Kung pao (gung bao) csirke HELYETT: kung pao tofu

Minden nap meg tudnám enni az ilyen típusú kicsit csípős, fűszeres ételeket, pedig nem szokásom nátrium-glutamáttal telerakni ezeket a kajákat, amire lehetne gyanakodni, hogy függőséget alakít ki a kínai ételekkel kapcsolatban. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezer éve, még középkezdő ázsiai konyha rajongóként én is megvettem a kínai só névre keresztelt dolgot a szaküzletben, de amikor jobban utánaolvastam, és végre rájöttem, mi okozza a furcsa rosszulléteimet a kínai éttermekben, úgy hajítottam ki, hogy a lába nem érte a földet, azóta nálam tiltólistás a nátrium-glutamát.

Idestova három hónapja nem eszünk húst a férjemmel, még azt se akarom leírni, hogy remekül bírjuk, mert annyira egyszerű és könnyed számunkra ez az életforma, hogy nincs mit bírni rajta. A férjem egy falusi vendéglátóipari egységben (túlzás lenne étteremnek nevezni) jobb híján evett egy "kézműves hamburgert", nyilván annyira volt kézműves, mint én Róth Miksa, vagy Louis-Comfort Tiffany, aztán úgy megbánta a választást, mint a kutya, amelyik hetet kölykedzett. Így aztán muszáj volt addig kotorászni az internet mélységes mély bugyraiban, amíg a kung pao csirkére is megtaláltam a vega változatot, és meg kell mondanom, bitang jó cucc. Hivatkozás nincs, mert saját tapasztalatból is merítettem a recepthez, és több leírást ötvöztem egybe.

MEGJEGYZÉS: Másnapra ne tegyük el, a tofu már nem lesz benne az igazi...

Hozzávalók 3 adaghoz:

1 csomag (firm) tofu

2 evőkanál kukoricakeményítő

ízlés szerint fehér bors

só

szósz:

3 evőkanál világos szójaszósz

1 teáskanál sötét szójaszósz

3 teáskanál Hoisin szósz

1 teáskanál rizsecet

1 evőkanál rizsbor (én japán mirint használtam, ha semmi ilyesmid nincs otthon, használhatsz száraz fehér bort is, de el is hagyhatod teljesen az alkoholt)

1 teáskanál Sriracha szósz (vagy más csípős szósz)

1 evőkanál szezámolaj

2 evőkanál barna cukor (lehet egy kicsit spórolni a cukorral, de egy evőkanálnyi mindenképp kell bele)

2 teáskanál kukoricakeményítő

Sütéskor:

ízlésünknek megfelelő mennyiségű chili pehely

1 vöröshagyma

1 sárga kaliforniai paprika (vagy zöld, vagy piros)

fél kápia paprika

3 szál újhagyma

1 bő marék pörkölt, sózatlan mogyoró

1 teáskanál gyömbérpép

1 teáskanál fokhagyma pép

1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A szósz hozzávalóit alaposan elkeverjük, félretesszük.

A tofut akkurátusan leszárítjuk, ha van időnk, konyhai papírtörlőbe csavarva le is préselhetjük valami nehezebb tárggyal, hogy minél több folyadék távozzon belőle. Ez azért hasznos, mert ha nincs tele nedvességgel, jobban felszívja az ízeket. 20 perc préselés elég neki. Ezután ízlésünknek megfelelő (nem túl nagy) kockákra vágjuk, a kockákat beledobjuk egy zacskóba, utánaküldjük a sót, a borsot és a keményítőt, alaposan összerázzuk. Egy evőkanálnyi felforrósított olajon néhány perc alatt szép aranybarnára pirítjuk a tofu kockákat, rázogatva, hogy mindenhol megsüljön. Tányérra tesszük, kis időre parkolópályára kerül.

Ugyanabban a serpenyőben, amiben a tofu sült, egy kevés olajpótlás mellett egy percig pirítjuk a chili pelyhet, a gyömbért és a fokhagymát, majd a wokba tesszük az újhagymát és a vöröshagymát, amit negyedekre vágtunk, és leveleire szedve kerül az edénybe. 2-3 perc pirítás után érkezhetnek a kis kockára vágott paprikák, amit kevergetve, rázogatva a wokot addig pirítunk, amíg még ressek, de már nem teljesen nyersek. Ekkor ráöntjük a mártást, az egy perc alatt be fog sűrűsödni, végül pedig beledobjuk a wokba a sült tofu kockákat. Összekeverjük a szószt a tofuval, megszórjuk az ételt a mogyoróval, és már tálalhatunk is. Ha van otthon koriander, és szereted, szórd meg az elkészült ételt vele. Rizzsel tálaltam.