Eper fagyi, ahogy David Lebovitz készíti

Íme, itt egy másik recept, a híres David Lebovitz, az amerikai születésű, Párizsban élő séf, blogger, szakácskönyv író konyhájából. David - teljes joggal - nem fagylaltnak nevezi ezt az édességet, hanem fagyasztott joghurtnak, ami ugyebár teljességgel helytálló, csak nálunk ez a kifejezés, hogy frozen yogurt, nemigen honosodott meg. De mindegy is a név, a lényeg, hogy a cucc isteni.

Hozzávalók:

45 dkg eper

15 dkg cukor

1 teáskanál citromlé

25 dkg joghurt

2 teáskanál vodka

Elkészítés:

Minden hozzávalót összeturmixolunk, alaposan lehűtjük a keveréket, majd amikor a fagyigép is készen áll, a massza is a lehető leghidegebb, elkészítjük a fagylaltot a géppel. Ha nincs fagyigépünk, akkor egy minél laposabb edénybe öntsük a leturmixolt masszát, tegyük a mélyhűtőbe, és fél óránként keverjük át habverővel, vagy merülőmixerrel.

Dagasztás nélküli kenyér, vagyis DNK

Hosszú történet a dagasztás nélküli kenyér, és az én történetem. Utánanéztem a freeblogos blogomban, 2007-ben ismerkedtünk össze, egészen pontosan a 2. Gasztroblogger találkozón, még Krisztus előtt valamikor ugye. 

Az akkor még Doctor Pepper névre hallgató Csak a puffin  hozta a találkozóra, emlékszem, a korabeli feljegyzések szerint én a helyszínen nem ettem belőle, de mivel rengeteg kaját hordtunk össze - nomen est omen -, bőven jutott mindenkinek doggy bag, így én többek között ebből a kenyérből - és Gabojsza feledhetetlen padlizsánkréméből!!! - vittem haza kóstolót. Aztán elterjedt a gasztroblogokon a recept, megtaláltuk az eredeti receptet a New York Timesban, én elneveztem őnagyságát DNK-nak, amit azóta is használnak a bloggerek, egyszóval jó régóta ismerjük egymást. Sokáig szerepelt nálunk a menüben, egy idő után már nem kellett azzal se foglalkozni, hogy felírjam a naptárba, mikor kell bekeverni a tésztát, mikor kell sütni, ment csuklóból, aztán valahogy a feledés homályába merült, mert hűtlen kutyák vagyunk, na. Aztán most a kenyérsütési mizéria közepén ismét előtérbe került a recept, de most főleg annak köszönhetően, hogy időről időre vettünk mindenféle kenyereket a legkönnyebben elérhető beszerzési forrásokból, amik aztán folyton a kukában landoltak, és hát ennyire azért csak nem megy jól, hogy kilószámra dobáljuk ki a kenyeret. Meg aztán az az igazság, hogy a fiúk eléggé hozzászoktak a karantén alatt a szuper kis kiflikhez, acmákhoz, öregtésztás kenyerekhez, babkákhoz, az ócska már nem kell nekik. És ez így van jól. 

Na kérem, sok beszédnek sok az alja, itt a pofonegyszerű recept.

Hozzávalók:

70 dkg BL-80-as liszt (vagy BL-55-ös)

2 csapott teáskanál só

1/3 teáskanál porélesztő, vagy 1/8 kocka friss (4 dkg-os kocka esetén)

500 ml langyos víz (a BL-80-as liszt majdnem 600 ml-t vesz fel)

Elkészítés:

Egy tálba összeöntjük a száraz hozzávalókat, majd elkezdjük adagolni hozzá a vizet, és összekeverjük a tésztát. Ha a liszt még nagyon száraz, mehet bele még víz, de csak apránként. Elég addig kavarni a hozzávalókat, míg a liszt mindenhol nedves lesz. Egy kemény galuska tészta állagot fogunk kapni.

A tálat letakarjuk egy konyharuhával, vagy belehúzzuk egy nylon zacskóba, bekötve annak a száját, és félretesszük a leendő kenyérkénket pihenni.

Ideális hely számára a langyos konyha, én legtöbbször felteszem a szekrény tetejére.

A pihenési idő 12-18 óra. Nyilvánvalóan minél többet pihen a tészta, annál levegősebb lesz a kenyér bélzete.

Egy órával azelőtt, hogy sütni akarjuk a kenyeret, fogunk egy műanyag lapátot, és a tálban meghajtogatjuk a tésztát. Ahogy mondtam, csinálhatjuk ezt a tálban, de megtehetjük bőven meglisztezett deszkán is. Ez nem jelent mást, mint hogy alányúlunk a tésztának, egy részét felhúzzuk, ráborítjuk a többi tésztára. Fordítunk egyet az edényen, megint alányúlunk a tésztának, megint felhúzunk egy adagot, ráborítjuk a többire. Amikor körbeértünk, akkor jó.

A New York Timesos recept azt javasolja, hogy tegyük a tésztát deszkára, lapogassuk téglalapra, és a szokásos módon hajtsuk a tésztát: képzeletben három részre osztva a téglalapot, balról jobbra középig, a maradék egyharmadot jobbról balra szépen rá a kétharmadra, alulról fölfelé félig. Bármelyik módszert választhatod. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez szükséges lépés, de egyszer majd kipróbálom úgy is, hogy elhagyom a hajtogatást.

A sütés: történhet vaslábasban, fedeles jénai edényben, kerámia tálban, mindegy, csak legyen fedele az edénynek, mert a sütés alatt majdnem végig rajta tartjuk a fedőt a kenyéren. Az is fontos, hogy eltaláljuk az edény méretét, mert ha a tészta mennyiségéhez képest túl nagy a sütőforma, akkor egy finom, de lapos kis diszkoszunk lesz, és annak nem biztos, hogy örülni fogunk.

Én már sütöttem jénaiban is, kerámia tálban is, de a kedvencem a vaslábas.

Sütési hőfok: kétféle megoldás létezik, eredetileg 230 fokra előmelegített sütőben történik úgy, hogy a hideg sütőbe betesszük a sütőedényt, és együtt felmelegítjük azt a sütővel, majd a tűzforró edénybe ügyeskedjük bele a tésztát. Én ezt a módszert nem kedvelem, bár sokszor alkalmaztam, ugyanis elmondani nem tudom, milyen kellemetlen égési sérüléseket lehet szerezni, amikor az ember megpróbálja a lágy tésztát beleügyeskedni a tűzforró edénybe.

Ráadásul Dragomán György receptjének megismerése óta én hideg sütőbe tolom a cuccot, és az pont jó is úgy. Szerintem ez a hideg sütős megoldás hozzájárul, hogy a kenyerünk magasabb legyen, de lehet, hogy nincs igazam. Én mindenesetre hideg sütő párti, és égési sérülés mentes vagyok.

Sütési idő: 45 perc fedő alatt, 15 perc fedő nélkül. Ennyi idő alatt ez a tészta mennyiség tökéletesen megsül 230 fokon.

Szóval a meghajtogatott tésztát sütőpapírral kibélelt edénybe tesszük. Ez nagyon fontos, nekem ugyanis ragadt már bele jénaiba is, vaslábasba is az egész cucc, és nem segített az sem, hogy a kenyér kihűlt, marhára nem engedte el egymást a kenyér és az edény, szóval ezt sose feledjétek! Rárakjuk az edény tetejét,  betesszük a hideg sütőbe, és szépen megsütjük egy óra alatt a kenyerünket 230 fokon.

Tejszínes eper fagylalt

Jó néhány éve már annak, hogy megvettem a fagyigépemet. Kis jelentéktelen jószág, talán 5 ezer forint volt az ára, de akkor úgy éreztem - némi gasztroblogger társadalmi nyomásra -, hogy képtelenség nélküle élni. Nos, lehet fagyigép nélkül élni, de a nyári hónapokban nem nagyon érdemes. 

Volt már élethelyzet, amikor szó szerint életet mentett az épp elkészülő citrom fagyi, de készítettem már menta fagyit, sós karamellát, vaníliát, csokit. Nagyon szeretjük nyári estéken elkanalazgatni a fagyit, és őszintén szólva engem megnyugtat, hogy tudom, semmi, de semmi mesterséges anyag nincs abban, amit eszünk.

Az elmúlt két nyáron valahogy nem került elő a gép, de idén már többedszerre használom. Ezúttal egy tejszínes eper fagyi készült, tekintve, hogy bár csodásan kinéző, de nem túl édes epreket sikerült vennem, amik legjobban ebben a fagyiban fognak teljesíteni.

Hozzávalók 1 literhez:

60 dkg megmosott, leszárazott eper

15 dkg porcukor

1 citrom leve

2,5 dl habtejszín

2 evőkanál Bols Grenadine szirup ( ez elhagyható, de valami alkoholt azért öntsünk a turmixba, vodka, gin megteszi. ettől krémesebb lesz a fagylalt)

Elkészítés:

Mint a legtöbb fagyinál, a lehető legegyszerűbb. A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, leturmixoljuk. Át szoktam a keveréket önteni egy csőrös műanyag kancsóba, az megkönnyíti majd a fagyi alap gépbe öntését.

A turmix mehet a hűtőbe, jó hideg legyen, mielőtt beleöntjük a fagyigépbe. 20-30 perc alatt csodás, krémes fagylalt lesz a jutalmunk.

Burek túróval és sajttal

Nem emlékszem, pontosan mikor történt, hogy megismerkedtem a burekkel Horvátországban. Sokszor (de nem elégszer) nyaraltam ott, és ezen nyaralások alkalmával nem fordulhat elő, hogy kimaradjon a burekezés. 

Én a hússal töltött változatot nem érzem a magaménak, úgyhogy csak a sós túrósat eszem. Imádom, ahogy a pékségben levágják a megfelelő darabot, zsírpapírba teszik, amitől aztán még a sarka hegye is zsíros az embernek, és nincs az a szalvéta mennyiség, ami elég lenne ahhoz, hogy hazaérve ne kelljen zuhanyozni burekezés után. Mert persze a burekkel nem lehet várni, míg a szállására ér az ember, azt azon melegében be kell tolni, még a kocsiban. Aztán a maradékon el lehet nyammogni egész estig, hiszen ki bír megenni egyszerre egy bureket?

A magam változata kipróbált, bátran ajánlom. Ha nagy adagot készítek, akkor fél kiló túróból csinálom, most csak egy kétszemélyes mennyiségre volt szükség. És ezzel fel is avattam a szépséges Isabelle Rose Home piteformámat, amivel a születésnapomra leptem meg magam. Oké, van még addig néhány nap, de ki számolja? :)

Hozzávalók: 

1,5-2 csomag réteslap, súlyra közel 50 dkg 

50 dkg tehéntúró 

2-3 dl zsíros tejföl 

3 tojás 

6-8 dkg reszelt trappista 

só, bors 

Elkészítés: 

Egy tálba tettem a túrót, villával összetörtem. Hozzákevertem a tojásokat, a tejfölt, sajtot, megsóztam, pici borsot is tettem bele, de csak elenyészőt. A tepsit kiolajoztam, és két réteslapot belefektettem, jutott a tepsi oldalára is. (A bureket hagyományosan alacsony, kerek fémedényekben sütik, nekem ilyenem sajnos nincs, úgyhogy tepsit használtam.) Innentől vette kezdetét a móka.Sorra vettem ki a csomagból a réteslapokat, összegyűrtem őket egyenként, alaposan megmártottam a masszában, jól beletunkoltam a lapokat, és így gombóccá gyűrve, tojásos túróval átitatva a labdákat beletettem a kibélelt ágyba.

Így el is fogy a réteslap is, a massza is. A cucc tetejére olajjal megspriccelt két réteslap kerül, aztán megy a sütőbe, úgy 190 fokra, kb. 30 percre. Ha szükséges, papírlappal takarjuk le a tepsit, hogy ne égjen szénné a felső két réteslap.

TIPP:

- Mindenképpen legalább félzsíros túrót vásároljunk, sovány túróból ez nem lesz az igazi, és ez vonatkozik a tejfölre is: minimum 20 százalékos, de nem ördögtől való a 25 százalékos tejföl használata sem.

Csokoládés babka

Írtam már többször, hogy van nekem tulajdonképpen gasztronómiai bakancslistám, sok étel van, ami akár évekig is fenn ragad ezen a listán. Ilyen a babka is. A babka, más néven jeruzsálemi kalács egy kelt tészta, gazdagon megtöltve mindenfélével, a csokoládé csak az egyik lehetséges választás a sok verzió közül. 

És ha nem lenne elég, hogy van benne egy rakat csoki (na jó, ebben a receptben összesen 8-10 deka, plusz kakaó, de vannak más receptúrák 15-20-25 deka csokival is), a kisült kalácsot még a sütőből kivéve meglocsoljuk cukorsziruppal is. No, ennek a babkának az elkészítése érkezett el tegnap, amikor is zuhogó esőre és hidegre ébredtünk. Engem minden májusi nap kiborít, amikor rossz idő van, mert nekem valami olyasmi az elképzelésem az életről, hogy május minden egyes napján ragyogó napsütésnek kellene lennie, minimum 25 fokos hőmérsékletnek, virágözönnek és madárdalnak. Nos, ezt tegnap nem sikerült összehoznia a természetnek. Így aztán nekiláttam, és a milliárd recept közül, amit elolvastam, David Lebovitzét választottam.

Hozzávalók:

Tészta:

30 dkg liszt

2 dkg friss élesztő

10 dkg (!!!) tej

1 teáskanál cukor

9 dkg vaj

1 nagy tojás

1/4 teáskanál só

Csokoládés töltelék:

10 dkg vaj

10 dkg cukor

8 dkg jó minőségű csokoládé

4 dkg cukrozatlan kakaópor

ízlés szerint őrölt fahéj

6 dkg apróra vágott csonthéjas, mandula, dió, kesudió, mogyoró

Cukorszirup:

125 ml víz

10 dkg kristálycukor

1 evőkanál méz (őszintén szólva én ezt elhagytam)

ízlés szerint 1 teáskanál narancs kivonat

Elkészítés:

Az élesztőt belemorzsoljuk a langyos, teáskanálnyi cukorral édesített tejbe, majd beleszórunk 2-3 evőkanál lisztet (a 30 dekából vesszük el, nem pluszban adjuk hozzá), elkeverjük, állni hagyjuk. Én ezt a Kitchen Aid táljában abszolváltam, minek annyi edényt koszolni, nem?

10-15 percnyi várakozás után, amikor az élesztő beindult, hozzáadjuk a keverékhez a tojást, elkeverjük, mehet a gépbe a puha vaj és a só, alaposan eldolgoztatjuk a masszát a géppel, majd hozzáadjuk a maradék lisztet, és 7-9 percnyi dagasztás után valószínűleg késznek nyilváníthatjuk a tésztánkat.

Egy vékonyan kiolajozott tálba tesszük, folpackkal letakarjuk és minimum 6 órára a hűtőbe tesszük. Én úgy terveztem, hogy kb. este 8kor kerülhet be a tészta a sütőbe, aztán mikor eljött az este, rájöttem, hogy a kisült kalácsot nem fogom tudni lefényképezni a rossz fényviszonyok miatt, így reggelre hagytam a műveletet. Ez egyáltalán nem tilos, David ajánlja a 12-24 órás hűtőben érlelést.

Elkészítjük a csokoládé tölteléket, a vajat és a csokit összeolvasztjuk, beleszórjuk a cukrot, megvárjuk, hogy felolvadjon (legközelebb porcukrot használok), mehet bele a kakaópor és a fahéj. Félretesszük. Én reggel kicsit rámelegítettem, de ez csak néhány másodperc legyen, különben folyik majd világba a csoki, és nem leszünk tőle boldogok.

Cukorszirup: a vizet a cukorral összeforraljuk, és addig melegítjük, míg viszonylag nagy buborékokat nem vet a szirup, és be nem sűrűsödik. Nem cukros vizet akarunk a kalácsra locsolni, hanem szirupot. Amikor lezárjuk alatta a hőt, akkor önthetjük bele a narancs kivonatot, ha használunk ilyet.

És akkor eljött az igazság pillanata, a tészta a hűtőből kikerül a gyúródeszkára, és nagy téglalappá nyújtódik, legalább 35x45-50 centisre. A tésztát megkenjük a csokoládékrémmel, megszórjuk a feldarabolt csonthéjassal, én még rászórtam az aszalt vörös áfonyát is, hadd szóljon, majd a hosszanti oldala mentén szorosan feltekertem a tésztát. Menet közben még kicsit le is nyomkodtam, hadd tömörödjenek a rétegek. A két végét csak a külcsín kedvéért lenyisszantottam, az amúgy is szabálytalan, töltelékmentes volt, nem volt kár érte. Ekkor egy éles késsel hosszában kettévágtam a tekercset, és egy negyed fordulattal vágott felükkel felfelé fordítottam a csíkokat a deszkán. Kissé összelapogattam az elterülni készülő rétegeket, majd egy gyors mozdulattal az egyik csíkot átfektettem a másikon, hogy középen keresztezzék egymást. A szárakat 2-2 tekeréssel összefontam, a végeket picit összenyomkodtam, hosszában is tömörítettem rajta egy úrinőset, és beemeltem a sütőpapírral bélelt formába. Természetesen a sütőpapírt már a beapplikáláskor sikerült kilyukasztanom - minek hord az ilyen hosszú körmöt, nem igaz? -, úgyhogy nyilván sikálhatom majd bőszen a belesült csokit és cukorszirupot... A tésztát szűk két órára magára hagytam, kicsit rámelegítettem a konyhára a gázzal, és türelmesen vártam, hogy a tészta keljen egy kicsit.

Végül 190 fokra előmelegített sütőbe toltam 30 percre.

Amikor letelt az idő, a felmelegített, épp csak folyékonnyá vált cukorsziruppal bőségesen meglocsoltam a kalácsot.

Rokfortos, újhagymás kukoricasaláta

Én nem is értem, hogy nem tettem még fel ide ennek a salátának a receptjét, mikor évtizedek óta - de legalábbis a konzervként árult kukorica elterjedése óta - állandó műsorszám ez nálunk. Jellemzően akkor készítem, amikor csak valami gyors ebéd vagy vacsora készül, amíg a gyerekek kicsik voltak, addig például menő volt a sült virsli, sült krumpli, kukoricasaláta kombó. A lányom is rendszeresen készíti családi összejövetelekre, úgyhogy sikerült átötökíteni a kukisali imádatát. Ma csak egy gyors grill sajt, petrezselymes krumpli ebédre futotta az időből - hiába, a mi családunk járvány idején is elfoglalt, hárman háromfelé kellett, hogy szaladjunk ugyanabban az időben, ugyanazzal a kocsival, el tudod képzelni... -, ami mellé tökéletesen illett a kukoricasaláta, ráadásul mindkét elmaradhatatlan eleme, a rokfort és az újhagyma is a hűtőben állomásozott.

Hozzávalók:

1 doboz kukorica konzerv

2 dl tejföl

1 dl majonéz (használhatunk több, vagy kevesebb majonézt, ahogy szeretjük)

egy teáskanál mustár

2-3 szál újhagyma zöldjével együtt

egy darab rokfort, ezt igazán az ízlésünk dönti el, mennyire akarjuk sajtosra a salátát

Elkészítés:

A tejfölbe belekeverjük a majonézt, mustárt, belereszeljük a rokfortot, mehet bele az apróra vágott újhagyma, valamint a lecsöpögtetett kukorica.

Megkóstoljuk, ízesítjük sóval, borssal, ha szükséges még, majd behűtjük.

Nyilván jót tesz az ízének, ha áll néhány órát, erre ma sajnos nem volt érkezése.

Epres-rebarbarás pite no.3.

Múlt hét pénteken 2 hónapnyi karanténozás után kimerészkedtünk a Bosnyák téri piacra. Aki ismer, tudja, hogy nálam a piacra járás hobbi, szenvedély, kikapcsolódás, társasági program. Ismerem az eladókat, szeretek beszélgetni velük, ha nem tartom fel őket, ha csak egy-két mondatot is, pontosan tudom, melyiknél mit kell venni, megvan a tojásosunk, a csirkésünk, a kolbászos-hurkásunk, a savanyúsunk, a krumplisunk, szóval hazajárok én a Bosnyákra már harminc éve. Nagyon hiányzott nekem az elmúlt hetekben, hogy nem mehettem ki, főleg így tavasszal, amikor ömlenek a primőrök, hát igazi megpróbáltatás volt, na. Bár ez most nem a nézelődős, ráérősen vásárlós alkalom volt, lehetetlen volt nem észrevenni a kedvenc salátásomnál a csodálatos rebarbara szárakat, amiből gyorsan lőttem is vagy 40 dekát. Lelki szemeim előtt már láttam az epres-rebarbarás pitét...

A receptet Reni blogján találtam, de változtattam rajta, és nem bántam meg.

Hozzávalók:

40 dkg rebarbara megtisztítva

40 dkg eper megtisztítva

20 dkg barna nádcukor (kristálycukor is megfelel)

1 citrom leve és héja

1 púpos evőkanál étkezési keményítő

30 dkg liszt

20 dkg hideg vaj felkockázva

6 dkg porcukor

1 nagy tojás sárgája

Elkészítés:

A gyümölcsöket  feldaraboltam, lábasba tettem, rászórtam a cukrot, ráöntöttem a citromlevet, felforraltam. Az olvadt cukorból és a gyümölcsléből tisztességes mennyiségű lé keletkezett, ezt leszűrtem, és besűrítettem. A keményítőt egy kevés gyümölcslével elkevertem, hozzáöntöttem a többi léhez, és egyet forraltam rajta, így szépen majdhogynem puding állagúvá sűrűsödött. Ha nem így teszek, a lé menthetetlenül eláztatta volna az egész cuccot.

A tésztához valókat a robotgépben összekaszaboltattam, mikor már labdává dolgozta a gép, kivettem, folpackba csomagoltam, ellapítottam, és másfél órára betettem a hűtőbe.

Végül lisztezett deszkán kinyújtottam a tészta kétharmadát, beleapplikáltam a kivehető aljú piteformába. 15 percre betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe. Amikor a tészta félig megsült, betöltöttem a gyümölcsöt, majd ráöntöttem a pudingszerű gyümölcskrémet. A pite tetejét kiraktam az időközben a maradék tésztából kiszaggatott formákkal, ezeket lekentem egy kevés tojássárgájával. A formát alaposan körbebugyoláltam alufóliával - valamiért nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé a sütőből eltávolítani az odaégett cukrot... -, betettem a sütőbe, és amikor a szivek a pite tetején szép színűek voltak, késznek nyilvánítottam a művet.

Hát ha ettetek még finomat... 

REBARBARÁS RECEPTEK MÉG A BLOGON:

pite

chutney

habos sütemény

egy másik epres-rebarbarás pite

Gyors thai húsgombóc

Ez lett a neve jobb híján, semmi hangzatosat nem bírtam kitalálni neki. Két fontos jellemzővel rendelkezik az étel: gyorsan elkészül és roppant finom. Tieghan blogjáról származik a recept, érdemes nála körülnézni, csoda dolgokat művel a konyhában és a fényképezőgéppel is. Volt egy gyors bevásárló kör persze a főzés előtt, mert a hosszú karanténban töltött hetek alatt minden gyömbérem elfonnyadt, kaliforniai paprika sem hevert a hűtőben, sőt, mogyoró sem a spájzban, bár amiatt nem indultam volna neki, simán helyettesíthettem volna akár mandulával is, az meg van itthon. Na de sambal oelek nélkül mit sem ér ez a recept, úgyhogy amiatt elzarándokoltam a Szép kis Indiába a Wesselényi utcába, és nagyon dicséretes módon semmi mást nem vettem, csak ami a listámon szerepelt.

Na de nézzük a receptet! Kell készíteni egy mártást, egy húsgombócot, amit meg kell sütni, majd a megsült gombócokra ráönteni a mártást, összeforralni-főzni, és kész.

Hozzávalók:

50 dkg darált hús (sertés, csirke, pulyka akár, nálam most sertés)

2 cm friss gyömbér reszelve

2 gerezd fokhagyma reszelve

frissen őrölt bors

mártás:

1/3 csésze víz

1 evőkanál keményítő

1/3 csésze szójaszósz

2 evőkanál rizsecet

2 teáskanál méz

2-3 evőkanál sambal oelek (chiliszósz)

1 lime leve és reszelt héja

olaj

3 szál újhagyma

1 kápia paprika

bő marék sótlan mogyoró

bazsalikom

rizstészta

Elkészítés:

A rizstésztát kibontjuk a csomagolásából, tálba tesszük, és felöntjük forró vízzel, úgy, hogy ellepje. Takarjuk le a tálat, majd tálalás előtt szűrjük le a tésztát. Én szeretem szinte forrásban lévő vízzel leönteni.

A vízben elkeverjük a keményítőt, hozzáöntjük a szójaszószt, az ecetet, a mézet, a sambal oeleket, valamint a citrom levét és héját. Bevallom, én tettem bele egy evőkanálnyi hoisin szószt, amitől azonnal nem lesz thai az étel, de több is veszett Mohácsnál, én meg imádom a hoisin szószt. Félretesszük a mártást.

A darált húst összekeverjük a gyömbérrel és a fokhagymával, valamint a borssal. Néhány kanál olajon a darált húsból formált apró gombócokat körbe sütjük, majd kivéve az olajból, félretesszük. Jól tesszük, ha egy gombócot félbe vágunk, és megnézzük, átsült-e a közepe is, nem buli a félig főtt sertéshús...

A visszamaradt olajba szórjuk a karikára vágott újhagymát, felkockázott paprikát és a mogyorót, 2-3 percig sütjük, majd ráöntjük az előzőleg elkészített mártást, visszatesszük a gombóckákat, és 5 percig pároljuk még együtt az egészet. Ezalatt a mártás besűrűsödik, kellemesen ragacsos lesz.

Tálaláshoz használjuk bátran a bazsalikomot, ha van, koriandert, és adjunk az asztalra még lime-ot!

Panko morzsás sült spárga kéksajtos mártogatóssal

Nem vagyok elvakult spárgaimádó, de persze kedvelem, ám szezonjában sem készítek heti háromszor spárgás ételt. Talán egész szezonban ha kétszer, és az elég is a következőig. Ez a recept megmozgatta a fantáziámat, és az egész nyomorult karantén alatt most jutott eszembe talán először úgy igazán, hogy a fene vinné ezt az egész helyzetet, miért nem ülhetek én mondjuk egy nagykovácsi kertben, ahol a barátoknak előzőleg megsütöttem ezt a marha jó kis cuccot, és miért nem cuppoghatunk jó nagyokat, ahogy mártogatjuk a spárgasípokat a kéksajtos szuttyba? Francba már, de tényleg! Ráadásul orgonahiányom is van, és az is eléggé szorongató érzés. Na de lássuk, hogy készül - roppant egyszerűen - ez a spárgaság.

Hozzávalók:

egy köteg spárga (vagy amennyire szükséged van, az én csokrom úgy fél kg lehetett, mínusz a sípok végei, tehát kb. 40 dkg)
két marék panko morzsa
5 dkg reszelt parmezán
só, bors
4 evőkanálnyi extra szűz olívaolaj

2 dl tejföl
10 dkg kéksajt

Elkészítés:

A sütőt beterítettem sütőpapírral. A spárgákat megmostam, leszárogattam. Amíg szikkadtak, az olajba belekevertem a sót, borsot, a reszelt sajtot, végül a panko morzsát. A spárgákat egyenként szépen belenyomkodtam a keverékbe, igyekeztem rábírni a morzsát, hogy maradjon a sípokon, több-kevesebb sikerrel. A spárgákat belerakosgattam a tepsibe, a megmaradt keveréket ráöntöttem, majd 200 fokos sütőben 10-15 perc alatt ropogósra sütöttem

A tejfölbe belereszeltem a penészes sajtot, elkevertem, kész, passz.

Még több spárgás recept a blogban:

Tőkehallal
Brüsszeli módra
Köretként újkrumplival
Olasz tésztával
És megint hallal

Csokoládékrémes tortácska

Ettől a tortácska elnevezéstől kiugrom a bőrömből, annyira mesterkéltnek tartom. De hát a francia tarte-ot így szokás hívni magyarul, mit csináljunk? Amúgy meg le kéne állni a sütizéssel, de ez nem könnyű. Főleg úgy nem, ha a citromos túrótortából kimarad egy adag tészta, amit nyilván nem dobok ki, sőt, le sem fagyasztok, mert több évtizedes tapasztalatra támaszkodva tudom, az életben nem lesz felhasználva, kicsi is, nem is emlékszem már, mi az, úgyhogy egy-egy fagyasztó takarításkor az ilyen kis csomagocskák mennek a kukába elsőként. Viszont ez most nem opció. 

A járványhelyzet egyik pozitív hozadéka számomra, hogy gyakorlatilag nem dobunk ki semmilyen ételt - kivéve az estétől reggelig hűtőben is megrohadni képes spanyol epret, de hát úgy kell nekem, minek veszek olyat? -,  így biztos voltam benne, hogy meg fogom tölteni a maradék tésztát is valamivel. Mivel múlt héten volt a lányom születésnapja, ahová Bailey's-es macaront akartam csinálni, de az istennek nem találtam olyan krém receptet, ami megfelelő lett volna, így arról lemondtam. Ám most megint előtolakodott a fejemben a gondolat, így született a likőrös csokiganache ötlete.

Hozzávalók:
omlós tészta (receptjét a citromos túrótortánál olvashatod, ilyen kis kosárkákhoz én az ott szereplő mennyiségek negyedét használnám, A most felhasznált tészta nagyjából egy felnőtt ökölnyi volt mindössze, a kis kosarakba egy-egy 2 dekás tésztadarab került

6 dkg étcsokoládé (70 %-os)
6 dkg tejcsokoládé (az enyém Callebaut, az egyik legjobb minőség, még karácsonykor szereztem be, és a kétharmada megvan, szóval érdemes beruházni rá)
100 ml tejszín
1,5 dkg vaj
50 ml Bailey's

A mennyiséget lehet többszörözni, ha több krém kell, de az arányok ezek legyenek.

Elkészítés:

Az omlós tésztát kis gombócokra osztjuk, picit alálisztezve a deszkát vékonyra nyújtjuk, és beleegyengetjük a formákba. A túllógó széleket levágjuk, az alján a tésztát villával megszúrkáljuk. 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz, ez nem több olyan 6-8 percnél. Kivesszük a sütőből, és a formában hagyjuk TELJESEN kihűlni, majd egy óvatos mozdulattal kiborítjuk belőle.

Ganache: A csokoládékat apróra tördeltem, a tejcsokival nem volt semmi meló, hiszen csokipasztilla formájában tartózkodik a zacskóban. A tejszínt és a likőrt felmelegítettem (ne vigyük forráspontig, mert akkor integethetünk a likőr alkoholtartalma után a levegőbe, az meg nem cél), beledobtam a csokikat és a vajat, majd habverővel elkevertem.

Csőrös kiöntőbe átöntve remekül meg lehetett vele tölteni a kosárkákat. Nem csöpög, nem folyik, előírásszerűen viselkedik. Gyönyörű fényes a felülete, ahogy annak lennie kell.

Hát ilyen bonyolult a ganache készítés...

Díszíthetjük a kosárkákat habcsókkal, ahogy én tettem, gyümölccsel is bátran, a málna és az áfonya nagyon jól áll neki például.

Pöttyenthetünk a ganache alá egy kis málna- vagy meggy lekvárt, tervben volt ez is, csak hát elfelejtettem :)

Citromos túrótorta

Nagyjából egy hétig kellett várni erre a túrótortára onnantól, hogy Ritánál megláttam a fotóját. Az eredeti recept a cookta.hu-n található, hűen követtem a leírást. A citromos túrókrém egyszerűen tökéletes, annyira perfekt a krémben a citromlé és a cukor aránya, hogy jobb nem is lehetne. Alig  várom, hogy kihűljön és megkóstolhassuk, bár sok kétségem nincs felőle, hogy nem fog csalódást okozni.

A leírás hosszú lesz, de nem azért, mert az elkészítés bonyolult.

Hozzávalók a tészta alaphoz:
30 dkg liszt (Nagyi titka omlós tésztákhoz, de persze a BL-55-ös is jó)
20 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
1 db tojás

A krémhez:
50 dkg tehéntúró
2 dl tejföl
3 db tojás
2 evőkanál étkezési keményítő
2 db citrom leve és reszelt héja
15 dkg porcukor
egy teáskanál vanília kivonat
egy csipet só

Elkészítés:

A lisztet, a porcukrot és a kockákra vágott hideg vajat a konyhai robotgépbe tettem, amibe előzőleg a késes betétet raktam. Mindig így csinálom az omlós tésztákat, ez ugyanis remekül összedolgozza a hozzávalókat, pillanatok alatt ráadásul, és nem melegíti fel a vajat sem, ami az omlós tésztánál kulcsfontosságú. Amikor morzsás volt a tészta, hozzáadtam a tojást, és továbbra is pulzáltatva a gépet megvártam, míg nagyjából összeáll a matéria valamennyire. Ekkor folpack fóliát terítettem a pultra, rászedtem a tésztát, és  folpack segítségével összetömörítettem a kissé még morzsás cuccot, kör alakúra nyomkodtam, és viszonylag alaposan ellapítottam. Kb. egy órát töltött a hűtőben.

Később deszkára tettem, és a fopack fóliát újrahasznosítva a tésztára terítettem, és azon keresztül nyújtottam a megfelelő méretre.

Nos, a megfelelő méret. Ez a tésztamennyiség egy 27 cm-s porcelán tortaformához elég. Az nem jó, ha a tészta túl vastag, úgyhogy igyekezzetek valami ilyesmi edényt keresni neki.

A kb. 3-4 milliméteresre nyújtott tésztát szintén a folpack segítségével átpateroltam a piteformába, eligazítottam, belenyomkodtam a tésztát a hullámos oldalába, levágtam a túllógó darabokat, alufóliát terítettem a tetejére, arra a vaksütéshez használt babomat szórtam, és beraktam 15 percre a 180 fokosra előmelegített sütőbe. 

A vaksütéshez bármi jó: tisztára mosott apró kavics, bab, lencse, lehet kapni spéci agyaggolyókat (régen fenem rá a fogam), szóval bármi jó, ami megakadályozza, hogy a tészta a hő hatására felhólyagosodjon.

Amíg a tészta sült, elkészítettem a krémet, ami annyit tesz, hogy minden alkotóelemet belepakoltam a bivalyerős turmixgépembe, és krémesre turmixoltam. Én ugyanis ki nem állhatom az olyan túrós süteményt, amiben a túró rögös. Fogalmam sincs, miért alakult ez így, de így van, szóval nekem fontos volt, hogy krémes legyen a töltelék. Ha neked nem ennyire kiemelt jelentőségű ez, akkor elég, ha villával összekevered a tölteléket.

Az elősütés után kikaptam a sütőből a tésztát, levettem róla a nehezéket. És akkor most egy jó tanács neked, hátha olyan vagy te is, mint én... NE fogd meg kézzel a babot, lencsét, kavicsot, mert szájbacsavart forró. Higgyél nekem, én már kipróbáltam, neked már nem kell :) Szóval fólia és nehezék eltávolít, túrókrém beleönt, a cucc megy vissza további 25 percre a 180 fokos sütőbe.

Nekem 25 perc alatt klasszul megszilárdult a krém, nyilván belül még krémes, de majd ha lehűlt, a hűtőben szépen összeáll, olyasmi ez, mint a sajttorta ebből a szempontból.

Aztán már csak díszíteni kellett.