Mexikói fűszerkeverék házilag

Taco, burrito, enchilada, quesadilla, fajita - hallottad már ezeket a neveket? Ismerős valamelyik? Ha igen, most itt az alkalom, hogy otthon is kipróbáld az ízeiket. Ezek a mexikói konyha gyöngyszemei, amiket érdemes nekünk is kipróbálni. 

A mexikói ételeket sokan talán túl csípősnek vagy túl különlegesnek gondolják, pedig valójában a legtöbb ott használt íz ismerős. A paprika, a fokhagyma, a hagyma és az oregánó mind olyan fűszerek, amelyeket mi is gyakran használunk, csak egy kicsit más arányban.

Ez a házi fűszerkeverék karakteres, mégis könnyen megszerethető. Ha egyszer elkészítjük, hetekig kéznél lesz, és pillanatok alatt feldobhatunk vele egy egyszerű vacsorát.

2 rész pirospaprika

2 rész őrölt római kömény

1 rész fokhagymapor

1 rész hagymapor

1 rész oregánó

1/2 rész őrölt fekete bors

1/2 rész chili  pehely vagy őrölt chili

A keverék lelke a pirospaprika, amely szép színt és kellemes, édeskés ízt ad. A római kömény már kevésbé ismert nálunk, de nem kell megijedni tőle: nem ugyanaz, mint a hagyományos kömény. Enyhén földes, meleg aromája adja a mexikói ételek jellegzetes ízét. A fokhagymapor és a hagymapor mélységet adnak az ízeknek, az oregánó friss, fűszeres illatot kölcsönöz, a fekete bors kellemes csípősséget, míg a chili mennyiségével mindenki a saját ízléséhez igazíthatja az erősséget.

Mire használjuk?

-darált húsból készült taco- vagy burritótöltelékhez

-csirkemell vagy sertéshús fűszerezésére

-grillezett húsokhoz és zöldségekhez

-sült burgonyára vagy édesburgonyára szórva

-babos, kukoricás egytálételekhez

-paradicsomos ragukhoz

-tejfölbe vagy görög joghurtba keverve mártogatósnak

Ha előre elkészítjük és jól záródó üvegben tároljuk, mindig lesz kéznél egy olyan fűszerkeverék, amellyel néhány perc alatt új ízt adhatunk a hétköznapi fogásoknak. Nem kerül bele ízfokozó, felesleges adalékanyag vagy túl sok só – csak a fűszerek tiszta, természetes íze.

Mivel nálunk nagy kedvenc a csirkével, salátával töltött tortilla (még a szakácskönyvembe is bekerült a receptje), mindig tartok itthon ebből a fűszerkeverékből, vagy a csirkére szórom sütés előtt, vagy a joghurtos öntetbe keverem, mikor milyen kedvem van. Hihetetlenül egyszerű, mégis rengeteget ad az ételekhez.

Leveles tészta almával, magokkal

Az az érzésem, nem találtam fel a spanyol viaszt ezzel a recepttel, azt azonban mindenképpen tényként kell közölnöm, hogy isteni lett a végeredmény, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Legideálisabb talán egy amolyan úgy-ennék-valami-édeset alkalmakra.

Hozzávalók:

egy csomag leveles tészta (6 darab almás-szilvás táska lesz belőle)
2 db alma hámozva, apró kockákra vágva
2 evőkanál barna cukor
6-7 db mag nélküli aszalt szilva
egy szűk maréknyi mazsola
egy maréknyi dió és/vagy mandula
negyed citrom leve

Elkészítés:

A leveles tésztát felfektettem a nyújtólapra - az osztrák gyártó volt olyan szíves, hogy a nyújtás műveletét átvállalta tőlem -, szabályos négyzetekre vágtam. Az almát meghámoztam, apró kockákra vágtam, megcsepegtettem citrommal. A magokat konyhai robotgéppel nem teljesen finomra daráltam. A cukorból karamellt készítettem. (Vigyázat, a barna cukor igen hamar megbarnul!) Ekkor beledobáltam az almakockákat, a szilvát és a mazsolát, néhány percig együtt pároltam őket, amíg az alma meg nem puhult. Utolsó lépésként beleszórtam a lábasba az őrölt magokat is, azzal is melegítettem egy percet, majd a tölteléket hagytam kihűlni. Amikor már nem volt meleg, evőkanállal kupacokat raktam a tésztanégyzetek közepére, borítékszerűen összehajtogattam őket, a tetejükre a maradék tésztából díszeket vágtam, megkentem a batyukat tejjel, és 190 fokos sütőben 15-20 perc alatt pirosra sütöttem őket.

TIPP:

Más gyümölcsökkel is működik. A körte verhetetlen bele, de lehet akár vegyesen alma-körtével is készíteni, meggyel, szilvával, barackkal szintén csodás lehet, azoknál persze alkalmaznék egy kis keményítős "maltert", hogy ne legyen túl folyós a sült gyümölcs. Kiváló lehetőség például a füge felhasználására, mondjuk egy kis körtével párosítva. VAAAAGY:  friss füge + kecskesajt + dió + kakukkfű + egy csepp méz....

Konfitált sertéscomb

Vasárnap volt, és én kissé meggondolatlanul a sertés szűzpecsenye mellé vásároltam még egy kiló sertéscombot is. Eredetileg abból készültem megfőzni a brassói apró pecsenyét, de aztán észrevettem, milyen szép sertés szűzek illegetik magukat a pultban, de akkor már a sertéscomb a kosárban volt.

Sebaj, majd lesütöm szeletben őket, gondoltam, és így is cselekedtem.

Előkaptam a lassú főző készülékemet, a hűtőben bóbiskoló mangalica zsírt, néhány fűszert, és 6 óra múltán el is készült a vaj puha, omlós, ízgazdag sült hús.

Hozzávalók:

1 kg sertéscomb
1 csapott evőkanál só
fűszerek ízlés szerint, nálam most volt bontva egy sertés oldalas fűszerkeverék, ne kérdezd, miért, sose sütök oldalast
3-4 gerezd fokhagyma
1 vöröshagyma cikkekre vágva
annyi (mangalica)zsír, amennyi olvadtan ellepi a húst

Kész fűszerkeverék hiányában a következőket ajánlom:

2 tk durva só

1 tk fekete bors

1 tk őrölt kömény

1 tk majoránna

1 tk friss kakukkfű levelei

2 db babérlevél a zsírba

Ez pedig itt a 15 éve használt slow cookerem, amit töretlenül imádok az első pillanat óta, mióta először bekapcsoltam

Elkészítés:

A húst megtisztítottam az oda nem illő cafatoktól, kicsit megformáztam a szeleteket, bár ennek, mint később kiderült, semmi értelme nem volt.

Bedörzsöltem a sóval és a fűszerkeverékkel, hagytam egy órát állni. Igen, 4-6 óra jobb lett volna, de most ennyire volt idő.

Elhelyeztem a szeleteket a lassú főzőben, amit már előzőleg bekapcsoltam, tehát a 90 fokra felfűtött edénybe került a hús, köré szórtam a feldarabolt hagymákat. A zsírt a tűzhelyen felforrósítottam, végül ráöntöttem a húsra. Nagy szerencsém volt, az otthon fellelhető zsír mennyiség éppen elfedte a húst.

Ennek nagy jelentősége van, ugyanis a konfitálásnak 3 szabálya van:

- a zsiradéknak teljesen el kell lepnie a konfitálandó húst, amíg a sütőben van

- alacsony, maximum 90 fokos hőmérsékleten kell végbemennie a folyamatnak

- legalább 4-6 órát kell ezen a hőmérsékleten tartani a húst, de minél tovább konfitáljuk, annál omlósabb lesz

A reggel odatett húst kora délután ellenőriztem, olyan puha volt, hogy a tároló edénybe nem is tudtam átszedni a szeleteket anélkül, hogy egy vagy két darabra ne esett volna mindegyik, ezért olyan kis esetlenek a képen. A zsírt direkt nem öntöttem rá úgy, hogy ellepje a húst, hogy látsszék is valami a húsból a fotón. A felső szeleteket még ma el fogjuk fogyasztani egy jó kis krumplifőzelék kíséretében, a maradékot pedig légmentesen le fogom takarni zsírral.

TIPP:

Az ilyen módon konfitált hús csodálatos akár rilette-nek, akár csak úgy kenyérrel, savanyúsággal, de megmelegítve főzelékek feltétjének is kiváló.

Ahogy a sütésnél, úgy a tárolásnál is nagyon fontos, hogy a zsír tökéletesen ellepje a konfitált húsféleséget, ugyanis ez a légmentesség fogja biztosítani a hús hosszú eltarthatóságát.

Túrós-mákos sütemény barackkal

 

Az idei nyár kétségtelenül a sárgabaracké volt. Nem is emlékszem, mikor találkoztam utoljára ennyi gyönyörű, zamatos, ráadásul megfizethető gyümölccsel a piacokon. Igazi öröm volt válogatni közöttük.

Én ráadásul különösen szerencsés voltam, mert a befőzéshez szánt barackot közvetlenül egy kecskeméti ültetvényről, a Bács Zöldért borbási gyümölcsöséből sikerült beszereznem. Már a szezon közepén is több fajta közül lehetett választani, és valóban szemenként válogathattunk a rekeszekből – bár erre igazából semmi szükség nem volt. Az összes gyümölcs hibátlan, illatos és tökéletesen érett volt. Ritka élmény volt ilyen minőségű barackkal dolgozni.

Maradt még néhány szem a hűtőben, éppen egy süteményre való adag. Már azon gondolkodtam, mi készüljön belőle, amikor szembejött Sütis Móni barátnőm túrós-mákos receptje. Nem kellett sokáig győzködnöm magam: összedobtam, és már az első falatnál tudtam, hogy ez a sütemény nálunk még sokszor asztalra kerül.

Puha, szaftos, kellemesen citromos, a mák és a túró pedig tökéletesen harmonizál a lédús sárgabarackkal. Ha még sikerül szép barackot kapnotok, szívből ajánlom, hogy próbáljátok ki.

Hozzávalók a tésztához:

10 dkg vaj
20 dkg liszt
2-3 evőkanál tejföl
3 dkg cukor (Móni porcukrot ír, nekem kristálycukor sikeredett, teljesen jó volt)
1 teáskanál sütőpor
nagy csipet só

töltelék:

20 dkg darált mák
5 dkg búzadara
2-2,5 dl tej
20 dkg kristálycukor
1 citrom reszelt héja
25 dkg túró
3 db tojásfehérje (milyen jó, hogy elraktam hét közben az egy-egy keletkező darabot!)
12 darab barack felezve vagy cikkekre vágva, ahogy szeretnédegy evőkanál baracklekvár

Elkészítés:

A lisztet a vajjal és a cukorral elmorzsoljuk, amikor már vizes homok állaga van, hozzáadjuk a tejfölt és a sütőport, meg a sót, összeállítjuk egy gombóccá.

Azon mód kinyújtjuk, nem kell pihentetni. Egy 26 cm-es kivehető aljú piteformát használtam, aminek pereme van, abba egyengettem a tésztát. 180 fokra előmelegített sütőbe toltam, 10 percet elősütöttem.

Ez idő alatt elkészült a töltelék. A mákot és a darát felfőztem a tejjel és a cukorral, majd amikor elég meleg volt, eloltottam alatta a gázt, és hozzákevertem a túrót. Az én túróm most nem volt különösebben rögös, nem kellett hozzá a botmixer, ha te rögös túrót használsz, szerintem futtasd meg a töltelékben kicsit a botmixeredet. Ha egynemű a krém, reszelhető bele a citromhéj, legutoljára pedig a kemény habbá vert tojásfehérjét dolgozzuk a masszába.

Kivesszük a pitehéjat a sütőből, beleöntjük a mákos tölteléket, elegyengetjük, majd a töltelék tetejére rakosgatjuk a barackokat, kicsit bele is nyomjuk őket a mákkrémbe.

Móni ajánlása szerint érdemes a barackokat megkenni egy csepp lekvárral, ezért én is így tettem. Ha elég érett a barackod, akkor sütés közben nem fog szárazra sülni, de egy kis lekváros kényeztetés biztosan nem árt neki, de ezért én nem bontanék fel egy üveg lekvárt.

40 percig sült a pite a 180 fokos sütőben, és nagyon nehéz volt kivárni, hogy ehető hőmérsékletűre hűljön.

TIPP:

Természetesen szerintem más gyümölccsel is jó lehet, áfonyával különösen, de körtével is el tudom képzelni, meg szederrel is. Talán a málna, ribizli túlságosan puha hozzá, de végül is egy próbát az is megérhet.

Szerintem ha van otthon kivehető aljú piteformád, használd azt, nagyon praktikus. De ha nincs, a jó ég áldjon meg, nehogy emiatt ne próbáld ki ezt a sütit! Porcelán vagy kerámia piteformában is tökéletes lesz, csak ne legyen a forma kisebb, mint 26 cm.

Miután a férjem őrülten szereti a mákos tésztát, nálam mindig van a hűtőben (piacon vett) darált mák, fél kiló biztosan vár a sorsára folyton. Ajánlom ezt a módszert mindenkinek, aki szintén mákrajongó, a mák jól tűri a hűtőben heverészést, és ugye b á r m i k o r szükség lehet rá...

Könnyű nyári desszert gyümölccsel

Biztosan nem én vagyok az egyetlen kerek e hazában, aki nyári estéken is zokszó nélkül el tud fogyasztani egy könnyű édességet. A Hófehérke és a madártej visszatérő vendégeink, de nagyon kedvelem a tejszínhabbal lazított mascarpone alapú pohárdesszerteket is. Mint amilyen ez a citromos, szedres tiramisu utánérzés. 

A mascarpone és a görög joghurt könnyű, selymes krémet alkot, amelyet a citromhéj és a frissen facsart citromlé üdítővé tesz. A szeder enyhén fanyar íze remekül ellensúlyozza a krém édességét, a babapiskóta pedig éppen annyi tartást ad a desszertnek, hogy minden kanálban tökéletes legyen az egyensúly.

Örülök, hogy néhány hete megvettem ezeket a mutatós desszertes poharakat, ezekben a fehér citromkrém és a mély lila szeder rétegei egymás mellett igazán mutatósak.

Hozzávalók 4 pohárhoz:
250 g mascarpone
2 dl habtejszín
200 g görög joghurt
2-3 evőkanál porcukor
2 citrom reszelt héja
1 citrom leve
1 teáskanál vaníliapaszta

25 dkg szeder

6-8 db babapiskóta

A tetejére:
szép, egész szedrek
kevés reszelt citromhéj
2-3 mentalevél, ha van

Elkészítés:

A hűtőből kivett, hideg habtejszínt verjük lágy habbá. Egy másik tálban keverjük simára a szobahőmérsékletű mascarponét a görög joghurttal, a porcukorral, a vaníliapasztával, a két citrom finomra reszelt héjával és az egy citrom kifacsart levével, majd óvatos mozdulatokkal forgassuk bele a felvert tejszínhabot. 

A szedrek felét villával kissé törjük össze, hogy levet engedjenek, de maradjanak benne nagyobb gyümölcsdarabok is. A babapiskótákat egy pillanatra mártsuk limonádéba (egyszerűen csak víz egy kevés cukorral, facsarásnyi citromlével), de csak annyira, hogy megszívják magukat, ne ázzanak el.

A poharak aljába kanalazzunk egy kevés citromkrémet, erre helyezzünk néhány darab limonádéba mártott babapiskótát, majd osszuk el rajta a megtört szedret. Erre ismét kerüljön egy réteg babapiskóta, végül fedjük be a maradék citromkrémmel. A desszert tetejét díszítsük egész szederszemekkel, reszeljünk rá egy kevés citromhéjat, és ha van kéznél, tegyünk rá néhány friss mentalevelet is.

Fogyasztás előtt legalább 2–3 órára tegyük hűtőszekrénybe, hogy a babapiskóta kellően megpuhuljon, a krém pedig megszilárduljon. Ha van rá időnk, érdemes előző este elkészíteni, mert egy éjszakai pihenés után az ízek még jobban összeérnek, és a desszert még krémesebb, harmonikusabb lesz.

TIPP:

Málnával, ribizlivel, eperrel vagy áfonyával is remekül működik, így bátran elkészíthetjük azzal a bogyós gyümölccsel, amelyik éppen szezonban van.

Néhány szem egész szedret érdemes az üveg falához nyomni rétegezés közben. Ettől a desszert tálaláskor még mutatósabb lesz, hiszen a gyümölcsök szépen kirajzolódnak az üvegen keresztül.

Grillcsirke fűszerkeverék házilag

Ha szeretsz grillezni, vagy egyszerűen csak szereted a jól fűszerezett csirkét, érdemes egyszer kikísérletezned a saját fűszerkeverékedet. Nemcsak azért, mert percek alatt összeállítható, hanem azért is, mert pontosan tudni fogod, mi kerül bele. Az én konyhámban ez a keverék nem fogyhat ki (csakúgy, mint a sült zöldségre való mix), mivel gyakran fogyasztunk csirkét, állandó használatban van.

A bolti grillfűszerek között sok kiváló termék akad, de sajnos rengeteg olyan is, amelynek első helyén a só vagy a cukor szerepel, esetleg ízfokozók, aromák és csomósodásgátlók hosszú listájával találkozunk. Pedig néhány jól megválasztott fűszerből otthon is elkészíthetünk egy olyan keveréket, amely természetes, illatos és sokkal karakteresebb ízű.

Mit tudnak az egyes fűszerek?

Pirospaprika

A keverék alapja. Gyönyörű színt ad a húsnak, és kellemes, édeskés paprikás aromát kölcsönöz neki. Ha szeretitek a füstösebb ízeket, a paprika egy részét nyugodtan lecserélhetitek füstölt pirospaprikára.

Fokhagymapor

A fokhagyma szinte minden sült húsnak jól áll, a porított változat pedig egyenletesen oszlik el a fűszerkeverékben. Nem ég meg olyan könnyen, mint a friss fokhagyma, ezért grillezéshez különösen praktikus. Ráadásul a mennyiségével is variálhatsz ízlésed szerint.

Hagymapor

Kerekebbé, teltebbé teszi az ízeket. Önmagában talán nem is érezzük külön, de nélküle egészen más lenne a végeredmény. Régebben nem lehetett vöröshagyma granulátumot kapni, de pár éve már az is szinte alapfűszernek számít a boltokban.

Majoránna

A magyar konyha egyik legkedveltebb fűszere. Enyhén édeskés, meleg aromája remekül illik a csirkehúshoz, de sertéshúshoz is. Régebben kimondottan nem szerettem, de valahogy átkattant valami az ízlésemben, azóta használom rendszeresen.

Kakukkfű

A mediterrán konyha klasszikusa. Különösen jól harmonizál a grillezett húsokkal, a fokhagymával és a paprikával. Már kis mennyiségben is sokat hozzátesz a keverékhez. Egyedülálló ízt és illatot kölcsönöz bárminek, amibe beleteszed.

Őrölt fekete bors

Enyhe csípősséget és frissességet ad. Nem uralkodik el a többi fűszeren, inkább szépen összefogja az ízeket.

Cukor

Sokan meglepődnek rajta, pedig csupán fél rész kerül a keverékbe. Nem édessé teszi a húst, hanem segíti a karamellizálódást, így sütés közben szebb színt és ízletesebb kérget kap a csirke.

Hogyan használjuk?

A húst kenjük meg kevés olívaolajjal vagy vajjal, majd alaposan dörzsöljük be a fűszerkeverékkel. Szelet húsokat vagy  nyárson megsütendő csirkekockák esetében pedig keverjük el magát a keveréket az olajjal, úgy vigyük fel a húsra.

Ha van rá időnk, hagyjuk legalább fél órát, de akár néhány órát is pihenni a hűtőben. Ezalatt az ízek szépen összeérnek, a fűszerek átjárják a húst.

Grillen, sütőben és serpenyőben is kiváló.

Ajándékba is tökéletes

Ha egyszer elkészítjük, érdemes rögtön nagyobb adagot keverni belőle. Jól záródó üvegben hónapokig megőrzi az aromáját, és egy csinos címkével ellátva kedves, személyes gasztro ajándék is lehet belőle.

A házi fűszerkeverékeknek van egy olyan előnyük, amit semmilyen bolti változat nem tud felülmúlni: pontosan olyanok lesznek, amilyennek mi szeretjük. Egy csipetnyivel több majoránna, egy kevés füstölt paprika vagy egy erősebb borsosság – mindenki a saját ízlésére alakíthatja. És talán éppen ettől lesz igazán a mi receptünk.

Padlizsánkrém

Kevés olyan étel létezik, amely ennyire egyszerű, mégis ennyire megosztja az embereket. Olajjal vagy majonézzel? Vöröshagymával vagy lilahagymával? Egy biztos: a vinetának minden családban megvan a saját változata.

Maga a padlizsán Dél-Ázsiából származik, Indiában és Kínában már több mint kétezer éve termesztették. Európába az arabok, illetve később az Oszmán Birodalom közvetítésével jutott el, így vált a balkáni és a mediterrán konyha egyik alapzöldségévé.

A vineta, vagy román nevén salată de vinete, elsősorban Románia és Moldva nemzeti kedvence, de Erdélyben különösen nagy hagyománya van.

A füstös sült padlizsánból készült krémek valójában egy egész ételcsaládot alkotnak.

A Közel-Keleten ott a híres baba ghanoush, amelyet tahinivel, fokhagymával és citromlével ízesítenek.

A görögök melitzanosalata néven készítik, olívaolajjal, citrommal, fokhagymával és petrezselyemmel.

Észak-Macedóniában a malidzano sajtot és diót is kap.

A Balkán szinte minden országának megvan a saját változata, de az alap ugyanaz: parázson vagy nyílt lángon sült padlizsán, amelynek a füstös aromája adja az étel lelkét.

Hozzávalók:

3 közepes, megsütött padlizsán (kb. 700 g tisztán mért padlizsán hús)
2 evőkanál jó minőségű majonéz, nálam a Hellman's a nyerő
1 kisebb vöröshagyma/lilahagyma/sonkahagyma/salotta nagyon apróra vágva vagy lereszelve

1 kis gerezd fokhagyma összenyomva  (vannak, akik nem tesznek fokhagymát a vinetába, döntsd el, hogy szeretnéd)
só
frissen őrölt fekete bors (elhagyható)

fél mokkáskanál füstölt pirospaprika (remekül pótolja a parázs fölötti sütéskor keletkező füstös ízt)

egy mokkáskanál citromlé (elhagyható, szerintem remekül kiemeli a padlizsán ízét)  

Elkészítés:

Természetesen legjobb, ha a padlizsán parázs fölött sül, elnyerve így jellegzetes, füstös ízét, de városi körülmények között általában erre nincs mód. Több helyen megszurkáljuk a padlizsánt, majd 200 fokos sütőben 40-50 percig sütjük, míg a héja szinte égett lesz.

A padlizsánt hagyjuk kissé kihűlni, majd hosszában kettévágva kikanalazzuk belőle a puha, krémes belsőt. Ezután legalább 20-30 percnyi csöpögtetés vár rá szűrőben. Ez nagyon fontos, hogy ne legyen kesernyés és vizes.

Deszkán pépesre vagdaljuk a lecsöpögtetett padlizsánhúst. Adjuk hozzá a nagyon finomra vágott hagymát és a fokhagymát.

Keverjük hozzá a majonézt több részletben. Nem biztos, hogy az egész kell – legyen krémes, de ne ússzon a majonézben. Aki szeretne, adhat hozzá egy kevés sűrű tejfölt is, de nem kötelező elem. Jöhet a só és a bors, és részemről a füstölt paprika.

A krémet homogénre keverjük (aki szeretné, lebotmixerezheti), majd behűtjük.

TIPP:

A vineta frissen is finom, de néhány óra hűtőben pihenés után lesz igazán harmonikus. Másnap pedig talán még jobb.

Nálunk friss, ropogós, dagasztás nélküli kenyérre kerül, mellé paradicsom, paprika és egy csésze tea vagy hideg limonádé, esetleg sör – és ennél jobb nyári vacsorát nehéz elképzelni. Tálalhatod pirítóssal is természetesen.

Ideális esetben házi majonézzel ajánlanám elkészíteni a padlizsánkrémet, de a mostanában tapasztalható 35 fokokban még én sem ajánlom a nyers tojás használatát, pedig én bátor lány vagyok amúgy.

Sült zöldség fűszerkeverék házilag

Egy üvegnyi mediterrán íz a kamrában.

Ha van olyan fűszerkeverék, amelyből nálam soha nem fogyhat ki a készlet, akkor ez biztosan közéjük tartozik, ugyanis a téli időszakban nagyon gyakran készítek sült zöldséget, de ha megérkezik a melegebb évszak, akkor sem felejtjük el a kedvenc köretünket, csak akkor nem a sütőben készül, hanem az air fryerben.

Régebben kész fűszerkeveréket vásároltam, de rájöttem, hogy ez butaság, jobb, ha magam keverem össze a kedvenceinket. Egyszerű, természetes alapanyagokból készülő keverék, mégis pillanatok alatt egészen új szintre emeli a sütőben sült zöldségeket. Ráadásul pontosan tudom, mi van benne: sem ízfokozó, sem felesleges adalékanyag, csak szárított fűszernövények.

Ez a mix nem harsány, nem nyom el semmit, hanem szépen kiemeli a zöldségek saját ízét. Pont ettől szeretem ennyire.

Sült zöldségek fűszerkeveréke

2 rész kakukkfű

2 rész petrezselyem

1 rész rozmaring

1 rész bazsalikom

1 rész fokhagymapor

1/2 rész oregánó

1/2 rész őrölt bors

Miért működik ilyen jól?

A sült zöldségek sütés közben karamellizálódnak, édesebbé, intenzívebbé válik az ízük. (Ezt elő szoktam segíteni egy icipici juharsziruppal is, amivel megpötyögtetem sütés előtt a hozzávalókat.) Ehhez olyan fűszerek illenek igazán, amelyek nem uralkodnak el rajtuk, hanem kiegészítik ezt a természetes édességet.

Elég a zöldségeket kevés olívaolajjal összeforgatni, megszórni a fűszerkeverékkel, egy kevés sóval, majd sütőben aranybarnára sütni.

Ha már előveszem a fűszereket, általában nem egyetlen adagot készítek. Egy jól záródó üvegben hónapokig megőrzi az aromáját, és mindig kéznél van, amikor gyors vacsorára vagy egy tepsi sült zöldségre vágyom.

Karfiolleves fodros kellel, kurkumával

Amikor megérkezik a meleg idő, nálunk kétféle leves jelenik meg az asztalon: a könnyű zöldséglevesek és a hideg gyümölcslevesek. Most az elsőt mutatom, bár a második is színre fog lépni még a hétvégén, mert holnap piacolok, és feltett szándékom, hogy hozzak haza meggyet, abból pedig leves és kevert süti készül, akárki meglássa.

De most a hűtőben várakozó karfiollal kellett már valamit kezdeni, sőt, egy zacskóból holmi fodros kelek is kiabáltak hűtőnyitáskor, hogy itt vagyunk, itt vagyunk... Boldog vagyok, mert a termelői piacon végre újra lehet kapni fodros kelt, és én azt ilyenkor teszem mindenbe, amibe csak lehet: Buddha-tálba, salátákba, sőt, olaszos bablevesbe is, ha úgy alakul. Imádom, hogy sose fő ronggyá, mindig marad egy kis haraphatósága, és nem utolsó sorban roppant egészséges. Természetesen helyettesíthető akár kelkáposztával, akár kínai kellel, végső esetben pedig elhagyható, bár én nem javaslom.

Hozzávalók:

egy közepes fej karfiol kicsi rózsákra szedve

1 kisebb vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 szál közepes sárgarépa

friss petrezselyem

3-4 levél fodros kel

2 liter zöldség alaplé

1 teáskanál kurkuma

só

bors

kakukkfű

3 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

Az olajat megmelegítjük, rádobjuk az apróra vágott hagymákat, és csendesen, nem nagy lángon pároljuk őket. Egy kevés forró víz hozzáadásával gyorsíthatjuk a folyamatot. Néhány perc párolás után hozzáadjuk a karikára vágott répát, fűszerezzük kakukkfűvel, sóval, borssal, végül az edénybe tesszük a kis rózsákra szedett karfiolt. Felöntjük az alaplével, és közepes lángon addig főzzük a levest, amíg a karfiol puha nem lesz. 

Ekkor fogunk egy botmixert, és ízlésünknek megfelelően a leves harmadát, felét leturmixoljuk, hogy besűrítsük a levesünket. Ekkor jön az edénybe a fodros kel és a petrezselyem, ha szükséges, pótoljuk a vizet, a sót, és öt percig még főzzük a levest. Utoljára tesszük bele a kurkumát, és ha szeretnénk, egy kiskanál pirospaprikát is a színe kedvéért.

TIPP:

Adhatunk mellé apró levestésztát, ha szükségét érezzük, de anélkül is megállja a helyét a levesünk.

Néhány csepp citromlé tálaláskor nagyon jót tesz az ízeknek.

Ha nem kapunk fodros kelt, nyugodtan tegyünk a levesbe csíkokra vágott kelkáposztát vagy kínai kelt.

Maradt húslevesed? 7 ötlet, hogy egy csepp se vesszen kárba

A húsleves nálunk gyakran nagyobb adagban készül. Egyrészt, mert szeretjük, másrészt pedig nehéz pontosan kiszámolni, mennyi fogy el belőle. Így aztán időről időre ott állok a hűtő előtt egy jókora adag maradék levessel, és azon gondolkodom, mi legyen a sorsa.

Ha nálatok is előfordul, hogy megmarad a vasárnapi húsleves, semmiképpen ne öntsétek ki! Egy jól elkészített alaplé igazi kincs a konyhában, és számtalan étel kiindulópontja lehet.

Íme néhány ötlet.

1. Főzz benne rizst vagy bulgurt

A legegyszerűbb megoldás. A köret sokkal ízesebb lesz, mintha sima vízben főznéd meg, és külön fűszerezni sem kell annyira. Ha szeretitek a rizottót, máris nekiállhatsz, és a maradék húslevest felhasználhatod hozzá.

2. Készíts belőle zöldségkrémlevest

Brokkoli, karfiol, cukkini, sütőtök vagy akár zöldborsó – bármelyikből selymes krémleves készülhet, ha víz helyett húslevest használsz alapnak.

3. Használd mártásokhoz

Egy gombás, mustáros vagy tejszínes szósz egészen más ízvilágot kap, ha néhány deci húslevessel készül. Tészta, csirkemell vagy sertésszelet mellé is tökéletes.

4. Főzz benne tésztát

Levesbetétekhez, orzóhoz vagy akár nagyobb szemű tésztákhoz is használhatod. A tészta magába szívja a húsleves ízét, és sokkal zamatosabb lesz.

5. Fagyaszd le

Ha tudod, hogy néhány napon belül nem használod fel, adagold kisebb dobozokba, és tedd a fagyasztóba. Később bármikor előveheted egy gyors vacsorához vagy egy mártáshoz.

6. Forrald be koncentrált alaplének

Ha kevés a hely a fagyasztóban, főzd tovább a levest, amíg a térfogata jelentősen csökken. A koncentrált alapléből felhasználáskor elég néhány deci, amit vízzel pótolhatsz.

7. Készíts belőle más típusú levest

Mondjuk francia hagymalevest. A karamellizált hagyma és a jó minőségű húsleves együtt csodát tesz. Pirított kenyérrel és olvasztott sajttal igazi lélekmelegítő fogás.

Vagy főjön belőle csirkés-tejszínes-citromos raguleves.

Ez lett az én legutóbbi választásom a maradék húsleves felhasználására, és olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttem, külön receptként is felkerül a blogra.

A leveshez felhasználtam a húslevesben megfőtt csirkemellfilét, került bele sárgarépa, petrezselyemgyökér, zöldborsó, egy kevés tejszín, tárkony, és a végén néhány csepp citromlé tette igazán kerekké az ízét.

Az eredmény egy selymes, tartalmas, laktató leves lett, amelynek senki sem mondaná meg, hogy egy maradék húslevesből indult.

Őszintén szólva néha úgy érzem, ezekből a „mentőakciókból” születnek a legjobb receptek. 

Ha nálatok is gyakran marad húsleves, remélem, találtál a fenti ötletek között olyat, amit legközelebb kipróbálsz. Én pedig most mutatom azt a receptet, amely nálunk pillanatok alatt családi kedvenc lett: a csirkés-tejszínes ragulevest.

Tejszínes csirkeraguleves

Hozzávalók (4 adag)

kb. 1,5 liter csirkehúsleves

1/2 főtt csirkemellfilé, felkockázva
2 sárgarépa
1 petrezselyemgyökér
15 dkg mirelit zöldborsó
2 evőkanál vaj vagy olívaolaj
1 evőkanál liszt
2 dl habtejszín
1 teáskanál dijoni mustár (elhagyható)
1-2 teáskanál citromlé
1 kis csokor petrezselyem vagy tárkony
só, frissen őrölt bors

Elkészítés:

Az olajon elkezdem párolni a karikára vágott sárgarépát és petrezselyemgyökeret. Néhány percig együtt párolom őket, alájuk öntök néhány evőkanál vizet, hogy gyorsítsam a folyamatot.

Amikor majdnem puhák, megszórom a liszttel. Alaposan elkeverem, kicsit le is pirítom, majd felöntöm a húslevessel.

Közepes lángon addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak. Ekkor hozzáadom a zöldborsót és a felkockázott főtt csirkemellet, majd további 5 percig főzöm. Ha tárkonyt használsz, ekkor tedd bele azt is.

A tejszínt simára keverem a mustárral, hozzámerítek egy kevés forró levest, majd az egészet visszaöntöm a fazékba. Már csak éppen összeforralom.

A végén citromlével, frissen őrölt borssal ízesítem, szükség esetén sózom, végül bőségesen megszórom apróra vágott petrezselyemmel. Betétként én most apró grízgaluskát főztem a levesbe.

Citromos, málnás, joghurtos süti

Szombaton vettem egy doboz gyönyörű – és valljuk be, iszonyatosan drága – málnát. Hiába került rögtön a hűtőbe, hétfőre már egyértelműen jelezte, hogy most vagy soha. Nem kellett kétszer mondania, pillanatok alatt ebben a citromos-joghurtos sütiben végezte.

Régóta szemeztem egy citromos-joghurtos alaprecepttel, és úgy éreztem, a málna tökéletesen passzol majd hozzá. Már a nyers tésztája is annyira finom volt, hogy legszívesebben kanállal ettem volna ki a keverőtálból – persze nem tettem. Vagyis... csak egy kicsit 😄

A végén még egy hirtelen ötlettől vezérelve szórtam a tésztába egy marék darálatlan mákszemet is. Nem uralkodik el rajta, csak finoman roppan minden falatban, és a citrommal, málnával együtt egyszerűen telitalálat. Ha eddig négycsillagosnak ígérkezett a recept, ettől nálam simán ötre ugrott.

Ha szeretitek a szaftos, citromos süteményeket, amik másnap talán még finomabbak, ezt a receptet érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:

20 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
fél teáskanál szódabikarbóna
11 dkg puha vaj
17 dkg kristálycukor
2 db tojás
2 teáskanál reszelt citromhéj
1 citrom leve
1,25 dl görög joghurt

kb. 20 dkg bogyós gyümölcs

opcionálisan 2 evőkanál darálatlan mák

Elkészítés:

A puha vajat a cukorral alaposan elkeverjük. Nem lesz habos, meg nem fehéredik ki, de törekedjünk rá, hogy minél jobban kikeverjük. Adjuk hozzá a tojásokat egyenként, mindkettővel keverjük el alaposan. Ezután jöhet a tálba a citromlé, a joghurt. Keverés. Végül pedig a sütőporral és szódabikarbónával elvegyített lisztet szitáljuk a tálba, spatulával keverjük el, közben mehet bele a málna is. Nem cél pépesre törni, de mindenhová kerüljön belőle. Ha van kedvünk, adjunk a masszához egy maréknyi darálatlan mákot. Ha nincs otthon ilyenünk, vagy csak darált van, hagyjuk ki.

Egy 28x10 centis sütőformába tegyünk sütőpapírt (gyűrjük össze, vizezzük be, nyomkodjuk ki alaposan, máris hajlékonyabb, szelídebb lesz, hagyja magát beleigazítani a formába), öntsük bele a sütimasszát, és tegyük 180 fokra előmelegített sütőbe.

Alsó-felső sütésen nekem 45 perc alatt készült el. Tűpróbával ellenőriztem, tökéletes volt.

TIPP:

Bármilyen bogyós gyümölccsel elkészíthető, imádni fogja az áfonyát, a ribizlit, a darabokra vágott epret is akár, sőt, szederrel is jó lesz.

A süti kihűlését elősegíthetjük, ha egy rácsra borítjuk, aminek vannak kis lábai. Azok elemelik a konyhapulttól, tehát alul is, fölül is szellőzik a sütink, nem lesz párás, nedves.