2019. november 12., kedd

A krémleves mindig jöhet, lehet mondjuk édesköményből is

Alig vártam már, hogy kikerüljön a könyvesboltokba Jamie Oliver Vega című új könyve. Van szerencsém ismerni a könyv fordítóját, aki előzőleg azt mondta, nagyon izgalmas receptek vannak a könyvben, és arra gondoltam, ennél klasszabb ajándékot igazán nem adhatnék magamnak abból az alkalomból, hogy négy és fél hónapja nem eszem húst, mint hogy megveszem magamnak a könyvet.
Meg is tettem, és első látásra megkedveltem. Persze nem is én lennék, ha nem lennének kritikai megjegyzéseim, azokat majd a recepteknél el is mondom. Ez a harmadik kreáció, amit egy héten belül elkészítek a könyvből, ez azért tisztán mutatja, hogy hasznosnak találom a könyvet.

Édesköményleves

Hozzávalók 3 személyre:

1 édeskömény gumó
1 jó nagy burgonya (nagyjából 15-20 dkg)
1 kisebb vöröshagyma
1 nagy marék bébispenót
olívaolaj
bors
2 dl tej (lehet magtej is, de még kókusztejjel is el tudom képzelni)
5 dkg reszelt parmezán (ez nincs benne az eredeti receptben)

Elkészítés:

Az édesköményt vékonyan felszeletelem, a burgonyát és a vöröshagymát kb. egyforma darabokra vágom, és egy kanál olívaolajon kicsit átdinsztelem, óvatosan, hogy ne piruljon meg. Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, megsózom, puhára főzöm.
Ha a zöldségek megpuhultak, ráöntöm a tejet, felforralom a levest, majd turmixgépbe öntöm, pürésítem. A leves kétharmadát visszaöntöm a lábasba, elkeverem benne a parmezánt, a turmixgép poharában maradt egyharmadba pedig beledobom a spenótot, leturmixolom, és a kapott zöld levest egy másik lábasba öntöm. Sózom, borsozom mindkét színű levest, majd tálaláskor a fehér színűből öntök a tányérba, utánaöntök óvatosan a zöldből, ügyelve, hogy ne keveredjen nagyon össze a kétféle lé, majd egy kanál nyelével - nekem most egy kínai evőpálcika akadt a kezembe ehhez - örvényeket keverek a két levesből, végül pedig az édeskömény zöldjével díszítem.

A leves kissé jellegtelen, amikor elkészül, ezért tettem bele végül reszelt parmezánt, de jó lehet még hozzá némi reszelt szerecsendió is, arra mostanában úgyis rá vagyok kattanva csúnyán.


Fotó: pixabay.com

2019. november 4., hétfő

Citromos, mákos keksz

Régi, 2016-os bejegyzés, régi recept, új fotó.



Egy régóta piszkozatban lévő recept következik, mert már ég a pofám, hogy egy hónapja egy betűt nem írtam a blogba. Ennek egyébként az az oka, hogy felkértek egy új tévéműsorba gasztronómiai szakértőnek, ez minden percemet lefoglalja, de nagyon élvezem. Ha már lehet, majd mesélek is róla. Addig pedig itt ez a szuper jó keksz recept nektek. Én meg majd álmodozom róla, hogy valaki megsüti nekem, és vihetek a hosszú napokra, és majszolhatom a stúdióban, munka közben :)

Az egyik legkedvencebb kekszünk, nemigen tudok belőle annyit sütni, hogy ne fogyjon el idejekorán. Könnyed citromos íz, ropogós mák szemek, könnyű összeállíthatóság, a mélyhűtőben is sokáig tárolható, majd mikor szükség van rá, előkapható. Mi kell még?

Hozzávalók:

150 ml kristálycukor
10 dkg vaj
1 tojás
1 evőkanál reszelt citromhéj (friss!)
350 ml liszt
1/2 teáskanál sütőpor
2 evőkanál darálatlan mák
egy csipet só

Elkészítés:

A vajat a cukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a tojást, és azzal is alaposan elkevertem. Egy tálban összekevertem a lisztet, sütőport, sót, mákot és citromhéjat, és lazán hozzáforgattam a vajas keverékhez.
Egy nagy gáztepsit kibéleltem sütőpapírral, és másfél centi átmérőjű gömböket formáltam a masszából, egymástól tisztes távolságra lerakosgattam őket, és 180 fokon 12 percig sütötte. Legyünk óvatosak, nem jó, ha túlsütjük a kekszet, álljunk inkább mellette, amíg elkészül.


2019. november 2., szombat

Konyakos májpástétom

Minden bulinak megvan a favorit kajája. Annak a tíz évvel ezelőtti születésnapi bulinak ez volt a mindent vivő szereplője. Én készítettem, és ebben a kategóriában azóta sem alkottam jobbat. A képet az internet bugyraiban leltem fel, mert az a fakanal.freeblog.hu-val az enyészeté lett. Így aztán a kép kicsi is, életlen is, de mint a magyar citrom - a miénk! :)



Hozzávalók:

80 dkg csirkemáj
40 dkg pecsenyeliba máj vagy 1,2 kg pecsenyekacsa máj, nekem ez a kedvencem
20 dkg vaj
2 fej vöröshagyma
 2 babérlevél
1 teáskanál őrölt majoranna
1 teáskanál kakukkfű
1 dl konyak
bors

mustár
ketchup

Elkészítés:

A májakat megtisztítjuk az erektől, hártyáktól, majd egyforma darabokra kockázzuk. Kb. 5-6 dkg vajon puhára dinszteljük az apró kockákra vágott hagymát, rádobjuk a májat, a fűszereket a só kivételével, és erős tűzön fehéredésig sütjük. Amikor már nem nyers - ezt nem árt leellenőrizni egy darabka kettévágásával -, ráöntjük a konyakot, és még mindig nagy lángon egy-két percig sütjük a májat vele. Félretesszük, a babérleveleket kihalásszuk belőle, langyosra hűtjük. Amikor már nem forró, késes betétű aprítóba tesszük, megforgatjuk, és ízlésünknek megfelelően darabosabbra hagyjuk, vagy pépesre keverjük. És ekkor kezdődik a dolog lényegi része, az ízesítés. Kóstolgassuk szorgalmasan a pástétomot, ekkor kerüljön sor a sózásra is. Valószínűleg meg fogunk lepődni, mennyi ketchupot és mustárt nyel el, de ez így van jól. Csinos edénybe kanalazzuk, tetejét leöntjük kakukkfűvel ízesített olvasztott vajjal, ez légmentesen lezárja a pástétomot. Persze használhatunk ehhez liba- vagy kacsazsírt is.


2019. október 27., vasárnap

Vegán zöldséges cannelloni

Ki a vegán?
Az a vegetáriánus, aki nem eszik semmilyen állati eredetű terméket. Sem sajtot, sem tejet, sem tejterméket, sem tojást. Etikai vonalat most nem hozok a magyarázathoz, itt és most nem releváns.

Mi a cannelloni?
Cső alakú olasz tészta, melyet a legváltozatosabb módokon töltenek meg, majd paradicsom szósszal vagy besamellel leöntve a tésztát megsütik.

Vasárnap jó kis kihívás elé állított a családi ebéd: egyszerre kellett eleget tenni az ünnepeltnek, aki nagy csirke rajongó, és a krumplipüré iránt is olthatatlan szerelemmel viseltetik, a gluténérzékeny idősebb unokahúgnak, illetőleg a vegán életmódot folytató fiatalabb unokahúgnak. Én ugye simán becsatlakoztam a vegán szekcióba, azzal nem volt gond. Végül a menü az alábbiakban öltött testet:
Almás zellerkrémleves bacon chipsszel illetőleg sült hagymával (gluténmentes, a chips nélkül vegán)
Sajtos csirke currys, mazsolás rizzsel, burgonyapürével
Zöld saláta vinaigrette-tel
Vegán cannelloni
Csokoládétorta (se nem vegán, se nem gluténmentes, úgyhogy sajnos az unokahúgok desszert nélkül maradtak, de ígérem, karácsonykor erre is gondolok majd)

A cannelloni hozzávalói:
1 csomag tojás nélkül készült cannelloni tészta
25 dkg barna csiperke nagyobb darabokra vágva
1 fej vöröshagyma + 1 sárgarépa + 1 zellerszár (soffritto)
2 gerezd fokhagyma összeaprítva
10 dkg zöldborsó előfőzve
15 dkg karfiol előfőzve
egy marék zöld lencse megfőzve
fél piros kaliforniai paprika vagy pritamin kis kockákra vágva
2 dl zöldség alaplé (én most bio leveskockából készítettem)
1 dl vörösbor
1 csapott teáskanál liszt
1,25 l paradicsom passata (nálam házi készítésű volt)

bors
friss kakukkfű
őrölt rozmaring
1 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:
A borsót és a karfiolt sós vízben 5 percig főztem, leszűrtem, félretettem. A lencsét 30 percig főztem, leszűrtem, félretettem. A zöldségeket a leírtak szerint felaprítottam. A vöröshagymát, sárgarépát és zellerszárat késes betétű aprítóba raktam, és nagyon finomra aprítottam. Ebből lett a soffritto.
Az olívaolajon dinsztelni kezdtem a soffrittót, adtam a keveréknek vagy 6-7 percet, majd hozzáadtam a gombát és a primamin paprika kockákat, és viszonylag nagy lángon átsütöttem őket. Ezután került a serpenyőbe a főtt lencse és a borsó. Sóztam, borsoztam a zöldségeket, egy nagy ág kakukkfű levélkéivel, és egy mokkáskanálnyi rozmaringgal fűszereztem a ragut, majd ráöntöttem a bort, aminek alkohol tartalmát elforraltam. Ekkor a ragut megszórtam a kevés liszttel, elkevertem, pirítottam egy-két percig, majd apránként hozzáadtam a zöldség alaplevet. Nem akartam, hogy nagyon szottyos legyen a végeredmény, ezért odafigyeltem rá, hogy ne áztassam el a levessel a zöldségeket. Legutoljára adtam a keverékhez a karfiolt, mert azt gyakorlatilag puhára főztem az előfőzés során, és nem akartam péppé törni.
A ragut, miután kihűlt, habzsákba kanalaztam, nagy lyukú csövet raktam a habzsák végére, így könnyű volt megtölteni a tésztacsöveket. Ezeket aztán tűzálló edénybe pakoltam - két sorban -, majd leöntöttem a paradicsom passatával. Azt szerettem volna, ha a szósz teljesen ellepi a cannellonikat, ezért volt szükség viszonylag nagy mennyiségű paradicsomra. 190 fokos sütőben sült 45 percet.

Isteni lett, de egyáltalán nem fotogén, úgyhogy nem is csináltam róla képet.

2019. október 15., kedd

Sült sajtgolyók

Santorinin kóstoltam először, 2011-ben, ahol életem egyik legszebb nyaralásában volt részem. A tengerparton sorakozó éttermek szinte mindegyikében kínálták, nagyon szerettük. Aztán itthon elkezdtem kutatni utána a neten, meg is találtam, hogyan kell készíteni, és azóta bármikor, ha ötlettelen vagyok, vagy végképp nincs időm főzni, de szeretnék valami meleget az asztalra, előkapom a sajttömböt, és max. negyed óra alatt kész a vacsora, és akkor abba már egy saláta bekeverése is belefér.

Rémes esti, telefonos kép...

Remek alternatíva a rántott sajtra, bár persze nem ugyanolyan, mint az. Viszont cserébe rém egyszerűen elkészíthető, és a bosszúságot is garantáltan megspórolhatjuk, ami viszont rántott sajt sütése közben elég gyakran utoléri a háziasszonyokat, nevezetesen hogy a sajton lévő panír megsérül, és a sajt kifolyik belőle az olajba. Ez ennél az ételnél nem fordulhat elő. Majonézzel, bármilyen salátával tálalva kiváló, gyors, ízletes ebéd vagy vacsora lehet.

Hozzávalók 3 személyre:

25 dkg trappista sajt (plusz egy kevés parmezán, ha van kéznél)
2 tojás
zsemlemorzsa
friss petrezselyem
bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:

A sajtot reszeljük le, a tojással és annyi zsemlemorzsával, amennyitől formázható masszát kapunk, állítsuk össze. Igyekezzünk azért ne zsemlemorzsával teletolni a cuccot, mert sokkal jobb olvadt sajtot enni, mint rántott zsemlemorzsát :D Ízesítsük borssal, petrezselyemmel. Nedves kézzel formázzunk belőle golyókat vagy lapos korongokat, ahogy jobban tetszik, hempergessük meg prézliben, és bő olajban süssük aranybarnára.

2019. október 4., péntek

Curry csicseriborsóval, édesburgonyával

Három és fél hónapja nem ettem húst. Három hónapig nem ettem semmiféle állati eredetű ételt. A hús továbbra sem hiányzik, ezért úgy döntöttem, ameddig nem érzek olthatatlan vágyat egy szelet sült hús után, nem fogom erőltetni. Jó vagyok én vegetáriánusnak, és pont. Az elmúlt két hétben visszahoztam az életembe a tojást és a sajtot, de továbbra sem fogyasztok tejet például. Kávéba rizstej megy, zabkásába szintén. A minap nagyon el voltam gondolkodva, és a régi rutintól vezérelve kávétejszínt tettem a csészémbe. Nem tudtam meginni a kávét, ki kellett önteni, annyira rémes íze lett a kávétejszíntől... Tejfölnek vegán tejfölt használok, pedig isten látja lelkemet, egy jó, zsíros tejfölért eléggé odavagyok normális esetben. Ha úgy adódik, hogy a családnak főzök, azért nem tolom el magam elől a főzeléket, ha tejföl van benne. Egymagamnak marad a Dr. Oetker vegán tejföle.
Sokkal, de sokkal több leveles zöldet kéne ennem, erre rá kell dőlnöm, viszont kevesebb mandulát és kesudiót lenne jó betolni a plusz kalóriák miatt. 
A laborleleteim visszaálltak szépen a márciusi - még jónak számító - értékekre. Sajnos az endokrinológusomnak más elképzelései vannak, ő még többet szeretne javítani a számokon, ezért a cukorbetegségre és a pajzsmirigy betegségre való gyógyszereim hatóanyagát is megemelte, ami nem tölt el felhőtlen örömmel, de miután én megtettem az ügyért, amit megtehettem, úgy gondolom, most hagyom őt ténykedni, és lássuk, mit érünk el a megemelt gyógyszer mennyiséggel. Ha a januári kontrollon nincs a mostanihoz képest látványos javulás, akkor az erősebb gyógyszer megy a levesbe, mert fölöslegesen nem terhelem magam.


Most pedig jöjjön egy hirtelen felindulásból elkövetett vacsora receptje. Nagy kedvencem a csicseriborsó, curryként remekül működik. Tegnap falafelt ebédeltem (végre találtam egy helyet, ahonnan emberi fogyasztásra alkalmas hummuszt és falafelt lehet rendelni), így ma már vágytam a meleg ételre. A hozzávalók listája elég hosszú, nem tudom, ki hogy van vele, nálam ezek szinte mindig megtalálhatóak itthon, úgyhogy nem okozott gondot az elkészítés.

Hozzávalók:
1 nagy doboz csicseriborsó konzerv leszűrve, átmosva
1 édesburgonya (használhatsz helyette normál burgonyát is, de cserélheted padlizsánra vagy cukkinire is akár)
2 kis fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
egy darabka gyömbér
2 evőkanál olívaolaj
1 doboz kókusztej
400 gr hámozott, darabolt paradicsom konzerv
4 evőkanál mogyoróvaj

fűszerek:
1 teáskanál (füstölt) pirospaprika
0,5 teáskanál őrölt koriander
0,5 teáskanál cayenne-i bors
1 mokkáskanál chili pehely
bors
friss koriander (petrezselyem, jobb híján)

Elkészítés:
Az olajon néhány percig puhítjuk az apróra vágott vörös- és fokhagymát, gyömbért. Hozzáadjuk a fűszereket, kicsit pirítjuk őket, majd mehet az edénybe a mogyoróvaj, a csicseriborsó, a só és a bors. Átforrósítjuk, majd ráöntjük a paradicsomot és a kókusztejet. Amíg felforr, kis kockákra vágjuk a meghámozott édesburgonyát, és ezzel együtt főzzük az ételt kb. 15 percig közepes/kis lángon. Ennyi idő alatt elkészül a rizs is hozzá, bár én szívesebben enném pitával ezt a kaját, de az éppen nem volt itthon. Tálaláskor megy a tetejére az összevágott petrezselyem.

Tulajdonképpen semmi bonyolult nincs benne, csak öntöd egymás után a serpenyőbe a hozzávalókat, összeforralod, és kész, hát nem? Amivel lehet játszani, az a fűszerezés, most eléggé rá voltam indulva a fűszeres ízekre, úgyhogy adtam neki rendesen. Még egy kis dijoni mustár is került a cuccba, és pár csepp szezámolaj, fél citrom leve, valamint egy kanál kurkuma, de ezek elhagyhatók, vagy olyasmivel helyettesíthetők, amiket szerettek. Ez mindenkinek a kreativitására és az adott hangulatára van bízva.

2019. szeptember 23., hétfő

Segítsüti 2019 ősz - vendégposzt

„Kakukktojás a Bloggerek között?!”



 Kedves Olvasók! Péhl Zsóka vagyok, süti- és tortafanatikus.Egy kis magyarázatra szorulhat, hogy mit is keresek az idei, őszi „Segítsüti” akció gasztrobloggerei között, ha egyszer nincs is blogom. A sütemények, torták iránti erősebb vonzódásom ugyanabban az évben kezdődött, mikor megszületett e jótékonysági akció, vagyis 10 éve, hogy magába szippantott ez a végtelenül kreatív és csodálatos világ. Akkortájt több blog indult útnak, amiket nagyon szerettem (és még mindig szeretek) olvasni, és általuk évek óta figyelemmel kísérem a Segítsüti árveréseket. Sokáig sóvárogtam, hogy milyen jó lenne, ha nekem is lenne blogom, mert akkor én is hozzá tudnék járulni e nemes célhoz. Szerencsés vagyok, mert már sokszor megtapasztalhattam, mennyire jó érzés, mikor egy tányér süteménnyel, vagy egy személyre szóló tortával nagy-nagy örömet tudunk okozni. S ha ezzel még valamilyen jótékony célt is tudunk szolgálni, az végképp klassz dolog (mondhatnám úgy is: hab a tortán ☺) ! Így aztán vettem a bátorságot és levélben megkerestem Kandikó Évát – jelen blog tulajdonosát, és az egész kezdeményezés fő képviselőjét –, hogy felajánljam két kezem munkáját……. és most itt vagyok!!! Hálásan köszönöm Évának a bizalmat és a lehetőséget, hogy a 29 fantasztikus gasztroblogger mellett helyet kaptam én is a felajánlók között! És hogy mi a felajánlásom? Egy francia klasszikus: az O p e r a ! Ha a Google nem füllent, akkor ez a desszert a párizsi Dalloyau cukrászának, Cyriaque Gavillonnak az ötlete, akit a párizsi Operaház színpada ihletett meg (úgy a formájában, mint az elnevezésében, bár ez utóbbiban a felesége keze is benne volt - Cherchez la femme, ugyebár ☺). V i g y á z a t ! Ez a több rétegből álló, szögletes finomság igazi kalóriabomba: mandulás joconde piskóta, konyakos kávészirup, csokoládékrém (ganache) és kávés vajkrém váltogatják egymást (vagyis kávékedvelők előnyben). Többféle recept, többféle rétegezési mód kering a neten, ezek közül válogattam össze azt, ami az ízlésemnek megfelel (azért nincs ok az aggodalomra: rajtam kívül mások is kóstolták, és nem volt rá panasz ☺) A hozzávalók mind természetes, jó minőségű alapanyagok! Mérete: kb. 18x27x5 cm, mely min. 18 desszert-szeletre vágható (persze, ha valaki az ebédet kihagyja és csak desszertet eszik, ez lehet nagyobb is). Egyébként tudományos tények bizonyítják, hogy azok a sütemények, amelyeket kizárólag jótékony célból fogyasztanak el, kevésbé hízlalnak, mint azok, amiket „csak úgy” megesznek ☺ Aki szeretne az én süteményemre licitálni, annak fontos tudnia, hogy a következő időpontokban tudom elkészíteni: október 8-12. között, majd október 15-től elvileg bármikor; átadni pedig Budapesten és agglomerációjában. A külső díszítéssel kapcsolatban pedig változás várható a fotóhoz képest. A Segítsüti jótékonysági akció minden alkalommal egy beteg, és/vagy hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésén dolgozó civil szervezetet, vagy egészségügyi intézményt támogat (eddigi támogatottak, a teljesség igénye nélkül: Nyúlcipő Fejlesztő Centrum, Bókay Gyermekklinika Közhasznú Alapítvány, Bátor Tábor, Peter Cerny Alapítvány, Démétér Alapítvány, Leukémiás Gyermekekért Alapítvány). A sütikből befolyt összeggel idén ősszel a Tölösi Péter Alapítványt szeretnénk segíteni. Az összeget pedig a gyerekek rehabilitációs folyamatának segítésére szolgáló eszközökre fogják fordítani, olyan eszközökre, amelyek táboroztatásukhoz, gyógytornáztatásukhoz, valamint pszichés állapotuk javításához szükségesek. Ezeken a linkeken találjátok meg őket: https://www.tolosialapitvany.hu/https://www.facebook.com/TolosiPeterAlapitvany/ 
Ha Te is szívesen segítenél, akkor ezeket ajánlom figyelmedbe: a sütiárverés szeptember 23-án (hétfő) kezdődik és szeptember 26-án (csütörtök) 16.00 órakor zárul; amennyiben ez az első találkozásod az akcióval, akkor a Segítsüti weboldalán (https://www.segitsuti.hu) egy röpke regisztráció után máris licitálhatsz bármelyik süteményre; ugyanitt pedig végig követheted az árverést; licitálni itt lehet: https://segitsuti.hu/sutiarveres/licitek 
 Minden süti kikiáltási ára 5000 Ft, a nyertesek pedig azok, akik a legmagasabb összeget ajánlják fel. A befolyt összeg teljes egészében a támogatotthoz kerül, melynek felhasználását szintén nyomon követheted a weboldalon; licitálhatsz többed magaddal is, összefoghatsz barátaiddal, munkatársaiddal; azzal is tudsz segíteni, ha megosztod e posztot, hogy minél több emberhez jusson el az információ; mindezt a Facebookon is figyelemmel kísérheted: https://www.facebook.com/segitsuti/ Tehát itt az alkalom, hogy emelt fővel ehessetek/vehessetek süteményt, mert az élvezet mellett egy nemes célt tudtok támogatni. S Ü T I R E F E L ! ☺



2019. szeptember 2., hétfő

Szilva mindenhol, amerre nézel


- Milyen szilva ez? 
- Kék. 
- Akkor miért piros? 
- Mert még zöld. 
Hát ilyen bonyolult gyümölcs ez a szilva.



Ha csak azt tudnánk a szilváról, hogy számos egészségvédő tulajdonsággal rendelkezik, jól használható kalóriaszegény diétában, illetve hogy meglehetősen gazdag A-, B- és C-vitaminban, akkor is érdemes lenne belőle bőséggel fogyasztanunk ősszel. De miután hazánk egyik legismertebb gyümölcse, és meglehetősen könnyű télire is tartósítani, így aztán semmi sem állhatja útját egy jó lekvárfőzésnek. 

A fától az üvegig 
Hazánkban a gyümölcsfák negyedét szilvafák teszik ki, a nagyüzemi termesztésen kívül megélnek szőlőhegyen, a tőkék között, megtaláljuk őket a házikertekben, a porták udvarán, de igen sokat találunk belőlük egyszerűen az utak mellett. Számtalan fajtája van, kék, zöld, lila, sárga, piros. Készíthetünk belőle levest, mártást, süteményt, chutneyt, kompótot, aszalványt, pálinkát – és lekvárt. Ez a legnépszerűbb felhasználási forma, hisz a szilvalekvárt mindenki szereti, olcsón lehet a gyümölcshöz hozzájutni, jó esetben cukor sem kell hozzá, elég néhány óra rotyogtatás, kavargatás és máris megrakhatjuk a kamra polcait nassolnivalóval. 

Üstben, tepsiben, szilkében
A hagyományos szilvalekvár főzése igencsak időigényes feladat. Legalkalmasabb rá a fán megérett, száránál már aszalódó félben lévő gyümölcs, amely könnyen leválik a magjáról. Többféle módszer forog közkézen a főzését illetően, van, aki kondérban, rézüstben, szabad tűzön, van, aki ecettel kiöblített tepsiben és sütőben főzi, abban azonban mindegyik módszer megegyezik, hogy akár 9-10 órán át is rotyogtatja a szilvát, mire az sűrűre, amolyan megáll benne a kanál-osra sűrűsödik, és a magját, amivel együtt főzték, valamint az összepöndörödött héját szépen ki lehet belőle passzírozni. Az ilyen módszerrel főzött lekvárt évekig el lehet tartani, főleg, ha széles szájú, öblös agyagedényben, a szilkében tárolják. Régen faládában akár évekig is el tudták tartani a keményre főtt lekvárt. Télen aztán lehet tölteni vele barátfülét, tepertős tésztából formázott papucsot, buktát vagy gombócot is.

Az írás a sajátom, találkozhatsz vele más weblapokon, olyanon is, ahol nem vagyok feltüntetve szerzőként, de attól még az én írásom :)

Szilvás receptek a blogban, amelyik épp tegnap volt 13 éves :)

PITE
NEW YORK-I SZILVATORTA
FRANGIPÁNOS SZILVATORTA
EGYSZERŰ SZILVÁS SÜTI
CUKORMENTES SZILVÁS PITE
RÁCSOS PITE
SZILVÁS GOMBÓC


2019. augusztus 27., kedd

Nyári, habkönnyű sütemény barackkal és áfonyával

Már két napja, hogy délelőttönként előveszem a vajat a hűtőből, hogy megpuhuljon, majd késő délután visszateszem a hidegre, de a barackok már kiabáltak velem, hogy kezdjek velük valamit, ezért ma jött el az idő, hogy végül este nekiálljak a sütésnek. Holnap ugyanis lopunk még magunknak egy picit a nyárból, mire hazajövünk, a barackok rég döglöttek lesznek, ha ma nem történik velük valami. Hát történt, és nem is akármi. 
A süti pillekönnyű, nem túl édes, szaftos a baracktól, szóval egyszerűen zseniális. A fotóért elnézést kérek, mesterséges fénynél este 9-kor, telefonnal ilyenre futja, nyilván nem állok neki ilyenkor sztájlingolni, mert minek?



Hozzávalók egy 28 cm-es piteformához:

15 dkg vaj
10 dkg cukor (vagy édesítő, ennek megfelelő mennyiségben)
2 db tojás
2,5 dl natúr joghurt
3,75 dl liszt (használhatóbb mértékegységben: 1,5 csésze)
1 teáskanál vanília kivonat
1 teáskanál sütőpor
0,5 teáskanál szódabikarbóna

3 nagy őszibarack
1 marék áfonya

Elkészítés:
A puha vajat habosra keverjük a cukorral/édesítővel, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, mindkettővel alaposan kikeverjük a vajat. Beleöntjük a joghurtot, a vanília kivonatot, végül hozzáadjuk a lisztet, sütőport, szódabikarbónát. Lehet vele játszadozni, hogy a lisztbe előzőleg belekeverjük a térfogatnövelőket, én nem szoktam túlbonyolítani a dolgot. A lisztet is a habverő fejjel keverem bele a masszába, így megúszom egyetlen edény mosogatásával az egészet, a ráfordított idő barackpucolással együtt sincs 10 perc.
A masszát a piteformába öntöm, kirakosgatom a meghámozott, cikkekre vágott barackkal, rászórom az áfonyát, és 200 fokon sütöm 30 percig, vagy amíg a közepéből is tisztán jön ki a fogpiszkáló, amivel megnézem, hogy rendben vagyunk-e.
Fogalmazzunk úgy, hogy ilyen a tökéletes nyári sütemény.

2019. július 28., vasárnap

Vegán töltött paprika

Igen, létezik, és igen, finom. De igen, nem ez az állag az, amit elképzeltem, úgyhogy keresem tovább az ideális jelöltet. Mondjuk ebben sem fogtok csalatkozni, csak én azt szerettem volna, ha a töltelék ugyanolyan vágható állagú, mint a hússal készült töltött paprika, de ez most nem jött össze. Viszont a családban mindenkinek ízlett, úgyhogy bátran meg merem osztani a receptet veletek is.
Az elkészítéshez volt kuktám, aki segített az egyes részfeladatokban, mert bár a sérült gerincem javul, azért a törés két hét alatt nem forrt össze, úgyhogy hamar elfáradok a több fázist igénylő főzésben. De pszt, ezt ne mondjátok el senkinek!


Hozzávalók:
6 db tölteni való paprika
1 doboz paradicsom ivólé, ízesített (most Spar saját márkás, de létezik ennél finomabban fűszerezett is)
50 dkg gomba
1 sárgarépa
1 szárzeller (vagy egy kis darab gumós zeller)
1 kicsi vöröshagyma, vagy ha van otthon, újhagyma, az még jobb
petrezselyem
8 dkg rizs

bors
zellerzöld
minimális olaj
vegán tojáspótló, de nyugodtan elhagyható, pont semmit nem ért. Ha nem vagy vegán, nyugodtan tegyél a töltelékbe egy tojást.

Elkészítés:
A rizst puhára pároljuk. A gombát egészen apró darabokra vágjuk, majd egy hangyányi olajon 2-3 részletben megsütjük. Nem sózzuk, mert akkor levet ereszt, és mi most azt szeretnénk, ha intenzív gomba ízt kapnánk, ezt pedig a gomba nagy lángon történő sütésével érhetjük el. A hagymát, a répát és a szárzellert aprítógépbe tettem, szinte péppé zúzattam, azt is átsütöttem egy serpenyőben. A részfeladatok végeztével a rizst, a gombát és a sofrittót (így hívják az olaszok ezt a hagyma-répa-zeller keveréket) összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, én tettem hozzá egy kis őrölt rozmaringot és kakukkfüvet is, de ez nem kötelező. Megy bele a petrezselyem, majd a teljesen felesleges tojáspótló folyadék. A tölteléket belenyomkodom a paprikákba, fejtől-lábtól elfektetem őket egy jénaiban, és a kissé megsózott, megborsozott, leheletnyi folyékony édesítővel ízesített paradicsomlevet a paprikákra öntöm, beledobom a zellerzöldet. Először 180 fokon kezdtem sütni, de mivel nehezen akart a buli beindulni, felnyomtam a hőt 200 fokra, összesen kb. 45-50 percet töltött a sütőben. 
Aki szereti a sűrűbb paradicsomszószt, talán először vékonyan rántsa be a paradicsomlevet, úgy öntse a paprikákra. 
Természetesen elkészíthető hagyományos technikával is, úgy, hogy a forrásban lévő paradicsomszószba beletesszük a paprikákat, úgy főzzük készre. Biztosan ez a gyorsabb módszer, hiszen a paprikákat kell csak megpuhítani, a töltelékben minden puha és főtt, úgyhogy a főzős verzió tutira gyorsabb, de nekem most a sült verzióhoz volt hangulatom.

Közben támadt ötletem arra nézvést, hogyan lesz olyan a paprika, amilyennek megálmodtam, úgyhogy hamarosan újabb verzióval találkozhattok.

Klasszikus, hússal készült töltött paprika receptemet pedig ITT találjátok.