Joghurtos kenyér

Amikor Hannibál átkelt az Alpokon, na, akkor vettem az első kenyérsütő gépemet. 10 ezer forint volt, semmi pucc, semmi parádé, egylapátos Hauser márkájú volt, egészen addig szolgált, mígnem egyszer csak azt mondta a motor, hogy helló, nekem ennyi volt, nézzetek más megoldás után. Azt tudtam, hogy bár már régen csak dagasztásra használtam a gépet, nem akarok kenyérsütő nélkül maradni, így 5000 pénzért lőttem egy hasonlóan egyszerűt a Vaterán, ráadásul itt a közelünkben, pikkpakk elhoztuk, azóta is előírásszerűen működik.

Szóval van olyan, hogy se öregtészta, se kovász, se bekevert DNK nem várakozik itthon, de kenyér meg kell. És isten látja lelkem, a bolti kenyerek olyan pusztulatosan rosszak, és annyira ég tőle mindőnk gyomra, hogy ha egyetlen mód is van rá, hogy elkerüljük ezeket, akkor megragadom azt az egy módot, és sütök saját kenyeret.

Ez történt ma is. Már a reggel is szarul kezdődött, szürkeség, esőfelhők, később eső, aztán mindenféle adminisztratív bonyodalom nehezítette az életemet, majd eljött a pillanat, amikor azt kívántam, bárcsak, bárcsak így maradt volna, hogy csak ennyi bajom volt. De nem, az élet nem egy vicceskedő valami, úgyhogy odavágott rendesen, úgy, hogy nagyjából levegőt venni nem volt már kedvem. Így aztán elég későn dobtam be a gépbe a hozzávalókat, de a szuper kis Hauser teszi a dolgát rendületlenül, nekem kb. csak annyi dolgom volt, hogy a megkelt tésztát megformázzam, és betegyem a sütőbe.

Mostanában nemigen fordul elő, hogy kireped a kenyér olyan helyen, ahol nem akarom, de most ez is megtörtént, de teljesen biztos vagyok benne, hogy így is el fog fogyni ez a joghurtos, egyszerű kenyérke.

Hozzávalók:

50 dkg BL-55-ös liszt

15 dkg natúr joghurt

2 teáskanál cukor

1 evőkanál só

7 gr porélesztő

150 ml langyos víz

Elkészítés:

A folyékonyak mennek az üst aljába, aztán jön a liszt, só, cukor, élesztő. A gépet beállítom a megfelelő programra, majd másfél óra múlva a csodásan megdagasztott, megkelt, langyos tésztát kiveszem belőle. Kissé átgyúrom a lisztezett deszkán, megformálom, hagyom még 15 percet kelni a formában. Most fém doboz formát választottam a kenyérnek, ezt megelőzően fedeles kerámia tálban sütöttem.

A kenyérke tetejét három helyen bevágtam, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tettem, a sütő aljába pedig egy lábasban forró vizet, hogy jó gőzös környezetben süljön a kenyér. Kb. 45 perc alatt készült el.

Nawabi Murgh - Csirke kesudió szószban

Szeretném leszögezni az elején: ez az étel nem szép. Egy kesudió színű mártásban tartózkodnak a húsdarabok, és bár próbálkozhatunk megdíszíteni ezzel-azzal, az összhatáson nemigen fog változtatni. Na de mi a fontosabb? Az étel külleme, vagy az, hogy szuper egyszerű, ÉS finom? Na ugye. Úgyhogy most nincs fotó, mert vagy elhiszitek nekem, amit állítok a nawabi murghról, és úgyis elkészítitek, vagy nem hisztek nekem, akkor meg száz fotó is kevés lenne.

Hozzávalók: 

60 dkg csirkemell filé nagyobb kockákra vágva
10 dkg sózatlan kesudió
1 teáskanál római kömény
3 evőkanál mogyoróolaj (hiányában olíva vagy napraforgó)
1 nagy hagyma finomra vágva
2 teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta (az Ázsia boltban vettem, természetesen elkészíthető friss gyömbér és fokhagyma lereszelésével is)
1 teáskanál garam masala
150 ml natúr joghurt
só
 
Elkészítés: 

A kesut 10 percre beáztattam 150 ml forró vízbe, majd az idő letelte után a késes betétű robotgéppel megdolgoztam, úgy, hogy az áztatóvizet is felhasználtam. Felmelegítettem az olajat a wokban, és megsütöttem rajta a hagymát. Amikor barnult, hozzáadtam a gyömbért és fokhagymát, majd a csirkedarabokat is. A hús minden oldalát átpirítottam. Megszórtam garam masalával, római köménnyel, sóval. Ekkor adtam az edénybe a kesupasztát és a joghurtot. Felforraltam az ételt, majd csökkentve a hőfokot puhára pároltam a csirkét. Ezalatt a szósz is besűrűsödött. Olyannyira, hogyha túl sűrűnek éreznénk, egy kevés vízzel (vagy ha van bontva éppen kókusztej, azzal) higíthatunk rajta.

Forrón tálaltam kurkumával sárgára színezett rizzsel, a hús tetejét megszórtam durvára vágott kesuval. 

A receptet Monisha Bharadwaj Indian in 6 című könyvéből kölcsönöztem.
 

Eper fagyi, ahogy David Lebovitz készíti

Íme, itt egy másik recept, a híres David Lebovitz, az amerikai születésű, Párizsban élő séf, blogger, szakácskönyv író konyhájából. David - teljes joggal - nem fagylaltnak nevezi ezt az édességet, hanem fagyasztott joghurtnak, ami ugyebár teljességgel helytálló, csak nálunk ez a kifejezés, hogy frozen yogurt, nemigen honosodott meg. De mindegy is a név, a lényeg, hogy a cucc isteni.

Hozzávalók:

45 dkg eper

15 dkg cukor

1 teáskanál citromlé

25 dkg joghurt

2 teáskanál vodka

Elkészítés:

Minden hozzávalót összeturmixolunk, alaposan lehűtjük a keveréket, majd amikor a fagyigép is készen áll, a massza is a lehető leghidegebb, elkészítjük a fagylaltot a géppel. Ha nincs fagyigépünk, akkor egy minél laposabb edénybe öntsük a leturmixolt masszát, tegyük a mélyhűtőbe, és fél óránként keverjük át habverővel, vagy merülőmixerrel.

Dagasztás nélküli kenyér, vagyis DNK

Hosszú történet a dagasztás nélküli kenyér, és az én történetem. Utánanéztem a freeblogos blogomban, 2007-ben ismerkedtünk össze, egészen pontosan a 2. Gasztroblogger találkozón, még Krisztus előtt valamikor ugye. 

Az akkor még Doctor Pepper névre hallgató Csak a puffin  hozta a találkozóra, emlékszem, a korabeli feljegyzések szerint én a helyszínen nem ettem belőle, de mivel rengeteg kaját hordtunk össze - nomen est omen -, bőven jutott mindenkinek doggy bag, így én többek között ebből a kenyérből - és Gabojsza feledhetetlen padlizsánkréméből!!! - vittem haza kóstolót. Aztán elterjedt a gasztroblogokon a recept, megtaláltuk az eredeti receptet a New York Timesban, én elneveztem őnagyságát DNK-nak, amit azóta is használnak a bloggerek, egyszóval jó régóta ismerjük egymást. Sokáig szerepelt nálunk a menüben, egy idő után már nem kellett azzal se foglalkozni, hogy felírjam a naptárba, mikor kell bekeverni a tésztát, mikor kell sütni, ment csuklóból, aztán valahogy a feledés homályába merült, mert hűtlen kutyák vagyunk, na. Aztán most a kenyérsütési mizéria közepén ismét előtérbe került a recept, de most főleg annak köszönhetően, hogy időről időre vettünk mindenféle kenyereket a legkönnyebben elérhető beszerzési forrásokból, amik aztán folyton a kukában landoltak, és hát ennyire azért csak nem megy jól, hogy kilószámra dobáljuk ki a kenyeret. Meg aztán az az igazság, hogy a fiúk eléggé hozzászoktak a karantén alatt a szuper kis kiflikhez, acmákhoz, öregtésztás kenyerekhez, babkákhoz, az ócska már nem kell nekik. És ez így van jól. 

Na kérem, sok beszédnek sok az alja, itt a pofonegyszerű recept, a végére meg odaírom majd kiegészítésnek, amiről úgy gondolom, hogy a kezdőknek jól jövő tippek.

Hozzávalók:

70 dkg BL-80-as liszt (vagy BL-55-ös)

1 púpos teáskanál só

1/3 teáskanál porélesztő, vagy 1/8 kocka friss (4 dkg-os kocka esetén)

500 ml langyos víz (a BL-80-as liszt majdnem 600 ml-t vesz fel)

Elkészítés:

Egy tálba összeöntjük a száraz hozzávalókat, majd elkezdjük adagolni hozzá a vizet, és összekeverjük a tésztát. Ha a liszt még nagyon száraz, mehet bele még víz, de csak apránként. Elég addig kavarni a hozzávalókat, míg a liszt mindenhol nedves lesz. Egy kemény galuska tészta állagot fogunk kapni.

A tálat letakarjuk egy konyharuhával, vagy belehúzzuk egy nylon zacskóba, bekötve annak a száját, és félretesszük a leendő kenyérkénket pihenni.

A pihenési idő 12-18 óra. Nyilvánvalóan minél többet pihen a tészta, annál levegősebb lesz a kenyér bélzete.

Egy órával azelőtt, hogy sütni akarjuk a kenyeret, fogunk egy műanyag lapátot, és a tálban meghajtogatjuk a tésztát. Ahogy mondtam, csinálhatjuk ezt a tálban, de megtehetjük bőven meglisztezett deszkán is. Ez nem jelent mást, mint hogy alányúlunk a tésztának, egy részét felhúzzuk, ráborítjuk a többi tésztára. Fordítunk egyet az edényen, megint alányúlunk a tésztának, megint felhúzunk egy adagot, ráborítjuk a többire. Amikor körbeértünk, akkor jó.

A New York Timesos recept azt javasolja, hogy tegyük a tésztát deszkára, lapogassuk téglalapra, és a szokásos módon hajtsuk a tésztát: képzeletben három részre osztva a téglalapot, balról jobbra középig, a maradék egyharmadot jobbról balra szépen rá a kétharmadra, alulról fölfelé félig. Bármelyik módszert választhatod. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez szükséges lépés, de egyszer majd kipróbálom úgy is, hogy elhagyom a hajtogatást.

A sütés: történhet vaslábasban, fedeles jénai edényben, kerámia tálban, mindegy, csak legyen fedele az edénynek, mert a sütés alatt majdnem végig rajta tartjuk a fedőt a kenyéren. Az is fontos, hogy eltaláljuk az edény méretét, mert ha a tészta mennyiségéhez képest túl nagy a sütőforma, akkor egy finom, de lapos kis diszkoszunk lesz, és annak nem biztos, hogy örülni fogunk.

Én már sütöttem jénaiban is, kerámia tálban is, de a kedvencem a vaslábas.

Sütési hőfok: kétféle megoldás létezik, eredetileg 230 fokra előmelegített sütőben történik úgy, hogy a hideg sütőbe betesszük a sütőedényt, és együtt felmelegítjük azt a sütővel. Én ezt a módszert nem preferálom, bár sokszor alkalmaztam, ugyanis elmondani nem tudom, milyen kellemetlen égési sérüléseket lehet szerezni, amikor az ember megpróbálja a lágy tésztát beleügyeskedni a tűzforró edénybe.

Ráadásul Dragomán György receptjének megismerése óta én hideg sütőbe tolom a cuccot, és az pont jó is úgy. Szerintem ez a hideg sütős megoldás hozzájárul, hogy a kenyerünk magasabb legyen, de lehet, hogy nincs igazam. Én mindenesetre hideg sütő párti, és égési sérülés mentes vagyok.

Sütési idő: 45 perc fedő alatt, 15 perc fedő nélkül. Ennyi idő alatt ez a tészta mennyiség tökéletesen megsül 230 fokon.

Szóval a meghajtogatott tésztát sütőpapírral kibélelt edénybe tesszük. Ez nagyon fontos, nekem ugyanis ragadt már bele jénaiba is, vaslábasba is az egész cucc, és nem segített az sem, hogy a kenyér kihűlt, marhára nem engedte el egymást a kenyér és az edény, szóval ezt sose feledjétek! Rárakjuk az edény tetejét,  betesszük a sütőbe, és szépen megsütjük egy óra alatt a kenyerünket.

Tejszínes eper fagylalt

Jó néhány éve már annak, hogy megvettem a fagyigépemet. Kis jelentéktelen jószág, talán 5 ezer forint volt az ára, de akkor úgy éreztem - némi gasztroblogger társadalmi nyomásra -, hogy képtelenség nélküle élni. Nos, lehet fagyigép nélkül élni, de a nyári hónapokban nem nagyon érdemes. 

Volt már élethelyzet, amikor szó szerint életet mentett az épp elkészülő citrom fagyi, de készítettem már menta fagyit, sós karamellát, vaníliát, csokit. Nagyon szeretjük nyári estéken elkanalazgatni a fagyit, és őszintén szólva engem megnyugtat, hogy tudom, semmi, de semmi mesterséges anyag nincs abban, amit eszünk.

Az elmúlt két nyáron valahogy nem került elő a gép, de idén már többedszerre használom. Ezúttal egy tejszínes eper fagyi készült, tekintve, hogy bár csodásan kinéző, de nem túl édes epreket sikerült vennem, amik legjobban ebben a fagyiban fognak teljesíteni.

Hozzávalók 1 literhez:

60 dkg megmosott, leszárazott eper

15 dkg porcukor

1 citrom leve

2,5 dl habtejszín

2 evőkanál Bols Grenadine szirup ( ez elhagyható, de valami alkoholt azért öntsünk a turmixba, vodka, gin megteszi. ettől krémesebb lesz a fagylalt)

Elkészítés:

Mint a legtöbb fagyinál, a lehető legegyszerűbb. A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, leturmixoljuk. Át szoktam a keveréket önteni egy csőrös műanyag kancsóba, az megkönnyíti majd a fagyi alap gépbe öntését.

A turmix mehet a hűtőbe, jó hideg legyen, mielőtt beleöntjük a fagyigépbe. 20-30 perc alatt csodás, krémes fagylalt lesz a jutalmunk.

Burek túróval és sajttal

Nem emlékszem, pontosan mikor történt, hogy megismerkedtem a burekkel Horvátországban. Sokszor (de nem elégszer) nyaraltam ott, és ezen nyaralások alkalmával nem fordulhat elő, hogy kimaradjon a burekezés. 

Én a hússal töltött változatot nem érzem a magaménak, úgyhogy csak a sós túrósat eszem. Imádom, ahogy a pékségben levágják a megfelelő darabot, zsírpapírba teszik, amitől aztán még a sarka hegye is zsíros az embernek, és nincs az a szalvéta mennyiség, ami elég lenne ahhoz, hogy hazaérve ne kelljen zuhanyozni burekezés után. Mert persze a burekkel nem lehet várni, míg a szállására nem ér az ember, azt azon melegében be kell tolni, még a kocsiban. Aztán a maradékon el lehet nyammogni egész estig, hiszen ki bír megenni egyszerre egy bureket?

A magam változata kipróbált, bátran ajánlom. Ha nagy adagot készítek, akkor fél kiló túróból csinálom, most csak egy kétszemélyes mennyiségre volt szükség. És ezzel fel is avattam a szépséges Isabelle Rose Home piteformámat, amivel a születésnapomra leptem meg magam. Oké, van még addig néhány nap, de ki számolja? :)

Hozzávalók: 

1 csomag réteslap, súlyra közel 50 dkg 

50 dkg tehéntúró 

2-3 dl zsíros tejföl 

3 tojás 

6-8 dkg reszelt trappista 

só, bors 

Elkészítés: 

Egy tálba tettem a túrót, villával összetörtem. Hozzákevertem a tojásokat, a tejfölt, sajtot, megsóztam, pici borsot is tettem bele, de csak elenyészőt. A tepsit kiolajoztam, és két réteslapot belefektettem, jutott a tepsi oldalára is. (A bureket hagyományosan alacsony, kerek fémedényekben sütik, nekem ilyenem sajnos nincs, úgyhogy tepsit használtam.) Innentől vette kezdetét a móka.Sorra vettem ki a csomagból a réteslapokat, összegyűrtem őket egyenként, alaposan megmártottam a masszában, jól beletunkoltam a lapokat, és így gombóccá gyűrve, tojásos túróval átitatva a labdákat beletettem a kibélelt ágyba.

Így el is fogy a réteslap is, a massza is. A cucc tetejére olajjal megspriccelt két réteslap kerül, aztán megy a sütőbe, úgy 190 fokra, kb. 30 percre. Ha szükséges, papírlappal takarjuk le a tepsit, hogy ne égjen szénné a felső két réteslap.

Csokoládés babka

Írtam már többször, hogy van nekem tulajdonképpen gasztronómiai bakancslistám, sok étel van, ami akár évekig is fenn ragad ezen a listán. Ilyen a babka is. A babka, más néven jeruzsálemi kalács egy kelt tészta, gazdagon megtöltve mindenfélével, a csokoládé csak az egyik lehetséges választás a sok verzió közül. 

És ha nem lenne elég, hogy van benne egy rakat csoki (na jó, ebben a receptben összesen 8-10 deka, plusz kakaó, de vannak más receptúrák 15-20-25 deka csokival is), a kisült kalácsot még a sütőből kivéve meglocsoljuk cukorsziruppal is. No, ennek a babkának az elkészítése érkezett el tegnap, amikor is zuhogó esőre és hidegre ébredtünk. Engem minden májusi nap kiborít, amikor rossz idő van, mert nekem valami olyasmi az elképzelésem az életről, hogy május minden egyes napján ragyogó napsütésnek kellene lennie, minimum 25 fokos hőmérsékletnek, virágözönnek és madárdalnak. Nos, ezt tegnap nem sikerült összehoznia a természetnek. Így aztán nekiláttam, és a milliárd recept közül, amit elolvastam, David Lebovitzét választottam.

Hozzávalók:

Tészta:

30 dkg liszt

2 dkg friss élesztő

10 dkg (!!!) tej

1 teáskanál cukor

9 dkg vaj

1 nagy tojás

1/4 teáskanál só

Csokoládés töltelék:

10 dkg vaj

10 dkg cukor

8 dkg jó minőségű csokoládé

4 dkg cukrozatlan kakaópor

ízlés szerint őrölt fahéj

6 dkg apróra vágott csonthéjas, mandula, dió, kesudió, mogyoró

Cukorszirup:

125 ml víz

10 dkg kristálycukor

1 evőkanál méz (őszintén szólva én ezt elhagytam)

ízlés szerint 1 teáskanál narancs kivonat

Elkészítés:

Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos, teáskanálnyi cukorral édesített tejbe, majd beleszórunk 2-3 evőkanál lisztet (a 30 dekából vesszük el, nem pluszban adjuk hozzá), elkeverjük, állni hagyjuk. Én ezt a Kitchen Aid táljában abszolváltam, minek annyi edényt koszolni, nem?

10-15 percnyi várakozás után, amikor az élesztő beindult, hozzáadjuk a keverékhez a tojást, elkeverjük, mehet a gépbe a puha vaj és a só, alaposan eldolgoztatjuk a masszát a géppel, majd hozzáadjuk a maradék lisztet, és 7-9 percnyi dagasztás után valószínűleg késznek nyilváníthatjuk a tésztánkat.

Egy vékonyan kiolajozott tálba tesszük, folpackkal letakarjuk és minimum 6 órára a hűtőbe tesszük. Én úgy terveztem, hogy kb. este 8kor kerülhet be a tészta a sütőbe, aztán mikor eljött az este, rájöttem, hogy a kisült kalácsot nem fogom tudni lefényképezni a rossz fényviszonyok miatt, így reggelre hagytam a műveletet. Ez egyáltalán nem tilos, David ajánlja a 12-24 órás hűtőben érlelést.

Elkészítjük a csokoládé tölteléket, a vajat és a csokit összeolvasztjuk, beleszórjuk a cukrot, megvárjuk, hogy felolvadjon (legközelebb porcukrot használok), mehet bele a kakaópor és a fahéj. Félretesszük. Én reggel kicsit rámelegítettem, de ez csak néhány másodperc legyen, különben folyik majd világba a csoki, és nem leszünk tőle boldogok.

Cukorszirup: a vizet a cukorral összeforraljuk, és addig melegítjük, míg viszonylag nagy buborékokat nem vet a szirup, és be nem sűrűsödik. Nem cukros vizet akarunk a kalácsra locsolni, hanem szirupot. Amikor lezárjuk alatta a hőt, akkor önthetjük bele a narancs kivonatot, ha használunk ilyet.

És akkor eljött az igazság pillanata, a tészta a hűtőből kikerül a gyúródeszkára, és nagy téglalappá nyújtódik, legalább 35x45-50 centisre. A tésztát megkenjük a csokoládékrémmel, megszórjuk a feldarabolt csonthéjassal, én még rászórtam az aszalt vörös áfonyát is, hadd szóljon, majd a hosszanti oldala mentén szorosan feltekertem a tésztát. Menet közben még kicsit le is nyomkodtam, hadd tömörödjenek a rétegek. A két végét csak a külcsín kedvéért lenyisszantottam, az amúgy is szabálytalan, töltelékmentes volt, nem volt kár érte. Ekkor egy éles késsel hosszában kettévágtam a tekercset, és egy negyed fordulattal vágott felükkel felfelé fordítottam a csíkokat a deszkán. Kissé összelapogattam az elterülni készülő rétegeket, majd egy gyors mozdulattal az egyik csíkot átfektettem a másikon, hogy középen keresztezzék egymást. A szárakat 2-2 tekeréssel összefontam, a végeket picit összenyomkodtam, hosszában is tömörítettem rajta egy úrinőset, és beemeltem a sütőpapírral bélelt formába. Természetesen a sütőpapírt már a beapplikáláskor sikerült kilyukasztanom - minek hord az ilyen hosszú körmöt, nem igaz? -, úgyhogy nyilván sikálhatom majd bőszen a belesült csokit és cukorszirupot... A tésztát szűk két órára magára hagytam, kicsit rámelegítettem a konyhára a gázzal, és türelmesen vártam, hogy a tészta keljen egy kicsit.

Végül 190 fokra előmelegített sütőbe toltam 30 percre.

Amikor letelt az idő, a felmelegített, épp csak folyékonnyá vált cukorsziruppal bőségesen meglocsoltam a kalácsot.

Rokfortos, újhagymás kukoricasaláta

Én nem is értem, hogy nem tettem még fel ide ennek a salátának a receptjét, mikor évtizedek óta - de legalábbis a konzervként árult kukorica elterjedése óta - állandó műsorszám ez nálunk. Jellemzően akkor készítem, amikor csak valami gyors ebéd vagy vacsora készül, amíg a gyerekek kicsik voltak, addig például menő volt a sült virsli, sült krumpli, kukoricasaláta kombó. A lányom is rendszeresen készíti családi összejövetelekre, úgyhogy sikerült átötökíteni a kukisali imádatát. Ma csak egy gyors grill sajt, petrezselymes krumpli ebédre futotta az időből - hiába, a mi családunk járvány idején is elfoglalt, hárman háromfelé kellett, hogy szaladjunk ugyanabban az időben, ugyanazzal a kocsival, el tudod képzelni... -, ami mellé tökéletesen illett a kukoricasaláta, ráadásul mindkét elmaradhatatlan eleme, a rokfort és az újhagyma is a hűtőben állomásozott.

Hozzávalók:

1 doboz kukorica konzerv

2 dl tejföl

1 dl majonéz (használhatunk több, vagy kevesebb majonézt, ahogy szeretjük)

egy teáskanál mustár

2-3 szál újhagyma zöldjével együtt

egy darab rokfort, ezt igazán az ízlésünk dönti el, mennyire akarjuk sajtosra a salátát

Elkészítés:

A tejfölbe belekeverjük a majonézt, mustárt, belereszeljük a rokfortot, mehet bele az apróra vágott újhagyma, valamint a lecsöpögtetett kukorica.

Megkóstoljuk, ízesítjük sóval, borssal, ha szükséges még, majd behűtjük.

Nyilván jót tesz az ízének, ha áll néhány órát, erre ma sajnos nem volt érkezése.

Epres-rebarbarás pite no.3.

Múlt hét pénteken 2 hónapnyi karanténozás után kimerészkedtünk a Bosnyák téri piacra. Aki ismer, tudja, hogy nálam a piacra járás hobbi, szenvedély, kikapcsolódás, társasági program. Ismerem az eladókat, szeretek beszélgetni velük, ha nem tartom fel őket, ha csak egy-két mondatot is, pontosan tudom, melyiknél mit kell venni, megvan a tojásosunk, a csirkésünk, a kolbászos-hurkásunk, a savanyúsunk, a krumplisunk, szóval hazajárok én a Bosnyákra már harminc éve. Nagyon hiányzott nekem az elmúlt hetekben, hogy nem mehettem ki, főleg így tavasszal, amikor ömlenek a primőrök, hát igazi megpróbáltatás volt, na. Bár ez most nem a nézelődős, ráérősen vásárlós alkalom volt, lehetetlen volt nem észrevenni a kedvenc salátásomnál a csodálatos rebarbara szárakat, amiből gyorsan lőttem is vagy 40 dekát. Lelki szemeim előtt már láttam az epres-rebarbarás pitét...

A receptet Reni blogján találtam, de változtattam rajta, és nem bántam meg.

Hozzávalók:

40 dkg rebarbara megtisztítva

40 dkg eper megtisztítva

20 dkg barna nádcukor (kristálycukor is megfelel)

1 citrom leve és héja

1 púpos evőkanál étkezési keményítő

30 dkg liszt

20 dkg hideg vaj felkockázva

6 dkg porcukor

1 nagy tojás sárgája

Elkészítés:

A gyümölcsöket  feldaraboltam, lábasba tettem, rászórtam a cukrot, ráöntöttem a citromlevet, felforraltam. Az olvadt cukorból és a gyümölcsléből tisztességes mennyiségű lé keletkezett, ezt leszűrtem, és besűrítettem. A keményítőt egy kevés gyümölcslével elkevertem, hozzáöntöttem a többi léhez, és egyet forraltam rajta, így szépen majdhogynem puding állagúvá sűrűsödött. Ha nem így teszek, a lé menthetetlenül eláztatta volna az egész cuccot.

A tésztához valókat a robotgépben összekaszaboltattam, mikor már labdává dolgozta a gép, kivettem, folpackba csomagoltam, ellapítottam, és másfél órára betettem a hűtőbe.

Végül lisztezett deszkán kinyújtottam a tészta kétharmadát, beleapplikáltam a kivehető aljú piteformába. 15 percre betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe. Amikor a tészta félig megsült, betöltöttem a gyümölcsöt, majd ráöntöttem a pudingszerű gyümölcskrémet. A pite tetejét kiraktam az időközben a maradék tésztából kiszaggatott formákkal, ezeket lekentem egy kevés tojássárgájával. A formát alaposan körbebugyoláltam alufóliával - valamiért nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé a sütőből eltávolítani az odaégett cukrot... -, betettem a sütőbe, és amikor a szivek a pite tetején szép színűek voltak, késznek nyilvánítottam a művet.

Hát ha ettetek még finomat... 

REBARBARÁS RECEPTEK MÉG A BLOGON:

pite

chutney

habos sütemény

egy másik epres-rebarbarás pite

Gyors thai húsgombóc

Ez lett a neve jobb híján, semmi hangzatosat nem bírtam kitalálni neki. Két fontos jellemzővel rendelkezik az étel: gyorsan elkészül és roppant finom. Tieghan blogjáról származik a recept, érdemes nála körülnézni, csoda dolgokat művel a konyhában és a fényképezőgéppel is. Volt egy gyors bevásárló kör persze a főzés előtt, mert a hosszú karanténban töltött hetek alatt minden gyömbérem elfonnyadt, kaliforniai paprika sem hevert a hűtőben, sőt, mogyoró sem a spájzban, bár amiatt nem indultam volna neki, simán helyettesíthettem volna akár mandulával is, az meg van itthon. Na de sambal oelek nélkül mit sem ér ez a recept, úgyhogy amiatt elzarándokoltam a Szép kis Indiába a Wesselényi utcába, és nagyon dicséretes módon semmi mást nem vettem, csak ami a listámon szerepelt.

Na de nézzük a receptet! Kell készíteni egy mártást, egy húsgombócot, amit meg kell sütni, majd a megsült gombócokra ráönteni a mártást, összeforralni-főzni, és kész.

Hozzávalók:

50 dkg darált hús (sertés, csirke, pulyka akár, nálam most sertés)

2 cm friss gyömbér reszelve

2 gerezd fokhagyma reszelve

frissen őrölt bors

mártás:

1/3 csésze víz

1 evőkanál keményítő

1/3 csésze szójaszósz

2 evőkanál rizsecet

2 teáskanál méz

2-3 evőkanál sambal oelek (chiliszósz)

1 lime leve és reszelt héja

olaj

3 szál újhagyma

1 kápia paprika

bő marék sótlan mogyoró

bazsalikom

rizstészta

Elkészítés:

A rizstésztát kibontjuk a csomagolásából, tálba tesszük, és felöntjük forró vízzel, úgy, hogy ellepje. Takarjuk le a tálat, majd tálalás előtt szűrjük le a tésztát. Én szeretem szinte forrásban lévő vízzel leönteni.

A vízben elkeverjük a keményítőt, hozzáöntjük a szójaszószt, az ecetet, a mézet, a sambal oeleket, valamint a citrom levét és héját. Bevallom, én tettem bele egy evőkanálnyi hoisin szószt, amitől azonnal nem lesz thai az étel, de több is veszett Mohácsnál, én meg imádom a hoisin szószt. Félretesszük a mártást.

A darált húst összekeverjük a gyömbérrel és a fokhagymával, valamint a borssal. Néhány kanál olajon a darált húsból formált apró gombócokat körbe sütjük, majd kivéve az olajból, félretesszük. Jól tesszük, ha egy gombócot félbe vágunk, és megnézzük, átsült-e a közepe is, nem buli a félig főtt sertéshús...

A visszamaradt olajba szórjuk a karikára vágott újhagymát, felkockázott paprikát és a mogyorót, 2-3 percig sütjük, majd ráöntjük az előzőleg elkészített mártást, visszatesszük a gombóckákat, és 5 percig pároljuk még együtt az egészet. Ezalatt a mártás besűrűsödik, kellemesen ragacsos lesz.

Tálaláshoz használjuk bátran a bazsalikomot, ha van, koriandert, és adjunk az asztalra még lime-ot!