Lotharingiai quiche

A lotharingiai quiche, vagyis a klasszikus „Quiche Lorraine”, Franciaország északkeleti régiójából, Lotharingiából származik. Eredetileg egyszerű, paraszti eredetű étel volt, amely tojásból és tejszínből készült, gyakran kevés füstölt szalonnával gazdagítva. 

A 16-17. században vált népszerűvé a vidéki konyhában, majd a 19. században kezdett elterjedni a francia gasztronómiában, mint elegáns előétel vagy könnyű fogás.

Hidegen, melegen egyaránt kínálható és nagyon finom mindkét formában.

Kép: pixabay.com

A quiche jellegzetessége a omlós tésztából készült alap és a krémes tojás-tejszín töltelék, amelyet az idők során különféle hozzávalókkal – például sajttal, hagymával vagy zöldségekkel – gazdagítottak. Ma már a világ számos országában a klasszikus francia konyha ikonikus darabjaként tartják számon.

Az omlós tészta készítésének van néhány szabálya, amit betartva biztosak lehetünk a kitűnő végeredményben. Hideg vaj és hideg kéz kell hozzá, no meg hűtőben való pihentetés. Ennyi az egész. 

Hozzávalók a tésztához: 
20 dkg liszt
9 dkg hideg vaj
egy mokkáskanál só
1-2 evőkanál jéghideg víz

Töltelék:
10 dkg bacon
1,5 dl tejszín (legalább 30 százalékos)
1 dl 2,8 százalékos tej
3 tojás
só, bors

Elkészítés: 

A tésztához valókból minél gyorsabban tésztát gyúrunk. Ne dolgozzuk túl, ne gyurmázzuk túl sokat, mert a kéz melegétől hamar elolvad a vaj, az pedig ennek a matériának nem tesz jót. Akkor járunk legjobban, ha a hozzávalókat egy késes betétű aprítógéppel, pulzáltatva a motort, dolgoztatjuk össze néhány másodperc alatt. 

Folpackba csomagolva tegyük fél órára a hűtőbe a tésztát. 

Amíg pihen, pirítsuk meg a kockákra vágott bacont, szűrjük le a zsírjából, bár sok nem fog keletkezni, ha jófajtát választottunk. 

Keverjük el a tejet, tejszínt és tojást, sózzuk, borsozzuk, reszeljünk bele szerecsendiót. Ezután a tésztát két sütőpapír között nyújtsuk vékonyra, béleljünk ki vele egy 23-24 centis tűzálló edényt úgy, hogy a felső papírt eltávolítjuk a tésztáról, majd a másik, alsó papír segítségével belefordítjuk az edénybe. Szurkáljuk meg a tésztát, borítsuk be sütőpapírral, szórjunk rá babot, és végezzünk egy 10 perces úgynevezett vaksütést.  180 fokos sütő lesz jó hozzá.

A 10 perc letelte után vegyük ki a tésztát a sütőből, távolítsuk el belőle a babot és a papírt, szórjuk bele a szalonnát, öntsük a tetejére a tojásos keveréket, és süssük készre további 30 perc alatt. Süthetjük egy nagy edényben, de megtölthetünk egy személyes formákat is, úgy talán még mutatósabb lesz.

Pillekönnyű amerikai palacsinta kókuszlisztből

 

Fura, hogy egy palacsinta fotóján salátalevelek körítik a palacsintát? Nos, ezen lehet, hogy én is ellamentálnék egy sort, de hogy időt és energiát spóroljak nektek, rögtön elárulom: ezek nem édes palacsinták, hanem sósak.

Alapjuk a kókuszliszt. Nem, nem kókuszreszelék, liszt. Az alternatív (és gluténmentes) lisztek közül ez az egyik legklasszabb, mindig kevesebb kell belőle egy receptben, mintha mandula- vagy szezámlisztet használnál, és a kalóriatartalmát tekintve (429 kcal/100 gr) ez nem mindegy.

Élettani hatásai közül kiemelném a rosttartalmát, ami kedvez a bélműködésnek, illetve a glikémiás indexét (45), ami azt jelenti,  hogy lassabban emeli a vércukorszintet, mint a hagyományos lisztek.

Természetesen a zsírtartalma miatt oda kell figyelni, mennyit eszel belőle, de nemigen ismerek olyan embert, aki napi rendszerességgel fogyasztana kókuszlisztes ételeket, bár őszintén szólva ezt a palacsintát én akár minden nap is meg tudnám enni.

Hozzávalók 9-10 db, kb. 10 cm-es palacsintához:

56 gramm kókuszliszt

6 db közepes tojás

4 evőkanál olvasztott, de nem forró vaj vagy kókuszzsír

12 evőkanál mandulatej (én zabtejet használtam, mert az van itthon, és a mandulatejet amúgy sem kedvelem)

2 teáskanál sütőpor

egy csipet só

vagy ha édesen ennéd, akkor egy teáskanál édesítő és egy kevés vaníliakivonat

a sütéshez vaj vagy kókuszolaj

Elkészítés:

A tojásokat üsd fel, verd fel alaposan, add hozzá a magtejet, amit használsz, az olvasztott zsiradékot, majd keverd bele a kókuszlisztet, melyben előzőleg elkeverted a sütőport, sót. Hallgass rám, és ne csináld fordítve! Dolgozd el alaposan a tésztát, csinálhatod elektromos habverővel, de spatulával is.

Tedd félre a tésztát, hogy a kókuszliszt megszívhassa magát, meglátod, ez nagyon hamar meg fog történni.

Egy serpenyőben melegíts egy pici vajat vagy kókuszzsírt, és evőkanállal adagold bele a tésztát. Az a tapasztalatom, hogy egy evőkanál tészta szétterítve a serpenyőben pont ideális egy 10 centis palacsintának.

Ha több eszed volt, mint nekem, és nagy serpenyőt vettél elő, ahogy tanácsoltam, hamarabb fog menni a sütés, mint nekem, de ügyelj, hogy kifejezetten alacsony lángon végezd a sütést, hogy ne égjenek meg a palik.

Fordításhoz érdemes szilikon eszközt használni, én egy viszonylag szélesebb keverő készséggel fordítottam meg a palacsintákat, az elég hajlékony is, és szélesebb, mint a megszokott spatulám, amivel a normál palacsintát kezelem.

Ilyen szendvicsek készültek belőle:

  

TIPP:

Nos, az elkészítése egy egész kicsit időigényesebb, mint a sima lisztből készült rokonáé, ugyanis ezeket a palacsintákat kicsire kell hagyni, mert elég nehéz a nagyobbakat megfordítani (kipróbáltam, hogy neked már ne kelljen), de ami ennél is lényegesebb, hogy a legkisebb lángon kell sütni őket, mert hamar, nagyon hamar megsülnek. Érdemes egy nagy, hibátlan bevonatú serpenyőben sütni őket, hogy elég messzire tudd tenni őket egymástól.

Mindig a felvert tejes tojásba tedd a kókuszlisztet, ha fordítva csinálod, nem lesz könnyű dolgod, hogy homogén matériát kapj, és csúnyán káromkodni fogsz, az meg nem szép dolog 😃

Ha a palacsinták kihűltek, csinálhatsz belőlük szendvicseket is, klassz lesz!

Ötletek a tálaláshoz: tegyél rá tejfölt, sajtot, akár pirított bacon is mehet rá. Szervírozz mellé salátát, akkor már egy kiadós reggeli kerekedik belőle. De tálalhatod édesített tejföllel és áfonyával, néhány szem málnával is.

Természetesen hagyományos módon, édesen is eheted, juharsziruppal, vajjal, lekvárral, vagy amivel szereted.

Légmentesen záródó dobozban egy-két napig eltartható, air fryerben, serpenyőben, mikróban átmelegíthető.

Sütőtökkrémleves

Annyi változata van ennek a levesnek, ahány ember, aki nekiáll megfőzni. A blogon is van két változata is, egyik jobb, mint a másik. Ez pedig egy harmadik, kevésbé fűszeres, mint az említett kettő, de remek ez is. És végtelenül egyszerű is.

Hozzávalók:

egy kisebb sütőtök

1 db közepes vöröshagyma

4 cm friss gyömbér

2 db narancs lereszelt héja és leve

1,2 liter zöldség alaplé

1,5 dl tejszín

3 evőkanál olívaolaj

só, fehérbors

A magvas rúdhoz:

1 csomag leveles tészta

egy kevés reszelt sajt

tökmag

1 tojássárgája a tészta lekenéséhez

Elkészítés:

A tököt meghámozzuk, kimagozzuk, majd közepes nagyságú kockákra vágjuk, 180 fokos sütőben puhára sütjük. Ha elkészült, villával pépesre törjük.

Amíg a tök sül, a kiterített leveles tésztát csíkokra vágjuk, megszórjuk reszelt sajttal, és a tészta két végét ellentétes irányba csavarba rudakat formálunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, lekenjük tojássárgájával, megszórhatjuk még sajttal a tetejét is, mehet rá a tökmag, és a sajtos rudakat megsütjük a még meleg sütőben.

És amíg a rudat sülnek, az olívaolajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a gyömbért, átpirítjuk. Beletesszük az edénybe a tökpürét, a reszelt narancshéjat, sózzuk, borsozzuk, átforrósítjuk, majd felöntjük a levessel és a narancs kifacsart levével.

Felforraljuk, végül egy botmixerrel krémesre mixeljük a levest.

Beleöntjük a tejszínt, megkóstoljuk, kell-e még ízesíteni, és ha elégedettek vagyunk, késznek nyilvánítjuk a levest.

TIPP:

Természetesen a sajtos rúd elhagyható, akkor egy kevés szárazon pirított tökmaggal tálaljuk a levest.

Ha van otthon tökmagolajunk, azzal megpöttyözhetjük a tányérban a levest, jót fog tenni az ízének a tökmagolaj.

Érdemes a tök kockákat megsütni, és nem megfőzni (azt is lehet persze, nincs megtiltva senkinek), jóval intenzívebb, édesebb íze lesz, és azt tapasztaltam, hogy hamarabb el is készül, mint főzve.

Érdemes a sózásra odafigyelni, azt tapasztaltam, viszonylag sok só kellett, hogy az ízek kikerekedjenek, és ne csak édes legyen a leves.

Ha elhagyod belőle a tejszínt, vegánná tehető a fogás.

Akár ünnepi levesnek is megfelel, lehet akkor esetleg más, karácsonyi formákat (csillag, szív, fenyőfa) szaggatni a leveles tésztából.

Buddha tál – ahol minden jó dolog egy helyre kerül

A Buddha tál nem csupán egy trendi étel, hanem egy életérzés: a harmónia, a tudatosság és az egyensúly megtestesítője. Színes, friss, tele élettel – mégis egyszerű. Nincs szükség bonyolult receptre, ez inkább egy játékos, szabad műfaj, mintsem szigorú kerek közé szorított rendszer. A lényeg: mindenből egy kicsit, ami jót tesz nekünk. És főleg: mindenből egy kicsi, amit otthon találunk.

Kell egy alap - például barna rizs, köles, bulgur vagy quinoa, üvegtészta -, mellé sokféle zöldség nyersen, sütve vagy párolva, valamilyen fehérjeforrás (tojás, csicseriborsó, tofu, hal, csirke), és a végén egy ízes öntet, ami mindent összefog. A végeredmény nemcsak látványos, hanem tápláló is: rostokban, vitaminokban és energiában gazdag, mégsem nehéz.

Amiért a legjobban szeretem, hogy nincs benne szabály. A Buddha tál mindig olyan, amilyen kedvem épp van, vagy amit a hűtőben találok. (Most például a csirkés tacóból megmaradt csirkemellet használtam fel.) Télen melegebb, sütőben sült zöldségekkel készül, tahinis, mogyoróvajas dresszinggel, nyáron pedig friss, ropogós, egy citrusos, könnyed öntettel. Jólesik ebédre, vacsorára, sőt még vendégvárónak is – mert gyönyörű színes, és mindenki talál benne valamit, amit szeret.

Ráadásul semmi extra hozzávaló nincs benne, répa, hagyma, káposzta, retek, mind-mind kapható egész évben. Nálunk most a fodros kel a nagy kedvenc, viszonylagos közelségben két helyen is kapok télen, a harmadik hely kicsit messzebb van, de az én időmbe belefér egy kis kirándulás az egészségemért.

Hozzávalók ehhez a változathoz:

maradék sült csirkemell, lehetőleg jó fűszeres, felkockázva

zöldségek gusztusos darabokra/csíkokra vágva: lilakáposzta, fejes káposzta, sárgarépa, kaliforniai paprika, paradicsom, fodros kel, újhagyma

egy maréknyi üvegtészta

a tálaláshoz szezámmag, ha van kedved, előtte száraz serpenyőben meg is piríthatod

a mogyoróvajas öntethez:

10-12 dkg mogyoróvaj
2 evőkanál lime-lé
1 teáskanál rizsecet
1 evőkanál csípős szósz (nálam sriracha)
2 evőkanál szezámolaj
2 teáskanál juharszirup

só
víz

Elkészítés:

Az üvegtésztát tálba tesszük, forrásban lévő vízzel leöntjük, hogy bőven ellepje a víz, lefedjük egy tányérral, majd 5-10 percnyi pihentetés után leszűrjük és nagyon alaposan lecsöpögtetjük a tésztát. Azt szoktam csinálni, hogy dupla, tripla réteg papírtörlővel kibélelek egy száraz tálat, abba teszem a lecsöpögtetett tésztát, hogy még az a kevés nedvesség is leitatódjon róla, ami esetleg marad rajta.

Az öntet hozzávalóit egy üvegben összekeverjük, alaposan összerázzuk. Apránként annyi vizet öntünk rá, amíg el nem érjük a számunkra ideális dresszing állagot.

Egy csinos salátás tálba halmozzuk az alkotóelemeket, megöntözzük a dresszinggel, végül összekeverjük a saláta hozzávalóit. Tálaláskor szezámmaggal szórjuk meg.

TIPP:

Ez az étel roppant megengedő, gyakorlatilag bármit beletehetsz, amit szeretsz, amit találsz otthon. A csirkét tofura, fetára, tonhalra cserélheted, a zöldségek közül is azt használsz, amihez kedved van. Én mondjuk az üvegtésztát nem hagynám ki belőle, de ha te nem szereted, az sem kötelező. Tegyél bele bulgurt, kuszkuszt, gerslit, rizst, quinoát, bármit! Egyszóval szabad a vásár, tombolhat a kreativitás!

Ha hozzájutsz, használj fodros kelt, igazi szuperzöldség, tele van rosttal, vitaminnal.

Kísérletezz az öntetekkel, hidd el, ha van 3-4 variációd rá, sose lesz unalmas a Buddha tálad!

Ezt a fajta öntetet csak úgy lehet jól elkészíteni, ha kóstolgatjuk, és korrigáljuk az ízeket kedvünk szerint. Lehet, hogy neked túl savanyú lesz, ha lime-levet és rizsecetet is használsz, akkor jöhet még egy kis juharszirup (vagy méz), ha nem szereted csípősen, akkor csak egy kevés csípős szószt használj, vagy semennyit, a só mennyisége is egészen egyedi lehet. Tapasztald ki, neked milyen arányokkal finom ez az öntet.

És egy szokatlan tipp: ha marad a salátából, másnap akár rizslapba tekerve, megsütve, tavaszi tekercsként is tálalhatod egy kis édes-savanyú szósszal. Nyami! 

Ha sült zöldségek adják a tálad nagy részét, akkor fogyaszthatod melegen is, úgy is nagyon finom. Sült édesburgonya, csicseriborsó, sült cékla, kelbimbó kerülhet ilyenkor a tányérra.

Csirkés taco

Vannak napok, amikor nem akarunk bonyolult dolgokat a konyhában – csak valami frisset, ropogósat, színeset. Ilyenkor jön jól ez a csirkés taco, amit nálunk mindenki imád. A titka az, hogy a csirkemell egy éjszakát pihen a pácban, így másnapra omlós, ízes és illatos lesz.

A páchoz csak néhány dolog kell, aztán irány a hűtő. Másnap (vagy néhány óra múlva) már csak gyorsan serpenyőbe dobom, és pár perc alatt megsül.

A tortilla belsejébe ropogós saláta, friss pico de gallo, egy kis reszelt sajt és csípős majonéz kerül – ez utóbbi adja meg a végső lendületet az egésznek.

Összehajt, kézbe kap, és már indul is a fiesta a konyhában! 🌶️

Hozzávalók:

30 dkg csirkemell filé (használhatsz combfilét is, ha azt szeretitek)

kukoricalisztből készült taco kagylók (Auchan, Tesco a beszerzési helyük, de használhatsz sima tortilla lapokat is, azt meg már tényleg minden négybetűs áruházban lehet kapni)

Én ezt használom:

a csirke pácolásához:

5 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál taco vagy fajitas fűszerkeverék, de grillcsirke fűszersó is tökéletes
só, bors
fél lime leve

a pico de gallóhoz:

3 paradicsom (felnegyedelve, magházuk eltávolítva)

1 kicsi lilahagyma nagyon apróra vágva

néhány csepp lime-lé

só

egy kevés friss koriander (ha nincs, hát nincs, bár jót tesz neki)

fotó: pixabay.com

a taco összeállításához:

salátalevelek összevágva

a kedvenc sajtotokból egy kevés reszelve

tejföl

korianderlevelek

avokádó szeletek (elhagyható, de nagyon finom benne)

csípős majonéz: keverjünk össze majonézt egy kevés tejföllel vagy joghurttal, ízesítsük a kedvenc csípős szószunkkal, lehet az gochujang, sriracha, vagy bármi más, keverjük el alaposan, ha kell, sózzuk meg, és már használható is

Elkészítés:

A pác hozzávalóit összekeverjük, a csirkét bepácoljuk néhány órára, de akár egy éjszakára is, jót fog tenni neki. Alaposan forgassuk át a húsdarabokat, ha hosszabban pihentetjük a csirkét, néhányszor megmozgathatjuk a pácban.

Egy kevés olajon süssük meg a csirkéket. Ügyeljünk rá, hogy ne száradjanak ki a darabok, a tacoban a csirke fantasztikus voltát az adja, ha szaftos a hús. De persze ellenőrizzük le, hogy teljesen átsült-e!

Hagyjuk tíz percig pihenni a húst, majd kockázzuk, csíkozzuk fel.

A taco kagylókat/tortillákat száraz serpenyőben kíméletesen melegítsük meg, majd állítsuk össze az ételt. Legalulra mehet a salátalevél, rá a hús, arra a paradicsomos salsa, a sajt, ha használunk, jöhetnek az avokádó szeletek, végül koronázzuk meg a tacónkat valamilyen szósszal. Ez lehet készen vásárolt termék is, amit szeretünk (mondjuk ne bbq szósz legyen azért, az egy másik bábszínház), de egy kis csípős majonéz is tökéletes hozzá.

TIPP:

A taco fűszerkeverék alapvető összetevői a chili por, római kömény, fűszerpaprika, fokhagymapor, só, oregánó és bors. Gyakran tartalmaz füstölt paprikát és vöröshagymaport.

Ha teheted, ne hagyd ki a lime-ot a taco készítése során. A citrom is savanyú, de a lime, az lime, na. 

Tacóba tölthetsz fűszeres darált húst, más típusú zöldségeket, vörösbabot, kukoricát, de lehet készíteni húsmentes tacót is. Érdemes kísérletezni vele szerintem, egyik alapköve lehet annak, hogy több zöldséget fogyasszon a család.

Taco fűszerkeverékek, amik elérhetőek itthon is:

Taco kagylókat otthon is süthetsz, majd megmutatom, de az egy másik bejegyzés témája lesz.

Vöröslencséből sült kenyér – növényi lisztekkel, gluténmentesen

Igyekszem nem a Háború és béke hosszúságával vetekedő posztot írni erről a témáról, de nem lesz könnyű, nézzétek el nekem.

Két hete súlycsökkentő célú vállalkozásba fogtam, nem írom, hogy diéta, hogy életmódváltás, majd meglátjuk ugyanis, mi kerekedik belőle. Nem vagyok könnyű alany, úgyhogy még én sem tudom, mi lesz a folyamat vége, de reményeim szerint legalább mínusz 15 kiló.

Ennek megfelelően el kell hagynom néhány dolgot az étrendemből, a cukor ugye alapvető - lenne -, hiszen 2-es típusú diabéteszem van, és a liszttől való megszabadulás is igencsak áldásos lenne. Viszont én borzasztóan szeretem a kenyereket, pékárukat. Feloldhatatlan dilemmának látszik. De nem az.

Elkezdtem különböző növényi alapú "lisztekkel", hozzávalókkal kísérletezni, és azt kell mondjam, nyerésre állok, ugyanis van egy egészen csinos gyűjteményem már quinoából, zabpehelyből, mandulalisztből készült kenyerekből. Sőt, még pizza receptet is találtok a blogon mandulalisztből. Ezúttal azt a kenyeret mutatom meg, amin a legjobban én csodálkoztam el, hogy működik. És nemcsak hogy működik, de nagyon finom is. A receptet Annuskám blogján láttam meg, de telistele vannak a blogok hasonlókkal, sőt, még egyszerűbbekkel is. No, akkor hát lássuk a medvét!

Hozzávalók:

30 dkg vöröslencse (szárazon mérve)
10 dkg barnarizsliszt
10 dkg hajdinaliszt
1 evőkanál sütőpor 
1 evőkanál só 
3 dl víz
4 evőkanál útifűmaghéj 
6 dkg napraforgómag

Elkészítés:

A kenyér elkészítése során mindenben követtem Annus instrukcióit. A metódus egyébként végtelenül egyszerű, annyi benne a fifika, hogy legalább néhány órára előre kell gondolkodni sütés előtt, amennyi ideig a lencse ázik.

Tehát a vöröslencsét alaposan átmossuk, bő vízbe beáztatjuk. Az enyém ázott most úgy 4 órát, úgy láttam, éppen elég volt neki.

A liszteket, sütőport és a sót átszitáltam és összevegyítettem őket egy tálban. Hozzáadtam az útifűmaghéjat is.

A vöröslencsét lecsöpögtettem, turmixgépbe tettem, majd hozzáöntve a vizet simára, krémesre turmixoltam. Hozzáöntöttem a száraz anyagokhoz, és nagyon alaposan eldolgoztam a krémet a lisztekkel. Eközben adtam hozzá a napraforgót is.

A kimondottan tésztára hasonlító végeredményt hagytam annyi ideig állni, amíg a tepsit kibéleltem sütőpapírral, illetve összekevertem azokat a magokat (tökmag, napraforgó, lenmag), amivel a tetejét megszórtam.

Ezután a sütőpapíron veknit formáltam a masszából. Legközelebb kisebbet és magasabbat fogok gyurmázni az anyagból, hogy lehessen a kenyérből akár szendvicset is csinálni. Most egy kicsit lapos lett, de sebaj.

180 fokra előmelegített sütőben sütöttem, kellett neki 60 perc simán.

Szendvics: cottage cheese, sonka, uborka, saláta

Nagyon jó ízű, jó állagú kenyér, normál szeletből biztos, hogy egy mindenkinek elég, annyira tartalmas.

TIPP:

Hagyd a kenyeret kihűlni szeletelés előtt.

Pirítósnak is isteni.

Lehet magokat keverni a tésztába a napraforgón kívül is, ajánlom a szezámot, lenmagot például.

Annus azt mondja, lehet a liszteket variálni, nekem pont volt itthon hajdina- és rizslisztem is, de kísérletezni fogok más variációkkal is. (csicseriborsó, zabpehely, mandulaliszt)

Szeleteld fel a kenyeret, mondjuk kettesével csomagold folpackba, fagyaszd le, így mindig lesz tartalékod a mélyhűtőben váratlan esetekre.

Úgy gondolom, süthető ez a kenyér doboz formában is, amit előtte sütőpapírral bélelünk, de a sütés vége előtt legalább 10-15 perccel, amikor már a kenyér külseje szilárd, én kivenném a formából, és anélkül sütném tovább, hogy az esetleges gőz távozhasson a kenyérből.

Koreai sárgarépa-saláta – ismerős ízek egy kis csavarral

Ne ijedj meg a nevétől – ez nem az a különleges, fura ázsiai étel, amitől tartani kell. Ez a saláta ropogós, illatos, friss, és pont annyira különleges, hogy feldobja a megszokott ízeket.

Igaz, van benne két apróság, amit talán nem tartasz otthon: szezámolaj és friss koriander. De mindkettő beszerezhető piacon vagy egy ázsiai boltban, és hidd el, pár csepp, pár levél elég ahhoz, hogy a saláta életre keljen.

A többi hozzávaló egyszerű, hétköznapi – és az eredmény nemcsak finom, hanem a diétámba is remekül beilleszthető, akár önálló fogásként, akár egy szelet grillcsirke mellé.

Hozzávalók:

4 db közepes sárgarépa

2 szál újhagyma zöldjével együtt

1 piros kápia paprika (vagy sárga, ha az van otthon)

1 marék kesudió megpirítva, apróra vágva (elhagyható, vagy más olajos magra cserélhető)

chili pehely, ha szeretnéd, hogy kissé csípős legyen

friss koriander, ha szereted, ha hozzájutsz. El is hagyhatod, vagy petrezselyemre cserélheted.

dresszing:

1 evőkanál rizsecet vagy almaecet

1 evőkanál sötét szójaszósz

1 evőkanál szezámolaj

1 teáskanál cukor

Elkészítés:

A sárgarépát gyufaszál formájú és vastagságú szeletekre vágjuk, a paprikát is hasonlóan daraboljuk fel. Az újhagymát zöldjével együtt felkarikázzuk. A zöldségeket összekeverjük, a dresszinget ráöntjük, alaposan összeforgatjuk, majd lefedve legalább fél órára hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.

TIPP:

A koriandert nem mindenki szereti, ezért ha te sem kedveled, hagyd el. Petrezselyemmel nyilván nem lesz ugyanolyan, mint korianderrel, de hát ez természetes.

A kesudiót óvatosan pirítsd, magas olajtartalma miatt nagyon hamar képes megégni. Természetesen használhatsz más olajos magot is kesu helyett, sőt, igazából el is hagyhatod, bár a ropogós textúra minden salátának jót tesz.

Nézz körül a konyhaszekrény fiókjában, hátha találsz ott olyan reszelőt, amin van olyan él, amivel julienne-re vághatod a zöldségeket, sokat fog segíteni. Ha nincs, akkor vágd a répát hosszában szeletekre, majd a szeleteket aprítsd gyufaszál formájúra, persze minél vékonyabban, annál jobb.

Hasonló recept a blogon: koreai uborkasaláta

Magvas kenyér

Igen, az tagadhatatlan, hogy ez egy helyes kis magvas kenyér, a cím tehát helytálló.

Ha megvágjuk a kenyérkét, akkor is azt látjuk, hogy ez - nem csalás, nem ámítás - bizony kenyér.

Valójában tényleg kenyeret látunk a képen, de az alapanyagai nemigen hasonlítanak a szokásos liszt-só-víz-kovász/élesztő kombóra, ugyanis ebben mandulaliszt van, útifűmag van, tojás van többek között. És ez pedig azért van, mert most egy komolyabb diéta elején vagyok, nem fogyasztok lisztet, cukrot és egyéb ilyen dolgokat, viszont az hamar kiderült - mondjuk úgy 40 éve -, hogy én nemigen tudok meglenni kenyér nélkül. Ezt a súlyos ellentmondást kellett áthidalnom, és ez ezzel a kenyérrel sikerült is. Köszönet a receptért Ketochefnek.

Hozzávalók:

25 dkg mandulaliszt

1 csapott teáskanál útifűmaghéj

1 csapott teáskanál só

1 teáskanál chiamag

1 teáskanál szezámmag

1 teáskanál lenmag

2 evőkanál joghurt vagy kefír

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

10 dkg reszelt mozzarella sajt

4 db szobahőmérsékletű tojás

1/2 dl forró víz

magkeverék a tetejére

Elkészítés:

Egy tálba tesszük a mandulalisztet, útifűmaghéjat, sót, chiát, szezámot és lenmagot, valamint a reszelt sajtot is hozzáadjuk. Alaposan elvegyítjük.

Egy kis tálban a joghurtot elkeverjük a szódabikarbónával, várunk néhány percet, hogy reakcióba lépjenek egymással, és a joghurt habossá váljon.

Ekkor a tálban lévő mandulaliszthez adjuk a tojásokat és a forró vizet. Lehetőleg a forró vizet ne a tojásokra öntsük, mert nem rántottát készítünk, hanem a tál másik oldalára. Keverés következik ismét.

Végül hozzáadjuk a matériához a habzó joghurtot, azzal is alaposan elkeverjük a tésztát. Megszórjuk a tetejét még egy kevés maggal (jöhet tökmag, napraforgómag, szezám, mák, lenmag, bármi, ami akad otthon és kedveljük).

Egy sütőpapírral bélelt kicsi kenyérformába öntjük a tésztát, majd 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütjük.

TIPP:

Mindenképpen végezzünk tűpróbát, előfordulhat, hogy ahhoz, hogy a kenyered átsüljön, a te sütődnek nem lesz elég 40 perc, hanem egy kicsit többre lesz szüksége.

A tésztába nem kötelező a len-, szezám-, chia trió, de roppant jó állagot biztosít neki, én nem hagynám ki, az biztos.

A tetejét se muszáj maggal hinteni, de egyrészt dekoratív, másrészt kellemes ráharapni.

Felhasználásig, illetve két használat között hűtőben tartandó a tojás miatt.

Ebből az adagból lett egy akkora kenyér, hogy 6 szelet a mélyhűtőbe került, a többi a sima hűtőbe, néhány napig elég lesz reggelire.

Nagyon kellemes állagú kenyér, egyáltalán nem érződik rajta se a mandula túlzott ízzel, sem a tojás nem zavaró.

Birsalmakrémleves – az őszi ízek kavalkádja

Az ősz egyik legillatosabb gyümölcse a birsalma, és nincs is jobb módja, hogy a szezon ízeit asztalra varázsoljuk, mint ha egy finom, krémes birsalmakrémlevessel kényeztetjük el a családot. 

Ez a leves nemcsak ízletes, hanem  illatos, fűszeres is, ráadásul előző nap elkészítve az ízek még mélyebben összeérnek. Az előre elkészíthetőség vendégvárásnál nagy előny lehet...

A múlt héten Balatonfüreden jártunk, szeretünk ősszel is Füreden sétálni, sőt, jobban szeretünk ősszel, mint nyáron, az az igazság. A Borcsa étteremben rendelte a férjem ezt a levest, és meg kell mondanom, isteni volt, úgyhogy nem volt kérdés, hogy megpróbálom megalkotni a saját verziómat. Még van egyetlen fűszer, ami a füredi verzióban benne volt, és én még nem jöttem rá, mi lehet az, de az én verzióm is nagyon finom lett, szívből ajánlom kipróbálásra.

Hozzávalók 7 főre:

4 nagyobb birsalma (kb. 1-1,2 kg)

2 evőkanál cukor
1,5 evőkanál vaj vagy kókuszolaj
2 liter víz vagy almalé (esetleg felesben)
1 nagy rúd fahéj (vagy 1 csapott teáskanál őrölt)
1,5 cm friss gyömbér (vagy 1 csapott teáskanál őrölt)

1 nagy csipet szerecsendió
1 púpos csipet vaníliamag vagy 1 teáskanál vaníliakivonat
3–4 evőkanál méz/datolya szirup/juharszirup, ki mit használ
1 nagy csipet só
250 ml tejszín (vagy növényi alternatíva, például kókusztej)
szárazon pirított, szeletelt mandula, kevés citromlé és méz a tálaláshoz

Elkészítés:

A birsalmákat alaposan megmossuk, héjastul feldaraboljuk (magház nélkül). 

A választott zsiradékon (én olajat használtam) megkaramellizáljuk a két evőkanál cukrot, majd rádobjuk a feldarabolt birsalmát, átforgatjuk, átforrósítjuk.

Felöntjük a vízzel vagy almalével, hozzáadjuk a fahéjat, gyömbért, sót és vaníliát.

Lefedve főzzük kb. 30–35 percig, amíg a birsalma teljesen megpuhul.

A fahéjrudat eltávolítjuk, az egészet krémesre turmixoljuk, majd sűrű szitán vagy szűrőn átszűrjük. 

Belekeverjük a tejszínt és az édesítőt, majd ízlés szerint pici citromlével frissítjük az ízeket.

Tálaláskor megszórjuk pirított mandulával vagy dióval, és csorgathatunk rá egy kevés mézet.

Tipp:

A leves még finomabb, ha előző nap elkészíted, hiszen az ízek szépen összeérnek.

Készítheted úgy, hogy nem hámozod meg a birsalmát, akkor sűrűbb állagot fogsz kapni, de készítheted úgy is, ha nagyon szőrös a gyümölcs, hogy meghámozod. Ebben az esetben elképzelhető, hogy szükség lesz egy kis keményítős sűrítésre.

Utálatos dolog átpasszírozni a sűrű birskrémet a szűrőn, de hidd el, fontos lépés. A birs csakúgy, mint egynémely körtefajta, tele van apró kövecskékkel, nem tudok rá jobb szót, mert ezek ugyebár nem magok, hanem ilyen kemény kis izék. Ezeket jobb, ha nem engedjük bele a levesbe, nagyon kellemetlen tud lenni.

Melegítéskor lassan, alacsony lángon melegítsd újra, és ha szükséges, adj hozzá kevés vizet vagy tejszínt. Mivel a birsalma dugig van pektinnel, és a héját is rajta hagytuk főzéskor, szinte biztos, hogy higítanod kell majd.

Tálalás előtt  csorgathatsz rá pár csepp citromlevet, hogy feléledjen a leves íze.

Langyosan a legfinomabb, ha túl meleg a leves, kevésbé érezni benne az ízeket.

Érdemes a fűszerezésével kísérletezni, ha jól csináljuk, el fogjuk találni azt a kellemesen fűszeres ízvilágot, amit szeretnénk.

És végül: légy nagyon óvatos a birsalma tisztításánál, kőkemény tud lenni, nagyon vigyázz, meg ne szaladjon a kés, amikor a magházát vágod ki például, mert csúnya sérülés lehet a vége.

Jöjjön végre egy ultrabrutál egészséges recept! Gyömbéres immunerősítő

Angol nyelvterületen az a neve, hogy ginger shot, és a shot szó igencsak jól jellemzi ezt az italt. A shot magyarul rúgást, lövést jelent, és ez az energiabomba pont egy rúgás az immunrendszernek, azt üzeni, ébresztő, munkára!

Mariannál, a Mariannkonyha blog írójánál láttam meg az ötletet, és azonnal tudtam, hogy meg fogom én is csinálni magunknak, már csak azért is, mert a családban mostanában gyakrabban fordulnak elő légúti megbetegedések, mint az indokolt lenne, ami egyértelműen az immunrendszer gyenge működésére utal. Így aztán nekiálltam.

Hozzávalók:

6-7 dkg gyömbér
2 narancs
1 citrom
méz ízlés szerint

1 púpos teáskanál kurkuma
egy csipet cayenne-i bors
egy csipet fehér bors

2,5 dl víz

Elkészítés:

Az elkészítés roppant egyszerű, bár kissé macerás. Nálam úszott az egész konyhapult, de a következő adag készítésénél már rutinos leszek. Tehát: a gyömbért meghámozzuk, aprítógépbe tesszük. Utánaküldjük a citrusokat, az a legjobb, ha kifilézzük őket, és a húsukat használjuk, ha ehhez nincs türelmünk, nyomjuk ki a levüket, úgy küldjük a gyömbér után. Következik a kurkuma és a fűszerek, végül a víz.

Alaposan turmixoljuk le a keveréket, én a késes betétű aprítómat használtam, remekül működött.

Fogjunk egy szűrőt és egy sűrű szövésű anyagot, azon alaposan, precízen szűrjük át a keveréket, egy kanál hátával nyomkodjuk a matériát, hogy minden cseppet kinyerjünk belőle.

Én még a nyáron a Temuról rendeltem sajtkészítéshez használt anyagot, ezzel gyerekjáték a lé kipréselése.

Végső lépésként édesítsük ízlésünknek megfelelően mézzel az italt, ne feledjük, a méz is kiváló immunerősítő.

Ennyi az egész, mehet a lé jól záródó üvegbe, hűtőben biztosan eláll két hétig. Naponta egy felest kell belőle lenyomni.

TIPP:

Fogyasztás előtt alaposan rázzuk fel az italt.

A száraz anyagot, ami visszamarad a préselés után, egy sütőpapíron oszlassuk el vékonyan, a sütőben nem túl magas hőmérsékleten szárítsuk ki kopogósra, majd daráljuk le, remek tea alapot kapunk, csak rá kell önteni a forró vizet, máris kortyolhatjuk a gyömbérteánkat.

Új poszt, régi recept - a legjobb bagel

A bagel Lengyelországból, a 17. századi krakkói zsidó közösségből ered. Az első írásos említése 1610-ből származik, kör alakja a folytonosságot és az élet körforgását jelképezte.

A bagelt a kelet-európai zsidó bevándorlók vitték magukkal az Egyesült Államokba a 19–20. század fordulóján, ahol New Yorkban vált igazi ikonikus streetfooddá.

Európában csak a 20. század végén kezdett újra népszerű lenni, főként az amerikai kávézóláncok (pl. Starbucks) terjedésével. Ma már a nagyvárosokban (London, Berlin, Budapest) is elérhető, és egyre inkább a modern, gyors, de minőségi reggelik része.

Nekünk családilag óriás kedvencünk, annál is inkább, mert ez a bagel, aminek a receptjét olvassátok, a kezdéstől számítva egy óra alatt el is készül, tehát alkalmas még akár olyan esetekben is, amikor váratlanul derül ki, hogy nincs otthon reggelire való péksütemény.

Amikor legutóbb fél adagot sütöttem, videóra vettem az elkészítés lépéseit, mutatom:

Hozzávalók 8 darabhoz:

50 dkg liszt
7 gr porélesztő
2 evőkanál cukor
2 teáskanál só
3 dl meleg víz
3 dkg tejpor (elhagyható)
tojássárgája a kenéshez

Elkészítés:

Egy edénybe öntöttem a hozzávalókat, nem bonyolítottam a dolgot, a porélesztő is ment az edénybe anélkül, hogy elkevertem volna a vízzel. Összeállítottam a tésztát, alaposan kidolgoztam. Könnyen kezelhető tészta kerekedik az anyagokból, öröm vele dolgozni. 30 percig kelesztettem letakarva a cipót, majd 8 részre vágtam, azután minden gombócot kinyújtottam,  hosszú oldalú téglalapot formáztam belőle, hosszanti tengelye mentén hurkát sodortam belőle, majd igyekeztem csinosan összeilleszteni a két végét. 

Ebben az állapotában még kelt pár percet, majd következett a fürdő: egy kis lábasban vizet forraltam, tettem bele egy maréknyi kristálycukrot, ebben a szolidan gyöngyöző vízfürdőben pancsoltak a karikák fél-fél percet oldalanként. Ezután sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem őket, megkentem gazdagon tojássárgájával, megszórtam mákkal és lenmaggal, végül 20 percet töltött a 180 fokra előmelegített sütőben.

Gyerekkorunk kedvence, a lekváros bukta

Van valami varázslatos a kelt tésztában. A puha, illatos, édes tészta, ami alatt a lekvár lapul, mintha mindig is ott lett volna. Számomra a bukta nem csupán édesség: családi emlékek, reggelek illata, a nagymamám konyhája, amikor még minden ráérősen, szeretettel készült.

Ez a lekváros bukta pontosan ilyen: egyszerű és otthonos. Most megmutatom, hogyan készítheted el te is – mert hiszek abban, hogy a jó dolgokhoz nem kell bonyolult recept, csak egy kis türelem és szeretet.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
5 dkg cukor
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
3 dl tej
egy csipet só
5 dkg olvasztott, de már nem meleg vaj

kemény lekvár a töltéshez, legjobb a szilva, de ki milyet szeret

Elkészítés:

A meglangyosított tejbe tettem egy keveset a kimért cukor mennyiségből, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. A hozzávalókat konyhai robotgép táljába tettem a vaj kivételével, hozzáöntöttem a tejet, majd megdagasztottam. Azt követően, hogy összeállt a tészta, hozzádagasztottam a puha vajat is. Lisztezett gyúrólapra húztam és alaposan átdolgoztam. Folpackkal letakart edényben kb. egy óra alatt duplájára dagadt.

A tésztát kissé átgyúrtam, ujjnyi vastagra nyújtottam, és olyan téglalapokra vágtam őket, amik csaknem olyan szélesek, mint amilyen hosszúak. Közepükre hosszában lekvárt tettem - ne essünk túlzásba, a sok lekvár biztosan kifolyik a tésztából, és csak bosszúságot okoz -, majd a téglalap hosszabb oldalát ráhajtottam a lekvárra, mintegy lezárva a bukta oldalát. Végül feltekertem a tésztát, ahol a két réteg találkozott, összecsipkedtem, ez a rész került a sütőpapírral bélelt tepsiben alulra.

A bukták tetejét megkentem egy kevés tejjel elkevert tojássárgájával, hagytam újabb 20-25 percet kelni, újabb tojásos lekenés következett, végül 180 fokos sütőben, alsó-felső sütési beállításnál kb. 25 perc alatt pirosra sütöttem.

 

Ropogós házi rétes, ahogy otthon készül

Igen, tudom, manapság már nem divat kézzel húzott rétest készíteni otthon, mert az olyan macerás. Nos, az igazság az, hogy kell hozzá némi előkészület, de ha az ember gyakorlatot szerez a réteskészítésben, akkor nem több idő és energia, mint egy bármilyen másik süteményt elkészíteni.

Szombaton inspiráló napom volt, és mire hazaértem a pátyi rétes workshopról, még mindig csak a rétes járt a fejemben, és a házi feladat, ami úgy szólt, hogy másnap álljunk neki egy újabb adag rétesnek önállóan, hogy rögzüljön a kezünkben és a fejünkben mindaz, amit szombaton megtanultunk. 

Túrós, meggyes-mákos, káposztás

Káposztás rétes

Sós túrós rétes

A tészta roppan, a káposzta illata betölti a konyhát, és minden falatban ott van az otthon íze. Egyszerűen nem lehet abbahagyni!

A posztban nem fogom leírni az apró trükköket, azt az ember vagy élőben ellesi valakitől, vagy a saját belefektetett energiája által saját maga kikísérletezi. A lényeg megígérhetem, benne lesz a posztban.

Hozzávalók 4 rúd réteshez:

50 dkg finom liszt (igen, sima BL-55-ös)
1 (kicsi) egész tojás
1 evőkanál olvasztott zsír
fél evőkanál étolaj
3-3,5 dl langyos víz
fél evőkanál só

a továbbiakhoz még 4-5 evőkanál olvasztott zsír

Elkészítés:

- A lisztet átszitáljuk, ez fontos.

- Hozzáadjuk a tojást, zsiradékot, majd elkezdjük adagolni a sós vizet. Nagyjából a kétharmadát nyugodtan hozzáönthetjük az elején, aztán pedig apránként adhatunk még hozzá, ha szükségét érezzük.* Nem biztos, hogy az összes vizet felveszi a lisztünk, ez függ a liszt minőségétől.

- Most jön a kidolgozás, és ez bizony fáradságos munka, még akkor is, ha eleinte robotgéppel dolgozunk, a kézi kidolgozást nem ússzuk meg. Ha mégis elblicceljük a melót, simán előfordulhat, hogy egy csomós, nem nyúló tésztát kapunk, amiből az életben nem lesz jó rétes, vagy leginkább semmilyen. True story......

A tészta kidolgozásának mikéntje. Itt még ragad a tálhoz is, a kezemhez is, kell még neki jó pár perc

- Amikor a tészta elválik a kezünktől is, a táltól is, készen vagyunk. Sima, gyűrődésmentes, apró buborékos felületet kell látnunk. Ekkor készítsünk sima tésztagombócot, a tészta széleit hajtsuk a gombóc alá, majd lisztezett konyharuhára tegyük le, olajozzuk le a tetejét, és egy konyharuhával letakarva hagyjuk pihenni legalább egy órát.

Hallgass rám, és te ne tedd alufóliára, rá fog ragadni

- Ha letelt a pihenőidő, egy asztalt teríts le tiszta lepedővel vagy asztalterítővel, vékonyan szórd meg liszttel. A tésztagombócot emeld fel, és a kézfejeden elsősorban a közepénél kezdd el vékonyítani, jusson eszedbe, hogyan csinálják ezt az olasz pizzaiolók. Neked nem kell olyan virtuóznak lenned, de a feladat kábé ugyanaz, mint az övék.

- Tedd a kissé megnyújtott tésztát az asztal közepére, kend le zsírral, majd a széleknél kezdve kezdd el húzni a tésztát, egyre nagyobbra, és nagyobbra nyújtva.

- Ha a tészta betakarja az asztalt, az oldalain lelógó vastag tésztaréteget vágd/szakítsd le, tedd félre, ha elég szorgalmas vagy, ezt újra kidolgozhatod, húzhatod és töltheted. Most szólok, az nem fog olyan könnyen menni, mint az első adag.

- Elkezdődhet a töltés. A tésztát egyenletesen spricceld meg olvasztott zsírral, oszlasd el a tésztán a tölteléket, majd a szélek behajtása után a lepedő segítségével tekerd fel a tésztát.

Gurítunk. Ezt a videót 1,4 millióan látták a Facebookon.

- A tésztát vágd fel a tepsidnek megfelelő hosszúságú darabokra, sütőpapírral bélelt tepsibe pakold bele, majd a tetejét kent le vagy olvasztott zsírral, vagy ha a töltelékhez illik a tejföl, akkor egy kevés tejjel higított, egy tojássárgájával elkevert tejföllel.

- 180 fokosra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt süsd szép pirosra a réteseket.

*Itt az a probléma a recepttel, hogy azt, hogy milyen a jó rétes tészta állaga, egy receptből sose fogod megtudni, azt ki kell tapasztalni. Igazából talán azt mondanám, hogy a nokedli tésztánál egy gondolattal keményebb, de egy kelt tésztánál lágyabb. Tudom, nem sokat segítek, de másként nem tudom elmagyarázni.

Jó tanácsok:

- Ne kezdj el rétest sütni, ha nincs épp nyugi otthon, ha van más dolgod, ha a gyerekeidet, unokáidat várod, ha nem vagy kipihent, ugyanis garantált a kudarc ilyenkor. A réteskészítés nem ördöngősség, de rá kell szánni az időt, az energiát, nem lehet összecsapva letudni. Ugyanakkor nem is misztifikálnám túl a rétest, szerintem mindenki meg tudja tanulni, ha nekem sikerült, neked is menni fog.

- Sokan sokféleképpen készítik a rétest, én nem állítom, hogy az a módszer, amit én megtanultam, az egyedül üdvözítő. Rengeteg videót megnéztem, mindből szeretem leszűrni azt az elemet, amely számomra hasznosnak tűnik. Aztán majd a gyakorlat megmutatja, tényleg az volt-e?

- Rengetegféle töltelékkel készítheted a rétest, érdemes elmozdulni a túrós, almás vonalról, és amikor már flottul megy, kicsit extravagánsabb töltelékeket is kipróbálni. Gondolok itt például a burgonyás rétesre mondjuk.

- Tartsd szem előtt az ahány ház, annyi szokás elvet, ne gyere nekem azzal, hogy ezt másképp KELL, mint ahogy én csinálom. Nem, semmit sem KELL másképp csinálni, mindent úgy érdemes csinálni, ahogy neked kézre esik, ahogy te tanultad, ahogy te szoktad csinálni. Kérlek, ne erőltesd rá a véleményedet senkire! Én se teszem.

A legfinomabb túrós pite, amit valaha kóstoltam

A recept Limarától származik, így egyáltalán nem meglepő, hogy tökéletes az állaga és az íze egyaránt. A mennyiségek pontosan olyanok, hogy tökéletes legyen a túró ízesítése és a tészta arányai a töltelékhez képest.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
1 teáskanál só
1 evőkanál porcukor
10 dkg vaj
1 db tojás
2-3 evőkanál tejföl
1,5 dkg élesztő

töltelék:

1 kg túró
20 dkg porcukor
egy nagy csipet só
1 vaníliscukor vagy vaníliakivonat
1 citrom reszelt héja
3 db tojássárgája
2 evőkanál búzadara
1 dl tejföl
4 db tojásfehérje felverve

egy maréknyi mazsola (elhagyható természetesen)

máz:

1 tojás sárgája
1 evőkanál porcukor
3 evőkanál tejföl

Elkészítés:

Összeállítjuk a tésztát, a lisztet, a sót, porcukrot és az élesztőt elmorzsoljuk, utána hozzáadjuk a feldarabolt vajat, azzal is eldolgozzuk a tésztát. Közepébe ütjük a tojást, kanalazzuk a tejfölt és kidolgozzuk a tésztát. Sima, könnyen kezelhető matériát kell kapnunk. Amíg összeállítjuk a tölteléket, a tésztát letakarva pihentetjük.

A túróba belekeverünk mindent a fehérje kivételével, azt utolsó lépésként adjuk a töltelékhez felverve.

Én a nagy gáztepsimben sütöttem a pitét, az ívekre vágott sütőpapírból épp csak egy-egy keskeny csíkot kell levágni, hogy pont méretes legyen.

Két sütőpapír között tepsinyi méretűre nyújtottam a tésztát, ügyelve, hogy mindenhol egyforma vastag legyen. A felső papírt eltávolítottam, majd a tésztát az alsó papírral együtt a tepsibe húztam.

Megkentem a töltelékkel, elegyengettem rajta, és 180 fokos sütőben kb. 30 percig sütöttem.

30 perc után kivettem a tepsit a sütőből, megkentem az összekevert mázzal, grill fokozatra kapcsoltam a sütőt, és szép barnára sütöttem a süteményt, ez kb. 10 perc volt még.

TIPP:

Más töltelékkel is készíthetjük.

Dúsíthatjuk a tölteléket mazsolával, vagy ha nem szeretjük, aszalt vörös áfonyát is, vagy aszalt sárgabarack darabokat is el tudok benne képzelni. Természetesen mindenféle turbózás nélkül is tökéletes lesz.

Mindenképpen zsíros, 20 százalékos tejfölt használjunk a recepthez.

Kókuszgolyó

Néhanapján, ha arra szánom el magam, hogy kókuszgolyót gyártsak, Bea barátnőm leírását követem. A leírás most itt hever előttem az asztalon, megsárgult A4-es papíron. 1984-ben írtam le az akkor még létező Magyar Ifjúság szerkesztőségében, ahol Beával egymással szemben ültünk az íróasztalunknál, és amilyen vicces a sors, napra pontosan egyszerre vártuk első gyermekünket. 

Életre szóló barátságot kötöttünk, amit az se zavar meg - csak kicsit nehezebbé tesz -, hogy ő már 37 éve 8000 kilométerrel arrébb él. Időnként meglátogatom, időnként meglátogat, időnként a keresztlányom jön csak, de a köteléket buta 8000 kilométer el nem tépheti. Olyannyira, hogy májusban ismét eltölthettünk egy fantasztikus hetet együtt nála, a nagy vízen túl. El is felejtettem neki megemlíteni, hogy még mindig mekkora becsben tartom a receptjét... de hát annyi minden másról kellett beszélgetni!

A fotó adjusztálásában chat gpt barátom is segédkezett

Hozzávalók:

🍪  25 dkg háztartási keksz

🥣  10 dkg gríz

🥛   2 dl forró tej

🧈  12,5 vaj

🍬  ízlés szerint porcukor

🟤   2 evőkanál kakaópor

🥥 1 zacskó kókuszreszelék

🍷   ízlés szerint rum vagy rumaroma

 

Elkészítés:

A kekszet ledarálom (vagy eleve daráltat veszek leginkább). A grízt leforrázom a forró tejjel, belekeverem a vajat, a cukrot - direkt nem adtam meg mennyiséget, mindenki más édességi fokon rezeg -, a kakaót, belemegy még a kókuszreszelék és a rum. Ezután kezdődhet a massza összegyúrása, majd gömbölygetése. Legutoljára meghempergethetjük kókusz-, esetleg csokireszelékben. Légmentesen záródó dobozban sokáig eltartható.

TIPP:

Készítheted babapiskótából is, vagy bármilyen vajas kekszből, nem muszáj a háztartásihoz ragaszkodni, ha éppen nincs otthon.

🍒 Remek ötlet vagy meggy befőttet, vagy szezonjában friss meggyet dugni a golyók közepébe, finom szaftos lesz tőle az édesség.

Briam, a színpompás görög zöldségtál

Megmondom őszintén, azelőtt, hogy készültem volna erre a görög tematikus vacsorára, sosem hallottam a briamról. Kilistáztattam az ikonikus görög ételeket a chat gpt-vel, és egyszer csak ott volt a listán a briam. Mi a csuda ez?, tettem fel a kérdést, és aztán mikor továbbmentem kedvenc online játszóteremte, a Pinterestre és megláttam a fotókat, azonnal beleszerettem az ételbe.

A briam ugyanis a görögök válasza a ratatouille-ra, a lecsóra, a caponatára. De micsoda gyönyörűséges válasz az!

A görög vidéki konyhából származik, ahol a zöldségek egyszerű, de ízletes elkészítése hagyomány. A név eredete a török “briam” szóból ered, ami azt jelenti: “olajban sült zöldség”, ami jól tükrözi az étel lényegét. A briam eredetileg “szegény ételként” indult, de a könnyedsége és ízvilága miatt hamar a görög asztalok kedvence lett.

Csodás, nem? Sütés után sajnos a színek elvesztik élénkségüket, cserébe egy isteni ételt kapunk.

Hozzávalók:

3 db cukkini

3 db burgonya

1 kaliforniai paprika

2-3 gerezd fokhagyma

1 nagyobb lilahagyma

0,5 liter passata

olívaolaj

szárított oregánó

só, bors

petrezselyem

Elkészítés:

A zöldségeket megmossuk, azonos vastagságú szeletekre karikázzuk. Nekem van egy csodálatos mandolinom, ha vigyázol az ujjadra és nem kaszabolod le, isteni jó szolgálatot tud tenni. Csak beállítod, milyen vastagok legyenek a szeletek, és már lehet is tolni át rajta a zöldségeket. A paprikát és a lilahagymát kézzel, késsel szeleteltem az egyszerűség kedvéért, bár gyanítom, azokat is simán vitte volna a mandolin.

A zöldségeket egy tálba tettem, megszórtam sóval, borssal, oregánóval, petrezselyemmel, meglöttyintettem annyi olajjal, hogy mindenhol olajos legyen a keverék, és alaposan összeforgattam őket.

Egy pici olaj a sütőedénybe is, az aljára annyi passata, hogy mindenhova jusson, végül a zöldségeket szépen belesorakoztattam a tepsibe, ahogy az a fotón is látható.

A tetejére szintén passata került, valamint egy leheletnyi olaj még, aztán alufóliával lefedve betettem a 180 fokos sütőbe, ahol alufóliával fél órát, anélkül pedig 40 percet töltött az étel.

TIPP:

Dúsítható feta sajttal, amit akár sütés előtt rejthetsz a zöldségek közé, akár sütés után morzsolhatod rá.

Minden recept azt tanácsolja, ne sajnáld az olívaolajat. Nincs is ezzel semmi baj, de ha túlzásba viszed, az se lesz jó.

Adhatsz a zöldségekhez padlizsánt is, ha kedveled, az nekem most kimaradt, inkább a burgonyát helyeztem előtérbe.

Köretnek is kiváló, de vegetáriánus főételnek sem utolsó. Ha köretként tálalod, adhatsz mellé csirkét, halat.

Nyugodtan készítsd elő előző este, így a következő nap gyorsan tálalható, akár vendégeknek is.

Pastitsio: mediterrán ízek egy klasszikus tésztás fogásban

A múltkori spanyol tapas est után ismét tematikus vacsorára gyűltünk össze a barátnőimmel – ezúttal Görögország ízei kerültek az asztalra. A mediterrán konyha mindig közel állt hozzám, hiszen egyszerre könnyed, mégis tartalmas, és tele van friss zöldségekkel, fűszerekkel. Az előétel ropogós sajtgolyó volt tzatzikival, a főétel egy igazi klasszikus, a pastitsio, mellé pedig színes, ízekben gazdag briamot tálaltam.

A desszerthez külön történet fűződik, ezt a „Hófehérke” receptjénél elolvashatod.

Ha szereted a lasagnét, a pastitsio is azonnal a kedvenced lesz. Nem sok mindenben különbözik az olasz klasszikustól, más a tészta formája benne, illetve kissé más a húsmártás fűszerezése, és a besamel is gazdagabb. Ugyanakkor közeli rokona lehet a baked zitinek is.

Hozzávalók egy óriási adaghoz, most öten voltunk rá, és a kétharmada fogyott el:

2 evőkanál olívaolaj
70 dkg darált marhahús
egy nagyobbacska vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál sűrített paradicsom
1,5 dl száraz vörösbor
400 grammos darabolt paradicsom konzerv
fél teáskanál őrölt fahéj
negyed teáskanál őrölt szegfűszeg
1 teáskanál oregánó
só, bors

opcionálisan egy teáskanál pirospaprika, én szeretek használni ilyen húsragukba, nemcsak az ízeket fokozza, de a színnek sem árt

500 gramm csőtészta (penne, vagy más hasonló)
2 tojás
egy bő meréknyi reszelt parmezán

a besamelhez:

6 dkg vaj
6 dkg liszt
6 dl meleg tejsó, bors, szerecsendió

1 tojás

egy maréknyi reszelt parmezán

Elkészítés:

Három részből áll az elkészítés: a húsmártás és a besamel elkészítéséből, illetve a tészta kifőzéséből.

Az olívaolajat megmelegítjük, megdinszteljük rajta az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát. Érdemes ott állni mellette és kevergetni, hogy ne égjen meg, csak párolódjon.

Hozzáadjuk a darált marhahúst, barnára pirítjuk a hagymás olajon. Én most egy nagyobb evőkanalat használtam, azzal nyomkodtam szét a húst, illetve  nyomtam az edény aljához, hogy jobban piruljon. Amikor kifehéredett a hús, ráöntöttem a bort, nagy lángon főztem, hogy az alkohol elpárologjon. Ekkor jöhetett a paradicsompüré, azt is átpirítottam kissé, hogy mélyebb, gazdagabb ízt kapjak. Megszórtam a sóval, borssal, hozzáadtam az oregánót, a fahéjat és a szegfűszeget. Végül hozzáadtam a darabolt paradicsomot, és közepes lángon nagyjából fél óra alatt puhára pároltam a szószt.

A besamelhez megolvasztottam a vajat, átkevertem rajta a lisztet, hogy átforrósodjon, de ne kapjon színt, felöntöttem apránként a meleg tejjel, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Félretettem, és amikor már nem volt tűzforró, belekevertem a reszelt parmezánt és a két tojást.

A tésztát a csomagoláson lévő utasítás szerint kifőztem, leszűrtem, és amikor már kissé kihűlt, összekevertem egy tojással és a másik adag reszelt sajttal.

Összeállítottam a rakott tésztát. Kissé kiolajoztam a tálat, amiben ezeket a brutál súlyú ételeket szoktam sütni, beleöntöttem a tészta felét. Arra rásimítottam a húsmártást, elegyengettem, ráöntöttem a maradék tésztát, végül pedig az egész besamelt.

180 fokos sütőben sült kb. 50 percet.

Olyan bőséges adag lett, hogy az egyik barátnőmnek még doggy bag is jutott – mert a pastitsio másnap is épp olyan finom, mint frissen.

TIPP:

A pastitsiót nyugodtan elkészítheted a vendégséget megelőző este, a hűtőben kitűnően elvan másnapig, amikor már csak sütnöd kell.

Ha hőálló üvegtálat (jénait) használsz, ne rakd egyből a hűtőből a forró sütőbe, mert eltörhet.

Ha nem akarod a besamelt tojással gazdagítani, elhagyhatod belőle, ez esetben a tojás arra szolgál, hogy gazdagabb ízvilágot kapj, illetve hogy szebben szeletelhető legyen a rakott tészta.

Ne idegenkedj a húsba fahéjat és szegfűszeget tenni, nem fog kiérződni, de fontos alkotóelemei az autentikus pastitsiónak ezek a fűszerek.

Oi-muchim, a koreai uborkasaláta

Nagy népszerűsége ellenére engem nem fogott meg a koreai konyha, képzeljétek, a kimchit egyenesen utálom. Tudom, ez nem trendi, de ez van. (Még TV Paprikás koromban vittem két sorozatot is, amelyek a koreai konyhával foglalkoztak, hát engem gasztrosorozat ilyen hidegen még az életben nem hagyott, mint azok. Nem is könnyen vettem rá magam, hogy leüljek az aktuális adagot átnézni, és hogy, hogy nem, mindig kétszer annyi ideig tartott velük a munka, mint bármely más sorozattal.)

Viszont ez az uborkasaláta fenomenális, egy egyszerű grillezett kolbászt is képes több klasszissal feljebb emelni, ha oi-muchimot szervírozunk mellé. Igaz történet, épp ma volt rá példa.

A recept szuper egyszerű, annyi a megszívlelendő tanácsom mellé, hogy 

1. az uborkát a hűtőből vedd ki, hogy kellemesen hűvös legyen, mikor tálalod 

2. frissen készítsd a salátát, ne hagyd állni, mert akkor a só hatására levet ereszt és összeplöttyed.

Magyarul az oi uborkát jelent, a muchim pedig fűszerkeveréket, és nyilván nem mondok újdonságot, de Koreában minden családnak megvan a saját receptje hozá (csakúgy, mint a kimchihez).

Hozzávalók (4 személyre): 

2 kígyóuborka, vagy 5-6 fürtös uborka

⁣1/2 hagyma⁣ 

2 teáskanál só⁣ 

2 gerezd fokhagyma⁣ 

2 evőkanál pirospaprika pehely⁣ 

1 evőkanál ecet⁣ 

1 evőkanál cukor⁣ 

1 evőkanál szezámolaj⁣ 

1 evőkanál szójaszósz

1/2 evőkanál gochujang⁣ *

szezámmag⁣

Elkészítés:

Az uborkát megmossuk, hosszában félbe vágjuk, majd kb. 4 mm-es szeletekre vágjuk. A vöröshagymát szálasra vágjuk, a fokhagymát összepréseljük.

Az uborkát sózzuk meg, tegyük félre 5-10 percre, majd öntsük le alóla a keletkezett vizet. Érdemes meg is kóstolni, ha kicsit túltoltuk a sózást, akár egy öblítés sem árt neki.

Adjuk hozzá a vöröshagymát, fokhagymát, és a többi hozzávalót. Keverjük össze, és már tálalhatjuk is.

* gochujang (kocshudzsang)

A koreai konyha elengedhetetlen ételízesítője, mely vörös chilipaprikából, ragacsos rizslisztből, árpamalátából és fermentált, porrá tört szójababból készül. Használják salátákhoz, húsokhoz, levesekhez, gyakorlatilag bármihez és mindenhez. Ázsiai ételeket forgalmazó boltban különböző kiszerelésben juthatunk hozzá.