Sajtos karfiol fritter

Az egyik legnagyobb favoritunk a nyári időszakban. Azt nem állítom, hogy öt perc alatt összedobható, de mondjuk 20-25 alatt simán. Az alapja főtt karfiol, amit én most sajttal és friss kenyérmorzsával variáltam.

Hozzávalók:

egy közepes fej karfiol
2 szelet kenyér lehéjazva
2 tojás
reszelt sajt (cheddart ajánlok, úgy 10-12 dekát)
só
bors
egy kevés zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

opcionálisan: egy kisebb szem burgonya, petrezselyemzöld

Elkészítés:

A karfiolt apró rózsákra szedtem-vágtam, és sós vízben puhára főztem, majd leszűrtem, hagytam kissé megszikkadni, majd egy villával összetörtem.

Egy nagyobb tálba tettem a karfiolpürét, és hozzáadtam a sót, borsot, reszelt cheddart, a két kis tojást, valamint az aprítógépben összedarált kenyérbelet. (Épp rendelkezésemre állt egy fél szem burgonya, azt is belereszeltem.) 

A masszából igyekeztem nagyjából egyforma adagokat kivenni, korongokká formáltam, majd zsemlemorzsába mártottam, és közepesen forró olajban kisütöttem őket.

Természetesen air fryerben is megsüthetőek, sokkal kevesebb olajjal. Akkor biztosan kell nekik 200 fokon 20 perc, félidőben fordítással.

Előfőzött, vajban átsütött krumplival, és egy kis fokhagymás tejföllel tálaltam.

Hidegen, melegen egyaránt nagyon finom.

Zöldséges fejtettbableves

Nagy-nagy nyári kedvenc. Régebben füstölt hússal főztem, berántva, de évek óta inkább a könnyebb, savanykásabb, tejfölös, hús nélküli változatot preferáljuk. Csodás babot kaptam ma a Bosnyákon (1600-2000 forint egy kiló, te jószagú atyagatya!), bő fél kiló lett az egy kiló héjasból, úgyhogy a hőségre való tekintettel úgy gondoltam, nem főzök túl nagy adagot, úgyse nagyon kíván az ember enni ilyenkor, úgyhogy a bab felét lefagyasztottam, jól fog az jönni később.

 Hozzávalók:

30 dkg fejtett bab

1 szál sárgarépa, vagy két kisebb

1 szál fehér répa

egy kevés zellergumó, de legalább néhány szál zellerzöld

1 kis vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál liszt

3 evőkanál olaj

tejföl ízlés szerint

1 teáskanál pirospaprika

néhány csepp citrom vagy ecet

só

Elkészítés:

A babot és az ízlés szerint felkockázott, felkarikázott zöldségeket a fokhagyma kivételével feltesszük annyi sós vízben főni, amennyi bőven ellepi őket. Amikor megpuhult a bab, elkészítjük a rántást az olajból és a lisztből, pirospaprikából, zúzott fokhagymából, és berántjuk a levest. Egyet forralunk rajta, majd hozzáadjuk a tejfölt, amivel alaposan elkeverjük. Ha kell, még sózzuk, és néhány csepp citrommal beállítjuk a savasságát is a levesnek. Az a pici kis sav csodát művel a levesünkkel, ezt biztosan állítom. A tejföl is savanykás persze, de a citromlé kiemeli az ízeket, és összhangba hozza azokat.

Mutabal

Szíria, Libanon padlizsánkrémje joghurttal, hagymával, tahinivel, citrommal. Imádom. Szeretjük a baba ganousht is, az ugyanez az étel joghurt nélkül.

Hozzávalók:

3 db padlizsán
2 gerezd fokhagyma
fél csésze tahini
fél csésze joghurt
1,5 teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
4 evőkanál citromlé

Elkészítés:

A padlizsánokat félbe vágtam, beirdaltam, olajjal megkentem, sóztam. Air fryerben 200 fokon 30 percig sütöttem. Hámozás után a padlizsán húsát összemixeltem a többi hozzávalóval, utána ízesítettem, lehűtöttem. Héjában sült krumplival, zöldségekkel fejedelmi vacsora lesz.

A legújabb kedvenc levesünk: sajtos brokkolileves

Hát igazából nem is brokkolileves, hanem zöldségleves és van benne brokkoli. De az egyébként nyugodtan elhagyható, ha valaki nem barátja a brokkolinak, helyettesíthető zöldborsóval vagy karfiollal is. Elkészítése egyszerű, 25 perc alatt megvan, és igazi comfort food jellegű étel. Pirítottam mellé zsemle karikákat, hát alig bírtuk abbahagyni a kanalazást. Langyosan a legfinomabb szerintem.

Hozzávalók:

2-3 evőkanál étolaj

2 dl tejszín (30 %-os)

1,5 liter zöldség alaplé

1 evőkanál liszt

1 termetesebb sárgarépa

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 burgonya

1 kisebb fej brokkoli/2 marék zöldborsó/karfiol rózsák

15-20 dkg cheddar sajt reszelve

petrezselyemzöld

só

bors

1 kiskanál pirospaprika

ízlés szerint provence-i fűszerkeverék

Elkészítés:

A zöldségeket apró kockákra vágjuk. A hagymát is, a répát is, a krumplit is, és a brokkolit is felaprítjuk, hogy minél hamarabb puhára főjön. A szárát nehogy kidobjuk, meghámozva, felkockázva mehet az is a levesbe.

Az olajon elkezdjük párolni a hagymát, fokhagymát, két-három perc múlva utánaküldjük a répát, brokkoliszárat. Átforrósítjuk, kevergetjük. Fűszerezzük sóval, borssal, ha használunk, provence-i fűszerrel, megszórjuk a pirospaprikával. Ez el is hagyható, ha inkább fehéren szeretjük a leveseket.

Megszórjuk a kanálnyi liszttel, kicsit pirítjuk, felöntjük a zöldség alaplével, beletesszük a burgonyát is, és 10 percig főzzük a levest. A burgonya és a répa ekkor elkezd puhulni. 10 perc után jöhet a tejszín és a brokkoli rózsák, ezzel főzzük készre a levest. Ha jól felaprítottuk a brokkolit, néhány perc alatt elkészül. Végül belekeverjük a levesbe a reszelt sajtot, megkóstoljuk, ha kell, még kaphat sót, borsot, utoljára pedig megszórjuk a petrezselyemmel, amit szerintem ne spórolj ki belőle, nagyon friss ízt ad a levesnek.

Pirított zsemlével tálaltam.

Rántott cukkini

Nyilván mindenki, aki megfordult már főzési szándékkal egy konyhában, el tudja készíteni magától is a rántott cukkinit, mindazonáltal álljon itt a recept, mert hát sose lehet tudni, kinek jön jól, nem igaz?

Hozzávalók:

cukkini
só
bors
liszt
tojás
zsemlemorzsa

Elkészítés:

A cukkinit megmossuk, szárazra töröljük, és héjastól felkarikázzuk. Szívből ajánlom a minimum 5 milliméteres karikákat. Ha termetesebb példányok a cukkinijeink, a karikák közepét kis pogácsa kiszúróval eltávolíthatjuk, hogy ne legyen az ételünk túlságosan vizes a sok magtól.

A szeleteket/karikákat gyengéden besózzuk, megborsozzuk, és 15 percre félretesszük, hogy a só egy kicsit megdolgozza őket, illetve ízt adjon nekik, mert azért ha a szívünkre tesszük a kezünket, gond nélkül elismerhetjük, hogy a cukkininek túl sok saját íze nincs.

A sózási procedúra végén a karikákról leitatjuk a nedvességet, és a szokásos módon lisztbe, tojásba, morzsába márva bepanírozzuk őket, és meleg, de nem tűzforró olajban készre sütjük őket.

Tehetünk a morzsába egy kevés reszelt parmezánt mondjuk, esetleg szezámmagot, tökmagot, napraforgó magot, nem fogja elrontani a végeredményt.

Számtalan féle körettel tálalhatjuk, a mi kedvencünk a petrezselymes újkrumpli és egy kevés majonéz mellé. Hidegen, melegen egyaránt nagyon finom.

Készíthetjük air fryerben is, akkor sütés előtt gyengéden fújjuk be a cukkini karikákat mindkét oldalukon olajsprayvel.

TIPP: Érdemes a megsült cukkiniket rácson lecsepegtetni, ugyanis ezzel a modszerrel nem fog megpuhulni a bundájuk, finom ropogós marad. Rántott dolgoknál nagy varázslat, állítom nektek.

Nigella triffle-ja

Az egyik kedvenc nyári desszertem. Ritkán készítem, hiszen a fenékpuffasztó rátája elég magas, de családi ünnepeken nyáron legalább egyszer kötelező. 

Kicsit több időbe telik elkészíteni, mintha a sarki cukiból hozol valami méregdrága süteményt, de állítom, hogy még a legjobb cukrászdákból származó termékekkel is felveszi a versenyt. Készíthető bármilyen bogyós gyümölcsből, szerintem a legfinomabb málnával, de a szeder is brutál finom benne. Használhatsz kész piskótát, de ha magad sütöd, az se több 30 percnél, és jóval olcsóbban jössz ki, az biztos.

Szóval nagyon bíztatlak, hogy próbáld ki, imádni fog érte az egész család. A minőséget lehet tovább emelni házi készítésű lekvárral természetesen. Fontos, hogy jó ízű gyümölcsöt használjunk, és a variációk száma végtelen.

Hozzávalók a piskótához:

3 egész tojás szétválasztva
3 csapott evőkanál porcukor
3 púpozott evőkanál liszt

további kellékek:

40-50 dkg feketeszeder (vagy eper, málna, ribizli)
egy kis üveg lekvár, jó, ha szeder (vagy eper, málna, ribizli)
0,5-1 dl limoncello
25 dkg mascarpone
3 tojás szétválasztva
porcukor ízlés szerint
egy marék szeletelt mandula
ha akad, akkor édes piskótamorzsa vagy összetört Amaretti

Elkészítés:

Az istennő kész piskótát használt, nekem nem volt kedvem 1000 forintért vásárolni ilyet, tehát 3 tojásból magam sütöttem kb. 30 perc alatt. Nem volt cél, hogy szép magas legyen a piskóta, úgyhogy nem is törekedtem erre. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét felvertem. Amikor már jó tartása volt, hozzáadtam a porcukrot, azzal együtt fényesre, keményre vertem, majd egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját, mindegyikkel jól elkevertem. Ezután letettem a robotgépet, innentől fakanállal dolgoztam tovább. A lisztet rászitáltam a habra, és nagy mozdulatokkal a habba kevertem. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben vékonyan elkentem, kb. 30x30 cm-es négyzet lett belőle. 170 fokos sütőben talán 15-18 percig sült. Sütőajtó nyitogatása szigorúan tilos! Amikor a tűpróba azt mutatta, hogy kész a piskóta, tiszta konyharuhára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, majd amikor kihült, páros számú négyzetet vágtam belőle.

Ezután lekvárral megkentem őket, kettőt-kettőt összeragasztottam, és kibéleltem velük egy üvegtál oldalát és alját. Meglocsoltam a limoncelloval. Itt véget ér a süti történetének első fejezete. 

A második részben egy lábasban megmelegítjük a lekvár maradékát, és ráöntjük a (mirelit vagy friss) gyümölcsöt. Addig melegítjük, míg levet nem enged, gyakorlatilag csak át kell forrósítani. Ebben a fázisban is használunk limoncellot, szerintem egy-két evőkanál elég lesz. A meleg lekváros-gyümölcsös keveréket ráöntjük a piskótára. 

És már el is érkeztünk a harmadik felvonáshoz, melyben hősünkből, a mascarponéból isteni krém válik. Ezt pedig úgy érjük el, hogy a szobahőmérsékletű sajtkrémet habverővel egyneműsítjük, hozzáadjuk 3 tojás sárgáját, annyi porcukrot, amennyit jónak látunk a krém édességét szabályozandó, és itt is adunk némi kis limoncellot, kizárólag a krémes állag elérése okán. Habbá verjük a három tojás fehérjét, azt is a mascarponéhoz adjuk. Amikor a krém elkészült, rákanalazzuk a piskótás-szedres desszerte, az asztalhoz ütögetjük a tálat, hogy a krém minél jobban lefolyhasson az alsóbb rétegekig, majd fóliával letakarjuk, betesszük a hűtőszekrénybe. Inentől kezdve már kizárólag türelemre van szükségünk, és bár Nigella 12-24 órát ír érési időnek, kizárt, hogy ezt be tudjuk tartani. Tálalás előtt egy kis száraz serpenyőben pirított mandulaforgáccsal szórjuk meg a desszert tetejét, ha akad egy kis Amaretti, amit még rámorzsolhatunk, tegyük meg. Ha ez a lépés kimarad, akkor is a pokol hetedik bugyrába jutunk, amiért ilyen bűnös édességeket eszünk.

 

 

 

Paradicsomos bruschetta

Életem egyik feledhetetlen sztorija, gyakran emlegetjük a barátnőmmel azóta is. Csakúgy, mint azokat a történeteket, amelyek végén az én káromra vihogunk 😊

Jó néhány évvel ezelőtt gondoltunk egyet, és beültünk a barátnőmmel egy szép csütörtök este az autójába, lecsorogtunk Firenzéig és ott töltöttünk egy hosszú hétvégét. Csodás, mindkettőnknek emlékezetes pár nap volt, kinek ezért, kinek azért. Egyik este szinte karnyújtásnyira a Dávid szobortól beültünk egy elegánsnak tűnő étterembe, tudod, olyanba, aminek már a hófehér damaszt abrosza is többet ér, mint a te egész bőröndöd tartalma. De fiatalok voltunk, nem törődtünk vele, mit hoz a holnap, lehuppantunk, lesz, ami lesz, legfeljebb egy pizzát eszünk ketten és hazaérve előleget kérünk a főnöktől, le van ejtve! Megérkezett a helyhez méltóan elegáns pincér úr, középkorú, arisztokratikus férfiember, az a fajta, akivel első látásra tudod, hogy nem fogsz viccelődni, ő nem az a típus. Arra nem emlékszem, én mit kértem elsőnek, de a barátnőm megszólalt magyarul: Én egy bruschettát kérek. Paradicsom nélkül.

Mondom neki: csillagom, itt valami félreértés van, a bruschetta nem létezik paradicsom nélkül.* Nem, nem, ő egy bruschettát kér paradicsom nélkül. Mondom, akkor te most egy fokhagymás pirítóst ennél? Igen, tulajdonképpen igen. És elkövetkezett a pillanat, amikor ezt tolmácsolnom kellett a pincér úrnak. Could you bring my girlfriend a bruschetta? Uhm... without tomatos? Sajnos azt a lesújtó pillantást, amit viszonzásul kaptam, szavakkal nem tudom leírni, azt mindenki csak elképzelheti magának, de az biztos, hogy amíg élek, nem felejtem el. De dícséretére legyen mondva, egy alig látható biccentés után tulajdonképpen szemrebbenés nélkül hozta ki a pucér pirítóst. És nem sokkal később azt az arcpirítóan rossz pizzát is, amit néhány falat letuszkolása után ott hagytunk a tányéron.

Nos, az én bruschettámon van paradicsom, konkrétan négyféle. Mert minél több fajtából csinálod a paradicsom mixet, annál finomabb lesz a végeredmény. És kérlek, ne mondd, hogy brusetta, mondd szépen, ahogy kell: bruszkétá. Köszike.

Hozzávalók:

kovászos kenyér, vagy bagett
olívaolaj
paradicsom
újhagyma
fokhagyma
só
bors
egy gondolatnyi balzsamecet
bazsalikom levelek

Elkészítés:

A paradicsomot vágd négybe, és a cikkekből távolítsd el a magházat. Ne dobd ki, jó lesz az bármi másra, én leginkább is megeszem, mire összeállítom a paradicsom keveréket. A kimagozott negyedeket vágd apró, körömnyi darabokra. Egy-két szál újhagymát is karikázz fel, cselekedj ugyanígy egy-két gerezd fokhagymával. Tedd mindezt egy tálba, sózd és borsozd meg, locsold meg a - leheletnyi - ecettel, és adj hozzá olajat. Nem kell sok, csak vonja be mindenhol a paradicsomokat. Mehet a hűtőbe egy kis időre, hogy lehűljön és összeérjen.

Tálalás előtt fogd a kenyereket vagy a bagettet, vágd tetszés szerinti szeletekre, picit olajozd be mindkét oldalát a szeleteknek, és a melegre való tekintettel ne gyújtsd be a sütőt, tök fölösleges, hanem fogj egy serpenyőt, abban süsd ropogósra a szeleteket.

Ha elkészült, dörzsöld be mindegyik szeletet fokhagymával. Végül pakold meg a kenyereket a paradicsommal. Ha van otthon burratád, ne félj használni, akarom mondani, azt is szépen tépkedd rá a pirítósodra!

* Természetesen létezik bruschetta paradicsom nélkül is, a derék taljánok igencsak sokféle módját ismerik a hedonizmus bruschettában való kifejezési módjának, de ez most a paradicsomos bruschettáról szóló poszt.

Almás kukoricasaláta

Vendégségben ettem, a barátnőm készítette, és szerelem volt első kóstolásra. Az pedig, hogy kb. 5 perc alatt összeállítható, csak még vonzóbbá tette a receptet, úgyhogy gyorsan kipróbáltam, és bizton állíthatom, hogy állandó tétel lesz a nyári saláták repertoárjában. 

Hozzávalók:
ízlés szerinti mennyiségű majonéz
ízlés szerinti mennyiségű tejföl
egy kevés mustár
pici só
1 savanykás alma
1 doboz konzerv kukorica
1 fej lilahagyma
tálaláshoz salátalevelek, de ez elhagyható

Elkészítés:

A majonézt összekeverjük a tejföllel, pici sóval, mustárral ízesítjük. Itt sokat tehetünk azért, hogy a saláta még egészségesebb legyen, használhatunk light majonézt és 12 %-os tejfölt. Én maradok a 20 %-osnál mindenesetre. Az almát meghámozzuk, apró kockákra vágjuk, a kukoricát leszűrjük, a lilahagymát felkockázzuk, és mindhárom alapanyagot belekeverjük az elkészült tartásmártásba. Lehet turbózni kemény tojással, sajt kockákkal, különösen a füstölt áll neki jól, de felpimpelhetjük kifőtt, lehűtött apró szemű tésztával is.

Jót tesz neki, ha néhány órát áll a hűvösön, hogy jól összeérjenek az ízek.

Gorgonzolás gnocchi

Április végén Olaszországban jártam, a csizma sarkánál, Bariban voltam egy gasztrotúrán. Ott és akkor ugyan nem ettünk gnocchit, viszont találtam Ostuniban egy aprócska, cuki üzletet, ahol egy idős ember mindenféle régiséget árult: szekrénygombokat, apró dísztárgyakat, porcelánokat. Ott láttam meg egy teljességgel haszontalan fa tárgyat, egy bordázót, ami olyasmi, mint nálunk a csigatészta készítő alkalmatosság. Mivel én csigatésztát nem készítek, rögtön tudtam, hogy nálam gnocchi készítéskor vehetem jó hasznát. Igen, időnként magam készítem a gnocchit, nem a boltban veszem. És mivel huszonsok évig tanultam magas szinten zongorázni, még a különbséget is el tudom játszani a bolti és a házi között. Azért mondtam, hogy teljességgel haszontalan a tárgy, mert egy villával pont úgy be lehet rovátkázni a krumplinudlikat, mint akár ezzel a fa eszközzel, én mégis boldogan tettem magamévá kemény 5 euróért. Ma pedig felavattam.

Hozzávalók 3 adaghoz:

50 dkg burgonya (ehhez sajna az újkrumpli nem jó, óriási a víztartalma, ezért alkalmatlan gnocchi, nudli és gombóc készítésre, mivel annyi lisztet venne fel, amivel fél Pest megyét jóllakathatnánk)

8 dkg semolina, azaz durum dara (ezt is Olaszországban szereztem be, nálunk szinte a lehetetlennel egyenlő hozzájutni, vagy ha igen, csillagászati áron) vagy 10 dkg finomliszt, legjobb, ha 00-ás pizzalisztet használsz

1 tojássárgája

só

a mártáshoz:

15 dkg gorgonzola, ez a mostani csodásan édes, mégis sós darab volt, kell-e mondanom, honnan jött ő is?
másfajta sajt, amit szeretsz, de tulajdonképpen el is hagyható
2,5 dl tejszín
só
bors

fokhagyma granulátum

a tálaláshoz bazsalikom levelek

Elkészítés:

A burgonyát héjában megfőzzük, forrón meghámozzuk, azon mód áttörjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

A mártáshoz a tejszínt felforraljuk, beledaraboljuk a gorgonzolát, felolvasztjuk a tejszínben. Ízesítjük sóval, borssal, fokhagymával, és ha szeretnénk, adhatunk még hozzá másféle sajtot.

Vizet forralunk a tészta kifőzéséhez.

Amikor a burgonya kihűlt, hozzáadjuk a tojássárgáját, sót és a lisztet, és jól formálható, sima tésztát készítünk belőle. Előfordulhat, hogy kell még bele liszt, ha úgy látjuk, hogy nagyon ragad, tegyünk így. De sok lisztet nem érdemes belerakni a tésztába, mert nehéz, fojtós lesz a végeredmény. Azért használtam a semolinát, mert ad neki egy kellemes lazaságot a szemcsméret miatt. Amennyivel több lisztre volt még szükség, azt 00-ás liszttel pótoltam, talán összesen másfél evőkanálnyival.

A tésztát több darabra vágtam, hosszú rudakat formáltam belőle, végül azokat egyforma kis darabokra vágtam. Nyilván mindenki maga tudja, hogy a kicsi, vagy a közepes, esetleg nagyobb gnocchikat kedveli, én nem szeretem az óriásiakat, ennek megfelelően vagdaltam fel a tésztakígyót. A darabokból golyót formáltam, majd rányomva a redős fa formázóra, kimintáztam a nudlikat.

Két részletben kerültek a forrásban lévő vízbe, talán 3-4 perc kellett nekik, hogy feljöjjenek a víz tetejére, kaptak még egy kevés lubickolási lehetőséget, és máris mehettek a mártásba.

Tulajdonképpen ennyi az egész, és azt kell mondjam, hogy a végeredmény a legjobb, legminőségibb márkás kész gnocchikékat is messze felülmúlja.

Tanácsok:

- ha van krumplinyomónk, ne sajnáljuk elővenni, sokkal jobb eredményt fogunk kapni, mintha villával próbálnánk - eredménytelenül - simára nyomni a krumplit. Azon a két percnyi mosogatáson semmi nem fog múlni.

- ha a boltban szembe jön a pizzaliszt (a Nagyi titka márkából például), engedjünk meg magunknak egy kilót belőle, pizzához, gnocchihoz kiváló lesz.

- a krumplit mindenképpen még forrón törjük át, ha kihűl, igen nehéz dolgunk lesz.

- ha gyakorlatlanok vagyunk, érdemes a gnocchiból egy próba darabot kifőzni, hogy lássuk, nem fő-e szét. Ha túl lágy a tészta, adhatunk még hozzá lisztet.

- végül pedig ne sajnáljuk a fáradságot megmintázni a nudlijainkat, akár villával, akár más eszközzel, egyrészt csinosabbak lesznek, mint anélkül, másrészt jobban magukhoz csalogatják az aktuális mártást.

Én a legmesszebbmenőkig megértek mindenkit, aki kész ételeket, vagy félig kész ételeket vásárol, ahogy mondani szoktam, ha a nagyanyámnak lett volna Kitchen Aidje, használta volna. (Az én gyerekeim egy időben mirelit császármorzsán éltek, szóval nem ítélkezem.) Tehát az életünket megkönnyítő találmányokat érdemes használni. DE! Ha van kedved, energiád és persze időd is, érdemes kipróbálni legalább néhanapján a saját készítésű gnocchit, az sk gyúrt tésztát, a házi készítésű szilvásgombócot. Pusztán csak mert jól esik az ember lelkének valami olyasmit letenni a családja elé, amit az első mozzanattól az utolsóig házilag készített. Én legalábbis ilyen vagyok, és tudom persze, hogy sokaknak nem olyan kellemes elfoglaltság a főzés, mint nekem. Nem vagyunk egyformák. De akikkel egy húron pendülünk, azoknak mars gnocchit gyúrni! :)

Zöldborsó pörkölt nokedlivel

El kell mondanom, hogy soha nem értettem, mi a létjogosultsága a zöldborsó pörköltnek. Évtizedek óta tudom, hogy létezik ez az étel, de soha eszem ágába nem jutott elkészíteni. Ha borsóra vágyom, eszem levest, főzeléket belőle, vagy tésztaszószhoz adom, de pörköltet főzni belőle... hát még tévedésből se. Aztán tegnap láttam egy Tiktok videót, és ma nem volt kérdés, hogy el is készítem az ételt, ami szigorúan véve tényleg egy zöldborsó pörkölt.

Hozzávalók 4 személyre:

nokedli tetszés szerinti mennyiségben
30-40 dkg mirelit zöldborsó
2 db paprika, lehet tv paprika vagy kaliforniai is akár
3-4 db paradicsom
1 db vöröshagyma
0,5 dl olívaolaj
só
bors
oregánó
pirospaprika
füstölt paprika

opcionálisan chili pehely, ha nem szereted a csípőset, hagyd el
petrezselyemzöld
2 dl tejföl

Elkészítés:

Én most nem gyártottam saját nokedlit, volt a hűtőben egy csomag készen vásárolt. Természetesen nincs finomabb a házilag készített nokedlinél, és ha nagyobb mennyiségre van szükség, persze, hogy megcsinálom, de most nem volt kedvem ilyen viszonylag kevéssel szöszmötölni, úgyhogy előkaptam a hűtőből a készet.

A hagymát, a paprikákat és a paradicsomokat apróra vágtam. Egy kevés olajon elkezdtem fonnyasztani a hagymát, utána rádobtam a paprika kockákat, amikor azok átforrósodtak, jött a paradicsom. Só, bors, pirospaprika, füstölt paprika belekever, egy pici víz aláönt, majd a pörkölt alap szépen elszuttyog tíz percet fedő alatt. Ekkor érkezik a serpenyőbe a zöldborsó, ha szükséges, megint egy pici víz hozzáadásával átpároljuk, hogy a borsó megpuhuljon. Ehhez nem fog sok idő kelleni, remélhetőleg a borsót még zsenge állapotában fagyasztották le.

A nokedlit vízben való átmelegítés nélkül a megpuhult zöldséges raguba öntöttem, átforrósítottam, végül belekevertem a tejfölt, amivel szintén felforrósítottam. Utolsó mozdulatként a feldarabolt petrezselymet szórtam az ételre, és már lehetett is tálalni.

Itt egy videó a főzésről.

Rizskoch, rizsfelfújt

Ahogy mindig, most is őszinte leszek: a rizskoch csak látszólag pikkpakk összedobható cucc. Ráadásul ki kell hűteni a megfőzött tejberizst, ellenállni a csábításnak, hogy még abban a formájában felfaljuk... Elég sok mosogatni való is van utána például. Elég régen nem vállalkoztam már az elkészítésére, most igen, de meg is bántam... jóval többet ettem belőle, mint amennyit szabad lett volna. De ha egyszer annyira finom!

Hozzávalók:

25 dkg rizs
750-1000 ml 2,8%-os tej
200 ml víz
1 csipet só
12 dkg kristálycukor
1 db citrom reszelt héja
1 teáskanál vanília eszencia
20 g mazsola
5 db tojássárgája
5 db tojásfehérje
2 evőkanál liszt
5 dkg vaj

Elkészítés:

A rizst megmossuk, majd odatesszük főni a két deci vízzel és egy csipet sóval. Igen gyorsan fel fogja szívni a vizet, akkor kezdjük el ráöntögetni a tejet, és ezt egészen addig folytassuk, amíg a rizs teljesen puha nem lesz. Nekem most nem kellett az egész liter tej például, máskor meg simán elfogy. Amikor a rizs puha, adjuk hozzá a cukrot. Azért nem előbb, mert úgy hajlamosabb leégni a lábas aljára a rizs, azt meg ki akarná? Amikor benne van a cukor, mehet a mazsola és a vanília is, valamint a reszelt citromhéj. A múlt héten, amikor epret szedtünk a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben, ahol citromot is termesztenek, vettem három isten tudja, honnan előkerült citromot, úristen, hát milyen aromája volt annak a citromhéjnak, te jó világ! Teljesen meghatározta a felfújt karakterét, imádtam. 

A rizst félretesszük hűlni, és igyekszünk nem megenni... Amikor kihűlt, a tojások sárgáját kikeverjük a puha vajjal, hozzáadjuk a rizshez, majd a fehérjéket verjük kemény habbá, és azt is a rizsbe keverjük. Legjobb, ha több részletben tesszük ezt. Az első adagot keverjük el bátran a masszában, majd a hab nagyobb részét két-három részletben adjuk a tálba, és nagy mozdulatokkal, alulról felfelé kavarva oszlassuk el a rizsben. Végül szórjuk meg a liszttel, és azt is keverjük el a felfújt tésztájában.

Egy 30x23-24 centis tepsit, vagy jénai tálat vajazzunk ki, szórjuk meg zsemlemorzsával, majd öntsük bele a felfújt masszát. 200 fokra előmelegített sütőben nagyjából 25-30 perc alatt süssük készre. Ha nagyon hamar barnulna a teteje, borítsuk be fóliával, nehogy megégjen. Én tűpróbát alkalmaztam, hogy megtudjam, átsült-e a koch, nem lett olyan tiszta, mintha egy megsült piskótába szúrtam volna, de arra jó volt, hogy kiderüljön, elég időt töltött-e a sütőben.

Baracklekvárral, eperlekvárral tálalva isteni. Meg anélkül is.