Jubileumi poszt - 20 éve eszünk és puffadunk együtt

Húsz év. 2006. szeptember 1-jén írtam meg az első bejegyzést az Ahogy eszik, úgy puffad blogra, ami akkor még a fakanal.freeblog.hu domainen lakott. 

Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy húsz év múlva is itt leszek, több mint két évtizednyi recepttel a hátam mögött, és közben megjelenik az első szakácskönyvem is, valószínűleg elég hitetlenkedve néztem volna rá.

Pedig az egész nagyon egyszerűen kezdődött.

A lányom akkor 19 éves volt, a fiam 16. Nekik kezdtem el írni egy családi receptgyűjteményt. Azt szerettem volna, hogy amikor egyszer majd elkezdenek főzni, legyen mihez nyúlniuk. Legyen összegyűjtve valahol az, amit itthon ettek, amit szerettek, amitől számukra az otthoni étel otthoni étel volt.

Nekem még megvannak anyai nagymamám és anyám kézzel írt receptjei, és őrzök egy legalább nyolcvanéves szakácskönyvet is, ami a Mamié volt. Az én gyerekeim öröksége már más formában született meg: az interneten.

Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből az elektronikus családi receptes dobozból mi minden következik majd.

Akkoriban Magyarországon még alig létezett gasztroblogger, mint olyan. Néhány év múlva már egy tévéműsorban beszéltem arról, mit jelent gasztroblogot írni. Később két évadon át dolgoztam gasztronómiai szakértőként egy kereskedelmi televízió gasztro-reality műsorában, majd két évig a TV Paprika szakmai lektora voltam, ahol közel 900 főzős műsorepizód ment át a kezemen.

Vezettem hetilap gasztro rovatát, írtam recepteket és cikkeket különböző online felületekre. Terveztem és készítettem esküvői vacsorát, főztem ismert embereknek ünnepi alkalmakra, évekig vállaltam karácsonyi főzést családoknak. Közben rengeteget tanultam, új alapanyagokat, konyhákat, technikákat ismertem meg, és természetesen főztem tovább itthon is.

A blog pedig közben tette a dolgát, persze nem magától, szorgalmasan tettem bele a tartalmakat. Mert most már így hívjuk: tartalomgyártás.......

És ami talán a legfontosabb: teljesítette azt a feladatot, amiért húsz éve létrehoztam. A gyerekeim megtanultak és megszerettek főzni, és ma is használják azt a receptgyűjteményt, amit eredetileg nekik kezdtem írni.

A blogból pedig lett egy könyv.

Idén ugyanis történt valami, ami húsz évvel ezelőtt még végképp elképzelhetetlen lett volna számomra: megjelent az Anya főztje című szakácskönyvem.

Tulajdonképpen visszatértünk a kiindulóponthoz. Ami egy családi receptgyűjteménynek indult az interneten, abból húsz év elteltével valódi, kézbe vehető szakácskönyv lett.

A könyvbe családunk sok év alatt kipróbált és megszeretett receptjeiből válogattam. Olyan ételeket szerettem volna megmutatni, amelyeket valóban főzünk és eszünk. A könyv fotóit a lányom készítette, aki annak idején – a konyhát nagy ívben kerülő kamaszként – az egyik fő oka volt annak, hogy egyáltalán létrejött ez a blog. Az életnek van humora.

A képeken pedig pontosan azok az ételek vannak, amelyeket elkészítettem, és amelyeket a fotózás után jó étvággyal megettünk. Nem egy elképzelt magazinéletet akartam megmutatni, hanem a mienket.

És itt még nincs vége, terveim szerint ugyanis lesz második könyv.

A koncepciója megvan, a receptek válogatását elkezdtem, és ha sikerül úgy megvalósítanom, ahogyan most a fejemben létezik, a szerkezete kissé eltér majd a megszokott szakácskönyv-formátumoktól. Többet egyelőre nem mondok róla.

És akkor ünnepeljünk!

Húsz év azért mégiscsak húsz év, úgyhogy szeretnék adni valamit annak, aki velem ünnepel.

Összeállítok egy személyes gasztro-ajándékcsomagot. Kerül bele valami a saját szakácskönyv-gyűjteményemből, néhány különlegesebb fűszer, amit az utazásaimról hoztam, és készítek bele saját kezűleg valamit én is.

Hogy pontosan mit? Legyen igazi meglepetés.

A játékhoz nézz körül a blogon, válassz egy receptet, amelyet már elkészítettél, vagy amelyiket szívesen elkészítenéd, és ennek a receptnek a címét írd meg a jubileumi Facebook-poszt alatt kommentben.

Ha pedig van kedved, azt is írd meg, mióta olvasod az Ahogy eszik, úgy puffad blogot. Nagyon kíváncsi vagyok, vannak-e még itt olyanok, akik szinte a kezdetektől velem vannak.

A válaszolók közül egyvalaki kapja meg az általam összeállított jubileumi gasztrocsomagot.

Húsz évvel ezelőtt két gyereknek kezdtem recepteket gyűjteni. Fogalmam sem volt róla, hányan fogják még olvasni őket. Mostanra pedig építettem egy kis híján 23.000 tagot számláló közösséget, ami nagyon nagy öröm számomra.

Köszönöm mindenkinek, aki valamikor ebben a húsz évben idetalált, sőt, itt is maradt. Annak is, aki 2006 óta olvas, és annak is, aki tegnap kattintott ide először. Terveim szerint még sok-sok használható, nem túlbonyolított, ízletes receptet osztok meg veletek.

Paradicsomkonzerv házilag

Augusztusban, amikor egyszerre rengeteg jó, érett paradicsom van, érdemes néhány üveggel eltenni belőle télire. Én San Marzanót használok hozzá, mert húsos, kevés benne a mag, és főzéshez szerintem az egyik legjobb paradicsomfajta. Nem véletlenül használják ezt az olaszok is, márpedig az köztudott, hogy a taljánok paradicsom fronton verhetetlenek. Ráadásul ma már nem úgy néznek rád a piacon, ha ezt a fajtát keresed, mintha a Holdról érkeztél volna.

Az eltevésnek ezt a módját még sosem próbáltam, nagyon kíváncsi leszek, hogy fog beválni télen, amikor csak leveszek egy üveget a polcról, és máris van kéznél egész paradicsom és sűrű, ízes paradicsomlé. Tésztaszószhoz, pizzához, ragukhoz, levesekhez is remek alapanyag.

Hozzávalók:

érett San Marzano paradicsom (nekem most kb. 10 kg volt)
friss bazsalikom
só

Elkészítés:

A paradicsomokat alaposan megmosom és átválogatom. Eltevéshez csak teljesen egészséges, sérülésmentes darabokat használok.

A szép, egész San Marzanókat szorosan a tiszta, kifertőtlenített üvegekbe rakom. A paradicsomok nyersen, hámozatlanul kerülnek az üvegbe. Természetesen le is húzhatod a héját, de én ezzel most nem akartam bajlódni. Az üvegekbe dugtam egy-egy szál friss bazsalikomot is.

A felöntőléhez a maradék paradicsomot feldarabolom, a sérült részeket kivágom, majd leturmixolom, lábasba öntöm, felforralom, és körülbelül 5 percig erősen, bugyogva főzöm.

A keletkezett habot leszedem a tetejéről egy szűrővel, illetve néhány teáskanálnyi sót is adok hozzá.

A forró paradicsomlével felöntöm az üvegekben lévő egész paradicsomokat. Érdemes közben egy kicsit megmozgatni az üvegeket, hogy a lé mindenhová bejusson a paradicsomok közé, és minél kevesebb levegő maradjon bennük. Én ehhez egy műanyag kancsót használtam, így nem folyt égbe-világba a lé.

Az üvegek peremét tisztára törlöm, szorosan rájuk csavarom a tetőt, majd következik a vizes dunszt.

Egy nagy fazék aljára konyharuhát teszek, erre állítom az üvegeket úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Vizet öntök köréjük, lassan felmelegítem, majd az üvegeket a gyöngyöző vízben kidunsztolom. Mivel én türelmetlen fajta vagyok, és az üvegek amúgy is melegek voltak a paradicsomlétől, forró vizet öntöttem a fazékba, ezzel is gyorsítva az ügymenetet. 40 percet töltöttek az üvegek a bugyogva forrdogáló vízben.

Ezután hagyom őket kihűlni a vízben. Amikor teljesen kihűltek, ellenőrzöm, hogy minden tető megfelelően behúzódott-e, és mehetnek is a kamrapolcra.

Mire használható?

Szinte mindenhez, amihez év közben konzerv paradicsomot vennénk elő. Az egész paradicsomot villával, vagy kézzel össze lehet törni egy gyors tésztaszószhoz, turmixolható pizzaszósznak, kerülhet raguba, levesbe, húsos vagy zöldséges ételekbe.

A sót, fokhagymát, hagymát, bazsalikomot, oregánót majd akkor kapja meg, amikor eldől, milyen étel készül belőle. (A leturmixolt, főtt lébe azért kerül valamennyi só.)

TIPP:

Ha lehúznád a paradicsom héját, vágj egy kis keresztet az aljára, tedd 30–60 másodpercre forró vízbe, majd hidegbe: ezután könnyen lejön a héja.

A tető és az üveg pereme legyen teljesen tiszta, különben nem biztos, hogy megfelelő vákuum alakul ki.

Érdemes kisebb, 5–7 decis üvegeket használni: egy üveg általában pont elég egy tésztaszószhoz vagy pizzához, és felbontás után nem kerülgeted napokig a hűtőben a maradékot.

Nyári saláta kerti zöldségekkel és farróval

Ez az étel is az olasz konyha gyöngyszeme. Nagyon ajánlom az elkészítését, mert az ugye alap tulajdonság, hogy csodálatosan finom, de egészséges is, kiadós is, eheted salátának, köretnek, ahogy akarod.

A farro egy ősi búzaféle, amely különösen az olasz konyhában népszerű; főzés után enyhén diós ízű, kellemesen rugalmas, harapható marad. Salátákhoz, levesekhez és köretekhez is használható, nagyjából úgy, ahogyan nálunk az árpagyöngyöt, vagyis a gerslit szokás. Olyannyira, hogyha nem akarsz beruházni egy csomag farróba, nyugodtan használhatsz helyette gerslit is. Vagy bulgurt, barna rizst.

Hozzávalók 4 főre:

15 dkg farro
1 kisebb padlizsán
1 piros kaliforniai paprika
1 cukkini
néhány rózsa brokkoli
30 dkg sárga és piros koktélparadicsom
1 konzerv csicseriborsó leszűrve
2-3 ág friss bazsalikom
2 teáskanál szárított oregánó
ha van kéznél, friss petrezselyem a tetejére
extra szűz olívaolaj
só
frissen őrölt bors
friss kecskesajt a tálaláshoz, ha nem jutsz hozzá, lehet feta is

Elkészítés:

A farrót alaposan átöblítjük, majd bő, sós, forrásban lévő vízben a csomagoláson feltüntetett ideig főzzük. (kb. 215 perc) Akkor jó, ha megpuhult, de még kellemesen harapható.

Közben a padlizsánt és a cukkinit kisebb kockákra, a paprikát hasonló méretű darabokra vágjuk. Egy nagy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat melegítünk, hozzáadjuk a zöldségeket, megsózzuk, és közepesen erős lángon 10–15 perc alatt puhára, enyhén pirultra sütjük. A párolás vége felé jutott eszembe, hogy nem árt a zöldségkeveréknek, ha kap egy kis balzsamecetet, ezért aztán kapott egy-két evőkanálnyit.

A koktélparadicsomokat félbevágjuk, és egy nagy tálba tesszük a főtt csicseriborsóval. Hozzáadjuk a kézzel kisebb darabokra tépkedett bazsalikomleveleket és az oregánót. Meglocsoljuk kevés olívaolajjal, enyhén megsózzuk, majd összeforgatjuk.

A megfőtt farrót alaposan leszűrjük, még melegen a paradicsomos-csicseriborsós keverékhez adjuk, majd beleforgatjuk a sült padlizsánt, paprikát, brokkolit és cukkinit is.

Megkóstoljuk, szükség szerint sózzuk, borsozzuk, és ha kívánja, még kevés extra szűz olívaolajjal meglocsoljuk.

Tálaláskor friss kecskesajtot, annak hiányában fetát morzsolunk a tetejére.

Tipp: Langyosan és hidegen is nagyon finom, ezért előre is elkészíthető. Ha hűtőből tálaljuk, érdemes fogyasztás előtt egy kicsit szobahőmérsékleten hagyni, és friss olívaolajjal átforgatni.

Volt a mélyhűtőben egy csomag edamame bab, abból is tettem bele egy bőkezű adaggal, úgy másfél maroknyi lehetett, az is nagyon kellemesen simult az összhatásba. Természetesen ha nincs otthon edamaméd, elhagyod.

Hol kapható farro?

Itthon elsősorban olasz élelmiszereket árusító üzletekben és webáruházakban érdemes keresni, például a Buonóban. Bioboltokban és nagyobb, olasz élelmiszert forgalmazó delikát üzletekben is előfordulhat; farro perlato néven keressétek, ez a hántolt, gyorsabban fővő változat, amely salátákhoz különösen jó.

A szicíliaiak kedvenc padlizsános tésztája (Pasta alla Norma)

Nem vagyok hibátlan ember. Egyik gyengeségem, hogy nagyon, de nagyon nehezen állok ellen a nyári zöldség- és gyümölcs dömpingben a kínálatnak, és ez akkor is igaz, ha már a vásárlás pillanatában pontosan tudom, hogy már megint túl sok mindent vásároltam. Ha most végiggondolom, milyen zöldségek várakoznak a hűtő fiókjában, már ég az arcom... 

Ez a kísértésnek való ellenállási képtelenség bizony a padlizsánnál is előjön, mert hát hogy lehet nem hazavinni azt a csodás, gömbölyded alakú, mélylila, feszes héjú padlizsánt, ami 5-600 forintos kilónkénti áron kelleti magát a standokon? Na ugye...

Úgy tűnik, akaratomon kívül rá vagyok kattanva a szicíliai konyhára, de hát mit tegyünk, ez van, ezt kell szeretni 😁

Hozzávalók (4 személyre):

35 dkg rigatoni vagy penne, esetleg farfalle
1 nagyobb padlizsán
7 dl passata vagy hámozott konzervparadicsom
3 gerezd fokhagyma
1 kisebb vöröshagyma
4-5 evőkanál extra szűz olívaolaj
olaj a padlizsán sütéséhez
8-10 bazsalikomlevél
10-15 dkg  reszelt pecorino/parmezán/juhtejből készült feta
só
frissen őrölt fekete bors
csipetnyi chilipehely (elhagyható)

Elkészítés:

A padlizsánokat hámozzuk meg csíkosan, majd héjastól vágjuk kb. 3 cm-es kockákra, enyhén sózzuk meg, majd hagyjuk állni 20-30 percig. Ezután papírtörlővel itassuk le róluk a nedvességet. Ha óvatosak vagyunk, és semmiképp nem akarunk belefutni a keserű padlizsán miatti mérgelődésbe, a besózás után le is öblíthetjük a zöldséget, majd utána töröljük szárazra.

Forró olajban több részletben süssük aranybarnára és ropogósra a padlizsánkockákat, majd szedjük papírtörlőre.

Közben az olívaolajon dinszteljük üvegesre az apróra vágott hagymát, adjuk hozzá a fokhagymát, majd öntsük rá a paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk, ha szeretjük, kevés chili is kerülhet bele. Lassú tűzön főzzük 20-25 percig, amíg a szósz besűrűsödik.

A végén keverjük bele a bazsalikomlevelek nagy részét, majd óvatosan forgassuk hozzá a sült padlizsán felét. A másik felét hagyjuk a tálaláshoz, hogy megőrizze a ropogósabb állagát.

A tésztát bő, sós vízben főzzük al dentére, majd egy kevés főzővízzel együtt forgassuk a paradicsomos szószba.

Tálaláskor szórjuk rá a félretett sült padlizsánt, bőségesen reszeljünk rá sajtot, díszítsük és ízesítsük friss bazsalikommal, végül locsoljuk meg néhány csepp extra szűz olívaolajjal.

Tipp

Ha szeretnéd még intenzívebbé tenni az ízeket, a padlizsánt nem olajban, hanem 220 °C-os sütőben, kevés olívaolajjal meglocsolva, enyhén sózva süsd aranybarnára. Így könnyebb lesz az étel, ugyanis a padlizsán híres arról, hogy a jóisten olaját is képes magába szívni, ha serpenyőben sütöd.

Nyugodtan megsütheted a padlizsánt akár előző nap is, ha van időd, másnap ezzel lerövidítheted a főzésre szánt időt.

Ha van otthon saját készítésű, fűszeres paradicsomszószod, mint ahogy nekem is van, még egyszerűbb lesz az életed, hiszen csak sütnöd kell a padlizsánt, aztán mehet a szószba, és kész is vagyunk.

Az eredeti Pasta alla Normát leggyakrabban rigatonival készítik, de egy jó minőségű penne is tökéletes hozzá. A lényeg úgyis a padlizsán és a paradicsomszósz.

Nem autentikus megoldás ugyan, de meggyőződésem, hogyha a tányéron a kitálalt tésztára reszelünk egy kevés friss citromhéjat, az nagyon jót tesz az ízeknek. Mindenesetre ezt a lépés Szicíliában nem reklámoznám hangosan.

Serpenyős burgonya kaprival, olajbogyóval és bazsalikommal

Mi kérem rendes sváb család vagyunk, élünk-halunk a krumpliért. A magyarországi sváb konyhában  rengeteg a krumplis étel: krumplis tésztaféleségek, nudli/Schupfnudel, gombócok, krumplilevesek, főzelékek, hagymás krumpli, krumplisaláták, tepsis-sült krumplis ételek, illetve olyan tészták, amelyekbe maga a burgonya kerül. A sváb paraszti konyhának a krumpli–liszt–káposzta–hagyma–zsír tengelye eléggé jellegzetes volt.

Szóval nálunk nagyon fogy a krumpli, olyannyira, hogy ma például az ebédnek is a középpontját képezte, és vacsorára is barackos gombóc lesz, abban is található némi burgonya.

Na de beszéljünk erről az olasz, közelebbről szicíliai... hát nem is tudom... köret ez? vagy saláta? Mindegy is, hogy nevezzük, csoda jó, egyszerű étel. Az összetevői némiképp hasonlítanak a szicíliai burgonyasalátáéhoz, de ez meleg étel - bár hidegen is zseniális -, úgyhogy inkább nem is nevezném salátának.

Hozzávalók 2 főre:

40 dkg burgonya
2 fej vöröshagyma
egy marék magozott olajbogyó
1 evőkanál kapribogyó
friss bazsalikom
3 evőkanál borecet (akár fehér, akár vörös)
1,5 evőkanál cukor
só
bors
oregánó
olívaolaj

Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, majd egy tál hideg vízbe tesszük 10 percre, hogy a felesleges keményítő kiázzon belőle.

Az ecetbe belekeverjük a cukrot, hagyjuk, hogy feloldódjon, félretesszük.

A burgonyát leszűrjük és szárazra töröljük. Egy nagy serpenyőben annyi olívaolajat melegítünk, hogy az olaj teljesen beterítse az edény alját. Felmelegítjük, majd a krumplikockákat beleszórjuk, addig pirítjuk nagy lángon, amíg szép színt nem kap minden kocka.

A hagymát meghámozzuk, félbe vágjuk, majd a feleket harmadba, és a gerezdeket rétegekre bontjuk. Amikor a krumpli színt kapott, a hagymát beletesszük a serpenyőbe, kisebbre vesszük a tüzet alatta és lefedjük. Addig pároljuk a serpenyő tartalmát, amíg a burgonya át nem puhult teljesen, illetve a hagyma is puha lett.

Ekkor elvégezzük az utolsó simításokat. Lekapcsoljuk a lángot, sózzuk, borsozzuk az ételt, megszórjuk az oregánóval, és ráöntjük a cukros ecetet. Lépjünk hátra ilyenkor, mert a serpenyő tartalma még forró, az ecet egy másodperc alatt felmelegszik és arcon csap minket, ha nem vigyázunk.

Keverjük át az ételt, adjuk hozzá az olajbogyót és a kaprit, szórjuk meg a feltépkedett bazsalikommal, és tálaljunk.

TIPP:

Adhatjuk magában könnyű ebédként, de tökéletes mellé bármilyen csirke, rántott, párizsias, natúr, ahogy szeretnénk. Én ma grill sajtot sütöttem mellé, azzal is csodás volt.

Nem csak melegen finom, hanem ha szobahőmérsékletűre hűlt, akkor is nehéz megállni, hogy el ne csipegessük a maradékot.

Szicíliai burgonyasaláta kánikula idejére

Olyan egyszerű, mint a hanyattesés, és annyira finom, hogy szinte lehetetlen abbahagyni. Ez a szicíliai burgonyasaláta végtelenül egyszerű, és mint az ilyen ételek általában, csodálatos, éppen azért, mert a jó alapanyagok teszik a dolgukat, és nem szorulnak semmiféle Michelin-csillagos csavarra.

Hozzávalók:

3-4 darab közepes burgonya
1 nagy lila sonkahagyma, jó, ha nem nagyon erős, inkább édes
egy nagy marék koktélparadicsom
friss bazsalikom
15 szem olívabogyó, természetesen lehet több is, kevesebb is, ahogy szereted
1 evőkanál kapribogyó, leöblítve, az se árt neki, ha leitatod a vizet róla papírral
só
bors
2 evőkanál enyhe ecet (borecet, almaecet)
1 teáskanál szárított oregánó
jó minőségű olívaolaj

Elkészítés:

A burgonyákat megfőzzük héjában, ha elkészült, leöblítjük hideg vízzel, hogy hűljön kicsit, meghámozzuk, felkockázzuk. Én most tányérra téve betettem a hűtőbe, mert ebben a melegben sokáig tartott volna, hogy kezelhető állapotba kerüljön, így meg néhány perc után lehetett is belekeverni a salátába.

A lilahagymát felkarikázzuk, megsózzuk, megkínáljuk az ecettel, és kézzel át is masszírozzuk a hagymakarikákat, hogy a só és az ecet elkezdhesse megdolgozni azt. Félretesszük.

A paradicsomokat félbe vágjuk, a bazsalikomot összetépkedjük.

Ha a burgonya kihűlt, összeállítjuk a salátát, azaz mindent egy salátás tálba halmozunk, meglocsoljuk olívaolajjal, ha kell, még utána sózunk, bár erre a kapri, az olajbogyó és a hagymánál használt só miatt nemigen lesz szükség, de ki tudja?

Átkeverjük a salátát és tálaljuk. Én nem tenném hűtőbe, legjobb, ha annyit készítesz, amennyi egyszerre elfogy, és hidd el, el fog fogyni.

TIPP:

Természetesen nem muszáj magában enni ezt a csodálatos ételt, adhatsz mellé csirkét, sajtot, tofut, amit szeretsz. Speciel nekünk elég volt önmagában is vacsorára.

Jó, ha többféle paradicsomot használsz, nem csak a színe miatt, az ízek is fontosak. Az egyik paradicsom édesebb, a másik savanyúbb, gyönyörű összhangot lehet így létrehozni.

Használhatsz fehér hagymát is a lila helyett, de a lila még az összképen is javít a színével.

Cukkinis püspökkenyér pekándióval

Árválkodott a hűtőben két közepes cukkini. (És tegnap este Mária barátnőm meglepett még három gyönyörű darabbal.) Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor a lányom a tanyáról olyan ütemben küldte fel nekünk a cukkinit, hogy alig-alig volt időm feldolgozni a termést. Hát, ez úgy tűnik, a múlté... A tanya, ahol élnek, az Alföld közepén van, és ennél nem is mondanék most többet.

Nos, a cukkinik nem mehetnek veszendőbe, még ha nem a tanyáról származnak, akkor sem.

A recept mondhatjuk azt, hogy a saját fejlesztésem, egy régebbi receptemet vettem alapul, és tupíroztam még sokkal jobbá. Remélem, nektek is ízleni fog.

Hozzávalók:

3 tojás
18 dkg barna cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
40 dkg finomra reszelt cukkini, héja nélkül (alaposan kinyomkodva)
1 kisebb alma finomra reszelve, héja nélkül (enyhén kinyomkodva)
10 dkg vaj
0,8 dl semleges ízű növényi olaj
32 dkg finomliszt
1½ teáskanál sütőpor
½ teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
2 teáskanál őrölt fahéj

1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
½ teáskanál frissen reszelt szerecsendió (én imádom, még többet is tettem ennél)
10 dkg durvára vágott dió
5 dkg durvára vágott pekándió
1 nagy marék mazsola, rumba vagy narancslébe áztatva

A tetejére:1-2 evőkanál barna cukor
néhány fél pekándió vagy durvára vágott dió, vagy esetünkben elnegyedelt szilvák (jó hozzá a sárgabarack is)

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 180 °C-ra (alsó-felső sütés). Vajazzunk ki és lisztezzünk ki egy nagyobb püspökkenyérformát (25x13 cm általában a méretük, az enyém 30x11-es), vagy készítsünk elő két kisebb formát.

A vajat egy kisebb lábasban közepes lángon olvasszuk fel. Hagyjuk gyöngyözni, amíg aranybarnára nem pirul, és kellemesen mogyorós illata nem lesz. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg! Húzzuk le a tűzről, és hagyjuk néhány percig hűlni.

Az összeállítás leírása hosszú és bonyolultnak tűnhet, de nem az. Csak mint egy muffinnál: száraz anyagok, nedves anyagok, összekeverés, slussz.

Jönnek a száraz anyagok: A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval, a fahéjjal és a szerecsendióval.

Utána a nedvesek: Egy nagy tálban habverővel keverjük össze a tojásokat a barna cukorral. Adjuk hozzá a vaníliakivonatot, a barnított vajat és az olajat, majd keverjük simára.

Összeállítás: Forgassuk bele a reszelt cukkinit, amit alaposan nyomkodjunk ki a levétől, és a finomra reszelt almát is.

Ezután több részletben adjuk hozzá a lisztes keveréket, és spatulával éppen csak dolgozzuk össze. Végül forgassuk bele a diót, a pekándiót és a lecsepegtetett mazsolát. Ügyeljünk arra, hogy a tésztát ne keverjük túl.

Simítsuk a masszát a formába, szórjuk meg a tetejét barna cukorral, majd rendezzünk rá néhány fél pekándiót vagy durvára vágott diót, esetleg ha van otthon gyümölcs, mehet rá szilva, sárgabarack.

Süssük 60-70 percig (két kisebb formában 50-60 percig), amíg a közepébe szúrt tű tisztán ki nem jön.

A megsült süteményt hagyjuk a formában 15 percig pihenni, majd borítsuk rácsra, és hagyjuk teljesen kihűlni.

Tipp:

Ez a sütemény másnap talán még finomabb, mint frissen. A barnított vaj, a fahéj, a szerecsendió és a barna cukor ízei szépen összeérnek, a cukkini és az alma pedig gondoskodik róla, hogy a tészta napok múlva is puha és szaftos maradjon.

Nem az a piskótaszerű, légiesen könnyű sütemény, de kávéval, teával irtó kellemes.

Nyári zöldbableves tejföllel, sok zöldséggel

Végre eljött az én időm, megjelent a piacon a zöldbab. Ez is olyan zöldség, amiből én csak akkor főzök, amikor éppen szezonja van. Nem tudnám okát adni, de nem főzök sem főzeléket, sem levest, sem rakott ételeket mirelit zöldbabból. Tényleg nem tudom, miért, nem idegenkedem a fagyasztott zöldségektől, megértem a praktikumukat, de akárki akármit mond, a fagyasztott bab nem olyan, mint a friss. Kész, ennyi. 

Nem telhet el nyár palócleves és zöldbabfőzelék nélkül, ez utóbbi rengeteg friss petrezselyemmel persze, és most megkívántam egy kis savanykás levest is, sok tejföllel, úgyhogy mivel a zsenge zöldbab volt az első, amit a szombati piacon a Bosnyákon megláttam, nem volt további kérdés a hétvége menüjét illetően.

Hozzávalók 4 személyre:

30-40 dkg zöldbab
1 kis fej vöröshagyma, vagy egy teáskanál vöröshagyma krém
2 kis szál sárgarépa
1 kis szál fehérrépa
1 közepes burgonya
1 szál szárzeller, lehetőleg levelesen, ha ez nincs, akkor egy-két szál zellerzöld
2 gerezd fokhagyma
1 púpos evőkanál liszt

1 teáskanál pirospaprika
3 evőkanál olaj
2 evőkanál 20 %-os tejföl
só
bors

ízlés szerint egy kevés ecet

Elkészítés:

A vöröshagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, a babot 3 centis darabokra, a sárgarépát, ha vékony, karikákra, ha vastagabb, fél karikákra, a fehérrépát ugyanígy, a krumplit pedig kis kockákra vágjuk.

Egy evőkanál olajon a kétféle hagymát elkezdjük párolni, mivel igen kevés alatta az olaj, figyeljünk nagyon oda, hogy ne égjenek meg.

Néhány perc párolás után rádobjuk a répákat és a babot. Sózzuk, borsozzuk, beletesszük a levesbe a zellerzöldet vagy -szárat, majd felöntjük forrásban lévő vízzel a zöldségeket. Jó, ha ellepi a víz az edényben lévő dolgokat. Főzzük úgy 6-8 percig, ekkor tegyük a levesbe a burgonyát, aminek tényleg csak néhány perc fog kelleni, tekintve, hogy azt is kicsire vágtuk.

A maradék olajból a liszttel és a pirospaprikával a szokásos módon rántást készítünk.

Ha a levesben minden zöldség megpuhult, a rántást felengedjük egy kevés hideg vízzel, a levesbe öntjük, egy-két percig forraljuk.

Megkóstoljuk, ha kell, még sózunk, borsozunk, végül belekeverjük a tejfölt is.

A tejföl után érdemes még egy kóstolást végezni, és ha nem elég pikánsan savanykás a leves, tehetünk bele egy gondolatnyi ecetet, de el is hagyható, ki hogy szereti.

Aszalt paradicsom pesto

A legjobb módszer arra, hogy finomat együnk, és nagyon gyorsan végezzünk a főzéssel, ha készítünk egy adag tésztaszószt. Pestót nemcsak bazsalikomból és parmezánból lehet összedobni, hanem  aszalt paradicsomból is. Nem tudunk vele mellényúlni, imádni fogja a család. Légmentesen lezárva a hűtőben egy hétig tárolható.

Hozzávalók:

1 csésze napon szárított, olajban eltett paradicsom

2 gerezd fokhagyma

1 maréknyi friss bazsalikom

1 csésze reszelt parmezán

1 csapott teáskanál só

néhány tekerésnyi bors

olívaolaj

Elkészítés:

A paradicsomokat szedjük ki az olajból, tegyük egy késes betétű aprítógép tartályába. Az olajat ne öntsük ki! Tegyük a tartályba még a fokhagymát, a bazsalikomot, a sót, borsot, néhányszor forgassuk meg az alapanyagokat a gépben. Ezután adjuk hozzá a sajtot, és még annyi olajat (nyugodtan használjuk azt az olajat, ami a paradicsomon volt), hogy pestoszerű masszát kapjunk. Ennek az olajossága ízlésünktől függ, ehhez mérten adagoljuk az olajat. Nincs más dolgunk, mint átmelegíteni a pestót egy serpenyőben, és hozzáadni a kifőtt tésztát. A maradékot hűtőben tároljuk!

Nektarinleves a legforróbb nyári napokra

Ma reggel, amikor kinyitottam a szemem, már tudtam, hogy ez sem az a nap lesz, amikor órákig szeretnék a tűzhely mellett állni. Ma Budapestre 40 fokot jósoltak, és  az az érzésem, hogy most nem is tévednek. A város szinte fuldoklik a hőségben.

Nálunk ilyenkor teljesen átalakul a konyha, aminek elsődleges oka, hogy én magam is átalakulok, mégpedig egy mozdulni nem képes, fáradt pacnivá, ami nem nagy csoda, hiszen legalább másfél hete nem alszom a hőségtől. De, van légkondink az egyik szobában, de az nem elég.

Napok óta nem főzök hagyományos értelemben, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó tovább fűteni a lakást. Már azt is túlzásnak éreztem, hogy tegnap megfőztem két cső kukoricát. Görög- és sárgadinnyét kockázok, ananászt hámozok, ez a maximum teljesítményem. Még elővehetném a vanília jégkrémet is, alighanem hamarosan arra is sor kerül majd.

Az air fryer most a legjobb barátom: gyorsan elkészül benne minden, a maradék sült csirkéből pedig salátával, joghurtos öntettel és tortillával pillanatok alatt vacsora lesz.

Ebédre viszont valami igazán hűsítőre vágytam, így készült ez a nektarinleves. Igazából egy selymes, gyümölcsös turmix, amelybe a nektarinok mellé került egy érett őszibarack is. Tejszín, tej és egy kis joghurt teszi krémessé, a végeredmény pedig annyira frissítő, hogy szinte desszertnek is beillik.

Ha nálatok is tombol a hőség, remélem, ez a leves egy kis felfrissülést hoz majd.

Hozzávalók:

5 db nektarin

1 db őszibarack (ennyi volt itthon, ha nem lett volna, csak nektarint használok)

2 dl habtejszín

2 dl tej

3 evőkanál görög joghurt

2 evőkanál porcukor

1 evőkanál vanília kivonat

Elkészítés:

A gyümölcs héjastól került a turmixgép poharába, az összes többi ment utána. Krémesre turmixoltam és behűtöttem. Bármilyen gyümölcs jó hozzá "betétnek".

TIPP:

Megszórhatod tálaláskor szárazon pirított mandula forgáccsal.

Ha nem elég hideg a leves, de már tálalnod kell, egy jégkocka csodákat tesz.

Tejszínhabbal is pompás... de el tudok benne képzelni egy gombóc vanília fagyit is.

Mexikói fűszerkeverék házilag

Taco, burrito, enchilada, quesadilla, fajita - hallottad már ezeket a neveket? Ismerős valamelyik? Ha igen, most itt az alkalom, hogy otthon is kipróbáld az ízeiket. Ezek a mexikói konyha gyöngyszemei, amiket érdemes nekünk is kipróbálni. 

A mexikói ételeket sokan talán túl csípősnek vagy túl különlegesnek gondolják, pedig valójában a legtöbb ott használt íz ismerős. A paprika, a fokhagyma, a hagyma és az oregánó mind olyan fűszerek, amelyeket mi is gyakran használunk, csak egy kicsit más arányban.

Ez a házi fűszerkeverék karakteres, mégis könnyen megszerethető. Ha egyszer elkészítjük, hetekig kéznél lesz, és pillanatok alatt feldobhatunk vele egy egyszerű vacsorát.

2 rész pirospaprika

2 rész őrölt római kömény

1 rész fokhagymapor

1 rész hagymapor

1 rész oregánó

1/2 rész őrölt fekete bors

1/2 rész chili  pehely vagy őrölt chili

A keverék lelke a pirospaprika, amely szép színt és kellemes, édeskés ízt ad. A római kömény már kevésbé ismert nálunk, de nem kell megijedni tőle: nem ugyanaz, mint a hagyományos kömény. Enyhén földes, meleg aromája adja a mexikói ételek jellegzetes ízét. A fokhagymapor és a hagymapor mélységet adnak az ízeknek, az oregánó friss, fűszeres illatot kölcsönöz, a fekete bors kellemes csípősséget, míg a chili mennyiségével mindenki a saját ízléséhez igazíthatja az erősséget.

Mire használjuk?

-darált húsból készült taco- vagy burritótöltelékhez

-csirkemell vagy sertéshús fűszerezésére

-grillezett húsokhoz és zöldségekhez

-sült burgonyára vagy édesburgonyára szórva

-babos, kukoricás egytálételekhez

-paradicsomos ragukhoz

-tejfölbe vagy görög joghurtba keverve mártogatósnak

Ha előre elkészítjük és jól záródó üvegben tároljuk, mindig lesz kéznél egy olyan fűszerkeverék, amellyel néhány perc alatt új ízt adhatunk a hétköznapi fogásoknak. Nem kerül bele ízfokozó, felesleges adalékanyag vagy túl sok só – csak a fűszerek tiszta, természetes íze.

Mivel nálunk nagy kedvenc a csirkével, salátával töltött tortilla (még a szakácskönyvembe is bekerült a receptje), mindig tartok itthon ebből a fűszerkeverékből, vagy a csirkére szórom sütés előtt, vagy a joghurtos öntetbe keverem, mikor milyen kedvem van. Hihetetlenül egyszerű, mégis rengeteget ad az ételekhez.