Uborkaleves hidegen (tarator)

A bolgár tarator igazi nyári életmentő: hűsítő, frissítő, mégis meglepően laktató leves, amelyhez alig kell néhány egyszerű alapanyag. Ha jól emlékszem, 1981 lehetett, amikor először jártam Bulgáriában, akkor kóstoltam ezt a levest. A joghurt, az uborka, a kapor és a fokhagyma együtt olyan harmonikus ízt adnak, hogy a legnagyobb hőségben is jólesik belőle egy tállal. Ráadásul főzni sem kell, így a mostani 40 fokban ideális választás. Ha szereted a könnyű, gyors ételeket, (és a tzatzikit, aminek ízéhez nagyon hasonlít a taratoré) érdemes ezt a bolgár klasszikust is felvenned a nyári kedvencek közé.

 
 

Hozzávalók:

1 nagyobb kígyóuborka
fél zöldpaprika
40 dkg török* joghurt
egy marék petrezselyem
só
bors
1 nagyobb gerezd fokhagyma
jégkockák
friss vágott kapor ízlés szerint

Elkészítés:

Az uborkát meghámoztam, nagyobb darabokra vágva ment a turmixgép poharába, követte a petrezselyem, a paprika, joghurt, a fokhagyma, a fűszerek és a joghurt, valamint a jégkockák. Néhány másodpercig keringőztek együtt, mielőtt a tányérba öntöttem őket. A tetejét vágott kaporral díszítettem, és mivel minden hozzávaló eleve a hűtőből vétetett elő, ezért jó hideg volt, rögtön lehetett is kanalazni.

* mióta hazajöttünk Törökországból, kicsit rá vagyok kattanva a török konyhára, ezért a hozzávalók beszerzése okán többször megfordultam a Turul Marketben (Budapest, Thököly út), és ott csodás török joghurtokat lehet kapni. De persze tökéletesen megfelel a minden szupermarketben kapható görög stílusú is.

TIPP:

A paprikát elhagyhatod belőle.

Ha épp van kéznél, egy kevés kovászos uborka levet löttyinthetsz a turmix poharába, nem fogja elrontani az összhatást. De ne vidd túlzásba, fél deci bőven elég lesz.

Provence-i fűszerkeverék

Provence-ról nekem mindig a levendulamezők, a napsütötte dombok, a nyári melegben illatozó fűszernövények és a virágzó kakukkfű között döngicsélő méhek jutnak eszembe. Ezt a képet látom, ha magam elé képzelem ezt a dél-francia vidéket, pedig sajnos még sosem jártam ott. De film- és olvasmányélményeim szerencsére vannak, mint ahogy receptjeim is vannak, amikhez leírhatatlanul sok pluszt ad ez a fűszerkeverék.

A provence-i fűszerkeverék éppen ezt a hangulatot idézi meg: jól áll sült zöldségeknek, csirkének, halnak, krumplinak, de egy paradicsomos-ragus ételt is egészen más irányba visz.

Hozzávalói:

2 rész szárított kakukkfű
2 rész szárított rozmaring
2 rész szárított majoránna
1 rész borsikafű/csombor
1 rész oregánó
fél rész babérlevél

Saját fűszerkeveréket készíteni ráadásul azért is jó, mert pontosan tudjuk, mi kerül bele: nincs benne adalékanyag, ízfokozó vagy felesleges töltelék. Az arányokat pedig nyugodtan a saját ízlésünkhöz igazíthatjuk — lehet kakukkfűben gazdagabb, rozmaringosabb, lágyabb vagy karakteresebb, ahogy szeretjük.

Adhatunk hozzá más fűszereket is, gazdagíthatjuk például levendulával, esetleg megtört édesköménymaggal, sokan adnak hozzá egy kevés kaprot is. Szerintem ennek a keveréknek a lelke a majoránna és a kakukkfű, de az arányokon nyugodtan változtathatsz, ha másként szereted.

A blogban található receptek, amikhez ezt a fűszerkeveréket használtam:

Egy tökéletes gasztroajándék, a pácolt feta

Kedvenc levesem, a cheddar sajtos brokkolileves

És még egy leves, ez gombából készül

Rácsos meggyes pite

Az egyik kedvencem. Egyedül a meggy magozását utálom benne, de hát így megy ez, a jóságért meg kell szenvedni. Érdekes gyümölcsöt vettem ma a piacon, az asszony azt mondta rá: cseresznyemeggy. Mielőtt vettem belőle, megkóstoltam. Az állaga a meggyé, az édessége, vagy talán inkább nemsavanyúsága a cseresznyéé. Roppant kíváncsi leszek a végeredményre.

Az omlós tészta titka a hideg vaj és a gyors munka.

Ha ezt betartjátok, a siker garantált.

Hozzávalók:

25 dkg finomliszt
8-10 dkg porcukor
2 tojássárgája
egy nagy csipet só
15 dkg hideg vaj
szükség szerint jó hideg víz, nem kell több 2-3 evőkanálnyinál

a töltelékhez:

60 dkg kimagozott meggy
fűszerek kedvünk szerint: őrölt fahéj, szegfűszeg, reszelt citromhéj
1 evőkanál étkezési keményítő
ízlés szerint cukor
darált dió vagy zsemlemorzsa a süti aljába

a tetejére egy kis tojás sárgája

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit késes betétű aprítóba tesszük. Dolgozhatunk kézzel is természetesen, de ha van otthon ilyen géped, ne légy önsorsrontó, használd azt! Még mindig jobb mosogatni, mint a kezedről kapirgálni a tésztát, túlmelegíteni a vajat, és ha kézzel dolgozol, azt se a levegőben csinálod, tehát mosogatni valód akkor is van.

A gép összedolgozza a hozzávalókat, amikor összeállni látszik, akkor add hozzá a vizet APRÁNKÉNT, hogy éppen csak összefogja a többi alkotóelemet.

Boríthatod is ki egy folpackra, összenyomkodod, ellapítod, mehet a hűtőbe egy órára. Ez idáig biztosan nem volt 7-8 percnél több, hacsak nem vagy kimondottan lassú a konyhai műveletekben.

Amíg a tészta pihen, kimagozod a meggyet, befűszerezed, cukrozod, elkevered a keményítővel.

A tésztát pár percig hagyod akklimatizálódni, mikor kiveszed a hűtőből, majd a kétharmadát enyhén lisztezett felületen akkorára nyújtod, hogy egy 23 centis kivehető aljú tortaformát ki tudj vele bélelni.

Alaposan nyomkodd a tészta széleit a forma pereméhez, kicsit az alját meg is bökdösheted a biztonság kedvéért. Szórd meg zsemlemorzsával vagy dióval, terítsd el benne a tölteléket, és a maradék egyharmad tésztából csíkokat vágva díszítsd a pite tetejét.

Kend le a tetőt tojássárgával, majd rakd a sütit 175 fokra előmelegített sütőbe kb. 40 percre.

TIPP:

Természetesen nem kell, hogy csíkokkal díszítsd a pitédet, kinyújthatod az egyharmadnyi tésztát vékonyra, különféle alakú kiszúrókkal vághatsz bele mintákat, szúrhatsz ki belőle virágokat, csak a fantáziád szab határt a dolgoknak.

A keményítő azért hasznos, mert bármilyen jól lecsöpögteted a meggyet magozás után, a cukor és a fűszerek hatására levet fog engedni, amit a keményítő gyönyörűen összefog és egy kicsitpudingos állagúvá alakít.

Mindig kóstold meg a gyümölcsöt, mert annak az édességétől függ, mennyi cukor kell rá. Nincs rosszabb, mint egy túl savanyú, vagy egy geil édes pite.

Legyen a vaj is, a tojás is hűtőhideg, amikor elkezdsz a tésztával dolgozni. Ha kézzel dolgozol, ne tötyörögj, igyekezett morzsás állagúvá dolgozni a hozzávalókat, hogy a kezedtől ne melegedjen fel a vaj, különben a pitéd minden lesz, csak nem omlós.

Ez egy isteni alaprecept, fölösleges variálni, az egyik receptben 2 dekával több a vaj, a másikban 5 dekával kevesebb a liszt, ezek nem jelentős differenciák.

Készítheted cseresznyével, szederrel, málnával, barackkal, szilvával.

Olasz fűszerkeverék házilag

Szinte hallom némely olvasóm gondolatát: olasz fűszerkeverék? de hát az pofon egyszerű, minek ahhoz recept?

Nos, a felvetés igaz is, meg nem is. Ugyanis mint a gasztronómia területén oly sok mindenben, itt is van eltérés fűszerkeverék és fűszerkeverék között. Az meg, hogy fűszerkeverékről beszélünk, alaphangon adja, hogy mindenki másként kedveli, keveri, használja.

Ha Amerikában járok, mindig hozok haza italian seasoninget, de mindig bebizonyosodik, hogy nem tudok eleget hozni ahhoz, hogy kitartson a következő látogatásomig. Furának találom, hogy Magyarországon nem lehet így készen kapni ezt a fajtát, legfeljebb spéci fűszer webshopokban. Amerikában pedig minden márkának megvan a sajátja, csak ki kell választanunk azt, ami nekünk a legjobban ízlik, és ami a pénztárcánknak is megfelel, mert nemcsak összetételben, hanem árban is elég nagy a szórás. És miért vennék 8 dollárért egy üvegcsével, ha kapok ugyanolyan jót 3-ért is, nem igaz? 

Ezért most úgy döntöttem, elkészítem a saját keverékemet, mert mégsem járja, hogy folyton spórolnom kelljen a kedvenc fűszeremmel, mindig arra gondolva, hogy jaj, hogyan fogom pótolni, ha elfogy? Mostantól nem fogy el.

Ráadásul rozmaring és zsálya terem a "kertemben" (van egy 10 négyzetméteres terület a házunk mögött), a rozmaringot néhány hete metszette meg a lányom, annyi rozmaringom lett, hogy életem végéig elég lesz.

Nézzük akkor, nálam mi kerül egy olasz fűszerkeverékbe:

2 rész szárított oregánó
1 rész szárított rozmaring
2 rész szárított bazsalikom
1/4 rész szárított kakukkfű
1 rész szárított petrezselyem
1/4 rész szárított zsálya

TIPP:

Sokan tesznek a keverékbe fokhagyma- és vöröshagyma granulátumot, illetve majorannát. Én ezeket kihagyom, mert nem minden ételhez passzol, és a fűszerkeverék használata mellett, ha szükségét érezzük ezen fűszereknek, külön is tehetünk belőlük az ételbe.

Az olasz fűszerkeverék igazi konyhai jolly joker: akkor is életet visz az ételbe, ha éppen nincs kéznél friss zöldfűszer. Mehet paradicsomos szószokba, pizzára, lasagnébe, tepsis krumplira, sült zöldségekre, padlizsános-cukkinis raguba is bátran. Jó csirkéhez, fasírtba, húsgombócba, rakott ételekbe, sőt egy egyszerű pirítósra kent vajba vagy olívaolajba keverve is nagyon jól működik.

Én azt mondanám, ne főzd agyon: ha szószba kerül, mehet bele főzés közben, de sült ételeknél gyakran elég a sütés előtt vagy a végén rászórni, hogy megmaradjon az illata.

Ne felejtsd el, karácsony tájt - meg máskor is - remek gasztroajándék lehet belőle.

Rozmaringos, olívás kréker

Ezt a receptet igen régóta készülök elkészíteni, hát... mostanra sikerült. Ilyenkor igazi szezonja van a baráti összejöveteleknek, buliknak, és nem tudom, ki hogy van ezzel, de én szeretek kitenni magamért, ha barátokat látok vendégül. (Egyesek szerint erőmön felül is akár, de ezt most ne tárgyaljuk ki 👀 )

Tavalyi amerikai utunk alkalmával a keresztlányom egy gazdag büféasztallal várt minket (hogy miért nem fotóztam le, de vajon tényleg miért nem???), és az jutott eszembe, hogy egyrészt ezeket a sajttal, gyümölccsel, felvágottal, ropogtatni valóval megrakott tálakat jó lenne itthon is népszerűbbé tenni, aztán meg az, hogy azon a tálon milyen csodásan mutatott volna ez a rozmaringos kekszecske.

Hozzávalók:

9 dkg finomliszt

9 dkg teljes kiőrlésű liszt
1,5 teáskanál só
1 teáskanál cukor
1/4 teáskanál fokhagymapor
1 teáskanál pirospaprika (lehet füstölt is bátran)
1 evőkanál finomra vágott friss rozmaring
3 evőkanál extra szűz olívaolaj
1,25 dl hideg víz
nagyszemű só a tetejére

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit tedd egy tálba, gyúrd össze. Amikor a tészta felülete már sima, formálj belőle két golyót, majd a golyókat egyenként nyújtsd ki egy nagy téglalappá. Ügyelj, hogy a tészta kimondottan vékony legyen, semmiképp ne legyen vastagabb 2 milliméternél, de ha tudod, még annál is vékonyabbra nyújthatod. Egy derelyevágóval szabdald ízlésednek megfelelő méretre, azonban arra figyelned kell, minél kisebbek a kekszek, annál rövidebb idő alatt megsülnek. Az én ízlésemnek a 3 cm széles, és max. 12 cm hosszú téglalapok felelnek meg.

Egyenként emeld át egy sütőpapírral bélelt tepsire a kekszeket, szórd meg mindegyiket sópehellyel, majd süsd a 190 fokra előmelegített sütőben 10-12-14 percig.

A sütőből kivéve ne birizgáld őket, bár a sütőpapírral együtt óvatosan kihúzhatod egy rácsra, de mindenképpen hagyd teljesen kihűlni őket.

És hogy mihez kínálhatod? Nos, a választék elég széles.

padlizsánkrém

körözött

sajtkrém

májpástétom

muhammara

vegán babkrém

zeller, alma, burgonya saláta

tojássaláta

kukoricasaláta

zakuszka

guacamole

TIPP:

Ugyan még nem próbáltam, de szerintem gluténmentes liszttel is elkészíthető.

Természetesen ha nem kedveled a rozmaringot (van ilyen?), használhatsz más fűszert is a tésztába, de akár ki is hagyhatod. Dúsíthatod szezámmaggal, egész mákkal, fekete szezámmaggal is, nem csak sóval.

Ezt se próbáltam még ki, de az a meglátásom, hogy a tészta jól fagyasztható, így talán érdemes nagyobb adagot begyúrni, és a mélyhűtőben készenlétben tartani.

Tzatziki, amit mindenki szeret, és ez nem véletlen

Ha uborkás finomság, akkor nálunk sokaknak rögtön a tejfölös uborkasaláta jut eszébe: uborka, só, pici cukor, fokhagyma, ecet, jó sűrű tejföl, tetején esetleg paprikaszórás. A klasszikus vasárnapi ebéd része rántott hús vagy pörkölt mellé. Savanykás, friss, és mindig egy kicsit nosztalgikus.

A görögök ugyanerre az alapra építik a saját verziójukat, a tzatzikit – de ott a tejföl helyett sűrű joghurt kerül bele, és nem a savanykás íz dominál, hanem a friss kapor, fokhagyma és olívaolaj.  Gyros, grillezett húsok mellé adják. Ez a hűs, joghurtos-kapros uborkakrém igazi Jolly Joker: egyszerre saláta, mártogatós és húsok mellé szuper köret. Nyáron különösen jól esik, de őszintén szólva nálunk egész évben fogy.

Érdekesség: a „tzatziki” szó a török cacık (dzsadzsik) névből ered, ami szintén joghurtos-uborkás salátát jelent – vagyis egy régi, közös gasztrokincs balkáni és közel-keleti gyökerekkel. 

Hozzávalók:

2-3 kígyóuborka

2 gerezd fokhagyma

só

2 pohár sűrű görög joghurt

friss kapor, menta, petrezselyem

Elkészítés:

Az uborkákat megmossuk, lereszeljük. Itt választhatunk, hogy héjjal vagy héj nélkül reszeljük, én úgy szoktam, ha nagyon vastag az uborka héja, akkor meghámozom, ellenkező esetben héjjal együtt használom. Dönthetünk arról is, hogy a reszelő finomabb vagy durvább oldalát használjuk, én mindkettőt szoktam, de mivel a mostani adagot 6 kígyóubiból gyártottam, a nagyobb lyukú reszelőt részesítettem előnyben.

Az uborkát besózzuk, alaposan átkeverjük a sóval, majd fél órára félretesszük.

Kinyomkodjuk a levétől, belekeverjük a joghurtba, amit előzőleg enyhén megsóztunk és belepréseltük a fokhagymát.

Tálalás előtt olívaolajjal locsoljuk meg, illetve megszórjuk az összevágott friss fűszernövényekkel. A kapor a görögöknél alap, én szeretem rá módjával a mentát és a petrezselymet is.

Egy kis csípősség kedvéért pedig kapott egy leheletnyi paprikapelyhet is.

TIPP:

Reszelés után alaposan nyomkodd ki az uborkát, különben felhigítja a tzatzikit.

Legalább fél órát pihentesd a hűtőben, hogy az ízek összeérjenek, de még jobb, ha pár órán keresztül érlelődik.

Szaftos banánkenyér-kocka krémsajtos mázzal

A túlérett banán az egyik leghálásabb alapanyag a konyhában: minél kevésbé kívánatos önmagában, annál jobb süteménybe. Ebben a banánkenyér-kockában pont ez a jó: puha, illatos, szaftos tészta lesz belőle, amit tepsiben sütünk meg, majd egyszerűen kockákra vágunk.

A tetejére krémsajtos máz került, mert a banán édességéhez nagyon jól áll egy lágy, finoman savanykás krém. Nem bonyolult sütemény, nem is akar annak látszani: kávé mellé, uzsonnára, vendégvárónak, vagy csak úgy, hétköznap délutánra is tökéletes, ha ennél valami könnyű édességet.

Hozzávalók:

13 dkg kristálycukor
240 ml tejföl/görög joghurt
113 gramm vaj
2 nagyobbacska tojás
3-4 érett banán
2 evőkanál vaníliakivonat
25 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csapott kávéskanál só
egy marék dió/mandula/pekándió (elhagyható)

a mázhoz:

15-20 dkg natúr krémsajt

ízlés szerinti mennyiségű porcukor

citromlé

Elkészítés:

A cukrot a tejföllel vagy joghurttal elkeverjük, hozzáadjuk az olvasztott, nem forró vajat, azzal is homogénre keverjük. Jöhetnek a tojások, utánuk pedig a pépesre tört banán.

A lisztet, szódabikarbónát és sót elvegyítjük egymással, végül 2-3 részletben egy kisebb szűrőn át beleszitáljuk a cukros-vajas keverékbe, és spatulával elkeverjük benne.

Figyeljünk oda, ne keverjük túl a masszát, elég, ha a liszt teljesen elvegyült a krémben.

Sütőpapírral bélelt 23x33 centis tepsibe öntjük a tésztát, és 175 fokon, alsó-felső sütési módon tűpróbáig sütjük.

A megsült süteményt rácsra emeljük, hagyjuk teljesen kihűlni.

Ez alatt az idő alatt a szobahőmérsékletű krémsajtot elkeverjük annyi porcukorral, amennyitől kellemesen édesnek érződik a krémsajt, csavarunk hozzá egy kis citromlevet (kevesebbet, mint fél citrom leve), azt is elkeverjük a krémben, majd a hideg sütemény tetejére kenjük.

TIPP:

Természetesen a tésztát megsütheted őzgerinc- vagy doboz formában is, ha a klasszikus banánkenyér formára vágysz.

Tehetsz bele csokicseppeket, olajos magokat is.

Sós ropi három összetevőből

Na most a három összetevő barokkos túlzás, mert a három alkotóelemen kívül kell még só, meg tojássárgája, meg egy kis reszelt sajt a ropik tetejére (már ha sajttal akarjuk díszíteni, de természetesen mehet rá szezámmag, egész mák, köménymag, amit szeretnénk).

Anyám már akkor sütötte ezt a fajta sósat, amikor kamasz voltam, és az, fogalmazhatunk talán visszafogottan, nem mostanában volt, hanem nagyjából akkor, amikor Hannibál átkelt az Alpokon. Egyszóval nem mai receptem ez. Éppen ezért ezerszeresen kiállta az idők próbáját, gyakorlatilag elronthatatlan, soha nem marad belőle egy árva darab se mutatóba, a legideálisabb sör- és borkorcsolya, ezért szívből ajánlom mindenkinek az elkészítését.

A könyvbemutató lázában égve ez volt a harmadikféle kóstoló falat, amivel a vendégeimnek kedveskedtem.

Hozzávalók:

25 dkg rögös, félzsíros túró
25 dkg margarin (így tanultam, így szeretem, ennél most marad a margarin, aki idegenkedik tőle, cserélje vajra)
25 dkg liszt
1 csapott evőkanál só (érdemes kevesebbel kezdeni, ha összeállt a tészta, kóstoljuk meg, és ha kell, korrigáljuk a só mennyiségét)
1 tojássárgája a kenéshez

a tetejére: reszelt sajt, egész mák, szezámmag, köménymag

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk. Pro tipp: érdemes a tésztát egy teljes éjszakán át a hűtőben pihentetni, sokkal finomabb lesz a végeredmény, mint anélkül.

Természetesen sütöttem már én is úgy, hogy maximum egy órát volt idő a hűtésre, tehát úgy is működik, de tényleg finomabb, ha alszik egy éjszakát a hűtőben.

Kissé lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, derelyevágóval rudakra szabdaljuk, lekenjük tojással, megszórjuk a választott toppinggal, majd szépen tepsibe rakosgatjuk mindet.

180 fokon süssük, nem tudom megmondani, hány percig, de az istenért, ne süssük túl! Amint van egy kellemes színe a tetejének, illetve a rudacskák talpának is, vegyük ki a sütőből, vagy legalább egyet kapjunk ki és kóstoljuk meg!

Forrón természetesen úgy tűnhet, hogy még nem sült át teljesen a tészta, de ne hagyjuk magunkat becsapni, és szárítsuk ki a ropinkat.

Életem csokis keksze

2006-ban írtam azt a posztot, amelyben ennek a csokis keksznek a receptje szerepelt. Mautner Zsófi ihletésére készült, de változtattam rajta, kihagytam belőle a kávét, kissé megnöveltem a csokoládé mennyiségét, és mindezek eredményeképpen megsütöttem életem legjobb csokis kekszét. 20 évvel ezelőtt. És most, amikor azon studíroztam, mit süssek édesnek a könyvbemutatómra, bevillant annak a 20 évvel ezelőtti keksznek az ötlete. 

Megkerestem a régi blogomban - ami már sajnos 14 éve nem elérhető, tekintve, hogy a szolgáltató egyik pillanatról a másikra lekapcsolta a szolgáltatást, de hála az égnek, a tartalmat sikerült lementenem, ha a fotók el is szálltak a semmibe -, és el is döntöttem, hogy ezt fogom megsütni. Olyan egyszerű, és higgyétek el, olyan brutálisan finom, hogy ez a minimum, amit azok a barátaim megérdemelnek, akik kitüntetnek a figyelmükkel kedden. Hívtam Zsófit is, de sajnos külföldön lesz, nem tud eljönni. 

Hozzávalók:

25 dkg csokoládé (70 %-ostól fölfelé)
3 dkg vaj
2 egész tojás
17 dkg cukor
3,5 dkg liszt
egy kávéskanál sütőpor
durvágra vagdosott mandula vagy mogyoró

Elkészítés:

A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, belekeverjük a vajat. Közben a tojásokat fehéredésig keverjük a cukorral, amikor szép habos volt, beleöntjük a vajas csokoládét. Egy kevés vanília kivonat sem fog rontani az összhatáson, ha van ilyenünk, egy teáskanállal nyugodtan tehetünk a masszába.

Egy másik edényben összekeverjük a lisztet a sütőporral, hozzáadjuk az összevagdalt mogyorót, majd összevegyítjük a száraz és nedves anyagokat. Nem kell különös gondot fordítania keverésre, erre a kekszre is érvényes, ami a muffinokra: tilos túlkeverni őket.

Tegyük néhány percre (na jó, lehet az fél óra is, akkor könnyebb vele bánni) a masszát hűtőbe, hogy kissé meghúzzon. Utána formáljunk a masszából gömböket, kissé lapítsuk el, és tegyük egymástól 5 centi távolságra egy sütőpapíros tepsibe.

170 fokon 10-12 percig süssük a kekszeket. Ne essünk kísértésbe, ha úgy látjuk, a keksz még nem sült meg, 12 perc után vegyük ki a tepsit a sütőből. A sütőpapírról leszedni azonban csak kihűlt állapotában érdemes.

Villámgyors zöldséglepény

Elfogyott a kenyér? Unod a zsemle alapú szendvicseket? Szeretnél több zöldséget fogyasztani? Vagy csak ennél valami egészségeset? Itt egy lehetséges megoldás és válasz a kérdésekre. Gyakran szembe jött a videó Instán, régóta tervezem is, hogy elkészítem ezt a zöldség lepényt, és tegnap elérkezett az idő. Nemigen volt kedvem főzögetni, de én aznap még nem ettem semmi értékelhetőt, ami tápértékkel is bírt volna, úgyhogy azt mondtam magamnak, itt az idő, most, vagy soha.

Hozzávalók egy gáztepsinyi adaghoz:

1 nagy répa

1 közepes burgonya

1 cukkini

2 db tojás

2 evőkanál liszt

1 maréknyi reszelt sajt

só

bors

1 mokkáskanálnyi fokhagyma por

1 mokkáskanálnyi vöröshagyma por

valamint ízlés szerint más fűszerek

Elkészítés:

A zöldségeket lereszeljük, majd egy konyharuhába téve alaposan kicsavarjuk belőle a nedvességet. Minél többet ki tudunk belőle préselni, annál jobb.

A reszeléket egy tálba tesszük, beleütjük a két tojást, mehetnek a fűszerek és a liszt, majd alaposan összedolgozzuk a keveréket. Én a kezemet használtam a feladatra, villával, fakanállal lassabb és macerásabb.

A tűzhelyemhez való gáztepsibe sütőpapírt terítettem, majd a masszát a lehető legvékonyabb rétegben elterítettem rajta, lenyomkodtam, tömörítettem.

200 fokos sütőben 20 percig sütöttem, amíg szép színe nem lett a lepénynek.

Rácsra téve kihűtöttem, majd a felvágott darabokat megtöltöttem.

TIPP:

Ugyanúgy használható, mint egy zsemle vagy pita, mehet bele felvágott, zöldség, sajt, egy kis majonéz vagy más szósz, ahogy kedvünk diktálja.

Ezo Gelin Çorbası - a török menyasszony levese

Az Ezogelin leves egy hagyományos török ​​leves, amelyet vöröslencséből, bulgurból, rizsből és fűszerkeverékből, például szárított mentából és pirospaprika-pehelyből készítenek. Tartalmas, ízletes, és kellemes, enyhén fűszeres íze van. Ezt a levest gyakran fogyasztják laktató ételként Törökországban. Mi egy városszéli étteremben ismerkedtünk meg vele, egy hagyományos, turistáknak összeállított menü részeként. A teljes ebéd nagyon rendben volt, semmi kilengés, semmi túlzás, csak korrekt főzés, de ez a leves messze kiragyogott a sorból, és én már ott tudtam, hogy el fogom itthon készíteni. Na de hogy 24 óra sem telik el a hazaérkezéstől számítva? Ezt nem gondoltam...

Hozzávalók: 

2 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál vaj
1 kis fej vöröshagyma finomra aprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva
2 evőkanál paradicsompüré
1 teáskanál szárított menta
1 teáskanál pirospaprika-pehely (pul biber)
1 teáskanál őrölt római kömény
½ teáskanál fekete bors
1 teáskanál só
20 dkg vöröslencse 
2 evőkanál bulgur
1 evőkanál rizs
másfél liter víz

1 zöldségleves kocka
1 citrom leve

Elkészítés:

A lencsét, bulgurt, rizst kimérjük, megmossuk, lecsepegtetjük.

Az olajat a vajjal felmelegítjük, az apróra vágott vöröshagymát megfuttatjuk rajta, néhány perc múlva csatlakozhat hozzá a fokhagyma is. Belekeverjük a paradicsompürét, kicsit lepirítjuk, mehet a menta, a paprikapehely és a római kömény is.

Az edénybe tesszük a lencse, bulgur, rizs triót, megsózzuk, átforrósítjuk, majd felöntjük forró vízzel, belepottyantjuk a leveskockát is. Só, bors.

Felforraljuk a levest, majd alacsony lángon kb. 20 perc alatt puhára főzzük a lencsét, bulgurt.

Ha elkészült, szórhatunk rá friss petrezselymet, és a citromot se felejtsük ki, nagyon jót tesz az ízeknek az a kis pikáns sav.

PUL BIBER:

A neve szó szerint paprikapelyhet jelent. Szárított, zúzott paprikából készül, amelynek színe mélypiros, íze pedig egyszerre füstös, enyhén édeskés és csípős. Amint a neve is jelzi, nem porrá őrlik, hanem apró pelyhekben hagyják, így az ételeknek nemcsak ízt, hanem textúrát is ad. Piacon és egyéb boltokban kimérve is lehet kapni, én most hoztam egy szép nagy zacskóval magamnak, hogy kitartson egy darabig.

Népszerűségét sokoldalúságának köszönheti: levesekre, húsokra, salátákra, sőt még reggeli tojásételekre is szórják, a joghurt tetejére is kerülhet belőle.