Madártej

Nagyon nagy kedvencem. És nagyon rég volt, amikor utoljára ettem, ezért nem álltam ellen a kísértésnek vasárnap a Menzán, ahol aztán a várakozásaimnak megfelelően egy tökéletes madártejet szolgáltak fel. Ma pedig munka közben megint elkezdett motoszkálni a fejemben a vanília magokkal sűrűn telepettyezett, hűs vaníliakrém és a habkönnyű, hófehér fehérje felhők duója. És ki vagyok én, hogy egy ilyen motoszkának nemet mondjak?

Hozzávalók:

1 liter tej

3 tojás

1 evőkanál porcukor + 4 evőkanál porcukor

1 mokkáskanál liszt

1 rúd vanília

 

Elkészítés:

A tejet odatettem főni, kis lángon, nehogy lekapjon. Tudtad, hogy ha a lábasba először fél deci vizet teszel, azt forralod fel elsőként, úgy öntöd rá a tejet, akkor nem ég le? No, most már tudod!  Felhasítottam a vaníliarudat, belekapartam a tejbe a magokat és utánuk hajítottam a hüvelyt is, hadd adjon az is jó ízt a tejnek. Amíg az melegedett, a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény, az edényből kifordíthatatlan habbá vertem, az utolsó percben megkapta az egy kanál porcukrot. A tojások sárgáját fehéredésig kevertettem a 3-4 evőkanál porcukorral. Majd a fehérjehabból galuskákat szaggattam a szüttyöngő tejbe, fél percig az egyik oldalát, fél percig a másik oldalát főztem, majd lyukas kanállal kiszedtem őket egy tányérra. Ekkor adtam a tojássárgájához a mokkáskanál lisztet, hozzáöntöttem a forró tej felét,  majd ezt a keveréket visszaöntöttem a tejbe, sűrűsödésig kevertem. Végül kihalásztam a vaníliarudakat, leszűrtem a krémet, hogy ne feketélljenek benne a magocskák, majd vízfürdőn lehűtöttem. Most a hűtőben várják a kegyes véget:) 

Rutinosabbak úgy is készíthetik a habot, hogy kanállal gombócokat szaggatnak egy akkora tányérra, amekkora befér a mikrohullámú sütőjükbe, a gombócok közé csepegtetnek pár csepp vizet, majd az egészet beteszik a mikróba. Az enyém 700 W-os, két perc elég volt, hogy a habok megfőjenek. Nem esnek össze, nem színeződnek el, tökéletesek lesznek.