Egy sokoldalú saláta: cukkini és kukorica házassága

Vagy két hete készülök összerakni ezt a salátát, csak valahogy sose mutatott hajlandóságot arra, hogy beilleszkedjen a heti étrendbe. De ma eljött az ő ideje (no meg az enyém is), egy közepes KFC-s ebéd után (bevásárlás közben ennyire futotta), kiállításmegnyitóra indulás előtt volt időm megalkotni.

A kukoricát a múlt hétvégi piacon vettem, gyorsan megfőztem, aztán leszárítottam, folpackba csomagoltam, és várakozott arra, hogy jelenése legyen a grill serpenyőben.

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 friatal, zsenge cukkini, közepes méretű

1 nagyobb, vagy 2 kisebb cső kukorica (lásd még a Tippeket)

1 fej lilahagyma

egy marék napraforgómag

egy csomag feta vagy krémfehér sajt

olívaolaj

só

dresszing:

fél dl olívaolaj

fél citrom leve

só, bors

1 gerezd fokhagyma, vagy annak megfelelő fokhagymakrém

egy kevés juharszirup vagy méz

a díszítéshez petrezselyem

Elkészítés:

A cukkinik mindkét végét levágjuk, és mandolinnal vagy uborkagyaluval 1 mm-es szeletekre gyaluljuk őket. Enyhén megsózzuk, meglocsoljuk egy kevés olajjal, kézzel vagy valamilyen konyhai eszközzel összekeverjük, és egy sütőpapíron elterítve a 220 fokos sütőben megsütjük. Nagyjából 15-20 perc kell neki, de én hiába tettem rá még a grill fokozatot is, nem igazán akart pirulni, úgyhogy átszedtem egy serpenyőbe, és szépen lepirítottam a karikákat. Ráhalmoztam a tálra, amiben majd tálalom a salátát.

Egy fej lilahagymát karikákra vágtam, egy csipet sóval ízesítettem, és megspricceltem egy kevés citromlével. Kicsit megdolgoztam a kezemmel, félretettem.

A kukoricát már 2 nappal ezelőtt megfőztem, most elővettem a hűtőből, és egy grill serpenyőben átforgattam minden oldalán, hogy szépen megkapja a hő, majd mikor készen voltam vele, éles késsel levágtam a szemeket a csőről, kicsit szétmorzsoltam, és a cukkinihez adtam.

A napraforgó magokat száraz serpenyőben gyengéden átpirítottam.

A dresszing hozzávalóit elkevertem egymással.

Következett a végső csata: a cukkinit és a kukoricát óvatosan, hogy ne egy csúf mázga legyen belőle, elvegyítettem, rászórtam a levétől kicsavart lilahagymát, rámorzsoltam a krémfehér sajtot, megszórtam napraforgómaggal és egy kevés petrezselyemmel, majd megkapta a maga dresszingjét, és vidáman elfalatozgattuk.

TIPP:

Hogy miért mondom, hogy sokoldalú ez a saláta? Azért, mert a cukkinit lecserélheted vékonyra vágott, megsütött édesburgonyára, sütőtökre, a sajttal is játszhatsz, ha akarsz, az öntetet is variálhatod másként. Talán amit biztosan megtartanék, az a grillezett kukorica, azt ne cseréld le semmire. Viszont most már cukkinit is kapsz egész évben, úgyhogy éppenséggel ez egy négyévszakos saláta.

Természetesen ha nem kapsz csöves kukoricát, nem kell jövő nyárig várnod ezzel a salátával. Egy doboz konzerv kukoricát leszűrsz, leöblítesz, és konyhai papírtörlőn megszárítasz. Ezt követően egy száraz serpenyőben szépen átpirítod a szemeket, hogy kapjanak egy kis gusztusos színt.

A cukkinit minél jobban el tudod teríteni a tepsiben, annál jobb lesz a végeredmény. Mivel rettentő sok vizet tartalmaz, azt úgysem fogod megúszni, hogy egy ideig ne főjenek, de szerintem ha türelmes vagy, a sütőben is szépen megpirul, ha pedig hasonlóan türelmetlen szerzet vagy, mint én, akkor mehetnek a serpenyőbe pár percre.

A napraforgót elhagyhatod, vagy helyettesítheted más, általad kedvelt magaddal, vagy éppenséggel azzal, ami van otthon. Mandula, kesudió, sótlan mogyoró, pekándió, dió mind játszik.

Ha akad otthon egy avokádó, vágd félbe, még a héjában kockázd fel, egy kanállal emeld ki a húsát, és azt is szórd a salátára, nem fogja elrontani az élvezetet.

Tök mindegy, hogy fetát vagy krémfehéret használsz, mindkettő nagyon jó lesz. Ha végképp semmi ilyesmid otthon, "csak" mozzarellád, azt is rádarabolhatod. Sőt! Ha egyáltalán nincs otthon sajtod, akkor anélkül eszed, barátocskám, és nem fog kitörni a harmadik világháború.

Egészség nő a konyhádban

Van valami egészen különleges abban, amikor néhány szem, látszólag élettelen magból pár nap alatt apró, zöld hajtások bújnak elő, miközben ez a folyamat az élet egyik legalapvetőbb történése. Ehhez nem kell kert, nem kell erkély, de még virágföld sem. Elég egy kis víz, fény, némi odafigyelés, és máris saját termesztésű, egészséges és friss finomság kerülhet a tányérunkra. És ez így tél elején bizony fontos a vitamin- és ásványi anyag pótlásunk miatt.

A csíráztatás az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy változatosabbá tegyük a mindennapi étkezéseinket. Különösen ősszel és télen jóleső látvány a konyhában növekedő apró zöld hajtások serege, de természetesen egész évben foglalkozhatunk velük.

És ami a legjobb: a csírák nemcsak szépek és egészségesek, hanem kifejezetten finomak is. Van közöttük lágy, diós ízű, kellemesen ropogós és olyan is, amelyik egy kis csípősséget csempész a szendvicsünkbe.

Guacamolés szendvics daikon retek csírával

Mi történik a maggal csíráztatás közben?

A száraz mag tulajdonképpen egy alvó növénykezdemény, amely a megfelelő körülményekre vár. Amikor vizet kap, megindulnak benne azok a biokémiai folyamatok, amelyek lehetővé teszik a növény fejlődését.

Aktiválódnak bizonyos enzimek, átalakulnak a magban tárolt tápanyagok, és megjelenik a gyököcske, majd a hajtás.

A csíráztatás során egyes magvak vitamintartalma és antioxidáns hatású növényi vegyületeinek mennyisége növekedhet. Emellett csökkenhet a fitinsav mennyisége is. Ez azért érdekes, mert a fitinsav megkötheti például a vasat és a cinket, így akadályozhatja azok felszívódását. A csíráztatás tehát bizonyos esetekben javíthatja az ásványi anyagok hasznosulását.

A változás mértéke természetesen magfajtánként eltérő. Nem lesz minden csíra minden tápanyagból gazdagabb, mint az eredeti mag, és csodát sem kell várnunk tőlük. Az egészséges, változatos étrendnek viszont nagyon jó kiegészítői lehetnek.

Miért érdemes csírákat fogyasztani?

Elsősorban azért, mert kis mennyiségben is értékes tápanyagokkal és új ízekkel gazdagíthatják az ételeinket.

A fajtától függően tartalmazhatnak C-vitamint, folátot, különféle ásványi anyagokat, rostokat és antioxidáns hatású növényi vegyületeket. A hüvelyesek csírái növényi fehérjét is biztosítanak.

A legtöbb friss csíra magas víztartalmú, könnyű élelmiszer, így remekül illik a zöldségekben gazdag étrendbe.

De van még valami, amit szerintem legalább ilyen fontos megemlíteni: a csírák élvezetessé teszik az étkezést. Mert lehet akármilyen egészséges egy alapanyag, ha nem szeretjük az ízét, nem fogjuk rendszeresen fogyasztani. A csíráknál viszont éppen a változatosság a vonzó. Egy egyszerű vajas kenyér, egy tojáskrémes szendvics vagy egy tál túrókrém egészen más karaktert kap néhány csipet friss csírától.

Milyen magokat érdemes csíráztatni?

Nem minden mag alkalmas nyers csíraként történő fogyasztásra, ezért fontos, hogy kifejezetten étkezési csíráztatásra szánt magot vásároljunk. Ez minden esetben rá is van írva a csomagolásra. Csíráztatásra szánt magért bio boltba kell menni, nem gazdaboltba.

Retekmag - Az egyik kedvencem azok közül, amelyek karakteres ízt adnak az ételeknek. A retekcsíra enyhén vagy akár határozottabban csípős, friss, üde ízű. Tojásos ételekhez, szendvicsekhez, sajtkrémekhez különösen jó.

Lucernamag - Apró, vékony, zsenge csírákat nevel. Íze enyhe, ezért azoknak is jó választás, akik nem szeretik az erőteljesebb aromákat. Szendvicsekben, salátákban, hideg ételek kiegészítőjeként használható.

Brokkolimag - A brokkolicsíra enyhén káposztás, kissé pikáns ízű. 

Mungóbab - Aki szereti az ázsiai konyhát, bizonyára találkozott már vele. Vastagabb, lédús, ropogós csírákat nevel, íze kellemesen enyhe. Wokban készülő zöldséges ételekhez, pirított tésztákhoz és levesekhez is remek. Hőkezelve különösen sokoldalúan használható.

Lencse - A lencsecsíra karakteresebb, kissé diós, földes ízű. Tartalmasabb, mint az egészen vékony csírák, és nagyon jól illik zöldséges egytálételekhez, salátákhoz, meleg fogásokhoz.

Érdemes tudni, hogy a víz hatására zselésedő magok, például a chia, a zsázsa vagy a lenmag nem alkalmasak a hagyományos, befőttesüveges csíráztatásra.

A száraz vörös vesebabot és más, nyersen mérgező lektineket tartalmazó babfajtákat pedig ne fogyasszuk nyers csíraként. Ezeknél a csíráztatás nem helyettesíti a megfelelő főzést.

Milyen eszközökre lesz szükségünk?

A csíráztatás egyik legnagyobb előnye, hogy nem igényel különösebb beruházást.

Befőttesüveg - Kezdőknek tökéletes megoldás. Egy tiszta, széles szájú üveg, egy darab sűrű szövésű géz vagy csíráztató háló és egy befőttes gumi már elegendő az induláshoz. Természetesen a befőttes üveg tetejét házilag is kilyuggathatjuk, és akkor semmi másra nem lesz szükségünk.

Az üveget öblítés után ferdén, szájával lefelé kell elhelyezni, hogy a víz ki tudjon folyni belőle, és a magok levegőhöz jussanak.

Csíráztató üveg szűrős tetővel - Ez tulajdonképpen az előző megoldás kényelmesebb változata. A speciális tető megkönnyíti az öblítést és a víz lecsöpögtetését. Egyes készletekhez döntött tartó és vízfelfogó tálka is tartozik. Nekem is ilyenem van, nagyon praktikus darab.

Többszintes csíráztató tál - Aki egyszerre többféle csírát szeretne nevelni, annak jó választás lehet. A különálló szinteken más-más magot csíráztathatunk, így mindig lehet kéznél többféle ízű friss zöld. Ilyenem is van, régebben használtam is, most újra előkerül és használatba veszem.

Kerámia csíráztató - Esztétikus és praktikus megoldás, amely a konyhában is jól mutat. Itt is ügyelni kell arra, hogy a víz ne pangjon, és az edény könnyen, alaposan tisztítható legyen. Ezt a megoldást személy szerint nem túlságosan ajánlanám. Egyrészt az edényekért elég borsos árat kérnek, másrészt a mérete miatt már két embernek is kevés az a csíra mennyiség, amennyi ebből a kerámia tálból kikerül.

Hogyan csíráztassunk otthon?

Lássuk a legegyszerűbb, befőttesüveges módszert.

Egy gondosan elmosott üvegbe tegyünk 1-2 evőkanál csíráztatásra szánt magot. A magok mennyiségét igazítsuk az üveg méretéhez, mert a csírák sok helyet foglalnak majd el.

Öntsünk rájuk bőséges vizet, és a mag fajtájától függően áztassuk őket általában 6-12 órán át. Mindig vegyük figyelembe a csomagoláson szereplő útmutatót.

Öntsük le az áztatóvizet, majd alaposan öblítsük át a magokat.

Az üveget fedjük le szűrős tetővel vagy tiszta gézzel, majd állítsuk ferdén, szájával lefelé, hogy minden fölösleges víz kifolyhasson, és a magok levegőt kapjanak. Ez utóbbi fontos.

Naponta legalább kétszer öblítsük át friss vízzel a magokat, és mindig gondoskodjunk az alapos lecsöpögtetésről.

A csíráztatás első napjaiban világos, közvetlen napsütéstől védett vagy félhomályos helyen tarthatjuk az üveget. A fejlődés végén némi szórt fénytől a hajtások kizöldülhetnek.

A legtöbb csíra nagyjából 3-6 nap alatt fejlődik fogyasztásra alkalmas méretűvé, de a pontos idő a mag fajtájától és a körülményektől függ.

A kész csírákat leöblítés és alapos lecsepegtetés, leszárítás után tegyük tiszta, zárható edénybe, a hűtőszekrénybe, és lehetőleg néhány napon belül használjuk fel.

Egy fontos dolog: a tisztaság

A csíráztatás egyszerű, de az élelmiszer-biztonságot nem szabad félvállról venni.

A csírák fejlődéséhez szükséges nedves, viszonylag meleg környezet sajnos bizonyos kórokozóknak is kedvez. A Salmonella és az E. coli például már a száraz magon is jelen lehet, és a csíráztatás közben elszaporodhat.

Ezért kizárólag megbízható forrásból származó, kifejezetten étkezési csíráztatásra árusított magot használjunk. A kerti vetőmag erre nem megfelelő, a bio minősítés pedig önmagában nem jelent mikrobiológiai biztonságot.

Minden alkalommal tiszta kézzel, tiszta edénnyel dolgozzunk. A nyálkás, elszíneződött vagy kellemetlen szagú csírákat hezitálás nélkül dobjuk ki, és ne felejtsük el, hogy ami egyszer romlásnak indult, abból senki és semmi nem fog már fogyasztásra alkalmas ételt varázsolni. Ez az eset, amikor semmi értelme spórolni. Ha büdi a csíra, irány a kuka!

Mit kezdjünk a kész csírákkal?

Szerintem itt kezdődik a csíráztatás legizgalmasabb része, mert néhány maréknyi friss csírával a legegyszerűbb ételeket is fel lehet dobni. Azt nem mondom, hogy végtelen a lehetőségek tárháza, mert az nem lenne igaz, de a reggelit, vacsorát tényleg változatosabbá tehetjük a használatukkal.

A reggeli rántotta mellé kerülhet egy adag retekcsíra, a körözöttes kenyérre enyhe lucernacsíra, a tojáskrémes szendvicsbe brokkolicsíra.

Egy sima sajtos pirítós is sokkal érdekesebb lesz néhány ropogós hajtással, de egy szelet kovászos kenyér vajjal, csírával is isteni. A lencsecsírát meleg zöldséges fogásokba, a mungóbabcsírát pedig pirított csirkés vagy ázsiai jellegű ételekbe tehetjük.

Véleményem szerint a legjobban salátákban használható, itt különösen jól érvényesülnek a különböző ízek, és a saláta tetején trónoló csírahalmok a látványhoz is sokat hozzátesznek.

A csírák és a mikrozöldek egyébként nem pontosan ugyanazok. A csírát a maggal és a gyökérrel együtt fogyasztjuk, míg a mikrozöldet tovább neveljük, majd a zsenge, leveles hajtásokat levágjuk. Utóbbiak szintén remek lehetőséget kínálnak arra, hogy a téli konyhánkba egy kis frissességet csempésszünk. Tervezem, hogy ezt a műfajt is hamarosan kipróbálom.

Apró öröm a konyhában

Nekem a csíráztatásban az tetszik igazán, hogy kevés munkával valami egészen új kerülhet az asztalra. Nem kell különleges alapanyagokat beszerezni, bonyolult recepteket megtanulni, és még a konyhában sem kell órákat tölteni. A magam részéről kifejezetten szeretem a csírákkal való pepecselést, öblítést, szívesen figyelem a csírák növekedési fázisait, ahogy a mag megreped, ahogy a csíra előbújik, majd növekedésnek indul, és attól függően, hová teszem a konyhában, világos vagy zöld színű levelek bújnak elő a "semmiből".

És amikor legközelebb azon gondolkodunk, hogy már megint mit készítsünk reggelire vagy vacsorára, érdemes kalkulálni annak a kis üvegnek a tartalmával, amit a pulton nevelgetünk pár napja.

Mert néha tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni ahhoz, hogy valami újat vigyünk a mindennapi étkezéseinkbe.

Parmezános csirke citromos vajmártással

Meglehetősen egyszerű étel, mégis szívesen teszem asztalra, mert egyszerűsége mellett igen ízletes, sőt, már-már egészségesnek is mondható, bár talán diétásnak nem annyira. Na, majd kiszámolom egy adag tápanyag értékét, és meglátjuk.

Azt szoktam mondani, hogy egy étel értékét az alapanyagok minősége határozza meg, nem az, hogy mennyire fancy, csicsás módon készül el. Erre a citromos csirkére ez a legmesszebbmenőkig igaz. Egészen nyugodtan merem ajánlani ünnepi asztalra is, és ez novemberben, az ünnepek közeledtével nem hiábavaló szócséplés.

Az étel és a tányér az enyém, a környezet az AI-é, tekintve, hogy este fél 7 körül készült az étel, ráadásul a konyhai világításom fő eleme főzés közben egy tekintélyes pukkanás kíséretében zárlatos lett, szóval mondjuk azt, hogy nem voltak ideálisak a körülmények a fotózáshoz :)

Hozzávalók 4 személyre:

60-70 dkg csirkemell filé (itt kezdődik a minőség, amikor nem a legolcsóbb Tescósat veszed meg, ha és amennyiben megteheted anyagilag)
szükség szerinti mennyiségű olívaolaj a sütéshez
1 evőkanál aprított petrezselyemzöld a tálaláshoz
½ citrom, vékonyra szeletelve (elhagyható)

A tojásos keverékhez:

3 nagy tojás (itt is tehetsz a minőségért, ha nem tojásgyári tojást veszel, hanem szabadtartásút, 1-es, legfeljebb 2-es számjellel)
1 gerezd fokhagyma, finomra reszelve
½ teáskanál olasz fűszerkeverék
½ teáskanál só
¼ teáskanál őrölt fekete bors

A parmezános bundához:

150 g finomra reszelt parmezán (lehetőség szerint nem az előre reszelt, papírdobozban árult fűrészpor)
5 evőkanál finomliszt

A citromos vajmártáshoz:

összesen 80 g vaj (nem vajkrém, nem csökkentett zsírtartalmú izé, hanem 82 százalékos vaj)
2 gerezd fokhagyma
60 ml frissen facsart citromlé
60 ml csirkealaplé (nekem most lesz húslevesem, de ha leveskockát használsz, legyen bio, kérlek!)
¼ teáskanál őrölt fekete bors

Elkészítés:

A csirkemell filéket tenyérnyi szeletekre vágjuk. A szeleteket fólia között óvatosan kiklopfoljuk, hogy nagyjából egyforma vastagságúak legyenek.

Egy mélyebb tányérban felverjük a tojásokat, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, az olasz fűszerkeveréket, a sót és a borsot. Egy másik tányérban összekeverjük a finomra reszelt parmezánt a liszttel.

A csirkemell szeleteket először a fűszeres tojásba mártjuk, majd alaposan megforgatjuk a parmezános keverékben. A felesleges bundát finoman lerázzuk.

Nagyobb, tapadásmentes serpenyőben felhevítjük az olívaolajat. Beletesszük a csirkemellszeleteket, és közepes lángon oldalanként körülbelül 4–5 perc alatt aranybarnára sütjük őket. Ha a bunda túl gyorsan pirulna, mérsékeljük a hőt. A hús belső hőmérséklete a sütés végére érje el a 74 °C-ot.

Közben elkészítjük a citromos vajmártást. Egy kisebb serpenyőben 10 gramm vajon, alacsony lángon megfuttatjuk a finomra aprított fokhagymát, ügyelve arra, hogy ne piruljon meg. Hozzáöntjük a citromlevet és a csirke alaplevet, finoman megsózzuk megborsozzuk, majd közepes lángon néhány percig forraljuk, amíg a folyadék kissé besűrűsödik.

Ezután lehúzzuk a serpenyőt a tűzről, és a maradék hideg, felkockázott vajat apránként, folyamatos keverés mellett beledolgozzuk. Ettől a mártás fényes, selymes és enyhén krémes állagú lesz. A vaj hozzáadása után már nem forraljuk, mert a mártás könnyen széteshet.

A kész mártást tálaláskor a csirkemellszeletekre kanalazzuk, vagy külön kínáljuk, hogy a parmezános bunda ropogós maradjon.

Az elkészült citromos vajmártást a megsült csirkemellszeletekre öntjük, és óvatosan megforgatjuk benne a húst. Citromkarikákkal és aprított petrezselyemmel tálaljuk.

TIPP:

A recepthez frissen reszelt parmezánt érdemes használni, mert ez szebben tapad a húshoz és finomabb kérget ad.

A citromlé mennyisége 60 ml, amitől kifejezetten citrusos (mondhatod úgy is: savanyú) lesz a mártás. Ha visszafogottabb savasságot szeretnél, ennél kevesebbet is használhatsz. Én egy kicsi citromot használtam, elég volt.

A mártást külön is tálalhatod, így a csirke parmezános bundája tovább marad ropogós.

Krumplipürével, rizzsel is tökéletesen köríthető, ha azonban diétásabb változatot szeretnél, adj mellé párolt brokkolit, zöldbabot, esetleg répát vagy karfiolt. A párolt nem egyenlő a sótlan, íztelen jelzőkkel 😁

Tápérték	1 adag
Energia	765 kcal
Fehérje	57 g
Szénhidrát	11 g
Zsír	55 g

Az értékek tájékoztató jellegűek, 4 adagra számolva, köret nélkül.

Vincellér saláta, a színpompás őszi finomság

Vannak saláták, amelyekhez évek múltán is öröm visszatérni. Ez a szőlős, vörös káposztás vincellér saláta éppen ilyen. A roppanós káposzta, az édes szőlő, a zamatos körte, a karakteres kék sajt és a pirított dió remekül kiegészítik egymást. Egy kevés gránátalmasziruppal megbolondított balzsamecetes öntettel pedig igazi őszi különlegességet varázsolhatunk belőle.

Amikor először készítettem, még a Ridikül heti magazin gasztro rovatát vittem, és ez a saláta úgy született, hogy délelőtt értekezletre kellett mennem a szerkesztőségbe, és az indulás előtt talán egy órával kaptam a heti szerkesztőtől e-mailt, hogy kéne egy jó kis saláta recept, fotóval. Ez lett belőle... Ennek éppen tíz éve, de ezt a salátát nem felejtettem el.

Hozzávalók 2 személyre:

50 dkg nagyon vékonyra gyalult vörös káposzta
2 marék szőlő (ha kapunk mag nélkülit, az az optimális)
1 közepes, érett, de roppanós körte
10 dkg gorgonzola vagy más kék sajt (esetleg ementáli)
5 dkg dió

Az öntethez

3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál balzsamecet
1 teáskanál dijoni mustár
1 teáskanál gránátalmaszirup (ha nincs otthon, elhagyható)
1 teáskanál frissen facsart citromlé
só, frissen őrölt fekete bors

Elkészítés:

A vörös káposztát nagyon vékonyra szeleteljük, lehetőleg mandolinnal, hogy szép, egyenletes szálakat kapjunk. Minél vékonyabb, annál jobb.

Elkészítjük az öntetet: az olívaolajat, a balzsamecetet, a mustárt, a gránátalmaszirupot és a citromlevet alaposan összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, igazítunk a savasságán.

Az öntetet a káposztára öntjük, alaposan átforgatjuk, kissé át is masszírozzuk, majd lefedve néhány órára, de akár egy egész éjszakára a hűtőbe tesszük, hogy a káposzta kissé megpuhuljon, és jól átjárják az ízek.

Tálalás előtt a diót száraz serpenyőben illatosra pirítjuk, majd durvára vágjuk. A szőlőszemeket megmossuk, a nagyobbakat félbevágjuk. A körtét vékony szeletekre vagy kisebb kockákra vágjuk.

A káposztához forgatjuk a szőlőt és a körtét, rámorzsoljuk a kék sajtot, végül megszórjuk a pirított dióval.

Ha szükséges, még egy kevés frissen őrölt borssal és néhány csepp gránátalmasziruppal ízesítjük.

A salátát közvetlenül tálalás előtt állítjuk össze, hogy a körte friss, a dió ropogós maradjon.

TIPP: 

A kék sajttal érdemes óvatosan bánni, mert könnyen elnyomhatja a szőlő és a körte finom, édes ízét. Először csak keveset morzsoljunk a salátára, majd kóstolás után döntsük el, kívánunk-e még hozzá. Ha pedig igazán karakteres kéksajtot választunk, az öntetet is érdemes visszafogottabban adagolni, hogy egyik íz se uralkodjon a többi fölött.

Ha nem szereted a kék sajtot, használj ementálit, az is elég karakteres ehhez a salátához.

Sütőtökös kevert süti Sütis Mónitól

Móni kollegina tette ki Facebookra egy videó kíséretében ezt a sütit, mintha érezte volna, hogy éppen ilyen jellegű receptek között válogatok. Mivel azonban kevert sütiben az elmúlt hetekben olyan gyakorlatot szereztem, hogy már csukott szemmel is el tudom készíteni, ráugrottam erre a receptúrára. És nem bántam meg, csodálatos lett. Legközelebb eggyel kisebb tepsiben sütöm, hogy magasabb legyen, de most kishitű voltam, és nem mertem a szokásos tepsimbe önteni a masszát. Így aztán, hogy dekoratívabb - és finomabb - legyen, került rá mascarponés krém is. Mert miért is ne?

A cukor mennyiségén változtattam, jóval kevesebbet tettem a tésztába, mint Móni.

Hozzávalók:
26 × 35 cm-es tepsihez
4 tojás
18 dkg cukor
2 dl olaj
28 dkg liszt
40 dkg sült sütőtök (héj és mag nélkül, tisztán mérve)
10 dkg durvára vágott dió
2–3 marék csokicsepp
1 teáskanál őrölt fahéj
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér
1 citrom reszelt héja (ha nincs otthon citrom, nyugodtan hagyd el)
1 csomag sütőpor
2 csipet só

Elkészítés:

A tököt hosszában félbe vágtam, 180 fokos sütőben megsütöttem. Új felfedezés: betehető magjával együtt, ha megsült, sokkal könnyebb eltávolítani a magokat, mint amikor nyers a tök. Ha megsült, kikaparom a héjából, botmixerrel átdolgozom, kihűtöm. Pihenhet akár egy éjszakát is a hűtőben, ha másnap jobban ráérsz sütit sütni.

A tojásokat a cukorral fehéredésig felhabosítjuk, hozzáadjuk az olajat, végül a lisztet, amiben elkevertük a sütőport és a sót.

Én most rátettem egy szűrőt a tálra, átszitáltam a lisztet, nem ártott a sütinek.

Elkeverjük a masszában a lisztet, érkezik a sütőtök püré, azzal is homogénre kavarunk, végül jöhetnek a fűszerek ízlés szerint.

Utoljára belereszeltem a masszába egy citrom héját, belekevertem az apróra vágott diót és a csokicseppeket.

Egy méretes tepsit kibélelünk sütőpapírral (összegyűrjük a papírt, a vízcsapnál bevizezzük, kicsavarjuk, úgy terítjük a tepsibe, sokkal könnyebb, mint a száraz papírral vacakolni), beleöntjük a masszát, és a 180 fokos, alsó-felső állású sütőben készre sütjük.

30 perc biztosan kell neki, de a végső megoldás a tűpróba.

TIPP:

Készíthetsz rá krémsajtos mázat, garantálom, hogy nem fogja elrontani.

25 dkg mascarponét vagy natúr krémsajtot 7 dkg puha vajjal kihabosítasz, beleszórsz 7 dkg porcukrot, alaposan elkevered. Ha van otthon vanília kivonatod, egy teáskanállal nyugodtan tegyél a krémbe. Töltheted a félbe vágott süti közepére vagy a tetejére, esetleg ide is, oda is, ahogy tetszik.

Zakuszka

Tulajdonképpen terveztem én zakuszka főzést, sőt, már azt is kitaláltam, hogy az alapanyagot Kecskeméten, a Bács Zöldértnél fogom megvenni. Aztán a terv terv maradt. Egészen szombat reggelig, amikor megláttam a Bosnyákon, kedvenc piacomon egy fiatalembert, aki hangos szóval hirdette a portékáját. A kápiát 495 forintért, a padlizsán kilóját 500-ért adta. Mivel előtte láttam egy másik standon kápiát 1200-ért, egyetlen perc gondolkodás sem kellett hozzá, hogy becsattanjak a fiú előtt várakozók közé. Így aztán elkészült a zakuszka első adagja. Remélem, két hét múlva is lesz még neki paprikája és padlizsánja, mert egy ugyanekkora adagnak bizony gond nélkül találnék gazdát...

Hozzávalók:

2-3 kg kápia paprika
6 közepes nagyságú padlizsán
4 db közepes vöröshagyma
1 közepes fej zeller
5 gerezd fokhagyma
1 dl olaj
só
bors
3 db babérlevél (vagy őrölt babér, az még jobb, nem kell halászni a krémből)
7 dl paradicsom passata
ízlés szerint egy evőkanál ecet (elhagyható)

Elkészítés:

Puhára sütjük a padlizsánokat. Ez legjobb persze, ha parázson történik, én Budapesten a panel lakásomban ezt nem tudom prezentálni, és a platnin sütéssel sincs kedvem napokra bebüdösíteni a lakást, úgyhogy nálam sütőben sül, kész, passz. Ha a zöldség megsült, hosszában kettévágjuk, a húsát szűrőbe kaparjuk és alaposan lecsöpögtetjük. Botmixerrel menjünk át a padlizsánhúson, de ne veressük pépesre, csak darabosra.

Ugyanígy sütőben megsütjük a paprikákat, nem kell nekik sok idő, a képen látható állapotra kell őket sütni, legyen a héja itt-ott fekete foltosra sült. Ha kész, letakarjuk alufóliával, hogy a saját gőzében szaunázva elengedje a héját a paprika. Amikor langyosra hűlt, kezdődhet a türelemjáték, a paprikák meghámozása. Nincs ezen mit szépíteni, ez elég utálatos meló, de hát ez van. Ha mindet meghámoztuk, botmixerrel dolgozzuk meg alaposan.

A zellert meghámozzuk és nagyon apróra összevágjuk. Ne felejtsük el, hogy ennek meg kell főnie puhára.

A hagymát apróra vágjuk. Az olajon puhára dinszteljük, vigyázzunk rá, nehogy megégjen. Hozzáadjuk a lepürésített paprikát, zellert és a paradicsom passatát, sózzuk, borsozzuk, ha egész babért használunk, hozzáadjuk, és közepesnél némileg kisebb lángon elkezdjük főzni a pépet. Amikor valamelyest besűrűsödött, mehet az edénybe a padlizsánhús. Ezzel is főzzük jó ideig. Az én adagom most körülbelül bő másfél, talán két órát főtt. Azt mondják, akkor van kész, ha az olaj felúszik a tetejére. Sokszor tapasztaltam már ezt a jelenséget, most vagy nem volt türelmem kivárni, vagy nem is volt túl sok az olaj, úgyhogy ez most elmaradt.

Ha szép sűrű a krémünk, még egyszer menjünk át rajta botmixerrel, hogy a zeller is szépen belesimuljon a krémbe. Kóstoljuk meg, ha kell, sózzuk, borsozzuk, és ha szükségét érezzük, egy kis ecettel tegyük pikánsabbá az ízt. Én szinte mindig teszek bele egy-két teáskanállal, most is így történt.

A zakuszkát forrón kifertőtlenített, csírátlanított üvegekre szedjük, én a tetejére szoktam egy evőkanál olajat önteni, lezárom az üveget, és száraz dunsztban hagyom 2-3 napig.

TIPP:

Érdemes kis üvegekbe eltenni a zakuszkát, ugyanis felbontás után viszonylag hamar romlik, hiszen tartósítót nem tartalmaz, még akkor is így van ez, ha hűtőben tárolod a felbontott üveget. Úgyhogy én preferálom a kisebb üvegeket, amik mondjuk legfeljebb két evésre való krémet tartalmaznak, és így nem megy semmi kárba.

Rengetegféle receptúra olvasható az interneten, ha kisebb adagot főzök, mint most is, ezt a metódust követem. Természetesen lehet a paprikát nyersen ledarálni is, az is működik.

Sokfajta zakuszkát ismer az erdélyi konyha, a zakuszkát általában onnan eredeztetjük, pedig inkább örmény gyökerekkel rendelkezik. Van babos, gombás, padlizsános, ki melyiket részesíti előnyben. Készítettem már fehér babosat is, az is nagyon-nagyon finom.

A recept, amire mindig vártál: a zseniális túrós pogácsa

Hevert a hűtőmben két negyedkilós csomag túró, amelyeknek sürgősen ki kellett találnom valami elfoglaltságot, mert vészesen közeledett a szavatossági idejük. Mire azonban megszületett a döntés, az egyik túró már a kezébe vette a saját sorsát, és megpenészedett. Ezzel a maga részéről megoldottnak tekintette a problémát, nekem viszont maradt egy másik, még teljesen használható negyedkilós csomagom.

Ebből lett ez a zseniális túrós pogácsa.

A pogácsák valódiak, a háttérbe besegített az AI, ugyanis egy októberi estén nehéz dekoratív fotót lőni a konyhában, főleg ha nem vagy profi fotós...

És amikor azt mondom, zseniális, nem túlzok. Ráadásul a recept annyira egyszerű, hogy szinte sértés lenne különösebb konyhai teljesítményként elkönyvelni az elkészítését.

Egyetlen dologra kell odafigyelni: az időre. Ha azt nem csalod el, nyert ügyed van.

A tésztának ugyanis szüksége van 45 perc pihenésre, a kiszaggatott pogácsáknak pedig további körülbelül 25 percre a tepsin. Ez a két részlet eredményezi azt, hogy ez a pogácsa lesz a repertoárod legzseniálisabb darabja.

A végeredmény pedig? Kívül gyönyörűen aranybarna, belül puha, omlós, finom vajas-túrós pogácsa, amiből az ember csak még egyet vesz. Aztán még egyet. Aztán már teljesen mindegy.

Úgyhogy ha nálatok is árválkodik egy csomag túró a hűtőben, ne várjátok meg, amíg önálló életre kel. Süssetek belőle pogácsát!

Hozzávalók

50 dkg BL55 finomliszt
2 dkg friss élesztő
1,5 dkg só
1 dkg cukor
20 dkg vaj
14 dkg tejföl
25 dkg túró
1 tojás a tésztába
1 tojás a kenéshez
reszelt sajt és szezámmag a tetejére

Elkészítés

A lisztet átszitáljuk, összekeverjük a sóval és a cukorral, majd elmorzsoljuk benne a vajat és az élesztőt. Hozzáadjuk a túrót, a tejfölt és a tojást, majd egynemű, jól formázható tésztává dolgozzuk.

A tésztát letakarjuk, és 45 percig pihentetjük.

Ezután enyhén lisztezett munkafelületen körülbelül 2 cm vastagságúra nyújtjuk, majd tetszőleges méretű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.

A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Letakarva körülbelül 25 percig kelesztjük őket, közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük, alsó-felső sütési módban. 

A pogikat megkenjük a tojással, majd egy részüket reszelt sajttal, a többit szezámmaggal szórjuk meg.

A pogácsákat az előmelegített sütőbe tesszük, és 15–17 perc alatt szép aranybarnára sütjük.

A recept RG konyhájából származik.

TIPP:

Szórhatunk a tetejére füstölt sajtot, szezámmagot, egész mákot vagy más magokat, de el is hagyhatjuk ezeket, elég, ha a tojással lekent pogácsák tetejét késsel berácsozzuk.

Érdemes a vajat kivenni a hűtőből a tészta összeállítása előtt jó fél órával, könnyebben fogjuk tudni elmorzsolni a lisztben. Ez nem omlós tészta, ahol fontos, hogy a vaj hideg legyen.

Én most nem a legkisebb pogácsaszaggatómat használtam, ezek a pogik kétharapásosak. Rajtad múlik, hogy kisebbeket, vagy nagyobbakat szaggatsz-e. Ha nincs spéci szaggatód, használj poharat a művelethez, az is megteszi. Ha pedig nem akarsz a leeső darabokkal bajlódni, nyújtsd a tésztát szögletesre, és késsel kockázd fel.

Thai fűszeres sütőtökleves

Szerencsétlen sütőtök már vagy két hete hányódik a konyhapulton, de még az is lehet, hogy megvan az három is. Nekem magamnak megsütve túl sok, más nem eszi nálunk, most sütőtökös sütihez nem volt kedvem, úgyhogy várt szegény türelmesen a sorsára. Egészen ma délelőttig, amikor is átlényegült egy forró, fűszeres, sűrű levessé.

Imádom a színét, hogy se nem túl sűrű, se nem híg, felpezsdíti a vérkeringésemet a kellemes csípőssége, minden kanálnyi lenyelése egy örömködés. Nekem legalábbis. Van ám másképpen készülő sütőtöklevesem is, nézzétek meg azt is!

Hozzávalók:

2 evőkanál olaj
2 teáskanál piros curry paszta
1 kisebb vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál curry por
1 csapott teáskanál római kömény
2 teáskanál szójaszósz
ízlés szerint só, illetve bors
1 liter zöldségleves

1 dl kókusztej
1 kanadai sütőtök megsütve

Elkészítés:

A tököt negyedekre vágtam, 40 perc alatt megsütöttem.

A felmelegített olajon 3-4 percig pároltam a vöröshagymát, az utolsó percben hozzáadtam a fokhagyma szeletkéket is. Hozzáadtam a curry pasztát, a fűszereket, a héjából kikapart tökhúst, ment rá a szójaszósz is, végül némi együtt pirítás után felöntöttem a tököt a zöldséglevessel.

10 percig forraltam a leveskét, majd merülő mixerrel szépen simára turmixoltam, kellett még bele egy pici só, ment bele a kókusztej, és kész is voltunk. Sajnos korianderem nincs itthon, a petrezselymet egyáltalán nem érzem idevalónak, úgyhogy zöld korona nélkül fogom bekanalazni a levesemet, alig várom, hogy kicsit kihűljön.

TIPP:

Ha rám hallgatsz, a tököt megsütöd előzőleg, és nem főzöd vízben a kockákat. Sokan ugyanis így készítik a sütőtök levest. Szerintem viszont sokkal finomabb lesz az íze, ha a tököt sütjük, itt-ott kicsit karamellizálódik, édessége érvényre jut.

Tálaláskor megszórhatjuk száraz serpenyőben pirított tökmaggal vagy durvára vágott földimogyoróval is, hogy egy kis ropogós elem kerüljön a selymes leves mellé.

Hűvös napok kedvenc levese: fűszeres, tejszínes lencseleves zöldségekkel

Fűszeres Eszternél láttam egy levest, csicseriborsós, paradicsomos, tejszínes cucc volt, ő kenyérrel tunkolta, tőlem ez viszonylag távol áll, nem is annyira szeretem az ázott kenyér állagát, meg nekem a leves valahogy inkább kanállal esik jól. De ez persze egyáltalán se nem fontos, se nem lényeges, mert mindenki úgy eszik, ahogy akar, viszont a vezérhangya megindult az agyamban a leves láttán. Hogy mi lenne, ha nem csicserivel, hanem lencsével...? Esetleg tehetnék bele egy kis répát is... vagy zellerszárat... Meg ha már ott vagyok, egy kevés krumplit is? Mert miért ne? Azt még megfontolás tárgyává teszem, hogy kerüljön-e bele bulgur. Majd meglátjuk a végén. Szerintem ez a leves a sütőtök levesek mellett igen gyakran fog asztalra kerülni a következő hónapokban.

Viszont képzeld, ha a recept végén minden tippemet megfontolod és esetleg alkalmazod is, ebből az egy receptből akár NYOLC különböző levest is főzhetsz. Hát ne mondd, hogy nem ez a hét üzlete!

Hozzávalók:

2 evőkanál olívaolaj

1 nagyobb vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

2 evőkanál sűrített paradicsom

2 közepes sárgarépa

1 nagy zellerszár

1 kisebb burgonya (kb. 150 g)

1 (vagy 2) konzerv lencse (egyenként 400 g)

2 nagy marék fodros kel (kb. 70–80 g, helyettesíthető csíkokra vágott kelkáposztával, de el is hagyható)

1,2 liter zöldség- vagy csirkealaplé (szerencsére volt maradék húslevesem)

2 dl habtejszín (30%-os)

1 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál füstölt pirospaprika

½ teáskanál őrölt koriander

½ teáskanál szárított kakukkfű

1 babérlevél

frissen őrölt fekete bors

só ízlés szerint

kevés chili pehely vagy pul biber (elhagyható)

1–2 teáskanál citromlé a végén

Elkészítés:

A vöröshagymát finomra vágjuk, a fokhagymát felaprítjuk. A sárgarépát megtisztítjuk és felkarikázzuk, a zellerszárat vékony szeletekre, a burgonyát kisebb kockákra vágjuk. A fodros kel vastag levélnyeleit eltávolítjuk, a leveleket falatnyi darabokra tépkedjük, vagy csíkokra metéljük. A konzerv lencsét leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük.

Egy nagyobb lábasban felmelegítjük az olívaolajat, és közepes lángon 5–6 perc alatt üvegesre pároljuk rajta a vöröshagymát. Hozzáadjuk a fokhagymát, és további fél percig pirítjuk.

Belekeverjük a sűrített paradicsomot, és 1–2 percig pirítjuk, hogy kissé karamellizálódjon, és elveszítse nyers, savanykás ízét. Hozzáadjuk a római köményt, a füstölt paprikát, a koriandert, a kakukkfüvet és ízlés szerint a chilit. Néhány másodpercig együtt pirítjuk, ügyelve arra, hogy a paprika ne égjen meg.

Beletesszük a felkarikázott sárgarépát, zellerszárat és a felkockázott burgonyát, alaposan összeforgatjuk a fűszeres alappal, majd felöntjük az alaplével/húslevessel. Hozzáadjuk a babérlevelet, megborsozzuk, és szükség szerint megsózzuk.

Felforraljuk, majd mérsékeljük a hőfokot, és fedő alatt, gyöngyözve főzzük körülbelül 15 percig, amíg a sárgarépa és a burgonya majdnem teljesen megpuhul.

Hozzáadjuk a lecsepegtetett lencsét, és további 5 percig főzzük. Mivel a konzerv lencse már főtt, csak át kell melegítenünk, és hagynunk, hogy átvegye a fűszeres alaplé ízeit.

Végül jöhet a fodros kel, 3–4 percig főzzük, amíg kissé összeesik, de még megőrzi szép zöld színét.

Kivesszük a babérlevelet. A tejszínt egy merőkanálnyi forró levessel elkeverjük, majd visszaöntjük a lábasba. Elkeverjük, és kis lángon még 1–2 percig melegítjük, de már nem forraljuk erősen.

Végül citromlével élénkítjük az ízeket, megkóstoljuk, és ha szükséges, utánafűszerezzük.

TIPP:

Aki húsosan szereti, karikázzon a levesbe 10–15 dkg jó minőségű füstölt kolbászt. Érdemes a főzés elején kissé megpirítani, majd kiszedni, és a visszamaradt zsiradékon megpárolni a hagymát. A kolbászkarikákat a lencsével együtt tesszük vissza a levesbe. (első variáció az alapreceptre)

Én ennél a levesnél a füstölt paprika–római kömény–koriander hármast választanám meghatározó fűszerezésnek. Nagyon jól működik a lencsével, a paradicsommal és a fodros kellel is, de természetesen használhatsz más fűszereket is. (második variáció az alapreceptre, ha más típusú fűszereket használsz, olaszost, görögöst, vagy bármi mást)

Ha kissé sűrűbb, krémesebb állagot szeretnénk, a tejszín hozzáadása előtt kiveszünk két merőkanálnyi levest, botmixerrel pürésítjük, majd visszaöntjük. Így a lencse és a burgonya természetes módon is sűríti a levest, miközben a zöldségek nagy része darabos marad. (harmadik variáció az alapreceptre, félig-meddig krémlevest csináltál belőle)

A citromlevet nem hagynám ki: a tejszín lágyítja az ízeket, a kevés sav viszont szépen kiegyensúlyozza az egészet.

Készíts nagyobb adagot, a felét fagyaszd le. Hálás leszel a tippért fáradt estéken, amikor csak elő kell venned a fagyasztóból a kész levest.

Adhatsz a kész levesbe külön főzött bulgurt, attól még tartalmasabb lesz az étel. (negyedik variáció az alapreceptre)

A burgonyát lecserélheted akár édesburgonyára, akár felkockázott sütőtökre. (ötödik és hatodik variáció az alapreceptre)

A fodros kel természetesen elhagyható, sajnos nálunk még macerás hozzájutni (Fehérvári úti csarnok az Allee felőli részen, az emeleten, szombatonként a Bosnyákon is árulnak a kinti, fedett részen, ott, ahol egy hölgy mindenféle csodás salátákat is árul, valamint a csütörtöki Zuglói Kenyérközösség piacán a Szorgos Gazda is tart többféle típust belőle). Ha végképp nem kapsz, használj kelkáposztát  vagy kínai kelt helyette.

A lencsét lecserélheted apró szemű fehér babra, de csicserire is. (hetedik, nyolcadik variáció az alapreceptre)

És most 19-re lapot húzunk: ha elhagyod belőle a tejszínt, és a levest az alaplé mellett paradicsomlével készíted, megvan a kilencedik variációt. Szívesen! 😊

Egyszerű, de nagyszerű almás sütemény

Várakozik fél kiló túró a hűtőben... egy... ideje. Egy jó hosszú ideje. De persze nem abból sütöttem vasárnap délután, inkább megkértem a férjemet, hozzon egy kiló almát, mert almás süteményt kívántam. Végtelenül egyszerű a recept, maga a sütemény sem egy bonyolult Gerbeaud-kreálmány, mestecukrászok sem dobják magukat hanyatt tőle,viszont kellemes, ízletes, az almától jó szaftos, és holnap kávé mellé is szuper lesz, úgyhogy biztos helye van mostantól a repertoáromban. Nézzétek, milyen pofon egyszerű elkészíteni!

Hozzávalók:

1 kg alma hámozva, kockákra vágva
25 dkg liszt
4 csapott teáskanál sütőpor
egy csipet só
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor (jó, ha van otthon barna cukrod, attól karakteresebb lesz az íz, de a sima kristálycukor is megfelel)
2 db tojás
fél citrom leve és reszelt héja

ha szükséges, egy kevés tej

egy kevés vaníliakivonat

ízlés szerint őrölt fahéj, reszelt szerecsendió (igen, én nagyon szeretem), őrölt szegfűszeg

a tetejére:

5 dkg vaj
5 dkg cukor

Elkészítés:

A cukrot a puha vajjal alaposan elkeverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, azokkal is elkeverjük. Löttyintünk bele egy kevés vaníliakivonatot.

A lisztben elkeverjük a sütőport és a sót, hozzákeverjük a cukros, tojásos, vajas keverékhez. Ezen a ponton ha úgy érezzük, nagyon masszív a tészta, lazíthatjuk egy kevés tejjel. Tegyük a tésztába a reszelt citromhéjat is.

Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, majd kis kockákra vágjuk. Nem kell, hogy nagyon aprók legyenek, de óriásira se hagyjuk őket. Az almakockákat csorgassuk meg citromlével, hogy ne barnuljanak be. Szórjuk meg ízlésünk szerint a fűszerekkel.

Az 5 dkg vajat olvasszuk össze az 5 dkg cukorral, míg a cukor fel nem olvad.

Egy 26 centis tortaformát béleljünk ki sütőpapírral.

A tésztát öntsük bele az előkészített formába, spatulával egyengessük el, majd a tetejére szórjuk rá az almakockákat. Nyomogassuk őket a tésztába, egyengessük el a tetején az almákat.

Öntsük a cukorral összeolvasztott vajat úgy az alma tetejére, hogy lehetőség szerint mindenhová jusson belőle egy kevés az almákon, ez fogja biztosítani, hogy a megsült sütinek szép színe legyen.

180 fokos sütőben, alsó-felső sütésen nálam 50 percet sült.

TIPP:

Én most Gála típusú almából készítettem, kellemesen savanykás volt. Fontos, hogy karakteres ízű legyen a gyümölcs. Jonatán, Ida Red, Gála, Granny Smith egyaránt jó hozzá.

A fűszerezéssel játszhatunk egy kicsit, érdemes azért fűszerezni az almát, hogy kellemes íze legyen. Használhatunk mézeskalács fűszerkeveréket is, én még Amerikából hoztam úgynevezett sütőtök fűszert, abban minden benne van, amit kedvelek. Reszeltem még az almába egy kevés szerecsendiót, tökéletes lett.

A tésztába dobhatunk egy kevés apróra vágott diót is.

Biztosan nagyon finom körtével is.

Őszi saláta

A héten dobtam össze ezt a csodálatos, színes, zamatos salátát, amit mindenkinek és bárkinek szívesen ajánlok a figyelmébe. Természetesen a tartalma a hűtődben található alapanyagokhoz igazítható, de adok egy-két ötletet, mit nem érdemes belőle kihagyni, mitől lesz kellemesen őszi jellegű a salátád. Speciel mi hirtelen sült csirkemellhez köretként ettük, de az mindegy is, minek hívjuk.

Hozzávalók mennyiségi megjelölés nélkül:

kelbimbó

fodros kel felcsíkozva

lilahagyma vékony szeletekre vágva

csicseriborsó

sárgarépa csíkokra reszelve

sült padlizsán kockák

zellerszár vékonyra szeletelve

nektarin kockák (helyettesíthető szőlővel)

A kelbimbót kevés sós vízben roppanósra főzzük, majd kihűtjük. A padlizsánt felkockázzuk, megsózzuk, és félretesszük, hogy kiengedje a levét. Fél óra elteltével leöblítjük, szárazra törölgetjük, majd kevés olívaolajon átsütjük.

A zöldségeket és a gyümölcsöt összekeverjük, majd az öntettel átforgatjuk.

Gránátalmaszirupos vinaigrette

Hozzávalók (egy nagy tál salátához):

6 evőkanál extra szűz olívaolaj
2 evőkanál gránátalmaszirup
1 evőkanál frissen facsart citromlé
1 teáskanál dijoni mustár
1 teáskanál méz (elhagyható, ha a szirup elég édes)
só
frissen őrölt fekete bors

Elkészítés:

A hozzávalókat egy kisebb, csavaros tetejű üvegbe tesszük, és alaposan összerázzuk, amíg egynemű, kissé sűrű öntetet kapunk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, kevés citromlével vagy gránátalmasziruppal igazítunk az ízén.

TIPP:

A felcsíkozott fodros kelt érdemes először egy kevés öntettel alaposan átmasszírozni, így puhább, kellemesebb állagú lesz. Utána mehet hozzá a többi hozzávaló.

Azt ajánlanám, érdemes ebből a salátából nagyobb mennyiséget készíteni, a hűtőben 2-3 napig is eláll. Az öntetet adagonként, a tányérunkon tegyük rá.