Sós ropi három összetevőből

Na most a három összetevő barokkos túlzás, mert a három alkotóelemen kívül kell még só, meg tojássárgája, meg egy kis reszelt sajt a ropik tetejére (már ha sajttal akarjuk díszíteni, de természetesen mehet rá szezámmag, egész mák, köménymag, amit szeretnénk).

Anyám már akkor sütötte ezt a fajta sósat, amikor kamasz voltam, és az, fogalmazhatunk talán visszafogottan, nem mostanában volt, hanem nagyjából akkor, amikor Hannibál átkelt az Alpokon. Egyszóval nem mai receptem ez. Éppen ezért ezerszeresen kiállta az idők próbáját, gyakorlatilag elronthatatlan, soha nem marad belőle egy árva darab se mutatóba, a legideálisabb sör- és borkorcsolya, ezért szívből ajánlom mindenkinek az elkészítését.

A könyvbemutató lázában égve ez volt a harmadikféle kóstoló falat, amivel a vendégeimnek kedveskedtem.

Hozzávalók:

25 dkg rögös, félzsíros túró
25 dkg margarin (így tanultam, így szeretem, ennél most marad a margarin, aki idegenkedik tőle, cserélje vajra)
25 dkg liszt
1 csapott evőkanál só (érdemes kevesebbel kezdeni, ha összeállt a tészta, kóstoljuk meg, és ha kell, korrigáljuk a só mennyiségét)
1 tojássárgája a kenéshez

a tetejére: reszelt sajt, egész mák, szezámmag, köménymag

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk. Pro tipp: érdemes a tésztát egy teljes éjszakán át a hűtőben pihentetni, sokkal finomabb lesz a végeredmény, mint anélkül.

Természetesen sütöttem már én is úgy, hogy maximum egy órát volt idő a hűtésre, tehát úgy is működik, de tényleg finomabb, ha alszik egy éjszakát a sütőben.

Kissé lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, derelyevágóval rudakra szabdaljuk, lekenjük tojással, megszórjuk a választott toppinggal, majd szépen tepsibe rakosgatjuk mindet.

180 fokon süssük, nem tudom megmondani, hány percig, de az istenért, ne süssük túl! Amint van egy kellemes színe a tetejének, illetve a rudacskák talpának is, vegyük ki a sütőből, vagy legalább egyet kapjunk ki és kóstoljuk meg!

Forrón természetesen úgy tűnhet, hogy még nem sült át teljesen a tészta, de ne hagyjuk magunkat becsapni, és szárítsuk ki a ropinkat.

Életem csokis keksze

2006-ban írtam azt a posztot, amelyben ennek a csokis keksznek a receptje szerepelt. Mautner Zsófi ihletésére készült, de változtattam rajta, kihagytam belőle a kávét, kissé megnöveltem a csokoládé mennyiségét, és mindezek eredményeképpen megsütöttem életem legjobb csokis kekszét. 20 évvel ezelőtt. És most, amikor azon studíroztam, mit süssek édesnek a könyvbemutatómra, bevillant annak a 20 évvel ezelőtti keksznek az ötlete. 

Megkerestem a régi blogomban - ami már sajnos 14 éve nem elérhető, tekintve, hogy a szolgáltató egyik pillanatról a másikra lekapcsolta a szolgáltatást, de hála az égnek, a tartalmat sikerült lementenem, ha a fotók el is szálltak a semmibe -, és el is döntöttem, hogy ezt fogom megsütni. Olyan egyszerű, és higgyétek el, olyan brutálisan finom, hogy ez a minimum, amit azok a barátaim megérdemelnek, akik kitüntetnek a figyelmükkel kedden. Hívtam Zsófit is, de sajnos külföldön lesz, nem tud eljönni. 

Hozzávalók:

25 dkg csokoládé (70 %-ostól fölfelé)
3 dkg vaj
2 egész tojás
17 dkg cukor
3,5 dkg liszt
egy kávéskanál sütőpor
durvágra vagdosott mandula vagy mogyoró

Elkészítés:

A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, belekeverjük a vajat. Közben a tojásokat fehéredésig keverjük a cukorral, amikor szép habos volt, beleöntjük a vajas csokoládét. Egy kevés vanília kivonat sem fog rontani az összhatáson, ha van ilyenünk, egy teáskanállal nyugodtan tehetünk a masszába.

Egy másik edényben összekeverjük a lisztet a sütőporral, hozzáadjuk az összevagdalt mogyorót, majd összevegyítjük a száraz és nedves anyagokat. Nem kell különös gondot fordítania keverésre, erre a kekszre is érvényes, ami a muffinokra: tilos túlkeverni őket.

Tegyük néhány percre (na jó, lehet az fél óra is, akkor könnyebb vele bánni) a masszát hűtőbe, hogy kissé meghúzzon. Utána formáljunk a masszából gömböket, kissé lapítsuk el, és tegyük egymástól 5 centi távolságra egy sütőpapíros tepsibe.

170 fokon 10-12 percig süssük a kekszeket. Ne essünk kísértésbe, ha úgy látjuk, a keksz még nem sült meg, 12 perc után vegyük ki a tepsit a sütőből. A sütőpapírról leszedni azonban csak kihűlt állapotában érdemes.

Villámgyors zöldséglepény

Elfogyott a kenyér? Unod a zsemle alapú szendvicseket? Szeretnél több zöldséget fogyasztani? Vagy csak ennél valami egészségeset? Itt egy lehetséges megoldás és válasz a kérdésekre. Gyakran szembe jött a videó Instán, régóta tervezem is, hogy elkészítem ezt a zöldség lepényt, és tegnap elérkezett az idő. Nemigen volt kedvem főzögetni, de én aznap még nem ettem semmi értékelhetőt, ami tápértékkel is bírt volna, úgyhogy azt mondtam magamnak, itt az idő, most, vagy soha.

Hozzávalók egy gáztepsinyi adaghoz:

1 nagy répa

1 közepes burgonya

1 cukkini

2 db tojás

2 evőkanál liszt

1 maréknyi reszelt sajt

só

bors

1 mokkáskanálnyi fokhagyma por

1 mokkáskanálnyi vöröshagyma por

valamint ízlés szerint más fűszerek

Elkészítés:

A zöldségeket lereszeljük, majd egy konyharuhába téve alaposan kicsavarjuk belőle a nedvességet. Minél többet ki tudunk belőle préselni, annál jobb.

A reszeléket egy tálba tesszük, beleütjük a két tojást, mehetnek a fűszerek és a liszt, majd alaposan összedolgozzuk a keveréket. Én a kezemet használtam a feladatra, villával, fakanállal lassabb és macerásabb.

A tűzhelyemhez való gáztepsibe sütőpapírt terítettem, majd a masszát a lehető legvékonyabb rétegben elterítettem rajta, lenyomkodtam, tömörítettem.

200 fokos sütőben 20 percig sütöttem, amíg szép színe nem lett a lepénynek.

Rácsra téve kihűtöttem, majd a felvágott darabokat megtöltöttem.

TIPP:

Ugyanúgy használható, mint egy zsemle vagy pita, mehet bele felvágott, zöldség, sajt, egy kis majonéz vagy más szósz, ahogy kedvünk diktálja.

Ezo Gelin Çorbası - a török menyasszony levese

Az Ezogelin leves egy hagyományos török ​​leves, amelyet vöröslencséből, bulgurból, rizsből és fűszerkeverékből, például szárított mentából és pirospaprika-pehelyből készítenek. Tartalmas, ízletes, és kellemes, enyhén fűszeres íze van. Ezt a levest gyakran fogyasztják laktató ételként Törökországban. Mi egy városszéli étteremben ismerkedtünk meg vele, egy hagyományos, turistáknak összeállított menü részeként. A teljes ebéd nagyon rendben volt, semmi kilengés, semmi túlzás, csak korrekt főzés, de ez a leves messze kiragyogott a sorból, és én már ott tudtam, hogy el fogom itthon készíteni. Na de hogy 24 óra sem telik el a hazaérkezéstől számítva? Ezt nem gondoltam...

Hozzávalók: 

2 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál vaj
1 kis fej vöröshagyma finomra aprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
2 evőkanál paradicsompüré
1 teáskanál szárított menta
1 teáskanál pirospaprika-pehely (pul biber)
1 teáskanál őrölt római kömény
½ teáskanál fekete bors
1 teáskanál só
20 dkg vöröslencse 
2 evőkanál bulgur
1 evőkanál rizs
másfél liter víz

1 zöldségleves kocka
1 citrom leve

Elkészítés:

A lencsét, bulgurt, rizst kimérjük, megmossuk, lecsepegtetjük.

Az olajat a vajjal felmelegítjük, az apróra vágott vöröshagymát megfuttatjuk rajta, néhány perc múlva csatlakozhat hozzá a fokhagyma is. Belekeverjük a paradicsompürét, kicsit lepirítjuk, mehet a menta, a paprikapehely és a római kömény is.

Az edénybe tesszük a lencse, bulgur, rizs triót, megsózzuk, átforrósítjuk, majd felöntjük forró vízzel, belepottyantjuk a leveskockát is. Só, bors.

Felforraljuk a levest, majd alacsony lángon kb. 20 perc alatt puhára főzzük a lencsét, bulgurt.

Ha elkészült, szórhatunk rá friss petrezselymet, és a citromot se felejtsük ki, nagyon jót tesz az ízeknek az a kis pikáns sav.

PUL BIBER:

A neve szó szerint paprikapelyhet jelent. Szárított, zúzott paprikából készül, amelynek színe mélypiros, íze pedig egyszerre füstös, enyhén édeskés és csípős. Amint a neve is jelzi, nem porrá őrlik, hanem apró pelyhekben hagyják, így az ételeknek nemcsak ízt, hanem textúrát is ad. Piacon és egyéb boltokban kimérve is lehet kapni, én most hoztam egy szép nagy zacskóval magamnak, hogy kitartson egy darabig.

Népszerűségét sokoldalúságának köszönheti: levesekre, húsokra, salátákra, sőt még reggeli tojásételekre is szórják, a joghurt tetejére is kerülhet belőle.

Spagetti aglio e olio, a világ legegyszerűbb étele

Örök igazság, hogy a legegyszerűbb dolgok tudnak a legjobbak lenni. Nincs ez másként ezzel az étellel sem, hiszen mindössze négy alapanyag - olaj, fokhagyma, tészta, petrezselyem - kell hozzá, és ha szívvel-lélekkel, minőségi hozzávalókból készítjük el, csodás élményben lesz részünk, amíg elfogyasztjuk.

Tegnap jöttünk meg egyhetes török utazásunkról, a lelkünk egy darabja még ott van Ázsiában, kisebb gondunk is nagyobb most - MÉG! - a főzésnél, így kézenfekvő volt, hogy a fokhagymás spagettihez nyúlok, mint legegyszerűbb és legjobb megoldáshoz. Íme!

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg spagetti (szárazon mérve)

3 evőkanál extra szűz olívaolaj

4 (vagy több) gerezd fokhagyma

chilipehely

2 csokor petrezselyem

fél citrom reszelt héja és leve

őrölt bors

só

opcionálisan pecorino sajt

Elkészítés:

A spagettinek való főzővizet feltesszük forrni, alaposan megsózzuk, majd beletesszük a tésztát, és fogkeményre főzzük.

A fokhagymát finomra vágjuk, a felmelegített olajban gyengéden elkezdjük pirítani, de semmiképpen se barnuljon meg a hagyma, mert megkeseredik. Hozzáadjuk a chilipelyhet, ennek mennyiségét természetesen az ízlésünk szabja meg. Nem kell, hogy ez az étel kimondottan erős legyen, véleményem szerint egy enyhe melengető csípősséget kell adjunk neki, semmi többet. Ne felejtsük el, hogy a fokhagymának is van ereje.

Sózzuk, borsozzuk az edény tartalmát, belereszeljük a citromhéjat,  mehet bele a lé is, jön a a petrezselyem, egy kevés főzővíz is kerülhet az edénybe, végül pedig rászedjük a megfőtt spagettit.

Alaposan összeforgatjuk a tésztát a mártással. Ha használunk sajtot, a tányéron szórjuk az ételre, de sajt nélkül is csodás ételt kapunk.

TIPP:

Gazdagíthatjuk ezt a tésztát garnélával vagy pár szem sült koktélparadicsommal.

Tavaszi gyors vacsora: zöldséges frittata

Ennek az ételnek van néhány jó tulajdonsága. Nem a legfontosabb ezek közül a gyorsan elkészíthetősége, bár ez is igaz rá. 

A legklasszabb szerintem, hogy olcsó alapanyagokból készíthető el, és nagyjából akármilyen zöldséget elrejthetünk benne. Az én mostani változatomban most van édesburgonya, lilahagyma, spárga és mángold. De készíthető sima burgonyával is, tehetünk bele brokkolit, ha kedvünk tartja, akár karfiolt is, szerintem a vékonyra lapokra szeletelt karalábé is jó bele. Ha akarunk, teszünk bele sonkát, ha nem akarunk, kihagyjuk. Szóval nagyon jó változatos étel. ÉS másnap, hidegen is kitűnő.

Hozzávalók (ehhez a verzióhoz):

1 nagyobb édesburgonya meghámozva, vékony karikákra vágva
1 fej lilahagyma félfőre vágva
6-8 spárgasíp (vagy több, ha van otthon, de maradék eltüntetésre ennyi is elég)
3 levél mángold (vagy akár egy kevés vajon megfuttatott spenót)
10 dkg levegőn szárított sonka (elhagyható)
6 db tojás
1 dl tejszín
só
bors
őrölt rozmaring
kemény sajt reszelve

Elkészítés:

Egy 26 cm átmérőjű edényben sütöttem, ehhez számoltam a hozzávalók mennyiségét.

Az edényt kikentem egy-két cseppnyi olajjal, majd körkörösen elterítettem benne egy réteg édesburgonyát. Megsóztam, megborsoztam, rápakoltam a karikára vágott lilahagymát. Ekkor is kapott pár csepp olajat.

Következett a második réteg édesburgonya, só, bors, rozmaring, pici olaj. Ezt betettem elősütni a 200 fokra előmelegített sütőbe.

Amíg a krumpli sült, megmostam, megtisztítottam a spárgát és a mángoldot, majd forrásban lévő sós vízben 5 percig főztem őket. Leszűrtem, leöblítettem hideg vízzel, félretettem.

Amikor a burgonya már puha volt, felvertem a tojásokat sóval, borssal és a tejszínnel. Viszonylag sokáig püföltem őket, hogy jó habosak legyenek. Egy wellnes szállodában megtanultam a séftől, hogy ha finom rántottát akarunk készíteni, akkor botmixerrel kell megdolgozni a tojásokat, attól lesz csodás a rántotta állaga. Na, ezt a tudásomat most nem használtam, egyszerűen mert lusta voltam a botmixert nem is annyira elővenni, hisz ott van a pulton, egy mozdulat bedugni a konnektorba, inkább az elmosogatása tűnt most emberfeletti feladatnak 😂 Úgyhogy maradt a villa.

Kivettem a sütőből az edényt, egyenletesen eloszlattam az édesburgonya tetején a megfőtt spárgát, mángoldot, reszeltem rá egy kevés sajtot (tényleg keveset), majd ráöntöttem a tojást úgy, hogy mindenhol elfedje a zöldségeket.

Ment a tetejére egy adag reszelt sajt, és visszaküldtem a sütőbe úgy 15 percre. Akkor jó, ha a széle már barnás, a közepén pedig épp megszilárdult a tojás.

Nagyon finom vacsoránk volt, és tudom, hogy a maradékot a férjem lelkesen fogja eltüntetni holnap ebédre.

TIPP:

Készíthető édesburgonya helyett sima burgonyával is.

Tehetsz bele bármilyen sonkát, ha igény mutatkozik arra, hogy húsféle is legyen az ételben.

Mehet bele brokkoli, karfiol, zöldborsó, gomba, póréhagyma, paprika, spenót, fodros kel.

Láthatatlan almás, a francia finomság

Nagyon régen terveztem már, hogy elkészítem ezt a francia stílusú, könnyed almás süteményt, ami a nemzetközi blogszférában láthatatlan almás sütiként létezik. Azért láthatatlan, mert hajszál vékonyra kell szeletelni az almát benne, ami gyakorlatilag szinte eltűnik a süteményben, tekintve, hogy a tésztával eggyé válva alkot krémes réteget.

Ma elmegyünk a könyvet fotózó társszerzőmhöz, a lányomhoz, hogy átadjuk neki a szakácskönyvemet, amit pénteken foghattam először a kezembe, és arra gondoltam, sütök én egy ilyen csoda almás sütit, elvégre az alkalom megérdemli, hogy ünnepeljünk.

Először mutatom a könyvet.

Szerintem gyönyörű lett...

És most jöjjön a recept.

Hozzávalók:

3 nagy tojás

65 gramm porcukor

60 gramm vaj olvasztva, kihűtve

160 ml tej

vanília (kivonat, mag, sűrítmény, ami van)

1 citrom reszelt héja (a levét belecsavartam abba a tál vízbe, amiben a megtisztított almák nyaraltak, amíg fel nem szeleteltem őket)

1 teáskanál sütőpor

1 jó nagy csipet só

120 gramm liszt

5 db közepes alma meghámozva

2 evőkanál baracklekvár egy pici vízzel kenhetőre higítva

Elkészítés:

Az almákat meghámozzuk, csutkájukat eltávolítjuk, félbe vágjuk, majd mandolinon nagyon-nagyon vékonyra szeleteljük.

A tojásokat a porcukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a vajat, a tejet, a vaníliát, a citromhéjat, és elkeverjük a masszát. 

A lisztbe belekeverjük a sütőport és a sót, majd hozzáadjuk a tojásos masszához, és alaposan egyneműsítjük. Sűrű palacsinta tészta állagot fogunk kapni.

Ebbe keverjük bele több adagban az alma szeleteket, és óvatosan elegyítsük el a tésztában úgy, hogy az almát mindenhol bevonja a massza.

Keressünk egy nagyjából 23x13-15 cm-es formát (az enyém egy icipicit kisebb volt széltében, jó sok is lett a tészta hozzá...), több részletben kanalazzuk bele a tésztát, egyengessük el, tömörítsük le alaposan, hogy az almaszeletek szépen vízszintesen feküdjenek egymáson.

A tetejére pakoljunk néhány szép, formás almaszeletet.

180 fokos sütőben sül 55-60 percig.

A sütőből való kivétel után megkenjük a baracklekvárral, ízben is ad hozzá, és szép fényessé válik tőle a teteje.

Annyira finom, könnyű, üde ez a süti, hogy ma, hétfőn már beszereztem az újabb adag almát, és készül a következő adag belőle. Próbáljátok ki, szeretni fogjátok. Főleg azok, akik nincsenek oda a gejl, túlédes desszertekért.

Lencse-gomba egytál

Kallódik a hűtőben 30 deka gomba. Jó ötletnek tűnt megvenni, csak a sok zöldség között valahogy láthatatlanná vált a hűtőben. De nincs kedved gombapörköltet főzni, nem vonz a gombaleves, tekintve, hogy épp zöldborsóleves van a hűtőben, szóval mi legyen belőle?

Irány a spájz, nézzünk körül! Igaz, hogy rossz nyelvek szerint az én spájzomban még harcoló német alakulatok is találhatók a második világégés korából, de ez természetesen nem igaz, ellenben az igen, hogy szerintem egy négytagú család a tartalékaimból fél évig simán ellenne, ha abból kéne főzniük, ami nálam megtalálható.

Annyit tudtam, hogy egy sűrű, tartalmas ételre vágyom, hiába van mindjárt május, bizony a lélekmelegítés még elkél. Ez lett a végeredmény.

Hozzávalók:

30 dkg csiperkegomba

1 kis doboz lencsekonzerv

1 vöröshagyma

1 közepes burgonya

1 szál sárgarépa

2 szál szárzeller

3 gerezd fokhagyma

olívaolaj

3 evőkanál sűrített paradicsom

1 zöldségleves kockából 2 dl leves

3-4 db olajban eltett szárított paradicsom

2 dl tejszín

1 kávéskanál római kömény mag

1 teáskanál kurkuma

1 kávéskanál füstölt pirospaprika

1 evőkanál olasz fűszerkeverék

1 evőkanál szójaszósz

1 teáskanál Sriracha szósz

opcionálisan friss koriander

Elkészítés:

A szárított paradicsom olajából egy serpenyőbe öntöttem 3 evőkanállal, azon megpároltam az apróra vágott hagymát, répát, zellerszárat, fokhagymát. Beletettem a serpenyőbe a sűrített paradicsomot, szépen lepirítottam a zöldségekkel, jöhetett a gomba, amit szintén nagy lángon átsütöttem. Hozzáadtam a keverékhez a kicsi kockákra vágott krumplit, majd fűszereztem a ragut. Só, bors, római kömény magja és az olasz fűszerkeverék került ekkor a serpenyőbe.

Felöntöttem a zöldséglevessel, beledobtam a felvagdosott aszalt paradicsomot, felforraltam az ételt. Meglöttyintettem szójaszósszal. Apránként adagoltam hozzá a vizet, hogy a zöldségek megpuhuljanak, de ne égjen le semmi.

Amikor minden puhára főtt, beleöntöttem a leszűrt, leöblített lencsét, tettem bele egy kevés kurkumát a színe kedvéért, egy kevés füstölt paprikát az ízéért, végül nyakon öntöttem az egészet a tejszínnel.

Újabb utánsózás következett, ekkor adtam hozzá a csípős szószt is, végül pedig megszórtam a ragut az apróra vágott korianderrel, amiből aztán tálaláskor is került a tányérokba.

TIPP:

Pitával isteni, én most megpirítottam kissé, mert már nem volt igazán friss, így ismét ehetővé varázslódott.

Naannal is tökéletes.

Tálalhatod rizzsel, kuszkusszal, bulgurral is.

Másnapra még finomabbak az ilyen típusú ételek, mert az ízek csodálatosan összeérnek.

Készítheted lencse helyett babbal vagy csicseriborsóval is.

Ha akad otthon egy kevés spenót, fodros kel vagy kelkáposzta, nyugodtan adj hozzá abból is, a rosttartalomnak igencsak jót tesz.

A fűszerezés egyéni ízlés kérdése. Elviheted olaszosabb irányba, de lehet római köménnyel, korianderrel, garam masalával még ázsiaibbá varázsolni.

Csirke, spárga, tejszín, tészta

Szuper tavaszi étel, ízgazdag, tápláló és 20 perc alatt kész van. Nem hinném, hogy egyéb pozitívumot fel kell hozzá sorolnom ahhoz, hogy kipróbáld. Spárgaszezon van, és bár az ára elég húzós, én még soha nem használtam el egy egész csomag spárgát egy ételhez, hanem legalább kettőhöz. Így azért egy kicsit barátságosabb a helyzet. Nem sokkal, de egy kicsit igen.

Hozzávalók 2 személyre:

fél csirkemell filé
egy kicsi vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
egy marék spárga
2 dl tejszín
opcionálisan: 50 ml fehér bor
egy kevés parmezán
olívaolaj
só
bors
szerecsendió

csirke fűszerkeverék

a kedvenc tésztád: tagliatelle, farfalle, spagetti, fussili, penne, ami kéznél van

Elkészítés:

A csirkét fél tenyérnyi szeletekre vágjuk, megszórjuk a csirke fűszerrel. Ha fűszersót használunk, nem kell külön sózni, de ha csak fűszer van a keverékben, akkor kell a só. Félretesszük a csirkét, hadd pácolódjon.

A spárgát megmossuk, a fás szárát letörjük. Ez nagyon egyszerű művelet, meghajlítjuk a spárgasípot, és ahol magától elpattan, ott vagyunk helyben. Falatnyi darabokra vágjuk a zöldséget, a fejét hagyjuk egyben, az a legfinomabb része.

A tésztát kifőzzük, leszűrjük, félretesszük.

Egy kevés olívaolajon átsütjük a csirke szeleteket. Akkor jó, ha már szép színe van kívülről, és tapintásra pedig már csak egész enyhén érződik a hús ruganyosnak. Egy tálra szedjük, félretesszük. A visszamaradt olajban elkezdjük a spárgát és a hagymákat párolni. Vigyázzunk, semmi ne égjen meg. A puhulást elősegíthetjük egy löttyentésnyi borral vagy a tészta főzővizéből egy kevéssel.

Amíg a zöldség párolódik, vágjuk falatnyi darabokra a csirkemellet. Amikor a serpenyőből elpárolgott a bor/főzővíz, dobjuk bele a csirkét, keverjük át, adjuk hozzá a tejszínt, és főzzük együtt az egészet néhány percig.

Fűszerezzük sóval, borssal, én nagyon szeretem benne a szerecsendiót, ki nem hagynám. Mehet bele a parmezán is.

Végül, de nem utolsó sorban érkezik a serpenyőbe a megfőtt tészta.

Én most saját készítésű tagliatellét főztem, de láttam, hogy sok lesz a csirkéhez, így aztán két részletben adtam a serpenyőbe annyi tésztát, amennyivel egyensúlyba került a tészta és a csirke/spárga mennyiség. Nincs annál rosszabb, mintha a tészta eluralja a tányért, és nincs hozzá elég feltét és szósz. Így aztán maradt estére a férjemnek mákos tésztának való is, nagyon boldog volt miatta.

Keverjük össze a tésztát a szósszal, ha úgy látjuk, hogy nem elég szaftos, adhatunk hozzá egy kevés tészta főzővizet, én most egy kis tejjel pótoltam a hiányzó nedvességet.

Szeretem az ilyen típusú ételeket megszórni petrezselyemmel, ez most sem maradt el.

TIPP:

A zöld és a fehér spárga között van különbség ízben is, állagban is. Fontos leellenőrizni vásárláskor, hogy elég zsenge-e a spárga, ezt úgy tehetjük meg, ha a körmünket kissé beleszúrjuk a spárgába, ha könnyen enged, megvehetjük, de ha érezhetően akadályoztatva vagyunk, inkább keressünk máshol zsengébb csomagot.

Dúsíthatod a spárgát zöldborsóval is.

Tepsiben sült tarja savanyú káposztával

Vettem a piacon egy fél kilónyi csodálatosan finom savanyú káposztát. Így kezdődött. Szépen, önmegtartóztatóan csipegettem belőle, iszogattam a levét, de mivel nemigen tudok jelentősebb adagokat megenni belőle, kezdenem kellett vele valamit. Ezzel párhuzamosan muszáj volt találnom valami olyan egytál ételt, amit előre elkészítve, mégis frissen vihetek le a tanyára a lányom születésnapján. Ezt a kombinációt ötlöttem ki, és nagyon elégedett voltam vele.

(A végeredményről nincs fotó, mert ez az étel nem magazinok címlapjára, blogok oldalaira született, hanem családi tányérokra. Magyarán marhára nem fotogén, így nem bajlódtam vele, hogy lefotózzam:) A chat gpt szerint valami ilyesmi lenne. Persze nem volt ilyen, de azért mutatom.

Hozzávalók:

bő egy kg burgonya
egy nagy arasznyi füstölt lángolt kolbász
kb. 60 dkg tarja

fél kg savanyú káposzta (lehet több is, ha szeretnénk)
2 nagy fej vöröshagyma
1 púpos evőkanál mangalicazsír
egy nagy pohár 30 %-os tejföl

néhány szelet bacon
só
bors
majoranna

max. 2 teáskanál pirospaprika

Elkészítés:

A tarját vékony szeletekre vágjuk. Ha így teszünk, nem kell ronggyá klopfolnunk. Sózzuk, borsozzuk, majorannázzuk a szeleteket.

A burgonyát 4 mm vastag karikákra vágjuk.

A tejfölt megsózzuk, homogenizáljuk.

A hagymát félfőre, szálasra vágjuk, a kolbászt felkarikázzuk.

A káposztát kiöblítjük, ha nagyon savanyú. Ezt ajánlom, mert a tejföllel együtt még a nem túl savanyú káposzta is sok lesz öblítés nélkül.

Ennyi előkészület után fogunk egy nagy sütőtálat, kizsírozzuk, majd a képen látható módon a hozzávalókat belesorakoztatjuk. (hús, krumpli, kolbász)

A hagymát egy kanál zsíron egy serpenyőben megpároljuk, sózzuk, megszórjuk egy-két teáskanál pirospaprikával. Elterítjük a húson.

Következő szereplőnk a kiöblített káposzta, amit elterítünk a hagyma tetején.

Az edényt betakarjuk egy összegyűrt, majd vízben megmártott, lecsöpögtetett sütőpapírral, a széleket a káposzta alá tűrjük, és másfél órára betesszük a 180 fokos sütőbe.

Amikor a hús és a krumpli is puha, rántjük a tejfölt, elhelyezzük a tetején a bacon szeleteket, és a szalonna pirulásáig sütjük az ételt.

Langyos burgonyasaláta Delia Smith-től

Az alábbi köretet Delia Smith honlapján találtam, és azon nyomban ki is próbáltam, tekintve, hogy óriási krumpliimádó família vagyunk. Langyosan ajánlom a tálalását.

Hozzávalók:
1 kg nem szétfővő fajta burgonya, szezonjában apró szemű újkrumpli

(Desirét kaptam a piacon, remek volt a recepthez)
2 ág fodormenta
2 szál újhagyma
fél csokor snidling
 
a vinegretthez:
egy citrom leve és héja
1 gerezd fokhagyma
1 csapott evőkanál só
1 teáskanál magos mustár
5 evőkanál extra szűz olívaolaj
őrölt bors

 
Elkészítés:
A krumplit héjában megfőztem, a főzővízbe sót tettem, valamint beledobtam a két ág mentát is. Amikor megfőtt, meghámoztam, és az előzőleg összekevert vinegrett mártásba forgattam. Megszórtam az apróra vágott újhagymával és snidlinggel, és már lehetett is tálalni.

Vinegrett: A hozzávalókat egy mélyebb tálkában habverővel opálosra kevertem, a fokhagymát a sóval mozsárban törtem pépesre, úgy került a tálkába.