Paradicsomos káposzta

Igen, tudom, tudom... Utálod. Meg fujj. És még broáf is. Nos, ebben nem értünk egyet. Nem állítom, hogy hetente asztalra kerül nálunk, sőt, van, hogy évek is eltelnek két főzés között, de szeretjük. Akkor is, ha fura, hogy egy főzelék édes, akkor is, ha a káposztát úgy, ahogy van, illik ignorálni. Mi szeretjük és kész. Virslivel, debrecenivel, fasírttal, ahogy adódik.

Hozzávalók:

1 kg fehér káposzta (külső levelei és torzsa nélkül)
1 fej vöröshagyma
1 liter zöldség alaplé (vagy víz)
1 nagy doboz sűrített paradicsom
só
cukor

1 púpos evőkanál liszt

4 evőkanál olaj
1 teáskanál köménymag (egész)
2 teáskanál pirospaprika

Elkészítés:

Egy lábasban egy evőkanál olajon párolni kezdjük az apróra vágott vöröshagymát, amikor puhulásnak indul, hozzáadjuk a köménymagot, megvárjuk, míg pattogó hangot nem ad. Ekkor rádobjuk a csíkokra vagy kockákra vágott káposztát, alaposan átkeverjük, majd felöntjük az alaplével. Elég rá annyi, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, majd fedő alatt puhára főzzük a káposztát.

A maradék olajon zsemleszínű rántást készítünk (tudod, az az állapot, amikor a liszt már nem fehér, de még nem is égett oda), hozzáadjuk a sűrített paradicsomot és simára keverjük.

Ha a káposzta puha, megnézzük, mennyi folyadék maradt alatta, ha sok, leöntjük és félretesszük. Elég, ha a káposztán van némi nedvesség. Ráöntjük a paradicsomos rántást, átkeverjük, megszórjuk a pirospaprikával, felforraljuk. Ha nagyon sűrű lenne, hígíthatjuk a félretett főzővízzel. Sózzuk, cukrot adunk hozzá ízlésünk szerint.

Zseniális keksz kávé/tea mellé

Sajnos a helyzet az, hogy én imádok kávé mellé elmajszolni egy-két cantuccinit, omlós kekszet, ne adj isten gyümölcskenyeret, vagy bármilyen hozzáillő sütit. Ez például éppen a kedvencem ebben a műfajban. Tudom, nem kéne, de most, hogy fogyóban a dugi cantuccini is, gondoltam, keresek egy jóféle receptet. Találtam is, és körülbelül fél órája keresem a neten, hogy honnan származik a recept, és nem találom :( Kiírtam mind a négy hozzávalót egy cetlire, és aztán huss, a forrás ki is száradt. Sajnálom. Mérhetetlenül egyszerű a keksz elkészítése, mint a kekszeké általában, és veszélyesen, nagyon, nagyon, nagyon veszélyesen jó. Használhattok hozzá házi sűrített tejet is.  

Hozzávalók:

200 gr szobahőmérsékletű, puha vaj (az eredeti recept 25 dekát ír, de elég bele a 20 is)
50 gr kristálycukor (eredetileg 85 gramm szerepel, az szerintem sok)
200 gr sűrített tej (az én tubusomban 175 gr volt, nem pótoltam a hiányzó 3 dekát)
375 gr liszt
2 csapott teáskanál sütőpor
egy rendes csipet só

opcionálisan egy marék csokicsepp vagy apróra vágott csoki, én most ilyet tettem bele, ezt évekkel ezelőtt kaptam a barátnőmtől Amerikából, ebbe a sütibe zseniális:

Elkészítés:

A vajat keverőtálba tesszük, és a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a sűrített tejet, azzal is elkeverjük, végül több részletben hozzákeverjük a sütőporral és sóval elvegyített lisztet. Ha használunk, a végén adjuk hozzá a csokit.

A masszából apró - diónyinál kisebb - golyókat formálunk, és sütőpapírral bélelt tepsire ültetjük őket, viszonylag távol egymástól, mert a süti meg fog nőni. Aztán persze amint kivesszük a sütőből, össze is esik, de az nem baj.

180 fokon 12 percig sütöttem az első tepsit, a másodiknak elég volt 10 perc is.

Én dió nagyságú gömböket formáztam, az átlagosnál nagyobb kekszek lettek belőlük, szám szerint pont harminc.

Szerintem a csoki variációkon kívül (ét, tej, fehér, rubi) lehet bele tenni akár diót, mandulát összeaprítva, én nagyon el tudom benne képzelni a savanykás aszalt gyümölcsöt is, mondjuk személyes kedvencemet, a vörös áfonyát, apríthatsz bele kandírozott narancs- vagy citromhéjat, de ha nem teszel bele semmi pluszt, akkor is imádni fogod. Kiválthatod a tésztába tett csokit úgy is, hogy megolvasztod, és a kihűlt kekszeket félig megmártod az olvadt csokiban. Vagy fabrikált neki sütőpapírból tölcsért, abba öntöd az olvadt csokit, és szépen megcifrázod a csokival a kekszek tetejét. Szóval csak kreatívan! Ahogy mondtam, minden ilyen úri huncutság nélkül is zseni egy cucc ez.

Nudli

Hinnéd-e, hogy bár túl vagyok a bakfis koron (egy olyan négy évtizeddel), és rengeteg ételen, recepten, főztem és sütöttem már násznépnek, celebnek, vezettem hetilap gasztro rovatát, sőt, voltam szakmai lektor a TV paprikánál, nos mindezek mellett éppen pont nudlit nem tudtam csinálni? Nem csodálkozom, ha nem hiszed, én is nagyon nehezen fogadtam el a tényt. Valamikor II. Ramszesz idején csináltam egyszer-kétszer, úgy emlékszem, az elfogadható volt, de minél nagyobb volt a gyakorlatom, a nudli annál kevésbé sikerült. Szinte minden szilvás- és barackos gombóc készítésekor megpróbálkoztam egy kevéssel, márpedig nálunk nyáron hetente készül gombóc, mert nagyon szeretjük. Ahogy a nudlit is imádom. Nagyanyám olyan zseniálisat készített, aminek a mai napig érzem az ízét a számban, pedig szegényem már lassan 30 éve, hogy nincs velünk. Apró kis nudlikat szaggatott, mind egyforma volt, csodálatosan pirított prézlibe forgatta (nem mellékesen jut eszembe feltenni a kérdést: HOL VANNAK azok a régi prézlik, amiknek még íze is volt, tessék mondani!?), forró víz fölött tartotta a lábast, hogy ne hűljön ki, mire mindenki hazaér, egyszóval a legszebb gasztro emlékeim közé tartozik az ő nudlija, meg barátfüléje, a gombócról nem is beszélve...

Aztán tegnapelőtt azt mondja a férjem, csinálnék-e nudlit? Hát mondom, csinálnék, persze, ha akarsz egy kis vízben egynemű masszává formátlanodott izét enni, szívesen. De csak szöget ütött a fejembe, hogy lehet az, hogy baromi jó gombócot csinálok, de a nudli nem megy? No kérem, nem rétes ez a sztori, hogy sokáig húzzam, el is árulom üstöllést a titkot: a nudliban fele liszt, fele krumpli az arány, a gombócban a liszt kétharmad annyi, mint a krumpli súlya. That's all... Úgyhogy itt a bizonyság a fotón, hogy most már nudlit is tudok csinálni.

Hozzávalók:

60 dkg héjában főtt krumpli
30 dkg liszt
1 mokkáskanál só
1,5 evőkanál sertészsír
1 nagy tojás (vagy 2 pici)
20 dkg zsemlemorzsa
sertészsír a morzsa pirításához

Elkészítés:

A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és még forrón áttörjük. Ez fontos lépés, ugyanis ha a krumpli kihűl, a keményítőtől sokkal nehezebb lesz áttörni a krumplit, mintha forrón tennénk. Ha megvagyunk vele, tegyük félre, hadd hűljön ki.

Hozzáadjuk a zsírt (nem kell megolvasztani, elég, ha puha), sót, tojást, valamint a liszt kérharmadát. Összeállítjuk a tésztát, figyelve, kell-e még bele liszt. Az én tegnapi krumplim szépen megette mind a 30 deka lisztet. Sima, nyújtható tésztát kell kapnunk.

Lisztezett deszkára tesszük a tésztát, kicsit átdolgozzuk még, majd adagokra vágva hurkákat sodrunk, én azt javasolnám, legyen olyan széles a hurka, mint amilyen hosszú nudlikat szeretnénk. Vágjuk a hurkákat ízlésünk szerinti darabokra, két tenyerünk között formázzuk meg, végül kissé megsózott vízben főzzük ki. Amint feljönnek a nudlik a víz tetejére, egy perc múlva le is szűrhetjük őket. Legjobb, ha szűrőkanállal emeljük ki őket a vízből, lecsepegtetjük, és mehetnek is mindjárt a zsíron pirított zsemlemorzsába.

Ehetjük édesen, én sósan is szeretem.

Yotam Ottolenghi karfiolos csodapitéje

A Facebookon már kiörvendeztem magam Yotam Ottolenghi könyvén, amit a múlt héten vettem meg, ez pedig A kamra kincsei című opusz. Ma elkészült belőle az első darab, amit kénytelen vagyok az egekbe dícsérni. Ha létezik étel, amire ráillik a comfortfood kifejezés, hát akkor ez a currys, karfiolos, basemales, rétestésztás csodaság az.

Hozzávalók:

1 közepes fej karfiol rózsáira szedve
2 teáskanál currypor
1 evőkanál olívaolaj
só

a besamelhez:

5 dkg vaj
7,5 dkg liszt
6-7 dl tej
15 dkg reszelt cheddar sajt

2 gerezd szétnyomott fokhagyma
szerecsendió reszelve
só, bors

6 réteslap
a réteslapok kenéséhez egy evőkanál olvasztott vaj, és egy pici olívaolaj keveréke

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedjük, nem kell aprókra, de ne is legyenek túl nagyok. Tegyük őket egy sütőpapíros tepsibe, löttyintsük meg olajjal, szórjuk meg a curryvel, kevés sóval, keverjük alaposan össze, és 180 fokon, légkeveréssel süssük 20 percig. Ha letelt az idő, tegyük félre kissé hűlni a karfiolt.

Készítsük el a besamelt. 5 dkg vajat melegítsünk fel, adjuk hozzá a lisztet, kavargassuk, míg kissé el nem kezd illatozni a liszt. Nem pirítjuk, csak átmelegítjük. Apránként, folytonosan keverve hozzáadjuk a tejet. Tapasztalatom szerint akkor is csomós lesz a besamel, ha a fejünk tetején állva, lábunkkal a levegőben kalimpálva adjuk a liszthez a tejet, úgyhogy ezen nem érdemes idegeskedni, mert minek? Attól a csomók nem tűnnek el. Kavargatva forraljuk fel a mártást, kell neki 7-8 perc, addigra a liszt nyers íze eltűnik. Én ilyenkor előveszem a botmixert, zúzok a besamelen vagy kettőt, a csomók eltűnnek, a mártás gyönyörű selymes lesz, problem is solved. Ekkor adjuk hozzá a fokhagymát, a reszelt sajtot, borsot, még egy pici sót,  ha kell, és reszeljünk bele szerecsendiót. Nézetem szerint a besamel elengedhetetlen részét képezi - az étel típusától függően több vagy kevesebb - szerecsendió. 

Ekkor bekapcsolódunk egy kézimunka szakkör életébe, és nekiállunk a réteslapokkal való játéknak.

Egy 23-26 centis kerek tortaformát, kinek milyen van otthon, kibélelünk sütőpapírral, majd az első réteslapot  beleügyeskedjük a formába, ezután kissé megvajazzuk. A réteslap széle túl fog lógni a forma peremén, és ez így van jól. A következő lapot is belefektetjük a formába, kicsit fordítunk rajta, hogy a sarkai máshová essenek, mint az előzőé. Ez fogja biztosítani a procedúra végén azt, hogy be tudjuk takarni a túllógó sarkokkal a tölteléket.

Ha mind a hat lapot bepuzzle-ztük a formába, a sajtos besamel felét beleöntjük a réteslap ágyba. Legyünk óvatosak, a mártás még meleg ekkor, viszont jó súlyos, tehát számíthatunk rá, hogy a réteslapokat kirántja a kezünkből, ha nem vagyunk elég óvatosak. Én most a férjemet hívtam segítségül a puzzle-hoz és a töltéshez, szükségem is volt az ő két kezére is. Természetesen nem állítom, hogy egyedül nem ugorható meg a feladat, de határozottan könnyebb, ha van segítsége az embernek. 

A besamelre szépen ráültetjük a karfiolrózsákat, ellenállunk a vágynak, hogy a karfiol alatti olajat is ráöntsük a zöldségre (higgyetek nekem, tudom, miről beszélek...), majd a maradék besamelt is a tortaformába öntjük. Végül a túllógó réteslap sarkokat ráhajtogatjuk a töltelékre. Nem fogja teljesen befedni azt, de ez nem baj.

Kicsit megvajaztam a takaró réteslapokat is, és betettem a 180 fokos sütőbe, ami ekkor már alul-felül sütő módban volt, nem légkeverésen. 35 percig sütöttem. Úgy 15-20 percnél, amikor a teteje már szép színű volt, kivettem a tortaformát a sütőből, óvatosan lekapcsoltam a peremét, eltávolítottam, így a "torta" oldala is szépen megsülhetett.

Tálaláskor petrezselymet és reszelt citromhéjat szórtam a torta tetejére. Vigyázzatok a szervírozásnál, a besamel irtó forró tud lenni.

Ha elfogadtok egy tanácsot, bánjatok takarékosan a vajjal, mert bár nincs a vajnál finomabb dolog a világon (csak egy-kettő), nem jó, ha a pite tocsog benne. Van benne ugye rengeteg sajt, az is rendelkezik rendes zsírmennyiséggel, a karfiol is olajban/on sül, a tejnek is van zsírtartalma. Szóval azért ésszel bánjunk a vajjal!

Gluténmentes hajdina palacsinta zöldséggel töltve

Nagy felfedezés számomra a hajdina liszt, ugyanis ízlik. Ez azért fura, mert egyszer ettem hajdinát - magam készítettem -, hát azzal kínozni lehetett volna, olyan rossz volt. Aztán olvastam, hogy különböző féle, fajta hajdinákok léteznek szerte a világon, és van köztük olyan is, ami finom, de engem azért elég nehéz meggyőzni egy rossz tapasztalat után. Pláne, ha nincs is, aki meggyőzzön :) Így aztán elég nagy merészség volt megvennem a fél kilós hajdinalisztet, de gondoltam, több is veszett Mohácsnál, próbáljuk meg a belőle készült palacsintát, mi bajunk lehet?

El is készült a palacsinta, immáron egy héten belül harmadszor, úgyhogy azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy helyet kapott a repertoáron a továbbiakban. Nyilván tölthető édes töltelékkel is, de mivel mi most diétázunk, inkább a zöldséges, sajtos, túrós változatokat részesítjük előnyben.

Hozzávalók 6 db normál méretű palacsintához:

10 dkg hajdinaliszt

3 dkg olvasztott vaj

2,5 dl tej/alternatív tej, bár azzal még nem próbáltam

2 db tojás

egy csipet só

a sütéshez olaj vagy vaj

opcionálisan sajt, tejföl

Elkészítés:

A hozzávalókat a szokásos módon elkeverjük. A lisztbe beleütjük a tojást, amennyire csak lehet, simára keverjük a matériát, majd apránként öntjük hozzá a tejet, folyamatosan keverjük, a cél, hogy teljesen csomómentes legyen a massza. (Nem szégyen a végén átereszteni a szűrőn, a hajdinaliszt elég kis mocsok, nehezen adja meg magát. Vagy van rá lehetőség, hogy amikor beleöntöd a masszát a palacsintasütőbe, akkor halászd ki a csomókat belőle, avagy hagyhatod is a fenébe ezt az egész csomóvadászósdi macerát. Ahogy jónak érzed.) Utolsó lépésként adjuk hozzá az olvasztott vajat, ami némiképpen ki fog csapódni, de ezzel nem kell foglalkozni. Félretesszük a masszát 15-20 percre pihenni, ha van rá mód, akár több időt is kaphat a lustálkodásra.

töltelék:

Különféle zöldségeket a késes betétű aprító gondjaira bízunk. Nem kell péppé darálni, de olyan jó kis gyöngyös-darabosra azért dolgozzuk össze a zöldségeket. Én most karfiolt, cukkinit, gombát, egy darab édesburgonyát használtam, plusz felkarikáztam 2 szép újhagymát, de azt nem daráltam le, csak hozzáadtam a zöldséges masszához. Egy kevés olajon elkezdtem párolni a karfiolt, az összes többi csak utána került a serpenyőbe. Sóztam, borsoztam, adtam neki egy kis provance-i fűszerkeveréket, borsot, és megpuhítottam.

A palacsintatésztát a pihentetés után alaposan átkevertem, egy kevés olajon kisütöttem őket. Remekül kezelhető a tészta, nem lesz vele semmi gond, ha van egy jó palacsintasütőd.

A kisült palacsintákat megtöltöttem a zöldségkeverékkel, megszórtam reszelt füstölt sajttal, és a feltekert palacsinták mellé még egy kevés tejfölt is szervíroztam.

Természetesen a töltelékbe kerülhet bármilyen zöldség, amit kedvelsz, a répától a paszternákon át a hagymáig, padlizsánig, káposztáig, brokkoliig, tényleg bármi megfelel. Azért találom jónak az egyforma nagyságra darálást, mert így nem kell különösebben foglalkozni a zöldségek puhulási sorrendjével. Persze ha karfiolt, paszternákot használsz, azért az nem árt, ha azok kerülnek először a serpenyőbe. Töltheted a palacsintát csak sajttal, tejföllel, de ha édességre vágysz, lekvár, túró, nutella (sic!) is mehet bele.

Tegnap nem akartuk az összes palacsintát betermelni, így a tésztát egy lezárt üvegben betettem a hűtőbe, ma reggel az volt a reggelim, és mondhatom, pazar állaga volt a nyers tésztának, szóval akár két napra előre is bekeverheted a masszát, ha úgy jön ki a lépés.

Még egy tipp jutott eszembe. A párolt zöldséget, mivel nem túl darabos, hanem elég homogén, össze is keverhetjük a palacsintatésztával, és amolyan frittataszerűen is kisüthetjük.

Csirke fasírtgolyók kínai szószban

Diéta van, kérem szépen, diéta van, ennek megfelelően a hűtőben csirkehúsok és saláták hevernek, amiket főleg rizzsel fogyasztunk. Hála istennek én igazán kedvelem a csirkemellet, úgyhogy nem okoz problémát az sem, ha több napig kell egymást követően csirkét enni, de azért mégis jobb a változatosság, úgyhogy ma összedobtam egy ilyen egyszerű, de nagyszerű ételt. Air fryeresek előnyben, a többiek süssék a fasírtokat serpenyőben, olajban.

Hozzávalók 5 adaghoz:

50 dkg darált csirkemell (lelőhely: Lidl)

1 tojás

zsemlemorzsa (én most teljes kiőrlésűt használtam, nagyon bevált)

só, bors

1 mokkáskanál fokhagyma granulátum

1 mokkáskanál vöröshagyma por (Ázsia Bt.)

1 evőkanál Worchester szósz

1 teáskanál olaj

1 mokkáskanál cayenne-i bors

1 teáskanál mustár

1 evőkanál szárított petrezselyem

mártás:
1/3 csésze méz
1 teáskanál almaecet
fél teáskanál ketchup
1 teáskanál szezámolaj
1 evőkanál keményítő
fél csésze víz
1 teáskanál só

Elkészítés:

A darált húst összedolgoztam a többi hozzávalóval. Zsemlemorzsából annyit használj, hogy megkösse a massza nedvességét, ne vidd túlzásba a mennyiséget. Mivel tettem a masszába egy kis olajat is, így könnyű volt kis golyókat formálni a masszából, mert nem ragadt túlságosan a kezemhez. Persze a vízzel megnedvesített kéz is jó szolgálatot tehet ebben a vonatkozásban.

A golyókat beleültettem az air fryer olajjal kifújt kosarába (erről ne feledkezz meg, mert utálni fogod, hogy leragadt az aljához a cucc), majd 180 fokon sütöttem, amíg szép színe nem lett, ez olyan 20 perc lehetett. Egyszer megfordítottam a fasírtokat.

Közben elkészítettem a rizst és a szószt. A szósz hozzávalóit összekevertem, beleöntöttem egy wokba és összeforraltam, majd amikor a fasírtok elkészültek, megforgattam őket a mártásban. Tálaláskor szezámmagot szórtam a húsgolyókra.

Mindenmentes keksz

Mártogatókhoz a legideálisabb szerintem, de önmagában ropogtatni is kitűnő. Mint máskor is, most is a különböző ételintoleranciákkal élő unokahúgaimmal való találkozás alkalmából keresgéltem a receptek között, mit vihetnék a vendégségbe a hummusz mellé, amikor is rátaláltam a Bulkshop weboldalán erre a receptre. Bár lettem volna kicsit bátrabb, és csináltam volna dupla adagot! De hát először ki kellett próbálni, mit tud ez az ételleírás. Minden várakozásomat felülmúlta.

Ami fontos: vékonyra kell nyújtani, akkor lesz ízében, állagában is tökéletes.

Hozzávalók:

-2,5 dl liszt (gluténmentes verzióban barna rizsliszt, zabpehelyliszt, mandulaliszt, kókuszliszt, vagy utóbbi kettő keveréke, én most zabpehelylisztből készítettem, és volt még egy maréknyi mandulalisztem, azt kevertem össze)

-3 evőkanál chiamag

annyi növényi tej (nálam zabtej), amennyi a chiát ellepi, kb. fél dl

-1 evőkanál olaj

-1 evőkanál lenmagpehely (elhagyható, de szerintem jót tesz neki)

só, bors, fűszerek ízlés szerint, javaslom a borsot, szerecsendiót, köményt, én most egy kevés garam masalát is tettem bele a bors és a szerecsendió mellé

-1 szűk csészényi reszelt zöldség, én most egy paszternákot aprítottam össze, de használhatsz zellert, káposztát, répát, céklát is

Elkészítés:

A chiamagot beáztatjuk a növényi tejbe, félretesszük.

A lisztbe belekeverjük a reszelt zöldséget (legyen nagyon apró a végeredmény), hozzáadjuk az olajat, sót, fűszereket, lenmagot, végül beledolgozzuk a bezselésedett chiamagot is. Kézzel alaposan eldolgozzuk, ha nehézségeink lennének közben, adhatunk egy-egy kanál vizet a matériához, hogy összeálljon. Gombócot formálunk belőle, és (rizs)liszttel megszórt nyújtódeszkán vékonyra nyújtjuk a tésztát. Ekkor derelyevágóval felvagdossuk a tésztát, tetszőleges méretű darabokra, majd sütőpapírral bélelt tepsibe átemeljük őket. Nyújthatod a sütőpapíron is, azon el is lehet vágni, és ha megsült, a kihűlt kekszeket kézzel széttördelni. Nekem az egyesével rakosgatós módszer bejött.

180 fokos sütőben 20 percig sütjük.

Legyen picit barna a kekszek széle, hogy jó ropogós legyen, úgy a legfinomabb.

Az eltarthatóságáról nem tudok beszámolni, majd a második adag után. Ez a második adag teljes kiőrlésű búzalisztből fog készülni. Ha lenne itthon sörélesztő pelyhem, azt is tennék bele, hogy kicsit sajtos ízt kapjon tőle a keksz.

Fehérboros, tejszínes, gombás csirkemell

Zajos sikert arattam ezzel a kreációval. Meglepődve nem voltam, hiszen nálunk amiben csirke, bor és gomba van, hogy a tejszínről meg ne feledkezzek, annak csak sikere lehet. Ez is az a fajta étel, amit 25 perc alatt elkészíthetsz - ha van egy kevés konyhai gyakorlatod már -, és legalább két napra megvan a főtt étel, nem is akármilyen.

Hozzávalók:

50 dkg csirkemell filé, a vastagabb darabok lapjában félbe vágva
30 dkg csiperkegomba vastagabb szeletekre vágva

4 evőkanál olívaolaj

2-3 dkg vaj

1 kis vöröshagyma (még jobb a salotta) szeletekre vágva

2,5 dl tejszín

2 dl zöldség- vagy csirke alaplé (leveskockából is jó, bár nyilván jobb, ha magad készítetted az alaplevet is tartósító- és állományjavító szerek nélkül)

2 gerezd fokhagyma vékony szeletekre vágva

3-4 ág friss kakukkfű, vagy egy teáskanál szárított

1,5 dl száraz fehér bor

fél teáskanál só, bors ízlés szerint

5 evőkanál liszt

Elkészítés:

A lisztben elkeverjük a sót és a borsot, ebben megmártjuk a vékonyra vágott hússzeleteket, a felesleges lisztet lerázzuk róluk, és a felmelegített olívaolaj és vaj keverékén átsütjük őket. Nem kell, hogy tökéletesen átsüljenek, a lényeg, hogy kapjanak egy kis gusztusos színt. Ha ez megvan, szedjük ki a serpenyőből egy tányérra őket.

A visszamaradt zsiradékon pirítsuk át viszonylag erős tűzön a gombaszeleteket és a hagymát. Figyeljünk oda, ne égessük meg egyiket se, főleg a hagymát ne. Ne felejtsük, hogy az edényben van némi liszt maradék is a húsokról, ez hajlamos lehet megégni, pedig nagy szükségünk van rá a sűrítésnél.

Akkor jó, ha a gombánk szép barna színt kapott, tehát nem főtt, hanem tényleg pirult. Ennek a folyamatnak a végén adhatunk egy kevés sót hozzá. 

A pirított gombára tegyük vissza a húsokat, öntsük rá a bort, és forraljuk nagy lángon, amíg az alkohol el nem távozik az edényből, és fel nem oldja az edény aljáról az értékes lepirult pörzsanyagokat, ez 2-3 percet vesz igénybe. Ekkor öntsük a serpenyőbe az alaplevet. Nem biztos, hogy mindre szükség lesz, inkább két részletben használjuk, mint hogy túlzásba essünk. Adjuk az ételhez a szárakról lecsipkedett kakukkfű leveleket, ennek hiányában a szárított kakukkfüvet.

Fedő alatt pároljuk a húst 10-15 percig, ellenőrizzük, hogy átfőtt-e, végül adjuk az ételhez a tejszínt is. Ezzel forraljuk még néhány percig, ha jól végeztük a dolgunkat, eddigre sűrű, tartalmas szaft lesz a hús alatt. Ha esetleg túl sok a húson a lé, merj ki belőle egy keveset, keverd el 1-2 kávéskanál keményítővel, önts vissza a serpenyőbe, de azzal már csak egyet rottyantsd az ételt, ugyanis a keményítőt ha forralod, először ugyan behúzza a sűrűséget, de további forralás után ezt a képességét elveszíti, és újra ott állsz egy híg étellel.

Nekem erre a keményítős trükkre nem volt szükségem, az a liszt mennyiség, ami a húson volt, no meg a tejszín együttesen jótékonyan besűrítették a csirke szaftját. Végül nem árt neki némi aprított petrezselyem, nemcsak díszítésnek, de íznek sem.

Tálalhatod krumplipürével, rizzsel is akár, én inkább a krumplipürét ajánlom, azzal lesz igazán kényeztető a cucc.

Fahéjas tekercs krémsajtos mázzal

Van már a blogon fahéjas tekercs, szerelmem iránta nem múlt el, csak visszafogom magam, nem szabad nekem ilyeneket enni, cukor,  krémsajt dögivel... De ma, amikor kinéztem az ablakon, és nem elég, hogy hétfő volt (az nekem mondjuk tök mindegy, itthon dolgozom sok-sok éve már, a hétfő csak akkor utálatos, ha utálatos intézni valóm van házon kívül), de szakadt az eső, masszív szürkeség és köd ült mindenen, hát én bizony elkezdtem kelt tészta recepteket keresgélni. Aztán eszembe jutott a cinnamon roll, és akkor el is határoztam, hogy ez lesz ma. És ha az Univerzum is úgy akarja, akkor májusban New Yorkban fogom újra kóstolni ezt a csodaságot.

Hozzávalók:

2,5 dl tej

6 dkg vaj

7 gramm porélesztő

5 dkg kristálycukor

1 tojás

fél teáskanál só

1 teáskanál vaníliakivonat

43 dkg liszt

töltelék:

12 dkg puha vaj

7 dkg kristálycukor

7 dkg barna cukor

1,5 evőkanál őrölt fahéj

1 teáskanál vanília kivonat

máz:

25 dkg mascarpone

ízlés szerint porcukor kikeverve

Elkészítés:

Egy edényben langyosra melegítettem a tejet, beletettem az apróra kockázott vajat (hogy minél gyorsabban elolvadjon), beleszórtam a kristálycukrot, végül az élesztőt, és hagytam, hogy az élesztő felfusson. Ez úgy 6-7 perc alatt szépen meg is történt. Akkor hozzáadtam a tojást, a vanília kivonatot. 

A keverékhez elkezdtem adagolni a lisztet, fakanállal kevertem, menet közben megkapta a sót is, végül felvette az összes lisztet. Kicsit ragacsos tésztát vettem ki a tálból, egy kevés lisztet hozzáadva kidolgoztam a nyújtódeszkán, végül visszatettem a tálba, letakartam, és a langyos konyhában úgy 45-50 perc alatt csodásan duplájára kelt a tészta. (Sietős napokon jól letakarva a tésztát betehetjük a 70 fokra felfűtött, majd kikapcsolt sütőbe is, ott negyed óra alatt megkel. De ha van időnk, hagyjuk csak a maga útján haladni a folyamatot.)

Amíg a tészta kelt, a töltelék hozzávalóit alaposan elkevertem, klassz kis fahéjas krémet kaptam.

A megkelt tésztát fél centi vastagra nyújtottam, majd megkentem a fahéjas krémmel. Egy ujjnyi sávot hagytam üresen az egyik hosszanti oldalán, a másik hosszanti oldala felől kezdtem felcsavarni szorosan a megtöltött tésztát.

A hosszú hurkát 12 egyforma szélességű darabra vágtam. Az én kedvenc módszerem erre a fogselyemmel, vagy erős cérnával való szeletelés. Fogok egy darab cérnát, alácsúsztatom a tésztakígyónak, és ahol el szeretném vágni a tésztát, ott keresztezem a cérnát, mintha meg akarnám kötni, így a cérna elvágja a tésztát anélkül, hogy elmaszatolódna a töltelék.

A 12 csigát egy 21x30 cm-es tepsibe ültettem, aminek az aljába előzőleg sütőpapírt szabtam, hagytam őket még 10 percig kelni, majd betettem a 190 fokra előmelegített sütőbe, ahol 22 perc alatt sültek szép barnává.

Nálam a máz most másként készült, mint a klasszikus, ugyanis van nekem isteni finom saját kezűleg készített sűrített tejem, ehhez csak egy kevés mascarponét adtam, hogy ne legyen annyira édes, azzal locsoltam meg a kisült tekercseket.

Zöld tészta pórhagymával, brokkolival

Minden évben eljön az idő, amikor ellenállhatatlan vágyat kezdek érezni a zöld, lehetőleg harsogóan zöld ételek iránt. Nem lett ez idén sem máshogy, csak egy kicsit korábban érkezett a kívánalom, hogy valami nagyon-nagyon zöld kerüljön a tányérunkra. A szilveszter előtti nagy zöldségbevásárlásból még maradt egy termetes póréhagymám, amely az erkélyen várakozott jobb sorsára, így azt ma mindkettőnk megelégedésére beteljesítettem.

Hozzávalók 4 személyre:

1 póréhagyma
néhány szál újhagyma
2 nagyobb gerezd fokhagyma
25-30 dkg brokkoli
20 dkg fagyasztott zöldborsó
ha akad, akkor két marék bébispenót, de jó hozzá akár reteklevél is, vagy némi fagyasztott spenótlevél
olívaolaj
só
bors
5 dkg parmezán

30-40 dkg száraz tészta (penne, spagetti, vagy amilyet szerettek és van is otthon)

Elkészítés:

Két kanálnyi olívaolajon elkezdem párolni a karikára vágott pórét, újhagymát, a brokkoli megtisztított, vékony karikára vágott torzsát, és lapokra szeletelt fokhagymát. (Isteni ám a brokkoli szár, én szeretem nyersen is ropogtatni, nagyon hasonlít a zsenge karalábéhoz, kár lenne kidobni.)

Ne használjunk erős lángot, mert a hagymák hamar megégnek, inkább közepes vagy alacsony tűzön kevergessük őket, míg meg nem puhulnak. Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a zöldborsót, amivel szintén kevergetjük néhány percig a hozzávalókat. Ha használunk spenótot, az utolsó percekben tegyük az edénybe, mert épp csak össze kell fonnyadnia a friss leveleknek, ha pedig fagyasztottat használunk, a főzés kezdete óta már némileg felengedhetett a mirelit, azt is ráérünk ekkor beletenni az ételbe. Legyen a serpenyőben minden forró. 

Tegyük a hagymás, borsós, spenótos keveréket egy késes betétű aprítóba, vagy fogjunk egy botmixert, és turmixoljuk le a keveréket. Én ezen a ponton adtam az edénybe egy emberes kanál joghurtot, ha lett volna bontva tejszínem, azt használtam volna, de azért a néhány löttyintésnyiért nem akartam felbontani egy dobozzal, így maradt a joghurt, ami teljesen megfelelt ahhoz, hogy a gép könnyebben vigye az anyagokat.

Isteni ízű krémet kanalaztam vissza a serpenyőbe, amit kissé még sóztam, borsoztam, reszeltem bele egy kevés parmezánt, majd félretettem.

Időközben vizet forraltam a pennének, a leírás szerint 11 perc alatt fő al dentére, nekem kellett 13, mire pont jó lett. Az utolsó 4 percben a tészta mellé dobtam a brokkoli rózsákat is, és mikor a tészta megpuhult, leszűrtem. Beleöntöttem a tésztát a zöld szószba, alaposan összekevertem, és tálaltam.

TRÜKK: Két maréknyi panko morzsát (lehet egyszerű zsemlemorzsa is, de ez esetben a panko sokkal jobb) egy kevés olajon megpirítottam, azt szórtam a tészta tetejére, remek kontrasztot alkotott a krémes, lágy tészta a ropogós morzsával.

Ma a piacon vettem egy szép doboznyi zöldborsó csírát, amiért meg vagyok veszve, annyira intenzíven zsenge borsó íze van, hogy hacsak tehetem, veszek a mikrozöldségeket áruló fiatalembertől a Bosnyákon. Ezzel díszítettem a tésztát, ami ha lehetséges, még fokozta az ízélményt a maga intenzív borsó ízével.

Karfiol curry szószban

Az év végi kényszeres zöldségfelhalmozás nyomán van még a hűtőben karfiol és brokkoli, így most az indiai megszállottságom akut szakasza miatt ebből is indiai fűszerezésű étel lesz. Viszont most nem kerül bele chili, inkább édeskésre vesszük a figurát. Jól fog jönni az air fryerem, ismét nem kell bekapcsolnom a sütőt, hogy megsüssem a karfiolt, a kétszemélyes adag bőven el fog férni a Delimanóban.

Fotó nem készült az ételről, mert ebédre megjött a lányom, a vacsorára szánt adagot pedig egy pillanat alatt felfaltuk a férjemmel.

Hozzávalók:

1 fej karfiol
fél teáskanál só
bors
fél teáskanál garam masala
fél teáskanál római kömény
3 evőkanál olívaolaj
--------
a mártáshoz:
1 evőkanál vaj (ha van, ghí)
1 evőkanál olívaolaj
1 közepes vöröshagyma
fél teáskanál római kömény
fél teáskanál só
fél teáskanál reszelt gyömbér
2 gerezd fokhagyma lereszelve
negyed teáskanál őrölt fahéj
fél teáskanál kurkuma
fél teáskanál garam masala
fél teáskanál pirospaprika
400 gramm aprított paradicsom konzerv
250 ml tejszín/kókusztej

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira vágjuk, megszórjuk sóval, borssal, garam masalával, római köménnyel, majd rácsorgatjuk az olívaolajat, alaposan elkeverjük a fűszereket a karfiollal. 190 fokos sütőben egy sütőpapírral bélelt tepsiben puhára sütjük a zöldséget. Figyeljünk oda, ne süssük túl, mert a szószban ha összetörik, az nagyon nem lesz guszta látvány.

A vajon és egy kanál olajon pároljuk üvegesre az apróra vágott vöröshagymát, amikor már áttetsző, jöhet hozzá a fokhagyma, római kömény, só, gyömbér, fahéj, kurkuma, garam masala és a paprika. Adjunk nekik egy perc kevergetést.

Öntsük az edénybe a paradicsom konzervet, keverjük el a fűszeres hagymával, és fedő alatt 5-7 percig pároljuk. Késes betétű robotgépben, vagy botmixer segítségével dolgozzuk krémesre az edény tartalmát. 

Öntsünk hozzá annyi tejszínt, amilyen híg mártást szeretnénk, forraljuk néhány percig, végül adjuk hozzá a megsült karfiolt. 

A szokásos módon tálalhatjuk főtt rizzsel, naannal, pitával.