Egy serpenyős csirketál

A létező legegyszerűbb étel tulajdonképpen, nincs benne semmi faxni, meg varázslat. Csirke és zöldségek. De éppen ettől nyerő, bármikor, bármely évszakban, bármely napszakban.

Hozzávalók 2 főre:

1 db bőrös csirkemell, lehet filé is, de jó, ha a bőre rajta van

2 db csirke alsócomb (vagy felső, ha azt jobban szeretitek, esetleg egész is lehet)

zöldségek készlet szerint, itt és most:

kelbimbó

kaliforniai paprika

sárgarépa

cukkini

brokkoli

apró szemű burgonya (Lidl)

pác:

1 evőkanál méz

1 evőkanál balzsamecet

1 teáskanál mustár

6 evőkanál olívaolaj

2 gerezd fokhagyma pépesítve

szárított fűszerek: oregánó, bazsalikom, rozmaring

só

bors

Elkészítés:

A csirke darabokat megmostam, fazonra igazítottam. A zöldségeket megtisztítottam, falatnyi darabokra vágtam, de nem aprókra.

Összeállíttottam a pácot. 

A húsokat egy kevés olajon serpenyőben átpirítottam, épp csak annyira, hogy valamelyest színt kapjon - és persze mindenhol olajjal borítsa a tűzhelyet, hurrá!.

Egy tepsit kibéleltem sütőpapírral, közepére tettem a lepirított húsokat, köré az összevágott zöldségeket. A zöldségeket pluszban meglocsoltam egy kis olajjal, majd mindent bevontam a páccal. A zöldségeket is. Összeforgattam, hogy mindenütt érje a pác az összes darabot, és betoltam a 200 fokos sütőbe, ahol 35-40 perc alatt szép pirosra sült benne minden.

Tippek:

- bármilyen csirke alkatrészből készítheted, akár szárnyat is tehetsz bele, ha szeretitek.

- fontosnak tartom, hogy bőrös legyen a hús, amit persze nem kötelező majd elfogyasztani, de ahhoz nagyon kell, hogy a hús, főleg a mell ne száradjon ki.

- a pác nem elég ahhoz, hogy bőségesen jusson mindenhová, ezért locsoltam meg a zöldségeket egy kevés olajjal pluszban

- szerintem nagyon kell bele a krumpli, a legtöbb családban a sült zöldség klassz, meg szeretjük, de azért jól lakni vele nem tudunk státuszban van. Így, hogy krumplit is tettem bele, komplett körete volt a húsnak

- tényleg bármilyen zöldséggel csinálhatod, én legközelebb a cukkinit ki fogom hagyni, mert az nem sül, hanem megfő, azt meg nem szeretem. Mehet bele karfiol, padlizsán, a kelbimbó nagyon jó bele, a zsenge karalábé se lehet rossz, akár egy fürt koktélparadicsom is, szóval minél színesebb, annál jobb.

- simán el tudom képzelni ezt az ételt mondjuk pulykaszárnnyal, de azt lehet, hogy elő kell sütni/párolni valamennyire.

Az én paradicsomlevesem

Ma egy olyan titkomat fogom elárulni, amire lehet, hogy nem kéne büszkének lennem. Megmondom őszintén, vannak dolgok, amikkel nem szeretek megalkudni. Ilyen többek között a paradicsomleves. Évekig - na jó, mondjuk ki az igazat: évtizedekig - nem tudtam finom paradicsomlevest főzni. A férjem mindig azt mondta, jó ez, jó ez, csak nem paradicsomleves. És sajnos igaza volt, bántott is ez engem eléggé. Főztem egy kellemes, paradicsomos levest, de az nem a klasszikus, nagyanyámtól megszokott, ízes, savanykás, édeskés darab volt.

Hiába használtam jó minőségű sűrített paradicsomot, sőt, ahogy előttem is egyre jobban kitárult a világ, már befigyelt igazi olasz is, aztán jöttek a jobbnál jobb márkájú paradicsomlevek, passaták, de csak nem akart az a leves olyan lenni, amilyet én szerettem volna.

Aztán hogy olvastam valahol, vagy magamtól jutott eszembe, már nem tudom, de valahogy átvágódott a gordiuszi csomó, és megszületett A Paradicsomleves. Végre. A titok végtelenül egyszerű, mutatom.

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 liter dobozos paradicsom ivólé (Happy Day, Topjoy, Sió)

3 evőkanál olaj

1 evőkanál liszt

1 evőkanál sűrített paradicsom

1 teáskanál vöröshagymakrém

só

bors

cukor ízlés szerint

Elkészítés:

Az olajat megmelegítjük, átforrósítjuk rajta a vöröshagymakrémet és a sűrített paradicsomot, majd rászórjuk a lisztet, és azt is megpirítjuk. Ügyeljünk, hogy ne égjen oda, ha kell, adjunk még hozzá egy kis olajat.

Ha a rántásnak már kicsit barnásabb színe van, öntsük fel az ivólével. (Szoktam a dobozba egy kis vizet önteni, azzal minden csepp paradicsomlevet kicsalogatok, az is megy a fazékba.)

Nagyon valószínű, hogy a rántás nem fog benne kisimulni, ezt megelőzhetjük úgy, hogy egy kevés vízzel öntjük fel először a rántást, utána jön csak az ivólé, vagy botmixerrel megdolgozhatjuk a levest az utolsó fázisban. Én az utóbbi metódust szoktam alkalmazni.

Szóval a fazékban van az ivólé, ekkor fűszerezhetjük sóval, borssal, de a sóval óvatosan bánjunk, hiszen attól függően, milyen márkájú paradicsomlevet használtunk, némelyik márka sósabb, némelyik kevésbé. Érdemes kikísérleteznünk azt, ami az ízlésünknek legjobban megfelel.

Felforraljuk a levest, és a legvégén annyi cukrot adunk hozzá, amilyen édesen a paradicsomlevest szeretjük. Kész, ennyi a varázslat.

Tippek, tanácsok:

- Érdemes tényleg megkeresnünk azt a márkát, amivel a legelégedettebbek vagyunk, én például szeretem a sósabb, savanykásabb ivólevet használni.

- Ha van otthon zeller zöldje, dobhatunk bele egy ágacskát a melegedő levesbe, a zeller és a paradicsom igen jó haverok ugyanis.

- Nagyon jó levesbetét hozzá az apró mini mozzarella golyó, amit félbe lehet vágni, és ha elég forrón tálaljuk a levest, felmelegíti a sajtot és kicsit meg is olvasztja.

- Használhatunk fűszereket is a leveshez, ajánlom az oregánót, rozmaringot, bazsalikomot, ez utóbbit friss formában, az előbbieket inkább szárítottan, a rántásba belekeverve.

Gyors zöldséges lepény

Próbáltam valami épkézláb nevet kitalálni ennek az ételnek, hát ennyire futotta 😁

Nagyszerű maradék zöldség felhasználó étel, szerintem akárhányszor készítjük, mindig más lesz, hiszen valószínűleg meglehetősen ritka, hogy ugyanazok a zöldségek várakozzanak feldolgozásra a hűtőben minden alkalommal. Gyakorlatilag szerintem néhány kivétellel bármelyik zöldség felhasználható bele, amit le lehet reszelni. Az uborkát például bár nyugodtan lehet reszelni, azt nem ajánlom, mert nagyon nedvessé tenné a matériát, az pedig ennek az ételnek nem kedvez. Na de lássuk, miről is beszélek!

Hozzávalók:

különféle zöldségek, esetünkben:
2 db sárgarépa
1 db közepes burgonya
fél fej brokkoli
fél fej karfiol
2 szál újhagyma
6-8 szem kelbimbó
3 db tojás
1 csomag feta sajt
só, bors, szárított oregánó

Elkészítés:

A zöldségeket meghámoztam, majd a robotgép reszelő fejével lereszeltem. Ha többféle adapterrel rendelkezünk, eldönthetjük, hogy finomabb, vagy durvább legyen a reszelék, én a finomabbat ajánlanám.

A reszeléket tálba öntöttem, hozzáadtam a tojásokat, az elmorzsolt fetát, és bár a feta elég sós volt, egy kevés sót mégis adtam hozzá, borsot bőven, majd az egészet elkevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, spatulával elterítettem. Most kivételesen fontos volt, hogy ne töltsön sok időt a sütőben a lepény, mert időre kellett elkészülnie, ezért vékonyan terítettem el, de legközelebb biztosan fele ekkora edényben sütöm majd.

200 fokos sütőben sült 20 percet. Fokhagymás tejföllel tálaltam.

Répatorta tekercs

Több répatorta recept is van a blogon, őszintén szólva egyik jobb, mint a másik, de szembejött velem Bebepiskóta receptje, ami olyan csinos, étvágygerjesztő volt, hogy kedvet kaptam hozzá. Mindazonáltal egy kevés változtatást eszközöltem a recepten, és bár az első próbálkozás hamvába holt (így jár az, aki nem figyel eléggé, és hirtelen felindulásból nem jó oldalról tekeri fel a piskótatekercset, az meg szanaszét törik), a második sikeresnek bizonyult. Persze nem kell aggódni, az első variációt is elpusztítottuk, mert téglalapokra vágtam az elrepedt piskótát, és egymás tetejére rakosgatva töltöttem meg a krémmel. A leeső, nem használható darabokat pedig elcsipegettük kávé mellé.

Hozzávalók:

15 dkg barna cukor
3 db egész tojás
17 dkg liszt
2 evőkanál olaj
2 közepes répa, súlyra kb. 15 dkg
ízlés szerinti mennyiségben apróra vágott dió/mandula
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál fahéj
1 mokkáskanál őrölt gyömbér
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
1 citrom reszelt héja

opcionálisan némi mazsola
25 dkg mascarpone
5 dkg porcukor
200 ml tejszín
1 teáskanál vaníliakivonat

Elkészítés:

A tojásokat a cukorral habosra, fehéredésig keverjük. Ez a legfontosabb lépés az ügymenetben, ettől függ, mennyire lesz levegős a süteményünk. Nyilván a reszelt répától nehezebb lesz, mint egy igazi piskóta, de fontos, hogy minél több levegőt vigyünk a tojás-cukor keverékbe.

Amikor a hab szép világos, a térfogata legalább háromszorosa az eredetinek, akkor rászitálom a sütőporral, fűszerekkel elkevert lisztet, mehet bele a citromhéj, az olaj, a dió, és egy spatulával a piskótánál ismert módon óvatosan elkeverünk a cukros tojásban minden egyebet. Ne maradjanak a krémben lisztes csomók. Utoljára keverem bele a reszelt sárgarépát.

Egy sütőpapírral kibélelem a tepsit, és szintén spatulával egyenletes vastagságban elterítem a tésztát rajta.

180 fokon 17-20 percig sütöm, fogpiszkálóval ellenőrzöm, és amikor az már szárazon jön ki a tésztából, kiveszem a sütőből a tepsit. Fontos, hogy ne szárítsuk ki, ne süssük túl a tésztát.

A piskótát egy porcukorral meghintett tiszta konyharuhára/sütőpapírra fordítom, arccal lefelé landol a porcukorra, a talpáról azon melegében eltávolítom a papírt, amin sült. A porcukor azért kell, hogy ne ragadjon a ruhára a piskóta.

A piskótát a rövidebbik oldalánál fogva óvatosan, lassan feltekerem, segítségül híva a konyharuhát, majd a beburkolt tekercset kihűlésig félreteszem.

Közben elkészítem a krémet: a szobahőmérsékletű mascarponét a jó hideg tejszínnel és cukorral habos krémmé keverem, én szeretek hozzáadni vanília kivonatot is, ez erősíti az ízét.

Óvatosan kitekerem a kihűlt tekercset, megkenem a krém felével-kétharmadával, majd vigyázva, hogy ne roncsolódjon, visszagöngyölöm a piskótát. Alulra kerüljön értelemszerűen a dupla rész, ha szükségesnek találod, töltés előtt akár körbe is szélezheted kissé a tésztát, a kissé jobban megsült széleknek örülni fog a következő csésze kávéd 😀

Nem érdemes nagyon sok krémet tölteni a tekercsbe, mert feltekerésnél orrán-száján fog kitüremkedni a cucc, nem leszel boldog.

Érdemes a tekercset szorosan folpackba tekerni, szaloncukor módjára szorosan megcsavarni a folpack végeit, és a megtöltött süteményt néhány órára a hűtőben parkoltatni, így szép formája lesz.

A maradék krémet habzsákba töltöm, aminek a végébe valami szép, mintás csövet teszek, és megdíszítem a tekercset a krémmel.

Alkalomnak megfelelően díszíthető húsvéti izékkel, marcipán répákkal, virágokkal, vagy ami eszedbe jut, de az is elég, ha néhány szép fél diót nyomkodsz a krémbe. Egyet kérek: színes cukordarát ne használj, mert az annyira fujj! 😂

Répatorta receptek a blogon:

A legjobb... Mary Berrytől

Cupcake formában

Fehércsokival

Ez egy másik Mary Berry receptúra

Magyaros gombaleves galuskával, tejfölösen

A mi családunkban nagyon népszerűek a zöldséglevesek, azt hiszem, nincs is olyan típus, amit ne ennénk meg, vagy ne készítenék szívesen. Gombaleves viszonylag ritkán kerül asztalra, ennek csak az az oka, hogy más formában szoktuk a gombát inkább fogyasztani, tésztára, rántva inkább.

Most viszont úgy alakult, hogy tésztát eleget ettünk az elmúlt hetekben, rántott gombára se vágytunk, de ezt mind nem gondoltam végig, amikor a piacon megvettem azt a fél kiló gombát, amit fel kellett dolgozni. Legyen akkor leves, sok zöldséggel, tejföllel, galuskával!

Csak azt tudnám, hogy az az óriási csokor petrezselyem, amit a levesbe tettem, merre jár? 😮

Hozzávalók:

30-50 dkg gomba

1 kis fej vöröshagyma

1 darab sárgarépa

1 darab fehérrépa

só, bors

1 teáskanál pirospaprika

2 evőkanál tejföl

1 csapott evőkanál liszt

friss petrezselyem

olaj

A galuskához:

1 db tojás

kb. 3 evőkanál liszt

kb. 1 teáskanál búzadara

csipet só

Elkészítés:

Azzal kezdeném, hogy nem tudom, itthon lehet-e kapni a Knorr gombaleves levesízesítőjét, én úgy emlékszem, Olaszországból hoztam, kimondottan gombaleveshez való, zselés állagú ételízesítő. Nagyon szeretem a tyúkhúsleves és zöldségleves változatát is. Én most egy gombásat használtam a leveshez, de ha nincs ilyen otthon, akkor megfelel a zöldségleves ízesítő is, nagyon jót tesz az ételnek.

Egy kevés olajon puhára pároljuk az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a felaprított répákat, és egy kevés víz és só hozzáadásával majdnem puhára főzzük őket.

Amikor ez megvan, a vizet elfőztük a répákról, meghintjük a zöldségeket a liszttel, pár percig pirítjuk, jöhet a pirospaprika, a levesízesítő, a gomba, majd annyi forrásban lévő víz, amennyi levest szeretnénk. A só és a bors is ilyenkor érkezik a fazékba. Közepesen erős lángon készre főzzük a levest, beleszaggatjuk az apró gauskákat, utolsó mozzanatként adjuk a leveshez a felaprított petrezselymet, illetve a levest lehúzva a tűzről, a két kanál tejfölt is, amivel simára keverjük az ételt.

Bonbonkészítő tanfolyamon jártam

Mozgalmas hét van mögöttem, szerdán ugye Hollywood volt a tányéromon, szombaton pedig elmentem arra a workshopra, amit a lányomtól kaptam karácsonyra, igaz ugyan, hogy kicsit súgtam neki, de az összhang, ami működik közöttünk, neki is megpendítette a fantáziáját, és rásegítés nélkül is ezt kaptam volna tőle.

A regisztrálással megvártam, hogy egy kicsit jobb idő legyen, van a csudának kedve szürke, hideg januárban vagy februárban workshopra indulni a város másik felébe? Most szinte nyári melegben került sor a tanulásra.

A Lady Lavender csokiműhelyben jártam. A tanfolyam három órán át tartott, ez az idő arra volt elég, hogy kényelmesen elkészíthessük és megdíszíthessük a magunk 28-28 darab bonbonját.

Az elkészült bonbonjaim fele

A héjak várakoznak a megszilárdulásra

Megtöltve

Kééééész!

Temperálás

Nagyon tudom ajánlani egy ilyen csokikészítő workshop meglátogatását, nem tudom, máshol hogyan zajlik egy ilyen, de itt, a Lady Lavendernél minden eszköz és információ a rendelkezésünkre állt, minden segítséget megkaptunk a workshop egész tartama alatt, nagyon sokféle tölteléket próbálhattunk ki a bonbonjainkhoz, és annyi csokit kóstolhattunk, amennyi csak belénk fért.

A higiénia fontos szempont, kaptunk egy halom kóstoló kanalat, hogy véletlenül se nyúljunk bele a csokiba már használttal, minden használt és már nem játszó edényt félretettünk, hogy ne legyen útban, ne használjuk olyasmire, amire nem kéne, ha véletlenül megnyaltuk az ujjunkat (az vesse ránk az első követ.... 😀), azonnal figyelmeztettek, mentünk kezet mosni, szóval a magam részéről nagyon meg voltam elégedve mindennel.

És hát megvan annak a maga bája, ha saját magad készíted el a szeretteidnek, vagy akár magadnak a bonbonjaidat, amiknek az ízesítését is te találod ki, szóval ez egy remek hobbi. Nem a legolcsóbb, az biztos, de érdemes vele kísérletezni.

Köszönöm, Lady Lavender!

Hollywood a tányérodon

Csodás eseményen vettem részt tegnap. Amikor megláttam a hirdetést, azt súgták az ösztöneim, mit súgták, ordították, hogy ott a helyed, ott a helyed! És persze azt is megmondták, kivel menjek, akivel a legjobban fogom magam érezni ott és akkor. Amúgy is nagyon-nagyon időszerű volt a találkozás Bea barátnőmmel, és mivel jó pár dologban egy húron pendülünk, kart karba öltve megcéloztuk az este a Király utcai Table Private Restaurant & Event Space-t, ahol Kiss Mariann privát séf várt ránk egy elképesztő menüsorral, amit különböző alkoholmentes italok is kísértek.

Kiss Mariannról jó pár éve olvastam először - és ezidáig utoljára is, tegnap este óta viszont mindent elolvastam róla, ami a neten fellelhető -, amikor Angelina Jolie és Brad Pitt Pesten forgatták az isten tudja, melyik filmjüket, és hónapokra beköltöztek egy érzésem szerint Rózsák tere környéki lakásba, ahol Mariann főzött rájuk, mint a privát séfjük. Valamiért megragadt a fejemben a neve, és ezelőtt vagy három héttelig ott is pihent valamelyik agytekervényem alján. Furcsállottam is, hiszen nem igazán vagyok célcsoportja a sztárokról szóló bulvárhíreknek, talán mert több évtizedig magam is közöttük éltem a munkámból adódóan.   De mostantól megszállott követője leszek Mariannak, az biztos, és ha bármilyen eseményt tart itthon, ami nyilvános lesz, én ott leszek.

A helyszín egy kellemes belvárosi lakásétterem, ízlésesen berendezve, és noha azt hittem, hogy mire felkúszom a gyerekkoromból jól ismerten rohadt magas* belvárosi 3. emeletre, elpusztulok, hála istennek ez nem így történt.

És milyen jó, hogy túléltem a lépcsőket, hiszen az este fő elemei, Mariann és a főztje, az mindennél érdekesebb és értékesebb volt.

Előétel: vegán sajtok kesudióból, mandulából, különböző ízesítésekkel. Sajnos a fényviszonyok nem voltak kedvezőek a fotózáshoz.

Mariann mesélt az életéről, a családi hátteréről, ami nélkül nem tartana ott, ahol tart, elképesztő szakmai útjáról Bugacpusztától New Yorkig, Peruig, Japánig. Mesélt az alapanyagokról, amiket használ, a filmsztárok étkezési szokásairól, és közben hozta, hordta elénk a csodásabbnál csodásabb étkeket és italokat. Ez utóbbiak mind-mind saját készítésű, fermentálással készült darabok voltak, számomra a legemlékezetesebb a tepache volt, ez a mexikói illetőségű, ananászhéjból készült, fermentált ital. Életem végéig tudnám inni víz helyett.

Edamame bab, a poke bowl egyik eleme

Tonhal tataki

Nopales, fermentált kaktusz salsa

Avokádós és jackfruitos taco

Az ételek is egészen elképesztőek voltak, vegán sajtválogatással kezdtünk, poke bowllal folytattuk, volt tonhal és görögdinnye !!! tataki, fermentált kaktusz salsa, kétféle taco, és az est fénypontja a rák, amit sosem fogok elfelejteni. A történethez hozzátartozik, hogy nem vagyok tengeri herkentyű rajongó, és akkor nagyon enyhén fogalmaztam. Fehér húsú halat szívesen eszem, de az se áll a kívánságlistám élén. Ha olyan országban járok, aminek van tengere, nem mulasztom el a halevést, hiszen igazán frisset ilyen helyeken lehet enni, és  néhány évente a lazacot is megkívánom, de polip, kagyló, rák és társai nem kerülnek a tányéromra. Ettem már finom rákot kétszer életemben, egyszer Szú barátnőm készítette jó fokhagymásan, egyszer pedig csodák csodájára egy pesti tapas bárban sikerült élvezeteset kóstolnom.  

Természetesen egy ilyen vacsoraesten az ember nem hagyja ki azt sem, amit esetleg annyira nem preferál, és én lettem volna a világ bolondja, ha mégis kihagytam volna. Nem tudom elmondani sem az ízét, sem az állagát annak a ráknak, amit Mariann kreált, és aminek a folyamatát volt szerencsém végignézni, ahogyan hihetetlen lazasággal dobálja a wokba a hozzávalókat, hogy aztán néhány perc múlva már tálalja is a tányérokra a rákocskákat. (Nyilván pont arról nem készült fotó...) A rákok puhák voltak, ízletesek, nem voltak kiszárítva, ugyanakkor tökéletesen átsültek, az a vékony kis mártás, ami bevonta őket, az pedig leírhatatlanul ízgazdag volt. Az ételsor végén felszolgált italt már nem is voltam hajlandó meginni, mondván, én ugyan el nem rontom azt az ízorgiát, amit a rákok hagytak maguk után.

Három órán át ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevettünk, és talán-talán a végén sikerült rávennünk Mariannt, hogy vezessen még ilyen vacsoraestet, hiszen biztos lehet benne, hogy a tegnapin részt vett vendégek mind egy szálig ott fognak tolongani az ajtóban, hogy bejuthassanak, ha lesz következő alkalom. Arra, hogy én ott leszek, mérget lehet venni.

Igazából csak olyan végkövetkeztetéseket tudok levonni az este után, amelyeket régóta tudok, de nem árt időnként a megerősítés. Ezért aztán azt mondhatom, hogy az eltökéltség és a szorgalom legtöbbször meghozza a gyümölcsét, alighanem Mariann esetében is ez történt. Nem volt elég, hogy van tehetsége az ízekhez, kellett az elszántság, hogy haladjon előre az úton bármilyen akadályon át, kellett a tudásvágy, az újdonságok iránti kíváncsiság, bizonyára a kitartás is, hiszen azért azt elmondhatjuk, hogy nem könnyű szakma az övé. Sőt, valószínűleg százszor nehezebb, mint amit a kívülállók el tudnak képzelni. 

Alapvetésnek számít az is, amit a magyar nyelv nem túl kultúráltan, de annál kifejezőbben mond el: xarból nem lehet várat építeni. Ha közepes, vagy ócska minőségű alapanyagból főzöl, abból sose lesz minőségi étel, lehetsz te bármilyen briliáns tehetség. Ha nem szánsz időt, energiát és persze sok pénzt a hozzávalók kiválasztására, nem várhatod, hogy a főztöd első osztályú legyen, és kész. Ez van, srácok, ezt jobb, ha mindenki elfogadja, ez ugyanis nem igazán vita tárgya.

Végül, de nem utolsó sorban nem árt, ha a személyiséged legalább olyan érdekes és karizmatikus, mint Marianné, ugyanis nehéz eldönteni, melyik az élvezetesebb dolog: őt hallgatni, vagy a főztjét enni. Nyilvánvalóan ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy eljusson oda, ahol most tart. És akkor ha mindez megvan, jöhet egy kevés szerencse is, mert se a szenvedély, se az elkötelezettség nem biztosíték egy ragyogó karrier létrejöttére, kell hozzá egy jó adag szerencse is, hogy jókor legyél jó helyen. Azt hiszem, neki ez sikerült.

Kiss Mariann, hálás köszönet az élményért!

A hivatalos menü:

Zsírszegény vegán sajtok
Poke bowl, tahini dresszing
Cézár wrap rákkal
Tonhal tataki, edamame herbs saláta
Jackfruit
Nopales – fermentált kaktusz salsa

Italok:

Tepache

Ginger Bug

Taro Milk Tea Boba-val
Vízi Kefír – Kristálygomba

*Nagymező utcában felnőtt gyerek voltam, ahol csak ilyen tüdőgyilkosan magas emeletek vannak, lift meg sehol

Ranch szósz, a legnépszerűbb salátaöntet

Amennyire tudom, ez a legnépszerűbb salátaöntet széles e világon, hacsak a tahinis mártások meg nem előzik, de hogy Amerikában mindenki tudja, mi az a ranch sauce, az egészen biztos. Története elég érdekes, most nem írom le, ha rákeresel, megtalálod. Mindenesetre egy Steven  Henson nevű vízvezeték-szerelő találta ki, és 1992 óta Amerika legkelendőbb saláta öntete.

Salátákra, sült krumplihoz, zöldséghasábokhoz, tortillába, csirkeszárny mellé mártogatósnak mindig jó választás, és nem túl bonyolult az elkészítése sem.

A legtöbb recept (megszámlálhatatlanul sok van amúgy) íróval készíti a szószt, nekem most nem volt itthon, de egyébként az Aldiban, a Lidlben is lehet kapni dobozosat. Szerintem meg a tej éppen megfelelő higításnak, és mivel egy kevés citromlevet is szoktam beletenni, így az ízhatás hasonló az íróéhoz.

Hozzávalók:

2 púpos evőkanál majonéz

2 evőkanál görög joghurt

2 evőkanál tejföl

pár csepp citromlé

só

őrölt bors, ízlés szerint nyilván, de nagyon jól áll neki a sok bors

1 mokkáskanál vöröshagyma por (nem vöröshagyma só, csak őrölt hagyma, Ázsia boltban mindig kapható, és persze a Culinarisban is)

1 mokkáskanál fokhagyma por (ez se sós granulátum, hanem sima fokhagyma őrlemény)

néhány csepp Tabasco (elhagyható)

apróra vágott snidling, petrezselyem, kapor (ez utóbbit én ugyan szeretem, a családom nem annyira, úgyhogy kihagytam, és inkább több snidlinget aprítottam bele)

egy kevés író vagy tej szükség szerint

Elkészítés:

Csak keverd össze a hozzávalókat, korrigáld az ízeket úgy, ahogy neked a legjobban bejön, az íróval/tejjel pedig érd el a kívánt állagot. Én ma tortilla tekercsbe készítettem, nem akartam, hogy nagyon folyékony legyen, de egy saláta tetejére már inkább a hígabb változatot készíteném.

Hűtőszekrényben 3-5 napig nyugodtan eltarthatod.

Gabó banánkenyere

Gabó a barátnőm, úgy kb. húsz éve, hogy olvassuk egymás blogját, amiből aztán személyes találkozó lett, végül barátság. Voltam nála Brüsszelben többször is (vizslát vigyáztam, amíg ő elutazott), felfedeztük együtt Tel Avivot, Jeruzsálemet, Názáretet, a sivatagot, Haifát (de még visszamegyünk), és most Spanyolországba vezetett az utunk, az utóbbi 5 napot Valenciában töltöttük. Jókat ettünk, jókat sétáltunk, jókat beszélgettünk, sütött a nap, élveztük az életet, ahogy kell. Csúszott az Aqua de Valencia, a Sangria, a kávé, egyedül az horchatát nem kóstoltuk meg, ami egy édes mandulatej, mert úgy döntöttünk, hogy azért egyikünknek sem hiányzik a vércukrának egy ilyen merénylet... 

A banánkenyér úgy kerül a képbe, hogy megtérve Valenciából Brüsszelbe, Gabó a konyhapultján heverő három igencsak érett banánból összepattintott egy jóféle banánkenyeret, ami nekem eléggé ízlett, és bár több ilyen recept is van a blogon, azt tartom, a jóból nem árt a sok.

Picit változtattam az összetevőkön (liszt, cukor, ezt majd jelzem), de ez tipikusan az az 5 perc alatt összekeverős, egy edényt piszkoló süti, ami isteni tea, kávé mellé, a gyereknek az uzsonnás dobozba, kis kényeztetésnek a munkahelyi ebéd mellé, szóval univerzális.

Hozzávalók:

-3 db érett, puha, barnuló banán

-8 dkg olvasztott, de nem forró vaj (én úgy csinálom, hogy vannak ilyen tükörtojás méretű teflon serpenyőim, abba beleteszem a vajat, háromba, négybe vágom, alágyújtom a gázt, és amikor már van olvadt vaj a serpenyőben, le is zárom a hőt, így a maradék vajdarabok szépen megolvadnak, de forró nem lesz a cucc, így például nem főzi meg a tojást, amire ráöntöm)

-10 dkg barna cukor (én 5 dkg-ot tettem bele, használhatsz bármilyen mesterséges édesítőt, ha szereted)

-1 nagy tojás

-1 csomag sütőpor

-20 dkg liszt (12 dkg fehér, 8 dkg teljes kiőrlésű, de lehet szerintem még növelni a tk arányt benne nyugodtan)

-1 nagy csipet só

-ízlés szerint őrölt fahéj

-1 evőkanál vanília kivonat

-2 marék apróra vágott dió (mandula, kesu, mogyoró)

-2-3 kocka apróra vágott csoki (elhagyható)

-néhány evőkanál tej, ha szükséges

Elkészítés:

A banánokat villával pépesre töröm, hozzáadom a vajat, tojást, vanília kivonatot, elkeverem őket, végül jöhet a cukor, liszt, fahéj, dió, csoki. Ha úgy érzed, hogy nagyon masszív a massza, adhatsz hozzá néhány evőkanál tejet, én is ezt tettem most, mert úgy éreztem, jobb lenne, ha kissé folyékonyabb lenne a tészta.

Egy szilikon formába, gyümölcskenyér formába, vagy egyéb, alkalmas edénybe kanalazom a masszát, 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütöm.

Sütheted egyszemélyes kis kuglóf formákban is, vagy muffin formában, úgy is tökéletes lesz.

És még egy jó tanács. Én most egy tálban, fakanállal csak összekevertem minden hozzávalót, de legközelebb egészen biztosan robotgéppel fogom összedolgoztatni a hozzávalókat, ugyanis azt tapasztaltam, hogy Gabó prototípusa sokkal levegősebb, piskótaszerűbb volt, mint az enyém, és ennek semmi más nem lehet a magyarázata, mint a fakanál és a robotgép különbözősége. Így is, úgy is egy edényt kell csak mosogatni.

Bakonyi sertésborda

Klasszikus magyaros fogás, akár előre is elkészíthető, jól bírja a melegítést. Friss nokedlivel nagyon finom. Szoktam csirkemellből is készíteni, ha úgy jön ki a lépés, pont olyan jó, mint karajból.

Hozzávalók 3 személyre:
8 szelet sertéskaraj filé
40 dkg gomba
3-4 dl tejföl
1 erőleves kocka
liszt
só, bors

olaj vagy zsír  
 
Elkészítés:

A karaj szeleteket sóztam, borsoztam, majd folpack fóliába bugyolálva vékonyra klopfoltam. Nemcsak azért jó módszer ez, mert a vágódeszkát nem kell elmosni - fujj, de utálom! -, hanem mert a só és a bors ilyenkor a hús alsóbb rétegeibe vándorol. Megmártottam a szeleteket lisztben, a felesleget alaposan leráztam róluk, és egy kevésforró olajban hirtelen megpirítottam minden darabot. Amikor már mindegyik megjárta az olajat, egy nagy fazékba költöztek, amiben mindannyian barátságosan elfértek, belemorzsoltam egy leveskockát, hozzáadtam a nem túl vékonyra vagdalt gombát, és éppen annyi vízzel öntöttem fel, ami alulról nyaldosta a szeleteket. Fedő alatt megpároltam a húst. Végül a szeleteket kiszedtem egy tányérra, a visszamaradt lébe pedig belekevertem a kanálka liszttel dúsított tejfölt. Kapott mustárt még, pici pirospaprikát, és beforraltam a szószt. Visszakerültek bele a hússzeletek is. Ellenőriztem az ízeket, utólag sóztam és borsoztam, aztán tekintélyes mennyiségű nokedlivel karöltve a tányérra került.

 

Körtés, camembert-es álompite

Nem vagyok nagy barátja az ilyen túlzó jelzőknek, mint álompite, szupernemtudommi, istenibármi, de erre nincs jobb szó tényleg. Minden megvan benne, amitől csodálatos étel kerül az asztalunkra: ott a kényeztető leveles tészta (most teljes kiőrlésűt használtam, nagyon örülök, hogy már ilyet is lehet kapni), ott az édes, lédús körte (Lidl, Conference körte), ott a camembert, amiért rajongok, egy kis fűszer, egy pici méz, aprított dió... kell ennél tovább győzködnöm bárkit arról, hogy kipróbálja?

Hozzávalók:

1 csomag friss leveles tészta
1 nagy körte
2 karika Tihany camembert (én most natúrt használtam)

egy kevés kék sajt, ha nincs otthon, elhagyható, de nagyon ajánlom az ízek harmóniája miatt, nagyon kell bele az a pici sós íz
egy marék apróra vágott dió
egy kevés (lehetőleg friss) rozmaring, de én most bazsalikommal készítettem
egy kevés méz a tálaláshoz
1 tojássárgája a leveles tészta lekenéséhez

 

Elkészítés:

A körtét vágjuk félbe, szedjük ki a magházát, és vágjuk 2 milliméteres szeletekre. Ha akarjuk, meghámozzuk a gyümölcsöt, de nem szükséges igazából, sőt, a héj megsülve még szebbé teszi a látványt.

A sajtot szintén felszeleteljük.

Terítsük ki a tésztát egy deszkára. A szélektől egy centiméterre egy éles kés hegyével karcoljuk meg, de ne vágjuk át a tésztát. Ez azt fogja eredményezni, hogy szép, megemelkedett széle lesz a piténknek. A tojássárgájával kenjük le a tészta teljes felületét. Így a szélének szép színe lesz, az alja pedig nem fog elázni a körte levétől. A középső részt a tojásfürdő után szurkáljuk meg villával. Ha előtte tennénk, jól el is tömítenénk a tojással a lyukakat.

A felszeletelt körtével és sajttal rakjuk ki tetőcserépszerűen a tészta középső részét, morzsoljuk rá a kék sajtot, szórjuk meg az általunk választott zöldfűszerrel (én a bazsalikomot a tányéron tépkedtem rá, de a rozmaring, kakukkfű jól tűri a sütést), szórjuk meg az apróra vágott dióval, és dugjuk be a 180 fokosra előmelegített sütőbe sülni. 20 perc múlva el is készül a piténk.

Tálaláskor egy kevés (akác)mézzel pötyögtessük meg a szeleteket.

Tippek:

- készítheted almával is
- használhatsz mandulát, pekándiót vagy fenyőmagot is a dió helyett
- variálhatod a zöldfűszereket, én a rozmaringot, a kakukkfüvet és a bazsalikomot ajánlom, persze nem együtt, hanem külön-külön
- a mézet nem érdemes lehagyni belőle, csodásan kikerekíti, harmonizálja az ízeket

- csodás előétel válhat belőle, de bármennyire furán hangzik is, még akár desszertnek is el tudom képzelni egy olyan ételsor után, ami egy ilyen fantasztikus ízvilágot kíván

-a tésztát vegyük ki fél órával felhasználás előtt a hűtőből, könnyebb lesz vele dolgozni

Szuper egészséges brokkolikrémleves

Meglepő kéréssel állt elő a fiam a minap. Azt kérte, főzzek neki brokkolikrémlevest. Ez önmagában nem furcsa, de ha azt nézzük, hogy egyik gyerekem se rajongója a brokkolinak (a lányom rá se bír nézni például), akkor mégiscsak van ok a csodálkozásra. Na de hát ha a "gyerek" kér valamit, a "gyerek" megkapja 😀

Azt szoktam mondani, hogy fasírtot és krémlevest kábé bármiből képes vagyok előállítani, és ez így igaz. A jó brokkolileveshez sok brokkoli kell, ha egy nyeszlett fejecskét használunk, abból vagy víz lesz, vagy legfeljebb egy tányér leves. De ne sajnáljuk rá a pénzt, mert laktató, tápláló és gyorsan elkészülő levest tehetünk az asztalra.

Hozzávalók 4 személyre:

2 fej brokkoli

egy kicsi fej vöröshagyma

2 szál szárzeller
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj
só
bors
szerecsendió
2 dl tejszín
3 dl zöldségalaplé (kockából is jó, ha nincs más)

Elkészítés:

A brokkolit megmossuk, rózsákra szedjük, ha nem nagyon öreg a szára, akkor azt meghámozzuk, vékonyan felkarikázzuk, mehet a levesbe az is. Ízre és állagra is olyan, mint egy zsenge karalábé, én legtöbbször főzés közben el is ropogtatom, nagyon szeretem.

Az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, valamint zellerszárat az olajon átpároljuk, majd az edénybe tesszük a kis darabokra vágott brokkolit is. Felengedjük a forró alaplével, esetleg pótolhatjuk a mennyiségét egy kevés vízzel. Az alaplé sósságához mérten sózzuk, borsozzuk a levesünket, és puhára főzzük a zöldséget.

Botmixerrel vagy turmixgépben krémesre turmixoljuk a levest. Látni fogjuk, hogy éppen elég sűrű, főleg, ha nem öntöttük fel egy dézsányi folyadékkal.

A zöldségkrémet visszaöntjük az edénybe, visszamelegítjük, hozzáöntjük a tejszínt. Előfordulhat, hogy a megfelelő - értsd: általad kedvelt - állag eléréséhez több, vagy netán kevesebb tejszín kell, ezt majd eldöntöd menet közben. 

Jöhet az utóízesítés, ilyenkor reszelem bele a levesbe a szerecsendiót, még egy kis borsot, és most só is kellett hozzá. Most reszeltem bele egy kevés parmezánt is az umami ízfokozás kedvéért.

Adhatsz mellé bolti krutont, levesgyöngyöt, vajon pirított kenyérszeleteket vagy házi zsemlekockákat pirítva. Én el tudok bele képzelni akár egy buggyantott tojást is, mert miért ne?

A krémleveseket négyféle módon szoktam sűríteni. 

1. sehogy. Azaz a zöldség mennyisége éppen elég a megfelelően sűrű állag eléréséhez 

2. rántással, ezt nem nagyon kell magyarázni. 

3. habarással, szerintem ez is közérthető.

4. krumplival, ami azt jelenti, hogy a zöldséggel együtt főzök szükség szerint egy vagy két közepes burgonyát, és azzal együtt turmixolom a levest, az pont jó sűrűséget ad neki.

Mindenki eldöntheti, neki melyik a legkedvezőbb módszer.

Jó étvágyat!

Rántott zeller

Ettél már valaha rántott zellert? Nem? Nagy hiba.

Nemcsak azért, mert a zeller finom, hanem mert nagyon egészséges növény is. Hazánkban a gumós zellert favorizáljuk, de a szárzeller is klassz növény, csak azt nem lehet kirántani, tegyük inkább smoothie-kba, salátákba. Tudom, hogy sokan nem kedvelik a zellert, és csak azt a szürkés-barnás darab zöldséget látják a húslevesből benne, de ez nem az igazi megközelítés. Zellerből fantasztikusan finom salátát, levest, ropogóst lehet készíteni, de ha nagyon őszinte akarok lenni, nekem a rántott zeller a kedvencem. 

Emlékszem, néhány éve kedvenc séfem, Bicsár Attila vitt egy Traktor farmfood nevű, azóta sajnos átalakult helyet a belvárosban, első látogatásunkkor szerepelt az étlapon a rántott zeller is, amit boldogan vettem tudomásul, hiszen ha egy ilyen múltú és tudású séf is lát ebben az ételben fantáziát, akkor minden a legnagyobb rendben van. Le is csekkoltam rögtön, isteni volt.

Hozzávalók 2 főre:

1 közepes zellergumó

1 tojás

liszt

panko morzsa (vagy sima prézli)

só

bors

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A zellert meghámozzuk, ujjnyi karikákra vágjuk, és enyhén sós vízben előfőzzük. A zöldség legyen már puha, amikor kivesszük a vízből, de ne főzzük péppé, mert még az olajban is puhul, meg ha nagyon megfőztük, nem lesz könnyű dolgunk a panírozáskor.

Hagyjuk az előfőzött zellert kihűlni, majd a szokásos módon panírozzuk be a liszt-tojás-morzsa keverékébe, és olajban süssük ki.

Tippek:

- vághatjuk a zellert csinos kockákra is, mint ahogy anno Bicsár Attila szervírozta a Traktorban, nagyon mutatós lesz úgy.

- készíthetjük az ételt air fryerben is bátran, előtte spricceljük meg olajjal, félidőben fordítsuk meg. Még nem próbáltam, mert mindig többet sütök, mint amennyi az air fryerbe beleférne, de én 200 fokon sütném először 15 percig, aztán fordítás után még 10 percig.

- adhattok mellé salátát, majonézt vagy tartásmártást is, nem fog ártani neki.

Végül pedig legyen itt egy fotó rólam és a séf úrról, akit nagyon kedvelek, bár ennél jobban, mint ahogy a képen látszik, sajnos nem ismerem. A fotó a Millenárison készült 3 évvel ezelőtt, a születésnapomon, amelyen a legnagyobb ajándék az volt, hogy a lányom feljött megköszönteni Kecskemétről, és kikísért az épp zajló Gourmet Fesztiválra, ahol főzhettem közösen Steiner Kristóffal, és még a séfet is elkaptam egy kép erejéig.

Bicsár Attilával 2022-ben

Steiner Kristóffal és Nimivel 2022-ben kimelegedve a főzéstől, a nyártól és a boldogságtól, 61. születésnapomon :)

Ferdinánd tekercs, a karcagi csoda

Nemigen lehet másként jellemezni a Ferdinándot, mint csodaként. Ez az egyik legfinomabb, legvajasabb, legvaníliásabb, leghízlalóbb kelt tészta, amit ismerek.

Nálunk gyerekkoromban darázsfészek néven futott, nem sütött túl gyakran ilyet nagyanyám, de azért emlékszem jó pár alkalomra, amikor nagyjából tíz perc alatt tüntettük el a piros tepsi, vagy lábas tartalmát. Igaz, hogy az diós volt.

Én most dió nélkül sütöttem, a klasszikus vonalon maradva készült. Gábor, a házi pék receptjét használtam, semmiben nem tértem el tőle, és nem is csalódtam a végeredményben.

Nem mellesleg a férjemnek készítettem Valentin napra bolti csoki, meg alkohol helyett.

Hozzávalók:

50 dkg finom liszt

2,5 dkg friss élesztő

175 ml tej

55 gr kristálycukor

25 gr puha vaj

3 tojássárgája

10 dkg tejföl

1 jó nagy csipet só

vanília őrlemény vagy kivonat

töltelék:

15 dkg puha vaj

5 dkg porcukor

3 csomag vaníliás cukor (én vanília őrleményt használtam helyette)

mazsola ízlés szerint

locsolni:

2 dl tejszín

3 dkg cukor

vanília őrlemény

Elkészítés:

A klasszikus kelt tészta menet. A tészta hozzávalóit a vaj kivételével elkezdjük összedolgozni, amikor már homogén tészta állaga van, csak akkor adjuk hozzá a puha, nem olvasztott vajat. Robotgéppel összesen 10 percig dagasztatjuk, az első egy-két percben lassú, a maradék időben közepes fokozaton.

A tésztát deszkára emeljük, kissé átgyúrjuk, mert a kézzel gyúrásnál semmi sem alaposabb, majd letakarva 45 percig pihentetjük a tésztát.

Gyengén lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk, ennek a tésztának a mennyisége kinyújtva egy 60x50 centis téglalapot kell felvegyen.

A tölteléknek való vajat és porcukrot menet közben simára keverjük, nem kell habosítani, meg ilyesmi, csak alaposan keverjük ki, majd ezzel a keverékkel kenjük meg a tésztát. A magunktól távolabbi hosszanti oldalán hagyjunk egy két centis részt üresen, a többi oldalon kenjük ki a vajat a szélekig. Szórjuk meg mazsolával, majd a felénk eső hosszanti oldalon kezdjük el feltekerni a tésztát. Ne legyen a tekerés túl laza, de ne is csináljuk túl szorosra. Az üres résznél csippentsük össze a tésztát, rögzítsük a tekercset. Kicsit meg is hengergethetjük, hogy összetömörödjön.

Egy 26 cm-es tortaformát, de még jobb, ha egy ekkora átmérőjű lábast vajazzunk ki és szórjuk meg egy kanál kristálycukorral, végül helyezzük bele a 3 ujjnyi szélesre vágott tekercseket.

Letakarva kelesszük a Ferdinándot 35-50 percig, ez ugye attól függ, milyen meleg a helyiség, ahol pihen.

Időközben a sütőt melegítsük elő 180 fokra. Ez az egyetlen dolog, amiben legközelebb eltérek Gábor receptjétől, az én sütőmben a 190 fok túl erős, túl hamar elkezdtek a tekercsek színt kapni, úgyhogy le is kellett takarnom őket.

Olyan 20 perc sütés után kivesszük a formát a sütőből, és a cukros tejszínnel meglocsoljuk a tekercseket. Ügyeljünk rá, hogy mindenhová jusson a folyadékból.

Toljuk vissza ismét a sütőbe a Ferdinándot, és adjunk neki még 10-15 percet.

Hagyjuk 10 percet pihenni, majd borítsuk tálra a sütit. Nekem könnyű dolgom volt, mert kapcsos tortaformában sütöttem, csak le kellett róla pattintani a karimát, és már tehettem is a tortatálra. Ha lábasban sütötted, és a lábasban képződött karamell visszadermed, nem lesz könnyű dolgod a kivételnél, szóval ne késlekedj sokat.

Remélem, sokan elkészítitek majd, mert ha azt mondom, hogy érdemes, akkor körülbelül semmit nem mondtam róla, de az isteni, mennyei és egyéb ilyen jelzőktől lábrázást kapok, szóval nem kampányolnék ennél jobban a Ferdinánd mellett.

Tejfölös tojásleves buggyantott tojással

A lányom a hétvégén megörvendeztetett 40 darab tanyasi tojással, amit a tyúkjai tojnak. Nagy öröm ez mindig, talán másoknak rettentő mennyiségnek tűnik 40-50 darab tojás, mint amennyit én szoktam kapni, de annak, aki házi tésztát készít, annak nem sok. Most is várom a napot (alighanem a hétvége lesz az), amikor nekiállhatok a tésztakészítésnek. De addig is elkészítettem ezt a rémesen egyszerű levest, most egy kicsit másként, mint a klasszikus rántott leves, bele a tojás változatot. Sok különbség amúgy nincs a kettő között, ez a tejfölös változat azért nyilvánvalóan gazdagabb, selymesebb, mint a pórias fajta.

Igen, tudom, van, aki rá se bír nézni a tojáslevesre, nekem is volt híres kolléganőm, aki az étkezdében átült egy másik asztalhoz, ha egy asztaltársa tojáslevest rendelt, én ezt képes vagyok akceptálni, meg is értem, a tojásleves nem túl dekoratív darab, viszont finom. Szóval készítse el, aki szereti, és ugorja át, aki nem.

Hozzávalók:

1 evőkanál olaj
egy kevés reszelt vöröshagyma (vagy egy evőkanál vöröshagyma krém)
1 gered fokhagyma összezúzva (vagy egy mokkáskanál fokhagyma krém, nekem van házi, azt is a lányomtól kaptam)

1 evőkanál liszt

2 dl tejföl (20 százalékos zsírtartalmú)

1 bő csipet egész köménymag
pirospaprika ízlés szerint, én egy púpos teáskanálnyit használtam
só
bors
4 db tojás (3 a lébe, egy buggyantva)
ízlés szerint egy mokkáskanál ecet

Elkészítés:

Az olajat felmelegítjük, rátesszük a hagymákat (krémeket), a köménymagot, egy kicsit átdinszteljük őket. Megszórjuk a pirospaprikával (ezt ízlés szerint adagoljuk, én nem szeretem, ha hóka a leves, és a paprika finom ízt is ad, nem csak színt), majd felengedjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk. Felforraljuk, hagyjuk néhány percig zubogva forrni.

A tejfölt simára keverjük a liszttel, majd adunk hozzá egy-két merőkanálnyi forró levest, azzal is elkeverjük.

Én szeretem szűrőn át a lébe engedni a habarást, még így is előfordul, hogy kissé csomós lesz,  de azt egy finom szűrőn át leszedem a leves tetejéről.

3 tojást felütünk egy tányérba, alaposan felhabosítjuk, majd beleöntjük a levesbe, miközben azt bőszen kavarjuk. Így a tojások szépen szét tudnak terülni a forró lében. Pillanatok alatt megfő a tojás a levesben. Ekkor egy merőkanálba ütöm a buggyantottnak szánt tojást, leveszem a hőt, hogy a leves épp csak forrjon, és a merőkanállal beleengedem a tojást a lébe. Egy percig tartom a merőkanálban a tojást, aztán már nyugodtan beleengedhetjük a levesbe, nem fog szétfőni.

Utolsó mozzanatként ízesítjük a levest még sóval, borssal, ha szükséges, végül egy pici ecettel tesszük pikánssá.

Túrós táska, túrós batyu

Ez az a recept, amit örök életemre el fogok tárolni, mert ez a tökéletes túrós batyu. Pont. Az alaprecept Gábortól, a házi péktől származik, de a sajátos igényeknek megfelelően (inzulinrezisztencia) a liszt összetételt és a cukor mennyiséget alakítottam. Csodálatosan jó a tésztával dolgozni, a töltelék ízesítése perfekt, bár legközelebb biztosan többet fogok bekeverni. Most egy-egy evőkanálnyi töltelék jutott a batyukba, nem fog ártani neki, ha kicsit több kerül bele. Tíz darab batyu lesz ebből az adagból, ami pont jó családi adagnak.

Igen, tudom, hogy hosszú a leírás, de aki kezdő, az ennek alapján el fogja tudni készíteni, aki pedig gyakorlott kelt tészta készítő, az úgyis csak átfutja, aztán megy minden rutinból.

Hozzávalók:

25 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg finom liszt  (VAGY 45 dkg finom liszt)
2 dkg friss élesztő
170 ml langyos tej
5 dkg cukor
4 dkg só
2 tojássárgája
1 evőkanál tejföl
1 mokkáskanál vanília őrlemény vagy -kivonat
7 dkg puha vaj (ha egy mód van rá, ne olvasszuk meg a vajat, csak hagyjuk szobahőmérsékleten puhulni, úgy adjuk a tésztához)

töltelék:

30 dkg túró áttörve vagy villával szétnyomkodva
4 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor (lehetőleg bourbon vaníliás, és nem vanilincukor)
1 tojássárgája
1 evőkanál tejföl
1 citrom reszelt héja
1 marék mazsola (elhagyható)

Elkészítés:

A langyos tejbe beletesszük a cukrot és az élesztőt, megvárjuk, míg szép habosra felfut.

A robotgép táljába beleszitáljuk a kétféle lisztet (a teljes kiőrlésűből a szűrőben fog maradni a durva része, azt is adjuk a tálba, a szitálásnak itt az a lényege, hogy minél levegősebb legyen a lisztünk, nem az, hogy kiszűrjünk belőle bármit is), a sót, tojássárgáját, tejfölt, vaníliát, kicsit összekevertetjük a dagasztó karral, majd hozzáadjuk a felfutott élesztős tejet is. Néhány percig dagasztatjuk, amíg nagyjából össze nem áll. Lehetséges, hogy egy kevés folyadékra még szükség lesz a teljes kiőrlésű liszt miatt, nekem is kellett még 2-3 evőkanálnyi langyos vizet adni a tálba, de sose adjunk egyszerre túl sokat hozzá, mindig csak egy picit, és figyeljük, mikor lesz a tészta állaga megfelelő. Utoljára adjuk hozzá a puha vajat. Ez fontos lépés, ne rontsuk el a sorrendet, és ne adjuk a vajat előbb a tésztához. 

Alaposan dolgoztassuk meg a géppel a tésztát, majd emeljük gyúródeszkára, és kézzel is abajgassuk meg egy kicsit, hogy érezze a törődést. Formáljunk belőle gombócot, takarjuk le vagy egy folpack fóliával, vagy a robotgép táljával, hogy ne száradjon ki a tészta. Pihentessük 30 percig.

A pihentetés után formáljuk téglalappá a tésztánkat, kicsit nyomkodjuk is meg, de az összes levegőt azért ne préseljük ki belőle. Újabb 10 perc pihenés következik. Ez idő alatt összekeverjük a tölteléket.

Nyújtsuk ki a tésztát egy nagy téglalappá, a vastagságára olyan 3 millimétert mondanék. Kenjük le vizes ecsettel a felületét (könnyebben fogjuk tudni formázni), majd vágjuk fel 9 négyzetre. (Tudom, 10 batyut ígértem a bevezetőben. Ez úgy alakult, hogy némelyik négyzetem nem négyzet volt, hanem téglalap, vastag széllel, ezeket a széleket levágtam, és a levágottakból tudtam egy tizedik batyut formálni. Azt holnap reggel fogom ais fryerben megsütni a férjemnek vasárnapi reggelinek, szilvalekvárral töltve.) 

Minden négyzet közepére rakjunk egy evőkanálnyi tölteléket, törekedjünk rá, hogy nagyjából egyforma mennyiség kerüljön mindegyikbe.

A négyzetek sarkait emeljük fel, csippentsük össze, tekerjünk rajta egyet-kettőt, majd a kis csúcsot a mutatóujjunkkal nyomjuk le.

Tegyük mindet tepsire, figyeljünk rá, hogy ne érjenek össze. Kenjük le tojással őket, takarjuk le, és hagyjuk 30 percig a tepsin kelni a táskákat.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, alsó-felső sütésen. Nem kell neki légkeverés, meg egyéb úri huncutságok.

A pihentetés után kenjük le ismét a batyukat tojással (én jól elfelejtettem, de nem tűnik úgy a képet látva, hogy nagy hibát követtem volna el), 20 percre tegyük a sütőbe, süssük készre.

Répa, narancs, kurkuma smoothie

Ezidáig ez volt az a turmix, ami a legkevésbé ízlett, kell még bele valami karakteres íz, ami előhozza az ízeket. Persze egyáltalán nem ihatatlan, úgyhogy eresszétek szabadjára a fantáziátokat, ha van ötletetek, mivel lehetne még ízletesebbé tenni, kommentben azt is szívesen látnám.

Hozzávalók két adaghoz:

egy nagyobbacska sárgarépa

egy nagy narancs húsa

datolyaszirup, vagy amit te használsz édesítésre

zabtej

egy púpos teáskanál fehérje por

Elkészítés:

Zutty bele a turmixba!

Mangó smoothie

Múlt héten vettem egy mangót a Lidlben. Javíthatatlan optimista vagyok, ugyanis annak ellenére cselekedtem ezt, hogy még soha az életben nem sikerült a kőkemény, éretlen mangót úgy beérlelni otthon, hogy az többé-kevésbé élvezhető legyen.  Amióta tudom, milyen az Indiában, Thaiföldön, Spanyolországban termett mangó, teljesen fölösleges cselekedet ez részemről. De a remény hal meg utoljára, amint mondják ezt sokan.

Nos, élvezhetővé nem sikerült varázsolni a gyümölcsöt, de valamelyest megpuhult, így jó helye lett a turmixgép poharában.

Hozzávalók:

-1 db (jó esetben érett, puha) mangó
-1 csapott teáskanál kurkuma (remek gyulladáscsökkentő, méregtelenítő hatású, illetve ízületi panaszoknál is hathatós segítség a szervezetünknek)
-3 dl zabtej
-egy kis csomag mangópüré, amit a mélyhűtőből halásztam ki, és fagyottan nem akartam a turmixba tenni, ezért betettem a mikróba pár pillanatra, hogy felolvadjon. Ez persze elhagyható, tehetünk a turmixba egy kevés fehérjeport vagy zabpelyhet sűrítésnek

Elkészítés:

A hozzávalókat összeturmixoljuk. A mangópürének köszönhetően nem volt szükség plusz édesítésre.

Smoothie almával és zabpehellyel

Ez egy klassz reggeli ital, ugyanis a beledarált zabpehelytől jóval laktatóbb, mint anélkül. Ebbe most nem került zöld levél, de a kísérletezés idejét éljük, mindent kipróbálunk.

Hozzávalók 2 főre:

2 db alma, nálam most héjastól, minek hámoznám meg, amikor rostot is, vitamint is veszítenék vele?
2 evőkanál zabpehely, de lehet több is, ha nem bánod, hogy sűrűbb lesz az italod
1 púpozott teáskanál kurkuma
1 mokkáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál datolya szirup
1,5-2 dl zabtej

Elkészítés:

A szokásos: mindent bele a turmixba, és adj neki!

Smoothie 1x1

A következő időkben, amíg kitart a közlési kényszerem, zöld (és más színű) turmixokat fogok mutogatni. Emlegethetem smoothie-ként is őket, az a puccos nevük, de nekem jó lesz zöld turmixnak is.

A képek forrása: pixabay.com 

Volt már olyan időszak az életemben, amikor minden reggelt ezzel kezdtem, ha egészen őszinte akarnék lenni, tudja a fekete himlő, miért hagytam abba? Ugyanis a zöld turmix, az jó. Sok macera sincs vele igazából, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy előre kell gondolkozni miatta, már ami a bevásárlást illeti. Mert ugye reggel 7-kor nem tudsz elővarázsolni se két marék spenótot, se más zöld levelet, ha nem gondoskodtál róla előzőleg. Persze ilyenkor is lehet gyümölcsből alkotni valamit, de az azért egy kicsit más. Töményebb, nehezebb, mint a zöld turmix.

Na nézzük, miből lehet smoothie-t készíteni! (rövid válasz: mindenből 😄)

Zöld levelek: spenót, reteklevél (bizony, a retek levele ehető, kár is kidobni, ha még nem fonnyadt vagy sárgult), madársaláta, rukkola, és minden egyéb más saláta, akár szív-, akár fejes-, akár római-, akár jégsalátáról beszélünk. Mehet bele a fodros kel, ami nálunk annyira még nem elterjedt (SAJNOS!), de azért biopiacokon fellelhető. Remekül fagyasztható, csak mondom, szóval ha szépet kapsz, érdemes betárazni belőle. Ha van karalábé- vagy cékla leveled, használd azt is nyugodtan, de jöhet a mángold is, sőt, a sárgarépa levele is remek zöld levél alap. Kínai kel jöhet, kelkáposzta szintén. És lehet, hogy meg fogsz lepődni, de a petrezselyemlevél is kitűnő alapanyaga a smoothie-nak. Nagyon jó vízhajtó például. 

Gyógynövények: csalán, tyúkhúr, gyermekláncfű, útifű

Zöldségek: uborka, avokádó, szárzeller, cukkini, sárgarépa, cékla

Gyümölcsök: kábé bármi, a legelterjedtebb alap a banán, ami akár önmagában is képes a smoothie édességét garantálni, de mehet bele mangó, barack, alma, körte, eper, málna, áfonya, nem is sorolom, tényleg gyakorlatilag bármilyen gyümölcs, amit szeretsz

Fűszerek: bármilyen fűszer, amit kedvelsz, legelterjedtebb a kurkuma, fahéj, szegfűszeg, gyömbér (akár por, akár friss formában), én imádom a szerecsendiót, azt is használok, itt is végtelen a variációs lehetőségek száma

Superfoodok: ezekkel kiválóan kiegészíthetjük, emelhetjük a zöld turmixunk élettani értékét. Ilyen például a matcha por, a goji bogyó, de jó hatást érhetünk el, ha veszünk valami jó minőségű fehérje turmix port - lehetőleg semleges ízben -, és abból is teszünk a smoothie-nkba egy-egy kanállal, főleg reggel.

És hogy mikor is igyunk smoothie-t? Nagyjából reggel, délben vagy este, mindegy. Szerintem, hangsúlyozom, szerintem, és emögött semmilyen tudományos tény nem áll, legjobb reggel, éhgyomorra tolni. Friss, üde ízétől magához térsz, rögtön hidratálod is a szervezetedet, ráadásul néhány órára biztosan jól is laksz tőle.

Igazából kiválthatsz vele akár fő étkezést is, ha diétázol, fogyókúrázol, vagy csak spórolnál a kalóriákon, mert miért ne?

És akkor legyen itt az első recept, ha már ennyit beszéltem.

Hozzávalók 2 főre:

1 nagy marék bébispenót
egy kisebb banán (vagy egy fél, a másik fele jó lesz holnapra)
2 szárzeller
fél alma
zabtej vagy más növényi ital, de ha szeretnéd, tejjel is készítheted

opcionálisan valami édesítő, juharszirup, datolya szirup, vagy amit szeretsz, de el is hagyhatod, ha a hozzávalók elég édesek

Dobj mindent a turmixba és adj neki annyi időt, amennyi idő alatt simára dolgozza a géped a turmixot.

Baconbe tekert, sajttal, sonkával töltött csirkemell

Nagy kedvenc nálunk ez a típusú étel, az ünnepekkor nálunk elmaradhatatlan pulykakoszorú kistestvére. Ebben is megtalálhatóak azok a hozzávalók, mint abban, de esszenciálisabb formában. Érdemes jó minőségű sonkát (ha ajánlhatok: Lidl Dulano prosciutto cotto) és sajtot használni, ez az étel megérdemli a törődést, amit meg is fog hálálni, ugyanis nemcsak meleg főételnek, de hidegen, vékonyan szeletelve hidegtálra is jó, de szendvicsben is jól teljesít.

Hozzávalók 4 főre:

1 db csirkemell filé, inkább nagyobbacska, mint kicsi
20-25 dkg szeletelt bacon
sonkaszeletek
sajtszeletek

opcionálisan aszalt szilva, nyugodtan elhagyható, ha nem kedveled a hús-gyümölcs párosítást, de ha igen, akkor használhatsz akár aszalt sárgabarackot is

Elkészítés:

A húst lapjában vékony szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk. Egy duplán hajtott alufóliát megkenünk egy kis olajjal, nekem most volt kiolvasztott szalonnazsírom, azt használtam. A fóliára fektetjük a bacon szeleteket, ügyeljünk rá, hogy egy kicsit fedjék egymást, mert sülés közben összemennek némileg. A bacont fedjük be a kiklopfolt csirkemell szeletekkel, fektessük rá a sonka, illetve sajt szeleteket. Ha használunk aszalt gyümölcsöt, sorakoztassuk őket a hozzánk közelebb lévő hosszanti oldalra, szépen libasorban, akarom mondani: szilvasorban.

A fólia segítségével minél szorosabban próbáljuk feltekerni a roládot. Helyezzük azt úgy a fóliára, hogy alulra kerüljön a nyitott oldala a tekercsnek. Bugyoláljuk szorosan a fóliába, a végeket tekerjük meg szaloncukorszerűen és fektessük tepsire. Én mindig teszek alá sütőpapírt, mert bármilyen szorosan is tekercseltünk, valamennyi lé ki fog folyni a tepsire, azt meg vakargassa róla, akinek hét anyja lakik egy utcában.

190 fokon sütjük a csirkeroládot úgy 50 percig, majd leoperáljuk róla a fóliát (óvatosan, mikor megbontod, kicsaphat a gőz és megégetheti a kezedet), és pirosra sütjük a szalonnát rajta.

Tálalás előtt hagyjuk egy keveset állni, hogy a nedvek a húsban szépen eloszolhassanak, és szeletelni is könnyebb, ha már nem tűzforró. Élezzük meg a kést, mielőtt nekikezdünk a tálalásnak, sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat.

Én most krumplipürével és párolt zöldségekkel tálaltam, de rizzsel is tökéletes, vagy szénhidrát nélkül, salátával is pazar.

Úgy gondolom, ha nem túl nagy a roládod, vagy méretesebb az airfryered, abban is elkészíthető nyugodtan.