És mint sok minden, ami francia, ez is A Legjobb. Lehet, nem illik ilyet mondani, de szerintem sokkal finomabb, mint a mi farsangi fánkunk. Február második felében sütöttem, a férjem csak annyit kérdezett, mikor asztalra tettem: miért nincs nálunk ilyen minden héten?
Úgy döntöttem, bár elmúlt a fánk szezon, azért ma még sütök egyet, ha már az emberem úgy ment el itthonról, hogy hangsúlyosan közölte: nagyon sok élesztő van itthon. Vagyis kelt tésztát enne vacsorára. Aztán meg akartam mutatni a fiamnak, melyik is a beignet a blogon - és nem találtam, mert nem írtam meg a receptet. Vétkes könnyelműség, ugyanis szerintem ez a világ legjobb fánkja. Könnyű elkészíteni, a tészta is isteni, gyakorlatilag abbahagyhatatlan az evése...
Hozzávalók:
2 dl tej
2 pohár kefir
3 dkg friss élesztő, vagy 4 teáskanál szárított
3 dkg cukor
45 dkg liszt
fél teáskanál szódabikarbóna
egy csipet só
a sütéshez olaj
Elkészítés:
A tejet felmelegítem, de nem forralom fel. Beleborítom a két pohár kefirt, mehet mellé a cukor és az elmorzsolt élesztő. Kimérem a lisztet, hozzáadom a szódabikarbónát, sót, és belekeverem a folyadékba. Alaposan összekeverem az anyagokat, de dagasztani nem kell a tésztát, csak nokedlihez hasonlóan összeállítani. Konyharuhával letakarva kb. egy órát kel. Amikor duplájára nőtt, vastagon lisztezett deszkára húzom, a tetejét is jócskán megszórom liszttel. Az átlagosnál jobban ragad a tészta, de ez nem baj. Ellapogatom kb. ujjnyi vastag téglalappá, és egy lisztezett késsel négyzeteket vágok a tésztából. Nem túl nagyokat, olyan 5x5 centiseket. A fánknál megszokott módon kb. 160 fokos olajban szép pirosra sütjük a fánkokat. Törlőpapírral bélelt tálra szedjük, bőven porcukrozzuk, mielőtt asztalra adjuk.
A beignet nevét egyébként benyének kell ejteni, autentikus kiejtését itt lehet meghallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése