2020. április 2., csütörtök

Sült gombás tagliatelle

Ma már muszáj volt felhasználni a hétvégén házhoz szállított gombát, így azt találtam ki, hogy egy sült gombás tagliatellét készítek. Csinálhatod bármilyen, szívednek kedves tésztával egyébként.


Hozzávalók 3 főre:
30 dkg gomba megtisztítva, vastagabb szeletekre vágva
3 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál vaj
2,5 dl tejszín
fél dl fehér bor
só, bors, őrölt rozmaring, oregánó, reszelt szerecsendió (a fűszerezéssel is követheted a család kedvenc vonalát, olyan fűszert használj, amit szerettek)
reszelt parmezán a minél több, annál jobb elvet követve
friss petrezselyemzöld

Elkészítés:

Az olaj és a vaj felét egy wokban felmelegítettem, rádobtam a gombát, és erős lángon megsütöttem. Kimondottan barnára pirítottam, mert így jön elő a gomba fantasztikus íze. CSAK SEMMI SÓ ebben a fázisban! Ha kész - és ezt te döntöd el, hogy puhán, vagy még roppanósan szeretnéd a gombát -, egy tányérra kiszeded a wokból, félreteszed. A wokba beleteszed a maradék olajat és vajat, ha összeolvadt, mehet bele a bor. Azt forrald egy-két percig! Jöhet a tejszín, a só, a bors és a fűszerek, no meg a reszelt parmezán. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban rakd vissza a gombát a mártásba, rottyants rajta egyet, szórd bele a felaprított petrezselymet! Ha szükségesnek látod - és valószínűleg indokolt lesz ez a lépés - adj a tészta főzővizéből egy-két kis merőkanálnyit a szószhoz.

A tésztát főzd a csomagoláson feltüntetett ideig, majd szedd bele a szószba, forgasd át és tálalj! Plusz parmezán a tányéron heverő tésztára egyáltalán nem túlzás.

Fotót nem csináltam, mert lássuk be, a gombaszószos cucc csak a magazinokban, profi fotósok és stylistok kemény munkájának árán lesz olyan csábító, mint amilyen lesz, én erre most nem hajtottam, mert sokkal fontosabb volt az íz, az pedig kifogástalan volt.

Másoké ilyen  Kép: pixabay.com

2020. március 30., hétfő

Öregtésztás fehér kenyér Limara receptje nyomán

Előrebocsátom, itt szinte minden érdem Limaráé. Az öregtészta recept is tőle van, a kenyér recept is, én csak követtem az utasításokat szépen. Nem szaporítom a szót, vágjunk bele!



Öregtészta
A kenyér sütését megelőző napon van vele dolgod. Összeállítod a tésztát, majd 12 órán át szobahőmérsékleten hagyod pihenni (letakarva), majd zárható dobozban a hűtőben tárolod kb. egy hétig is akár. Használat előtt kiveszel belőle annyit, amennyire szükséged van, és fél órát hagyod felmelegedni az öregtésztát. Ez az 50 dekányi mennyiség szerintem 3 kenyérhez elegendő.

50 dkg BL 80-as liszt (na, itt az első akadály, nekem ugyanis a járványhelyzetre való tekintettel kizárólag BL 55-ös lisztem van itthon. Nincs mit tenni, figyelmen kívül kell hagynom az instrukciót, és BL 55-tel dolgozni.)
1 teáskanál só
3 dl langyos víz
1 dkg friss élesztő

Az élesztőt itt nem kell futtatgatni, elég belemorzsolni a langyos vízbe, és mehet is a liszthez. A tésztát jól összegyúrjuk, de dagasztani nem kell, álljon össze a tészta, ennyi a feladat. Jöhet a jól megérdemelt, fél napos pihenő.

Kenyér

50 dkg BL 80-as liszt (a megoldást lásd fentebb)
2 evőkanál burgonyapehely (elhagyható, ha nincs, de hasznára van a kenyerünknek. Szoktam itthon tartani Knorr burgonyapüré port, sosem csinálok belőle pürét, tiltja a vallásom, de kenyérbe elsőosztályú)
2 csapott teáskanál só (ne feledd, nincs rosszabb a sótlan kenyérnél...)
2 evőkanál olaj (én olívát használtam, de mindenkinek ami van otthon)
20 dkg öregtészta (a hűtőből időben kivéve, hogy szobahőmérsékletű legyen)
3 dl langyos víz
1 dkg friss élesztő

Elkészítés:
Bevallom, én a kenyérsütő gépemet használtam, és ezt mindenkinek ajánlom is, aki rendelkezik ilyennel. Aki nem, annak még mindig ott a robotgép és az ő dagasztókarjai, végső soron pedig mindezek hiányában a saját két kacsójával dolgozik.
A hozzávalókat (plusz egy csipet aszkorbin savat, a liszt minőségének javítása érdekében) a gépbe pakoltam, és hagytam, hogy 20 perc alatt szépen megdagassza a tésztát.

A továbbiakban a következő lépések következnek:

- első kelesztés 35-40 perc
- átgyúrás
- utókelesztés 15 perc
- formázás
- kelesztés 60-70 perc
- sütés 55-60 perc

A bedagasztott tésztát letakarjuk, és 35-40 percig langyos, huzatmentes helyen (akár a kenyérsütő gép tartályában, ahogy én is) kelesztjük. Ha lejárt az idő, enyhén lisztezett deszkán határozott mozdulatokkal átgyúrjuk a tésztánkat, nem szükséges 5-6 mozdulatnál több. Gombóccá formáljuk a tésztát, majd letakarva újabb 15 percig hagyjuk kelni.

Kiválasztjuk a sütőedényt. Ez lehet fedeles jénai tál, fedeles vaslábas, vagy akár római tál is. Kibéleljük sütőpapírral, belefektetjük a megformázott tésztát (vekni vagy kerek), az edény tetejét belülről megspricceljük vízzel, rátesszük a tésztára, és jöhet a 60-70 perces kelesztés.

A kelesztés vége előtt felfűtjük a sütőt 230 fokra. Én most fedeztem fel, hogy a sütőmnek van gyorsmelegítő funkciója, pikk-pakk sípolt is, hogy ő már 230 fokos. Itt két lehetőség van, a vaslábast, amiben én sütöttem a kenyérkét, a hideg sütőbe tettem, és együtt forrósítottam fel a sütővel. (Addig a tésztát áttettem egy tálba. A jénaival is lehet így eljárni, de nem feltétlenül szükséges, szerintem ha szobahőmérsékletről kerül be a meleg sütőbe, nem lesz baja, de egyenesen a hűtőből én nem próbálkoznék a 230 fokos sütőbe tenni a jénait. A római tálról egyelőre nincsenek tapasztalataim, de lesznek.

Tehát a kenyerünk megkelt, a sütőnk forró. Ha jénaiban sütünk, újra megspricceljük a tetejét vízzel, adunk a kenyérkének is egy-két pöffenetet, 2-3 helyen éles késsel/pengével bevágjuk a kenyér tetejét, lefedjük, és beküldjük a sütőbe úgy 50-55 percre.

A vaslábassal úgy jártam el, hogy forrón kivettem a sütőből, az addig tálban kelegető kenyérkét óvatosan beleengedtem a tűzforró edénybe, megspricceltem a tésztát is, a fedőt is, és így ment a sütőbe.

Kb. 50 perc után a tetőt levettem a vaslábasról, és a hátralévő 5-7 percet már anélkül töltötte a kenyér.

Hát ennyi a varázslat, de annak aztán igen jó! Csodálatosan ropogós héjú, laza bélszerkezetű kenyér lesz a munkánk jutalma. Legnagyobb meglepetésemre a ropogós héj másnapra sem puhult meg, és a kenyér az utolsó morzsáig elfogyott.



2020. március 26., csütörtök

Medvehagymakrémleves

Az utolsó piaci látogatás alkalmával (mintha a múlt században lett volna, pedig egy hete mindössze...) hozott a férjem három csomag medvehagymát, ami hát egy elég tekintélyes mennyiség. Kornyadozott a hűtőben pár napot, de arról szó sem lehetett, hogy ne használjam fel, így csináltam egy medvehagyma pestós tésztát, illetve egy krémlevest belőle.



Hozzávalók 4 főre:
2 nagy szem burgonya
1 zöldségleves kocka
1,5 csomag medvehagyma
pár csepp olaj a tálaláshoz
1 gerezd fokhagyma (opcionális)

bors

Elkészítés:
A krumplit felkockáztam, odatettem sós, zöldségleves kockás vízben megfőni. Amikor megpuhult, átöntöttem a levest a turmixgép (üveg, hőálló) tartályába, összeturmixoltam, menet közben beledobáltam a medvehagymát is. Így az elég jól megtartotta a szép színét. Megkóstoltam, majd küldtem a tartályba egy kis gerezd fokhagymát is, hogy erőteljesebb ízű legyen, de lehet, hogy ez nem mindenkinél lesz majd szükséges.

Visszaöntöttem a lábasba, visszamelegítettem, megborsoztam, és kész is volt.
Krutonnal, pirítóssal isteni.


2020. március 21., szombat

Gyors kifli, amit nem kell keleszteni

A legjobb recept, ami előkerülhetett a sifonérból, ugyanis reggel 7-kor álltam neki, és 8-kor már az asztalon illatozott. Egy picit élesztő ízű, de hát valamit valamiért ugyebár. Legközelebb kipróbálom porélesztővel (abból majd fél tasak fog kelleni), annak azt hiszem, nem enyire intenzív az íze. De vajjal, lekvárral, tejjel, langyosan percek alatt fogyott el. Ó, tényleg, lehet, ha kihűl, már az élesztőt se lehet rajta érezni? Hm...


Hozzávalók 8 db kiflihez:

35 dkg liszt
1 kávéskanál só
1 kávéskanál cukor
2,5 dkg friss élesztő (vagy egy 7 grammos porélesztő kétharmada. A 7 grammos élesztők 50 dkg liszthez elegendőek, így arányosítsuk azt 35 dkg liszre vetítve.)
2,5 dl langyos tej
2,5 dkg olvasztott vaj
1 kicsi tojás (az enyémek a tanyáról vannak, és akad köztük olyan pici, amit mintha pont azért tojtak volna a tyúkok, hogy lekenjek vele kiflit, kalácsot, ilyesmit)

Elkészítés:

A meglangyosított tejbe beleszórjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk pihenni 10 percig. Én most ezt a robotgép táljában követtem el, minek annyi edényt piszkolni, nem igaz? Amikor szépen felfutott az élesztő, hozzáadtam a lisztet, sót, vajat, aztán csapjunk a lovak közé, dagasszon az a gép!
Természetesen azért kézzel is dagasztottam, hogy szép sima felületű legyen a tészta, meg aztán kell az is, hogy a sikérszálak elkezdjenek dolgozni a tésztában, de a dagasztásnak azt a részét, mikor a tészta mindenhova ragad, főleg a kezedre, azt a gépre hagytam.
Két részre osztottam a tésztát, egyenként kb. 30 cm átmérőjű körré nyújtottam, négybe vágtam, és a négy körcikket egyenként szépen kiflivé sodortam, sütőpapírra tettem.
Amikor az összes kiflicske a tepsin volt, lekentem őket tojással, és az előmelegített 200 fokos sütőben 20 perc alatt el is készültek.

2020. február 29., szombat

Krumplis pogácsa maradék krumplipürével

Nálunk nagyon ritkán marad meg krumplipüré, ha véletlenül mégis, az még másnap is elfogy egy kis tejföllel megerősítve. De most valahogy jelentősebb mennyiség árválkodott a hűtőben, nekem meg felelőtlenül kicsúszott a számon, hogy sebaj, majd sütök belőle pogácsát. Így aztán nem volt mit tenni, pogácsát kellett sütni.
A pürében alapjáraton van tej, vaj, így ha gondoljátok, ezeknek a mennyiségéből egy keveset lecsíphettek a tészta összeállításánál. Én nem tettem, noha tudatában voltam a dolgoknak, így viszonylag nehezen kezeltem a tésztát - hajtogatásnál be kellett vetnem a fém tésztaizélgetőmet, tudjátok, amivel a tésztát darabolja az ember, nem is tudom, mi a becsületes neve neki, mert nem tésztaizélgető, az bizonyos..., de ez a plusz meló bőven megtérült, mert a pogácsa olyan könnyű és légies lett, mint már rég nem.



Hozzávalók:

30 dkg maradék burgonyapüré
30 dkg liszt
10 dkg zsír
1 tojás
1 dl tejföl
1 evőkanál só
1 dl langyos tej
egy mokkáskanál cukor
2 dkg friss élesztő

Elkészítés:

A langyos tejbe beleszórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, hagyom 10 percig pihenni.
A krumplipürét összedolgozom a zsírral és a tojással, majd mehet bele a liszt, só, tejföl, végül a felfutott élesztő. Összegyúrom a tésztát, majd fekvő téglalap formára egyengetem. Esetemben a lágy tésztát esélytelen volt nyújtófával alakítani, úgyhogy maradt a belisztezett kezem. A tésztát meghajtogattam: először balról jobbra a téglalap felezővonaláig, majd jobbról balra, végül alulról fölfelé. Ez kezdőknek nyilván a világon semmit nem mond, gyakorlottabbaknak meg túl sok információ. A hajtogatást megismételtem 30 perces szünetekkel, közben a tésztát letakartam egy tállal, hogy ne száradjon ki. Végül az ujjnyi vastagra nyújtott tésztát egy éles késsel sűrűn berácsoztam, lekentem tojással, majd pogácsákat szaggattam belőle.
200 fokra előmelegített sütőbe toltam, 5 perc után visszavettem a hőfokot 180-ra, és kb. 25 perc alatt el is készültek a pogácsák.

Ez meg itt a tésztaizélgető.

Képtalálatok a következőre: tészta vágó

2020. február 5., szerda

Spaghetti all'arrabbiata

Az influenzával való harcból lassan-lassan győztesen kerülünk ki, bár ez a győzelmi állapot elég messze áll még attól a normál állapottól, amiben egy hete a vírus előtt voltunk. Két egészen elképesztő utózöngéje van még a betegségnek: nemigen kívánjuk a kávét, és nemigen kívánunk semmit enni. Az én mai fogyasztásom egy reggeli kávé volt (nagy nehezen legyűrtem), reggelire egy avokádó és egy 6 perces lágytojás két Korpovittal, "ebédre" három Fornettis apró pogácsa, mert a városban járva éreztem, hogy a vércukrom a béka segge alatt van, és idáig ennyi, az óra pedig este hatot mutat épp. Hát na... Pillanatnyilag van itthon kétféle főzelék, már attól is minden bajom van, ha csak rájuk gondolok, hát elképzelhetitek... Viszont tegnap két nyűglődés között, hogy mit együnk, lett egy halvány közös találkozási pont a "semmit" és a "nem vagyok éhes" között, ez pedig úgy hangzott: valami olasz tészta.
Oké, az én spájzomból simán el lehetne táplálni egy négytagú családot kb. fél évig, de azért egy jó olasz tésztához vannak bizonyos friss hozzávalók, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy az a tészta tényleg jó legyen. Így maradt egyedüli lehetőségként a spaghetti all'arrabbiata, azaz a csípős spagetti, amihez nemigen kell más, mint paradicsom, fokhagyma, chili, tészta és sajt.


Spaghetti all'arrabbiata februári esős, sötét délutánon, wokban

Hozzávalók 2 személyre:
spagetti
40 dkg konzerv paradicsom
3 gerezd fokhagyma
1 friss piros chili, vagy szárított erős paprika
4 evőkanál olívaolaj
egy marék friss petrezselyem
parmezán vagy grana padano a tetejére

Elkészítés:
Odatesszük a tészta főzővizét melegedni.
Megmelegítjük egy serpenyőben az olajat, rádobjuk a fokhagyma kétharmadát vékony szeletkékre vágva. Egy-két percig kíméletesen melegítjük, nehogy megégjen, majd hozzáadjuk a felkarikázott chilit. Én a legtöbb magját kipiszkáltam, nem akartam, hogy csípjen az étel, mint a heider ménkű. Amikor a chili is átmelegedett, jön a paradicsom, amit a fakanállal kicsit szétnyomkodunk, és kb. 15-20 percig főzzük a szószt. Közben az erősen sós vízben megfőzzük a tésztát, de nem várjuk ki a főzési időt, hanem mondjuk egy perccel korábban leszűrjük a tésztát, beleborítjuk a szószba, ott főzzük készre. Hozzáadjuk a maradék fokhagymát, megsózzuk, mehet rá a petrezselyem, szükség szerint egy kevés a tészta főzővizéből. A tetejére sok reszelt sajt jár.

2020. január 22., szerda

Zöld istennő leves

Ősszel főztem ezt a levest, a Príma Konyha Magazinban jelent meg, de pont semmi olyasmi nincs a hozzávalók között, amiért tartalékolnom kéne a bejegyzést tavaszra vagy nyárra. Sőt, azt kell mondanom, ebben a szürkénél is szürkébb januárban iszonyú jól fog esni egy ilyen csodás zöld leves. Ráadásul egészséges is, tulajdonképpen semmi mást nem tartalmaz, mint zöldségeket, és egy kevés olajat, de az meg kell a zsírban oldódó vitaminok felszívódásához. Mindezek tetejébe még vegán is.






Hozzávalók:

1 evőkanál olívaolaj
1 kicsi vöröshagyma apróra vágva
3 fokhagyma gerezd, apróra vágva
2 liter zöldség alaplé
30 dkg brokkoli rózsákra szedve
20 dkg karfiol rózsákra szedve
1 marék zöldborsó
2 közepes burgonya kockákra vágva
20 dkg bébispenót
1 teáskanál őrölt római kömény
2 teáskanál só
őrölt bors ízlés szerint
fél citrom leve és reszelt héja
1 csokor petrezselyemzöld

Elkészítés:

Egy megfelelő nagyságú fazékban melegítsük fel az olajat, pároljuk áttetszőre a hagymákat, majd tegyük az edénybe a feldarabolt zöldségeket. Adjuk hozzá a fűszereket, majd öntsük fel a zöldség alaplével, és főzzük a hozzávalókat puhára. A bébi spenótot a végén dobjuk bele, azzal elég már csak további egy percig főzni a levest, az apróra darabolt petrezselyemmel pedig már ne forraljuk, az a leves hőjétől anélkül is megfő. Pürésítsük a levest, sózzuk meg, ha szükséges, végül adjuk hozzá a citromlevet és -héjat.

2020. január 14., kedd

A savanyú káposzta csodája


Ha a savanyú káposztát műanyag gyógyszeres tégelybe tömve árusítanák, egészen nyugodtan ráírhatnák a címkére: multivitamin. Felsorolni is nehéz, mennyi áldásos hatása van a savanyúkáposztának, amellett persze, hogy nagyon finom. 

A káposzta története ősrégi és szövevényes, összességében elmondható, hogy kevés országa van a világnak, ahol nem ismerik, nem használják, és savanyított formában is nagyon népszerű sokhelyütt. 

Tiszta egészség
C-vitamin tartalma közismerten magas, emellett jótékony hatásai közé tartozik szintén magas rosttartalma, ámde szimpatikusan alacsony kalóriatartalma. Ezek azok a tulajdonságai, amelyek arra predesztinálják, hogy minden fogyókúrázó jó barátja legyen, bár valószínűleg ez a barátság idővel veszít értékéből, ha a diétázó nem használja elég változatosan a káposztát. Levét egyenesen a bélrendszer seprűjének is nevezhetjük, mert a tejsavas erjesztéssel előállított savanyú káposzta leve nagyon alaposan kitakarítja a bélrendszert. Napi 1 deciliter elfogyasztása is csodákat tesz a bélflórával, elpusztítja a káros baktériumokat, tisztítja és tehermentesíti a májat. Ha a piacon járunk, vigyünk magunkkal erre alkalmas palackot, a savanyúságot áruló standokon biztosan szívesen megtöltik káposztalével.  

A savanyú káposzta azért a konyhák közkedvelt szereplője, mert olcsó, könnyen hozzá lehet jutni, és sokféle, finomabbnál finomabb ételt varázsolhatunk belőle az asztalra, a magyar konyha számos klasszikusa készül belőle. Ha egészségünk megtartása a fő szempont, leginkább nyersen ajánlott elfogyasztani. Egy kis olívaolajjal meglocsolva, kedvünk szerint fűszerezve salátának kiváló. Libazsíros kenyér mellé pedig maga a mennyország! Nemcsak a másnapos gyomorra van jótékony hatással a belőle készült korhelyleves, de annak tényleg nagyon jót tesz. A kolbász-káposzta kettős, vagy a füstölt hús-káposzta duó számos fogás alapja, ezekből kerekedik ki a töltött káposzta, a székely káposzta, a lucskos káposzta, vagy a bigos, a lengyelek zseniális egytálétele. Rakott formában is nagy sikert arathatunk vele, pakoljunk tele egy hőálló edényt fűszeres, hirtelen átsütött darált hússal, párolt rizzsel, káposztával, öntsük nyakon egy tojássárgájával elkevert tejföllel, és már csak azt kell türelemmel kivárnunk, hogy a sütőben aranybarnára süljön a teteje, és tálalhassunk. 

Miután sajnálatos módon egyre több helyen készítik kedvencünket gyorssavanyítási eljárással, csökkentve ezzel a káposzta pozitív élettani hatásait, ha kedvünk van hozzá, savanyíthatunk magunk is otthon. Nagyanyáink sem főleg a piacon szerezték be, hanem nekiálltak, legyalulták, sóval, babérlevéllel, egész borssal rétegezve hordóba, ennek híján nagy üvegekbe tömték, alaposan megtaposták-döngölték, nehezéket tettek a káposztára, aztán türelmesen vártak. Néhanap megrázogatták az edényt, hogy a lé mozogjon a káposztán, aztán amikor már nem jöttek fel buborékok az edényből, kész is volt a “multivitamin”. Egy kevés előkészülettel – megfelelő méretű edény és alkalmas gyalu beszerzése – magunk is megpróbálkozhatunk a savanyítással. 

Káposztás receptek a blogon:


2020. január 13., hétfő

Thaiföld

Ha már az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy Thaiföldön nyaraltam, mutatok néhány képet. Előljáróban annyit, ne irigyeljetek nagyon, amiért eljutottam Thaiföldre, elég nagy árat fizettem érte, tulajdonképpen jutalom volt ez saját magamnak, amiért kibírtam a nyarat, amiért egy másik, nagyon várt nyaralás kútba esett, egyszóval eléggé kiérdemeltem ezt az utat. Nagy kalandnak ígérkezett, mert tulajdonképpen egyedül vágtam neki a 8300 kilométeres útnak, mely oda is, vissza is 16 órát vett igénybe. Fárasztó volt, de megérte, akár most is indulnék vissza. Na nem Bangkokba vagy Pattayára, velük nagyjából végeztem, de felfedezésre vár még Csiangmaj, Koh Chang, Phuket, Koh Samui.
Az időjárás csodás volt, nagy élmény december elején 30-34 fokban jönni-menni. Annyira sosem volt meleg, hogy kellemetlen legyen, pedig arra is fel voltam készülve. A tengerparton pedig kimondottan örültünk a 34 foknak és a lengedező szélnek. 
Lássuk a képeket!

 Bangkok, Nagy palota


 Sukhothai









 Bangkok

 Bangkok

2020. január 12., vasárnap

Thai csirke

Szerencsés embernek mondhatom magam, decemberben volt alkalmam két hetet eltölteni Thaiföldön. Régi vágyam volt körülnézni arrafelé, kezdésnek Bangkok, Ayutthaya, Sukhothai, Pitsanulok és Pattaya elég jó volt, ha legközelebb arra járok, bizonyosan csodás természeti adottságokkal rendelkező helyeket fogok felkeresni. Bangkok  és Pattaya inkább érdekes, mintsem magával ragadó látvány. 
Én sokáig azt gondoltam, hogy szeretem a thai konyhát, ez a tétel az első napokban megdőlni látszott odakint, de aztán lassacskán belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Főleg és elsősorban a gyümölcsökkel kötöttem szoros barátságot, megszámoltam, 13 félét kóstoltam meg kintlétem alatt.
A pergős rizst nemigen ismerik, inkább a kicsit ragacsosabb fajtákból főznek.
Az utazás emlékére Zsuzsi barátnőm egy magyar nyelvű thai szakácskönyvvel lepett meg karácsonyra (odakint egyetlen helyen fedezett fel szakácskönyvet a csapat egyik tagja, az is olyan csillagászati áron volt, hogy szóba nem jött, hogy megvegyem), nagyon örültem neki, és az első receptet, ahol a könyv kinyílt, ki is próbáltam. A fotó majdhogynem vállalhatatlan, de azért mégis megmutatom, hogyan kellene kinéznie az ételnek, de ti ne egy téli késő délutánon próbáljátok lefotózni...


Hozzávalók:
személyenként 1 db fél csirkemell filé, esetünkben 3 db
rizs, curry mazsola a körethez

A páchoz:
3 gerezd fokhagyma
hüvelykujjnyi gyömbér meghámozva
egy piros chili kimagozva (nekem 5 centis, apró chili volt a hűtőben, azt használtam)
2 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál finom szemcséjű kristálycukor
2 dl kókusztej
1 lime reszelt héja és leve
1 csokor koriander (sajnos ennek beszerzése szombat délután súlyos nehézségekbe ütközött, ezért petrezselymet használtam, de nem, ne higyjétek el, hogy az pont ugyanolyan jó, mint a koriander, bárki is állítaná)
opcionálisan 1 evőkanál mogyoróvaj

Elkészítés:

A csirkemellekről levágtam a belső kis darabot, majd a húsokat szépen megtisztítottam a hártyáktól, sőt, legközelebb a vastag oldalát le is fogom vékonyítani, hamarabb át fog sülni.
A pác elemeit turmixgépbe dobáltam, leturmixoltam. A húsokat 3-4 helyen mélyen bevágtam, a páccal alaposan bekentem, és egy órát pihentettem a hűtőben. Legközelebb egy egész éjszakát fog kapni, hogy a citromlé elvégezhesse a dolgát, megpuhíthassa a húst.
A sütőt grill fokozatra kapcsoltam, 200 fokra, és egy fóliával bélelt tepsibe helyezve a húsokat kb. 35 perc alatt megsütöttem. Legközelebb mindegyiket fóliába fogom csomagolni, hogy gyorsabban készen legyünk.
Időközben megfőztem a currys, mazsolás rizst, és a maradék páclevet felforraltam. Annyira besűrűsödött, hogy öntöttem hozzá még tejszínt, egy pici cukorral korrigáltam, végül pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve adtam a szószhoz egy evőkanál mogyoróvajat. Remek gondolatnak bizonyult.
Tálaláskor a szószt, mely korántsem dekoratív, de olyan finom, hogy elmondhatatlan, a hús alá öntöttem.

TIPP: A piacon elfelejtettem lime-ot venni, ezért még kénytelen voltam bemenni a Sparba, de tökéletesen igazam lett, lime nélkül ez a szósz halott. Olyan fontos eleme az ízeknek a limehéj aromája, valamint a lé finom íze, ami nélkül kár nekiállni ennek az ételnek. Igen, amikor megláttam a szombat déli sorokat a pénztárnál, én is azt gondoltam, jó lesz ehhez az otthon lévő citrom, de jó nagy bakot lőttem volna.