Van már a blogon fahéjas tekercs, szerelmem iránta nem múlt el, csak visszafogom magam, nem szabad nekem ilyeneket enni, cukor, krémsajt dögivel... De ma, amikor kinéztem az ablakon, és nem elég, hogy hétfő volt (az nekem mondjuk tök mindegy, itthon dolgozom sok-sok éve már, a hétfő csak akkor utálatos, ha utálatos intézni valóm van házon kívül), de szakadt az eső, masszív szürkeség és köd ült mindenen, hát én bizony elkezdtem kelt tészta recepteket keresgélni. Aztán eszembe jutott a cinnamon roll, és akkor el is határoztam, hogy ez lesz ma. És ha az Univerzum is úgy akarja, akkor májusban New Yorkban fogom újra kóstolni ezt a csodaságot.
2,5 dl tej
6 dkg vaj
7 gramm porélesztő
5 dkg kristálycukor
1 tojás
fél teáskanál só
1 teáskanál vaníliakivonat
43 dkg liszt
töltelék:
12 dkg puha vaj
7 dkg kristálycukor
7 dkg barna cukor
1,5 evőkanál őrölt fahéj
1 teáskanál vanília kivonat
máz:
25 dkg mascarpone
ízlés szerint porcukor kikeverve
Elkészítés:
Egy edényben langyosra melegítettem a tejet, beletettem az apróra kockázott vajat (hogy minél gyorsabban elolvadjon), beleszórtam a kristálycukrot, végül az élesztőt, és hagytam, hogy az élesztő felfusson. Ez úgy 6-7 perc alatt szépen meg is történt. Akkor hozzáadtam a tojást, a vanília kivonatot.
A keverékhez elkezdtem adagolni a lisztet, fakanállal kevertem, menet közben megkapta a sót is, végül felvette az összes lisztet. Kicsit ragacsos tésztát vettem ki a tálból, egy kevés lisztet hozzáadva kidolgoztam a nyújtódeszkán, végül visszatettem a tálba, letakartam, és a langyos konyhában úgy 45-50 perc alatt csodásan duplájára kelt a tészta. (Sietős napokon jól letakarva a tésztát betehetjük a 70 fokra felfűtött, majd kikapcsolt sütőbe is, ott negyed óra alatt megkel. De ha van időnk, hagyjuk csak a maga útján haladni a folyamatot.)
Amíg a tészta kelt, a töltelék hozzávalóit alaposan elkevertem, klassz kis fahéjas krémet kaptam.
A megkelt tésztát fél centi vastagra nyújtottam, majd megkentem a fahéjas krémmel. Egy ujjnyi sávot hagytam üresen az egyik hosszanti oldalán, a másik hosszanti oldala felől kezdtem felcsavarni szorosan a megtöltött tésztát.
A hosszú hurkát 12 egyforma szélességű darabra vágtam. Az én kedvenc módszerem erre a fogselyemmel, vagy erős cérnával való szeletelés. Fogok egy darab cérnát, alácsúsztatom a tésztakígyónak, és ahol el szeretném vágni a tésztát, ott keresztezem a cérnát, mintha meg akarnám kötni, így a cérna elvágja a tésztát anélkül, hogy elmaszatolódna a töltelék.
A 12 csigát egy 21x30 cm-es tepsibe ültettem, aminek az aljába előzőleg sütőpapírt szabtam, hagytam őket még 10 percig kelni, majd betettem a 190 fokra előmelegített sütőbe, ahol 22 perc alatt sültek szép barnává.
Nálam a máz most másként készült, mint a klasszikus, ugyanis van nekem isteni finom saját kezűleg készített sűrített tejem, ehhez csak egy kevés mascarponét adtam, hogy ne legyen annyira édes, azzal locsoltam meg a kisült tekercseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése