Tejfölös krumplifőzelék kolbászmorzsával

Az egyik kedvenc főzelékem, és el kell róla mondanom nagyképűen, hogy képtelen vagyok hibázni vele. Ahogy néha a zöldborsó főzelék nem lesz az igazi, mert kemény marad vagy lesz a borsó, vagy a kelkáposztánál nem találom el a megfelelő sűrűséget, úgy a krumplifőzelék mindig 10/10-es lesz. Nem volt ez másként most sem, ezért veszem a bátorságot, hogy megosszam veletek a módszert, ahogyan én készítem.

Hozzávalók 4 adaghoz:

8 db közepes burgonya

1 kisebb fej vöröshagyma

2 babérlevél

só

1 nagy pohár tejföl

1 púpos evőkanál liszt

egy kevés pirospaprika

1 teáskanál mustár

szükség esetén pár csepp ecet vagy citromlé

Elkészítés:

Egy megfelelő méretű lábasban vizet teszünk forrni.

A burgonyát meghámozzuk, 3 mm-es karikákra vágjuk. Ha forr a víz, beletesszük, bőkezűen megsózzuk. A krumpli tetemes mennyiségű sót képes magába szívni, ha nem elég a vízben a só, utólag már nem nagyon lehet a bakin korrigálni.

Figyeljünk rá, hogy a víz éppen csak ellepje a krumplit, ne legyen túl sok.

Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát  is, beledobjuk a babérlevelet, és közepes lángnál puhulásig főzzük.

Elkészítjük a habarást. A tejfölbe belekeverjük a lisztet, megpróbáljuk csomómentesre keverni. Hozzáadjuk a pirospaprikát is. (Ez el is maradhat, ha fehéren szereted a főzeléket.)

Amikor a krumpli már puha, a folyadék nagy része elfőtt róla, akkor húzzuk le az edényt a tűzről, várhatunk is vele pár percet, majd egy merőkanállal adagoljunk a forró léből a lisztes tejfölbe. (Hőkiegyenlítés.) Keverjük simára. Ha nem vagyunk biztosak a csomómentességben, fektessünk a lábasra egy szűrőt, és azon át engedjük a habarást a főzelékbe, így megszabadulhatunk az esetleges lisztcsomóktól.

Tegyük vissza az edényt a tűzre, óvatos mozdulatokkal keverjük el a habarást benne. Ekkor adjuk hozzá a mustárt. 

Forraljunk egyet a főzeléken, egy-két perc elég lesz, hogy a liszt elveszítse nyers ízét. Eddigre be is sűrűsödött a főzelékünk kellően. Ha netán mégsem így történne, vegyük elő a botmixert, és egy kis részét a főzeléknek mixeljük le, ez garantáltan megoldja a problémánkat.

Ennyi az egész. Most pedig a feltétről.

Régi dolog nálam, hogy én a főzelékeket leginkább feltét nélkül, önmagukban szeretem fogyasztani. Némelyikhez eszem egy kis kenyeret, de ennyi. Nekem nem hiányzik mellőlük a virsli, a tojás, az apámfüle, én a főzelékeket a maguk ízéért szeretem. De nincs ezzel minden családtagom így, ezért gondoskodni szoktam különböző feltétekről.

Most úgy adódott, hogy a hétvégén rakott krumplit főztem, és bár egy minőségi(nek gondolt) gyulai kolbászt vettem hozzá, hát annak a kolbásznak aztán a világon semmi zsírja nem volt. Ez persze nem dráma, csak azt mutatja, hogy a kolbász főként húsból, és nem egyéb dolgokból készült. A zsírtalanság problémáját orvoslandó előbányásztam a hűtő legfelső polgáról egy arasznyi régebbi füstölt kolbászt, azt karikára vágtam és kisütöttem. A zsírját megkapta a rakott krumpli.

Igen ám, de ott maradtak a karikák, amik a tűzhely szélén szépen kihűltek és ropogóssá váltak. Nosza, előkaptam kedvenc késes betétű aprítómat, és morzsásra daráltam a kolbászt, ez lett a krumplifőzelékre való feltét.

Szerintem más ételekhez is lehet egy kis ízfokozónak alkalmazni.

Kép: pixabay.com

TIPP:

Habarás előtt én merőkanállal le szoktam merni még a megmaradt léből is egy keveset egy tálba, nehogy megtörténjen, hogy a habarás ellenére híg marad a főzelék. Pótolni mindig lehet a folyadékon, de ha nem sűríti be kellően a habarás a főzeléket, az nem olyan jó. Legalábbis én utálom a főzeléknek induló leveseket...

Téli almás galette

A galette nagy szerelem az életemben, így aztán a konyhámban is gyakran vendégeskedik. Igen, vendégeskedik, ugyanis olyan hamar fogy el, hogy szinte észre se vesszük, és már távozott is. És nemcsak isteni finom, de nagyon szép is.

Van még néhány sós változat is a tarsolyomban, ezeket is szép sorjában meg fogom sütni.

Két darab került ki a sütőből, és egy óra múlva egy morzsa nem sok, annyi sem maradt a tálon. Szerencsére nagyon jóízű almát kapott a férjem hozzá, ez rengeteget emelt az összhatáson. Érdemes savanykás almát választani: a fahéj és a cukor szépen ellensúlyozza a savasságot, miközben megmarad az a frissesség, amitől igazán jó lesz a végeredmény.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

2 db nagyobb alma

fél citrom leve

2 evőkanál barnacukor

1 mokkáskanál fűszerkeverék: fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, őrölt gyömbér, vagy ugyanennyi mézeskalács fűszerkeverék

1 tojássárgája a tészta lekenéséhez

szeletelt mandula a díszítéshez

Elkészítés:

A tésztát felhasználás előtt fél órával kivesszük a hűtőből. Kicsomagoljuk, a téglalapot kettévágjuk, de csak azért, hogy könnyebb legyen - szinte - kör alakú formára hajtogatni a galette-et. Ha nem ragaszkodunk ehhez a formához, hagyhatjuk a tésztát egyben is.

Az almákat megmossuk, magházát elváolítjuk, és mandolinon hajszál vékonyra gyaluljuk. Mivel ennyire vékonyak a szeletek, nem fontos az almát meghámozni.

Meglocsoljuk a gyümölcsöt a citromlével, megszórjuk a cukorral és a fűszerekkel, alaposan összeforgatjuk.

Rápakoljuk a cukros almát a tészta négyzetek közepére, kissé elegyengetjük, majd a széleket ügyesen ráhajtjuk a gyümölcsre úgy, hogy a közepe fedetlen maradjon.

A széleket lekenjük tojássárgájával, megszórjuk szeletelt mandulával (elhagyható, de nagyon jól áll neki).

190 fokos sütőben sütjük készre, nagyjából 20 perc kellett hozzá.

TIPP:

Készíthetjük körtéből is, vagy vegyesen almából és körtéből.

Dúsíthatjuk az alma tölteléket apróra vágott mandulával vagy dióval.

Tálalhatunk mellé egy kis vanília fagyit, de nekem az most a mínusz 5 fokban valahogy nem hiányzott. De egy kis édesített mascarpone nem ugrik le róla, ha úgy adódik...

Kelbimbó saláta orzo tésztával és más zöldségekkel

Az a helyzet, hogy a kelbimbós receptek sorának nem nagyon akar vége szakadni. Ha felnézek a Pinterestre, azonnal ötletek tucatjai jönnek velem szembe, nekem pedig elindul a fantáziám. Különösen úgy, hogy másfél hétig nem főztem az utazás miatt. Most már úgy látom, tendencia, hogy amikor hazaérek a nyaralásból/telelésből, rám tör az olthatatlan főzési vágy, tegnap is már reggel negyed 8-kor a kedvenc Lidl-mben voltunk, vasárnap ide vagy oda, ahonnan annyi zöldséggel tértem haza, amennyi más családnak két hétre is elég lehetne. Készült aztán rakott krumpli, húsleves, és felfirkáltam egy papírra a heti terveimet is. Ennek a tervnek az első darabja ez az isteni saláta. 

Hozzávalók 3 főre:

25 dkg kelbimbó megtisztítva, félbe vágva
1 db édesburgonya meghámozva, felkockázva
1 doboz csicseriborsó konzerv leszűrve, leöblítve, konyhai törlővel szárazra törölve
2 db sárgarépa
2 dl orzo tészta
3 evőkanál olívaolaj
2 teáskanál füstölt pirospaprika
fél csomag feta sajt
fél csésze magozott olajbogyó
petrezselyemzöld

só, bors

opcionálisan egy marék dióféle a tetejére

dresszing:
3 evőkanál olívaolaj
fél citrom/lime leve és reszelt héja
1 teáskanál mustár
1 evőkanál méz/juharszirup/agavé szirup
1 teáskanál szárított oregánó
fél teáskanál só
néhány tekerésnyi bors
1 gerezd fokhagyma lereszelve

Elkészítés:

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, beleszórjuk a félbe vágott, megtisztított kelbimbókat, a csicserit, a vastagra karikázott répát, felkockázott édesburgonyát. Sózzuk, borsozzuk, mehet rá a füstölt paprika, majd megspricceljük az olajjal, végül 220 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Az én sütőmnek ehhez 20-22 perc kellett. Félidőben egy lapátkanállal megforgattam a zöldségeket.

Amíg a zöldségek sülnek, sós vízben kifőzzük az orzo tésztát. Leszűrjük, lecsepegtetjük.

A dresszing hozzávalóit összekeverjük. Kóstolás után ízlésünk szerint korrigálunk akár a sósságán, akár a savasságán, édességén.

Ha a kelbimbó és a többi zöldség megsült, a tepsibe öntjük az orzo tésztát, meglocsoljuk az öntettel, alaposan összekeverjük. Megszórjuk az olívabogyóval, rámorzsoljuk a feta sajtot, végül pedig adunk neki egy jól megérdemelt adag aprított petrezselymet.

TIPP:

Ez egy olyan alaprecept, ami szó szerint egy kincsesbánya, ha lehet egy receptre ezt a szót használni. A zöldségeket úgy változtatod, ahogy szeretnéd, ami van otthon, és amit kedvel a család. A kelbimbó helyett lehet karfiol, ha nincs édesburgonya, használj több répát, a csicserit mondjuk szerintem ne hagyd ki. Süthetsz brokkolit is akár, egyszóval a lehetőségek elég változatosak.

Nem kötelező orzo tésztával készítened, bármilyen apró kagyló, mini farfalle, vagy valami hasonló pici tészta megfelelő hozzá, de el tudom képzelni rizzsel is. Mondom, hogy kincsesbánya!

Szintén rajtad múlik, mennyi fetát morzsolsz a saláta tetejére. Ha akarod, elég egy kevés, de ha dőzsölnél, hát ne sajnáld!

Dúsíthatod az állagot és az ízélményt dióval, pekándióval, mandulával vagy kesudióval, de tehetsz bele például puha mazsolát vagy aszalt vörösáfonyát is.

Kóstoltam melegen is, hidegen is, talán melegen még jobb is. Állás közben beszívja a dresszinget, érdemes annyit készíteni, hogy második tálalás előttre maradjon annyi, amennyivel felfrissíthetjük az ételt.

Mondanám, hogy másnap még finomabb ez a saláta, de nem mondom, mert ebből az adagból egy szem nem maradt, nem tudom letesztelni most az állítás valódiságát.

Krémes kelbimbós spagetti

Tényleg ez az utolsó kelbimbós recept most egy darabig, ha másért nem is, de mivel csütörtökön elutazunk kicsit pihenni, egy rövid időre "magára hagyom" a blogot, de a Facebook oldalon azért lesznek tartalmak addig is.

A férjem kerek szemekkel nézett rám, mikor megkértem, hogy álljunk meg a Lidlnél, mert kelbimbót szeretnék venni. Már megint? - kérdezte, egyáltalán nem megrovó hangsúllyal, de tényleg csodálkozva. A boltban meg már afelől érdeklődött, hogy egy, vagy két csomag kell-e? Ha jól számolom, karácsony óta legalább tíz fél kilós csomaggal elfogyasztottunk, és még nem untuk meg. (Ugye te se, szívem? 😂)

Aztán mikor kitálaltam a tésztát, rajta a sok-sok gyönyörű kelbimbóval, már nem kérdezett semmit.

Hozzávalók:

20 dkg spagetti (én most teljes kiőrlésűt használtam, mert az ad egy kellemes, diós ízt pluszban)
30-35 dkg kelbimbó (de senki nem haragszik meg, ha elhasználsz fél kilót)
1 fej salotta hagyma (ha nem jutsz hozzá, használj fehér hagymát, azt a legtöbb multiban mindig lehet kapni. Édesebb, enyhébb ízű, mint a vöröshagyma.)
3 evőkanál olívaolaj
só
bors
10 dkg sajt (lehet vegyesen valami egyszerűbb reszelni való, de mindenképp legyen parmezán is mellette)
habtejszín (nem kell sok, én most egy megbontott dobozt használtam el, szerintem nem volt benne több, mint fél dl)
7,5 dl zöldség alaplé
egy kevés pirospaprika
néhány szelet bacon

Elkészítés:

A kelbimbót megtisztítottam a megviselt, külső leveleitől, félbe, a nagyobbakat negyedbe vágtam.

A salottát egészen apróra vágtam, és az olívaolajon óvatosan elkezdtem dinsztelni. Fontos, hogy ne barnuljon meg, nem lenne túl dekoratív a tésztán. 4-5 perc dinsztelés után hozzáadjuk a felvagdalt kelbimbót, és kb. 5-8 percig dinszteljük. Sózzuk, borsozzuk. Adjunk hozzá néhány evőkanálnyi vizet, fedjük le, akkor hamarabb végbemegy a folyamat. Ha megpuhult a kelbimbó, szedjük ki egy tálba, tegyük félbe.

Ugyanabba az edénybe, amiben a hagyma-kelbimbó páros tanyázott, öntsük bele a zöldség alaplevet. Nekem most volt a hűtőben saját készítésű, mert a karácsonyi túlvásárlások nyomán elég sok rozzant zöldség volt a hűtőben, azokból főztem egy jó kis alaplevet, a felét lefagyasztottam, a másik fele várt a hűtőben, egészen máig.

Forraljuk fel az alaplevet, tegyük bele a tésztát, majd tegyük rá a fedőt, és 10 perc alatt főzzük készre a spagettit. 

Amíg a spagetti készülődik, vágjuk csíkokra a bacont, és egy icipici olaj társaságában néhány perc alatt süssük ropogósra. Tegyük félre.

Amikor levesszük a fedőt a serpenyőről, még egy kevés lé lesz a tészta alatt, de ez éppen jó. Szórjuk a tésztára a sajtot, öntsük rá a tejszínt. Jöhet a pici pirospaprika, ha kell, még só és bors, végül költöztessük vissza a hagymás kelbimbót is a serpenyőbe. Rottyantsuk össze az egészet, és már tálalhatunk is.

Tálaláskor a tányéron kínáljuk meg bőkezűen a tésztát ropogós baconnel.

TIPP:

Ha nincs kéznél zöldség alaplé (bár leveskockából bármikor készíthetünk), megfőzhetjük a spagettit a szokásos módon, bő vízben is, de ezzel a módszerrel mosogatni valót spórolunk, ugyanakkor biztosra mehetünk, mert a tészta gyönyörűen be fogja szívni a levet, ami plusz ízt ad neki.

Ugyanezt a receptet remekül el tudom képzelni brokkolival, karfiollal, zöldborsóval is, bár az az érzésem, ez a kelbimbós változat a legjobb.

Ha a bacont elhagyjuk, vegetáriánussá tehető a recept. Gluténmentes tésztával pedig gm-mé.

Langyos kelbimbó saláta grillezett sajttal

Azt hihetné, aki véletlenül jár erre, hogy egy kelbimbó farmom van, ahol most dúl a szezon, pedig csak arról van szó, hogy nagyon szeretem a kelbimbót, karácsonykor óriási sikere volt a besameles változatnak, illetve a Facebook oldalamon elsöprő sikere volt a mézes-fokhagymás kelbimbónak, 681 ezer megtekintéssel, 3100 lájkkal, 314 kommenttel és 273 megosztással. De ígérem a kelbimbót nem kedvelőknek, hogy most egy időre leszállok erről a vonatról.

Kicsit időigényes a kelbimbó tisztítása és legyalulása, de amíg átsül, addig a dresszing simán összeállítható, aztán már csak lapátolni kell befelé. Nagyon-nagyon kellemes langyos saláta, biztos, hogy nem utoljára készült a konyhámban.

Hozzávalók:

fél kiló kelbimbó
olívaolaj
só
bors

a dresszinghez:

6 evőkanál majonéz
2 evőkanál víz
1 teáskanál citromlé
egy pici dijoni mustár, elég egy jelképes kanálhegynyi
1 gerezd fokhagyma lereszelve
1 teáskanál kapribogyó (vagy egy csík szardella elkaparva)
1 teáskanál Worchestershire szósz
só
bors

A toppinghoz egy evőkanál olívaolaj, és két marék zsemlemorzsa/panko morzsa.

Elkészítés:

A kelbimbóról eltávolítjuk a sérült leveleket, megmossuk, kissé leitatjuk róla a vizet, majd a konyhai robotgéppel legyaluljuk.

Elterítjük egy sütőpapírral bélelt tepsin, megsózzuk, borsot szórunk rá, és egy kevés olívaolajjal átmozgatjuk, majd 190 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük. Ekkor így néz ki:

Ne hagyd magára a sütőben, egy pillanat alatt képes megégni, és akkor nem csak hogy nem lesz étvágygerjesztő, de még keserű is lesz, azt meg nem akarjuk.

Amíg sül, összekeverjük a mártáshoz valókat.

Egy serpenyőben egy kevés olajon szép aranybarnára pirítjuk a zsemlemorzsát.

Tálalunk: egy halom kelbimbó, néhány kanálnyi dresszing, és az egészet megkoronázzuk egy jó adagnyi pirított morzsával.

Amint a képen látható, grillezett sajttal tálaltam, de csirkéhez is kiválóan el tudom képzelni, de ha épp "csak" egy sült virsli a vacsora, amellett is megállja a helyét.

Egészséges nassolni való: a sajtos kelbimbó

Őrületes sikere van a blog Facebook oldalán a mézes-fokhagymás kelbimbónak, többen kérték, hogy osszak meg kelbimbó recepteket még, még, még! Így aztán nem volt más hátra, mint kipróbálni azt a receptet, amit már hónapok óta nézegetek, mert mindenféle algoritmusok folyton elém tolják, mintha sejtenék, hogy ez lesz a nekem való étel.

És tényleg az. Szuper egyszerű, szuper finom, és többé-kevésbé egészséges is. Mármint teljesen egészséges, csak nem kalóriaszegény. Mutatom, hogyan készült.

Hozzávalók:

fél kiló kelbimbó
5 dkg parmezán sajt
2 dkg vaj
3 evőkanál olívaolaj
só, bors, vagy a kedvenc fűszerkeverékünk, nekem most egy cajun fűszer akadt a kezembe, pont jó volt ehhez az ételhez

Elkészítés:

A kelbimbókat megtisztítjuk, eltávolítjuk a sérült, szépséghibás leveleket, majd sós, forrásban lévő vízbe dobjuk őket, és legalább 5 percig forraljuk. Leszűrjük, hagyjuk némiképp megszikkadni.

Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, megkenjük olvasztott vajjal, végül ráreszeljük a sajtot úgy, hogy mindenhol vékony rétegben borítsa a sütőpapírt.

A kelbimbókat félbe vágjuk, és a vágott felükkel lefelé a sajtos sütőpapírra ültetjük. Megkenjük a tetejüket egy kevés olajjal, megszórjuk a fűszerrel, amit választottunk, és 200 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, míg a sajt aranybarnára nem pirul.

Ha kivettük a sütőből, hagyjuk kicsit hűlni, mert forrón a sajt még képlékeny, enni pedig akkor lesz finom, ha a sajt ropogósra hűl.

Mi tejföllel mártogattuk, isteni volt.

Mézes-fokhagymás sült kelbimbó

Vannak zöldségek, amelyeket sokan már gyerekkorukban elkönyveltek örök ellenségnek, a kelbimbó gyakran kerül ebbe a kategóriába. (És persze van a zeller, a kelkáposzta, sokaknak a sütőtök vagy a főzőtök, amik fujj-fujj.) Pedig elég csak egyszer jól elkészíteni, és minden megváltozik. Sütőben sütve, egy édeskés-sós, fokhagymás mázzal bevonva egészen új arcát mutatja: kívül aranybarnára karamellizálódik, belül pedig puha és szaftos marad.

Ez a recept pont ilyen. Nincs benne semmi trükk, semmi különleges alapanyag. Nálam az ilyen ételek a kedvencek: gyorsak, megbízhatóak, és simán képesek megszerettetni egy korábban mellőzött zöldséget is.

Ha eddig óvatosan közeledtél a kelbimbóhoz, próbáld ki ezt a verziót, hátha változik a viszonyotok. Ha pedig már eleve szereted, akkor ez a változat biztosan felkerül a listádra.

Hozzávalók:

fél kiló kelbimbó, megtisztítva 
3 evőkanál méz
2 evőkanál szójaszósz
3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
2 evőkanál olívaolaj/szezámolaj, én ezt jobban szeretem
só óvatosan a szójaszósz miatt, és bors ízlés szerint

Elkészítés:

Először is melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra. Amíg bemelegszik, pont végzünk az előkészületekkel.

Egy nagy tálban keverjük össze a mézet, a szójaszószt, az apróra vágott fokhagymát, a választott olajat, a sót és a borsot.

Adjuk hozzá a  kelbimbókat a szószhoz, forgassuk alaposan át, amíg jól be nem vonja őket a keverék.

A kelbimbókat terítsük szét egy sütőlapon, akár sütőpapírt, akár szilikont használunk, arra ügyeljünk, hogy csak egy rétegben legyen zöldség a tepsin, így mindenhol szépen tudnak sülni a kelbimbók.

20-25 percig sütjük, vagy amíg aranybarnák és puhák nem lesznek. Félidőben forgassuk át egy eszközzel, hogy mindenhol ropogós lehessen a zöldség. Eleinte, ahogy a méz elolvad, úgy fog tűnni, hogy lében úszik a zöldségünk, de aggodalomra semmi ok, a sütési folyamat végére a folyadék elpárolog, ami pedig a kelbimbókon van, gyönyörűen rásül, rákaramellizálódik a zöldségre.

TIPP:

Használhatsz friss fokhagyma helyett fokhagyma krémet is, ha tartasz ilyesmit otthon.

Ha úgy találod pucoláskor, hogy a kelbimbó már nem zsenge ifjonc, érdemes lehet néhány percig sós vízben előfőzni, hogy sütés közben teljesen megpuhuljon, még az előtt, hogy megégne.

A mézet lecserélheted juharszirupra vagy agavé szirupra, kicsit más ízvilágot kapsz, de az nem baj. Ráadásul akkor vegán is lesz az ételed.

Kínálhatod grillezett húsok mellé, a csirkét kimondottan kedveli, de remek lehet Buddha-tálba is, főleg ha azt melegen tálalod.

Sütheted air fryerben is, érdemes ekkor szilikon tálat használni, és abban sütni a kelbimbót. 

Variálhatod úgy is, hogy egy kevés csípős szószt keversz a mártásba, mondjuk Srirachát, vagy használhatsz chili pelyhet egy kellemes csípősség eléréséért.

Próbáld ki úgy is, hogy egy kevés apróra vágott diót szórsz a tepsibe a kelbimbó tetejére, az is ad hozzá egy újabb réteg ízt, ami még finomabbá teszi ezt az ételt.

Szórd meg a tetejét szárazon pirított szezámmaggal. Szép is, finom is.

Ezt a receptet simán el tudom képzelni kockára vágott zellerrel is, és ha bejön, egy újabb delikvens kerülhet le az ellenséges listáról.

Kókuszcsók

Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a jelenséggel, hogy tele a hűtőm karácsonyról maradt tojásfehérjével. Egy csinos befőttes üvegbe gyűjtöttem őket, és mikor megtelt, be kellett látnom, hogy kezdeni kell velük valamit. Amikor még macaront sütögettem, kincsnek számított a tojásfehérje, mindig volt lemért, kiporciózott adag a mélyhűtőben, mert a barátnőm ipari mennyiségű tojáslikőrt csinált karácsonyonként, és azok a fehérjék is mindig nálam kötöttek ki.

Imádjuk a Pavlova tortát, normál esetben azt készítenék a fehérjékből, de diéta idején ez nem tanácsos. Így marad a kókuszcsók, azt remekül lehet fagyasztani is, sok helyet sem foglal, úgyhogy neki is álltam.

Hozzávalók:

6 db tojásfehérje, ez kb. 18 dkg-nak felel meg
15 dkg finom szemű kristálycukor
25, maximum 30 dkg kókuszreszelék
egy csipet só

Elkészítés:

A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Mielőtt nekikezdünk, győződjünk meg róla, hogy a fehérjénk teljességgel sárgája mentes, illetve hogy az edény, amiben felverni szándékozunk a tojásfehérjét, teljesen zsírtalan. Én egy papírtörlőre szoktam némi ecetet önteni, azzal törlöm át a robotgép tálját, ez mindig beválik.

Elkezdjük verni a habot egy csipet sóval, és amikor már nagy buborékokat látunk benne, két-három részletben hozzáadjuk a kristálycukrot is. Ideális esetben a kész habban egyáltalán nem szabad éreznünk a cukorszemcséket.

Ha elkészült a kemény, fényes hab, belekeverjük a kókuszreszeléket, spatulával, nagy mozdulatokkal egyneműsítjük a masszát. Készen is vagyunk.

Egy tepsibe szilikon lapot vagy sütőpapírt terítünk, és két kanál segítségével kiadagoljuk a kókuszcsókokat. Fontos, hogy ne legyenek a csókjaink laposak, mert csak száraz fűrészpor lesz a végeredmény sütés után, olyat meg ki szeretne?

A sütőt 165 fokra melegítjük, és légkeveréses funkció mellett megsütjük a kókuszcsókokat. Ez nagyjából 10 percet fog igénybe venni.

Akkor jó, ha a csókoknak már van egy kis színe, de semmiképp ne barnítsuk meg őket!

Hagyjuk a sütőpapíron kihűlni őket, és jól záródó dobozban tároljuk. Ha soknak találjuk a mennyiséget, akkor fagyasztózacskóban le is fagyaszthatjuk a többletet.

TIPP:

A tojásfehérje legyen szobahőmérsékletű, úgy sokkal könnyebben verődik fel, stabilabb is lesz a hab.

Amikor hozzáadjuk a habhoz a kókuszreszeléket, adagoljuk szakaszosan, mert előfordulhat, hogy ha hozzáöntjük egyszerre az egészet, nagyon száraz lesz a masszánk, az pedig nem lenne jó. Menjünk érzésre, tapasztalatra inkább, az sem baj, ha egy kevés kókuszreszelék kimarad a buliból.

A cukor mennyisége valamelyest ízlés kérdése. Érdemes inkább alulcukrozni a masszát, mintsem hogy ehetetlenül édes legyen a sütink.

Adagolhatjuk a masszát nagy lyukú véggel ellátott habzsákból is, használhatunk fagylaltos kanalat, de a két kanállal megformált halmok is teljesen jók.

Sokan csokiba mártják a csókok talpát, illetve meglocsolják a tetejüket is csokival. Az én javaslatom a fehércsokival való díszítés, szerintem az a legszebb a halvány színű, légies kis kókuszcsókokhoz. A magam részéről ezt a díszítést egyáltalán nem igénylem, épp elég édesek a kis huncutok magukban is.

A legfinomabb magvas rágcsa, amit valaha kóstoltál

Szeptemberben egy réteskészítő tanfolyamon jártam Zsuzsánál, a Tulipánkuckóban, erről beszámoltam nektek itt is, Facebookon is.

A rétesek mellett az asztalon ott volt egy nagy tál magvas ropogtatnivaló. Pillanatok alatt elfogyott, menetrendszerűen jártak ki a lányok a konyhába, hogy bekapjanak egyet-egyet.  Nem azért, mert éhesek voltunk – hanem mert egyszerűen jólesett. Az ilyen falatok veszélyesek: mindig csak még egy darabot vesz az ember.

                       

Ez a recept néhány alapanyagból áll: különféle magok, egy kevés liszt, olaj, só, és ennyi. Semmi extra, mégis nagyon eltalált az arány. Zsuzsa később meg is osztotta a receptet, én pedig tegnap végre elkészítettem itthon.

Nem változtattam rajta sokat, mert ez a recept úgy jó, ahogy van. Nem akar többnek látszani, mint ami, mégis örökös helyet kapott a repertoáromban.

Íme az én változatom Zsuzsa receptje alapján.

Hozzávalók:

1 dl zabpehely
1 dl napraforgómag
1 dl szezámmag
1 dl lenmag
1 dl tökmag

2 evőkanál egész mák
3 dl liszt (lehet teljes kiőrlésű vagy a gluténmentesség kedvéért hajdinaliszt)
1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál pirospaprika (lehet a fele füstölt paprika)
1,25 dl olaj
2 dl víz
2 teáskanál só
fűszerek ízlés szerint (pl. fokhagymapor, olasz fűszerkeverék, bors, kömény, rozmaring)

Elkészítés:

A magokat, a lisztet és a sót a fűszerekkel egy tálba mérjük, összekeverjük. Ráöntjük az olajat és a vizet, alaposan elkeverjük, majd a jól kezelhető, képlékeny masszát két sütőpapír között nagyon vékonyra kinyújtjuk.

Ez első olvasásra egyszerűnek tűnik, mégis adnék mellé egy tanácsot.

A massza az én tepsimbe éppen hogy belefért kinyújtva úgy, hogy nyugodtan lehetett volna még vékonyabbra elteríteni, ezért azt tanácsolnám, hogy két adagban nyújtsd és süsd. Ez ugyan idő- és energiaveszteség, ez tagadhatatlan, a végeredmény azonban sokkal jobb lesz, mivel a., nem lesznek benne felkunkorodott részek a tepsi szélén, amit vendégek elé nem szívesen teszek le b, vékonyabbra tudod nyújtani a masszát, ezáltal az ropogósabb lesz, és ez a végső cél.

Tehát a lehető legvékonyabbra nyújtjuk a masszát, a felső sütőpapírt eltávolítjuk, és az alsóval együtt a tésztát a tepsibe húzzuk. Egy késsel tetszőleges darabokra vágjuk, én pizzavágót használtam, pillanatok alatt elkészültek a kis rombuszok, bár a tepsi szélén felkunkorodó részek megnehezítették a procedúrát kissé.

180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sültek a kekszek. Rácsra téve hagytam teljesen kihűlni, majd a bemetszések mentén eltörtem őket.

TIPP:

Érdemes megtartani a recept arányait, ugyanis szerintem az úgy tökéletes, ahogy van, én a mákkal és a pirospaprikával egészítettem ki, valamint az olasz fűszerkeverékemet használtam egy kevés bors társaságában a fűszerezéshez.

Keverhetsz a magok közé felaprított mandulát, kesudiót, diót, vagy amit kedvelsz, természetesen lecserélheted azt az összetevőt a receptből, amid nincs otthon, vagy amit nem szeretsz.

Ha használsz tökmagot, érdemes kicsit összevágni, mielőtt a tálba kerül, könnyebb lesz a kekszek eltördelése a végén.

Hasonló recept tápértékekkel kiszámolva ITT.

Ünnepi előétel camembert-rel

Egyszerűen elkészíthető, látványos, és persze finom kis előételt hoztam, amit a mai vendégeim kóstolnak majd először. Én természetesen lemeóztam, és azt kell mondanom, fantasztikus kis semmiség, ami ugyanakkor nagyon fel tudja dobni a látványt is a terített asztalon, és az ízlelőbimbóinkat sem hagyja tétlenkedni.

Hozzávalók:

- annyi brie sajt, ahány vendégünk lesz, én most négy felnőttnek másfél Tihany camembert-ből készítettem
- aszalt áfonya összevágva
- dió/pekándió összevágva
- petrezselyemzöld összevágva
- néhány evőkanál méz/juharszirup/agavé szirup, nálam ez utóbbi

- fél csomag sós ropi

Elkészítés:

A kerek sajtokat először félbe, majd negyedbe, végül nyolcadba vágjuk, aztán pedig a kis cikkelyeket keresztben is elfelezzük, így kapunk egy olyan oldalt, amit nemespenész borít, és egy olyat, amit nem. Egy tányérba öntsünk az édesítésre szánt hozzávalóból, egy másikba pedig terítsük el az apróra vágott és összekevert áfonyát, diót és petrezselymet. (Én ízesítettem egy kevés frissen őrölt borssal is, de ez tetszőleges.)

A ropikat törjük megfelelő hosszúságra, majd óvatosan szúrjuk bele a sajt háromszögbe. A nem nemespenészes felét mártsuk meg a szirupban, kissé csöpögtessük le (az agavé szirup elég folyékony), majd a kis háromszöget nyomjuk bele szirupos felével a gyümölcsös keverékbe. Bele is tapogathatjuk, hogy jól ráragadjon a keverék. Tegyük csinos tányérra, tálra, és tálalásig tartsuk hűtőben.

TIPP:

Legközelebb be fogom vetni a késes aprítómat, hogy minden hozzávaló egyforma méretű legyen, könnyebben rá fog tapadni a háromszögekre.

Nem csak karácsony tájékán lehet elkészíteni ezt a falatkát, vághatjuk akármilyen más formára is a sajtot.

Variálhatunk a feltéten, használhatunk különböző csonthéjasokat, az áfonyát cserélhetjük aszalt sárgabarackra is akár, az áfonya azért jó választás, mert savanykás, így remekül ellensúlyozza a szirup édességét.

Aszalt gyümölcsökkel töltött édes-sós karaj

Ha rám hallgattok - és miért ne tennétek, sose akartam senkinek rosszat -, ezt a receptet feltétlenül kipróbáljátok. Nem szoktam ilyesmit mondani, de ennél az ételnél tény, hogy ez egy olyan ünnepi fogás, amelyben az ízorgia garantált. Körítheted sokféle módon, mindenhogyan zseniális lesz. A recept hosszú lesz, de nem kell megijedni tőle. Három részből áll a művelet: a hús felvágása és bepácolása, megtöltése, illetve megsütése. No lássuk!

Hozzávalók:

1,2 kg sertés rövidkaraj  csont nélkül, egyben

3-4 evőkanál barbeque szósz, vagy ha nincs, végső soron ketchup is megfelel

töltelék:

25-30 dkg szeletelt bacon

1 nagy fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 szál rozmaring

fél teáskanál oregano

5-6 dkg aszalt sárgabarack

5-6 dkg aszalt szilva

5 dkg aszalt áfonya

egy marék mazsola

7-8 dkg dió

1 nagyobb savanykás alma

fél dl fehér bor

1,5 dl alaplé vagy víz

pác:

1 teáskanál só

fél teáskanál bors

1 teáskanál provance-i fűszerkeverék

3-4 gerezd fokhagyma

1 teáskanál rozmaring

2 evőkanál balzsamecet

2 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

Keverjük össze a pác hozzávalóit. A fokhagymát vágjuk nagyon apróra, de inkább préseljük le fokhagymaprésen, a rozmaringot szintén vágjuk nagyon apróra, de használhatunk őrölt rozmaringot is.

A húst fel kell vágnunk úgy, hogy egy nagy, egyenletes vastagságú téglalapot kapjunk. Ehhez szükségünk van egy éles késre. A karajt gondolatban lapjában négy részre osztjuk, és az alsó negyednél vízszintesen elkezdjük bevágni.  Amikor elérjük a késsel a hús másik oldalát, nem vágjuk át a húst, hanem folyamatosan haladunk a késsel, mindig egyet-egyet fordítva a húson, amíg a bal kezünkben tartott karaj "henger" egyre kisebb nem lesz, a hús téglalap pedig egyre nagyobb. Én másképp csináltam egy videó után menve, de hiába követtem az utasításokat, nem lett jó a végeredmény, úgyhogy azt nem mondom el, mert nem működik jól, össze-vissza kellett farigcsálnom a húst, hogy meg tudjam tölteni.

Megvan tehát kiterítve egy nagy téglalap húsunk. Klopfoljuk ki óvatosan úgy, hogy egyenletesen vastag legyen a hús mindenhol. Lehetőség szerint ne lyukasszuk ki sehol.

Fogjuk a húst, és ecsettel kenjük meg gazdagon mindkét oldalát a páccal, majd hajtsuk össze, takarjuk le folpackkal, és néhány órára (vagy egy éjszakára akár) tegyük hűtőbe, hadd járja át alaposan a pác a húst.

Készítsük el a tölteléket! A bacont vágjuk csíkokra, és egy kevés zsiradék hozzáadásával süssük ropogósra. Vegyük ki az edényből, tegyük félre. A visszamaradt zsiradékon pároljuk meg a vörös- és a fokhagymát, adjuk hozzá a rozmaringot, oreánót, végül pedig jöhetnek a gyümölcsök: az apróra vágott barack, szilva, az áfonyával és a mazsolával nem kell bajlódni, mehetnek a töltelékbe vagdosás nélkül, vagyis bele egyenesen a serpenyőbe. Követheti őt a felaprított dió, végül pedig az apró kockákra vágott alma is. (Nem kell az almát meghámozni.) Pároljuk néhány percig együtt ezeket. Zuttyantsuk vissza a serpenyőbe a szalonnát, öntsük a töltelékre a bort és az alaplevet, majd néhány percig nagy lángon pároljuk a gyümölcsöket és a szalonnát. Tegyük félre hűlni.

A húst terítsük ki egy deszkára, kenjük rá a tölteléket. A széleken egy-egy centis sávot hagyjunk szabadon. Érdemes a kezünkkel, vagy egy szilikon lapáttal jól összetömöríteni a tölteléket. Tekerjük fel a húst óvatosan, majd konyhai spárgával (ami bírja a hőt, és nem olvad bele a húsba) kötözzük össze a karajt. De nem elég széltében összekötözni, legalább egyszer, de inkább kétszer a hosszanti tengelye mentén is rögzítsük spárgával a húst.

Még nincs vége a procedúrának. Terítsünk az asztalra egy jó nagy darab erős alufóliát, arra egy sütőpapírt, és helyezzük rá a húst. Csomagoljuk be a papírba, végül a fóliába, hogy sehol ne szökhessenek ki a gőzök a csomagból. Irány a tepsi és a sütő!

200 fokon süssük a húst 60 percig.

Az idő leteltével vegyük ki a sütőből, óvatosan csomagoljuk ki. Én ekkor megmértem a hús belső hőmérsékletét, ha eléri a 72 fokot, már át van sülve. Én kicsit magasabb hőfokra hevítettem a tekercset, biztosra akartam menni. A sütési idő függ a hús vastagságától is, lehet, hogy kell neki 70 perc is, annál több nemigen.

Csomagoljuk ki a batyut, kenjük meg a húst a BBQ szósszal, majd tegyük vissza még 10 percre, hogy szép pirosra süljön. Távolítsuk el a spárgát a húsról.

Ha elkészült, érdemes pihentetni legalább 15 percig a sültet.

TIPP:

Tálalhatod bármilyen krumpli vagy rizs körettel, szerintem a legfinomabb egy jóféle krumplipürével, de a sütőben sült édesburgonyától sem sértődik meg.

Szervíroztam mellé nyers zöldségeket mogyoróvajas dresszinggel, mit mondjak, olyan ízrobbanás volt, hogy csak lestem.

Jó lehet még mellé a hagyományos párolt lilakáposzta is.