Zabpelyhes keksz

Olyan egyszerű, mint a hanyattesés. Összekevered, hűtöd, sütöd, eszed.

Helló tavasz!

Lecserélheted a lisztet benne hajdinalisztre, zabpehelylisztra, teljes kiőrlésűre (én ez utóbbit fogom kipróbálni legközelebb), a cukrot is helyettesítheted kedved szerint alternatív édesítőre, a fűszerezést illetően szintén eldöntheted, hogy milyen ízűre hangolod a kekszedet, szóval remek kis alaprecept ez a mókuslekvár blogról, ami egy kedves útitársam által jutott el hozzám, akivel Amerika nyugati partját hódítottuk meg. Köszi, Terike, az ötletet!

Hozzávalók:

12 dkg zabpehely (Lidlben veszem a világoskék papírosat)
18 dkg liszt

7 dkg cukor (vagy bármilyen, ennek megfelelő mennyiségű édesítő)
6 dkg kókuszreszelék
1 teáskanál szódabikarbóna

12,5 dkg vaj (vegánoknak margarin)
2 evőkanál Golden szirup vagy méz, esetleg juharszirup
4 evőkanál víz
1 db tojás (vegánok elhagyhatják)

egy csipet só
ízlés szerint őrölt fahéj, őrölt gyömbér, szegfűszeg, kardamom

Elkészítés:

A vajat, a vizet és a Golden szirupot a vaj olvadásáig melegítjük, ráöntjük az összekevert száraz anyagokra, elkeverjük. Utoljára adjuk hozzá a tojást, teljesen eldolgozzuk a masszában. Letakarjuk a masszát folpackkal, és két órára a hűtőbe tesszük. (Ha nem fóliázod le, úgy jársz, mint én, hogy a teteje annyira megszárad a tésztának, hogy kínkeservesen tudod csak rábírni, hogy együttműködjön a nyújtásnál. Hiába no, 40 + év tapasztalata is néha semmivé válik egy esős napon 😀 )

A hűtőből kivéve 5 mm vastagra nyújtjuk, felvághatjuk szögletesre, hogy ne kelljen a szaggatással vacakolni, szaggathatjuk pogácsaszaggatóval, de formálhatunk belőle kis gombócokat, amiket egy pohár aljával, vagy a sodrófával ellapítunk. Nekem most túl kicsi pogácsaszaggató akadt a kezembe, legközelebb nagyobbra fogom szaggatni.

180 fokos sütőbe, sütőpapíros tepsire tesszük, ahol 20 perc alatt jó ropogósra sül. A vége felé rá kell nézni, nehogy túlságosan megpiruljanak a kekszek.

Gombás quiche

Lehet azon vitatkozni, melyik a követendő modell a konyhában. Az, amelyik abból főz, ami van otthon, vagy az, amelyik csak azt az élelmiszert vásároja meg, ami az előre megtervezett heti menü listáján szerepel alapanyagként. Valószínűleg olcsóbbnak mindenképpen az az olcsóbb, amelyek a rendelkezésre álló alapanyagokból főz általában. Mert persze pótolni mindig kell a kifogyó dolgokat.

Nos, megmondom őszintén, én soha nem voltam az a tervezős fajta. Így van, nem tagadom, minek is tenném? 41 éve vezetek háztartást, azt nem állítom, hogy minden nap főztem az elmúlt 41 évben, mert nem lenne igaz, de hogy minden második nap biztosan, az tuti. Ennek ellenére nemigen emlékszem vissza, hogy az ünnepnapokon kívül máskor megterveztem volna a heti menüt, sőt, még a megtervezett ünnepi menün is gyakran változtattam menet közben. Nálam tehát nincs olyan, hogy listával megyek vásárolni. Vagy ha igen, legfeljebb annyi van rajta, hogy rizs, hagyma, tej.  Impulzusvásárló vagyok, és ehhez alakítom a menüt. Így fordulhatott elő, hogy szombaton vettem fél kiló gombát, mert "majd csinálok belőle valamit". Gombában elég jó vagyok, elkészítem fasírtnak, pörköltnek, csirkével, rakom töltelékbe, levesbe, másféle levesbe, curryba, tésztára, szoktam töltve is készíteni, de most valahogy egyikre sem vágytam igazán. Így lett aztán az, hogy a férjem azt mondta: a gombával valamit kezdeni kell! És ez nála igen szigorúan szokott hangozni, de nem volt szükség igazából szigorúságra, hiszen én is igyekszem a lehető legkisebb veszteséggel vásárolni, azaz hacsak nem baltázok el végletesen valamit, akkor nem dobok ki semmit.

Plusz... szombaton bementünk a budaörsi Auchanba azzal a felkiáltással, hogy lássuk, még mindig olyan ótvar lepusztult hely-e az Auchan, mint ahogy arra emlékszem? Hát kérem, ha láttatok még leesett állat a földön, akkor az enyémet láttátok ez után a kérdésem után. Kettő !!! órát töltöttünk ott, és én mindvégig azt hajtogattam, hogy ezt nem hiszem el, ilyen nincs! És ez a megelégedettség hangja volt. Szó sincs lepusztultságról, a budaörsi Auchan tiszta, rendezett, gusztusosan adjusztált, és a választék egyszerűen pazar. Legnagyobb meglepetésemre ott kaptam a Tante Fanny egy olyan termékét, amit eddig csak Columbo feleségéhez hasonlítottam: tudjuk, hogy létezik, de látni még senki se látta. Ez pedig a quiche tészta. Nosza, be is újítottam belőle két csomaggal, ezekből az egyik ma debütált. Természetesen a gombával együtt, amivel kezdeni kellett valamit.

Hozzávalók:

1 csomag Tante Fanny quiche tészta
25 dkg gomba
2 fej hagyma (legjobb az édes, fehér fajta)
egy maréknyi brokkoli
egy kevés cukkini, egész pontosan annyi, amennyi a hűtőben várakozik felhasználásra
egy marék bébispenót (elhagyható)
Ha nem használsz spenótot, helyette zöldnek legyen egy csomat apróra vágott petrezselyem
5 db tojás
2,5 dl 30 %-os tejszín
10-15 dkg reszelt sajt
3 evőkanál olívaolaj
só
bors
szerecsendió

Elkészítés:

A quiche tésztát kivesszük a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A hagymát félfőre vágjuk, és a felmelegített olajon dinsztelni kezdjük. Utána érkezik a serpenyőbe a vékony szeletekre vágott cukkini, gomba, végül a brokkoli rózsák. Só, bors, szerecsendió. A zöldségeket pároljuk úgy 6-8 percig, a tűzről lehúzva hozzáadjuk a bébispenótot, majd félretesszük hűlni.

Egy tálban összekeverjük a felvert tojást a tejszínnel, a reszelt sajttal, sózzuk, borsozzuk, ebbe is mehet szerecsendió (nekem abból nincs olyan, hogy sok). Választhatunk, hogy a langyos zöldségeket belekeverjük-e a tojásos masszába vagy sem, én úgy döntöttem, hogy ezt most nem teszem.

A tésztát kibontottam a csomagolásból, kibéleltem vele egy 26 cm-es piteformát. A tésztát gyárilag kerekre nyújtották, így könnyű dolgunk van vele, nem kell formázgatni, nyújtogatni. Talán egy centi felesleges tésztát vágtam le róla, azt felhasználhattam volna a teteje díszítésére, de most nem volt kedvem hozzá. (Mondtam már, hogy lakásfelújításban vagyunk? Nem? Akkor most mondom. Díszítgesse a quiche tetejét ilyenkor az, akinek hét anyja lakik egy utcában.)

A tészta alját megszúrkáltam villával, szórtam rá egy kevés zsemlemorzsát a biztonság kedvéért*, majd a megpárolt zöldségeket egyenletesen elterítettem a mélyedésben. Ráöntöttem a sajtos, tojásos keveréket, és betoltam az egészet a 190 fokra előmelegített sütőbe. Pontosan 30 percig sült, és tökéletes lett ennyi idő alatt.

* kész quiche tészta nélkül is van ám élet, ha magunk készítjük el az alapot, akkor azt vaksütéssel elő kell sütni, kerámiagolyót, babot, lencsét szórunk ekkor a sütőpapírral letakart tésztára, és 15 percig elősütjük. Töltés előtt pedig a félig megsült tésztát megkenjük tojásfehérjével, hogy a töltelék ne áztassa el az aljat. Kész tészta esetében elég egy marék zsemlemorzsa, kész, passz. 

Csodakifli

Nemigen tudok neki más nevet találni, mert tényleg egy csoda ez a kifli. Azért is, mert hamar elkészül, azért is, mert egyszerű összeállítani és megsütni, és azért is, mert pehely könnyű sós kifli lesz a végeredmény. A receptet Sváby András barátomtól lőttem, aki egy rendezvényen kóstolta, és szerezte meg a receptjét, de én emlékszem, hogy apósom mindig hozott ilyen kiflit a Balaton-felvidéken élő nővérétől, ha látogatóban járt nála. Annyira ismerős az íze is, az állaga is, hogy csakis ez a recept lehetett az is. A recept egyetlen "szépséghibája", hogy margarinnal készül, de úgy döntöttem, néha megengedhetjük magunknak ezt a kilengést is. Szerintem vannak olyan sütemények, amiket margarinnal eszünk évtizedek óta, azt az ízt szoktuk meg, és vajjal biztosan másmilyenek lennének. Úgyhogy én most helyt adtam a margarinnak.

Hozzávalók:

70 dkg liszt (én most BL-80-asat használtam, de jó a BL-55-ös is)
2 db tojás
2 dl kefír vagy görög joghurt
1 dl étolaj
2 evőkanál cukor
1,5 dl tej
5 dkg friss élesztő

a krémhez:

25 dkg margarin
1 tojássárgája
1 csapott evőkanál só

Elkészítés:

Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Az 5 deka elég tekintélyes mennyiség, nagy edénybe tedd, mert egy pillanat alatt fog kifutni egy kicsiből, és nem leszel boldog.

A liszthez hozzáadjuk a tojásokat, a kefírt, az olajat, végül a felfutott élesztős tejet. Nem tévedés, a tésztába nem kerül só. Kidagasztjuk a tésztát, nagyon jó állaga lesz, könnyű lesz vele dolgozni. Nyolc egyenlő részre osztjuk, gombócokat formálunk, majd egy konyharuhával letakarva 10-15 percet pihentetjük. A sütőt előmelegítjük 180 fokosra, és két tepsit kibélelünk sütőpapírral.

Időközben a puha margarint elkeverjük a tojássárgájával és a sóval. Én nem kerítettem ennek nagy feneket, egy villával estem neki, nem akartam még koszolni habverőt is hozzá.

Ha letelt a tészta pihenőideje, két gombócot külön-külön kinyújtunk kb. 3 mm-es körré, nagyjából 22-24 cm lehetett az ármérője, az egyiket megkenjük a sós margarin negyedével, ráfektetjük a második kinyújtott kört, kicsit meglapogatjuk a nyújtófával, de csak gyengéden, majd nyolc körcikké vágjuk fel. 

Az eredeti recept azt írja, hogy egy kört 12 felé vágjunk, de nekem  nagyon kicsi kifliknek tűntek volna, így se lettek túl nagyok, hogy csak nyolcba vágtam, szóval én maradok ennél a verziónál. A nyolc körcikket szépen felsodorjuk, a hegyes végét kicsit megnyújtjuk, végül a kifli alá hajtjuk, hogy sütés közben ne nyíljon szét. Tepsire tesszük, lekenjük a megmaradt tojásfehérjével, megszórjuk szezámmaggal/nigella maggal/sajttal/mákkal/köménnyel, és ha mind a 16 kifli rajta van a tepsin, betoljuk a 180 fokos sütőbe. Az én sütőmnek 17 percre volt szüksége ahhoz, hogy gyönyörű arany barnára süsse a kifliket.

Ez alatt az idő alatt megsodorgattam a többi kiflit is, azok mentek a második tepsire. Összesen 32 darab lett. Ahogy a sós margarin átjárja a kifliket, éppen elég sósságot biztosít a tésztának, nem kell aggódni, amiért a tésztába nem raktunk sót.

Remek sör- vagy borkorcsolya, de tea, tej mellé is kiváló. Annyi vele a teendő, hogy ne faljuk fel még melegen az összeset...

Házi tortilla

Van itthon egy nagy csomag tortillám, de azért, hogy egyet megegyek ebédre a tegnapi maradék falafellel, biztos, hogy nem fogok felbontani egy nyolcas csomagot. Mégpedig azért nem, mert abból biztos, hogy egy vagy kettő megmarad, megszárad, megy a kukába, azt pedig mindenképpen szeretném elkerülni. Ezért aztán gyorsan összedobtam egy adag házi készítésűt.

Utálom, amikor azt olvasom egy receptben, hogy hipphopp, csak úgy összedobták, miközben pontosan látszik, hogy sem a hozzávalók száma, sem a recept hossza nem kecsegtet azzal, hogy csak úgy össze lehetne lazán dobni az ételt. Ez viszont bizony isten olyan. Kell hozzá liszt, víz, só, olaj, sütőpor. Négy-öt percnyi gyúrás, 10 percnyi pihentetés, és máris lehet sütni.

Hozzávalók 4 darabhoz:

2,5 dl liszt
1/3 teáskanál só
1/3 teáskanál sütőpor
2 teáskanál étolaj

max. 1 dl víz, attól függően, mennyit kíván a tészta

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk, alaposan megdagasztjuk, hogy szép, sima felületű gombócot kapjunk belőle. 

Tíz percig letakarva pihentetjük, majd az egy tortillányi tésztagombócot jó vékonyra kinyújtjuk, és forró serpenyőben megsütjük. A serpenyőbe nem kell semmilyen zsiradékot tennünk.

Tiszta konyharuhával letakarjuk a tortillákat, hadd puhuljanak kicsit saját gőzükben és már fogyaszthatjuk is.

Kerestem a falafelt, hátha szerepel a receptje a blogomban, aztán rájöttem, hogy azért nem, mert néhányszor megpróbálkoztam magam elkészíteni, de rájöttem, hogy jó falafelt csak magam áztatta, darálta csicseriből tudok készíteni, a konzervből készült szétesik az olajban, úgyhogy én bizony ezer éve vagy fagyasztott falafelt veszek, vagy készen kapható porból csinálom, bár olyat már sok éve nem láttam egy boltban sem. Úgyhogy ne szégyelljétek megvenni a mirelitet, akár bő olajban, akár anélkül air fryerben készítitek, kitűnő lesz.

Besan chilla, vagyis csicseriborsó lisztből készült palacsinta

És megint megtörtént, ami a minap a bulgurral, vásároltam egy csomag csicseriborsó lisztet, csak arról feledkeztem meg, hogy mikor legutóbb a Culinarisban jártam, akkor is vettem egy fél kilót (gram flour). Pár évvel ezelőtt jártam Steiner Kristóf főzőeseményén, ott kóstoltam először ezt a tojásomletthez hasonló lepényt, gondoltam, pont ideje itthon is megvalósítani, ha már dúskálunk az alapanyagában.

 

Hozzávalók 1 főre:

5 dkg csicseriborsó liszt (gram flour vagy besan)
egy nagy csipet só
egy csipet ajwain/ajowan/Carum copticum/püspökfű (ázsiai szaküzletekben kapható, én az egzotikusfuszerek.hu-n rendeltem. Indiában széleskörűen alkalmazzák, mondhatni alapfűszer, nemcsak chutney-kba, talkákba teszik, de sütik kenyerekbe, naanba, parathába. Íze a kakukkfűéhez hasonlatos, de erőteljesebb. A mag valójában nem mag, hanem a növény termése.) Ajwain hiányában jó lesz a kakukkfű is.
egy kevés kurkuma
egy mokkáskanálnyi reszelt gyömbér, ennek hiányában őrölt gyömbér por

ízlés és lehetőség szerint: aprított póréhagyma, vagy újhagyma, és akár vöröshagyma is, pár karika chilipaprika, magjától megfosztott paradicsom darabolva, gomba, répa reszelve, és még ami fellelhető otthon, és kedvünk van beletenni
apróra vágott koriander vagy petrezselyemzöld
víz
egy kevés olaj a sütéshez, de tényleg csak egy gondolatnyi

Elkészítés:

Olyan egyszerű, mint a hanyattesés. A lisztet keverőtálba tesszük, megsózzuk, hozzáadjuk a fűszereket, beletesszük a felvágott, lereszelt zöldségeket, majd elkezdünk hozzá vizet adagolni. Ezzel a művelettel bánjunk óvatosan, kevés víz is elég lesz ahhoz, hogy egy palacsintamasszánál sűrűbb állagot kapjunk.

Egy tapadásmentes serpenyőbe öntsünk néhány csepp olajat, melegítsük fel, tegyünk a masszából a serpenyőbe, a merőkanál hátával szépen egyengessük el, majd közepes, vagy annál kisebb lángon a lepények mindkét oldalát süssük meg.

Mivel én egy kicsit elgaloppíroztam magam a chili mennyiségével, és annak ellenére, hogy eltávolítottam a magjait és az erét is, csípősre sikerült a palacsinta, amit reggel még nem annyira kívántam, tettem a tetejére jó sűrű tejfölt, hát valami fenségeset ettem belőle!

Valamiféle mártogatós egyébként nem árt mellé, akár mentaszósz, akár egy kis mangó chutney biztosan nem rontja el, de egy jó kis tejföl biztosan akad a hűtőben, feltéve persze, hogy nem akarunk tejmentes ételt, ebben az esetben válasszunk másféle mártogatóst.

Szokás egyébként szendvicsalapnak is használni, különféle krémekkel kenik meg, két palacsintát összeborítanak, felszeletelik, és kész a fehérjében gazdag, gluténmentes, tejmentes fogás.

Zöldséges bulgur, avagy mindent bele!

Nagyon messziről indulok, remélem, lesz türelmetek kivárni a sztori végét, ami maga a recept.

Szóval néhány hónapja óriási rendrakásban, tértisztításban, selejtezésben vagyunk. Vagyunk, mert sikerült megfertőzni a férjemet is. Odáig jutottunk, hogy végre belekezdünk a régóta esedékes - részleges - lakásfelújításba is, így aztán még időszerűbb volt a különböző helyiségek rendbe vágása. A ruhákkal kezdődött, hogy beférjen minden az új gardróbszekrénybe. Aztán eljutottam a spájzba is, mert igen, nekem a lakótelepi lakásomban van egy spájz, méghozzá akkora, hogy ablak is van rajta. Ugyan keskeny, de jó hosszú, iszonyatos mennyiségű cuccot elnyel. Szokták is mondani a barátaim, meg én magam is, hogy az én spájzomból egy négytagú család fél évig simán kibírná éhenhalás nélkül... Meg azt is szokta az egyik mondani, ha kipakolom a spájzot, ő néhány óra alatt kifesti... aha... azt se tudom, hová tenném a kikerülő dolgokat... na mindegy, ez a festés még nem esedékes. Szóval elkövetkezett a rendrakás ideje ott is, selejtezés, csoportosítás, új polcok beüzemelése, satöbbi. 

Beszereztem az Ikeában néhány nagyon praktikus, átlátszó tárolót, mert sajnos mi rendszeresen esünk áldozatául molyinváziónak, így semmit nem bízhatok a véletlenre, mindent légmentesen záródó tárolóban kell tartanom. És még így is... No de mit is akarok mondani... a rendszerezés során kiderült, hogy iszonyatos mennyiségű bulgur van itthon, merthogy a memóriám meglehetősen lyukacsosra foszlott, így mivel nem emlékszem, van-e otthon ez vagy az, inkább veszek, hogy legyen. És persze az is előfordul, hogy nem veszek meg valamit, hiszen tuti, hogy van otthon, aztán kiderül, hogy mégsincs. 

Úgyhogy most érkeztünk el ahhoz a mondathoz, ami ezt az egész litániát megelőzhette volna, és lehetett volna kezdő mondat: valamit tennem kellett a rengeteg bulgurral, mert se nem fért el rendesen, se nem akarom az idők végeztéig tárolni. Ezért aztán a legjobb dolog történt vele, ami csak lehetséges: zöldségekkel társítva végezte. És még egy szép fotót is sikerült lőnöm róla.

A receptben többek között az a jó, hogy bármit belepakolhatsz, ami van otthon. Ebbe még kerülhetett volna brokkoli, cukkini, póréhagyma, de túlzásba se akartam vinni, néha a kevesebb több. Ami szerintem jó, ha mindenképpen van benne, az a csicseriborsó és a rengeteg petrezselyem.

Hozzávalók:

4 dl bulgur
8 dl víz
karfiol, csicsóka, sárgarépa, 1 doboz csicseri konzerv
só
bors
kurkuma
olívaolaj
garam masala
őrölt római kömény
zaatar (összefoglaló neve a Közel-Keleten használatos népszerű zöldfűszer keveréknek. A keverék helyi szinten változik, attól függően, melyek a helyi jellegzetes, szárított zöldfűszerek. A boltban kapható kész keverékek tartalmaznak kakukkfüvet, őrölt sumakot, szezámmagot, tengeri sót.)
2-3 csomag petrezselyem

Elkészítés:

A zöldségeket megtisztítottam, falatnyi darabokra vágtam, ráhalmoztam egy sütőpapírral bélelt tepsire, és olívaolajat, garam masalát, őrölt római köményt, kurkumát, sót és borsot adtam hozzá. A fenti fűszerekből nem kell túl sok, elég egy-egy fél mokkáskanálnyi. Sütőben vagy air fryerben 25-30 perc alatt megsül. Egyszer-kétszer érdemes óvatosan átmozgatni, hogy mindenhol egyformán süljön. Amikor már minden puhának tűnik, hozzáadom a lecsepegtetett csicseriborsót, annak is adok még néhány percet, hogy átforrósodjon.

Időközben a megmosott bulgurt kétszeres mennyiségű sós vízben puhára, pergősre főztem. Ugyanúgy készítettem, mint a rizst, egy pici olívaolajon átmelegítettem a bulgurt, majd felöntöttem a kétszeres mennyiségű vízzel, megsóztam, felforraltam, majd mikor felforrt, a legkisebb lángra vettem a tűzhelyet, és fedő alatt 15 perc alatt megpároltam a bulgurt. Végül ott hagytam még a fedő alatt, hadd puhuljon tovább.

Utolsó lépésként összekevertem a bulgurt a sült zöldségekkel, ízesítettem még sóval, borssal, végül rádobtam az apróra vágott petrezselymet, egy evőkanálnyi zaatart, és kész is voltam az ebéddel. Most grillsajtot sütöttem mellé, de igazából ez önállóan is megállja a helyét, de persze ehetsz mellé húst is, falafelt, vagy bármilyen fasírtot.

Paradicsomos káposzta

Igen, tudom, tudom... Utálod. Meg fujj. És még broáf is. Nos, ebben nem értünk egyet. Nem állítom, hogy hetente asztalra kerül nálunk, sőt, van, hogy évek is eltelnek két főzés között, de szeretjük. Akkor is, ha fura, hogy egy főzelék édes, akkor is, ha a káposztát úgy, ahogy van, illik ignorálni. Mi szeretjük és kész. Virslivel, debrecenivel, fasírttal, ahogy adódik.

Hozzávalók:

1 kg fehér káposzta (külső levelei és torzsa nélkül)
1 fej vöröshagyma
1 liter zöldség alaplé (vagy víz)
1 nagy doboz sűrített paradicsom
só
cukor

1 púpos evőkanál liszt

4 evőkanál olaj
1 teáskanál köménymag (egész)
2 teáskanál pirospaprika

Elkészítés:

Egy lábasban egy evőkanál olajon párolni kezdjük az apróra vágott vöröshagymát, amikor puhulásnak indul, hozzáadjuk a köménymagot, megvárjuk, míg pattogó hangot nem ad. Ekkor rádobjuk a csíkokra vagy kockákra vágott káposztát, alaposan átkeverjük, majd felöntjük az alaplével. Elég rá annyi, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, majd fedő alatt puhára főzzük a káposztát.

A maradék olajon zsemleszínű rántást készítünk (tudod, az az állapot, amikor a liszt már nem fehér, de még nem is égett oda), hozzáadjuk a sűrített paradicsomot és simára keverjük.

Ha a káposzta puha, megnézzük, mennyi folyadék maradt alatta, ha sok, leöntjük és félretesszük. Elég, ha a káposztán van némi nedvesség. Ráöntjük a paradicsomos rántást, átkeverjük, megszórjuk a pirospaprikával, felforraljuk. Ha nagyon sűrű lenne, hígíthatjuk a félretett főzővízzel. Sózzuk, cukrot adunk hozzá ízlésünk szerint.

Zseniális keksz kávé/tea mellé

Sajnos a helyzet az, hogy én imádok kávé mellé elmajszolni egy-két cantuccinit, omlós kekszet, ne adj isten gyümölcskenyeret, vagy bármilyen hozzáillő sütit. Ez például éppen a kedvencem ebben a műfajban. Tudom, nem kéne, de most, hogy fogyóban a dugi cantuccini is, gondoltam, keresek egy jóféle receptet. Találtam is, és körülbelül fél órája keresem a neten, hogy honnan származik a recept, és nem találom :( Kiírtam mind a négy hozzávalót egy cetlire, és aztán huss, a forrás ki is száradt. Sajnálom. Mérhetetlenül egyszerű a keksz elkészítése, mint a kekszeké általában, és veszélyesen, nagyon, nagyon, nagyon veszélyesen jó. Használhattok hozzá házi sűrített tejet is.  

Hozzávalók:

200 gr szobahőmérsékletű, puha vaj (az eredeti recept 25 dekát ír, de elég bele a 20 is)
50 gr kristálycukor (eredetileg 85 gramm szerepel, az szerintem sok)
200 gr sűrített tej (az én tubusomban 175 gr volt, nem pótoltam a hiányzó 3 dekát)
375 gr liszt
2 csapott teáskanál sütőpor
egy rendes csipet só

opcionálisan egy marék csokicsepp vagy apróra vágott csoki, én most ilyet tettem bele, ezt évekkel ezelőtt kaptam a barátnőmtől Amerikából, ebbe a sütibe zseniális:

Elkészítés:

A vajat keverőtálba tesszük, és a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sűrített tejet, azzal is elkeverjük, végül több részletben hozzákeverjük a sütőporral és sóval elvegyített lisztet. Ha használunk, a végén adjuk hozzá a csokit.

A masszából apró - diónyinál kisebb - golyókat formálunk, és sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük őket, viszonylag távol egymástól, mert a süti meg fog nőni. Aztán persze amint kivesszük a sütőből, össze is esik, de az nem baj.

180 fokon 12 percig sütöttem az első tepsit, a másodiknak elég volt 10 perc is.

Én dió nagyságú gömböket formáztam, az átlagosnál nagyobb kekszek lettek belőlük, szám szerint pont harminc.

Szerintem a csoki variációkon kívül (ét, tej, fehér, rubi) lehet bele tenni akár diót, mandulát összeaprítva, én nagyon el tudom benne képzelni a savanykás aszalt gyümölcsöt is, mondjuk személyes kedvencemet, a vörös áfonyát, apríthatsz bele kandírozott narancs- vagy citromhéjat, de ha nem teszel bele semmi pluszt, akkor is imádni fogod. Kiválthatod a tésztába tett csokit úgy is, hogy megolvasztod, és a kihűlt kekszeket félig megmártod az olvadt csokiban. Vagy fabrikált neki sütőpapírból tölcsért, abba öntöd az olvadt csokit, és szépen megcifrázod a csokival a kekszek tetejét. Szóval csak kreatívan! Ahogy mondtam, minden ilyen úri huncutság nélkül is zseni egy cucc ez.

Nudli

Hinnéd-e, hogy bár túl vagyok a bakfis koron (egy olyan négy évtizeddel), és rengeteg ételen, recepten, főztem és sütöttem már násznépnek, celebnek, vezettem hetilap gasztro rovatát, sőt, voltam szakmai lektor a TV paprikánál, nos mindezek mellett éppen pont nudlit nem tudtam csinálni? Nem csodálkozom, ha nem hiszed, én is nagyon nehezen fogadtam el a tényt. Valamikor II. Ramszesz idején csináltam egyszer-kétszer, úgy emlékszem, az elfogadható volt, de minél nagyobb volt a gyakorlatom, a nudli annál kevésbé sikerült. Szinte minden szilvás- és barackos gombóc készítésekor megpróbálkoztam egy kevéssel, márpedig nálunk nyáron hetente készül gombóc, mert nagyon szeretjük. Ahogy a nudlit is imádom. Nagyanyám olyan zseniálisat készített, aminek a mai napig érzem az ízét a számban, pedig szegényem már lassan 30 éve, hogy nincs velünk. Apró kis nudlikat szaggatott, mind egyforma volt, csodálatosan pirított prézlibe forgatta (nem mellékesen jut eszembe feltenni a kérdést: HOL VANNAK azok a régi prézlik, amiknek még íze is volt, tessék mondani!?), forró víz fölött tartotta a lábast, hogy ne hűljön ki, mire mindenki hazaér, egyszóval a legszebb gasztro emlékeim közé tartozik az ő nudlija, meg barátfüléje, a gombócról nem is beszélve...

Aztán tegnapelőtt azt mondja a férjem, csinálnék-e nudlit? Hát mondom, csinálnék, persze, ha akarsz egy kis vízben egynemű masszává formátlanodott izét enni, szívesen. De csak szöget ütött a fejembe, hogy lehet az, hogy baromi jó gombócot csinálok, de a nudli nem megy? No kérem, nem rétes ez a sztori, hogy sokáig húzzam, el is árulom üstöllést a titkot: a nudliban fele liszt, fele krumpli az arány, a gombócban a liszt kétharmad annyi, mint a krumpli súlya. That's all... Úgyhogy itt a bizonyság a fotón, hogy most már nudlit is tudok csinálni.

Hozzávalók:

60 dkg héjában főtt krumpli
30 dkg liszt
1 mokkáskanál só
1,5 evőkanál sertészsír
1 nagy tojás (vagy 2 pici)
20 dkg zsemlemorzsa
sertészsír a morzsa pirításához

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és még forrón áttörjük. Ez fontos lépés, ugyanis ha a krumpli kihűl, a keményítőtől sokkal nehezebb lesz áttörni a krumplit, mintha forrón tennénk. Ha megvagyunk vele, tegyük félre, hadd hűljön ki.

Hozzáadjuk a zsírt (nem kell megolvasztani, elég, ha puha), sót, tojást, valamint a liszt kérharmadát. Összeállítjuk a tésztát, figyelve, kell-e még bele liszt. Az én tegnapi krumplim szépen megette mind a 30 deka lisztet. Sima, nyújtható tésztát kell kapnunk.

Lisztezett deszkára tesszük a tésztát, kicsit átdolgozzuk még, majd adagokra vágva hurkákat sodrunk, én azt javasolnám, legyen olyan széles a hurka, mint amilyen hosszú nudlikat szeretnénk. Vágjuk a hurkákat ízlésünk szerinti darabokra, két tenyerünk között formázzuk meg, végül kissé megsózott vízben főzzük ki. Amint feljönnek a nudlik a víz tetejére, egy perc múlva le is szűrhetjük őket. Legjobb, ha szűrőkanállal emeljük ki őket a vízből, lecsepegtetjük, és mehetnek is mindjárt a zsíron pirított zsemlemorzsába.

Ehetjük édesen, én sósan is szeretem.

Paszternákkrémleves no 2.

Van mág egy paszternákleves a blogon, sőt elárulom, hogy egy verzió várakozik piszkozatban is, majd arra is sort kerítek valamikor. De most ezt a rém egyszerű módot szeretném megmutatni, amiben többek között az a zseniális, hogy más zöldségekből készülő krémlevesekhez is lehet alkalmazni ezt a módszert.

Hozzávalók:

2 db paszternák
3 db burgonya
só
bors
1 db babérlevél
2,5 dl tejszín

Elkészítés:

A paszternákot meghámoztam, felkockáztam, egy kevés olajjal megkentem, megspricceltem, és az air fryerben majdnem puhára sütöttem. Természetesen air fryer hiányában sütőben is elkészíthető.

Közben a szintén meghámozott, felkockázott krumplit odatettem sóval, babérlevéllel főni. Amikor a paszternák megpuhult, hozzáadtam a krumplihoz, utánasóztam, borsoztam, leturmixoltam, és a tejszínnel gazdagítottam.

Ez igazán nem mondható bonyolult eljárásnak, mégis nagyon kellemes, ízgazdag leves kerekedik belőle. Garantáltan 20-25 perc alatt elkészülünk a vacsorára szánt első fogással.

Yotam Ottolenghi karfiolos csodapitéje

A Facebookon már kiörvendeztem magam Yotam Ottolenghi könyvén, amit a múlt héten vettem meg, ez pedig A kamra kincsei című opusz. Ma elkészült belőle az első darab, amit kénytelen vagyok az egekbe dícsérni. Ha létezik étel, amire ráillik a comfortfood kifejezés, hát akkor ez a currys, karfiolos, basemales, rétestésztás csodaság az.

Hozzávalók:

1 közepes fej karfiol rózsáira szedve
2 teáskanál currypor
1 evőkanál olívaolaj
só

a besamelhez:

5 dkg vaj
7,5 dkg liszt
6-7 dl tej
15 dkg reszelt cheddar sajt

2 gerezd szétnyomott fokhagyma
szerecsendió reszelve
só, bors

6 réteslap
a réteslapok kenéséhez egy evőkanál olvasztott vaj, és egy pici olívaolaj keveréke

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedjük, nem kell aprókra, de ne is legyenek túl nagyok. Tegyük őket egy sütőpapíros tepsibe, löttyintsük meg olajjal, szórjuk meg a curryvel, kevés sóval, keverjük alaposan össze, és 180 fokon, légkeveréssel süssük 20 percig. Ha letelt az idő, tegyük félre kissé hűlni a karfiolt.

Készítsük el a besamelt. 5 dkg vajat melegítsünk fel, adjuk hozzá a lisztet, kavargassuk, míg kissé el nem kezd illatozni a liszt. Nem pirítjuk, csak átmelegítjük. Apránként, folytonosan keverve hozzáadjuk a tejet. Tapasztalatom szerint akkor is csomós lesz a besamel, ha a fejünk tetején állva, lábunkkal a levegőben kalimpálva adjuk a liszthez a tejet, úgyhogy ezen nem érdemes idegeskedni, mert minek? Attól a csomók nem tűnnek el. Kavargatva forraljuk fel a mártást, kell neki 7-8 perc, addigra a liszt nyers íze eltűnik. Én ilyenkor előveszem a botmixert, zúzok a besamelen vagy kettőt, a csomók eltűnnek, a mártás gyönyörű selymes lesz, problem is solved. Ekkor adjuk hozzá a fokhagymát, a reszelt sajtot, borsot, még egy pici sót,  ha kell, és reszeljünk bele szerecsendiót. Nézetem szerint a besamel elengedhetetlen részét képezi - az étel típusától függően több vagy kevesebb - szerecsendió. 

Ekkor bekapcsolódunk egy kézimunka szakkör életébe, és nekiállunk a réteslapokkal való játéknak.

Egy 23-26 centis kerek tortaformát, kinek milyen van otthon, kibélelünk sütőpapírral, majd az első réteslapot  beleügyeskedjük a formába, ezután kissé megvajazzuk. A réteslap széle túl fog lógni a forma peremén, és ez így van jól. A következő lapot is belefektetjük a formába, kicsit fordítunk rajta, hogy a sarkai máshová essenek, mint az előzőé. Ez fogja biztosítani a procedúra végén azt, hogy be tudjuk takarni a túllógó sarkokkal a tölteléket.

Ha mind a hat lapot bepuzzle-ztük a formába, a sajtos besamel felét beleöntjük a réteslap ágyba. Legyünk óvatosak, a mártás még meleg ekkor, viszont jó súlyos, tehát számíthatunk rá, hogy a réteslapokat kirántja a kezünkből, ha nem vagyunk elég óvatosak. Én most a férjemet hívtam segítségül a puzzle-hoz és a töltéshez, szükségem is volt az ő két kezére is. Természetesen nem állítom, hogy egyedül nem ugorható meg a feladat, de határozottan könnyebb, ha van segítsége az embernek. 

A besamelre szépen ráültetjük a karfiolrózsákat, ellenállunk a vágynak, hogy a karfiol alatti olajat is ráöntsük a zöldségre (higgyetek nekem, tudom, miről beszélek...), majd a maradék besamelt is a tortaformába öntjük. Végül a túllógó réteslap sarkokat ráhajtogatjuk a töltelékre. Nem fogja teljesen befedni azt, de ez nem baj.

Kicsit megvajaztam a takaró réteslapokat is, és betettem a 180 fokos sütőbe, ami ekkor már alul-felül sütő módban volt, nem légkeverésen. 35 percig sütöttem. Úgy 15-20 percnél, amikor a teteje már szép színű volt, kivettem a tortaformát a sütőből, óvatosan lekapcsoltam a peremét, eltávolítottam, így a "torta" oldala is szépen megsülhetett.

Tálaláskor petrezselymet és reszelt citromhéjat szórtam a torta tetejére. Vigyázzatok a szervírozásnál, a besamel irtó forró tud lenni.

Ha elfogadtok egy tanácsot, bánjatok takarékosan a vajjal, mert bár nincs a vajnál finomabb dolog a világon (csak egy-kettő), nem jó, ha a pite tocsog benne. Van benne ugye rengeteg sajt, az is rendelkezik rendes zsírmennyiséggel, a karfiol is olajban/on sül, a tejnek is van zsírtartalma. Szóval azért ésszel bánjunk a vajjal!