2024. május 14., kedd

Gorgonzolás gnocchi

Április végén Olaszországban jártam, a csizma sarkánál, Bariban voltam egy gasztrotúrán. Ott és akkor ugyan nem ettünk gnocchit, viszont találtam Ostuniban egy aprócska, cuki üzletet, ahol egy idős ember mindenféle régiséget árult: szekrénygombokat, apró dísztárgyakat, porcelánokat. Ott láttam meg egy teljességgel haszontalan fa tárgyat, egy bordázót, ami olyasmi, mint nálunk a csigatészta készítő alkalmatosság. Mivel én csigatésztát nem készítek, rögtön tudtam, hogy nálam gnocchi készítéskor vehetem jó hasznát. Igen, időnként magam készítem a gnocchit, nem a boltban veszem. És mivel huszonsok évig tanultam magas szinten zongorázni, még a különbséget is el tudom játszani a bolti és a házi között. Azért mondtam, hogy teljességgel haszontalan a tárgy, mert egy villával pont úgy be lehet rovátkázni a krumplinudlikat, mint akár ezzel a fa eszközzel, én mégis boldogan tettem magamévá kemény 5 euróért. Ma pedig felavattam.


Hozzávalók 3 adaghoz:

50 dkg burgonya (ehhez sajna az újkrumpli nem jó, óriási a víztartalma, ezért alkalmatlan gnocchi, nudli és gombóc készítésre, mivel annyi lisztet venne fel, amivel fél Pest megyét jóllakathatnánk)
8 dkg semolina, azaz durum dara (ezt is Olaszországban szereztem be, nálunk szinte a lehetetlennel egyenlő hozzájutni, vagy ha igen, csillagászati áron) vagy 10 dkg finomliszt, legjobb, ha 00-ás pizzalisztet használsz
1 tojássárgája


a mártáshoz:

15 dkg gorgonzola, ez a mostani csodásan édes, mégis sós darab volt, kell-e mondanom, honnan jött ő is?
másfajta sajt, amit szeretsz, de tulajdonképpen el is hagyható
2,5 dl tejszín

bors
fokhagyma granulátum

a tálaláshoz bazsalikom levelek

Elkészítés:

A burgonyát héjában megfőzzük, forrón meghámozzuk, azon mód áttörjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.
A mártáshoz a tejszínt felforraljuk, beledaraboljuk a gorgonzolát, felolvasztjuk a tejszínben. Ízesítjük sóval, borssal, fokhagymával, és ha szeretnénk, adhatunk még hozzá másféle sajtot.
Vizet forralunk a tészta kifőzéséhez.
Amikor a burgonya kihűlt, hozzáadjuk a tojássárgáját, sót és a lisztet, és jól formálható, sima tésztát készítünk belőle. Előfordulhat, hogy kell még bele liszt, ha úgy látjuk, hogy nagyon ragad, tegyünk így. De sok lisztet nem érdemes belerakni a tésztába, mert nehéz, fojtós lesz a végeredmény. Azért használtam a semolinát, mert ad neki egy kellemes lazaságot a szemcsméret miatt. Amennyivel több lisztre volt még szükség, azt 00-ás liszttel pótoltam, talán összesen másfél evőkanálnyival.
A tésztát több darabra vágtam, hosszú rudakat formáltam belőle, végül azokat egyforma kis darabokra vágtam. Nyilván mindenki maga tudja, hogy a kicsi, vagy a közepes, esetleg nagyobb gnocchikat kedveli, én nem szeretem az óriásiakat, ennek megfelelően vagdaltam fel a tésztakígyót. A darabokból golyót formáltam, majd rányomva a redős fa formázóra, kimintáztam a nudlikat.
Két részletben kerültek a forrásban lévő vízbe, talán 3-4 perc kellett nekik, hogy feljöjjenek a víz tetejére, kaptak még egy kevés lubickolási lehetőséget, és máris mehettek a mártásba.
Tulajdonképpen ennyi az egész, és azt kell mondjam, hogy a végeredmény a legjobb, legminőségibb márkás kész gnocchikékat is messze felülmúlja.



Tanácsok:
- ha van krumplinyomónk, ne sajnáljuk elővenni, sokkal jobb eredményt fogunk kapni, mintha villával próbálnánk - eredménytelenül - simára nyomni a krumplit. Azon a két percnyi mosogatáson semmi nem fog múlni.
- ha a boltban szembe jön a pizzaliszt (a Nagyi titka márkából például), engedjünk meg magunknak egy kilót belőle, pizzához, gnocchihoz kiváló lesz.
- a krumplit mindenképpen még forrón törjük át, ha kihűl, igen nehéz dolgunk lesz.
- ha gyakorlatlanok vagyunk, érdemes a gnocchiból egy próba darabot kifőzni, hogy lássuk, nem fő-e szét. Ha túl lágy a tészta, adhatunk még hozzá lisztet.
- végül pedig ne sajnáljuk a fáradságot megmintázni a nudlijainkat, akár villával, akár más eszközzel, egyrészt csinosabbak lesznek, mint anélkül, másrészt jobban magukhoz csalogatják az aktuális mártást.

Én a legmesszebbmenőkig megértek mindenkit, aki kész ételeket, vagy félig kész ételeket vásárol, ahogy mondani szoktam, ha a nagyanyámnak lett volna Kitchen Aidje, használta volna. (Az én gyerekeim egy időben mirelit császármorzsán éltek, szóval nem ítélkezem.) Tehát az életünket megkönnyítő találmányokat érdemes használni. DE! Ha van kedved, energiád és persze időd is, érdemes kipróbálni legalább néhanapján a saját készítésű gnocchit, az sk gyúrt tésztát, a házi készítésű szilvásgombócot. Pusztán csak mert jól esik az ember lelkének valami olyasmit letenni a családja elé, amit az első mozzanattól az utolsóig házilag készített. Én legalábbis ilyen vagyok, és tudom persze, hogy sokaknak nem olyan kellemes elfoglaltság a főzés, mint nekem. Nem vagyunk egyformák. De akikkel egy húron pendülünk, azoknak mars gnocchit gyúrni! :)

2024. május 12., vasárnap

Zöldborsó pörkölt nokedlivel

El kell mondanom, hogy soha nem értettem, mi a létjogosultsága a zöldborsó pörköltnek. Évtizedek óta tudom, hogy létezik ez az étel, de soha eszem ágába nem jutott elkészíteni. Ha borsóra vágyom, eszem levest, főzeléket belőle, vagy tésztaszószhoz adom, de pörköltet főzni belőle... hát még tévedésből se. Aztán tegnap láttam egy Tiktok videót, és ma nem volt kérdés, hogy el is készítem az ételt, ami szigorúan véve tényleg egy zöldborsó pörkölt.

Hozzávalók 4 személyre:

nokedli tetszés szerinti mennyiségben
30-40 dkg mirelit zöldborsó
2 db paprika, lehet tv paprika vagy kaliforniai is akár
3-4 db paradicsom
1 db vöröshagyma
0,5 dl olívaolaj

bors
oregánó
pirospaprika
füstölt paprika
opcionálisan chili pehely, ha nem szereted a csípőset, hagyd el
petrezselyemzöld
2 dl tejföl

Elkészítés:

Én most nem gyártottam saját nokedlit, volt a hűtőben egy csomag készen vásárolt. Természetesen nincs finomabb a házilag készített nokedlinél, és ha nagyobb mennyiségre van szükség, persze, hogy megcsinálom, de most nem volt kedvem ilyen viszonylag kevéssel szöszmötölni, úgyhogy előkaptam a hűtőből a készet.

A hagymát, a paprikákat és a paradicsomokat apróra vágtam. Egy kevés olajon elkezdtem fonnyasztani a hagymát, utána rádobtam a paprika kockákat, amikor azok átforrósodtak, jött a paradicsom. Só, bors, pirospaprika, füstölt paprika belekever, egy pici víz aláönt, majd a pörkölt alap szépen elszuttyog tíz percet fedő alatt. Ekkor érkezik a serpenyőbe a zöldborsó, ha szükséges, megint egy pici víz hozzáadásával átpároljuk, hogy a borsó megpuhuljon. Ehhez nem fog sok idő kelleni, remélhetőleg a borsót még zsenge állapotában fagyasztották le.

A nokedlit vízben való átmelegítés nélkül a megpuhult zöldséges raguba öntöttem, átforrósítottam, végül belekevertem a tejfölt, amivel szintén felforrósítottam. Utolsó mozdulatként a feldarabolt petrezselymet szórtam az ételre, és már lehetett is tálalni.

Itt egy videó a főzésről.



2024. május 5., vasárnap

Rizskoch, rizsfelfújt

Ahogy mindig, most is őszinte leszek: a rizskoch csak látszólag pikkpakk összedobható cucc. Ráadásul ki kell hűteni a megfőzött tejberizst, ellenállni a csábításnak, hogy még abban a formájában felfaljuk... Elég sok mosogatni való is van utána például. Elég régen nem vállalkoztam már az elkészítésére, most igen, de meg is bántam... jóval többet ettem belőle, mint amennyit szabad lett volna. De ha egyszer annyira finom!


Hozzávalók:
25 dkg rizs
750-1000 ml 2,8%-os tej
200 ml víz
1 csipet só
12 dkg kristálycukor
1 db citrom reszelt héja
1 teáskanál vanília eszencia
20 g mazsola
5 db tojássárgája
5 db tojásfehérje
2 evőkanál liszt
5 dkg vaj

Elkészítés:
A rizst megmossuk, majd odatesszük főni a két deci vízzel és egy csipet sóval. Igen gyorsan fel fogja szívni a vizet, akkor kezdjük el ráöntögetni a tejet, és ezt egészen addig folytassuk, amíg a rizs teljesen puha nem lesz. Nekem most nem kellett az egész liter tej például, máskor meg simán elfogy. Amikor a rizs puha, adjuk hozzá a cukrot. Azért nem előbb, mert úgy hajlamosabb leégni a lábas aljára a rizs, azt meg ki akarná? Amikor benne van a cukor, mehet a mazsola és a vanília is, valamint a reszelt citromhéj. A múlt héten, amikor epret szedtünk a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben, ahol citromot is termesztenek, vettem három isten tudja, honnan előkerült citromot, úristen, hát milyen aromája volt annak a citromhéjnak, te jó világ! Teljesen meghatározta a felfújt karakterét, imádtam. 

A rizst félretesszük hűlni, és igyekszünk nem megenni... Amikor kihűlt, a tojások sárgáját kikeverjük a puha vajjal, hozzáadjuk a rizshez, majd a fehérjéket verjük kemény habbá, és azt is a rizsbe keverjük. Legjobb, ha több részletben tesszük ezt. Az első adagot keverjük el bátran a masszában, majd a hab nagyobb részét két-három részletben adjuk a tálba, és nagy mozdulatokkal, alulról felfelé kavarva oszlassuk el a rizsben. Végül szórjuk meg a liszttel, és azt is keverjük el a felfújt tésztájában.
Egy 30x23-24 centis tepsit, vagy jénai tálat vajazzunk ki, szórjuk meg zsemlemorzsával, majd öntsük bele a felfújt masszát. 200 fokra előmelegített sütőben nagyjából 25-30 perc alatt süssük készre. Ha nagyon hamar barnulna a teteje, borítsuk be fóliával, nehogy megégjen. Én tűpróbát alkalmaztam, hogy megtudjam, átsült-e a koch, nem lett olyan tiszta, mintha egy megsült piskótába szúrtam volna, de arra jó volt, hogy kiderüljön, elég időt töltött-e a sütőben.

Baracklekvárral, eperlekvárral tálalva isteni. Meg anélkül is.

2024. május 2., csütörtök

Focaccia

A focaccia elkészítése elég időigényes feladat, de minden percet megér, amit ezzel töltesz. Csak annyit mondanék, hogy én egy kb. 38x25-ös tepsiben sütöttem meg az én első focacciámat, és másnap reggelre egy morzsa nem sok, annyi nem maradt belőle. Ez még nem az a recept, amit Pugliában tanultam, de arra is sor fog kerülni. De ez is egy kiváló receptúra, érdemes dolgozni vele.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
40 dkg szobahőmérsékletű víz
1 teáskanál kristálycukor
8-10 gramm friss élesztő
2 evőkanál olívaolaj + a tepsi kikenéséhez és a tészta tetejére még
12 gr só
opcionálisan koktélparadicsom, bazsalikom levelek, olajbogyó

Elkészítés:

A lisztet egy tálba szitáljuk és elkezdjük hozzáadni a vizet. Én egy fakanállal kevertem a tésztát, nagyjából olyan állaga van, mint a nokedli tésztának. Kb. háromnegyedét adjuk hozzá a víznek a liszthez, ekkor adhatjuk a tálba a cukrot, az elmorzsolt élesztőt, ezzel is keverjük a matériát. Amikor mindenhol nedves a liszt, jöhet bele az olaj és a só, ezt is belekeverjük a tésztába. A tálat szorosan letakarjuk egy folpackkal, én még egy konyharuhát is tettem rá, és 30 percig békén hagyjuk.

Fél óra múltával beolajozzuk a kezünket, és meghajtogatjuk a tésztát. Elválasztjuk egy helyen a tál falától, kicsit megnyújtjuk, felfelé húzzuk, és a tál szemközti oldala felé ráhajtjuk a maradék tésztára. A tálat körbe forgatva ezt 5-ször, 6-szor megcselekedjük, majd a tésztát ismét letakarva 60-70 percre magára hagyjuk.

Amikor ismét ránézünk, már ildomos, hogy legyenek a tészta felületén buborékok. Az én élesztőm kissé gyengus volt most, úgyhogy nagy bubikkal nem kényeztetett el, de sebaj, majd legközelebb.

Fogunk egy megfelelő méretű tepsit, ahogy fennebb említettem, az enyém olyan 38x25 cm-es. Nem érdemes túl nagy edényben sütni, mert akkor lapos lesz.

A tepsibe gazdagon adunk olívaolajat, de tényleg ne sajnáljuk, nem csak megijesztjük az olajjal a tepsit. A fotón látszik, hogy a tészta széleinél áll az olaj a tepsiben, ne aggódj, fel fogja szívni a focaccia az egészet. A tésztát ismét áthúzogatjuk, megnyújtogatjuk, majd belepottyantjuk a tepsibe, és olajos ujjbegyeinkkel meggyömöszöljük, addig-addig, amíg a tészta kitölti a tepsit, és az ujjaink nyoma benne marad. 

Ezekbe a kis gödröcskékbe ültethetünk félbe vágott koktélparadicsomot, csodálatosan édesre sül benne, olívabogyó sem fogja elrontani, megszórhatjuk a tészta tetejét durva szemű sóval, oregánóval, tépkedhetünk rá bazsalikom leveleket, de akár zsályát is, ahogy kedvünk tartja. Még egy kevés olajjal felülről is meglocsoljuk a tésztát. letakarjuk, és ismét hagyjuk pihenni 30 percig.

A sütőt 230-250 fokra melegítjük, kinek mennyit tud a sütője, és a pihentetési idő lejárta után kb. 15 perc alatt készre sütjük a focacciát.

Ha jól dolgoztunk, akkor a tészta egy lapát segítségével könnyedén kiemelhető a tepsiből egy rácsra, ahol szépen kihűlhet. Ha pedig mégse jutott elég olaj a tepsibe, akkor úgy járunk, mint én, hogy egy ponton odaragadt a tészta az aljához, és csak sérüléssel tudtam kivenni a focacciát. Túléltük.

Csodálatos étel, akár valami mellé eszed, akár csak úgy egy pohár borral elfalatozgatod, de kitűnő szendvics alapnak is. Én most - a húsmentességemet egy pillanatra feladva - mortadellával és sajttal ettem, mondhatom, pazar volt.

Rengetegféleképpen készítik a focacciát, sokan este dagasztják be, és a hűtőben hagyják másnap reggelig kelni, azt is ki fogom próbálni, és azt a verziót is, amit Olaszországban tanultam, annak a tésztájában főtt krumpli is van.



2024. április 29., hétfő

Sült padlizsántekercsek

Puglia... Hol is kezdjem? Megpróbálom röviden bevezetni a soron következő recepteket. Valamikor februárban jutottam el odáig, hogy nem bírom tovább a telet, a szürkeséget, a bezártságot, ezért egyszerűen muszáj végre elutaznom valahová. Valahová, ahol süt a nap, tenger is van, és nem elhanyagolható módon ehető az étel. Ekkor tolta az univerzum az orrom elé a Baraka utazási iroda ajánlatát egy pugliai gasztrotúráról. Miután a gerinctörésemet megelőzően már egy kéthetes pugliai körút csontra le volt szervezve, de mivel én egy székről a padlóra estem, az út pedig ezzel kútba esett, a hiány azóta is ott égette a kis bensőmet, így aztán most nem is volt kérdés, hogy ebbe az útba belecsapok. A barátnőmmel mentem, akit épp szintén a fulladásos halál felé kergetett a tél és a bezártság, úgyhogy április 19-én nekivágtunk a kalandnak. Hát napsütést viszonylag keveset láttunk, esőt annál többet, de tenger tényleg volt, és az étel nemcsak ehető volt, hanem pompázatos.

A túrának részét képezte két este, amikor a vacsoránkat mi készítettük el, természetesen a szálláson lévő étterem séfjével. Ez az étel a második estén szerepelt, és kitűnőre vizsgázott, így tegnap neki is ugrottam, hogy itthon is elkészítsem.


A kép még Olaszországban készült, rossz fényviszonyok között, de hát abból főzünk, amink van, ugyebár...

Hozzávalók 2-3 főre:

2 db kerek, duci padlizsán, könnyebb lesz tölteni, mint a hosszúkás változatot
1 gombóc mozzarella kockákra vágva, annyi kell, ahány szelet padlizsánunk lesz
10 dkg szeletelt mortadella
friss bazsalikomlevelek
3 dl sűrű paradicsomszósz
egy csészényi reszelt parmezán
fogpiszkálók
olívaolaj
a mártáshoz:
egy vöröshagyma
1 doboz paradicsom konzerv

Elkészítés:

Ha frissen készítjük a paradicsomszószt, akkor egy kevés olíván a finomra vágott hagymát megdinszteljük, ráöntjük a darabolt paradicsomot, megsózzuk, icipici vizet adunk hozzá, és nagyjából 40 perc alatt sűrűre főzzük a mártást. Vehetünk természetesen kész mártást is, egy a lényeg, hogy jó sűrű legyen, hogy az elkészült étel alatt ne álljon semmiféle folyadék. Legalábbis nekem ez fontos, a világ végéig szaladok azoktól az ételektől, amik alatt áll a szutty. Nem tudom, milyen becsípődés ez, de ez van... Én most a saját, nyáron eltett mártásommal dolgoztam.

A padlizsánokat vékonyan meghámozzuk, és kb 3 mm-es szeletekre vágjuk hosszában. Használhatunk mandolint is, ha van nekünk olyanunk, de késsel is szépen el lehet vele boldogulni.

Egy megfelelő méretű tepsibe sütőpapírt terítünk, megkenjük olívaolajjal, ráfektetjük szorosan egymás mellé a padlizsán szeleteket, lekenjük őket olajjal, kissé megsózzuk, és 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt átsütjük őket, majd kihűtjük a megsült zöldséget.

Ha a szósz és a padlizsán is elkészült, kezdődhet a böngyörgetés.

Egy szelet padlizsánt magunk elé teszünk, vékonyan megkenjük paradicsom szósszal, ráhelyezünk egy szelet megfelelő méretűre vágott mortadellát, megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal, egy bazsalikomlevélbe becsomagolunk egy kis kocka mozzarellát, rátesszük a padlizsánra, feltekerjük és a csomagot megtűzzük egy fogpiszkálóval.

Egy merőkanálnyi szószt öntünk a sütőtál aljára, abba ültetgetjük szépen az egyre sokasodó padlizsán tekercseket.


A maradék szószt a tekercsek tetejére kenjük, alaposan megszórjuk reszelt parmezánnal, majd 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük az ételt.


Előételnek is kiváló, jól előkészíthető, a hűtőben szépen elvárakozik, amíg sor nem kerül rá, de szerintem nyári estéken főételnek is nagyon tuti egy pohár borral.

Variálhatod a tölteléket, ha akarod, nekem most a spenót-ricotta keverék jutott eszembe, de nem lehet ez rossz gombás töltelékkel sem.



2024. április 26., péntek

Toszkán stílusú gnocchi

Hazaértem az egyhetes olasz gasztrotúráról, Pugliából. Ennek az öt napnak a lecsapódását fogjátok tapasztalni a következő hetekben a blogon. Mert szeretném megosztani azokat a recepteket, amiket kint tanultam, viszont miközben keresgélek a neten elkészítési módok, egyéb változatok után, szembe találkozom egy csomó más isteni olasz recepttel is, úgyhogy lesz itt olasz ételdömping, készüljetek! 

Elsőnek egy gnocchit készítettem tegnap, ami szintén egy netes keresés eredménye. Nem apuliai specialitás, inkább toszkán, és mint ilyen, ez is isteni. Ráadásul pikkpakk össze lehet dobni, és nagyjából egy kaliforniai paprika és egy marék bébispenót az, ami "extra" hozzávaló, a többi alapanyag egy főzni szerető háziasszony konyhájában alapjáraton megtalálható.

 

Ostuniban botlottam bele egy aprócska boltba, amit egy idős bácsi visz, tele van az a pár négyzetméter mindenféle régiséggel. No nem antik bútorokkal, hanem bútorgombokkal, porcelán tálkákkal, evőeszközökkel, mintázott sodrófákkal, ÉS fa gnocchi formázóval. Tudod, aminek olyan rovátkázott a felülete, mint a mi csigatészta készítő készségünké. Rá is csaptam rögtön, nekem ezek nagyon fontos dolgok, mert persze megrendelhetném a Temuról is, meg biztosan magyar webáruházakban is hozzájuthatnék, de mennyire más érzés lesz ezt kézbe venni, rögtön meg fog jelenni lelki szemeim előtt a bácsi, a városka, a sarki deli, ahol focacciát ettem... Mert a következő gnocchit egész biztosan saját kezűleg fogom készíteni, és az olasz formázóval fogom megrecésíteni a felületét.

Hozzávalók 3-4 főre:
1 csomag gnocchi
40 ml olívaolaj
1 evőkanál vaj
50 ml tejszín
fél deciliter száraz fehér bor (bizton állítom, hogy késői szüretelésű muskotállyal is jó lett)
2,5 deciliter zöldség alaplé
2 marék bébispenót (ha nagyon nem kapsz, esetleg nem szereted, elhagyható)
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
néhány darab olajban eltett aszalt paradicsom felaprítva (nekem most "csak" olaj nélküli volt, azzal vigyázni kell, mert azt úgy tartósítják, hogy a félbe vágott paradicsomokat megsózzák, kihajítják a napra, aztán hadd szóljon, tehát igencsak sós tud lenni)
1 piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva
1 evőkanál paradicsompüré
bors
1 csésze reszelt parmezán
ha szükséges, némi só

toszkán fűszerkeverék:
1 teáskanál füstölt pirospaprika
2 evőkanál finomra aprított petrezselyem (ideális esetben friss, ha nem ideális az eset, akkor szárított, abból elég 1 eka)
2 evőkanál összetépkedett bazsalikom (csakúgy, mint a petrezselyemnél, legjobb, ha friss)
1 teáskanál oregánó
1 teáskanál fokhagyma granulátum
1 teáskanál vöröshagymapor
1 teáskanál kakukkfű

Elkészítés:

A gnocchit forrásban lévő vízben átforrósítjuk, majd leszűrjük, egy pici olajjal megijesztjük, hogy amíg a mártás készül, ne tapadjon össze. Félretesszük.

A fűszerkeveréket összekeverjük.

Az olívaolaj és vaj keverékét felmelegítjük, rádobjuk az összezúzott fokhagyma gerezdeket, óvatosan sütjük egy percig, majd utánaküldjük a felaprított vöröshagymát. 3 percig pároljuk, majd érkezhet a serpenyőbe a paprikakockák hada. 3-4 percig ezt is kevergetjük közepes tűzön, ügyelve, hogy ne égjen meg semmi. Most jöhet a fűszerkeverék és egy-két kavarintás, aztán a szárított paradicsom és a paradicsompüré lép színre. A zöldségkeveréket felöntjük a zöldség alaplével és a borral, felforraljuk, végül hozzáöntjük a tejszínt is. 3-4 percig nagy lángon forraljuk a mártást, és a legvégén beledobjuk a serpenyőbe az összetépkedett spenótot, valamint a parmezánt.
A mártásba belekeverjük az előzőleg kifőzött gnocchikat, és már tálalhatunk is.
Nyilván az étel tetejére még odacsempészett tépkedett bazsalikom és reszelt parmezán nem fogja elrontani az élményt...

2024. április 25., csütörtök

Konyhagép ajánló

Nem, sajnos nem kapok a reklámért egy rohadt buznyákot se, sőt, a blog olvasóitól hálás köszönőleveleket sem nagyon hoz a gmail, ennek ellenére mégis megírom ezt a posztot, mert szeretek jó dolgokat ajánlani.

Történt a múlt héten, hogy szeretett Moulinex aprítóm megadta magát. Az előző darabnak a motorja égett le, teszem hozzá, rengeteg sok évi szolgálat után, ennek a mostaninak pedig a kés műanyag nyele fáradt el, szintén tisztes szolgálati idő elteltével. Amúgy konyhagépek terén a Moulinex márkát preferálom, mert nálunk nagyon bevált. 

Volt egy konyhai robotgépem, amit 1982-ben Svájcból kaptunk nászajándékba, az 30 éven át szolgált, ekkor alapozta meg a Moulinex nálam a renoméját.

Szóval szegény aprító jobb létre szenderült, de mivel enélkül a gép nélkül az én háztartásom nemhogy fél karú óriás, de egyenesen kar nélküli, így pótolni kellett a hiányt. Van ugyan egy csodaszép Kitchen Aid darabom, annak műanyag a tálja, és tapasztalatból tudom, hogy elég az első vöröshagymát leaprítani benne, és soha az életben ki nem űzöd belőle a hagymaszagot, ezért arra nem használom. Viszont soffrittóhoz, egyéb dolgokhoz a hagyma elengedhetetlen, szóval a gordiuszi csomót át kellett vágni. Mivel a régi típust nem lehet már kapni, így született meg ez a kis szépségjóság:

800 wattos a motorja, kimondottan csendes, két kés tartozik hozzá, ami tökéletes aprítást, krémesítést biztosít, ÉS üvegből van a tartálya, ami egyet jelent azzal, hogy kevésbé gyorsan veszi be a szagokat, mint a műanyag, és mosogatógépben is tisztítható. Ezenkívül valószínűleg sokkal tovább marad gusztusos a tartály, nem úgy, mint a műanyagok, amit bekarcolódnak, bemattulnak. Ráadásul most akcióban nem volt még tízezer pénz se az ára, szóval rögtön kettőt vettem, tekintve, hogy kiderült, a lányomnak is tönkrement az előző darabja, ráadásul mindjárt születésnapja lesz, úgyhogy...

Tegnap az avokádós tésztánál kipróbáltam a kicsikét, hát soha rosszabb teljesítményt egy aprítótól!



2024. április 7., vasárnap

Vendégváró pestós csiga

Itt is megörökítem a jeles eseményt, miszerint Gabó barátnőm, akivel hát lassan huszonéve ismerjük egymást, végre eljutott hozzánk egy késői ebédre. Annak, hogy a huszonév ellenére ez most történt meg először, az a roppant egyszerű magyarázata, hogy külföldön él. De a héten végre összehoztuk a dolgot, a vacsora után még színházba is eljutottunk, szóval perfekt volt a nap. Olasz húsgombócot rittyentettem neki, egyrészt mert az szinte mindenkinél tuti befutó, másrészt meglehetősen büszke vagyok a saját spagettiszószomra, ami az alapját képezi ennek az ételnek, azt is meg akartam neki mutatni. Ámde előtte egy klassz kis előétel mindenképpen járt neki.

Hozzávalók 9 darabhoz:

1 csomag friss leveles tészta
1 üveg pestó, ez nem fog elfogyni, lehet vele tervezni a következő napokban spagettiszószként például, vagy pestós csirkéhez
néhány hajszál vékony szelet sonka, a prosciutto cottót ajánlom, sokkal inkább, mint a nálunk ismert gépsonkát
parmezán vagy más reszelt sajt
2-3 csipet fenyőmag, amiből talán van még a hűtőben, ha vettünk a zöld orechiettéhez

Elkészítés:

A leveles tésztát elterítettem, megkentem pestóval, rátépkedvem a sonkát, ment rá a reszelt sajt, a fenyőmag, és a töltéssel kész is voltam. A téglalap alakú tésztát először a jobb oldali rövidebb oldalán kezdtem felhengergetni a téglalap közepéig, majd ugyanezt megtettem a bal oldali rövidebb oldalnál, és a két henger középen találkozott. Éles késsel vékony szeletekre vagdostam a tésztát, és lapjával a tepsibe fektettem. 190 fokon sült, amíg szép piros nem lett.

Legközelebb úgy fogom csinálni, hogy a tésztát elfelezem töltés előtt, mert nekem valahogy a feltekerés következtében túl sok tészta lett egy-egy csigában, pont azt a légiességét véve el, ami a lényege lenne. Az áldozati alanyoknak ízlett a cucc, ki azért nem kellett dobni.


2024. április 3., szerda

Krémes avokádós tészta

Csodálatos recept. Először is szép. Harsogó zöld, itt-ott dekoratív piros foltokkal, itt-ott pedig apró fenyőmagocska pöttyökkel. Másodszor egyszerűen elkészíthető, némiképpen variálható is. Ha nincs rukkolád, elhagyod. A spenót és az avokádó nagyjából kötelező, a borsó pedig ajánlott. Nekünk ez egy igazi húsvéti, ünnepi tésztaétel.


Hozzávalók:
A pestóhoz:

10 dkg bébispenót
1 db érett avokádó héja, magja nélkül
friss bazsalikom levelek, úgy 10-12 db, de jóval többet is elbír
opcionálisan néhány levél friss menta (hihi, nekem a zsebkendőnyi lakótelepi "kertecskémben" szépen kidugta a fejét a földből)
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
fél citrom leve


A későbbiekben:

30 dkg orechiette (vagy más) tészta
1 evőkanál olívaolaj
1 nagy salotta hagyma (ennek hiányában egy csokor újhagyma)
10 dkg fagyasztott zöldborsó (főzés előtt egy órával tedd ki a pultra felengedni)
10 dkg bébispenót
10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom összevágva
1-2 dkg fenyőmag száraz serpenyőben kicsit megpirítva, hogy jobban kiadja az ízét
egy marék rukkola (elhagyható)

bors



Elkészítés: 
A pesto hozzávalóit késes aprítóba tesszük és krémesre turmixoljuk. Félretesszük.
A tésztát a csomagoláson lévő instrukciók szerint kifőzzük. Természetesen nem muszáj orechiette tésztát használnunk, de ez esetben - és minden más krémes recepthez - kimondottan ideális választás. A főzővízből mentsünk meg egy bögrényit mindenképpen.
Itt jön a dolog lényegi része, néhány perc mindössze. Egy kevés olívaolajon az apróra vágott salottát (vagy újhagymát) kíméletesen megpároljuk, ezután következik a borsó és a spenót. Mivel a borsó már nem jéghideg, néhány perc alatt meg fog puhulni, a spenót pedig csodálatosan összeesik. Mehet a serpenyőbe a kifőtt tészta, arra az avokádó pesto, végül, de nem utolsó sorban pedig az összevágott aszalt paradicsom, és ha használsz, akkor a rukkola. Utolsó mozzanatként szórd meg a tésztát a fenyőmaggal. Ha túl sűrűnek találod a krémet, higíthatod egy kevés tészta főzővízzel, amiből érdemes egy keveset félretenni, az esetleges maradék újramelegítéséhez is jól jön.
Meghintheted a tányéron némi reszelt parmezánnal, de egyáltalán nem kötelező elem.



2024. március 22., péntek

Böjtös étel: sárgaborsó főzelék

Gyerekkoromban sokszor főzött nagyanyám sárgaborsó főzeléket, szerettük. Ennek az lehetett az oka, hogy azt - is - nagyon jól csinálta. Csak később ismerkedtem meg azokkal a szakkifejezésekkel, amikkel mások ezt az ételt illették: tapétaragasztó, csuszpájz, ez utóbbinak olyan zseniális hangulatkeltő hatása van, hogy azonnal tudod, nem a legmagasabb elismerés hangján nyilatkozik arról az ételről valaki, amit csuszpájznak nevez. Nos, ez mit sem változtatott azon, hogy én gyerekkorom óta kedvelem a sárgaborsót, és bár mostanában ritkábban készítettem, vissza fogok rá szokni. 


Mégpedig azért fogok rá visszaszokni, mert roppant egészséges, roppant olcsó étel, viszonylag hamar elkészül, és nekem ennél több nem is igen kell ahhoz, hogy egy étel helyet kapjon az állandó repertoárban.

Hozzávalók 2 főre:
20-25 dkg sárgaborsó
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kevés olaj
1 evőkanál liszt
pirospaprika
bors
opcionálisan egy kevés tejföl, de ez elhagyható

Elkészítés:
A sárgaborsót - ami egyébként zöldborsó, amit szárítanak és kétszer hántolnak, szóval a sárgaborsó nem egy önálló borsófajta - átválogatjuk, ez fontos, mert lehetnek benne apró kavicsok, és más, oda nem illő tárgyak, amire nem hiszem, hogy szeretnénk evés közben ráharapni. Ezután alaposan leöblítjük, és egy éjszakára meleg vízbe beáztatjuk.
A beáztatott sárgaborsót leszűrjük. és annyi sós vízbe tesszük oda főni, ami bőven ellepi. Előre szólok, ha nem figyelsz, forrás közben ki fog futni, ugyanis a keményítő, ami benne van, egy masszív fehér habot képes alkotni a bugyogó cucc tetején, ami aztán szépen kikéredzkedik az edényből. Nem túl nagy öröm letakarítani a tűzhelyről. Ezért vagy eleve egy jó magas edényt válassz, vagy állj ott, amíg felforr, és kevergesd. Megmondom őszintén, én régebben, amikor még a gyerekek kicsik voltak, kuktában főztem a sárgaborsót, de most, hogy csak ketten vagyunk a férjemmel, tehát kis mennyiség is elég, sima lábasban főztem. Mondjuk rá is kaffantottam, sikálhattam a tűzhelyet.
Nos, amikor a borsó már puha, elkészítjük a rántást. A megmelegített olajon szép zsemleszínűre pirítjuk a lisztet, beletesszük a nagyon apróra vágott vöröshagymát és lereszelt fokhagymát, valamint a végén a pirospaprikát. Felengedjük hideg vízzel, nem kell sok, és berántjuk vele a főzeléket. A sárgaborsóról ekkorra ideális esetben a főzővíz majdnem teljesen lefőtt.
Ízesítjük a főzeléket még sóval, borssal, eldöntjük, hogy adunk-e hozzá tejterméket vagy sem. Beállítjuk a sűrűségét annyi vízzel, amennyitől pont jónak érezzük a főzelék állagát. A sárgaborsó hűlés közben hajlamos a fent említett tapétaragasztó illetve csuszpájz állagot felvenni, nem kell megijedni, melegítéskor egyrészt visszahígul valamelyest, másrészt vizet/joghurtot/tejfölt mindig adhatunk hozzá.

Nálunk hagyományosan sült hagymával került asztalra, legközelebb nekiveselkedek annak is, de ma a kisebb ellenállás felé mozdultam, és tükörtojást sütöttem rá.



2024. március 6., szerda

Kung pao (gung bao) csirke HELYETT: kung pao tofu

Minden nap meg tudnám enni az ilyen típusú kicsit csípős, fűszeres ételeket, pedig nem szokásom nátrium-glutamáttal telerakni ezeket a kajákat, amire lehetne gyanakodni, hogy függőséget alakít ki a kínai ételekkel kapcsolatban. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezer éve, még középkezdő ázsiai konyha rajongóként én is megvettem a kínai só névre keresztelt dolgot a szaküzletben, de amikor jobban utánaolvastam, és végre rájöttem, mi okozza a furcsa rosszulléteimet a kínai éttermekben, úgy hajítottam ki, hogy a lába nem érte a földet, azóta nálam tiltólistás a nátrium-glutamát.


Idestova három hónapja nem eszünk húst a férjemmel, még azt se akarom leírni, hogy remekül bírjuk, mert annyira egyszerű és könnyed számunkra ez az életforma, hogy nincs mit bírni rajta. A férjem egy falusi vendéglátóipari egységben (túlzás lenne étteremnek nevezni) jobb híján evett egy "kézműves hamburgert", nyilván annyira volt kézműves, mint én Róth Miksa, vagy Louis-Comfort Tiffany, aztán úgy megbánta a választást, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett. Így aztán muszáj volt addig kotorászni az internet mélységes mély bugyraiban, amíg a kung pao csirkére is megtaláltam a vega változatot, és meg kell mondanom, bitang jó cucc. Hivatkozás nincs, mert saját tapasztalatból is merítettem a recepthez, és több leírást ötvöztem egybe.
MEGJEGYZÉS: Másnapra ne tegyük el, a tofu már nem lesz benne az igazi...

Hozzávalók 3 adaghoz:

1 csomag (firm) tofu
2 evőkanál kukoricakeményítő
ízlés szerint fehér bors

szósz:
3 evőkanál világos szójaszósz
1 teáskanál sötét szójaszósz
3 teáskanál Hoisin szósz
1 teáskanál rizsecet
1 evőkanál rizsbor (én japán mirint használtam, ha semmi ilyesmid nincs otthon, használhatsz száraz fehér bort is, de el is hagyhatod teljesen az alkoholt)
1 teáskanál Sriracha szósz (vagy más csípős szósz)
1 evőkanál szezámolaj
2 evőkanál barna cukor (lehet egy kicsit spórolni a cukorral, de egy evőkanálnyi mindenképp kell bele)
2 teáskanál kukoricakeményítő

Sütéskor:
ízlésünknek megfelelő mennyiségű chili pehely
1 vöröshagyma
1 sárga kaliforniai paprika (vagy zöld, vagy piros)
fél kápia paprika
3 szál újhagyma
1 bő marék pörkölt, sózatlan mogyoró
1 teáskanál gyömbérpép
1 teáskanál fokhagyma pép
1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A szósz hozzávalóit alaposan elkeverjük, félretesszük.

A tofut akkurátusan leszárítjuk, ha van időnk, konyhai papírtörlőbe csavarva le is préselhetjük valami nehezebb tárggyal, hogy minél több folyadék távozzon belőle. Ez azért hasznos, mert ha nincs tele nedvességgel, jobban felszívja az ízeket. 20 perc préselés elég neki. Ezután ízlésünknek megfelelő (nem túl nagy) kockákra vágjuk, a kockákat beledobjuk egy zacskóba, utánaküldjük a sót, a borsot és a keményítőt, alaposan összerázzuk. Egy evőkanálnyi felforrósított olajon néhány perc alatt szép aranybarnára pirítjuk a tofu kockákat, rázogatva, hogy mindenhol megsüljön. Tányérra tesszük, kis időre parkolópályára kerül.

Ugyanabban a serpenyőben, amiben a tofu sült, egy kevés olajpótlás mellett egy percig pirítjuk a chili pelyhet, a gyömbért és a fokhagymát, majd a wokba tesszük az újhagymát és a vöröshagymát, amit negyedekre vágtunk, és leveleire szedve kerül az edénybe. 2-3 perc pirítás után érkezhetnek a kis kockára vágott paprikák, amit kevergetve, rázogatva a wokot addig pirítunk, amíg még ressek, de már nem teljesen nyersek. Ekkor ráöntjük a mártást, az egy perc alatt be fog sűrűsödni, végül pedig beledobjuk a wokba a sült tofu kockákat. Összekeverjük a szószt a tofuval, megszórjuk az ételt a mogyoróval, és már tálalhatunk is. Ha van otthon koriander, és szereted, szórd meg az elkészült ételt vele. Rizzsel tálaltam.