Múlt hét pénteken 2 hónapnyi karanténozás után kimerészkedtünk a Bosnyák téri piacra. Aki ismer, tudja, hogy nálam a piacra járás hobbi, szenvedély, kikapcsolódás, társasági program. Ismerem az eladókat, szeretek beszélgetni velük, ha nem tartom fel őket, ha csak egy-két mondatot is, pontosan tudom, melyiknél mit kell venni, megvan a tojásosunk, a csirkésünk, a kolbászos-hurkásunk, a savanyúsunk, a krumplisunk, szóval hazajárok én a Bosnyákra már harminc éve. Nagyon hiányzott nekem az elmúlt hetekben, hogy nem mehettem ki, főleg így tavasszal, amikor ömlenek a primőrök, hát igazi megpróbáltatás volt, na. Bár ez most nem a nézelődős, ráérősen vásárlós alkalom volt, lehetetlen volt nem észrevenni a kedvenc salátásomnál a csodálatos rebarbara szárakat, amiből gyorsan lőttem is vagy 40 dekát. Lelki szemeim előtt már láttam az epres-rebarbarás pitét...
A receptet Reni blogján találtam, de változtattam rajta, és nem bántam meg.
Hozzávalók:
40 dkg rebarbara megtisztítva
40 dkg eper megtisztítva
20 dkg barna nádcukor (kristálycukor is megfelel)
1 citrom leve és héja
1 púpos evőkanál étkezési keményítő
30 dkg liszt
20 dkg hideg vaj felkockázva
6 dkg porcukor
1 nagy tojás sárgája
Elkészítés:
A gyümölcsöket feldaraboltam, lábasba tettem, rászórtam a cukrot, ráöntöttem a citromlevet, felforraltam. Az olvadt cukorból és a gyümölcsléből tisztességes mennyiségű lé keletkezett, ezt leszűrtem, és besűrítettem. A keményítőt egy kevés gyümölcslével elkevertem, hozzáöntöttem a többi léhez, és egyet forraltam rajta, így szépen majdhogynem puding állagúvá sűrűsödött. Ha nem így teszek, a lé menthetetlenül eláztatta volna az egész cuccot.
A tésztához valókat a robotgépben összekaszaboltattam, mikor már labdává dolgozta a gép, kivettem, folpackba csomagoltam, ellapítottam, és másfél órára betettem a hűtőbe.
Végül lisztezett deszkán kinyújtottam a tészta kétharmadát, beleapplikáltam a kivehető aljú piteformába. 15 percre betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe. Amikor a tészta félig megsült, betöltöttem a gyümölcsöt, majd ráöntöttem a pudingszerű gyümölcskrémet. A pite tetejét kiraktam az időközben a maradék tésztából kiszaggatott formákkal, ezeket lekentem egy kevés tojássárgájával. A formát alaposan körbebugyoláltam alufóliával - valamiért nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé a sütőből eltávolítani az odaégett cukrot... -, betettem a sütőbe, és amikor a szivek a pite tetején szép színűek voltak, késznek nyilvánítottam a művet.
Hát ha ettetek még finomat...
REBARBARÁS RECEPTEK MÉG A BLOGON:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése