Gulyásleves

A képen speciel Széll Tamás gulyáslevese látható a Stand25-ből, de ha jó napom van, én is tudok ilyen ínycsiklandozót főzni 😏, márpedig általában jó napom van, ha gulyást főzök.

Ha van étel, ami minden magyarnak az otthont, a családi asztalt és a jóízű beszélgetéseket idézi, az bizony a gulyásleves. Ez a tartalmas, gazdag fogás nemcsak egyszerűen egy leves, hanem hagyomány is, amely generációkon átívelve került a tányérunkba. Mindenki kicsit másképp készíti – van, aki több zöldséggel, más kevesebbel, megint mások csipetke nélkül el se tudják képzelni, akad, aki a bográcsos variációra esküszik, de bográcsolási lehetőség híján a legtöbben mégis a konyhai tűzhelyen készítjük el. Az viszont mindegyik variációban közös, hogy a gulyásleves mindig szívet és gyomrot melengető, igazi közösségi étel. Mutatom, hogy nálunk a családban hogy készül.

Hozzávalók:
60 dkg marhalábszár
2 db vöröshagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
2-3 közepes burgonya kockázva
2 db sárgarépa kockázva
1 db fehérrépa kockázva
egy darabka zeller kockázva (ha nem szereted a gumós zellert, legalább egy szál zellerzöldet vagy szárzellert tegyél a levesbe)
só
bors
1 púpos evőkanál pirospaprika
1 mokkáskanál őrölt kömény
2 db babérlevél
1 evőkanál mangalicazsír (nyilván lehet olajat is használni, én a gulyást mindig zsírral főzöm)

Elkészítés:

Roppant egyszerű tulajdonképpen, készítünk egy feles-kétharmados készültségű marhapörköltet, amihez a főzés utolsó harmadában zöldségeket adunk. Ennyi az egész.

-A felmelegített zsíron az apróra vágott vöröshagymát néhány percig dinszteljük, hozzáadjuk a félbe vágott paprikát és paradicsomot. Én ezek maradványait el szoktam távolítani a levesből, ezért nem vágom apróra, mint oly sokan teszik. 

-A pörkölt alaphoz hozzáadom a kis kockákra vágott húst, alaposan körbepirítom, hozzáadom a babérlevelet, köményt, sót, megszórom pirospaprikával, és felöntöm annyi vízzel, amennyi épp ellepi a húst. Mivel én mindig kuktában főzöm a gulyást, így lezárom az edényt, és nagyjából a jelzéstől számítva 10-15 percig főzöm a pörköltet.

-Az idő leteltével ellenőrzöm, mennyire puhult meg a hús, és ha már a villa gond nélkül beleszúrható, hozzáadom a felkockázott zöldségeket. Nekem a zeller is elengedhetetlen a gulyásból, szeretjük, úgyhogy az se maradhat ki. Nem írom, hogy mekkorára aprítsd a zöldségeket, az egyéni ízlés kérdése, de érdemes arra odafigyelni, hogy a különböző fajták egyforma nagyságúak legyenek, sőt, a fehérrépa és a zeller egy gondolattal kisebb is lehet, mint a sárgagépa és a krumpli, ugyanis azok nehezebben puhulnak.

-Felhúzom egy kevés vízzel a gulyást, majd puhára főzöm a zöldségekkel. Ilyenkor már nem szoktam rátenni a kuktára a fedelét, könnyebben ellenőrizhető a zöldségek készültségi állapota. A főzés végén kihalászom a paprika- és paradicsom maraványokat a levesből.

Menet közben lehet a fűszerezésen korrigálni, sóval, csípős paprika krémmel, akár még egy kevés pirospaprikát is kaphat, ha nem elég szép a leves színe.

Időközben egy tojásból és annyi lisztből, amennyi egy kemény tészta készítéséhez kell, tésztát készítek. 

Tudom, sokakat felbőszít ez az "amennyit felvesz" instrukció, ezért azt mondanám, hogy egy közepes tojáshoz úgy 11-12 deka liszt fog kelleni.

Az elkészült tésztát lisztezett tálcára elcsipkedjük, én nem szeretem, ha túl nagyok a csipetkék, úgyhogy elég babra meló, de megéri.

Külön edényben szoktam a csipetkét kifőzni, pedig tudom én, hogy jobb lenne magában a gulyáslevesben puhára főzni (ugyanis a csipetkék felületéről a levesbe kerülő liszt csodásan besűríti a gulyásunkat), de a tészta annyira felszívja a folyadékot a levesből, hogy ezzel már néhányszor pórul jártam. Így marad a külön edényben főzés, és a csipetkét a tányérban adagolom a leveshez.

TIPP:

A legfontosabb és tulajdonképpen egyetlen tanácsom: ne vizezzük túl a gulyást. Nincs annál szomorúbb látvány, mint mikor a híg lében úszkálnak az árválkodó húsdarabok, egy-két zöldség. A jó gulyás igen tartalmas, sűrű étel. Ezt már a szaft készítésénél kell elkezdeni kialakítani, hiszen tartalmas szaftot a vöröshagymától kap egy étel. Türelmesen kevergessük, puhítsuk, ne égessük meg, gondoljunk arra, hogy ekkor alapozzuk meg a finom gulyásunkat.