Banánkenyér, ahogy én sütöm

Az eredeti recept az általam oly nagyon kedvelt Mary Berrytől származik, de olyan sokat változtattam rajta, hogy nyugodtan kijelenthetem, ez saját recept.  Pillanatok alatt elkészül egyetlen tálban, 45 percet sül, és irtó finom, úgyhogy ezzel sikert fogtok aratni. 

Nálunk az történt, hogy levágtam a férjemnek a kóstoló szeletet, beleharapott, és megkérdezte, nehéz volt-e megcsinálni ezt a sütit? Mondtam, hogy a legkevésbé sem. Mire ő: -  Akkor sütsz egy adagot holnap is, ugye?

Külsejét tekintve jelentéktelen kis cuccnak látszik, de az ízei nagyon ott vannak a szeren.

Hozzávalók:
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
2 db tojás
3 db (túl)érett banán
225 gr liszt
1,5 teáskanál sütőpor
2 teáskanál tej
1 teáskanál mézeskalács fűszer
egy marék aszalt vörösáfonya
egy marék fehér csoki csepp
egy marék durvára darabolt dió

Elkészítés:
A lehető legegyszerűbb. Egy nagy tálban törjük pépesre a banánt egy villával, majd adjuk hozzá az összes többi hozzávalót. Ez nem túl bonyolult, ugye?
Egy normál méretű gyümölcskenyér formába öntöttem a masszát, és 180 fokon 45 percig sütöttem. Mielőtt kivettem a sütőből, azért tűpróbával leellenőriztem, átsült-e a banánkenyér.

Szerintem semmi akadálya annak, hogy a cukrot édesítőszerre, a fehér lisztet pedig 50 %-ban teljes kiőrlésűre, vagy zabpehely lisztre cseréljük. Nyilván egészségesebb változatban a csokicseppet kioffoljuk, de hát valamit valamiért...

A görög bugatsa

Észak-Görögország klasszikusa, véletlenül jött szembe velem a neten, de milyen jó, hogy szembe jött, mert a hét közepén sütött vargabélesből maradt jó néhány réteslap, kezdenem kellett vele valamit.

Ahogy a nemzeti klasszikusok, úgy a bugatsa elkészítési módjai is sokfélék. Én tulajdonképpen könnyű helyzetben vagyok, tekintve, hogy eredeti bugatsát nem kóstoltam anno Santorinin, így nekem az a változat tetszik a legjobban, amit az Everyday gourmet konyhájában láttam Justine Schofieldtől. Ez a sorozat is egyike volt azoknak, amelyeket anno a TV Paprikánál gondoztam, szerettem. Justine vanília krémet tölt a réteslapok közé, és milyen jól teszi! Ez a krém liszt hozzáadásával készül, sok videót láttam, ahol grízt tesznek a tejbe, legközelebb úgy is kipróbálom.

Hozzávalók 4 db töltött batyuhoz:
8 db réteslap
5 dl zsíros tej
6 dkg liszt
8 dkg cukor
1 vaníliarúd kikapart magja
2 nagy tojás
10 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

A tejet a vaníliarúdból kikapart magokkal feltesszük melegedni. Ha nincs vanília rudunk, megfelel a kivonat is, vagy amit én csináltam, hogy adtam a tejhez egy jó teáskanálnyi vanília kivonatot, illetve egy mokkáskanál őrölt vaníliát. Az egész tojásokat elkevertem a cukorral, majd a két részletben a masszához adagolt liszttel. Sima krémet kell kapnunk. Ha a tej felforrósodott, kis részletekben, a masszát folyton keverve a felét hozzáadjuk a cukros, tojásos, lisztes krémhez. Ha már sima, akkor visszaöntjük a maradék tejhez a lábasba, bőszen habverőzve felmelegítjük a krémet, az szépen elkezd sűrűsödni, és amikor elértük a korrekt puding állagot, lekapjuk az egész miskulanciát a tűzről. Nem árt, ha ekkor már kézhez van készítve egy tepsi, kibélelve sütőpapírral, mert célszerű oda kiönteni a pudingot, elegyengetni, majd leborítani folpack fóliával, és hűlni hagyni.

Ekkor jön el a réteslapokkal való foglalatosság ideje, valamint a sütő begyújtása, és 180 fokra való előmelegítése.

Egy deszkára terítsük ki az első réteslapot, kenjük meg olvasztott vajjal, helyezzük rá a következő lapot, azt is vajazzuk meg, jöhet a harmadik lap, majd még egy vajazás után a negyedik lap is.

Hosszában vágjuk ketté a réteslapot, ekkor lesz nekünk két szép széles réteslap csíkunk, melyek egyenként négy rétegből állnak.  A következő négy lappal majd ugyanezt fogjuk cselekedni, amint felszabadult a deszkán a hely...

A tésztacsíkra 2-3 evőkanálnyi vaníliakrémet teszünk, ami addigra már hűlt egy keveset, nem is folyik szanaszét, mert pont jó állagúra főztük, öröm vele dolgozni. Szépen elkezdjük felgöngyölíteni a csíkot, de már az első mozdulat után a két hosszabbik oldalából hajtsunk be egy-egy egy centis csíkot, mintha bejglit készítenénk, és megakadályoznánk, hogy a töltelék kifolyjon a végeken. Kerestem a neten fotót, de hát nincs... A bugatsát persze nem hengerré formáljuk, hanem inkább párnává, mint a képen. A felhajtogattuk, tegyük tepsibe, a tetejét kenjük meg olvasztott vajjal, és cselekedjük meg ugyanezeket a maradék három csíkkal is.

180 fokos sütúben 25-30 percet sültek a vaníliakrémes táskák, majd amikor kivettem őket a sütőből, és nem voltak tűzforróak, megszórtam őket egy kevés porcukorral, bővebben őrölt fahéjjal.

Nagyon finom édesség, elkészítése nem egy agyműtét, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek.

Márványos kalács

Könnyű, levegős tésztájú, egyszerűen elkészíthető sütemény, a legjobb választás tea, kávé mellé. Legjobb, ha a tészta összekeverését robotgépre bízzuk, úgy kapjuk meg az ideális állagot.

Hozzávalók:
20 dkg vaj
20 dkg cukor
3 db tojás
28 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál vanília kivonat
185 ml tej
3 evőkanál kakaópor

Elkészítés:

A puha vajat a cukorral alaposan kikeverjük, hogy jó levegős krém legyen belőle, majd hozzáadjuk egyenként a tojásokat, mindegyikkel alaposan elkeverjük, csak aztán adjuk hozzá a következőt. Belekeverjük a lisztbe a sütőport, majd két-három részletben, a tejjel felváltva belekeverjük a tojásos masszába. Sütőpapírral kibélelünk egy 30 cm hosszú gyümölcskenyér sütő formát, beleöntjük a massza felét. A másik felébe belekeverjük a kakaót, a barna masszát ráöntjük az előző rétegre, és egy villával, vagy kés hegyével körkörös mozdulatokkal kissé összevegyítjük a kétféle színű tésztát.

200 fokos sütőben 50 percig sütjük, félidőben letakarjuk fóliával, nehogy a kakaós tészta megégjen.

Ellenállhatatlan túrótorta

Egyrészt nem tudok lejönni a gyümölcsös sütikről egyelőre (esküszöm, nem csak ilyesmit eszünk), másrészt nemigen szeretek jelzőket aggatni az ételeimre, mert hát mindenkinek más a "csábító", a "legfinomabb", pláne a "kedvenc", de azért ezt az ellenállhatatlant most megreszkírozom. Én ugyanis marhára nem tudtam neki ellenállni, nem tagadhatom, hogy a torta nagy hányadát én pusztítottam el, és még most is vigyorog egy szeletke a konyhában, és ha lehetek itt őszinte, meg kell mondjam, nemigen tudok másra gondolni, csak arra, hogy azt is meg kéne enni...

Szóval olyan megalázóan egyszerű összeállítani és megsütni ezt az addiktív cuccot, és olyan isteni, könnyű, tökéletes arányú, hogy vállalom: ez bizony ellenállhatatlan. Nem úgy, mint a fotó, ami csapnivaló, de most ez jutott és kész.

Hozzávalók egy 24 cm-es gyümölcstorta formához:

25 dkg túró

10 dkg vaj

2 nagy tojás

1 evőkanál teljes kiőrlésű liszt

3 evőkanál (ha lehet, teljes kiőrlésű) búzadara

12 dkg porcukor(nak megfelelő édesítő)

1 evőkanál vanília kivonat

1 kicsi citrom lereszelt héja és kifacsart leve

bogyós gyümölcs, nálam most áfonya, de jó hozzá a málna, a ribizli, a szeder, nyilván a meggy is. Nem kell belőle sok, én most egy marék áfonyát használtam mindössze.

Elkészítés:

A túrót a lágy vajjal alaposan elkeverjük, hozzáadjuk a tojásokat, azzal is egyneműsítjük a masszát. Mehet bele az összes többi hozzávaló a gyümölcs kivételével. Amikor jól kikevertük az alapot, egy kivajazott, kilisztezett, kivehető aljú tortaformába öntjük. Ajánlatos egy kör alakú sütőpapírt is beleszabni a formába, egyszerűbb lesz az életünk a későbbiekben tőle. Beleöntjük a masszát a formába, tetejét kirakjuk gyümölccsel. Szerintem tényleg ne rakjátok nagyon tele, mert látható, hogy a liszt és a dara mennyisége kevés, ha sok lédús gyümölcsöt kap a süti, elázik az egész, mert ennyi liszt, dara nem képes sok folyadékot felvenni.

170 fokon sütöttem 45 percig.

Az eredeti Mikes Márk receptje, a FB-on olvastam, de én átegészségesítettem kissé :)

New York-i szilvatorta

Nem a mi hagyományos értelemben vett tortánk, hisz nem habos, nem krémes. New York-inak viszont New York-i, olyannyira, hogy a fotó is a Big Apple-ben készült róla 2016. szeptember 23-án, a keleti 17. utca egyik csodás lakásában, ahol New York-i vendéglátómnál, Tinánál volt terítéken ez a szilvás finomság. Természetesen elkértem a receptjét, ekkor derült ki, hogy a New York Timesból származik. Tina nem mellesleg az amerikai Food and Wine magazinnak volt a foodért felelős vezetője, nagy megtiszteltetés volt nekem az ő asztalánál vacsorázni, ma is hálásan gondolok vissza arra az estére, és a következőre, amikor még magyar töltött paprikát is főzhettem neki. A fotó távolról sem szerencsés, tekintve, hogy a süti és az asztal gyakorlatilag egyforma színűek, de amikor a képet lőttem, este volt, mesterséges világítás, és nem is azért készült, hogy a blogba kerüljön. de most annyira hiányzik New York, hogy ez is megteszi... emléknek mindenképp. Na de térjünk vissza a szilvás sütihez, megígérem, érdemes...

Hozzávalók:

1 csésze (2,5 dl) cukor (elég lesz az 2 dl-nek is...)

0,5 csésze puha vaj

1 csésze liszt

1 teáskanál sütőpor

egy csipet só

2 tojás

12 db szilva kimagozva, félbe vágva

egy kevés cukor, citromlé és fahéj a tetejére

Elkészítés:

Keverjük habosra a vajat a cukorral, adjuk hozzá a lisztet, a sütőport, a sót, a tojásokat, alaposan keverjük el a matériát. Én a tésztába is csempészek egy kevés fahéjat, de ez szabadon választott gyakorlat.

Szedjük egy tortaformába a tésztát, max. 24 centiset használjunk, ha adhatok tanácsot. A fél szilvákat magházukkal felfelé nyomkodjuk a tésztába, szórjuk meg a tészta tetejét egy evőkanálnyi cukorral, permetezzük meg a citromlével és szórjuk meg fahéjjal. 180 fokos sütőben süssük a NYT szerint egy órán át, én azért jóval előbb belebököm a tűt, hogy nincs-e még kész.

Frissen, langyosan isteni, másnap pedig jóval szaftosabb, mint előző nap, addigra a szilva leve megteszi a magáét...

Marian Burros receptje.

Kora őszi szilvás sütemény

Szívfájdítóan szép szeptemberünk van, egyelőre még csak éjszakánként érzem a nyitott ablak alatt, hogy jön az ősz, mert napközben bőven nyári időjárás van. Eszemben sincs egyelőre elpakolni a nyári ruhákat, bármilyen csábítóak is a gardróbban várakozó okker, bordó és barna ruhadarabjaim. A piaci kínálat viszont elárulja, milyen évszak van, így most a szilvának van óriási szezonja, sokfélét lehet kapni. Szombaton nagyszemű fajtát vettem, kint a Bosnyákon még emlékeztem is a fajta nevére, de ez a tudás még hazáig sem tartott ki, pedig nem lakom messze a piactól. Kissé éretlen volt még, magában enni nem volt nagy élvezet, így aztán egy gyorsan összeállítható, elronthatatlan sütit készítettem belőle, 45 perc alatt tokkal-vonóval megvolt.

Hozzávalók:

1,5 csésze liszt  (1 csésze = 2,5 dl)
1 csésze cukor (én kevesebbet tettem bele, 3/4 csészényit, szerintem bőven elég)
10 dkg puha vaj
1,5 teáskanál fahéj
0,5 teáskanál szegfűszeg (megfelel a mézeskalács fűszerkeverék is, ha van otthon)
1,5 teáskanál sütőpor
1 nagy csipet só
1 tojás
0,5 csésze tej
0,5 kg szilva

Elkészítés:

A lisztbe belekevertem a sót, a fűszereket és a sütőport. A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, azzal is alaposan kikevertettem. Kristálycukrot használtam, tökéletesen megfelel. Hozzáadtam a keverékhez a tojást, majd elkezdtem felváltva adagolni a lisztkeveréket és a tejet. Percek alatt kész az egész tészta. Sütéshez most egy 23 centis kerek, kivehető aljú formát használtam. Beleöntöttem a tésztát, majd kiraktam a megmosott, félbe vágott szilvákkal. A gyümölcs tetejét megszórtam egy evőkanál cukorral, és már mehet is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, nagyjából 35-40 percre.

Nagyon kellemes sütemény, igaz, hogy a kissé éretlen, savanykás szilvából elképesztően jóízű dolog kerekedett a sütőben, nagyon zamatossá varázsolva a végeredményt.

Blogszületésnap

Igen, immár a 12. Nem dicsekedhetek túl sok recepttel ebben az évben, és tartok tőle, hogy ez most még egy kicsit így is marad. Aztán egyszer csak visszatérek...

Terveztem, hogy sütök ma ezt-azt, amit fel lehet ide is pakolni nektek, de aztán amikor megkóstoltam a holnapi ebédnek készülő zöldbab főzeléket, amikor a számban megéreztem a gyermekkorom ízeit - sok tejföllel, még több petrezselyemmel, pici fokhagymával, berántva készült mindig a zöldbab -, akkor már tudtam, hogy itt ma nem lesz semmilyen ünneplés. Mert most sajnos a gyásznak, az emlékezésnek van itt az ideje, és annak feldolgozásának, hogy nincs már senki a testvéremen kívül - néhány távoli rokont leszámítva -,  aki ismert volna gyerekként, aki emlékezne a régmúlt időkre. Mindenki elment. Én pedig itt maradtam nehéz érzelmekkel, kusza gondolatokkal, rendezésre váró sorokkal.

Mindenesetre a blogot továbbra is nagyon szeretem, és megígérem, hogy nem leszek hűtlen hozzá. De most kell egy kis idő, hogy visszataláljak ide.

Prémium meggyes pite

Gyönyörű cseresznyét vettem a piacon, nagyszemű, ropogós fajtát. Megkóstoltam ugyan, de ott valahogy nem tűnt fel, hogy ez az a fajta cserkó, aminek van egy pici kesernyés utóíze. Mint ahogy az is csak a sütisütés előtt világlott ki, hogy a szemek tele vannak apró kukacokkal. Jó párat kettészedtem, nem volt egyik sem húsmentes övezet. Úgyhogy az 500 forintos cserkó a kukában landolt. De addigra már nagyon rá voltam gerjedbe az alábbi sütire, és szerencsére vettem meggyet is, úgyhogy ez meggyes pudingos pite lett. Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy maga az álom. Könnyű, a csökkentett cukormennyiségnek köszönhetően nem túl édes, egyszerűen abbahagyhatatlan.

Hozzávalók:
12,5 vaj
20 dkg finomliszt (fele-fele arányban keverhető zabpehely liszttel)
1 evőkanál cukor  (vagy édesítő)
1 evőkanál tejföl
1 tojássárgája
2 kávéskanál sütőpor
2 kávéskanál vaníliakivonat

1 csomag Dr. Oetker bourbon vaníliás pudingpor
4 dl tej
2 evőkanál cukor (vagy édesítő)

50 dkg meggy/cseresznye/málna/áfonya/szeder

Elkészítés:

A hozzávalókat késes betétű aprítóba öntjük, majd a gép pulzáltatásával összedolgozzuk. Természetesen lehet kézzel is csinálni, az, hogy nincs ilyen géped, ne riasszon el a sütéstől!

A tésztát fél órára hidegre tesszük, addig megmossuk, kimagozzuk, lecsöpögtetjük a meggyet, illetve elkészítünk egy főzős vanília pudingport a tasakon található leírás szerint. Én Dr. Oetkert vettem, bourbon vaníliásat, nagyon finom volt.

A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, kibélelünk vele egy 23-24 centis, kivehető aljú tortaformát, természetesen a tésztát belenyomkodjuk a hullámos perembe is, mert a perem fogja megtartani a tölteléket.

A formába öntjük a pudingot - lehet még meleg is nyugodtan -, majd belenyomkodjuk a meggyszemeket, és 180 fokosra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük.

Epres-rebarbarás pite

Az úgy kezdődött, hogy időről időre szembejöttek velem mindenféle szépséges ételfotók, amiken téglalap alakú piték szerepeltek, nem kellett sokat gondolkozni, hogy rájöjjek, ezek kivehetű aljú formákban készültek. Kerestem konyhafelszerelési boltokban, webshopokban, sosem volt szerencsém. Sőt, külföldi útjaimon sem találkoztam vele, pedig isten látja lelkemet, bármit képes vagyok hazahozni, ha nagyon vágyom rá. Aztán egy hónapja az egyik webáruházban, ahol rég nem volt készleten az áhított forma, megláttam. Nem kellett hozzá túl sok idő, 5 nap múlva már nálam volt a cucc. Sajnos mostanáig kellett várni rá, hogy időm is legyen felavatni. Volt itthon eper, rebarbara, krémsajt, nem állt semmi az utamban, hogy elkészüljön a pite. Ráadásul reggel úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, sokáig gondolkodtam rajta, hogy talán fel se kéne ma kelni, de sajnos erre nem volt lehetőségem. De a pitesütés is elég jó hangulatba hozott végül, ráadásul a végeredmény minden várakozásomat felülmúlja.

Hozzávalók:

5 dl liszt (igen, 2 csésze, azaz 5 dl)

1/4 teáskanál sütőpor

1/4 teáskanál só

12 dkg krémsajt (nekem most Sparos saját márkás volt, Philadelphia nyilván még jobb lett volna)

15 dkg hideg vaj

3 evőkanál tejszín

1 evőkanál almaecet

Töltelék:

5 szál rebarbara

35 dkg eper

2,5 dl cukor

2-3 evőkanál keményítő

Elkészítés:

A robotgépbe beleapplikáltam a kaszaboló kés betétet, beleszórtam a lisztet, sütőport, sót, elkevertem. Hozáadtam a krémsajtot és a kockákra vágott hideg vajat, a tejszínt és az ecetet, és morzsásra dolgoztattam a tésztát a géppel. 

Belekanalaztam egy nagy hűtőzacskóba a morzsát, majd néhány mozdulattal a zacskón keresztül összenyomkodtam a tésztát. Ment a hűtőbe 30 percre.

Mivel a tésztában ugyebár krémsajt van, ez nem könnyíti meg az ember életét. Muszáj eléggé lehűteni a tésztát, és észszerű határok között alálisztezni nyújtáskor. Én ehhez két sütőpapírt használtam. Kézzel gyorsan hengert formáltam a tészta kétharmadából, ellapogattam, majd a sütőpapírok között - pici liszttel alászórva - hosszú tészlalappá nyújtottam a tésztát. Kibéleltem vele a formát úgy, hogy szépen jusson az oldalakra is, belenyomkodtam az ujjaimmal, majd visszatettem a hűtőbe. 

A sütőt bekapcsoltam 180 fokra.

A rebarbarát és az epret megtisztítottam, előbbit felkarikáztam, utóbbiakat félbe-negyedbe vagdostam. Egy tálban megszórtam őket a cukorral és a keményítővel.

Előkaptam a tésztával bélelt formát, gyorsan belekanalaztam a tölteléket. Azért hasznos a sietség, mert a gyümölcsök, de főleg az eper pillanatok alatt képes irdatlan mennyiségű levet engedni cukor hatására, és ezt még a keményítő sem tudja megfogni.

A megtöltött tésztára hosszú csíkokat vágtam, nemigen akartam lacafacázni a fonással, miegymással - lásd még: az eper hamar levet ereszt -, a csíkokkal befedtem a süti tetejét, megkenegettem egy kis tejszínnel, és betettem a sütőbe 180 fokra, 60 percre.

Érdemes nem pusztán a rácsra helyezni a formát, mert borítékolható, hogy a gyümölcs fortyogó leve ki fog futni itt-ott a formából, nem lettem volna nagyon boldog, ha az odaégett cukrot levet kell a sütőből vakarásznom. Ezért aztán egy tepsibe téve toltam a sütőbe a süteményt. 60 perc kellett neki, gyönyörű lett, és ami még ennél is fontosabb, nagyon-nagyon finom.

Tavaszi köret újkrumpliból, spárgából

Múlt héten Athénban töltöttünk néhány napot a házassági évfordulónk alkalmából, természetesen nem történhetett meg, hogy ne hozzak néhány fűszert és persze fetát kintről. Most erősen visszafogtam magam, a csomagba ezek mellé már "csak" 2 kiló pisztácia került (jegyzem meg, éppen fél áron, mint itthon..), úgyhogy most nem kellett aggódnom sem a túlsúlyért, sem azért, hogy elkobozzák a vásárolt élelmiszereket. A feta felhasználásával készült ez a tavaszi köret grillen sütött csirke mellé.

Hozzávalók:

0,5 kg újkrumpli

0,5 kg zöld spárga

egy marék shimeji gomba

3 szelet bacon

feta sajt ízlés szerint

egy fürt koktélparadicsom

1 kisebb cukkini

olívaolaj

só

bors

Elkészítés:

A krumplit héjastul sós vízben megfőztem, ügyelve, hogy ne főjön teljesen készre, mert a későbbiekben pirítani fogjuk, nem cél, hogy püré legyen belőle keveréskor. A spárgát megtisztítottam, levágtam a fás részét, majd a szárakat felkarikáztam (kb. 1 centisre), a fejeket egyben hagytam. A cukkinit fél karikákra vágtam, a bacont szeletekre. A koktélparadicsomot sütőtálba tettem, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, és 180 fokon sütöttem pár percig. Figyeltem rá, nehogy teljesen szétrepedjenek a paradicsomok és kifolyjon a levük.

Egy serpenyőben olívaolajat hevítettem, átsütöttem rajta a bacont, majd szűrőkanállal kiszedtem, félretettem. A maradék zsiradékra rádobtam a félbe vágott krumplikat és a spárgákat. Igen, a fejeket is, szerintem nem igaz az az elterjedt instrukció, hogy elég az utolsó két percben az ételhez adni. Annyi idő alatt csak átmelegszik, én szeretem, ha egy picit puhul is. Ment a serpenyőbe még a cukkini is, só, bors, még egy kevés olaj, és nagy lángon néhány perc alatt összepirítottam a zöldségeket.

Tálaláskor tálra halmoztam a kész zöldségeket, megszórtam a fetával és a baconnel.

Cukorbetegeknek elsősorban az újburgonya szénhidrát tartalmával kell számolni. 10 dkg újkrumpli 18 g szénhidrátot tartalmaz, tehát ebédre nyugodtan elfér az - átlagos - 50 grammos keretben.