Krémes kelbimbós spagetti

Tényleg ez az utolsó kelbimbós recept most egy darabig, ha másért nem is, de mivel csütörtökön elutazunk kicsit pihenni, egy rövid időre "magára hagyom" a blogot, de a Facebook oldalon azért lesznek tartalmak addig is.

A férjem kerek szemekkel nézett rám, mikor megkértem, hogy álljunk meg a Lidlnél, mert kelbimbót szeretnék venni. Már megint? - kérdezte, egyáltalán nem megrovó hangsúllyal, de tényleg csodálkozva. A boltban meg már afelől érdeklődött, hogy egy, vagy két csomag kell-e? Ha jól számolom, karácsony óta legalább tíz fél kilós csomaggal elfogyasztottunk, és még nem untuk meg. (Ugye te se, szívem? 😂)

Aztán mikor kitálaltam a tésztát, rajta a sok-sok gyönyörű kelbimbóval, már nem kérdezett semmit.

Hozzávalók:

20 dkg spagetti (én most teljes kiőrlésűt használtam, mert az ad egy kellemes, diós ízt pluszban)
30-35 dkg kelbimbó (de senki nem haragszik meg, ha elhasználsz fél kilót)
1 fej salotta hagyma (ha nem jutsz hozzá, használj fehér hagymát, azt a legtöbb multiban mindig lehet kapni. Édesebb, enyhébb ízű, mint a vöröshagyma.)
3 evőkanál olívaolaj
só
bors
10 dkg sajt (lehet vegyesen valami egyszerűbb reszelni való, de mindenképp legyen parmezán is mellette)
habtejszín (nem kell sok, én most egy megbontott dobozt használtam el, szerintem nem volt benne több, mint fél dl)
7,5 dl zöldség alaplé
egy kevés pirospaprika
néhány szelet bacon

Elkészítés:

A kelbimbót megtisztítottam a megviselt, külső leveleitől, félbe, a nagyobbakat negyedbe vágtam.

A salottát egészen apróra vágtam, és az olívaolajon óvatosan elkezdtem dinsztelni. Fontos, hogy ne barnuljon meg, nem lenne túl dekoratív a tésztán. 4-5 perc dinsztelés után hozzáadjuk a felvagdalt kelbimbót, és kb. 5-8 percig dinszteljük. Sózzuk, borsozzuk. Adjunk hozzá néhány evőkanálnyi vizet, fedjük le, akkor hamarabb végbemegy a folyamat. Ha megpuhult a kelbimbó, szedjük ki egy tálba, tegyük félbe.

Ugyanabba az edénybe, amiben a hagyma-kelbimbó páros tanyázott, öntsük bele a zöldség alaplevet. Nekem most volt a hűtőben saját készítésű, mert a karácsonyi túlvásárlások nyomán elég sok rozzant zöldség volt a hűtőben, azokból főztem egy jó kis alaplevet, a felét lefagyasztottam, a másik fele várt a hűtőben, egészen máig.

Forraljuk fel az alaplevet, tegyük bele a tésztát, majd tegyük rá a fedőt, és 10 perc alatt főzzük készre a spagettit. 

Amíg a spagetti készülődik, vágjuk csíkokra a bacont, és egy icipici olaj társaságában néhány perc alatt süssük ropogósra. Tegyük félre.

Amikor levesszük a fedőt a serpenyőről, még egy kevés lé lesz a tészta alatt, de ez éppen jó. Szórjuk a tésztára a sajtot, öntsük rá a tejszínt. Jöhet a pici pirospaprika, ha kell, még só és bors, végül költöztessük vissza a hagymás kelbimbót is a serpenyőbe. Rottyantsuk össze az egészet, és már tálalhatunk is.

Tálaláskor a tányéron kínáljuk meg bőkezűen a tésztát ropogós baconnel.

TIPP:

Ha nincs kéznél zöldség alaplé (bár leveskockából bármikor készíthetünk), megfőzhetjük a spagettit a szokásos módon, bő vízben is, de ezzel a módszerrel mosogatni valót spórolunk, ugyanakkor biztosra mehetünk, mert a tészta gyönyörűen be fogja szívni a levet, ami plusz ízt ad neki.

Ugyanezt a receptet remekül el tudom képzelni brokkolival, karfiollal, zöldborsóval is, bár az az érzésem, ez a kelbimbós változat a legjobb.

Ha a bacont elhagyjuk, vegetáriánussá tehető a recept. Gluténmentes tésztával pedig gm-mé.

Langyos kelbimbó saláta grillezett sajttal

Azt hihetné, aki véletlenül jár erre, hogy egy kelbimbó farmom van, ahol most dúl a szezon, pedig csak arról van szó, hogy nagyon szeretem a kelbimbót, karácsonykor óriási sikere volt a besameles változatnak, illetve a Facebook oldalamon elsöprő sikere volt a mézes-fokhagymás kelbimbónak, 681 ezer megtekintéssel, 3100 lájkkal, 314 kommenttel és 273 megosztással. De ígérem a kelbimbót nem kedvelőknek, hogy most egy időre leszállok erről a vonatról.

Kicsit időigényes a kelbimbó tisztítása és legyalulása, de amíg átsül, addig a dresszing simán összeállítható, aztán már csak lapátolni kell befelé. Nagyon-nagyon kellemes langyos saláta, biztos, hogy nem utoljára készült a konyhámban.

Hozzávalók:

fél kiló kelbimbó
olívaolaj
só
bors

a dresszinghez:

6 evőkanál majonéz
2 evőkanál víz
1 teáskanál citromlé
egy pici dijoni mustár, elég egy jelképes kanálhegynyi
1 gerezd fokhagyma lereszelve
1 teáskanál kapribogyó (vagy egy csík szardella elkaparva)
1 teáskanál Worchestershire szósz
só
bors

A toppinghoz egy evőkanál olívaolaj, és két merék zsemlemorzsa/panko morzsa.

Elkészítés:

A kelbimbóról eltávolítjuk a sérült leveleket, megmossuk, kissé leitatjuk róla a vizet, majd a konyhai robotgéppel legyaluljuk.

Elterítjük egy sütőpapírral bélelt tepsin, megsózzuk, borsot szórunk rá, és egy kevés olívaolajjal átmozgatjuk, majd 190 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük. Ekkor így néz ki:

Ne hagyd magára a sütőben, egy pillanat alatt képes megégni, és akkor nem csak hogy nem lesz étvágygerjesztő, de még keserű is lesz, azt meg nem akarjuk.

Amíg sül, összekeverjük a mártáshoz valókat.

Egy serpenyőben egy kevés olajon szép aranybarnára pirítjuk a zsemlemorzsát.

Tálalunk: egy halom kelbimbó, néhány kanálnyi dresszing, és az egészet megkoronázzuk egy jó adagnyi pirított morzsával.

Amint a képen látható, grillezett sajttal tálaltam, de csirkéhez is kiválóan el tudom képzelni, de ha épp "csak" egy sült virsli a vacsora, amellett is megállja a helyét.

Egészséges nassolni való: a sajtos kelbimbó

Őrületes sikere van a blog Facebook oldalán a mézes-fokhagymás kelbimbónak, többen kérték, hogy osszak meg kelbimbó recepteket még, még, még! Így aztán nem volt más hátra, mint kipróbálni azt a receptet, amit már hónapok óta nézegetek, mert mindenféle algoritmusok folyton elém tolják, mintha sejtenék, hogy ez lesz a nekem való étel.

És tényleg az. Szuper egyszerű, szuper finom, és többé-kevésbé egészséges is. Mármint teljesen egészséges, csak nem kalóriaszegény. Mutatom, hogyan készült.

Hozzávalók:

fél kiló kelbimbó
5 dkg parmezán sajt
2 dkg vaj
3 evőkanál olívaolaj
só, bors, vagy a kedvenc fűszerkeverékünk, nekem most egy cajun fűszer akadt a kezembe, pont jó volt ehhez az ételhez

Elkészítés:

A kelbimbókat megtisztítjuk, eltávolítjuk a sérült, szépséghibás leveleket, majd sós, forrásban lévő vízbe dobjuk őket, és legalább 5 percig forraljuk. Leszűrjük, hagyjuk némiképp megszikkadni.

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, megkenjük olvasztott vajjal, végül ráreszeljük a sajtot úgy, hogy mindenhol vékony rétegben borítsa a sütőpapírt.

A kelbimbókat félbe vágjuk, és a vágott felükkel lefelé a sajtos sütőpapírra ültetjük. Megkenjük a tetejüket egy kevés olajjal, megszórjuk a fűszerrel, amit választottunk, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, míg a sajt aranybarnára nem pirul.

Ha kivettük a sütőből, hagyjuk kicsit hűlni, mert forrón a sajt még képlékeny, enni pedig akkor lesz finom, ha a sajt ropogósra hűl.

Mi tejföllel mártogattuk, isteni volt.

Mézes-fokhagymás sült kelbimbó

Vannak zöldségek, amelyeket sokan már gyerekkorukban elkönyveltek örök ellenségnek, a kelbimbó gyakran kerül ebbe a kategóriába. (És persze van a zeller, a kelkáposzta, sokaknak a sütőtök vagy a főzőtök, amik fujj-fujj.) Pedig elég csak egyszer jól elkészíteni, és minden megváltozik. Sütőben sütve, egy édeskés-sós, fokhagymás mázzal bevonva egészen új arcát mutatja: kívül aranybarnára karamellizálódik, belül pedig puha és szaftos marad.

Ez a recept pont ilyen. Nincs benne semmi trükk, semmi különleges alapanyag. Nálam az ilyen ételek a kedvencek: gyorsak, megbízhatóak, és simán képesek megszerettetni egy korábban mellőzött zöldséget is.

Ha eddig óvatosan közeledtél a kelbimbóhoz, próbáld ki ezt a verziót, hátha változik a viszonyotok. Ha pedig már eleve szereted, akkor ez a változat biztosan felkerül a listádra.

Hozzávalók:

fél kiló kelbimbó, megtisztítva 
3 evőkanál méz
2 evőkanál szójaszósz
3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
2 evőkanál olívaolaj/szezámolaj, én ezt jobban szeretem
só óvatosan a szójaszósz miatt, és bors ízlés szerint

Elkészítés:

Először is melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra. Amíg bemelegszik, pont végzünk az előkészületekkel.

Egy nagy tálban keverjük össze a mézet, a szójaszószt, az apróra vágott fokhagymát, a választott olajat, a sót és a borsot.

Adjuk hozzá a  kelbimbókat a szószhoz, forgassuk alaposan át, amíg jól be nem vonja őket a keverék.

A kelbimbókat terítsük szét egy sütőlapon, akár sütőpapírt, akár szilikont használunk, arra ügyeljünk, hogy csak egy rétegben legyen zöldség a tepsin, így mindenhol szépen tudnak sülni a kelbimbók.

20-25 percig sütjük, vagy amíg aranybarnák és puhák nem lesznek. Félidőben forgassuk át egy eszközzel, hogy mindenhol ropogós lehessen a zöldség. Eleinte, ahogy a méz elolvad, úgy fog tűnni, hogy lében úszik a zöldségünk, de aggodalomra semmi ok, a sütési folyamat végére a folyadék elpárolog, ami pedig a kelbimbókon van, gyönyörűen rásül, rákaramellizálódik a zöldségre.

TIPP:

Használhatsz friss fokhagyma helyett fokhagyma krémet is, ha tartasz ilyesmit otthon.

Ha úgy találod pucoláskor, hogy a kelbimbó már nem zsenge ifjonc, érdemes lehet néhány percig sós vízben előfőzni, hogy sütés közben teljesen megpuhuljon, még az előtt, hogy megégne.

A mézet lecserélheted juharszirupra vagy agavé szirupra, kicsit más ízvilágot kapsz, de az nem baj. Ráadásul akkor vegán is lesz az ételed.

Kínálhatod grillezett húsok mellé, a csirkét kimondottan kedveli, de remek lehet Buddha-tálba is, főleg ha azt melegen tálalod.

Sütheted air fryerben is, érdemes ekkor szilikon tálat használni, és abban sütni a kelbimbót. 

Variálhatod úgy is, hogy egy kevés csípős szószt keversz a mártásba, mondjuk Srirachát, vagy használhatsz chili pelyhet egy kellemes csípősség eléréséért.

Próbáld ki úgy is, hogy egy kevés apróra vágott diót szórsz a tepsibe a kelbimbó tetejére, az is ad hozzá egy újabb réteg ízt, ami még finomabbá teszi ezt az ételt.

Szórd meg a tetejét szárazon pirított szezámmaggal. Szép is, finom is.

Ezt a receptet simán el tudom képzelni kockára vágott zellerrel is, és ha bejön, egy újabb delikvens kerülhet le az ellenséges listáról.

Kókuszcsók

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a jelenséggel, hogy tele a hűtőm karácsonyról maradt tojásfehérjével. Egy csinos befőttes üvegbe gyűjtöttem őket, és mikor megtelt, be kellett látnom, hogy kezdeni kell velük valamit. Amikor még macaront sütögettem, kincsnek számított a tojásfehérje, mindig volt lemért, kiporciózott adag a mélyhűtőben, mert a barátnőm ipari mennyiségű tojáslikőrt csinált karácsonyonként, és azok a fehérjék is mindig nálam kötöttek ki.

Imádjuk a Pavlova tortát, normál esetben azt készítenék a fehérjékből, de diéta idején ez nem tanácsos. Így marad a kókuszcsók, azt remekül lehet fagyasztani is, sok helyet sem foglal, úgyhogy neki is álltam.

Hozzávalók:

6 db tojásfehérje, ez kb. 18 dkg-nak felel meg
15 dkg finom szemű kristálycukor
25, maximum 30 dkg kókuszreszelék
egy csipet só

Elkészítés:

A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Mielőtt nekikezdünk, győződjünk meg róla, hogy a fehérjénk teljességgel sárgája mentes, illetve hogy az edény, amiben felverni szándékozunk a tojásfehérjét, teljesen zsírtalan. Én egy papírtörlőre szoktam némi ecetet önteni, azzal törlöm át a robotgép tálját, ez mindig beválik.

Elkezdjük verni a habot egy csipet sóval, és amikor már nagy buborékokat látunk benne, két-három részletben hozzáadjuk a kristálycukrot is. Ideális esetben a kész habban egyáltalán nem szabad éreznünk a cukorszemcséket.

Ha elkészült a kemény, fényes hab, belekeverjük a kókuszreszeléket, spatulával, nagy mozdulatokkal egyneműsítjük a masszát. Készen is vagyunk.

Egy tepsibe szilikon lapot vagy sütőpapírt terítünk, és két kanál segítségével kiadagoljuk a kókuszcsókokat. Fontos, hogy ne legyenek a csókjaink laposak, mert csak száraz fűrészpor lesz a végeredmény sütés után, olyat meg ki szeretne?

A sütőt 165 fokra melegítjük, és légkeveréses funkció mellett megsütjük a kókuszcsókokat. Ez nagyjából 10 percet fog igénybe venni.

Akkor jó, ha a csókoknak már van egy kis színe, de semmiképp ne barnítsuk meg őket!

Hagyjuk a sütőpapíron kihűlni őket, és jól záródó dobozban tároljuk. Ha soknak találjuk a mennyiséget, akkor fagyasztózacskóban le is fagyaszthatjuk a többletet.

TIPP:

A tojásfehérje legyen szobahőmérsékletű, úgy sokkal könnyebben verődik fel, stabilabb is lesz a hab.

Amikor hozzáadjuk a habhoz a kókuszreszeléket, adagoljuk szakaszosan, mert előfordulhat, hogy ha hozzáöntjük egyszerre az egészet, nagyon száraz lesz a masszánk, az pedig nem lenne jó. Menjünk érzésre, tapasztalatra inkább, az sem baj, ha egy kevés kókuszreszelék kimarad a buliból.

A cukor mennyisége valamelyest ízlés kérdése. Érdemes inkább alulcukrozni a masszát, mintsem hogy ehetetlenül édes legyen a sütink.

Adagolhatjuk a masszát nagy lyukú véggel ellátott habzsákból is, használhatunk fagylaltos kanalat, de a két kanállal megformált halmok is teljesen jók.

Sokan csokiba mártják a csókok talpát, illetve meglocsolják a tetejüket is csokival. Az én javaslatom a fehércsokival való díszítés, szerintem az a legszebb a halvány színű, légies kis kókuszcsókokhoz. A magam részéről ezt a díszítést egyáltalán nem igénylem, épp elég édesek a kis huncutok magukban is.

A legfinomabb magvas rágcsa, amit valaha kóstoltál

Szeptemberben egy réteskészítő tanfolyamon jártam Zsuzsánál, a Tulipánkuckóban, erről beszámoltam nektek itt is, Facebookon is.

A rétesek mellett az asztalon ott volt egy nagy tál magvas ropogtatnivaló. Pillanatok alatt elfogyott, menetrendszerűen jártak ki a lányok a konyhába, hogy bekapjanak egyet-egyet.  Nem azért, mert éhesek voltunk – hanem mert egyszerűen jólesett. Az ilyen falatok veszélyesek: mindig csak még egy darabot vesz az ember.

                       

Ez a recept néhány alapanyagból áll: különféle magok, egy kevés liszt, olaj, só, és ennyi. Semmi extra, mégis nagyon eltalált az arány. Zsuzsa később meg is osztotta a receptet, én pedig tegnap végre elkészítettem itthon.

Nem változtattam rajta sokat, mert ez a recept úgy jó, ahogy van. Nem akar többnek látszani, mint ami, mégis örökös helyet kapott a repertoáromban.

Íme az én változatom Zsuzsa receptje alapján.

Hozzávalók:

1 dl zabpehely
1 dl napraforgómag
1 dl szezámmag
1 dl lenmag
1 dl tökmag

2 evőkanál egész mák
3 dl liszt (lehet teljes kiőrlésű vagy a gluténmentesség kedvéért hajdinaliszt)
1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál pirospaprika (lehet a fele füstölt paprika)
1,25 dl olaj
2 dl víz
2 teáskanál só
fűszerek ízlés szerint (pl. fokhagymapor, olasz fűszerkeverék, bors, kömény, rozmaring)

Elkészítés:

A magokat, a lisztet és a sót a fűszerekkel egy tálba mérjük, összekeverjük. Ráöntjük az olajat és a vizet, alaposan elkeverjük, majd a jól kezelhető, képlékeny masszát két sütőpapír között nagyon vékonyra kinyújtjuk.

Ez első olvasásra egyszerűnek tűnik, mégis adnék mellé egy tanácsot.

A massza az én tepsimbe éppen hogy belefért kinyújtva úgy, hogy nyugodtan lehetett volna még vékonyabbra elteríteni, ezért azt tanácsolnám, hogy két adagban nyújtsd és süsd. Ez ugyan idő- és energiaveszteség, ez tagadhatatlan, a végeredmény azonban sokkal jobb lesz, mivel a., nem lesznek benne felkunkorodott részek a tepsi szélén, amit vendégek elé nem szívesen teszek le b, vékonyabbra tudod nyújtani a masszát, ezáltal az ropogósabb lesz, és ez a végső cél.

Tehát a lehető legvékonyabbra nyújtjuk a masszát, a felső sütőpapírt eltávolítjuk, és az alsóval együtt a tésztát a tepsibe húzzuk. Egy késsel tetszőleges darabokra vágjuk, én pizzavágót használtam, pillanatok alatt elkészültek a kis rombuszok, bár a tepsi szélén felkunkorodó részek megnehezítették a procedúrát kissé.

180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sültek a kekszek. Rácsra téve hagytam teljesen kihűlni, majd a bemetszések mentén eltörtem őket.

TIPP:

Érdemes megtartani a recept arányait, ugyanis szerintem az úgy tökéletes, ahogy van, én a mákkal és a pirospaprikával egészítettem ki, valamint az olasz fűszerkeverékemet használtam egy kevés bors társaságában a fűszerezéshez.

Keverhetsz a magok közé felaprított mandulát, kesudiót, diót, vagy amit kedvelsz, természetesen lecserélheted azt az összetevőt a receptből, amid nincs otthon, vagy amit nem szeretsz.

Ha használsz tökmagot, érdemes kicsit összevágni, mielőtt a tálba kerül, könnyebb lesz a kekszek eltördelése a végén.

Hasonló recept tápértékekkel kiszámolva ITT.

Ünnepi előétel camembert-rel

Egyszerűen elkészíthető, látványos, és persze finom kis előételt hoztam, amit a mai vendégeim kóstolnak majd először. Én természetesen lemeóztam, és azt kell mondanom, fantasztikus kis semmiség, ami ugyanakkor nagyon fel tudja dobni a látványt is a terített asztalon, és az ízlelőbimbóinkat sem hagyja tétlenkedni.

Hozzávalók:

- annyi brie sajt, ahány vendégünk lesz, én most négy felnőttnek másfél Tihany camembert-ből készítettem
- aszalt áfonya összevágva
- dió/pekándió összevágva
- petrezselyemzöld összevágva
- néhány evőkanál méz/juharszirup/agavé szirup, nálam ez utóbbi

- fél csomag sós ropi

Elkészítés:

A kerek sajtokat először félbe, majd negyedbe, végül nyolcadba vágjuk, aztán pedig a kis cikkelyeket keresztben is elfelezzük, így kapunk egy olyan oldalt, amit nemespenész borít, és egy olyat, amit nem. Egy tányérba öntsünk az édesítésre szánt hozzávalóból, egy másikba pedig terítsük el az apróra vágott és összekevert áfonyát, diót és petrezselymet. (Én ízesítettem egy kevés frissen őrölt borssal is, de ez tetszőleges.)

A ropikat törjük megfelelő hosszúságra, majd óvatosan szúrjuk bele a sajt háromszögbe. A nem nemespenészes felét mártsuk meg a szirupban, kissé csöpögtessük le (az agavé szirup elég folyékony), majd a kis háromszöget nyomjuk bele szirupos felével a gyümölcsös keverékbe. Bele is tapogathatjuk, hogy jól ráragadjon a keverék. Tegyük csinos tányérra, tálra, és tálalásig tartsuk hűtőben.

TIPP:

Legközelebb be fogom vetni a késes aprítómat, hogy minden hozzávaló egyforma méretű legyen, könnyebben rá fog tapadni a háromszögekre.

Nem csak karácsony tájékán lehet elkészíteni ezt a falatkát, vághatjuk akármilyen más formára is a sajtot.

Variálhatunk a feltéten, használhatunk különböző csonthéjasokat, az áfonyát cserélhetjük aszalt sárgabarackra is akár, az áfonya azért jó választás, mert savanykás, így remekül ellensúlyozza a szirup édességét.

Aszalt gyümölcsökkel töltött édes-sós karaj

Ha rám hallgattok - és miért ne tennétek, sose akartam senkinek rosszat -, ezt a receptet feltétlenül kipróbáljátok. Nem szoktam ilyesmit mondani, de ennél az ételnél tény, hogy ez egy olyan ünnepi fogás, amelyben az ízorgia garantált. Körítheted sokféle módon, mindenhogyan zseniális lesz. A recept hosszú lesz, de nem kell megijedni tőle. Három részből áll a művelet: a hús felvágása és bepácolása, megtöltése, illetve megsütése. No lássuk!

Hozzávalók:

1,2 kg sertés rövidkaraj  csont nélkül, egyben

3-4 evőkanál barbeque szósz, vagy ha nincs, végső soron ketchup is megfelel

töltelék:

25-30 dkg szeletelt bacon

1 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 szál rozmaring

fél teáskanál oregano

5-6 dkg aszalt sárgabarack

5-6 dkg aszalt szilva

5 dkg aszalt áfonya

egy marék mazsola

7-8 dkg dió

1 nagyobb savanykás alma

fél dl fehér bor

1,5 dl alaplé vagy víz

pác:

1 teáskanál só

fél teáskanál bors

1 teáskanál provance-i fűszerkeverék

3-4 gerezd fokhagyma

1 teáskanál rozmaring

2 evőkanál balzsamecet

2 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

Keverjük össze a pác hozzávalóit. A fokhagymát vágjuk nagyon apróra, de inkább préseljük le fokhagymaprésen, a rozmaringot szintén vágjuk nagyon apróra, de használhatunk őrölt rozmaringot is.

A húst fel kell vágnunk úgy, hogy egy nagy, egyenletes vastagságú téglalapot kapjunk. Ehhez szükségünk van egy éles késre. A karajt gondolatban lapjában négy részre osztjuk, és az alsó negyednél vízszintesen elkezdjük bevágni.  Amikor elérjük a késsel a hús másik oldalát, nem vágjuk át a húst, hanem folyamatosan haladunk a késsel, mindig egyet-egyet fordítva a húson, amíg a bal kezünkben tartott karaj "henger" egyre kisebb nem lesz, a hús téglalap pedig egyre nagyobb. Én másképp csináltam egy videó után menve, de hiába követtem az utasításokat, nem lett jó a végeredmény, úgyhogy azt nem mondom el, mert nem működik jól, össze-vissza kellett farigcsálnom a húst, hogy meg tudjam tölteni.

Megvan tehát kiterítve egy nagy téglalap húsunk. Klopfoljuk ki óvatosan úgy, hogy egyenletesen vastag legyen a hús mindenhol. Lehetőség szerint ne lyukasszuk ki sehol.

Fogjuk a húst, és ecsettel kenjük meg gazdagon mindkét oldalát a páccal, majd hajtsuk össze, takarjuk le folpackkal, és néhány órára (vagy egy éjszakára akár) tegyük hűtőbe, hadd járja át alaposan a pác a húst.

Készítsük el a tölteléket! A bacont vágjuk csíkokra, és egy kevés zsiradék hozzáadásával süssük ropogósra. Vegyük ki az edényből, tegyük félre. A visszamaradt zsiradékon pároljuk meg a vörös- és a fokhagymát, adjuk hozzá a rozmaringot, oreánót, végül pedig jöhetnek a gyümölcsök: az apróra vágott barack, szilva, az áfonyával és a mazsolával nem kell bajlódni, mehetnek a töltelékbe vagdosás nélkül, vagyis bele egyenesen a serpenyőbe. Követheti őt a felaprított dió, végül pedig az apró kockákra vágott alma is. (Nem kell az almát meghámozni.) Pároljuk néhány percig együtt ezeket. Zuttyantsuk vissza a serpenyőbe a szalonnát, öntsük a töltelékre a bort és az alaplevet, majd néhány percig nagy lángon pároljuk a gyümölcsöket és a szalonnát. Tegyük félre hűlni.

A húst terítsük ki egy deszkára, kenjük rá a tölteléket. A széleken egy-egy centis sávot hagyjunk szabadon. Érdemes a kezünkkel, vagy egy szilikon lapáttal jól összetömöríteni a tölteléket. Tekerjük fel a húst óvatosan, majd konyhai spárgával (ami bírja a hőt, és nem olvad bele a húsba) kötözzük össze a karajt. De nem elég széltében összekötözni, legalább egyszer, de inkább kétszer a hosszanti tengelye mentén is rögzítsük spárgával a húst.

Még nincs vége a procedúrának. Terítsünk az asztalra egy jó nagy darab erős alufóliát, arra egy sütőpapírt, és helyezzük rá a húst. Csomagoljuk be a papírba, végül a fóliába, hogy sehol ne szökhessenek ki a gőzök a csomagból. Irány a tepsi és a sütő!

200 fokon süssük a húst 60 percig.

Az idő leteltével vegyük ki a sütőből, óvatosan csomagoljuk ki. Én ekkor megmértem a hús belső hőmérsékletét, ha eléri a 72 fokot, már át van sülve. Én kicsit magasabb hőfokra hevítettem a tekercset, biztosra akartam menni. A sütési idő függ a hús vastagságától is, lehet, hogy kell neki 70 perc is, annál több nemigen.

Csomagoljuk ki a batyut, kenjük meg a húst a BBQ szósszal, majd tegyük vissza még 10 percre, hogy szép pirosra süljön. Távolítsuk el a spárgát a húsról.

Ha elkészült, érdemes pihentetni legalább 15 percig a sültet.

TIPP:

Tálalhatod bármilyen krumpli vagy rizs körettel, szerintem a legfinomabb egy jóféle krumplipürével, de a sütőben sült édesburgonyától sem sértődik meg.

Szervíroztam mellé nyers zöldségeket mogyoróvajas dresszinggel, mit mondjak, olyan ízrobbanás volt, hogy csak lestem.

Jó lehet még mellé a hagyományos párolt lilakáposzta is.

Granola ajándékba

A granola jó dolog, nagyon is. Főleg ha nem boltban veszed, épp ezért pontosan tudod, mit kevertél bele. Legjobban ezért szeretem az otthon készült granolát, mert nincs benne adalékanyag, állományjavító, anyám kínja. Ráadásul gyorsan és egyszerűen elkészíthető, variálható az otthon található alapanyagok, vagy a személyes preferenciáink szerint. Nálam most ilyen készült, és mondhatom, remekül sikerült.

Hozzávalók 2 db 7 dl-es üvegnyihez:

5 dkg vaj/margarin/olaj

15 dkg juharszirup/agavé szirup/méz

25 dkg zabpehely (ha szükséges, gluténmentes verzió)

4 dkg liszt (én hajdinalisztet használtam, hogy gluténmentes legyen a granola)

3 dkg tökmag/napraforgó mag

10 dkg pekándió/dió/mandula

10 dkg aszalt vörös áfonya/barack

1 teáskanál őrölt gyömbér

2 teáskanál vegyes fűszer, én most mézeskalács fűszert használtam

egy nagyobb csipet só

Elkészítés:

A zsiradékot és az édesítő szirupot összeolvasztjuk egy edényben.

Egy tálba beleöntjük az összes alapanyagot, meglocsoljuk az olvasztott zsiradékkal, és egy szilikon spatulával alaposan elkeverjük a száraz keverékben. A cél, hogy a magok mindenhol legyenek nedvesek.

Sütőpapírral borított tepsire öntjük a keveréket, egyenletesen eloszlatjuk rajta, majd 130 fokra előmelegített, légkeveréses sütőbe toljuk.

20 perc sütés után átkeverjük a granolát, és adunk neki még 15-20 percet. A második etapban figyeljünk oda, nehogy megégjen a keverék.

Ha elkészült, húzzuk sütőpapírral együtt hűvös felületre a granolát, hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt üvegekbe töltjük. Ahogy hűl, egyre ropogósabb (és ellenállhatatlanabb) lesz.

TIPP:

Tálalhatjuk tejjel, joghurttal, használhatjuk díszítésre, ahogy szeretnénk.

Gasztroajándéknak sem utolsó egy dekoratív üvegbe csomagolva.

Krémes sajtos kelbimbó

Imádom a kelbimbót. Kész, passz, ez az igazság. Tudom, hogy viszonylag szűk a kelbimbót imádók köre, de azoknak, akik hozzám hasonlóan rajonganak érte, itt egy csoda recept. Semmi, de semmi extra nincs benne, és talán éppen ettől olyan bomba. Kelbimbó, sajtos besamel, pirított zsemlemorzsa. És mégis megszületik a varázslat, aminek nyomán valahogy nem elég az ebédkor tányérra kiszedett mennyiség, de a maradékot a tűzhelyen hagyott edényből csak úgy állva kell kikanalazni, addig enni, amíg el nem fogy. És bizony gyorsan fogy.

Idén karácsonykor közszemlére bocsátom a végeredményt a vendégek előtt, és ha másoknak is ízlik, nem csak nekem, valószínűleg a könyvbe is bekerül a receptje.

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 kg kelbimbó megtisztítva, megmosva
1 teáskanál só a főzővízhez
Besamel:
5 dkg vaj
5 dkg liszt (használható teljes kiőrlésű, zabpehelyliszt, hajdinaliszt is)
5 dl 2,8 % zsírtartalmú tej
1 teáskanál só
1 teáskanál vöröshagyma granulátum
fehérbors ízlés szerint

reszelt szerecsendió (el nem hagynám semmi pénzért belőle)
5 dkg reszelt cheddar sajt (jó, ha karakteres a sajt, de más is jó hozzá persze)

tetejére ízlés szerinti mennyiségű, olajon megpirított zsemlemorzsa

Elkészítés:

A kelbimbót sós vízben majdnem puhára főzzük, ez legalább 10-12 perc. Érdemes késsel ellenőrizni a puhaságát. Ha kész, leszűrjük, félretesszük.

Elkészítjük a besamelt. A vajat megolvasztjuk, rátesszük a lisztet, elkeverjük, hagyjuk, hogy a liszt átmelegedjen, de nem pirítjuk. Felöntjük a megmelegített tejjel, bőszen keverjük, hogy lehetőleg ne legyen csomós. Ha mégis az lenne, semmi gond, merülő mixerrel adjunk neki egy-két fordulót, garantáltan megoldja a problémát. Legalább 5-6 percig kevergetve főzzük a besamelt, hogy a liszt elveszítse nyers ízét, hiszen a vajban nem pirítottuk, csak melegítettük. Közben sózzuk, borsozzuk, mehet bele a (minél több) reszelt szerecsendió is. Utolsó lépésként elkeverjük benne a reszelt cheddart.

Fogunk egy nem túl nagy jénait, tepsit, ki mit szeret, beleöntjük a kelbimbót, rákanalazzuk a besamelt, ügyelve, hogy a zöldség közé is befolyjon a mártás.

Itt két variációból választhatunk. Vagy megszórjuk a tetejét reszelt sajttal, vagy ráterítjük a pirított zsemlemorzsát. Én ez utóbbit nagyon szeretem, ezt használom.

Természetesen a sajtot is nagyon szeretem, de azért a besamelt, amiben amúgy is van vaj, sajt, no meg a liszt, amitől az egész ugyebár nem válik diétás étellé, nem igazán koronáznám meg még plusz tíz deka sajttal. A kevesebb néha több, és ez a konyhában is nagy igazság.

190-200 fokos sütőben sütjük. Nem kell sokáig sütni, hiszen ha frissen készíted, akkor még a zöldség is meleg, a besamel is. Ha előkészítetted korábban, akkor nyilván hosszabb idő kell neki a sütőben.

TIPP:
Ne hagyd őrizetlenül a sütőben, mert a pirított zsemlemorzsa hamar megéghet a tetején. Én már csak tudom 😀

Nálunk önálló ételként is sikert aratott, de ünnepi köretnek is remekül el tudom képzelni.

Ha a besamelbe füstölt sajtot is reszelsz, az még egy szinttel feljebb emeli ezt az ételt.

Vajas keksz, a szezon sztárja

Én óvatosan bánok a kekszekkel itthon, mert tudvalevő, ha van itthon keksz, azt megesszük. Ha meg nincs, akkor könnyű ellenállni a kísértésnek 😃, tiszta sor. 

Még tavaly vettem egy mintázott sodrófát, gondoltam, álomszép kekszeket fogok vele készíteni, csak aztán tavaly karácsonykor a sok minden mellett erre nem maradt kapacitás. De majd most! 

Hát most van kapacitás, csak minta nincs a kekszeken, ugyanis a vájatok nem elég mélyek a sodrófán, így a minták nagyjából egyáltalán nem láthatók. Viszont maga a keksz tészta finom, úgyhogy érdemes megörökíteni és megsütni alkalomadtán. És ha valaki szerencsésebb, mint én, és van jó mintázója, akkor meg hajrá!  Akár otthoni fogyasztásra kitűnő ez a keksz, tea, kávé mellé, akár vendégeknek, akár ajándékba nagyon ajánlom.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
vanília őrlemény ízlés szerint
1 csipet só
1 tk reszelt narancs- vagy citromhéj
14 dkg vaj
2 evőkanál 20 %-os tejföl

Elkészítés:

Rém egyszerű a munkamenet. A lisztet elkeverjük a porcukorral, vaníliával, sóval, citrushéjjal, eldörzsöljük a vajjal, végül beledolgozzuk a tejfölt. Kész. 

Folpackba csomagoljuk a tésztát, ellapítgatjuk, majd egy órára betesszük a hűtőbe. Érdemes két részre osztani a tésztát, hogy amíg az első adaggal dolgozunk, a másik pihenhessen a hűvösben, ne olvadjon fel.

A tésztát enyhén lisztes felületen kinyújtjuk. Ha mintázni akarjuk, akkor hagyhatjuk kicsit vastagabbra, 3-4 mm-re, mert a sütipecsétet a tésztába nyomva valamelyest vékonyodni fog a keksz.

A kekszeket kiszúrjuk vagy körülvágjuk, majd óvatosan a sütőpapírral bélelt tepsire emeljük.

180 fokon sül, az én sütőmnek kellett 15 perc, elképzelhető, hogy más sütők hamarabb megsütik.

Fontos, hogy ne hagyjuk bent a sütőben barnulásig a kekszeket.

Amint úgy érzékeljük, hogy a tészta már nem nyers, vegyük ki a tepsit a sütőből, a sütőpapírt húzzuk le a kekszekkel együtt egy hűvös felületre, és ne nyúljunk hozzájuk, amíg jelentősen nem vesztenek a hőmérsékletükből. Melegen ugyanis még hajlékonyak, de meglepően gyorsan lesznek kemények és ropogósak. Én egy rácson hűtöttem ki őket, így tudott alulról is levegőzni.

A többi tésztával is hasonlóan járunk el.

TIPP:

Nagyon sokféle módon ízesíthetjük ezt a tésztát, mehetnek bele a kedvenc fűszereink, kardamom, fahéj, mézeskalács fűszerkeverék, bármi, amit szeretünk.

Terveim között szerepelt, hogy a kekszek talpát csokiba mártom, de majd a legközelebbi adagnál. Viszont ez is egy lehetőség.

A sót semmiképp ne felejtsük ki a tésztából. Imádnivaló, ahogy az ember egy-egy sószemcsére ráharap, kár lenne megfosztani magunkat az élménytől.