Dagasztás nélküli kenyér, vagyis DNK

Hosszú történet a dagasztás nélküli kenyér, és az én történetem. Utánanéztem a freeblogos blogomban, 2007-ben ismerkedtünk össze, egészen pontosan a 2. Gasztroblogger találkozón, még Krisztus előtt valamikor ugye. 

Az akkor még Doctor Pepper névre hallgató Csak a puffin  hozta a találkozóra, emlékszem, a korabeli feljegyzések szerint én a helyszínen nem ettem belőle, de mivel rengeteg kaját hordtunk össze - nomen est omen -, bőven jutott mindenkinek doggy bag, így én többek között ebből a kenyérből - és Gabojsza feledhetetlen padlizsánkréméből!!! - vittem haza kóstolót. Aztán elterjedt a gasztroblogokon a recept, megtaláltuk az eredeti receptet a New York Timesban, én elneveztem őnagyságát DNK-nak, amit azóta is használnak a bloggerek, egyszóval jó régóta ismerjük egymást. Sokáig szerepelt nálunk a menüben, egy idő után már nem kellett azzal se foglalkozni, hogy felírjam a naptárba, mikor kell bekeverni a tésztát, mikor kell sütni, ment csuklóból, aztán valahogy a feledés homályába merült, mert hűtlen kutyák vagyunk, na. Aztán most a kenyérsütési mizéria közepén ismét előtérbe került a recept, de most főleg annak köszönhetően, hogy időről időre vettünk mindenféle kenyereket a legkönnyebben elérhető beszerzési forrásokból, amik aztán folyton a kukában landoltak, és hát ennyire azért csak nem megy jól, hogy kilószámra dobáljuk ki a kenyeret. Meg aztán az az igazság, hogy a fiúk eléggé hozzászoktak a karantén alatt a szuper kis kiflikhez, acmákhoz, öregtésztás kenyerekhez, babkákhoz, az ócska már nem kell nekik. És ez így van jól. 

Na kérem, sok beszédnek sok az alja, itt a pofonegyszerű recept, a végére meg odaírom majd kiegészítésnek, amiről úgy gondolom, hogy a kezdőknek jól jövő tippek.

Hozzávalók:

70 dkg BL-80-as liszt (vagy BL-55-ös)

2 csapott teáskanál só

1/3 teáskanál porélesztő, vagy 1/8 kocka friss (4 dkg-os kocka esetén)

500 ml langyos víz (a BL-80-as liszt majdnem 600 ml-t vesz fel)

Elkészítés:

Egy tálba összeöntjük a száraz hozzávalókat, majd elkezdjük adagolni hozzá a vizet, és összekeverjük a tésztát. Ha a liszt még nagyon száraz, mehet bele még víz, de csak apránként. Elég addig kavarni a hozzávalókat, míg a liszt mindenhol nedves lesz. Egy kemény galuska tészta állagot fogunk kapni.

A tálat letakarjuk egy konyharuhával, vagy belehúzzuk egy nylon zacskóba, bekötve annak a száját, és félretesszük a leendő kenyérkénket pihenni.

A pihenési idő 12-18 óra. Nyilvánvalóan minél többet pihen a tészta, annál levegősebb lesz a kenyér bélzete.

Egy órával azelőtt, hogy sütni akarjuk a kenyeret, fogunk egy műanyag lapátot, és a tálban meghajtogatjuk a tésztát. Ahogy mondtam, csinálhatjuk ezt a tálban, de megtehetjük bőven meglisztezett deszkán is. Ez nem jelent mást, mint hogy alányúlunk a tésztának, egy részét felhúzzuk, ráborítjuk a többi tésztára. Fordítunk egyet az edényen, megint alányúlunk a tésztának, megint felhúzunk egy adagot, ráborítjuk a többire. Amikor körbeértünk, akkor jó.

A New York Timesos recept azt javasolja, hogy tegyük a tésztát deszkára, lapogassuk téglalapra, és a szokásos módon hajtsuk a tésztát: képzeletben három részre osztva a téglalapot, balról jobbra középig, a maradék egyharmadot jobbról balra szépen rá a kétharmadra, alulról fölfelé félig. Bármelyik módszert választhatod. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez szükséges lépés, de egyszer majd kipróbálom úgy is, hogy elhagyom a hajtogatást.

A sütés: történhet vaslábasban, fedeles jénai edényben, kerámia tálban, mindegy, csak legyen fedele az edénynek, mert a sütés alatt majdnem végig rajta tartjuk a fedőt a kenyéren. Az is fontos, hogy eltaláljuk az edény méretét, mert ha a tészta mennyiségéhez képest túl nagy a sütőforma, akkor egy finom, de lapos kis diszkoszunk lesz, és annak nem biztos, hogy örülni fogunk.

Én már sütöttem jénaiban is, kerámia tálban is, de a kedvencem a vaslábas.

Sütési hőfok: kétféle megoldás létezik, eredetileg 230 fokra előmelegített sütőben történik úgy, hogy a hideg sütőbe betesszük a sütőedényt, és együtt felmelegítjük azt a sütővel. Én ezt a módszert nem preferálom, bár sokszor alkalmaztam, ugyanis elmondani nem tudom, milyen kellemetlen égési sérüléseket lehet szerezni, amikor az ember megpróbálja a lágy tésztát beleügyeskedni a tűzforró edénybe.

Ráadásul Dragomán György receptjének megismerése óta én hideg sütőbe tolom a cuccot, és az pont jó is úgy. Szerintem ez a hideg sütős megoldás hozzájárul, hogy a kenyerünk magasabb legyen, de lehet, hogy nincs igazam. Én mindenesetre hideg sütő párti, és égési sérülés mentes vagyok.

Sütési idő: 45 perc fedő alatt, 15 perc fedő nélkül. Ennyi idő alatt ez a tészta mennyiség tökéletesen megsül 230 fokon.

Szóval a meghajtogatott tésztát sütőpapírral kibélelt edénybe tesszük. Ez nagyon fontos, nekem ugyanis ragadt már bele jénaiba is, vaslábasba is az egész cucc, és nem segített az sem, hogy a kenyér kihűlt, marhára nem engedte el egymást a kenyér és az edény, szóval ezt sose feledjétek! Rárakjuk az edény tetejét,  betesszük a sütőbe, és szépen megsütjük egy óra alatt a kenyerünket.