonatomnak sem, úgyhogy abból is kapott egy picikét. Egy másik edényben összekevertem a lisztet a sütőporral, hozzáadtam az összevagdalt mogyorót, majd összevegyítettem a száraz és nedves anyagokat. Nem fordítottam különös gondot a keverésre, pikk-pakk megvolt. Sütőpapírral bélelt tepsire teáskanálnyi halmokat rakosgattam a masszából, hagytam közöttük elég helyet, hiszen tudtam, hogy nőni és terülni fog. 170 fokon 10-12 percig süssük. A sütőpapírról leszedni csak kihűlt állapotában érdemes.

Melegen olyan, mintha folyékony csokit nyalogatnánk, kihűlve kicsit ropogósabb lesz, de nem az a kemény keksz fajta, egy kis puhaság mindig marad benne.

2019. február 25., hétfő

Csokis keksz

Hiába, ha az ember tésztát ebédel, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy hamar megéhezik utána. Én nem is annyira éhes voltam, mint inkább édességre vágytam, meg aztán határidős munka is volt, ilyenkor törvényszerűen adódnak olyan feladatok, amiket az ember sokkal, de sokkal jobban szeretne megugrani, mint a munka elvégzése. Így jártam én is a csokis keksszel, de sajnos olyan gyorsan készen lett, hogy nem volt menekvés, a munkát is csak el kellett végezni. Igyekeztem csak egyet-kettőt enni belőle, mert a csoki és a cukor ugyebár nem barátom, de meg kell mondanom őszintén, ez nehéz feladat ennél a keksznél. Egyetlen csokis kekszet ettem, ami ennél finomabb - a boga istennek se találom a receptjét... -, de ennek biztos helye lesz ezentúl a repertoárban. Melegen az úristenmeghalokdejó kategória, langyosan isteni, és másnap is puha, ízletes, agyamat eldobom, olyan jó. Sajnos :) És reggel még egy viszonylag jó képet is lőttem róla.



Hozzávalók:
15 dkg puha vaj
8 dkg világos nádcukor
1 evőkanál vanília kivonat
1 nagy tojás
225 gramm liszt
1/2 teáskanál szódabikarbóna
egy csipet só
20 dkg csokoládé apró darabokra törve, vagy ha van otthon csoki cseppünk, használjuk azt

Elkészítés:
A szokásos metódussal készül, először is előmelegítjük a sütőt 190 fokra.
Majd a vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a vanília kivonatot és a tojást, azzal is elkeverjük. Ekkor jön a krémbe a liszt, amibe előzőleg belekevertük a szódabikarbónát és a sót. Egynemű tésztává dolgozzuk az anyagokat, végül belekeverjük a csokit is.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe nagyjából egyforma halmokat rakunk a tésztából, és a forró sütőben 8-10 percig sütjük. Ha kisebbek a gombócok, elég 8 perc, ha kicsit nagyobbakra formáztuk őket, akkor kellhet tíz perc is. Mindenesetre ne süssük túl a kekszeket, akkor jó, ha még puha az állaga, mikor kivesszük a sütőből.

TIPP: Érdemes kisebb halmokat rakni, mint én, mivel a keksz elég édes - még úgy is, hogy 8 dekával megvágtam az eredeti cukormennyiséget -, elég belőle egyszerre kevesebb, és akkor több kekszünk lesz, no meg kevesebb kalóriát is nyomunk le a torkunkon a kisebb darabokkal.