2018. február 20., kedd

Egyben sült töltött karaj

Igen régi receptem ez, még a régi blogban volt olvasható, nem is értem, miért nem került át ide. Pedig megérdemli, hogy kipróbáljátok, mert remek húsétel.



Hozzávalók:
1,2 kg rövid karaj filé egyben
10-12 dkg pármai sonka
20 dkg brie sajt
2 marék durvára vágott dió
2 ág rozmaring
4 gerezd fokhagyma
0,5 kg vékony szelet bacon
olívaolaj, esetemben bazsalikommal ízesített
Elkészítés:
A karajt megmostam, megtörölgettem, majd hosszában három mély vágást ejtettem benne úgy, hogy se az oldalaknál, se az aljánál ne lyukadjon ki. Ezekbe a résekbe tömködtem a tölteléket: minden résbe kerül apróra vágott pármai sonka, sajt, és egy kevés dió. Amikor készen van, és már nem fér több töltelék a húsba, egy deszkára leterítek annyi egymást fedő szelet bacont, hogy a hús hosszában elférjen rajta. Ráteszem a hasábot, majd felülről is szorosan betakargatom szalonna szeletekkel. Elbújtatok alattuk négy gerezd fokhagymát is, a tetejére fektetem a rozmaring ágakat, majd spárgával átkötözöm a húshasábot. Meglocsolom olajjal, és 160 fokos sütőben 3 órát sütöm. Az első félidőben fólia alatt sül a hús, a második félidőre levehetjük róla a takarót.
Érdekesség, hogy a sajt nyomtalanul tűnt el a pecsenyében, megolvadt és beszívta a hús.

2018. február 1., csütörtök

Narancsos muffin egészségesen

Egy ideje nem azért eszem muffint, mint régebben. Régen kimondottan az édessége miatt szerettem és sütöttem, no meg persze azt is nagyon bírom a műfajban, hogy megunhatatlanul variálható a végtelenségig.
De ez a múlt, mostanában azért sütök muffint, hogy tízóraira vagy uzsonnára legyen mit enni, ami kicsit édes is (bár kukoricával, sonkával, brokkolival keverve sós változatban is szeretem), tea, kávé mellé passzol, és ha úgy adódik, bárhová magammal vihessem, és ne jöjjek zavarba, ha megéhezem, de közel s távol nincs semmi, aminek egy icipici köze is lenne a visszafogottsághoz. Ahogy talán már említettem, számomra a legnagyobb gondot a reggeli okozza, ez a muffin annak is jó.


Hozzávalók:
20 dkg zabpehely
25 dkg túró
4 db tojás
1 evőkanál sütőpor
1 mokkáskanál szódabikarbóna
25 ml olaj vagy olvasztott vaj
3 dkg négyszeres erősségű édesítőszer
egy csipet só
választható, variálható hozzávalók:
1 evőkanál vanília kivonat
1 mokkáskanál narancs kivonat
kandírozott narancshéj
egy evőkanál aszalt vörös áfonya
csoki darabok
aszalt gyümölcsök

Elkészítés:
Mielőtt bárki azt gondolná, nem vagyok tudatában, leírom: igen, tudom, hogy az aszalt cuccokban van cukor, de nem hozzáadott, hanem természetes formában, amennyivel a gyümölcs rendelkezik. Én alkalmanként ennyit megengedek magamnak, pláne úgy, hogy egy darab muffinnál egyszerre nem eszem többet. Tehát nálam ez megengedett mennyiség és minőség.
A késes aprítómmal összekaszaboltattam a zabpelyhet valamelyest, hozzáadtam a túrót, az édesítőt és a tojásokat, azzal is járattam egy pár percig a gépet. Ha nem elég képlékeny a massza, lazíthatjuk egy kevés tejjel, ezt a narancsos változatot egy narancs kifacsart  levével lazítottam kissé. Végül fakanállal hozzáadtam a térfogatnövelőket, a sütőport és a szódabikarbónát, a vanília- és narancs kivonatot, végül a narancshéj kockákat és a pár szem áfonyát. Csokit most nem tettem bele, a narancsra bíztam a főszerepet.
A masszát papírral bélelt muffin formába kanalaztam, 180 fokon 25 percig sült.

Remek kis darab lett, még melegen egy deci tejjel el is fogyasztottam egyet. Puha, szaftos, narancsos.

2018. január 24., szerda

Holá Mexico!

December volt még, a karácsonyt is csak vártuk, amikor ellátogattunk Újpestre, a Calavera mexikói étterembe. Épp ideje volt már, hogy egy estét ne a számítógép előtt töltsünk a férjemmel, természetesen a munkába temetkezve, hanem beszélgessünk, vagy bambuljunk csak együtt, ha ahhoz van kedvünk, na és persze együnk egy jót.

Kíváncsian indultunk neki a vacsorának, hiszen valahogy az ember nem feltétlenül gondolná, hogy hamisítatlan mexikói ízekre talál Újpest központjában, az újpesti piac tőszomszédságában, de mivel nyitottak vagyunk és érdeklődőek, nem volt kérdés, hogy kipróbáljuk a helyet.

És milyen jól tettük! Nemhogy nem csalódtunk, hanem egyenesen pompásan éreztük magunkat, istenieket ettünk, élveztük az étterem nyüzsgő esti hangulatát, a felszolgálók kitüntető kedvességét, figyeltük, milyen brutális adagokat tüntetnek el szemrebbenés nélkül a szomszédos asztaloknál a fiatalok, senki nem hagyott semmit a tányérokon, és ez előre vetítette, hogy mi sem maradunk éhen.

Szerettünk volna minél árnyaltabb képet kapni a kínálatról, ezért megbeszéltük a férjemmel, hogy mindketten mást-mást rendelünk, így sok ízt letesztelhetünk.

Elsőként kukoricakrémleves érkezett bacon chipsszel, mellette egy hideg mangóleves. Főételnek két csirkés ételt választottunk, a Pollo Veracruzt diós polentával és egy fajitast. A mangóleves kellemes volt, bár szerintem kimondottan nyári fogás, de ez ízlés kérdése. A kukoricalevesen a bacon chips mondjuk úgy, hogy nem étvágygerjesztő, ezen bizony dolgozni kéne még egy keveset, mert bár lehet, hogy én vagyok extra faxnis, szerintem ez a feketére sült - bár nem égett ízű - izé nem való a tányérra ebben a formában. A levesnek nagyon jót tett egy kevés chili olaj, amivel kiegészítettem a tányérban, attól vált a kissé semmitmondó íz ütőssé.


Inkább tartsuk meg mind állagban, mind látványban az étterem honlapján látható képet, azzal mindenki jobban járna.

Kép: calavera.hu

A főételek jól sikerültek, ami azért bír hír értékkel, mert egy egyszerű csirkével is nagyon csúnyán mellé lehet nyúlni, hiába szeretne az ember biztosra menni azzal, hogy csirkét rendel. Én a fajitast bátrabban fűszerezném, de megértem, ha nem meri a séf válogatás nélkül mindenkinek odatolni a karakteres mexikói ízeket. Nekem hiányzott, és bár az asztalon többféle szósz is kelleti magát, inkább annak lennék híve, hogy sütés közben kapjon több fűszert, ne utólag adjuk hozzá a chili szószokat. A diós polenta jó ötlet a Pollo Veracruz mellé, és a köretként felszolgált tipikus mexikói tállal is elégedettek voltunk.






Miután a pukkadás határán voltunk, kicsit ellenálltunk a desszerteknek, végül nyilván nem a józan ész győzött, hanem a banános, karamellás chimichanga, amiről egyrészt úgy tudtam, hússal, sajttal töltik meg, mielőtt bő olajban kisütik, másrészt azonnal eszembe jutott a Vejedre ütök című film, ahol Dustin Hoffman könyörög a feleségének, Barbra Streisandnak, hogy  készítsen neki ilyet. Az üzenetrögzítőjüket nem tudják rendeltetésszerűen kezelni, így azon a következő párbeszéd hallható minden hozzájuk telefonáló számára: 
"-Édes, vágyom egy kis chimichangára! -Akkor csinálj magadnak chimichangát! Neked megéri, de én szenvedek tőle..." 
Bájos párbeszéd, nemde?  Én mindig felnevetek rajta, akárhányszor látom a filmet. Szóval megérkezett a chimichanga, a churroshoz _direkt_ nem kértünk csokiszószt, elvégre fegyelem is van a világon, nem igaz? Csak úgy magában, épp csak egy kevés fahéjas porcukorral, na, az íze kedvéért! 

Összefoglalva a fenti sok locsogást: menjetek a Calaverába, lehetőleg barátokkal, nagy asztalhoz üljetek, igyatok sört, vagy tequilát - zavarba ejtően gazdag a választék -, beszélgessetek egy óriásit, és egyáltalán nem mellékesen egyetek jókat. Mert a Calavera mindezen tevékenységeknek igazán jó helyszíne. Figyelmes kiszolgálásban lesz részetek, és ha egyszer kipróbáljátok, kötve hiszem, hogy a próbát nem követi több látogatás. Valamint ha elfogadtok még egy jó tanácsot, a melegen felszolgált welcome pattogatott kukoricára mondjatok nemet, sokkal több mexikói finomság fog a gyomrotokba férni, ha nem pattogatott kukoricával tömitek meg. Én szóltam...

Mire távozásra alkalmas állapotba kerültünk, az étterem megtelt, minden asztalnál ültek, nyilvánvalóan a legtöbben nem először jártak itt, rutinosan rendelték a burritókat, quesadillákat,tostadákat, fajitákat, hamisítatlan szombat esti hangulat uralkodott az étteremben, a pincérek állták a sarat, kedvesen, mosolygósan, és főlegy gyorsan tették a dolgukat.

Amikor kiléptünk az étteremből, meghallgathattam az újpesti karácsonyi kirakodóvásáron felállított alkalmi színpadon egyik kedvenc számomat élőben, de nem árulom el, melyik volt az, hadd éljen mindenkiben egy pozitív kép a zenei ízlésemről!


2018. január 15., hétfő

Teljes kiőrlésű kenyér no 1.

Kérem szépen, a helyzet az, hogy ilyen a blog 11 és fél éves történetében még nem volt, hogy három és fél hónapig ne szülessen új bejegyzés. Sok oka van ennek, a legfontosabb és meghatározó, hogy nemigen főzök újdonságokat. Szokom az új - cukorbeteg - életemet, nagyon sokat fogytam, jól érzem magam a bőrömben, és úgy adódott, ogy a főzésbe beletett alkotó energiáimat most más területen használom. A lelkesedésem az új, egészséges ételek kipróbálása irányában egyelőre holtvágányon várakozik, inkább az jellemző, hogy a megszokott repertoár darabokat igyekszem számomra is fogyaszthatóvá tenni.
És éppen ebbe a vonulatba illeszkedik a mostani recept. Mert ugye 2017 áprilisa óta csak elvétve eszem fehér kenyeret, vagy fehér lisztből készült pékárút. Sokféle teljes kiőrlésű terméket próbáltam már, első egy-két alkalommal ízlik is, de harmadszorra, többedszerre már nem kívánom, némelyeket kifejezetten kellemetlen illatúnak érzek. Szóval ez elég nagy nyűg, tekintve, hogy szénhidrátot enni márpedig kell. Főleg reggelire kell a kenyérféle, és a reggelivel amúgy is hadilábon állok. Mert persze forró, vajas croissant simán le tudnék tolni akár fél 7-kor is (korán kell reggelizni, legkésőbb 8-ig, de inkább előbb) egy csésze tejeskávéval, de ez már a múlt, ilyet nem tehetek. Marad tehát a teljes kiőrlésű kenyér fehérjével (sajt, jó minőségű felvágott, túró, tojás) és zöldséggel. Úgyhogy nekiálltam megkeresni azokat a recepteket, amelyeket váltogatva el tudom képzelni, hogy még 5 év múlva is képes leszek tk kenyeret fogyasztani anélkül, hogy azon gondolkoznék, inkább főbe lövöm magam. Ez az első kísérleti alany. Szép lett, jó az íze is, kérdés, meddig marad friss.


Hozzávalók:
50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
(én 47 dkg tk lisztet és 3 dkg zabkorpát használtam, de ha nincs zabkorpád, semmi baj)
3 evőkanál olaj
3 dkg friss élesztő
1 dl tej
3 dl víz
1 evőkanál joghurt
2 teáskanál cukor
2,5 teáskanál só
2 teáskanál búzasikér

Elkészítés:
Nálam az a metódus, hogy a kenyérsütő üstjébe rakom a hozzávalókat, és másfél óra múlva egy gyönyörűen megdagasztott, megkelt tésztát vehetek ki a gépből, amit megformázok, sütőformába teszek és a villanysütőmben megsütök. Szeretem így csinálni, mert valahogy nem kedvelem a gép által sütött óriás bucit, sokkal inkább kedvemre való az ilyen szendvicskenyér forma. Most is ezt követtem: a vizet és a tejet meglangyosítottam, a joghurttal és az olajjal együtt az üstbe öntöttem. Ekkor jött a liszt, a zabkorpa, a sikér, a só, a cukor, valamint a friss élesztő, amit igyekeztem finomra morzsolva egyenletesen a liszte tetejére szórni. Érdemes megjegyezni, hogy a sót az üst egyik sarkába tegyük, nem tesz jót neki, ha közvetlenül érintkezik az élesztővel. Úgyhogy én az egyik sarokba szórom a sót, a másikba  a cukrot, aztán kész, a probléma el is intéződött. Másfél óra múlva gyönyörűen megkelt a tészta, nem is számítottam rá, hogy ilyen szép magas lesz, de a sikér megtette a dolgát. Átgyúrtam a tésztát, megformáztam, belefektettem a sütőformába, és amíg a sütő melegedett, meggyújtottam egy plusz gázrózsát is, és a kellemes melegben a tészta ismét növekedésnek indult. 180 fokos sütőben sütöttem 30 percig, majd kivettem a formából, megkopogtattam az alját, és mivel úgy ítéltem meg, hogy még nem kong elég ércesen, visszatettem 10 percre. A sütő aljába egyébként egy lábaskában forró vizet helyeztem el, hogy gőzös legyen a sütő, ettől jó ropogós lett a kenyér héja. Rácson hagytam kihűlni, nehogy beizzadjon az alja. 


2017. október 1., vasárnap

Pogácsa, csökkentett fehér liszt mennyiséggel

Azt is ki fogom próbálni, milyen az a pogi, amiben egyáltalán nincs finomított liszt, de ez még nem az. Ezt igazából a véletlen szülte, a fiamnak ígértem pogácsát, majd amikor este nekiálltam elkészíteni, kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy egyszerűen nincs több 30 deka lisztnél több itthon. Mármint fehér liszt volt csak ennyi. Mert teljes kiőrlésű búza, rozs volt, meg rizsliszt, meg zabpehely liszt, de fehér búzaliszt csak 30 deka. Mivel gyakran ér az a - néha megalapozott - vád, hogy nem tartom be a konyhai ígéreteimet, most nem volt kérdés, hogy meg kell találni a megoldást, és meg kell sütni a pogácsát., hogy a renomé ne sérüljön tovább. Így sikerült, és nagyon jól sikerült. Tévedések elkerülése végett elmondom, hogy ez nem diétás pogácsa, a fogyókúránkat nem támogatjuk meg vele egyáltalán. De ha nem fogyasztunk cukrot és fehér lisztet, de ennénk valami sósat, akkor jól jöhet a recept.



Hozzávalók:
30 dkg fehér liszt
30 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
30 dkg túró
10 dkg vaj
15 dkg kókuszzsír
1 evőkanál só
egyetlen csipetke cukor
3 dkg élesztő
1 dl tejföl
1 dl tej
1 tojás
reszelt sajt a tetejére

Elkészítés:
A túrót, vajat, kókuszzsírt és a tojást beletettem a Kitchen Aid táljába, összekevertettem vele. A tejet meglangyosítottam, ment bele a szinte lényegtelen mennyiségű cukor, majd az élesztő, hagytam futni. Amikor szép habos volt, belevegyítettem a nedves keverékbe a lisztet, elindítottam a gépet, és amikor összekeverte nagyjából a hozzávalókat, beleöntöttem az élesztős tejet is. Jó kis tészta lett belőle, amit hagytam vagy húsz percig kelni. (Legközelebb adok a liszthez sikért is, most nem jutott eszembe, pedig van itthon.)
A kelesztési idő után (különösebben nem emelkedett meg a tészta) lisztezett deszkán kinyújtottam úgy 2 centisre a tésztát, az alsó harmadát fel, a felső harmadát lehajtottam, majd balról jobbra összecsuktam, mint egy könyvet. Fordítottam rajta 90 fokot, és megismételtem a műveletet még egyszer, sőt, utána még harmadszor is. Pihentetni közben nem pihentettem a tésztát. Amikor megvolt a harmadik hajtogatás is, két ujjnyira nyújtottam a tésztát, lekentem egy kevés tejes tojássárgájával, megszórtam reszelt füstölt sajttal, pogácsaszaggatóval kiszaggattam, majd 190 fokos sütőben sütöttem úgy negyed órát.

2017. szeptember 20., szerda

Cukormentes, fehér liszt mentes szilvás pite

Szombaton kiszabadultam a piacra, két heti elvonási tünetet kellett enyhíteni azonnal, és a Bosnyák téri piac ebben igencsak megfelelő partnernek bizonyult. Őrületes árugazdagsággal vonult be az ősz a standokra. Gyakorlatilag minden van, de tényleg minden, amire az embernek csak gusztusa támadhat ilyentájt. Leírhatatlanul finom szőlőt és körtét vettem, na jó, az az egy szelet görögdinnye már nem volt az igazi, de erre azért számítani lehetett, de az almák, szilvák úgy illegették magukat a zöldséghalmok között, hogy gyönyörűség volt nézni. Hatféle gyümölcsöt hoztam haza, köztük szilvát is, sajnos a gombócig nem jutottunk el, pedig tervben volt az is, de hát elpárolgott a szilvácska kézen-közön.
Sütöttem belőle egy pitét, nagyon gusztusos fotót láttam róla a Pinteresten (az enyém nem túl sikerült, de ott egye a fene), és semmi olyan nem volt a receptben, amit ne lehetett volna egészséges megfelelőre cserélni, úgyhogy nekiálltam.


Hozzávalók:

1,5 csésze teljes kiőrlésű liszt (kb. 20 dkg)
11,5 dkg vaj
1,5 teáskanál sütőpor
1 teáskanál őrölt fahéj
1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg
1/2 teáskanál só
1 teáskanál vanília kivonat
1 csésze (13 dkg) cukor helyett 2 evőkanál negyedannyi édesítőszer
1 nagy tojás
1/2 csésze (125 ml) tej
szilva ízlés szerint, nem lehetett 30 dkg-nál több, amit belenyomkodtam

Elkészítés:

A lisztbe belekevertem a sütőport, a fűszereket és a sót. A vajat habosra kevertem az édesítővel, hozzáadtam a tojást, a tejet, a vaníliát, majd óvatosan belekevertem a fűszeres lisztet. Egy 24 cm-es tortaformát kibéleltem sütőpapírral (fogd a sütőpapírt, gyűrd össze, majd simítsd ki valamelyest, ebben az állapotában sokkal könnyebben fogod tudni kibélelni a formát), beleegyengettem a tésztát (nem folyós állagú egyáltalán), majd a felezett, magozott szilvákat szépen körben belenyomkodtam a tésztába. Ügyeltem rá, hogy az ujjammal taszajtsak egyet lefelé rajtuk, ki nem állhatom, amikor a süti tetején ülnek a gyümölcsök, a tészta meg semmit nem lát belőlük. 180 fokos sütőben 45-50 percig sült. Langyosan egészen fantasztikus, másnapra változik az állaga, puhább, még szaftosabb lesz.

Természetesen elkészíthető fehér liszttel, cukorral, sőt, tálalható fagylalttal is...


2017. július 20., csütörtök

Konfitált kacsacomb

Az egyik nagy-nagy kedvencem. Nem kell, hogy tél legyen, bármikor meg tudom enni. Nyilván észszerűbb nyáron nem fűteni a konyhát órákig, de ha kacsacombról van szó, nem ismerek tréfát, vagy túl meleget.



Hozzávalók:
6 db kacsacomb
5 dkg só
1 tk frissen őrölt bors
3 ágacska friss kakukkfű
1 kg libazsír
Elkészítés:
A combokat megmosom, a tokokat, tollakat eltávolítom róluk, majd teljesen szárazra törlöm. A fűszereket összekeverem, a kakukkfüvet is belemorzsolom. Ezzel alaposan bedörzsölöm a húst, majd félreteszem a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap a sütőt 160 fokra előmelegítem. Abban a lábasban, tepsiben, amiben a húst sütöm majd, felmelegítem a zsírt. Nem kell persze, hogy tűzforró legyen, de ne is hideg zsírra tegyük a kacsát. A húst szárazra törlöm, majd a darabokat elhelyezem a sütőedényben. Figyeljünk oda rá, hogy a combokat mindenhol ellepje a zsír!
A 160 fokos sütőben teszem, majd a hőfokot letekerem 150 fokra, és teljes puhulásig sütöm a combokat. Időnként ezt ellenőrizni kell egy  hústűvel. Nagyjából úgy két órát szokott igénybe venni a művelet.
Ha elkészült a sült, és minden comb puha, a frissen elfogyasztani kívánt darabokat grill fokozaton megpiríthatjuk, hogy ropogós legyen a bőre, a többit pedig a tárolásra szánt edénybe helyezzük, rászűrjük a zsírját, és hűvös helyre tesszük.

2017. július 19., szerda

Túrófánk diétásan

Jól esik egy-egy nyári leves után valami könnyű édesség. Szerettem a túrófánkot a hagyományos módon, liszttel, cukorral, de hát ami elmúlt, elmúlt, kár sírni utána. Inkább kipróbáltam egy egészségesebb verziót. Cukormentes baracklekvárral simán vállalható. Nem olyan könnyed darab, mint fehér lisztes társa, cserébe viszont nem emeli az egekbe a vércukrot.





Hozzávalók: 

25 dkg teljes kiőrlésű liszt 
20 dkg vaj 
25 dkg tehéntúró 
2 tojás sárgája 
kevés só 
fél csomag sütőpor 
12 dkg cukornak megfelelő édesítőszer, én Szafi Fitt negyedannyit használok, de most Ezerédes folyékony édesítőt tettem a tésztába, tökéletes megoldásnak bizonyult
zsiradék a kisütéshez (olaj, kókuszzsír)

Elkészítés: 

A lisztet eldörzsöljük a vajjal, hozzáadjuk az áttört túrót, a tojást, sót, sütőport, édesítőt. A jól összegyúrt tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, ízlésünknek megfelelő formára vágjuk, de ki is szaggathatjuk pogácsaszaggatóval, majd forró zsiradékban megsütjük. Cukormentes lekvárral kitűnő.

2017. július 18., kedd

Az első igazán jó egészséges sütim: meggyes, barackos pite

Hozzáadott cukrot nem tartalmaz, annyi van benne, amennyit a gyümölcsök prezentálnak. A pitetészta természetesen teljes kiőrlésű lisztből készült, fehér lisztet minimális mennyiségben tartalmaz, ám mivel az egészséges típusúak vannak benne túlnyomó részt, lassú felszívódásúnak számít így is. Nyugodt szívvel mondom: finom.


Hozzávalók egy 24 cm-es formához:

4 dkg fehér liszt
6 dkg zabpehely liszt
9 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
115 gr vaj
1 tojás
egy csipet só
2-3 evőkanál víz
fél mokkáskanál negyedannyi édesítőszer (Szafi Fitt)
a töltelékhez:
3 evőkanál keményítő
1 csapott teáskanál negyedannyi édesítő
6 nagyobb szem sárgabarack
35 dkg magozott meggy

Elkészítés:
A szokásos pite tészta menet. A késes aprítójú robotgépembe beleöntöttem a liszteket és a minimális édesítőt, elkezdtem pörgetni a gépet, és kis kockánként hozzádobáltam a hideg vajat. Végül a vízzel elhabart tojás következett, addigra össze is állt a tészta. Folpackba csomagolba hűtöttem 15 percen át. Addig kimagoztam a meggyet (hogy én azt mennyire utálom!), felvágtam a barackokat. 
A tészta lehűlt, kinyújtottam, kibéleltem bele a formát, beleszórtam a keményítőt (ez fogja kicsit besűríteni a gyümölcsökből kisülő levet, és megakadályozni, hogy a tészta elázzon), elrendeztem a gyümölcsöket, megszórtam a teáskanálnyi édesítővel, és betettem a 200 fokra előmelegített sütőbe a formát. 20-25 percig sült.

Bármilyen gyümölccsel finom szerintem, meggy, cseresznye, málna, ha lennénk olyan elvetemültek, hogy a málnából sütit csinálunk, nem pedig két marokkal tömjük a szánkba, barackok, szilva, szeder, áfonya, alma, körte.

A végén egy evőkanál cukormentes lekvárt meghigítunk egy kevés vízzel, azzal átfényezhetjük a gyümölcsöket, ha van kedvünk.

2017. június 8., csütörtök

Spenótos, aszalt paradicsomos tortellini

Ha tartunk otthon a hűtőben kész tortellinit, bármikor hozzányúlhatunk a készletekhez. Kapható hússal, sajttal, spenóttal, ricottával töltött változat, bármilyen mártással tálalhatjuk akár húsz perc alatt is.


Hozzávalók:
1 csomag spenótos, ricottás kész tortellini
2 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
10 dkg friss spenót

bors
néhány levél bazsalikom
1 db mozzarella saját levében
5 dkg parmezán sajt
6 db olajban eltett aszalt paradicsom

Elkészítés:
A tortellinit 5-6 perc alatt kifőzzük, majd a következő szószba szedjük: a paradicsomról szűrjünk le egy evőkanál olajat, azon pirítsunk gyengéden 2 gerezd összetört fokhagymát, a felcsíkozott paradicsomokat, végül tegyük bele a spenótot is. Öntsük rá a tejszínt, sózzuk, borsozzuk. Ha a tejszín felforrt, beledobhatjuk az apróra darabolt mozzarellát és reszelt parmezánt. Ha a sajtok elolvadtak, beletehetjük a tésztát, és már tálalható is. A tetejét díszítsük néhány levél bazsalikommal.