Aszalt paradicsomos, tejszínes csirke

Szeretnék nektek ehhez a gyors és finom ételhez kedvet csinálni. Nagyjából 20 perc alatt készen voltam vele, gyakorlatlanabbaknak legyen 30, de ebben már a tészta kifőzése is benne van. Hát nem csábító? Különösen, hogy a Lidlben olyan szeletelt csirkemellet vettem, amivel mindössze annyi dolgom volt, hogy a kis lelógó cifitcafatokat levágjam róla, és a nagyobb darabokat félbe vágjam. Vásárolni semmit nem kellett külön hozzá, úgyhogy tegnap az edzésből hazatérve pikk-pakk össze is dobtam.

Ha gm liszttel készíted, gluténmentessé teheted.

Hozzávalók:

50 dkg szeletelt csirkemell
néhány evőkanál liszt (akár gluténmentes) a hús beleforgatásához
egy marék olajban eltett aszalt paradicsom
opcionálisan: egy evőkanál kapribogyó
só
bors
őrölt rozmaring
szárított kakukkfű
2 gerezd fokhagyma
2 dl zöldség alaplé (leveskockából is jó)
2 dl tejszín
reszelt parmezán ízlés szerinti mennyiségben, vagy egy darab gorgonzola
30 ml olívaolaj
1-2 dkg vaj

Elkészítés:

A húst megtisztítjuk, tenyérnyi darabokra vágjuk, mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk, majd lisztbe mártjuk. A felmelegített olívaolaj és vaj keverékén szép aranybarnára sütünk minden szeletet, majd egy tányérra kiszedjük, letakarva félretesszük őket.

A visszamaradt zsiradékban átpároljuk az apróra vágott fokhagymát (óvatosan, meg ne égjen!), felöntjük az alaplével, ami feloldja a serpenyő aljáról a jó kis pörzsös cuccokat, amik a hús sütése közben keletkeztek.

Ekkor következik a fűszerezés, ami teljesen rád van bízva. Én rozmaringot, kakukkfüvet használtam most, de csak azért, mert nem találtam meg az olasz fűszerkeverékemet hirtelen a kamrában 😀

Jöhet a tejszín a serpenyőbe, és ekkor adjuk az edénybe a reszelt sajtot. Én most gorgonzolát használtam, mert várakozott egy darab a hűtőben, remek volt hozzá. Amikor a lé felforrt, hagyjuk egy-két percig forrni, majd visszatesszük a hússzeleteket az edénybe. Ekkor hozzáadjuk a darabokra vágott aszalt paradicsomot, ha használunk, akkor a kapribogyót is, és alacsony lángon forrásban tartjuk az ételt, amíg a húsok teljesen át nem főnek. Eddigre a mártás is besűrűsödik. Következik a kóstolás és az ízek korrekciója. Ha kell még bele só vagy bors, most lehet pótolni.

Tálaláshoz az étel tetejét megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel, és készen is vagyunk.

Időközben persze a körethez kifőzzük a tésztát, nálunk most fusilli volt hozzá.

TIPP:

Ha van otthon kapribogyód, mert kedveled, ne hagyd ki a receptből, nagyon jó kis sós ízbombákat adnak az ételhez.

Az olajban eltett paradicsom jobb, mint a szárított, de ha csak szárítottad van otthon, nyugodtan használd azt. Egy kis langyos vízbe áztatás, és máris a rehidratált paradicsomok a rendelkezésedre állnak.

Kérlek, használj normális, 32 százalékos tejszínt, ne főzőtejszínt! Sokkal gazdagabb, selymesebb mártást kapsz tőle.

Vajat azért érdemes az olívaolajba dobni sütéskor, mert kellemes plusz ízt ad a húsnak.

Uborkasaláta télire

Van egy csalamádé receptem, amit nagyon kedvelek. Néhány évben bőszen gyalulgattam hozzá a káposztát, uborkát, aprítottam a paprikát, meg amit kellett. Aztán valahogy leszoktam erről.  Most itt ez a végtelenül egyszerű uborkasaláta, amit télire akarok eltenni, most készítem először, nagyon kíváncsi leszek a végeredményre.

Ez az egyik legegyszerűbb savanyúság, amit ismerek. Nem kell hozzá levet főzni, nem kell dunsztolni, az uborkát még meghámozni sem: megy bele minden nyersen, néhány óra alatt levet ereszt, aztán lehet üvegekbe rakni.

Hozzávalók: (első, kísérleti adag, aztán majd meglátjuk, készül-e több is)

2,5 kg uborka

50 dkg vöröshagyma

7,5 dkg só

3,5 dkg cukor

2,5 dl 10%-os ecet

1/2 teáskanál nátrium-benzoát

egész fekete bors ízlés szerint

Elkészítés:

Az uborkát alaposan megmossuk, két végét levágjuk, héjastól vékonyra gyaluljuk. (Ezt kézi gyaluval éppúgy el lehet végezni, mint géppel. Én most ez utóbbit használtam, pillanatok alatt kész is lettem.) A hagymát vékony szálakra szeleteljük.

Az uborkát és a hagymát nagy tálba tesszük, hozzáadjuk a sót, a cukrot, az ecetet, a nátrium-benzoátot és az egész borsot, majd alaposan összekeverjük.

Ezután állni hagyjuk. 4-5-6 órát, vagy akár egy éjszakát. 

A só vizet von ki az uborkából és a hagymából, így néhány óra alatt bőséges lé képződik. Időnként átforgatjuk, hogy mindenütt egyformán érje az ecetes-fűszeres lé.

Amikor már elegendő levet eresztett, tiszta üvegekbe rakjuk a salátát, kissé lenyomkodjuk, majd teljesen felöntjük a saját levével. Lezárjuk az üvegeket.

Ennyi.

Ekkor jön a jogos kérdés: nem romlik meg?

A trükk az, hogy ebben több dolog játszik közre. A só vizet von ki az uborkából és a hagymából, az ecet savas közeget teremt, a nátrium-benzoát pedig ebben a közegben segít kordában tartani az élesztőket és a penészgombákat. Vagyis nem főzéssel tartósítunk, hanem azzal, hogy a romlást okozó mikroorganizmusoknak egyszerűen nagyon rossz életkörülményeket teremtünk.

A cukor ebben a mennyiségben főleg az ízeket kerekíti, nem ezen múlik az eltarthatóság. A nátrium-benzoát sem csodaszer önmagában: az ecettel és a sóval együtt működik. És ettől lesz ez a recept olyan szerethetően egyszerű: mindent összeöntünk, üvegbe kerül, a hozzávalók teszik a dolgukat, és ennyi.

Puha, csokis banánkenyér

Igen, tudom. Van már banánkenyér a blogon. Nem is egy. Ha beírjátok a keresőbe, hogy banánkenyér, szép kis gyűjtemény kerül elő a különböző változatokból.

És akkor most itt van még egy.

Mentségemre szóljon, hogy a banánkenyér ilyen műfaj. Az ember meglát három-négy, a konyhapulton lassú halálra ítélt banánt, és ahelyett, hogy elővenné valamelyik régi, bevált receptjét, talál egy újat. Mert ebben egy kicsit kevesebb a cukor. Abban több a vaj. Ebbe joghurt kerül. A másikba tejföl. Ebben csokidarabok vannak, a másikon krémsajtos máz. És különben is: hátha ez lesz AZ.

Na, ez most nagyon közel került a tökéleteshez. Bátran állíthatom, hogy ez a legfinomabb banánkenyér, amit életemben ettem. Szaftos, puha, épp annyira csokis, amennyire kell, és épp annyira édes is.

Úgyhogy tessék. A sokadik. És jelen pillanatban a legnagyobb kedvenc.

Hozzávalók:

40 dkg pépesre tört, nagyon érett banán
11 dkg puha vaj
5 dkg kristálycukor
5 dkg barna cukor (a mély, karamellás ízéért van rá szükség)
2 db tojás
vaníliakivonat, amennyit gondolsz, min. 1 evőkanálnyi
18 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
fél teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
10-15 dkg csokicsepp, vagy amennyit találsz otthon

Elkészítés:

A banánkenyér roppant egyszerű sütemény, össze kell keverni gyakorlatilag az elemeket, és már mehet is a sütőbe. Így tehát a puha vajat kikeverjük a kétféle cukorral, amikor már a vaj valamelyest kihabosodik, mehetnek bele a tojások. Egyenként adjuk hozzá a két tojást, az első és a második után is alaposan keverjük el a vajjal.

A villával pépesre tört banánt adjuk hozzá, keverjük el, végül pedig jöhet a liszt, amibe előzőleg elkevertük a sót és a térfogatnövelőket. Csak addig keverjük a tésztát, amíg a liszt el nem oszlik, ha túlkeverjük, nehéz lesz a süti, nem olyan jó kis levegős.

Utolsó lépésként két mozdulattal keverjük a tésztához a csokicseppeket.

Egy 23x13 centis formát fújjunk ki olajjal, vagy kenjünk ki vajjal. Nekem könnyű dolgom van, szilikon formám van, annak elég tényleg csak a biztonság kedvéért megmutatni az olajfújót. Öntsük bele a tésztát, egyengessük el a tetejét, és tegyük a 175-180 fokra előmelegített sütőbe alul-felül sütésre.

Az én sütim kb. 50 percet sült. És ennyi. Napokig puha, szaftos banánkenyeret csipegethetünk a kávénk mellé, vagy csomagolhatunk a suliba a gyereknek, kínálhatjuk a barátnőnknek, szomszédunknak. Nem mondom, hogy ez egy túl nagy forma, de nem is kell egyszerre három szeletet beküldeni ebből a sütiből.

TIPP:

Tényleg jó érett legyen a banán, igen, leginkább az elvékonyodott, megfeketedett héjú banán az ideális.

Én tettem bele egy csipet mézeskalács fűszert a tésztába, de ne essünk túlzásba, nem mézeskalácsot sütünk, hanem banánkenyeret.

Ha nincs otthon csokicsepp, maradék csokoládét is apríthatunk fel hozzá, de azért a maradék legyen jó minőségű.

Ha akarunk, egy-egy dekát a cukrokból visszavehetünk.

Caponata, a szicíliai padlizsánragu

A caponata szicíliai padlizsános zöldségétel, aminek a meghatározó jellemzője az édes-savanyú ízesítés. Rengeteg változata létezik, nálam most kaliforniai paprika is került bele, és ezen a jövőben sem tervezek változtatni. Az olajbogyó, nagy-nagy kedvencem, a kapribogyó, a mazsola és a pirított fenyőmag (amit még a valenciai piacról hoztam) együtt olyan jó kis társaságot alkot, hogy nehéz abbahagyni a kóstolgatást.

Elvileg érdemes néhány órát, még inkább egy egész éjszakát pihentetni, hogy szépen összeérjenek az ízei. Hogy ezt sikerül-e megvalósítani, az már egy másik kérdés.

Hozzávalók 4 adaghoz

2 közepes padlizsán, kb. 60–70 dkg
1 nagy piros kaliforniai paprika
1 nagy sárga kaliforniai paprika
1 nagyobb vöröshagyma
2 szárzeller
40 dkg darabolt hámozott paradicsom
8–10 dkg zöld olajbogyó
2 evőkanál kapribogyó
2 evőkanál mazsola
2 evőkanál fenyőmag
2 evőkanál vörösborecet
1–1½ evőkanál cukor
olívaolaj
só
frissen őrölt bors
egy marék friss bazsalikom

Elkészítés:

A padlizsánt héjastól nagyjából 2 cm-es kockákra vágjuk. Szűrőbe tesszük, megsózzuk, majd hagyjuk 15-20 percet állni. Az idő lejárta után leöblítjük, lehetőleg minél szárazabbra leitatjuk papírtörlővel, majd egy tepsin elterítjük a kockákat, meglocsoljuk olívaolajjal, és 200 fokos sütőben (vagy air fryerben) megsütjük. Ez nagyjából 15-20 perc.

A kaliforniai paprikákat a padlizsánhoz hasonló méretű darabokra vágjuk. Kevés olívaolajon ezeket is külön megpirítjuk. Nem sütjük teljesen puhára, jó, ha marad egy kis tartásuk. Kiszedjük és félretesszük.

A serpenyőbe szükség szerint még öntünk egy kevés olívaolajat. Beletesszük a kis kockákra vágott vöröshagymát és a felkarikázott szárzellert, majd mérsékelt lángon puhára pároljuk.

Hozzáadjuk a darabolt paradicsomot, az olajbogyót, a kapribogyót és a mazsolát. Sózzuk, borsozzuk, majd közepes lángon 10–15 percig főzzük, amíg a paradicsomos alap kissé besűrűsödik.

A vörösborecetet elkeverjük a cukorral, majd a paradicsomos alaphoz adjuk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, további kevés cukorral vagy ecettel állítjuk be az ízét. A caponata egyik jellegzetessége éppen ez az édes-savanyú egyensúly, ezért egyik íztől sem kell megijednünk.

Visszatesszük a serpenyőbe a megsült padlizsánt és a paprikát. Óvatosan összeforgatjuk, hogy a zöldségek ne törjenek össze, majd az egészet még körülbelül 5 percig főzzük.

Közben a fenyőmagot száraz serpenyőben enyhén megpirítjuk. A kész caponatához adjuk a friss bazsalikommal együtt.

Hagyjuk kihűlni, majd néhány órára hűtőszekrénybe tesszük. Tálalás előtt érdemes időben kivennünk, mert szobahőmérsékleten sokkal jobban érvényesülnek az ízei.

TIPP:

Friss, ropogós kenyérrel önálló fogásként is remek, de előételként vagy húsok mellé köretként is kínálhatjuk.

Jubileumi poszt - 20 éve eszünk és puffadunk együtt

Húsz év. 2006. szeptember 1-jén írtam meg az első bejegyzést az Ahogy eszik, úgy puffad blogra, ami akkor még a fakanal.freeblog.hu domainen lakott. 

Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy húsz év múlva is itt leszek, több mint két évtizednyi recepttel a hátam mögött, és közben megjelenik az első szakácskönyvem is, valószínűleg elég hitetlenkedve néztem volna rá.

Pedig az egész nagyon egyszerűen kezdődött.

A lányom akkor 19 éves volt, a fiam 16. Nekik kezdtem el írni egy családi receptgyűjteményt. Azt szerettem volna, hogy amikor egyszer majd elkezdenek főzni, legyen mihez nyúlniuk. Legyen összegyűjtve valahol az, amit itthon ettek, amit szerettek, amitől számukra az otthoni étel otthoni étel volt.

Nekem még megvannak anyai nagymamám és anyám kézzel írt receptjei, és őrzök egy legalább nyolcvanéves szakácskönyvet is, ami a Mamié volt. Az én gyerekeim öröksége már más formában született meg: az interneten.

Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből az elektronikus családi receptes dobozból mi minden következik majd.

Akkoriban Magyarországon még alig létezett gasztroblogger, mint olyan. Néhány év múlva már egy tévéműsorban beszéltem arról, mit jelent gasztroblogot írni. Később két évadon át dolgoztam gasztronómiai szakértőként egy kereskedelmi televízió gasztro-reality műsorában, majd két évig a TV Paprika szakmai lektora voltam, ahol közel 900 főzős műsorepizód ment át a kezemen.

Vezettem hetilap gasztro rovatát, írtam recepteket és cikkeket különböző online felületekre. Terveztem és készítettem esküvői vacsorát, főztem ismert embereknek ünnepi alkalmakra, évekig vállaltam karácsonyi főzést családoknak. Közben rengeteget tanultam, új alapanyagokat, konyhákat, technikákat ismertem meg, és természetesen főztem tovább itthon is.

A blog pedig közben tette a dolgát, persze nem magától, szorgalmasan tettem bele a tartalmakat. Mert most már így hívjuk: tartalomgyártás.......

És ami talán a legfontosabb: teljesítette azt a feladatot, amiért húsz éve létrehoztam. A gyerekeim megtanultak és megszerettek főzni, és ma is használják azt a receptgyűjteményt, amit eredetileg nekik kezdtem írni.

A blogból pedig lett egy könyv.

Idén ugyanis történt valami, ami húsz évvel ezelőtt még végképp elképzelhetetlen lett volna számomra: megjelent az Anya főztje című szakácskönyvem.

Tulajdonképpen visszatértünk a kiindulóponthoz. Ami egy családi receptgyűjteménynek indult az interneten, abból húsz év elteltével valódi, kézbe vehető szakácskönyv lett.

A könyvbe családunk sok év alatt kipróbált és megszeretett receptjeiből válogattam. Olyan ételeket szerettem volna megmutatni, amelyeket valóban főzünk és eszünk. A könyv fotóit a lányom készítette, aki annak idején – a konyhát nagy ívben kerülő kamaszként – az egyik fő oka volt annak, hogy egyáltalán létrejött ez a blog. Az életnek van humora.

A képeken pedig pontosan azok az ételek vannak, amelyeket elkészítettem, és amelyeket a fotózás után jó étvággyal megettünk. Nem egy elképzelt magazinéletet akartam megmutatni, hanem a mienket.

És itt még nincs vége, terveim szerint ugyanis lesz második könyv.

A koncepciója megvan, a receptek válogatását elkezdtem, és ha sikerül úgy megvalósítanom, ahogyan most a fejemben létezik, a szerkezete kissé eltér majd a megszokott szakácskönyv-formátumoktól. Többet egyelőre nem mondok róla.

És akkor ünnepeljünk!

Húsz év azért mégiscsak húsz év, úgyhogy szeretnék adni valamit annak, aki velem ünnepel.

Összeállítok egy személyes gasztro-ajándékcsomagot. Kerül bele valami a saját szakácskönyv-gyűjteményemből, néhány különlegesebb fűszer, amit az utazásaimról hoztam, és készítek bele saját kezűleg valamit én is.

Hogy pontosan mit? Legyen igazi meglepetés.

A játékhoz nézz körül a blogon, válassz egy receptet, amelyet már elkészítettél, vagy amelyiket szívesen elkészítenéd, és ennek a receptnek a címét írd meg a jubileumi Facebook-poszt alatt kommentben.

Ha pedig van kedved, azt is írd meg, mióta olvasod az Ahogy eszik, úgy puffad blogot. Nagyon kíváncsi vagyok, vannak-e még itt olyanok, akik szinte a kezdetektől velem vannak.

A válaszolók közül egyvalaki kapja meg az általam összeállított jubileumi gasztrocsomagot.

Húsz évvel ezelőtt két gyereknek kezdtem recepteket gyűjteni. Fogalmam sem volt róla, hányan fogják még olvasni őket. Mostanra pedig építettem egy kis híján 23.000 tagot számláló közösséget, ami nagyon nagy öröm számomra.

Köszönöm mindenkinek, aki valamikor ebben a húsz évben idetalált, sőt, itt is maradt. Annak is, aki 2006 óta olvas, és annak is, aki tegnap kattintott ide először. Terveim szerint még sok-sok használható, nem túlbonyolított, ízletes receptet osztok meg veletek.

Paradicsomkonzerv házilag

Augusztusban, amikor egyszerre rengeteg jó, érett paradicsom van, érdemes néhány üveggel eltenni belőle télire. Én San Marzanót használok hozzá, mert húsos, kevés benne a mag, és főzéshez szerintem az egyik legjobb paradicsomfajta. Nem véletlenül használják ezt az olaszok is, márpedig az köztudott, hogy a taljánok paradicsom fronton verhetetlenek. Ráadásul ma már nem úgy néznek rád a piacon, ha ezt a fajtát keresed, mintha a Holdról érkeztél volna.

Az eltevésnek ezt a módját még sosem próbáltam, nagyon kíváncsi leszek, hogy fog beválni télen, amikor csak leveszek egy üveget a polcról, és máris van kéznél egész paradicsom és sűrű, ízes paradicsomlé. Tésztaszószhoz, pizzához, ragukhoz, levesekhez is remek alapanyag.

Hozzávalók:

érett San Marzano paradicsom (nekem most kb. 10 kg volt)
friss bazsalikom
só

Elkészítés:

A paradicsomokat alaposan megmosom és átválogatom. Eltevéshez csak teljesen egészséges, sérülésmentes darabokat használok.

A szép, egész San Marzanókat szorosan a tiszta, kifertőtlenített üvegekbe rakom. A paradicsomok nyersen, hámozatlanul kerülnek az üvegbe. Természetesen le is húzhatod a héját, de én ezzel most nem akartam bajlódni. Az üvegekbe dugtam egy-egy szál friss bazsalikomot is.

A felöntőléhez a maradék paradicsomot feldarabolom, a sérült részeket kivágom, majd leturmixolom, lábasba öntöm, felforralom, és körülbelül 5 percig erősen, bugyogva főzöm.

A keletkezett habot leszedem a tetejéről egy szűrővel, illetve néhány teáskanálnyi sót is adok hozzá.

A forró paradicsomlével felöntöm az üvegekben lévő egész paradicsomokat. Érdemes közben egy kicsit megmozgatni az üvegeket, hogy a lé mindenhová bejusson a paradicsomok közé, és minél kevesebb levegő maradjon bennük. Én ehhez egy műanyag kancsót használtam, így nem folyt égbe-világba a lé.

Az üvegek peremét tisztára törlöm, szorosan rájuk csavarom a tetőt, majd következik a vizes dunszt.

Egy nagy fazék aljára konyharuhát teszek, erre állítom az üvegeket úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Vizet öntök köréjük, lassan felmelegítem, majd az üvegeket a gyöngyöző vízben kidunsztolom. Mivel én türelmetlen fajta vagyok, és az üvegek amúgy is melegek voltak a paradicsomlétől, forró vizet öntöttem a fazékba, ezzel is gyorsítva az ügymenetet. 40 percet töltöttek az üvegek a bugyogva forrdogáló vízben.

Ezután hagyom őket kihűlni a vízben. Amikor teljesen kihűltek, ellenőrzöm, hogy minden tető megfelelően behúzódott-e, és mehetnek is a kamrapolcra.

Mire használható?

Szinte mindenhez, amihez év közben konzerv paradicsomot vennénk elő. Az egész paradicsomot villával, vagy kézzel össze lehet törni egy gyors tésztaszószhoz, turmixolható pizzaszósznak, kerülhet raguba, levesbe, húsos vagy zöldséges ételekbe.

A sót, fokhagymát, hagymát, bazsalikomot, oregánót majd akkor kapja meg, amikor eldől, milyen étel készül belőle. (A leturmixolt, főtt lébe azért kerül valamennyi só.)

TIPP:

Ha lehúznád a paradicsom héját, vágj egy kis keresztet az aljára, tedd 30–60 másodpercre forró vízbe, majd hidegbe: ezután könnyen lejön a héja.

A tető és az üveg pereme legyen teljesen tiszta, különben nem biztos, hogy megfelelő vákuum alakul ki.

Érdemes kisebb, 5–7 decis üvegeket használni: egy üveg általában pont elég egy tésztaszószhoz vagy pizzához, és felbontás után nem kerülgeted napokig a hűtőben a maradékot.

Nyári saláta kerti zöldségekkel és farróval

Ez az étel is az olasz konyha gyöngyszeme. Nagyon ajánlom az elkészítését, mert az ugye alap tulajdonság, hogy csodálatosan finom, de egészséges is, kiadós is, eheted salátának, köretnek, ahogy akarod.

A farro egy ősi búzaféle, amely különösen az olasz konyhában népszerű; főzés után enyhén diós ízű, kellemesen rugalmas, harapható marad. Salátákhoz, levesekhez és köretekhez is használható, nagyjából úgy, ahogyan nálunk az árpagyöngyöt, vagyis a gerslit szokás. Olyannyira, hogyha nem akarsz beruházni egy csomag farróba, nyugodtan használhatsz helyette gerslit is. Vagy bulgurt, barna rizst.

Hozzávalók 4 főre:

15 dkg farro
1 kisebb padlizsán
1 piros kaliforniai paprika
1 cukkini
néhány rózsa brokkoli
30 dkg sárga és piros koktélparadicsom
1 konzerv csicseriborsó leszűrve
2-3 ág friss bazsalikom
2 teáskanál szárított oregánó
ha van kéznél, friss petrezselyem a tetejére
extra szűz olívaolaj
só
frissen őrölt bors
friss kecskesajt a tálaláshoz, ha nem jutsz hozzá, lehet feta is

Elkészítés:

A farrót alaposan átöblítjük, majd bő, sós, forrásban lévő vízben a csomagoláson feltüntetett ideig főzzük. (kb. 215 perc) Akkor jó, ha megpuhult, de még kellemesen harapható.

Közben a padlizsánt és a cukkinit kisebb kockákra, a paprikát hasonló méretű darabokra vágjuk. Egy nagy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat melegítünk, hozzáadjuk a zöldségeket, megsózzuk, és közepesen erős lángon 10–15 perc alatt puhára, enyhén pirultra sütjük. A párolás vége felé jutott eszembe, hogy nem árt a zöldségkeveréknek, ha kap egy kis balzsamecetet, ezért aztán kapott egy-két evőkanálnyit.

A koktélparadicsomokat félbevágjuk, és egy nagy tálba tesszük a főtt csicseriborsóval. Hozzáadjuk a kézzel kisebb darabokra tépkedett bazsalikomleveleket és az oregánót. Meglocsoljuk kevés olívaolajjal, enyhén megsózzuk, majd összeforgatjuk.

A megfőtt farrót alaposan leszűrjük, még melegen a paradicsomos-csicseriborsós keverékhez adjuk, majd beleforgatjuk a sült padlizsánt, paprikát, brokkolit és cukkinit is.

Megkóstoljuk, szükség szerint sózzuk, borsozzuk, és ha kívánja, még kevés extra szűz olívaolajjal meglocsoljuk.

Tálaláskor friss kecskesajtot, annak hiányában fetát morzsolunk a tetejére.

Tipp: Langyosan és hidegen is nagyon finom, ezért előre is elkészíthető. Ha hűtőből tálaljuk, érdemes fogyasztás előtt egy kicsit szobahőmérsékleten hagyni, és friss olívaolajjal átforgatni.

Volt a mélyhűtőben egy csomag edamame bab, abból is tettem bele egy bőkezű adaggal, úgy másfél maroknyi lehetett, az is nagyon kellemesen simult az összhatásba. Természetesen ha nincs otthon edamaméd, elhagyod.

Hol kapható farro?

Itthon elsősorban olasz élelmiszereket árusító üzletekben és webáruházakban érdemes keresni, például a Buonóban. Bioboltokban és nagyobb, olasz élelmiszert forgalmazó delikát üzletekben is előfordulhat; farro perlato néven keressétek, ez a hántolt, gyorsabban fővő változat, amely salátákhoz különösen jó.

A szicíliaiak kedvenc padlizsános tésztája (Pasta alla Norma)

Nem vagyok hibátlan ember. Egyik gyengeségem, hogy nagyon, de nagyon nehezen állok ellen a nyári zöldség- és gyümölcs dömpingben a kínálatnak, és ez akkor is igaz, ha már a vásárlás pillanatában pontosan tudom, hogy már megint túl sok mindent vásároltam. Ha most végiggondolom, milyen zöldségek várakoznak a hűtő fiókjában, már ég az arcom... 

Ez a kísértésnek való ellenállási képtelenség bizony a padlizsánnál is előjön, mert hát hogy lehet nem hazavinni azt a csodás, gömbölyded alakú, mélylila, feszes héjú padlizsánt, ami 5-600 forintos kilónkénti áron kelleti magát a standokon? Na ugye...

Úgy tűnik, akaratomon kívül rá vagyok kattanva a szicíliai konyhára, de hát mit tegyünk, ez van, ezt kell szeretni 😁

Hozzávalók (4 személyre):

35 dkg rigatoni vagy penne, esetleg farfalle
1 nagyobb padlizsán
7 dl passata vagy hámozott konzervparadicsom
3 gerezd fokhagyma
1 kisebb vöröshagyma
4-5 evőkanál extra szűz olívaolaj
olaj a padlizsán sütéséhez
8-10 bazsalikomlevél
10-15 dkg  reszelt pecorino/parmezán/juhtejből készült feta
só
frissen őrölt fekete bors
csipetnyi chilipehely (elhagyható)

Elkészítés:

A padlizsánokat hámozzuk meg csíkosan, majd héjastól vágjuk kb. 3 cm-es kockákra, enyhén sózzuk meg, majd hagyjuk állni 20-30 percig. Ezután papírtörlővel itassuk le róluk a nedvességet. Ha óvatosak vagyunk, és semmiképp nem akarunk belefutni a keserű padlizsán miatti mérgelődésbe, a besózás után le is öblíthetjük a zöldséget, majd utána töröljük szárazra.

Forró olajban több részletben süssük aranybarnára és ropogósra a padlizsánkockákat, majd szedjük papírtörlőre.

Közben az olívaolajon dinszteljük üvegesre az apróra vágott hagymát, adjuk hozzá a fokhagymát, majd öntsük rá a paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk, ha szeretjük, kevés chili is kerülhet bele. Lassú tűzön főzzük 20-25 percig, amíg a szósz besűrűsödik.

A végén keverjük bele a bazsalikomlevelek nagy részét, majd óvatosan forgassuk hozzá a sült padlizsán felét. A másik felét hagyjuk a tálaláshoz, hogy megőrizze a ropogósabb állagát.

A tésztát bő, sós vízben főzzük al dentére, majd egy kevés főzővízzel együtt forgassuk a paradicsomos szószba.

Tálaláskor szórjuk rá a félretett sült padlizsánt, bőségesen reszeljünk rá sajtot, díszítsük és ízesítsük friss bazsalikommal, végül locsoljuk meg néhány csepp extra szűz olívaolajjal.

Tipp

Ha szeretnéd még intenzívebbé tenni az ízeket, a padlizsánt nem olajban, hanem 220 °C-os sütőben, kevés olívaolajjal meglocsolva, enyhén sózva süsd aranybarnára. Így könnyebb lesz az étel, ugyanis a padlizsán híres arról, hogy a jóisten olaját is képes magába szívni, ha serpenyőben sütöd.

Nyugodtan megsütheted a padlizsánt akár előző nap is, ha van időd, másnap ezzel lerövidítheted a főzésre szánt időt.

Ha van otthon saját készítésű, fűszeres paradicsomszószod, mint ahogy nekem is van, még egyszerűbb lesz az életed, hiszen csak sütnöd kell a padlizsánt, aztán mehet a szószba, és kész is vagyunk.

Az eredeti Pasta alla Normát leggyakrabban rigatonival készítik, de egy jó minőségű penne is tökéletes hozzá. A lényeg úgyis a padlizsán és a paradicsomszósz.

Nem autentikus megoldás ugyan, de meggyőződésem, hogyha a tányéron a kitálalt tésztára reszelünk egy kevés friss citromhéjat, az nagyon jót tesz az ízeknek. Mindenesetre ezt a lépés Szicíliában nem reklámoznám hangosan.

Serpenyős burgonya kaprival, olajbogyóval és bazsalikommal

Mi kérem rendes sváb család vagyunk, élünk-halunk a krumpliért. A magyarországi sváb konyhában  rengeteg a krumplis étel: krumplis tésztaféleségek, nudli/Schupfnudel, gombócok, krumplilevesek, főzelékek, hagymás krumpli, krumplisaláták, tepsis-sült krumplis ételek, illetve olyan tészták, amelyekbe maga a burgonya kerül. A sváb paraszti konyhának a krumpli–liszt–káposzta–hagyma–zsír tengelye eléggé jellegzetes volt.

Szóval nálunk nagyon fogy a krumpli, olyannyira, hogy ma például az ebédnek is a középpontját képezte, és vacsorára is barackos gombóc lesz, abban is található némi burgonya.

Na de beszéljünk erről az olasz, közelebbről szicíliai... hát nem is tudom... köret ez? vagy saláta? Mindegy is, hogy nevezzük, csoda jó, egyszerű étel. Az összetevői némiképp hasonlítanak a szicíliai burgonyasalátáéhoz, de ez meleg étel - bár hidegen is zseniális -, úgyhogy inkább nem is nevezném salátának.

Hozzávalók 2 főre:

40 dkg burgonya
2 fej vöröshagyma
egy marék magozott olajbogyó
1 evőkanál kapribogyó
friss bazsalikom
3 evőkanál borecet (akár fehér, akár vörös)
1,5 evőkanál cukor
só
bors
oregánó
olívaolaj

Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, felkockázzuk, majd egy tál hideg vízbe tesszük 10 percre, hogy a felesleges keményítő kiázzon belőle.

Az ecetbe belekeverjük a cukrot, hagyjuk, hogy feloldódjon, félretesszük.

A burgonyát leszűrjük és szárazra töröljük. Egy nagy serpenyőben annyi olívaolajat melegítünk, hogy az olaj teljesen beterítse az edény alját. Felmelegítjük, majd a krumplikockákat beleszórjuk, addig pirítjuk nagy lángon, amíg szép színt nem kap minden kocka.

A hagymát meghámozzuk, félbe vágjuk, majd a feleket harmadba, és a gerezdeket rétegekre bontjuk. Amikor a krumpli színt kapott, a hagymát beletesszük a serpenyőbe, kisebbre vesszük a tüzet alatta és lefedjük. Addig pároljuk a serpenyő tartalmát, amíg a burgonya át nem puhult teljesen, illetve a hagyma is puha lett.

Ekkor elvégezzük az utolsó simításokat. Lekapcsoljuk a lángot, sózzuk, borsozzuk az ételt, megszórjuk az oregánóval, és ráöntjük a cukros ecetet. Lépjünk hátra ilyenkor, mert a serpenyő tartalma még forró, az ecet egy másodperc alatt felmelegszik és arcon csap minket, ha nem vigyázunk.

Keverjük át az ételt, adjuk hozzá az olajbogyót és a kaprit, szórjuk meg a feltépkedett bazsalikommal, és tálaljunk.

TIPP:

Adhatjuk magában könnyű ebédként, de tökéletes mellé bármilyen csirke, rántott, párizsias, natúr, ahogy szeretnénk. Én ma grill sajtot sütöttem mellé, azzal is csodás volt.

Nem csak melegen finom, hanem ha szobahőmérsékletűre hűlt, akkor is nehéz megállni, hogy el ne csipegessük a maradékot.

Szicíliai burgonyasaláta kánikula idejére

Olyan egyszerű, mint a hanyattesés, és annyira finom, hogy szinte lehetetlen abbahagyni. Ez a szicíliai burgonyasaláta végtelenül egyszerű, és mint az ilyen ételek általában, csodálatos, éppen azért, mert a jó alapanyagok teszik a dolgukat, és nem szorulnak semmiféle Michelin-csillagos csavarra.

Hozzávalók:

3-4 darab közepes burgonya
1 nagy lila sonkahagyma, jó, ha nem nagyon erős, inkább édes
egy nagy marék koktélparadicsom
friss bazsalikom
15 szem olívabogyó, természetesen lehet több is, kevesebb is, ahogy szereted
1 evőkanál kapribogyó, leöblítve, az se árt neki, ha leitatod a vizet róla papírral
só
bors
2 evőkanál enyhe ecet (borecet, almaecet)
1 teáskanál szárított oregánó
jó minőségű olívaolaj

Elkészítés:

A burgonyákat megfőzzük héjában, ha elkészült, leöblítjük hideg vízzel, hogy hűljön kicsit, meghámozzuk, felkockázzuk. Én most tányérra téve betettem a hűtőbe, mert ebben a melegben sokáig tartott volna, hogy kezelhető állapotba kerüljön, így meg néhány perc után lehetett is belekeverni a salátába.

A lilahagymát felkarikázzuk, megsózzuk, megkínáljuk az ecettel, és kézzel át is masszírozzuk a hagymakarikákat, hogy a só és az ecet elkezdhesse megdolgozni azt. Félretesszük.

A paradicsomokat félbe vágjuk, a bazsalikomot összetépkedjük.

Ha a burgonya kihűlt, összeállítjuk a salátát, azaz mindent egy salátás tálba halmozunk, meglocsoljuk olívaolajjal, ha kell, még utána sózunk, bár erre a kapri, az olajbogyó és a hagymánál használt só miatt nemigen lesz szükség, de ki tudja?

Átkeverjük a salátát és tálaljuk. Én nem tenném hűtőbe, legjobb, ha annyit készítesz, amennyi egyszerre elfogy, és hidd el, el fog fogyni.

TIPP:

Természetesen nem muszáj magában enni ezt a csodálatos ételt, adhatsz mellé csirkét, sajtot, tofut, amit szeretsz. Speciel nekünk elég volt önmagában is vacsorára.

Jó, ha többféle paradicsomot használsz, nem csak a színe miatt, az ízek is fontosak. Az egyik paradicsom édesebb, a másik savanyúbb, gyönyörű összhangot lehet így létrehozni.

Használhatsz fehér hagymát is a lila helyett, de a lila még az összképen is javít a színével.

Cukkinis püspökkenyér pekándióval

Árválkodott a hűtőben két közepes cukkini. (És tegnap este Mária barátnőm meglepett még három gyönyörű darabbal.) Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor a lányom a tanyáról olyan ütemben küldte fel nekünk a cukkinit, hogy alig-alig volt időm feldolgozni a termést. Hát, ez úgy tűnik, a múlté... A tanya, ahol élnek, az Alföld közepén van, és ennél nem is mondanék most többet.

Nos, a cukkinik nem mehetnek veszendőbe, még ha nem a tanyáról származnak, akkor sem.

A recept mondhatjuk azt, hogy a saját fejlesztésem, egy régebbi receptemet vettem alapul, és tupíroztam még sokkal jobbá. Remélem, nektek is ízleni fog.

Hozzávalók:

3 tojás
18 dkg barna cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
40 dkg finomra reszelt cukkini, héja nélkül (alaposan kinyomkodva)
1 kisebb alma finomra reszelve, héja nélkül (enyhén kinyomkodva)
10 dkg vaj
0,8 dl semleges ízű növényi olaj
32 dkg finomliszt
1½ teáskanál sütőpor
½ teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
2 teáskanál őrölt fahéj

1 mokkáskanál őrölt szegfűszeg
½ teáskanál frissen reszelt szerecsendió (én imádom, még többet is tettem ennél)
10 dkg durvára vágott dió
5 dkg durvára vágott pekándió
1 nagy marék mazsola, rumba vagy narancslébe áztatva

A tetejére:1-2 evőkanál barna cukor
néhány fél pekándió vagy durvára vágott dió, vagy esetünkben elnegyedelt szilvák (jó hozzá a sárgabarack is)

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 180 °C-ra (alsó-felső sütés). Vajazzunk ki és lisztezzünk ki egy nagyobb püspökkenyérformát (25x13 cm általában a méretük, az enyém 30x11-es), vagy készítsünk elő két kisebb formát.

A vajat egy kisebb lábasban közepes lángon olvasszuk fel. Hagyjuk gyöngyözni, amíg aranybarnára nem pirul, és kellemesen mogyorós illata nem lesz. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg! Húzzuk le a tűzről, és hagyjuk néhány percig hűlni.

Az összeállítás leírása hosszú és bonyolultnak tűnhet, de nem az. Csak mint egy muffinnál: száraz anyagok, nedves anyagok, összekeverés, slussz.

Jönnek a száraz anyagok: A lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával, a sóval, a fahéjjal és a szerecsendióval.

Utána a nedvesek: Egy nagy tálban habverővel keverjük össze a tojásokat a barna cukorral. Adjuk hozzá a vaníliakivonatot, a barnított vajat és az olajat, majd keverjük simára.

Összeállítás: Forgassuk bele a reszelt cukkinit, amit alaposan nyomkodjunk ki a levétől, és a finomra reszelt almát is.

Ezután több részletben adjuk hozzá a lisztes keveréket, és spatulával éppen csak dolgozzuk össze. Végül forgassuk bele a diót, a pekándiót és a lecsepegtetett mazsolát. Ügyeljünk arra, hogy a tésztát ne keverjük túl.

Simítsuk a masszát a formába, szórjuk meg a tetejét barna cukorral, majd rendezzünk rá néhány fél pekándiót vagy durvára vágott diót, esetleg ha van otthon gyümölcs, mehet rá szilva, sárgabarack.

Süssük 60-70 percig (két kisebb formában 50-60 percig), amíg a közepébe szúrt tű tisztán ki nem jön.

A megsült süteményt hagyjuk a formában 15 percig pihenni, majd borítsuk rácsra, és hagyjuk teljesen kihűlni.

Tipp:

Ez a sütemény másnap talán még finomabb, mint frissen. A barnított vaj, a fahéj, a szerecsendió és a barna cukor ízei szépen összeérnek, a cukkini és az alma pedig gondoskodik róla, hogy a tészta napok múlva is puha és szaftos maradjon.

Nem az a piskótaszerű, légiesen könnyű sütemény, de kávéval, teával irtó kellemes.