Zakuszka

Tulajdonképpen terveztem én zakuszka főzést, sőt, már azt is kitaláltam, hogy az alapanyagot Kecskeméten, a Bács Zöldértnél fogom megvenni. Aztán a terv terv maradt. Egészen szombat reggelig, amikor megláttam a Bosnyákon, kedvenc piacomon egy fiatalembert, aki hangos szóval hirdette a portékáját. A kápiát 495 forintért, a padlizsán kilóját 500-ért adta. Mivel előtte láttam egy másik standon kápiát 1200-ért, egyetlen perc gondolkodás sem kellett hozzá, hogy becsattanjak a fiú előtt várakozók közé. Így aztán elkészült a zakuszka első adagja. Remélem, két hét múlva is lesz még neki paprikája és padlizsánja, mert egy ugyanekkora adagnak bizony gond nélkül találnék gazdát...

Hozzávalók:

2-3 kg kápia paprika
6 közepes nagyságú padlizsán
4 db közepes vöröshagyma
1 közepes fej zeller
5 gerezd fokhagyma
1 dl olaj
só
bors
3 db babérlevél (vagy őrölt babér, az még jobb, nem kell halászni a krémből)
7 dl paradicsom passata
ízlés szerint egy evőkanál ecet (elhagyható)

Elkészítés:

Puhára sütjük a padlizsánokat. Ez legjobb persze, ha parázson történik, én Budapesten a panel lakásomban ezt nem tudom prezentálni, és a platnin sütéssel sincs kedvem napokra bebüdösíteni a lakást, úgyhogy nálam sütőben sül, kész, passz. Ha a zöldség megsült, hosszában kettévágjuk, a húsát szűrőbe kaparjuk és alaposan lecsöpögtetjük. Botmixerrel menjünk át a padlizsánhúson, de ne veressük pépesre, csak darabosra.

Ugyanígy sütőben megsütjük a paprikákat, nem kell nekik sok idő, a képen látható állapotra kell őket sütni, legyen a héja itt-ott fekete foltosra sült. Ha kész, letakarjuk alufóliával, hogy a saját gőzében szaunázva elengedje a héját a paprika. Amikor langyosra hűlt, kezdődhet a türelemjáték, a paprikák meghámozása. Nincs ezen mit szépíteni, ez elég utálatos meló, de hát ez van. Ha mindet meghámoztuk, botmixerrel dolgozzuk meg alaposan.

A zellert meghámozzuk és nagyon apróra összevágjuk. Ne felejtsük el, hogy ennek meg kell főnie puhára.

A hagymát apróra vágjuk. Az olajon puhára dinszteljük, vigyázzunk rá, nehogy megégjen. Hozzáadjuk a lepürésített paprikát, zellert és a paradicsom passatát, sózzuk, borsozzuk, ha egész babért használunk, hozzáadjuk, és közepesnél némileg kisebb lángon elkezdjük főzni a pépet. Amikor valamelyest besűrűsödött, mehet az edénybe a padlizsánhús. Ezzel is főzzük jó ideig. Az én adagom most körülbelül bő másfél, talán két órát főtt. Azt mondják, akkor van kész, ha az olaj felúszik a tetejére. Sokszor tapasztaltam már ezt a jelenséget, most vagy nem volt türelmem kivárni, vagy nem is volt túl sok az olaj, úgyhogy ez most elmaradt.

Ha szép sűrű a krémünk, még egyszer menjünk át rajta botmixerrel, hogy a zeller is szépen belesimuljon a krémbe. Kóstoljuk meg, ha kell, sózzuk, borsozzuk, és ha szükségét érezzük, egy kis ecettel tegyük pikánsabbá az ízt. Én szinte mindig teszek bele egy-két teáskanállal, most is így történt.

A zakuszkát forrón kifertőtlenített, csírátlanított üvegekre szedjük, én a tetejére szoktam egy evőkanál olajat önteni, lezárom az üveget, és száraz dunsztban hagyom 2-3 napig.

TIPP:

Érdemes kis üvegekbe eltenni a zakuszkát, ugyanis felbontás után viszonylag hamar romlik, hiszen tartósítót nem tartalmaz, még akkor is így van ez, ha hűtőben tárolod a felbontott üveget. Úgyhogy én preferálom a kisebb üvegeket, amik mondjuk legfeljebb két evésre való krémet tartalmaznak, és így nem megy semmi kárba.

Rengetegféle receptúra olvasható az interneten, ha kisebb adagot főzök, mint most is, ezt a metódust követem. Természetesen lehet a paprikát nyersen ledarálni is, az is működik.

Sokfajta zakuszkát ismer az erdélyi konyha, a zakuszkát általában onnan eredeztetjük, pedig inkább örmény gyökerekkel rendelkezik. Van babos, gombás, padlizsános, ki melyiket részesíti előnyben. Készítettem már fehér babosat is, az is nagyon-nagyon finom.

A recept, amire mindig vártál: a zseniális túrós pogácsa

Hevert a hűtőmben két negyedkilós csomag túró, amelyeknek sürgősen ki kellett találnom valami elfoglaltságot, mert vészesen közeledett a szavatossági idejük. Mire azonban megszületett a döntés, az egyik túró már a kezébe vette a saját sorsát, és megpenészedett. Ezzel a maga részéről megoldottnak tekintette a problémát, nekem viszont maradt egy másik, még teljesen használható negyedkilós csomagom.

Ebből lett ez a zseniális túrós pogácsa.

A pogácsák valódiak, a háttérbe besegített az AI, ugyanis egy októberi estén nehéz dekoratív fotót lőni a konyhában, főleg ha nem vagy profi fotós...

És amikor azt mondom, zseniális, nem túlzok. Ráadásul a recept annyira egyszerű, hogy szinte sértés lenne különösebb konyhai teljesítményként elkönyvelni az elkészítését.

Egyetlen dologra kell odafigyelni: az időre. Ha azt nem csalod el, nyert ügyed van.

A tésztának ugyanis szüksége van 45 perc pihenésre, a kiszaggatott pogácsáknak pedig további körülbelül 25 percre a tepsin. Ez a két részlet eredményezi azt, hogy ez a pogácsa lesz a repertoárod legzseniálisabb darabja.

A végeredmény pedig? Kívül gyönyörűen aranybarna, belül puha, omlós, finom vajas-túrós pogácsa, amiből az ember csak még egyet vesz. Aztán még egyet. Aztán már teljesen mindegy.

Úgyhogy ha nálatok is árválkodik egy csomag túró a hűtőben, ne várjátok meg, amíg önálló életre kel. Süssetek belőle pogácsát!

Hozzávalók

50 dkg BL55 finomliszt
2 dkg friss élesztő
1,5 dkg só
1 dkg cukor
20 dkg vaj
14 dkg tejföl
25 dkg túró
1 tojás a tésztába
1 tojás a kenéshez
reszelt sajt és szezámmag a tetejére

Elkészítés

A lisztet átszitáljuk, összekeverjük a sóval és a cukorral, majd elmorzsoljuk benne a vajat és az élesztőt. Hozzáadjuk a túrót, a tejfölt és a tojást, majd egynemű, jól formázható tésztává dolgozzuk.

A tésztát letakarjuk, és 45 percig pihentetjük.

Ezután enyhén lisztezett munkafelületen körülbelül 2 cm vastagságúra nyújtjuk, majd tetszőleges méretű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.

A pogácsákat sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk. Letakarva körülbelül 25 percig kelesztjük őket, közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük, alsó-felső sütési módban. 

A pogikat megkenjük a tojással, majd egy részüket reszelt sajttal, a többit szezámmaggal szórjuk meg.

A pogácsákat az előmelegített sütőbe tesszük, és 15–17 perc alatt szép aranybarnára sütjük.

A recept RG konyhájából származik.

TIPP:

Szórhatunk a tetejére füstölt sajtot, szezámmagot, egész mákot vagy más magokat, de el is hagyhatjuk ezeket, elég, ha a tojással lekent pogácsák tetejét késsel berácsozzuk.

Érdemes a vajat kivenni a hűtőből a tészta összeállítása előtt jó fél órával, könnyebben fogjuk tudni elmorzsolni a lisztben. Ez nem omlós tészta, ahol fontos, hogy a vaj hideg legyen.

Én most nem a legkisebb pogácsaszaggatómat használtam, ezek a pogik kétharapásosak. Rajtad múlik, hogy kisebbeket, vagy nagyobbakat szaggatsz-e. Ha nincs spéci szaggatód, használj poharat a művelethez, az is megteszi. Ha pedig nem akarsz a leeső darabokkal bajlódni, nyújtsd a tésztát szögletesre, és késsel kockázd fel.

Thai fűszeres sütőtökleves

Szerencsétlen sütőtök már vagy két hete hányódik a konyhapulton, de még az is lehet, hogy megvan az három is. Nekem magamnak megsütve túl sok, más nem eszi nálunk, most sütőtökös sütihez nem volt kedvem, úgyhogy várt szegény türelmesen a sorsára. Egészen ma délelőttig, amikor is átlényegült egy forró, fűszeres, sűrű levessé.

Imádom a színét, hogy se nem túl sűrű, se nem híg, felpezsdíti a vérkeringésemet a kellemes csípőssége, minden kanálnyi lenyelése egy örömködés. Nekem legalábbis. Van ám másképpen készülő sütőtöklevesem is, nézzétek meg azt is!

Hozzávalók:

2 evőkanál olaj
2 teáskanál piros curry paszta
1 kisebb vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál curry por
1 csapott teáskanál római kömény
2 teáskanál szójaszósz
ízlés szerint só, illetve bors
1 liter zöldségleves

1 dl kókusztej
1 kanadai sütőtök megsütve

Elkészítés:

A tököt negyedekre vágtam, 40 perc alatt megsütöttem.

A felmelegített olajon 3-4 percig pároltam a vöröshagymát, az utolsó percben hozzáadtam a fokhagyma szeletkéket is. Hozzáadtam a curry pasztát, a fűszereket, a héjából kikapart tökhúst, ment rá a szójaszósz is, végül némi együtt pirítás után felöntöttem a tököt a zöldséglevessel.

10 percig forraltam a leveskét, majd merülő mixerrel szépen simára turmixoltam, kellett még bele egy pici só, ment bele a kókusztej, és kész is voltunk. Sajnos korianderem nincs itthon, a petrezselymet egyáltalán nem érzem idevalónak, úgyhogy zöld korona nélkül fogom bekanalazni a levesemet, alig várom, hogy kicsit kihűljön.

TIPP:

Ha rám hallgatsz, a tököt megsütöd előzőleg, és nem főzöd vízben a kockákat. Sokan ugyanis így készítik a sütőtök levest. Szerintem viszont sokkal finomabb lesz az íze, ha a tököt sütjük, itt-ott kicsit karamellizálódik, édessége érvényre jut.

Tálaláskor megszórhatjuk száraz serpenyőben pirított tökmaggal vagy durvára vágott földimogyoróval is, hogy egy kis ropogós elem kerüljön a selymes leves mellé.

Hűvös napok kedvenc levese: fűszeres, tejszínes lencseleves zöldségekkel

Fűszeres Eszternél láttam egy levest, csicseriborsós, paradicsomos, tejszínes cucc volt, ő kenyérrel tunkolta, tőlem ez viszonylag távol áll, nem is annyira szeretem az ázott kenyér állagát, meg nekem a leves valahogy inkább kanállal esik jól. De ez persze egyáltalán se nem fontos, se nem lényeges, mert mindenki úgy eszik, ahogy akar, viszont a vezérhangya megindult az agyamban a leves láttán. Hogy mi lenne, ha nem csicserivel, hanem lencsével...? Esetleg tehetnék bele egy kis répát is... vagy zellerszárat... Meg ha már ott vagyok, egy kevés krumplit is? Mert miért ne? Azt még megfontolás tárgyává teszem, hogy kerüljön-e bele bulgur. Majd meglátjuk a végén. Szerintem ez a leves a sütőtök levesek mellett igen gyakran fog asztalra kerülni a következő hónapokban.

Viszont képzeld, ha a recept végén minden tippemet megfontolod és esetleg alkalmazod is, ebből az egy receptből akár NYOLC különböző levest is főzhetsz. Hát ne mondd, hogy nem ez a hét üzlete!

Hozzávalók:

2 evőkanál olívaolaj

1 nagyobb vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

2 evőkanál sűrített paradicsom

2 közepes sárgarépa

1 nagy zellerszár

1 kisebb burgonya (kb. 150 g)

1 (vagy 2) konzerv lencse (egyenként 400 g)

2 nagy marék fodros kel (kb. 70–80 g, helyettesíthető csíkokra vágott kelkáposztával, de el is hagyható)

1,2 liter zöldség- vagy csirkealaplé (szerencsére volt maradék húslevesem)

2 dl habtejszín (30%-os)

1 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál füstölt pirospaprika

½ teáskanál őrölt koriander

½ teáskanál szárított kakukkfű

1 babérlevél

frissen őrölt fekete bors

só ízlés szerint

kevés chili pehely vagy pul biber (elhagyható)

1–2 teáskanál citromlé a végén

Elkészítés:

A vöröshagymát finomra vágjuk, a fokhagymát felaprítjuk. A sárgarépát megtisztítjuk és felkarikázzuk, a zellerszárat vékony szeletekre, a burgonyát kisebb kockákra vágjuk. A fodros kel vastag levélnyeleit eltávolítjuk, a leveleket falatnyi darabokra tépkedjük, vagy csíkokra metéljük. A konzerv lencsét leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük.

Egy nagyobb lábasban felmelegítjük az olívaolajat, és közepes lángon 5–6 perc alatt üvegesre pároljuk rajta a vöröshagymát. Hozzáadjuk a fokhagymát, és további fél percig pirítjuk.

Belekeverjük a sűrített paradicsomot, és 1–2 percig pirítjuk, hogy kissé karamellizálódjon, és elveszítse nyers, savanykás ízét. Hozzáadjuk a római köményt, a füstölt paprikát, a koriandert, a kakukkfüvet és ízlés szerint a chilit. Néhány másodpercig együtt pirítjuk, ügyelve arra, hogy a paprika ne égjen meg.

Beletesszük a felkarikázott sárgarépát, zellerszárat és a felkockázott burgonyát, alaposan összeforgatjuk a fűszeres alappal, majd felöntjük az alaplével/húslevessel. Hozzáadjuk a babérlevelet, megborsozzuk, és szükség szerint megsózzuk.

Felforraljuk, majd mérsékeljük a hőfokot, és fedő alatt, gyöngyözve főzzük körülbelül 15 percig, amíg a sárgarépa és a burgonya majdnem teljesen megpuhul.

Hozzáadjuk a lecsepegtetett lencsét, és további 5 percig főzzük. Mivel a konzerv lencse már főtt, csak át kell melegítenünk, és hagynunk, hogy átvegye a fűszeres alaplé ízeit.

Végül jöhet a fodros kel, 3–4 percig főzzük, amíg kissé összeesik, de még megőrzi szép zöld színét.

Kivesszük a babérlevelet. A tejszínt egy merőkanálnyi forró levessel elkeverjük, majd visszaöntjük a lábasba. Elkeverjük, és kis lángon még 1–2 percig melegítjük, de már nem forraljuk erősen.

Végül citromlével élénkítjük az ízeket, megkóstoljuk, és ha szükséges, utánafűszerezzük.

TIPP:

Aki húsosan szereti, karikázzon a levesbe 10–15 dkg jó minőségű füstölt kolbászt. Érdemes a főzés elején kissé megpirítani, majd kiszedni, és a visszamaradt zsiradékon megpárolni a hagymát. A kolbászkarikákat a lencsével együtt tesszük vissza a levesbe. (első variáció az alapreceptre)

Én ennél a levesnél a füstölt paprika–római kömény–koriander hármast választanám meghatározó fűszerezésnek. Nagyon jól működik a lencsével, a paradicsommal és a fodros kellel is, de természetesen használhatsz más fűszereket is. (második variáció az alapreceptre, ha más típusú fűszereket használsz, olaszost, görögöst, vagy bármi mást)

Ha kissé sűrűbb, krémesebb állagot szeretnénk, a tejszín hozzáadása előtt kiveszünk két merőkanálnyi levest, botmixerrel pürésítjük, majd visszaöntjük. Így a lencse és a burgonya természetes módon is sűríti a levest, miközben a zöldségek nagy része darabos marad. (harmadik variáció az alapreceptre, félig-meddig krémlevest csináltál belőle)

A citromlevet nem hagynám ki: a tejszín lágyítja az ízeket, a kevés sav viszont szépen kiegyensúlyozza az egészet.

Készíts nagyobb adagot, a felét fagyaszd le. Hálás leszel a tippért fáradt estéken, amikor csak elő kell venned a fagyasztóból a kész levest.

Adhatsz a kész levesbe külön főzött bulgurt, attól még tartalmasabb lesz az étel. (negyedik variáció az alapreceptre)

A burgonyát lecserélheted akár édesburgonyára, akár felkockázott sütőtökre. (ötödik és hatodik variáció az alapreceptre)

A fodros kel természetesen elhagyható, sajnos nálunk még macerás hozzájutni (Fehérvári úti csarnok az Allee felőli részen, az emeleten, szombatonként a Bosnyákon is árulnak a kinti, fedett részen, ott, ahol egy hölgy mindenféle csodás salátákat is árul, valamint a csütörtöki Zuglói Kenyérközösség piacán a Szorgos Gazda is tart többféle típust belőle). Ha végképp nem kapsz, használj kelkáposztát  vagy kínai kelt helyette.

A lencsét lecserélheted apró szemű fehér babra, de csicserire is. (hetedik, nyolcadik variáció az alapreceptre)

És most 19-re lapot húzunk: ha elhagyod belőle a tejszínt, és a levest az alaplé mellett paradicsomlével készíted, megvan a kilencedik variációt. Szívesen! 😊

Egyszerű, de nagyszerű almás sütemény

Várakozik fél kiló túró a hűtőben... egy... ideje. Egy jó hosszú ideje. De persze nem abból sütöttem vasárnap délután, inkább megkértem a férjemet, hozzon egy kiló almát, mert almás süteményt kívántam. Végtelenül egyszerű a recept, maga a sütemény sem egy bonyolult Gerbeaud-kreálmány, mestecukrászok sem dobják magukat hanyatt tőle,viszont kellemes, ízletes, az almától jó szaftos, és holnap kávé mellé is szuper lesz, úgyhogy biztos helye van mostantól a repertoáromban. Nézzétek, milyen pofon egyszerű elkészíteni!

Hozzávalók:

1 kg alma hámozva, kockákra vágva
25 dkg liszt
4 csapott teáskanál sütőpor
egy csipet só
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor (jó, ha van otthon barna cukrod, attól karakteresebb lesz az íz, de a sima kristálycukor is megfelel)
2 db tojás
fél citrom leve és reszelt héja

ha szükséges, egy kevés tej

egy kevés vaníliakivonat

ízlés szerint őrölt fahéj, reszelt szerecsendió (igen, én nagyon szeretem), őrölt szegfűszeg

a tetejére:

5 dkg vaj
5 dkg cukor

Elkészítés:

A cukrot a puha vajjal alaposan elkeverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, azokkal is elkeverjük. Löttyintünk bele egy kevés vaníliakivonatot.

A lisztben elkeverjük a sütőport és a sót, hozzákeverjük a cukros, tojásos, vajas keverékhez. Ezen a ponton ha úgy érezzük, nagyon masszív a tészta, lazíthatjuk egy kevés tejjel. Tegyük a tésztába a reszelt citromhéjat is.

Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, majd kis kockákra vágjuk. Nem kell, hogy nagyon aprók legyenek, de óriásira se hagyjuk őket. Az almakockákat csorgassuk meg citromlével, hogy ne barnuljanak be. Szórjuk meg ízlésünk szerint a fűszerekkel.

Az 5 dkg vajat olvasszuk össze az 5 dkg cukorral, míg a cukor fel nem olvad.

Egy 26 centis tortaformát béleljünk ki sütőpapírral.

A tésztát öntsük bele az előkészített formába, spatulával egyengessük el, majd a tetejére szórjuk rá az almakockákat. Nyomogassuk őket a tésztába, egyengessük el a tetején az almákat.

Öntsük a cukorral összeolvasztott vajat úgy az alma tetejére, hogy lehetőség szerint mindenhová jusson belőle egy kevés az almákon, ez fogja biztosítani, hogy a megsült sütinek szép színe legyen.

180 fokos sütőben, alsó-felső sütésen nálam 50 percet sült.

TIPP:

Én most Gála típusú almából készítettem, kellemesen savanykás volt. Fontos, hogy karakteres ízű legyen a gyümölcs. Jonatán, Ida Red, Gála, Granny Smith egyaránt jó hozzá.

A fűszerezéssel játszhatunk egy kicsit, érdemes azért fűszerezni az almát, hogy kellemes íze legyen. Használhatunk mézeskalács fűszerkeveréket is, én még Amerikából hoztam úgynevezett sütőtök fűszert, abban minden benne van, amit kedvelek. Reszeltem még az almába egy kevés szerecsendiót, tökéletes lett.

A tésztába dobhatunk egy kevés apróra vágott diót is.

Biztosan nagyon finom körtével is.

Őszi saláta

A héten dobtam össze ezt a csodálatos, színes, zamatos salátát, amit mindenkinek és bárkinek szívesen ajánlok a figyelmébe. Természetesen a tartalma a hűtődben található alapanyagokhoz igazítható, de adok egy-két ötletet, mit nem érdemes belőle kihagyni, mitől lesz kellemesen őszi jellegű a salátád. Speciel mi hirtelen sült csirkemellhez köretként ettük, de az mindegy is, minek hívjuk.

Hozzávalók mennyiségi megjelölés nélkül:

kelbimbó

fodros kel felcsíkozva

lilahagyma vékony szeletekre vágva

csicseriborsó

sárgarépa csíkokra reszelve

sült padlizsán kockák

zellerszár vékonyra szeletelve

nektarin kockák (helyettesíthető szőlővel)

A kelbimbót kevés sós vízben roppanósra főzzük, majd kihűtjük. A padlizsánt felkockázzuk, megsózzuk, és félretesszük, hogy kiengedje a levét. Fél óra elteltével leöblítjük, szárazra törölgetjük, majd kevés olívaolajon átsütjük.

A zöldségeket és a gyümölcsöt összekeverjük, majd az öntettel átforgatjuk.

Gránátalmaszirupos vinaigrette

Hozzávalók (egy nagy tál salátához):

6 evőkanál extra szűz olívaolaj
2 evőkanál gránátalmaszirup
1 evőkanál frissen facsart citromlé
1 teáskanál dijoni mustár
1 teáskanál méz (elhagyható, ha a szirup elég édes)
só
frissen őrölt fekete bors

Elkészítés:

A hozzávalókat egy kisebb, csavaros tetejű üvegbe tesszük, és alaposan összerázzuk, amíg egynemű, kissé sűrű öntetet kapunk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, kevés citromlével vagy gránátalmasziruppal igazítunk az ízén.

TIPP:

A felcsíkozott fodros kelt érdemes először egy kevés öntettel alaposan átmasszírozni, így puhább, kellemesebb állagú lesz. Utána mehet hozzá a többi hozzávaló.

Azt ajánlanám, érdemes ebből a salátából nagyobb mennyiséget készíteni, a hűtőben 2-3 napig is eláll. Az öntetet adagonként, a tányérunkon tegyük rá.

Aszalt paradicsomos, tejszínes csirke

Szeretnék nektek ehhez a gyors és finom ételhez kedvet csinálni. Nagyjából 20 perc alatt készen voltam vele, gyakorlatlanabbaknak legyen 30, de ebben már a tészta kifőzése is benne van. Hát nem csábító? Különösen, hogy a Lidlben olyan szeletelt csirkemellet vettem, amivel mindössze annyi dolgom volt, hogy a kis lelógó cifitcafatokat levágjam róla, és a nagyobb darabokat félbe vágjam. Vásárolni semmit nem kellett külön hozzá, úgyhogy tegnap az edzésből hazatérve pikk-pakk össze is dobtam.

Ha gm liszttel készíted, gluténmentessé teheted.

Hozzávalók:

50 dkg szeletelt csirkemell
néhány evőkanál liszt (akár gluténmentes) a hús beleforgatásához
egy marék olajban eltett aszalt paradicsom
opcionálisan: egy evőkanál kapribogyó
só
bors
őrölt rozmaring
szárított kakukkfű
2 gerezd fokhagyma
2 dl zöldség alaplé (leveskockából is jó)
2 dl tejszín
reszelt parmezán ízlés szerinti mennyiségben, vagy egy darab gorgonzola
30 ml olívaolaj
1-2 dkg vaj

Elkészítés:

A húst megtisztítjuk, tenyérnyi darabokra vágjuk, mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, majd lisztbe mártjuk. A felmelegített olívaolaj és vaj keverékén szép aranybarnára sütünk minden szeletet, majd egy tányérra kiszedjük, letakarva félretesszük őket.

A visszamaradt zsiradékban átpároljuk az apróra vágott fokhagymát (óvatosan, meg ne égjen!), felöntjük az alaplével, ami feloldja a serpenyő aljáról a jó kis pörzsös cuccokat, amik a hús sütése közben keletkeztek.

Ekkor következik a fűszerezés, ami teljesen rád van bízva. Én rozmaringot, kakukkfüvet használtam most, de csak azért, mert nem találtam meg az olasz fűszerkeverékemet hirtelen a kamrában 😀

Jöhet a tejszín a serpenyőbe, és ekkor adjuk az edénybe a reszelt sajtot. Én most gorgonzolát használtam, mert várakozott egy darab a hűtőben, remek volt hozzá. Amikor a lé felforrt, hagyjuk egy-két percig forrni, majd visszatesszük a hússzeleteket az edénybe. Ekkor hozzáadjuk a darabokra vágott aszalt paradicsomot, ha használunk, akkor a kapribogyót is, és alacsony lángon forrásban tartjuk az ételt, amíg a húsok teljesen át nem főnek. Eddigre a mártás is besűrűsödik. Következik a kóstolás és az ízek korrekciója. Ha kell még bele só vagy bors, most lehet pótolni.

Tálaláshoz az étel tetejét megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel, és készen is vagyunk.

Időközben persze a körethez kifőzzük a tésztát, nálunk most fusilli volt hozzá.

TIPP:

Ha van otthon kapribogyód, mert kedveled, ne hagyd ki a receptből, nagyon jó kis sós ízbombákat adnak az ételhez.

Az olajban eltett paradicsom jobb, mint a szárított, de ha csak szárítottad van otthon, nyugodtan használd azt. Egy kis langyos vízbe áztatás, és máris a rehidratált paradicsomok a rendelkezésedre állnak.

Kérlek, használj normális, 32 százalékos tejszínt, ne főzőtejszínt! Sokkal gazdagabb, selymesebb mártást kapsz tőle.

Vajat azért érdemes az olívaolajba dobni sütéskor, mert kellemes plusz ízt ad a húsnak.

Uborkasaláta télire

Van egy csalamádé receptem, amit nagyon kedvelek. Néhány évben bőszen gyalulgattam hozzá a káposztát, uborkát, aprítottam a paprikát, meg amit kellett. Aztán valahogy leszoktam erről.  Most itt ez a végtelenül egyszerű uborkasaláta, amit télire akarok eltenni, most készítem először, nagyon kíváncsi leszek a végeredményre.

Ez az egyik legegyszerűbb savanyúság, amit ismerek. Nem kell hozzá levet főzni, nem kell dunsztolni, az uborkát még meghámozni sem: megy bele minden nyersen, néhány óra alatt levet ereszt, aztán lehet üvegekbe rakni.

Hozzávalók: (első, kísérleti adag, aztán majd meglátjuk, készül-e több is)

2,5 kg uborka

50 dkg vöröshagyma

7,5 dkg só

3,5 dkg cukor

2,5 dl 10%-os ecet

1/2 teáskanál nátrium-benzoát

egész fekete bors ízlés szerint

Elkészítés:

Az uborkát alaposan megmossuk, két végét levágjuk, héjastól vékonyra gyaluljuk. (Ezt kézi gyaluval éppúgy el lehet végezni, mint géppel. Én most ez utóbbit használtam, pillanatok alatt kész is lettem.) A hagymát vékony szálakra szeleteljük.

Az uborkát és a hagymát nagy tálba tesszük, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az ecetet, a nátrium-benzoátot és az egész borsot, majd alaposan összekeverjük.

Ezután állni hagyjuk. 4-5-6 órát, vagy akár egy éjszakát. 

A só vizet von ki az uborkából és a hagymából, így néhány óra alatt bőséges lé képződik. Időnként átforgatjuk, hogy mindenütt egyformán érje az ecetes-fűszeres lé.

Amikor már elegendő levet eresztett, tiszta üvegekbe rakjuk a salátát, kissé lenyomkodjuk, majd teljesen felöntjük a saját levével. Lezárjuk az üvegeket.

Ennyi.

Ekkor jön a jogos kérdés: nem romlik meg?

A trükk az, hogy ebben több dolog játszik közre. A só vizet von ki az uborkából és a hagymából, az ecet savas közeget teremt, a nátrium-benzoát pedig ebben a közegben segít kordában tartani az élesztőket és a penészgombákat. Vagyis nem főzéssel tartósítunk, hanem azzal, hogy a romlást okozó mikroorganizmusoknak egyszerűen nagyon rossz életkörülményeket teremtünk.

A cukor ebben a mennyiségben főleg az ízeket kerekíti, nem ezen múlik az eltarthatóság. A nátrium-benzoát sem csodaszer önmagában: az ecettel és a sóval együtt működik. És ettől lesz ez a recept olyan szerethetően egyszerű: mindent összeöntünk, üvegbe kerül, a hozzávalók teszik a dolgukat, és ennyi.

Puha, csokis banánkenyér

Igen, tudom. Van már banánkenyér a blogon. Nem is egy. Ha beírjátok a keresőbe, hogy banánkenyér, szép kis gyűjtemény kerül elő a különböző változatokból.

És akkor most itt van még egy.

Mentségemre szóljon, hogy a banánkenyér ilyen műfaj. Az ember meglát három-négy, a konyhapulton lassú halálra ítélt banánt, és ahelyett, hogy elővenné valamelyik régi, bevált receptjét, talál egy újat. Mert ebben egy kicsit kevesebb a cukor. Abban több a vaj. Ebbe joghurt kerül. A másikba tejföl. Ebben csokidarabok vannak, a másikon krémsajtos máz. És különben is: hátha ez lesz AZ.

Na, ez most nagyon közel került a tökéleteshez. Bátran állíthatom, hogy ez a legfinomabb banánkenyér, amit életemben ettem. Szaftos, puha, épp annyira csokis, amennyire kell, és épp annyira édes is.

Úgyhogy tessék. A sokadik. És jelen pillanatban a legnagyobb kedvenc.

Hozzávalók:

40 dkg pépesre tört, nagyon érett banán
11 dkg puha vaj
5 dkg kristálycukor
5 dkg barna cukor (a mély, karamellás ízéért van rá szükség)
2 db tojás
vaníliakivonat, amennyit gondolsz, min. 1 evőkanálnyi
18 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
fél teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
10-15 dkg csokicsepp, vagy amennyit találsz otthon

Elkészítés:

A banánkenyér roppant egyszerű sütemény, össze kell keverni gyakorlatilag az elemeket, és már mehet is a sütőbe. Így tehát a puha vajat kikeverjük a kétféle cukorral, amikor már a vaj valamelyest kihabosodik, mehetnek bele a tojások. Egyenként adjuk hozzá a két tojást, az első és a második után is alaposan keverjük el a vajjal.

A villával pépesre tört banánt adjuk hozzá, keverjük el, végül pedig jöhet a liszt, amibe előzőleg elkevertük a sót és a térfogatnövelőket. Csak addig keverjük a tésztát, amíg a liszt el nem oszlik, ha túlkeverjük, nehéz lesz a süti, nem olyan jó kis levegős.

Utolsó lépésként két mozdulattal keverjük a tésztához a csokicseppeket.

Egy 23x13 centis formát fújjunk ki olajjal, vagy kenjünk ki vajjal. Nekem könnyű dolgom van, szilikon formám van, annak elég tényleg csak a biztonság kedvéért megmutatni az olajfújót. Öntsük bele a tésztát, egyengessük el a tetejét, és tegyük a 175-180 fokra előmelegített sütőbe alul-felül sütésre.

Az én sütim kb. 50 percet sült. És ennyi. Napokig puha, szaftos banánkenyeret csipegethetünk a kávénk mellé, vagy csomagolhatunk a suliba a gyereknek, kínálhatjuk a barátnőnknek, szomszédunknak. Nem mondom, hogy ez egy túl nagy forma, de nem is kell egyszerre három szeletet beküldeni ebből a sütiből.

TIPP:

Tényleg jó érett legyen a banán, igen, leginkább az elvékonyodott, megfeketedett héjú banán az ideális.

Én tettem bele egy csipet mézeskalács fűszert a tésztába, de ne essünk túlzásba, nem mézeskalácsot sütünk, hanem banánkenyeret.

Ha nincs otthon csokicsepp, maradék csokoládét is apríthatunk fel hozzá, de azért a maradék legyen jó minőségű.

Ha akarunk, egy-egy dekát a cukrokból visszavehetünk.

Caponata, a szicíliai padlizsánragu

A caponata szicíliai padlizsános zöldségétel, aminek a meghatározó jellemzője az édes-savanyú ízesítés. Rengeteg változata létezik, nálam most kaliforniai paprika is került bele, és ezen a jövőben sem tervezek változtatni. Az olajbogyó, nagy-nagy kedvencem, a kapribogyó, a mazsola és a pirított fenyőmag (amit még a valenciai piacról hoztam) együtt olyan jó kis társaságot alkot, hogy nehéz abbahagyni a kóstolgatást.

Elvileg érdemes néhány órát, még inkább egy egész éjszakát pihentetni, hogy szépen összeérjenek az ízei. Hogy ezt sikerül-e megvalósítani, az már egy másik kérdés.

Hozzávalók 4 adaghoz

2 közepes padlizsán, kb. 60–70 dkg
1 nagy piros kaliforniai paprika
1 nagy sárga kaliforniai paprika
1 nagyobb vöröshagyma
2 szárzeller
40 dkg darabolt hámozott paradicsom
8–10 dkg zöld olajbogyó
2 evőkanál kapribogyó
2 evőkanál mazsola
2 evőkanál fenyőmag
2 evőkanál vörösborecet
1–1½ evőkanál cukor
olívaolaj
só
frissen őrölt bors
egy marék friss bazsalikom

Elkészítés:

A padlizsánt héjastól nagyjából 2 cm-es kockákra vágjuk. Szűrőbe tesszük, megsózzuk, majd hagyjuk 15-20 percet állni. Az idő lejárta után leöblítjük, lehetőleg minél szárazabbra leitatjuk papírtörlővel, majd egy tepsin elterítjük a kockákat, meglocsoljuk olívaolajjal, és 200 fokos sütőben (vagy air fryerben) megsütjük. Ez nagyjából 15-20 perc.

A kaliforniai paprikákat a padlizsánhoz hasonló méretű darabokra vágjuk. Kevés olívaolajon ezeket is külön megpirítjuk. Nem sütjük teljesen puhára, jó, ha marad egy kis tartásuk. Kiszedjük és félretesszük.

A serpenyőbe szükség szerint még öntünk egy kevés olívaolajat. Beletesszük a kis kockákra vágott vöröshagymát és a felkarikázott szárzellert, majd mérsékelt lángon puhára pároljuk.

Hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, az olajbogyót, a kapribogyót és a mazsolát. Sózzuk, borsozzuk, majd közepes lángon 10–15 percig főzzük, amíg a paradicsomos alap kissé besűrűsödik.

A vörösborecetet elkeverjük a cukorral, majd a paradicsomos alaphoz adjuk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, további kevés cukorral vagy ecettel állítjuk be az ízét. A caponata egyik jellegzetessége éppen ez az édes-savanyú egyensúly, ezért egyik íztől sem kell megijednünk.

Visszatesszük a serpenyőbe a megsült padlizsánt és a paprikát. Óvatosan összeforgatjuk, hogy a zöldségek ne törjenek össze, majd az egészet még körülbelül 5 percig főzzük.

Közben a fenyőmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. A kész caponatához adjuk a friss bazsalikommal együtt.

Hagyjuk kihűlni, majd néhány órára hűtőszekrénybe tesszük. Tálalás előtt érdemes időben kivennünk, mert szobahőmérsékleten sokkal jobban érvényesülnek az ízei.

TIPP:

Friss, ropogós kenyérrel önálló fogásként is remek, de előételként vagy húsok mellé köretként is kínálhatjuk.

Jubileumi poszt - 20 éve eszünk és puffadunk együtt

Húsz év. 2006. szeptember 1-jén írtam meg az első bejegyzést az Ahogy eszik, úgy puffad blogra, ami akkor még a fakanal.freeblog.hu domainen lakott. 

Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy húsz év múlva is itt leszek, több mint két évtizednyi recepttel a hátam mögött, és közben megjelenik az első szakácskönyvem is, valószínűleg elég hitetlenkedve néztem volna rá.

Pedig az egész nagyon egyszerűen kezdődött.

A lányom akkor 19 éves volt, a fiam 16. Nekik kezdtem el írni egy családi receptgyűjteményt. Azt szerettem volna, hogy amikor egyszer majd elkezdenek főzni, legyen mihez nyúlniuk. Legyen összegyűjtve valahol az, amit itthon ettek, amit szerettek, amitől számukra az otthoni étel otthoni étel volt.

Nekem még megvannak anyai nagymamám és anyám kézzel írt receptjei, és őrzök egy legalább nyolcvanéves szakácskönyvet is, ami a Mamié volt. Az én gyerekeim öröksége már más formában született meg: az interneten.

Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből az elektronikus családi receptes dobozból mi minden következik majd.

Akkoriban Magyarországon még alig létezett gasztroblogger, mint olyan. Néhány év múlva már egy tévéműsorban beszéltem arról, mit jelent gasztroblogot írni. Később két évadon át dolgoztam gasztronómiai szakértőként egy kereskedelmi televízió gasztro-reality műsorában, majd két évig a TV Paprika szakmai lektora voltam, ahol közel 900 főzős műsorepizód ment át a kezemen.

Vezettem hetilap gasztro rovatát, írtam recepteket és cikkeket különböző online felületekre. Terveztem és készítettem esküvői vacsorát, főztem ismert embereknek ünnepi alkalmakra, évekig vállaltam karácsonyi főzést családoknak. Közben rengeteget tanultam, új alapanyagokat, konyhákat, technikákat ismertem meg, és természetesen főztem tovább itthon is.

A blog pedig közben tette a dolgát, persze nem magától, szorgalmasan tettem bele a tartalmakat. Mert most már így hívjuk: tartalomgyártás.......

És ami talán a legfontosabb: teljesítette azt a feladatot, amiért húsz éve létrehoztam. A gyerekeim megtanultak és megszerettek főzni, és ma is használják azt a receptgyűjteményt, amit eredetileg nekik kezdtem írni.

A blogból pedig lett egy könyv.

Idén ugyanis történt valami, ami húsz évvel ezelőtt még végképp elképzelhetetlen lett volna számomra: megjelent az Anya főztje című szakácskönyvem.

Tulajdonképpen visszatértünk a kiindulóponthoz. Ami egy családi receptgyűjteménynek indult az interneten, abból húsz év elteltével valódi, kézbe vehető szakácskönyv lett.

A könyvbe családunk sok év alatt kipróbált és megszeretett receptjeiből válogattam. Olyan ételeket szerettem volna megmutatni, amelyeket valóban főzünk és eszünk. A könyv fotóit a lányom készítette, aki annak idején – a konyhát nagy ívben kerülő kamaszként – az egyik fő oka volt annak, hogy egyáltalán létrejött ez a blog. Az életnek van humora.

A képeken pedig pontosan azok az ételek vannak, amelyeket elkészítettem, és amelyeket a fotózás után jó étvággyal megettünk. Nem egy elképzelt magazinéletet akartam megmutatni, hanem a mienket.

És itt még nincs vége, terveim szerint ugyanis lesz második könyv.

A koncepciója megvan, a receptek válogatását elkezdtem, és ha sikerül úgy megvalósítanom, ahogyan most a fejemben létezik, a szerkezete kissé eltér majd a megszokott szakácskönyv-formátumoktól. Többet egyelőre nem mondok róla.

És akkor ünnepeljünk!

Húsz év azért mégiscsak húsz év, úgyhogy szeretnék adni valamit annak, aki velem ünnepel.

Összeállítok egy személyes gasztro-ajándékcsomagot. Kerül bele valami a saját szakácskönyv-gyűjteményemből, néhány különlegesebb fűszer, amit az utazásaimról hoztam, és készítek bele saját kezűleg valamit én is.

Hogy pontosan mit? Legyen igazi meglepetés.

A játékhoz nézz körül a blogon, válassz egy receptet, amelyet már elkészítettél, vagy amelyiket szívesen elkészítenéd, és ennek a receptnek a címét írd meg a jubileumi Facebook-poszt alatt kommentben.

Ha pedig van kedved, azt is írd meg, mióta olvasod az Ahogy eszik, úgy puffad blogot. Nagyon kíváncsi vagyok, vannak-e még itt olyanok, akik szinte a kezdetektől velem vannak.

A válaszolók közül egyvalaki kapja meg az általam összeállított jubileumi gasztrocsomagot.

Húsz évvel ezelőtt két gyereknek kezdtem recepteket gyűjteni. Fogalmam sem volt róla, hányan fogják még olvasni őket. Mostanra pedig építettem egy kis híján 23.000 tagot számláló közösséget, ami nagyon nagy öröm számomra.

Köszönöm mindenkinek, aki valamikor ebben a húsz évben idetalált, sőt, itt is maradt. Annak is, aki 2006 óta olvas, és annak is, aki tegnap kattintott ide először. Terveim szerint még sok-sok használható, nem túlbonyolított, ízletes receptet osztok meg veletek.