2014. szeptember 28., vasárnap

Málnás felfújt

Az októberi GoodFood ritka jól eltalált szám, még a végére sem értem, de máris receptek csinos halmaza kapott az újságban jelzést, hogy mindenképpen meg kell valósítanom a későbbiekben. Ma lasagne volt a késői ebéd, azt is mutatom majd, mert Jamie receptje alapján készült, krémsajttal, és csodálatos lett, de úgy gondoltam, megérdemlünk ebben a szép őszi időben egy jó kis desszertet. Feltétel volt viszont, hogy ne legyen vele sok macera, a lasagne ugyanis önmagában sem egy ripsz-ropsz műfaj. És a GoodFoodban ezt is megtaláltam. Nem áfonyával készült, ahogy ők ajánlották, hanem málnával, az önteten is változtattam (mi a csudának a lemon curdbe még citromlé és keményítő?), és nagyon finom lett. Munka nagyjából 5 perc van vele, és amikor a lasagne sütése a vége felé közeledett, ez is bekerült a sütőbe, pont kész lett addigra, mire a tészta után kipihegtük magunkat.


Hozzávalók 3 adaghoz:

7 dkg vaj
7 dkg liszt
1/2 tk sütőpor
14 dkg kristálycukor
1 db L-es méretű tojás
1 citrom leve és héja
1 teáskanál őrölt vanília
adagonként 5-6 szem málna (akár fagyasztott is)

a tálaláshoz lemon curd

Elkészítés:

A sütőformákat kivajaztam, az aljukat méretre vágott sütőpapírral béleltem. A sütőt 180 fokra melegítettem.
A vajat fehéredésig kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, azzal is alaposan elkevertem. A lisztben előzőleg elkevertem a vaníliát és a sütőport, ezt kanalanként hozzáadtam a vajas-tojásos krémhez, hozzáöntöttem a citromlevet, beledobtam a reszelt citromhéjat. 
A masszát belekanalaztam a formákba, beledobáltam a málna szemeket, végül beleültettem őket egy kis tepsibe, forrásban lévő vízzel felöntöttem a tepsit úgy, hogy a formáknak a feléig érjen, és 180 fokos sütőben 30 percig sütöttem a felfújtat.

A lemon curdot kicsit felmelegítettem, ettől kissé felhígult, és a kisült felfújtakra kanalaztam belőle.



2014. szeptember 27., szombat

Tökfőzelék

Oké, tudom, hogy egy csomóan utálják, de szerintem ez is tipikusan az az étel, amit ha jól készítenek el, nem sajnálják a belevalókat, akkor nagyon finom tud lenni. Nem vagyok egy Főzelékes Feri:), úgyhogy az én tökfőzelékem a világ legegyszerűbb étele, ahogy nagyanyámtól tanultam, és amin nem változtattam évtizedek alatt sem semmit, mióta a saját konyhámban főzöm.
Sajnos lassan elfogy majd a savanyúságosok pultjáról a gyalult tök, én meg fagyasztott tökből nem főzök (minek? a tök nagyjából 98 százaléka lehet víz, ha azt lefagyasztom, jégtömb lesz. Felolvasztva meg egy élvezhetetlen katyvasz. Úgyhogy én fagyasztott tököt nem használok), úgyhogy addig kell enni, amíg van.




Hozzávalók:

1 kg gyalult tök
1 fej vöröshagyma
kevés olaj
2 púpozott evőkanál liszt
3 dl sűrű, zsíros tejföl
egy csokor kapor
mokkáskanálnyi ecet
pirospaprika

Elkészítés:

A zsiradékot megolvasztom, elkezdem fonnyasztani rajta a félfőre vágott hagymát. Mikor már majdnem puha, rádobom a tököt, jól megsózom, átkeverem, majd fedő alatt puhára párolom. Nagyon-nagyon ritkán van szükség plusz folyadék hozzáadására a tök párolásakor, mert a tök nagy része víz, úgyhogy a sózás és a hő hatására bőven kienged magából annyit, amennyiben megpuhul. Közben a lisztből és a tejfölből elkészítem a habarást, egy kevés forró vízzel csomómentesre keverem, ráöntöm az elkészült tökre. Hozzáadom a pirospaprikát, a kaprot, és rottyantok rajta egyet, odafigyelve, nehogy leégjen, főzöm pár percig, hogy a liszt nyers íze eltűnjön, megkóstolom, ha kell, még fűszerezem, és kész is.
Szoktam úgy is készíteni, hogy amikor a tök megpuhul, megszórom liszttel (vagyis staubolom), aztán adom hozzá a tejfölt. Mivel azonban ilyenkor a liszt hajlamos a csomósodásra, és a csúf kis nokedliket nem annyira méltányolom a főzelékben, inkább habarni szoktam.


2014. szeptember 21., vasárnap

Majdnem pilóta keksz

A recept Praliné Zsuzsitól származik, a divany.hu-n olvastam, és muszáj volt kipróbálnom. Zajos sikert arattam vele itthon. Nos, ez tényleg csak majdnem pilóta keksz, de megmondom őszintén, nekem sokkal jobban ízlik, mint a gyári, igazi. Ha csak a tölteléket nézzük benne, ami esetünkben igazi, selymes ganache... 
A kicsike szépsége hagy némi kívánni valót maga után, mert bár az eztettem sütipecsétjei kiválóan vizsgáztak, valami hiba mégiscsak csúszott a számításokba. A múlt héten elhasználtam egy vaníliarudat, és mivel lelkiismeretes gasztroblogger nem dob ki a szemétbe ilyen kincset, beletettem a porcukros dobozba. Annak tartalmát előző délután bontottam ki a zacskójából, és töltöttem át a légmentesen záródó fémdobozba, amiben mindig is tartom a porcukrot. A vaníliarúd bedobásának pillanatában a cukor csodálatos por állaggal büszkélkedett, ám másnapra tömbbé szilárdult. Amikor kimértem a kekszhez való mennyiséget, az sem volt pite, de mondom, nem számít, majd a kis göböket szétnyomom a kezemmel. Aha...! Beton kemény darabkákká állt össze a porcukor, kézzel némelyik betontömb nem volt szétnyomható, de ami a legkülönösebb, hogy sütés hatására sem olvadt el. Én még ilyet nem láttam, komolyan. Az egy dolog, hogy többet nem teszek porcukorba vaníliarudat, de azért mégis érdekelne a megfejtés versenyen kívül is akár... Szóval a kis fehér pöttyök emiatt vannak, de azt kell mondanom, az élvezetből mit sem vont le ez a kis szépséghiba.


Hozzávalók:

24 dkg liszt
5 dkg cukrozatlan kakaópor
18 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája

ganache:

10 dkg étcsokoládé
10 dkg habtejszín
1 evőkanál méz

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, ha elkészült, becsomagoljuk, betesszük a hűtőbe úgy 40 percre.
Ha a tésztában a vaj visszahűlt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, és 2-3 mm vastag köröket szaggatunk ki belőle. A legkisebb pogácsaszaggatómat használtam erre a célra. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a korongokat, lehet közel tenni őket egymáshoz, mert nem nőnek meg. Aztán végignyomkodtam őket sütipecséttel, jó móka :) 180 fokon 10 perc alatt megsültek

A tejszínt felforraltam, beletettem a mézet, majd ráöntöttem  csokoládépasztillákra (van most itthon egy kilós kiszerelésű Callebaut, hát brutálfinom...), és amikor azok elkezdtek olvadni, fényesre kevertem a krémet. Szobahőmérsékleten hagyjuk lehűlni, de aztán muszáj hűtőbe tenni, hogy olyan állagot kapjon, amivel már nemcsak a konyhapultra, de a kekszekre is jut ganache. 
Megtöltöttem a kis korongokat, majd légmentesen záródó műanyag dobozban a hűtőbe tettem őket, és reménykedem, hogy némelyik még megéri a másnapot.


2014. szeptember 20., szombat

Cinnabon, az amerikai fahéjas tekercs

Ismeretségünk 1993-ra tehető, amikor először voltam Amerikában. Egy bevásárlóközpontban találkoztunk, ahol egy fahéjillat felhő mindent beterített, én pedig mentem az orrom után, a forrást kutatva. Ott ettem először reggelire egy krémsajtos öntetben tocsogó, krémesen lágy fahéjas tekercset. Szerelem volt első látásra. Akkoriban azért még igen távol voltam  mostani önmagamtól, érdeklődésem a konyha iránt nem volt épp a nullával egyenlő, de messze nem volt ilyen mély, mint most. Így aztán nem tettem semmilyen kísérletet a recept megszerzésére, meg aztán 1993-ban ki a fene tudta még - néhány látnokon kívül -, mi az az internet, szóval a románc abbamaradt. Aztán 2010-ben újra fellángolt, amikor egy New York-i buszállomáson ismét szíven/orron ütött a mindent átható fahéj illat, így aztán elkaptam a fiam karját, gyere, mutatok valamit!, mondtam, és már tömtük is magunkba a forró cinnabont. Ragadtunk tőle, ahol csak ragadhattunk. És persze ezt a fellángolást tettek követték, receptet kerestem, hasonlítottam össze, és a végén megállapítottam, hogy nem, ezt egyszerűen nem szabad megsütni, mert életveszélyes. Kalória-, cukor- és vajtartalma olyan bődületes, hogy aki jót akar magának, az nem engedi be a konyhájába a Cinnabon Szörnyet. 
Tartottam is magam ehhez az elhatározáshoz egészen a múlt hétig, amikor is csütörtökön már éreztem, hogy baj lesz, a szellem erősen nyomja ki a palackból a dugót...Pénteken pedig ébredés után kimentem a konyhába, és összeállítottam a tésztát. 

Hozzávalók:

2,5 dl tej 
2,5 teáskanál szárított élesztő
10 dkg cukor
8 dkg vaj
csipetnyi só
2 egész tojás
60 dkg liszt

A töltelékhez: 

10 dkg puha vaj
20 dkg barna cukor (apró szemű)
2 evőkanál őrölt fahéj

A tetejére:

10 dkg vaj
20 dkg porcukor
10 dkg natúr krémsajt

Elkészítés:

A tésztához valókat összeállítjuk, a langyos, cukros tejben feloldjuk az élesztőt, beleöntjük a lisztbe, hozzáadjuk a tojásokat és a puha vajat, majd összegyúrjuk a tésztát, és kb. 5-6 percig dagasztjuk, míg sima, ruganyos tésztát nem kapunk. Konyharuhával letakarva duplájára kelesztjük (kb. 35-40 perc, ha nem hideg a konyha)

Közben a barna cukrot összekeverjük a fahéjjal, és ellenőrizzük, hogy a vaj könnyedén kenhető-e. Érdemes apró szemű cukrot használni, vagy kicsit átengedni a kávédarálón, nehogy ropogjon a fogunk alatt.

Összekeverjük a mázhoz valókat, a vajat, porcukrot, krémsajtot.

Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk, a tészta vastagsága kb. 6-8 mm. A tésztát megkenjük a töltelékhez való puha vajjal, vastagon rászórjuk a fahéjas cukrot, és a sodrófával bele is nyomkodjuk kissé a tésztába. Feltekerjük a hosszanti széle mentén, szorosan. 
Fogunk egy cérnaszálat, a tészta kígyó alá csúsztatjuk, és mintha meg akarnánk kötni (de persze nem tesszük), keresztezzük a kígyó felénk néző oldalán a cérnát, ezzel a módszerrel vágunk nagyjából háromujjnyi darabokat a tésztából. A csigákat a fahéjas felükkel felfelé sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, kis távolságra egymástól.
Ha a tepsi megtelt, hagyjuk még úgy 30 percig pihenni a tekercseket, majd 200 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük őket. 
Amint kivettük a sütőből a süteményt, megkenjük a krémsajtos mázzal.

A fotót a végére hagytam, mert sajnos amilyen finom lett a cinnabon (kb. két óra alatt fogyott el), a fotóval olyan elégedetlen vagyok. Vannak ételek, amik egyszerűen nem születnek meg az objektívben, ez van.


A recept kis változtatással innen.

2014. szeptember 16., kedd

Tejszínes csirkeragu - az igazi fast food


Nálunk ez a kedvenc családi fast food. Azért is, mert a csirkét mindenki szereti, és azért is, mert az étel hamar elkészül, íze pedig éppen aktuális hangulatunknak megfelelően variálható. Készülhet kurkumával a színe kedvéért, kicsit indiai jelleggel curryvel, római köménnyel, de akár magyarosan majorannával, vagy olaszosan bazsalikommal és szárított paradicsommal.

Hozzávalók ehhez a változathoz:

50 dkg csirkemell filé 3x3 centis kockákra vágva
olívaolaj
20 dkg zöldborsó
egy nagy csokor petrezselyemzöld
1 teáskanál kurkuma
1 gerezd fokhagyma
3 dl tejszín (nem főző...)
1 dkg vaj
parmezán sajt a tetejére

Elkészítés:

Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és átsütjük rajta a hús kockákat. Tegyük ezt magas hőfokon, hogy a csirke ne eresszen levet, és ne párolódjon, hanem süljön inkább. Amikor színt kap, adjuk hozzá a kurkumát, a lereszelt fokhagyma gerezdet, és kevés vizet hozzáadva pároljuk-keverjük a húst puhára. Valószínűleg kétszer-háromszor is kell a vizet pótolni a folyamat közben. Ne kövessük el azt a hibát, hogy inkább egyszerre adunk hozzá sok vizet, mert a végeredmény nem lesz ugyanaz. Amikor a hús már majdnem puha, adjuk a serpenyőbe a zöldborsót, és öntsük fel tejszínnel a húst, ebben hagyjuk készre főni. A tejszín be fog sűrűsödni a végére. Utolsó lépésként szórjuk az ételbe a felaprított petrezselyemzöldet és dobjuk bele a vajat, amitől szép fényes, tartalmas lesz a mártásunk. Spagettivel, fussilivel, maccheronival a legjobb szerintem. Tetejére parmezán jár.



2014. szeptember 12., péntek

Frangipane-os szilva torta

Mindenről az időjárás tehet. Nehéz kibírni ezt a napok óta tartó szürkeséget, zuhogó esőt édesség nélkül. Mivel a csokitorta elfogyott, itt volt az ideje másról gondoskodni. Ez került ki a sütőből.


Hozzávalók:

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
15 dkg hideg vaj
2 tojás sárgája
fél rúd vanília kikapart magja
3-4 evőkanál jéghideg víz

15 dkg szobahőmérsékletű vaj
15 dkg porcukor
a vanília rúd másik felének magjai
2 tojás + 1 sárgája
15 dkg darált mandula
5 dkg liszt
szilva

Elkészítés:

A lisztet, porcukrot és a vajat késes betétű robotgépbe tesszük, pulzálva összedolgozzuk a benne lévő anyagokat. Majd hozzáadjuk a tojást, a vaníliát, azzal is keverjük egy keveset, majd beledolgozzuk a jeges vizet is. Lehet, hogy kevesebb, lehet, hogy több kell bele ahhoz, a tészta összeálljon.
Vegyük ki a robotgépből, néhány mozdulattal gyúrjuk gombóccá, és fóliába csomagolva 30 percre tegyük hűtőbe.

A puha vajat keverjük ki alaposan a porcukorral, a vaníliával, majd adjuk hozzá a tojásokat is, azzal is keverjük el jól. Végül adjuk hozzá a lisztet és a mandulát. Egy krémet fogunk kapni, aminél egy dologra kell vigyáznunk, hogy amíg a tészta hűl, ne nyalakodjuk el.

A tésztát lisztezett felületen nyújtsunk ki, ha ez nem megy, kézzel lapogassuk bele egy kivehető aljú sütőformába. Mindenhol legyen egyenletes a tészta vastagsága. Simítsuk rá a mandulakrémet, tetejét rakjuk ki szilvával, és 180 fokos sütőben süssük a tésztát 25-30 percig.


2014. szeptember 11., csütörtök

Kukorica lepényke


A recept évekkel ezelőtt került a birtokomba, amikor is a XIII. Vigyázz! Kész! Főzz! akciónak voltam háziasszonya, Zozó küldte be pályaműként. Azóta többször elkészítettem, és imádjuk. Egyrészt azért, mert villámgyorsan elkészül, és ez manapság igen nagy kincs. Másodszor mert finom. Harmadrészt pedig mert egészséges. 

Hozzávalók:

1 doboz kukoricakonzerv leszűrve
3 tojás szétválasztva
10 dkg füstölt sajt reszelve
1 teáskanál sütőpor
5 dkg sima liszt
5 dkg kukoricaliszt
só, bors
egy csomag petrezselyemzöld
1 gerezd fokhagyma
1,5 dl tej
egy kevés olaj a sütéshez
a lepények tetejére tejföl és reszelt sajt
 
Elkészítés:

A kukoricát a tojássárgákkal, a reszelt sajttal, fokhagymával és a tejjel együtt a turmixgép poharába öntöm, simára turmixolom. A tojások fehérjét egy csipet sóval keményre verem. Egy edényben összekeverem a kétféle lisztet a sütőporral, majd hozzáöntöm a kukoricás keverékhez, jól elvegyítem benne. Só, bors, petrezselyemzöld is ekkor kerül a tésztába. Ezután kis adagokban hozzáadom a masszához a tojásfehérje habot, könnyed, laza mozdulatokkal, hogy lehetőleg ne törjön össze, de alaposan elkeveredjen a tésztában. Egy nagy teflonedényben egy kevés olajat forrósítok, és kis merőkanállal egyforma adagokat teszek bele. (Nem kell, hogy ússzon az olajban, elég, ha egy vékony rétegben fedi az olaj a serpenyő alját.) Lassú tűzön sütöm a palacsintákat. Ha megjelennek a tetejükön az apró buborkékok, és már szép színe van az aljának, megfordítom őket, készre sütöm a második oldalt is, és jöhet a következő adag tészta. Tejföllel, reszelt sajttal tálalom. Az asztalnál ötleteltünk, lehet erre paradicsomos salsát halmozni éppúgy, mint mondjuk hagymás-gombás ragut.

2014. szeptember 10., szerda

Csokoládétorta

Csak így egyszerűen: csokoládétorta. Nem csodálkoznék, ha a tegnapi Facebookos komment cunami után ez lenne a blog legolvasottabb bejegyzése. Megjegyzem, méltán lenne az.
Tegnap egy rémes helyzet után, mikor már az ijedtség után csillapodott a lábam remegése, azt mondtam magamnak, ezt csak valami nagyon csokoládéssal lehet helyrehozni. Így született a torta, a receptjét már meg nem mondom, mikor, honnan szereztem, a gépemen várakozik régóta, azzal a címmel, hogy nagyonjocsokitorta.doc. Hát mi tagadás... ez brutálisan jó csokitorta, valóban. 



Hozzávalók:
1 csésze = 2,5 dl

1 nagy méretű tojás (vagy két kicsi)
1 csésze kristálycukor
6 dkg tejföl
1/4 csésze étolaj
1,5 teáskanál vanília kivonat
1/2 csésze presszó kávé langyosan vagy hidegen
1/2 csésze cukrozatlan kakaópor átszitálva
1 csésze liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál só

a ganache-hoz

25 dkg jó minőségű csokoládé
3/4 csésze tejszín
tonkabab

Elkészítés:

A tojást alaposan kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a tejfölt, az olajat, vaníliát. Jöhet hozzá a kakaópor és a kávé. Keverjük a masszát csomómentesre. A lisztbe keverjük bele a szódabikarbónát, sót, sütőport, adjuk a folyékony anyagokhoz, ezzel is vegyítsük el.*
Egy 20x20 centis tepsit béleljünk ki sütőpapírral. Ne használjunk nagyobb sütőedényt, mert lapos lesz a tészta. Megfelelő még hozzá a 18 cm-es tortaforma is. Jénaiban is süthetjük, ha van ilyen viszonylag kicsi darabunk. Öntsük a masszát az előkészített formába, rázogassuk meg, hogy az esetleges légbuborékok távozzanak, és tegyük 175 fokra előmelegített sütőbe. Nagyjából 30 perc kell neki, de mielőtt kivesszük, feltétlenül szúrjunk a közepébe egy fogpiszkálót vagy hústűt, és ellenőrizzük le, hogy nem nyers-e a tészta.

Amíg sül a sütemény, készítsük el a ganache-t a tetejére. A tejszínt melegítsük majdnem forrásig, tördeljük bele a csokoládét, és már a tűzről levéve keverjük el erőteljesen a tejszínben az olvadó csokoládét. Végül én belereszeltem egy szem tonka babot, nyilván ha nincs ilyen flancos cucc otthon ez elhagyható. Fényes, folyós krémet kell kapnunk. 

Ha kisült a torta, tegyük rácsra, hogy kihűljön. Közben négyrét hajtogatott alufóliából készítsünk két hosszú csíkot, ezt tegyük a tepsibe keresztben, amiben a süti sült. Ha a tészta már hideg, tegyük vissza a tepsibe, és öntsük rá a szintén lehűlt ganache-t. Ez azért jó, mert egyrészt a tepsi megtartja a csokikrémet, nem folyik szanaszét, másrészt a fóliacsík segítségével kiemelhetjük a tortát a formából. Ez fóliacsík nélkül biztosan nem sikerül, és én a magam részéről biztosan nem szeretném késsel vagdosni a tortát a jó kis teflonos formámban, összekaristolva esetleg, amikor kiveszem a szeleteket. Sóval jó ez a fóliás trükk, higgyetek nekem!
Hűtőben hagyjuk a ganache-t megdermedni, de fogyasztani mindenképp szobahőmérsékleten ajánlom a csokitortát, nem hűtőhidegen. 


* Ugye világos, hogy ez mindösszesen két edény használatát jelenti? A továbbiakban sincs vele több koszolás. 

2014. szeptember 9., kedd

Tojáskrém

A fiam azt mondta, tojáskrémet enne. Nem egy agyműtét, én is szeretem, úgyhogy nagyjából 10 perc alatt meg is volt a dolog. Persze nemcsak reggelire jó, de buliba is, mert a tojás viszonylag olcsó, sok hozzávaló sem kell, úgyhogy nagy mennyiségben sem jelent anyagi csődöt.



Hozzávalók:

5 keményre főzött tojás
2 evőkanál tejszínes krémsajt
1 teáskanál mustár
2 szál újhagyma

bors
petrezselyem

Elkészítés:

A megfőtt, meghámozott, kihűlt tojásokat krumplinyomón áteresztettem, majd kikevertem a krémsajttal, mustárral, beleaprítottam az újhagymát, sóztam, borsoztam, hűtöttem, megettük.


2014. szeptember 8., hétfő

Nyolcéves a blog, úgyhogy nézzük, hogyan készül a skót tojás

És akkor ezzel a recepttel köszönteném a 8. életévét a napokban betöltött blogomat, amiről azt tudom elmondani, hogy ugyanúgy szeretem, mint azon a napon, amikor megírtam bele az első bejegyzést, és bár önhibáján kívül kevesebb örömet szerez nekem, mint az első években, nagyon remélem, hogy a blogot olvasóknak viszont annál többet ad, mert végül is ez a legfontosabb. 
Gasztronómiai karrieremet kétségtelenül a blog létének köszönhetem, ha a blog nem lenne, a kutya nem tudná, hogy én jól főzök (bocs, ez szerénytelenül hangzott, de igaz:), hogy szeretek főzni, hogy szeretek minden tevékenységet, ami a konyhához köt, hogy érdekel a gasztronómia úgy, ahogy van, bár sajnálatos módon az elméleti tudás megszerzésére mostanában kevés időm van. Mégpedig azért van kevés időm, mert ahogy mondtam, a blognak köszönhetően gasztronómiai témájú cikkeket írok az izeselet.hu számára, valamint rendszeresen jelennek meg írásaim a Ridikül című hetilapban, amelyhez a fő vonulatot Jakupcsek Gabi napi talkshow-ja szolgáltatja. Ez kettős öröm nekem, mert Gabit nagyjából ezer éve ismerem és szeretem, de a lap főszerkesztőjéhez és felelős szerkesztőjéhez is több évtizedes barátság fűz. Ők támogatnak és bíznak bennem, remélem, az olvasók is szeretik a receptjeimet. 
Egy másik nagyon nagy öröm is ért ez év tavaszán, mert március óta a TV Paprikának vagyok lektora, nagyon jó és érdekes sorozatok mennek át a kezemen, amelyekből sok ötletet merítek, és sokat is tanulok. Ráadásul ez az a terep, ahol ötvözhetem az elmúlt - alig merem leírni... - 36 évben szerzett televíziós tapasztalataimat, és a gasztronómia terén megszerzett rutint, és ez nagyon fontos nekem.
Szóval nagyjából ilyen ívet írtam le a blog kezdete óta, és ezzel elégedett vagyok.
A blogger közösségnek már nem vagyok aktív tagja, sajnos időm sincs figyelni a sok új blogot, nem tudom követni a változásokat. Egy szállal azonban mégis kapcsolódom 75 bloggerhez, ők a Segítsüti és a sokkicsi jótékonysági akciók állandó résztvevői, akiknek felajánlásait koordinálom, tekintve, hogy két éve én is részt veszek ezeknek az akcióknak a lebonyolításában. Hát így néz ki jelenleg az én gasztronómiai tevékenységem. Írok, főzök, néhanapján fotózok is, szóval alakul:) Nem vágyom saját főzőműsorra, hiába viccelődnek a barátaim ezzel, talán egy saját szakácskönyvhöz sem rendelkezem elegendő eredetiséggel, nem vágyom tízezres rajongótáborra a Facebookon, úgyhogy mostanra értem el odáig, hogy elégedett legyek a fennálló állapottal.
Köszönöm minden egyes olvasómnak külön-külön, hogy velem van, köszönöm a barátaimnak és az ismerőseimnek, hogy ha főzés közben elakadnak, felhívnak és megkérdeznek, köszönöm azoknak a bizalmát, akik egész éven át az én spagetti szószomat teszik a tésztájukra és az asztalukra, azonkívül köszönöm anyámnak, aki nem törte meg az ellenállásomat, és így aztán nem tanított meg főzni, mert elkezdhettem a saját utamat járni, saját magam kitapasztalni a konyhai buktatókat, és megtanulni elkerülni azokat. Szóval köszi mindenkinek mindent, ne menjetek sehová, itt nincsenek reklámok, szóval maradjatok velem! 

Skót tojás


Hozzávalók:

50 dkg finomra darált sertéshús
fél fej nagyon finomra vágott vöröshagyma
őrölt bors
kevés pirospaprika
egy mokkáskanál mustár

3 kis tojás megfőzve
2 tojás
zsemlemorzsa
néhány evőkanál liszt
olaj a sütéshez

Elkészítés:

A 3 tojást négy percig főzzük, ennyi idő alatt a fehérje kemény lesz, a sárgája pedig belül még kissé lágy. Vásároljunk ehhez kis méretű tojásokat, már ha nem akarunk majd ágyúgolyó méretű skót tojásokat a tányérunkon. Ha letelt a négy perc, hűtsük le a tojásokat, hámozzuk meg őket. A darált húsból készítsünk ízesített masszát a fűszerekkel. Ez egy klasszikus fasírt alap, de nem lazítjuk sem áztatott kenyérrel, sem zsemlemorzsával.
A főtt tojásokat csomagoljuk be a húsmasszába. Nedves tenyérrel ez viszonylag egyszerűen fog menni. Ügyeljünk rá, hogy a húsmassza mindenhol betakarja a tojást.
A klasszikus módon panírozzuk be a tojásokat, majd süssük meg őket olyan serpenyőben, amibe viszonylag magasan tudunk olajat tölteni. Ehhez célszerű valami kisebb edényt választani, hogy ne kelljen felhasználnunk egy liter olajat. Forró olajban süssük szép barnára a tojásokat, de figyeljünk oda, hogy a húsmassza átsüljön, ne csak a panír piruljon meg. Biztonsági játékosok néhány percre betehetik 200 fokra előmelegített sütőbe a kisült tojásokat.