Hát én ezt nem is értem, hogy lehet az, hogy nincs fent a blogon a meggyleves receptje? Nonszensz. Na de most pótolom ezt a csúf hiányt, ne aggódjatok egy szemet se.
Sokáig nem sikerült jó meggylevest főznöm, nem volt igazán jó íze, hóka volt a színe, és úgy egyáltalán: nem volt az igazi. Aztán ez hála az égnek elmúlt. Hiába no, az évek, és a rutin... Mondjuk nálunk gyerekkoromban egyáltalán nem volt divat a meggyleves, nemigen tudok rá visszaemlékezni, hogy nagyanyám főzött volna, anyám pedig egészen biztosan nem. Mi szeretjük, mert nagyon kellemes tud lenni, mikor az ember egy hőségriadós nyári napon hazaér a munkából, és csak elő kell kapni a hűtőből a csodásan hideg, selymesen sűrű, csodabordó színű meggylevest. Nálam így készül:
Hozzávalók 4 személynek:
1 kg meggy (én nem magozom, mindenkinek van szája, köpje ki a magot)3 dl tejföl
1 dl tejszín
darabos fahéj, 2-3 db
8-10 egész szegfűszeg
fél citrom héja vékony csíkban lehántva
cukor ízlés szerint
liszt ízlés szerint (mi szeretjük, ha van sűrűsége a levesnek, úgyhogy én nem spórolom ki belőle, akár 2 púpos evőkanálnyit is belerakok a habarásba)
A meggyet leszárazzuk (haha, én a piacon rég rátaláltam azokra az árusokra, akik szár nélkül szedik a meggyet, ezzel sincs munka), alaposan megmossuk, majd hideg vízben feltesszük főni. Fűszerezzük a fahéjjal, szegfűszeggel, csipet sóval, majd ha felmelegedett a víz, hozzáadjuk a cukrot is. (2-3-4 evőkanálnyi, ki hogy szereti) A meggyet nem kell sokáig főzni, általában mire a víz felforr, ki is repedeznek a meggyek, ami azért jó, mert így még több ízanyagot bocsátanak a lébe. A tejfölt és a tejszínt simára keverjük, beletesszük a lisztet, azzal is nagyon alaposan elkeverjük, és hozzákezdjük a forró levet adagolni. Egy merőkanál, keverés. Még egy merőkanál, még egy keverés. Én elég sok levet szoktam hozzáadni a habaráshoz, mert azt tapasztaltam, hogy ebben az esetben nem lesz csomós a habarás, amikor beleöntöm a levesbe. Tehát a habarás megy a levesbe, legtöbbször szűrőt használok a művelethez, hogy az esélyét se adjam meg annak, hogy csomós legyen, majd kavargatom habverővel a biztonság kedvéért, végül alacsony hőn újra felforralom a levest, de akkor már csak egy percet hagyom forrni.
Jöhetnek az utolsó simítások. Citromhéj eltávolít, fahéj darabok kihalász, a szegfűszeggel nemigen szoktam bajlódni, csak ha direkt beúszik a kanálba, akkor persze kiszedem.
Természetesen alaposan be kell hűteni a meggylevest, legalább 12-16 óra kell neki, hogy jó hideg legyen.
Ha valaki nem idegenkedik a természetes alapú ételfestéktől, nyugodtan adhat fél mokkáskanálnyi pirosat a leveshez, én szinte sose hagyom ki, mióta felfedeztem ezt a módszert. Csodás színt varázsol az esetleg sápatag levesnek, ugyanis van olyan meggyfajta, aminek nincs olyan intenzív színű leve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése