Epres-rebarbarás pite no.3.

Múlt hét pénteken 2 hónapnyi karanténozás után kimerészkedtünk a Bosnyák téri piacra. Aki ismer, tudja, hogy nálam a piacra járás hobbi, szenvedély, kikapcsolódás, társasági program. Ismerem az eladókat, szeretek beszélgetni velük, ha nem tartom fel őket, ha csak egy-két mondatot is, pontosan tudom, melyiknél mit kell venni, megvan a tojásosunk, a csirkésünk, a kolbászos-hurkásunk, a savanyúsunk, a krumplisunk, szóval hazajárok én a Bosnyákra már harminc éve. Nagyon hiányzott nekem az elmúlt hetekben, hogy nem mehettem ki, főleg így tavasszal, amikor ömlenek a primőrök, hát igazi megpróbáltatás volt, na. Bár ez most nem a nézelődős, ráérősen vásárlós alkalom volt, lehetetlen volt nem észrevenni a kedvenc salátásomnál a csodálatos rebarbara szárakat, amiből gyorsan lőttem is vagy 40 dekát. Lelki szemeim előtt már láttam az epres-rebarbarás pitét...

A receptet Reni blogján találtam, de változtattam rajta, és nem bántam meg.

Hozzávalók:

40 dkg rebarbara megtisztítva

40 dkg eper megtisztítva

20 dkg barna nádcukor (kristálycukor is megfelel)

1 citrom leve és héja

1 púpos evőkanál étkezési keményítő

30 dkg liszt

20 dkg hideg vaj felkockázva

6 dkg porcukor

1 nagy tojás sárgája

Elkészítés:

A gyümölcsöket  feldaraboltam, lábasba tettem, rászórtam a cukrot, ráöntöttem a citromlevet, felforraltam. Az olvadt cukorból és a gyümölcsléből tisztességes mennyiségű lé keletkezett, ezt leszűrtem, és besűrítettem. A keményítőt egy kevés gyümölcslével elkevertem, hozzáöntöttem a többi léhez, és egyet forraltam rajta, így szépen majdhogynem puding állagúvá sűrűsödött. Ha nem így teszek, a lé menthetetlenül eláztatta volna az egész cuccot.

A tésztához valókat a robotgépben összekaszaboltattam, mikor már labdává dolgozta a gép, kivettem, folpackba csomagoltam, ellapítottam, és másfél órára betettem a hűtőbe.

Végül lisztezett deszkán kinyújtottam a tészta kétharmadát, beleapplikáltam a kivehető aljú piteformába. 15 percre betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe. Amikor a tészta félig megsült, betöltöttem a gyümölcsöt, majd ráöntöttem a pudingszerű gyümölcskrémet. A pite tetejét kiraktam az időközben a maradék tésztából kiszaggatott formákkal, ezeket lekentem egy kevés tojássárgájával. A formát alaposan körbebugyoláltam alufóliával - valamiért nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé a sütőből eltávolítani az odaégett cukrot... -, betettem a sütőbe, és amikor a szivek a pite tetején szép színűek voltak, késznek nyilvánítottam a művet.

Hát ha ettetek még finomat... 

REBARBARÁS RECEPTEK MÉG A BLOGON:

pite

chutney

habos sütemény

egy másik epres-rebarbarás pite

Gyors thai húsgombóc

Ez lett a neve jobb híján, semmi hangzatosat nem bírtam kitalálni neki. Két fontos jellemzővel rendelkezik az étel: gyorsan elkészül és roppant finom. Tieghan blogjáról származik a recept, érdemes nála körülnézni, csoda dolgokat művel a konyhában és a fényképezőgéppel is. Volt egy gyors bevásárló kör persze a főzés előtt, mert a hosszú karanténban töltött hetek alatt minden gyömbérem elfonnyadt, kaliforniai paprika sem hevert a hűtőben, sőt, mogyoró sem a spájzban, bár amiatt nem indultam volna neki, simán helyettesíthettem volna akár mandulával is, az meg van itthon. Na de sambal oelek nélkül mit sem ér ez a recept, úgyhogy amiatt elzarándokoltam a Szép kis Indiába a Wesselényi utcába, és nagyon dicséretes módon semmi mást nem vettem, csak ami a listámon szerepelt.

Na de nézzük a receptet! Kell készíteni egy mártást, egy húsgombócot, amit meg kell sütni, majd a megsült gombócokra ráönteni a mártást, összeforralni-főzni, és kész.

Hozzávalók:

50 dkg darált hús (sertés, csirke, pulyka akár, nálam most sertés)

2 cm friss gyömbér reszelve

2 gerezd fokhagyma reszelve

frissen őrölt bors

mártás:

1/3 csésze víz

1 evőkanál keményítő

1/3 csésze szójaszósz

2 evőkanál rizsecet

2 teáskanál méz

2-3 evőkanál sambal oelek (chiliszósz)

1 lime leve és reszelt héja

olaj

3 szál újhagyma

1 kápia paprika

bő marék sótlan mogyoró

bazsalikom

rizstészta

Elkészítés:

A rizstésztát kibontjuk a csomagolásából, tálba tesszük, és felöntjük forró vízzel, úgy, hogy ellepje. Takarjuk le a tálat, majd tálalás előtt szűrjük le a tésztát. Én szeretem szinte forrásban lévő vízzel leönteni.

A vízben elkeverjük a keményítőt, hozzáöntjük a szójaszószt, az ecetet, a mézet, a sambal oeleket, valamint a citrom levét és héját. Bevallom, én tettem bele egy evőkanálnyi hoisin szószt, amitől azonnal nem lesz thai az étel, de több is veszett Mohácsnál, én meg imádom a hoisin szószt. Félretesszük a mártást.

A darált húst összekeverjük a gyömbérrel és a fokhagymával, valamint a borssal. Néhány kanál olajon a darált húsból formált apró gombócokat körbe sütjük, majd kivéve az olajból, félretesszük. Jól tesszük, ha egy gombócot félbe vágunk, és megnézzük, átsült-e a közepe is, nem buli a félig főtt sertéshús...

A visszamaradt olajba szórjuk a karikára vágott újhagymát, felkockázott paprikát és a mogyorót, 2-3 percig sütjük, majd ráöntjük az előzőleg elkészített mártást, visszatesszük a gombóckákat, és 5 percig pároljuk még együtt az egészet. Ezalatt a mártás besűrűsödik, kellemesen ragacsos lesz.

Tálaláshoz használjuk bátran a bazsalikomot, ha van, koriandert, és adjunk az asztalra még lime-ot!

Panko morzsás sült spárga kéksajtos mártogatóssal

Nem vagyok elvakult spárgaimádó, de persze kedvelem, ám szezonjában sem készítek heti háromszor spárgás ételt. Talán egész szezonban ha kétszer, és az elég is a következőig. Ez a recept megmozgatta a fantáziámat, és az egész nyomorult karantén alatt most jutott eszembe talán először úgy igazán, hogy a fene vinné ezt az egész helyzetet, miért nem ülhetek én mondjuk egy nagykovácsi kertben, ahol a barátoknak előzőleg megsütöttem ezt a marha jó kis cuccot, és miért nem cuppoghatunk jó nagyokat, ahogy mártogatjuk a spárgasípokat a kéksajtos szuttyba? Francba már, de tényleg! Ráadásul orgonahiányom is van, és az is eléggé szorongató érzés. Na de lássuk, hogy készül - roppant egyszerűen - ez a spárgaság.

Hozzávalók:

egy köteg spárga (vagy amennyire szükséged van, az én csokrom úgy fél kg lehetett, mínusz a sípok végei, tehát kb. 40 dkg)
két marék panko morzsa
5 dkg reszelt parmezán
só, bors
4 evőkanálnyi extra szűz olívaolaj

2 dl tejföl
10 dkg kéksajt

Elkészítés:

A sütőt beterítettem sütőpapírral. A spárgákat megmostam, leszárogattam. Amíg szikkadtak, az olajba belekevertem a sót, borsot, a reszelt sajtot, végül a panko morzsát. A spárgákat egyenként szépen belenyomkodtam a keverékbe, igyekeztem rábírni a morzsát, hogy maradjon a sípokon, több-kevesebb sikerrel. A spárgákat belerakosgattam a tepsibe, a megmaradt keveréket ráöntöttem, majd 200 fokos sütőben 10-15 perc alatt ropogósra sütöttem

A tejfölbe belereszeltem a penészes sajtot, elkevertem, kész, passz.

Még több spárgás recept a blogban:

Tőkehallal
Brüsszeli módra
Köretként újkrumplival
Olasz tésztával
És megint hallal

Csokoládékrémes tortácska

Ettől a tortácska elnevezéstől kiugrom a bőrömből, annyira mesterkéltnek tartom. De hát a francia tarte-ot így szokás hívni magyarul, mit csináljunk? Amúgy meg le kéne állni a sütizéssel, de ez nem könnyű. Főleg úgy nem, ha a citromos túrótortából kimarad egy adag tészta, amit nyilván nem dobok ki, sőt, le sem fagyasztok, mert több évtizedes tapasztalatra támaszkodva tudom, az életben nem lesz felhasználva, kicsi is, nem is emlékszem már, mi az, úgyhogy egy-egy fagyasztó takarításkor az ilyen kis csomagocskák mennek a kukába elsőként. Viszont ez most nem opció. 

A járványhelyzet egyik pozitív hozadéka számomra, hogy gyakorlatilag nem dobunk ki semmilyen ételt - kivéve az estétől reggelig hűtőben is megrohadni képes spanyol epret, de hát úgy kell nekem, minek veszek olyat? -,  így biztos voltam benne, hogy meg fogom tölteni a maradék tésztát is valamivel. Mivel múlt héten volt a lányom születésnapja, ahová Bailey's-es macaront akartam csinálni, de az istennek nem találtam olyan krém receptet, ami megfelelő lett volna, így arról lemondtam. Ám most megint előtolakodott a fejemben a gondolat, így született a likőrös csokiganache ötlete.

Hozzávalók:
omlós tészta (receptjét a citromos túrótortánál olvashatod, ilyen kis kosárkákhoz én az ott szereplő mennyiségek negyedét használnám, A most felhasznált tészta nagyjából egy felnőtt ökölnyi volt mindössze, a kis kosarakba egy-egy 2 dekás tésztadarab került

6 dkg étcsokoládé (70 %-os)
6 dkg tejcsokoládé (az enyém Callebaut, az egyik legjobb minőség, még karácsonykor szereztem be, és a kétharmada megvan, szóval érdemes beruházni rá)
100 ml tejszín
1,5 dkg vaj
50 ml Bailey's

A mennyiséget lehet többszörözni, ha több krém kell, de az arányok ezek legyenek.

Elkészítés:

Az omlós tésztát kis gombócokra osztjuk, picit alálisztezve a deszkát vékonyra nyújtjuk, és beleegyengetjük a formákba. A túllógó széleket levágjuk, az alján a tésztát villával megszúrkáljuk. 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz, ez nem több olyan 6-8 percnél. Kivesszük a sütőből, és a formában hagyjuk TELJESEN kihűlni, majd egy óvatos mozdulattal kiborítjuk belőle.

Ganache: A csokoládékat apróra tördeltem, a tejcsokival nem volt semmi meló, hiszen csokipasztilla formájában tartózkodik a zacskóban. A tejszínt és a likőrt felmelegítettem (ne vigyük forráspontig, mert akkor integethetünk a likőr alkoholtartalma után a levegőbe, az meg nem cél), beledobtam a csokikat és a vajat, majd habverővel elkevertem.

Csőrös kiöntőbe átöntve remekül meg lehetett vele tölteni a kosárkákat. Nem csöpög, nem folyik, előírásszerűen viselkedik. Gyönyörű fényes a felülete, ahogy annak lennie kell.

Hát ilyen bonyolult a ganache készítés...

Díszíthetjük a kosárkákat habcsókkal, ahogy én tettem, gyümölccsel is bátran, a málna és az áfonya nagyon jól áll neki például.

Pöttyenthetünk a ganache alá egy kis málna- vagy meggy lekvárt, tervben volt ez is, csak hát elfelejtettem :)

Citromos túrótorta

Nagyjából egy hétig kellett várni erre a túrótortára onnantól, hogy Ritánál megláttam a fotóját. Az eredeti recept a cookta.hu-n található, hűen követtem a leírást. A citromos túrókrém egyszerűen tökéletes, annyira perfekt a krémben a citromlé és a cukor aránya, hogy jobb nem is lehetne. Alig  várom, hogy kihűljön és megkóstolhassuk, bár sok kétségem nincs felőle, hogy nem fog csalódást okozni.

A leírás hosszú lesz, de nem azért, mert az elkészítés bonyolult.

Hozzávalók a tészta alaphoz:
30 dkg liszt (Nagyi titka omlós tésztákhoz, de persze a BL-55-ös is jó)
20 dkg hideg vaj
10 dkg porcukor
1 db tojás

A krémhez:
50 dkg tehéntúró
2 dl tejföl
3 db tojás
2 evőkanál étkezési keményítő
2 db citrom leve és reszelt héja
15 dkg porcukor
egy teáskanál vanília kivonat
egy csipet só

Elkészítés:

A lisztet, a porcukrot és a kockákra vágott hideg vajat a konyhai robotgépbe tettem, amibe előzőleg a késes betétet raktam. Mindig így csinálom az omlós tésztákat, ez ugyanis remekül összedolgozza a hozzávalókat, pillanatok alatt ráadásul, és nem melegíti fel a vajat sem, ami az omlós tésztánál kulcsfontosságú. Amikor morzsás volt a tészta, hozzáadtam a tojást, és továbbra is pulzáltatva a gépet megvártam, míg nagyjából összeáll a matéria valamennyire. Ekkor folpack fóliát terítettem a pultra, rászedtem a tésztát, és  folpack segítségével összetömörítettem a kissé még morzsás cuccot, kör alakúra nyomkodtam, és viszonylag alaposan ellapítottam. Kb. egy órát töltött a hűtőben.

Később deszkára tettem, és a fopack fóliát újrahasznosítva a tésztára terítettem, és azon keresztül nyújtottam a megfelelő méretre.

Nos, a megfelelő méret. Ez a tésztamennyiség egy 27 cm-s porcelán tortaformához elég. Az nem jó, ha a tészta túl vastag, úgyhogy igyekezzetek valami ilyesmi edényt keresni neki.

A kb. 3-4 milliméteresre nyújtott tésztát szintén a folpack segítségével átpateroltam a piteformába, eligazítottam, belenyomkodtam a tésztát a hullámos oldalába, levágtam a túllógó darabokat, alufóliát terítettem a tetejére, arra a vaksütéshez használt babomat szórtam, és beraktam 15 percre a 180 fokosra előmelegített sütőbe. 

A vaksütéshez bármi jó: tisztára mosott apró kavics, bab, lencse, lehet kapni spéci agyaggolyókat (régen fenem rá a fogam), szóval bármi jó, ami megakadályozza, hogy a tészta a hő hatására felhólyagosodjon.

Amíg a tészta sült, elkészítettem a krémet, ami annyit tesz, hogy minden alkotóelemet belepakoltam a bivalyerős turmixgépembe, és krémesre turmixoltam. Én ugyanis ki nem állhatom az olyan túrós süteményt, amiben a túró rögös. Fogalmam sincs, miért alakult ez így, de így van, szóval nekem fontos volt, hogy krémes legyen a töltelék. Ha neked nem ennyire kiemelt jelentőségű ez, akkor elég, ha villával összekevered a tölteléket.

Az elősütés után kikaptam a sütőből a tésztát, levettem róla a nehezéket. És akkor most egy jó tanács neked, hátha olyan vagy te is, mint én... NE fogd meg kézzel a babot, lencsét, kavicsot, mert szájbacsavart forró. Higgyél nekem, én már kipróbáltam, neked már nem kell :) Szóval fólia és nehezék eltávolít, túrókrém beleönt, a cucc megy vissza további 25 percre a 180 fokos sütőbe.

Nekem 25 perc alatt klasszul megszilárdult a krém, nyilván belül még krémes, de majd ha lehűlt, a hűtőben szépen összeáll, olyasmi ez, mint a sajttorta ebből a szempontból.

Aztán már csak díszíteni kellett.

Sült gombás tagliatelle

Ma már muszáj volt felhasználni a hétvégén házhoz szállított gombát, így azt találtam ki, hogy egy sült gombás tagliatellét készítek. Csinálhatod bármilyen, szívednek kedves tésztával egyébként.


Hozzávalók 3 főre:
30 dkg gomba megtisztítva, vastagabb szeletekre vágva
3 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál vaj
2,5 dl tejszín
fél dl fehér bor
só, bors, őrölt rozmaring, oregánó, reszelt szerecsendió (a fűszerezéssel is követheted a család kedvenc vonalát, olyan fűszert használj, amit szerettek)
reszelt parmezán a minél több, annál jobb elvet követve
friss petrezselyemzöld

Elkészítés:

Az olaj és a vaj felét egy wokban felmelegítettem, rádobtam a gombát, és erős lángon megsütöttem. Kimondottan barnára pirítottam, mert így jön elő a gomba fantasztikus íze. CSAK SEMMI SÓ ebben a fázisban! Ha kész - és ezt te döntöd el, hogy puhán, vagy még roppanósan szeretnéd a gombát -, egy tányérra kiszeded a wokból, félreteszed. A wokba beleteszed a maradék olajat és vajat, ha összeolvadt, mehet bele a bor. Azt forrald egy-két percig! Jöhet a tejszín, a só, a bors és a fűszerek, no meg a reszelt parmezán. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban rakd vissza a gombát a mártásba, rottyants rajta egyet, szórd bele a felaprított petrezselymet! Ha szükségesnek látod - és valószínűleg indokolt lesz ez a lépés - adj a tészta főzővizéből egy-két kis merőkanálnyit a szószhoz.

A tésztát főzd a csomagoláson feltüntetett ideig, majd szedd bele a szószba, forgasd át és tálalj! Plusz parmezán a tányéron heverő tésztára egyáltalán nem túlzás.

Fotót nem csináltam, mert lássuk be, a gombaszószos cucc csak a magazinokban, profi fotósok és stylistok kemény munkájának árán lesz olyan csábító, mint amilyen lesz, én erre most nem hajtottam, mert sokkal fontosabb volt az íz, az pedig kifogástalan volt.

Másoké ilyen  Kép: pixabay.com

Öregtésztás fehér kenyér Limara receptje nyomán

Előrebocsátom, itt szinte minden érdem Limaráé. Az öregtészta recept is tőle van, a kenyér recept is, én csak követtem az utasításokat szépen. Nem szaporítom a szót, vágjunk bele!

Öregtészta
A kenyér sütését megelőző napon van vele dolgod. Összeállítod a tésztát, majd 12 órán át szobahőmérsékleten hagyod pihenni (letakarva), majd zárható dobozban a hűtőben tárolod kb. egy hétig is akár. Használat előtt kiveszel belőle annyit, amennyire szükséged van, és fél órát hagyod felmelegedni az öregtésztát. Ez az 50 dekányi mennyiség szerintem 3 kenyérhez elegendő.

50 dkg BL 80-as liszt (na, itt az első akadály, nekem ugyanis a járványhelyzetre való tekintettel kizárólag BL 55-ös lisztem van itthon. Nincs mit tenni, figyelmen kívül kell hagynom az instrukciót, és BL 55-tel dolgozni.)
1 teáskanál só
3 dl langyos víz
1 dkg friss élesztő

Az élesztőt itt nem kell futtatgatni, elég belemorzsolni a langyos vízbe, és mehet is a liszthez. A tésztát jól összegyúrjuk, de dagasztani nem kell, álljon össze a tészta, ennyi a feladat. Jöhet a jól megérdemelt, fél napos pihenő.

Kenyér

50 dkg BL 80-as liszt (a megoldást lásd fentebb)
2 evőkanál burgonyapehely (elhagyható, ha nincs, de hasznára van a kenyerünknek. Szoktam itthon tartani Knorr burgonyapüré port, sosem csinálok belőle pürét, tiltja a vallásom, de kenyérbe elsőosztályú)
2 csapott teáskanál só (ne feledd, nincs rosszabb a sótlan kenyérnél...)
2 evőkanál olaj (én olívát használtam, de mindenkinek ami van otthon)
20 dkg öregtészta (a hűtőből időben kivéve, hogy szobahőmérsékletű legyen)
3 dl langyos víz
1 dkg friss élesztő

Elkészítés:

Bevallom, én a kenyérsütő gépemet használtam, és ezt mindenkinek ajánlom is, aki rendelkezik ilyennel. Aki nem, annak még mindig ott a robotgép és az ő dagasztókarjai, végső soron pedig mindezek hiányában a saját két kacsójával dolgozik.

A hozzávalókat (plusz egy csipet aszkorbin savat, a liszt minőségének javítása érdekében) a gépbe pakoltam, és hagytam, hogy 20 perc alatt szépen megdagassza a tésztát.

A továbbiakban a következő lépések következnek:

- első kelesztés 35-40 perc

- átgyúrás

- utókelesztés 15 perc

- formázás

- kelesztés 60-70 perc

- sütés 55-60 perc

A bedagasztott tésztát letakarjuk, és 35-40 percig langyos, huzatmentes helyen (akár a kenyérsütő gép tartályában, ahogy én is) kelesztjük. Ha lejárt az idő, enyhén lisztezett deszkán határozott mozdulatokkal átgyúrjuk a tésztánkat, nem szükséges 5-6 mozdulatnál több. Gombóccá formáljuk a tésztát, majd letakarva újabb 15 percig hagyjuk kelni.

Kiválasztjuk a sütőedényt. Ez lehet fedeles jénai tál, fedeles vaslábas, vagy akár római tál is. Kibéleljük sütőpapírral, belefektetjük a megformázott tésztát (vekni vagy kerek), az edény tetejét belülről megspricceljük vízzel, rátesszük a tésztára, és jöhet a 60-70 perces kelesztés.

A kelesztés vége előtt felfűtjük a sütőt 230 fokra. Én most fedeztem fel, hogy a sütőmnek van gyorsmelegítő funkciója, pikk-pakk sípolt is, hogy ő már 230 fokos. Itt két lehetőség van, a vaslábast, amiben én sütöttem a kenyérkét, a hideg sütőbe tettem, és együtt forrósítottam fel a sütővel. (Addig a tésztát áttettem egy tálba. A jénaival is lehet így eljárni, de nem feltétlenül szükséges, szerintem ha szobahőmérsékletről kerül be a meleg sütőbe, nem lesz baja, de egyenesen a hűtőből én nem próbálkoznék a 230 fokos sütőbe tenni a jénait. A római tálról egyelőre nincsenek tapasztalataim, de lesznek.

Tehát a kenyerünk megkelt, a sütőnk forró. Ha jénaiban sütünk, újra megspricceljük a tetejét vízzel, adunk a kenyérkének is egy-két pöffenet vizet, 2-3 helyen éles késsel/pengével bevágjuk a kenyér tetejét, lefedjük, és beküldjük a sütőbe úgy 50-55 percre.

A vaslábassal úgy jártam el, hogy forrón kivettem a sütőből, az addig tálban kelegető kenyérkét óvatosan beleengedtem a tűzforró edénybe, megspricceltem a tésztát is, a fedőt is, és így ment a sütőbe.

Kb. 50 perc után a tetőt levettem a vaslábasról, és a hátralévő 5-7 percet már anélkül töltötte a kenyér.

Hát ennyi a varázslat, de annak aztán igen jó! Csodálatosan ropogós héjú, laza bélszerkezetű kenyér lesz a munkánk jutalma. Legnagyobb meglepetésemre a ropogós héj másnapra sem puhult meg, és a kenyér az utolsó morzsáig elfogyott.

Medvehagyma krémleves

Az utolsó piaci látogatás alkalmával (mintha a múlt században lett volna, pedig egy hete mindössze...) hozott a férjem három csomag medvehagymát, ami hát egy elég tekintélyes mennyiség. Kornyadozott a hűtőben pár napot, de arról szó sem lehetett, hogy ne használjam fel, így csináltam egy medvehagyma pestós tésztát, illetve egy krémlevest belőle.

Hozzávalók 4 főre:
2 nagy szem burgonya
1 zöldségleves kocka
1,5 csomag medvehagyma
pár csepp olaj a tálaláshoz
1 gerezd fokhagyma (opcionális)
só
bors
opcionálisan tejszín

Elkészítés:
A krumplit felkockáztam, odatettem sós, zöldségleves kockás vízben megfőni. Amikor megpuhult, átöntöttem a levest a turmixgép (üveg, hőálló) tartályába, összeturmixoltam, menet közben beledobáltam a medvehagymát is. Így az elég jól megtartotta a szép színét. Megkóstoltam, majd küldtem a tartályba egy kis gerezd fokhagymát is, hogy erőteljesebb ízű legyen, de lehet, hogy ez nem mindenkinél lesz majd szükséges.

Visszaöntöttem a lábasba, visszamelegítettem, megborsoztam, és kész is volt.

Krutonnal, pirítóssal isteni.

Tipp:

Készítheted egy kevés tejszínnel dúsítva, ez a legvégén kerül a főzőedénybe, egyet pöffen a leves a visszamelegítéskor, és jó is.

Gyors kifli, amit nem kell keleszteni

A legjobb recept, ami előkerülhetett a sifonérból, ugyanis reggel 7-kor álltam neki, és 8-kor már az asztalon illatozott. Egy picit élesztő ízű, de hát valamit valamiért ugyebár. Legközelebb kipróbálom porélesztővel (abból majd fél tasak fog kelleni), annak azt hiszem, nem enyire intenzív az íze. De vajjal, lekvárral, tejjel, langyosan percek alatt fogyott el. Ó, tényleg, lehet, ha kihűl, már az élesztőt se lehet rajta érezni? Hm...

Hozzávalók 8 db kiflihez:

35 dkg liszt

1 kávéskanál só

1 kávéskanál cukor

2,5 dkg friss élesztő (vagy egy 7 grammos porélesztő kétharmada. A 7 grammos élesztők 50 dkg liszthez elegendőek, így arányosítsuk azt 35 dkg liszre vetítve.)

2,5 dl langyos tej

2,5 dkg olvasztott vaj
1 kicsi tojás (az enyémek a tanyáról vannak, és akad köztük olyan pici, amit mintha pont azért tojtak volna a tyúkok, hogy lekenjek vele kiflit, kalácsot, ilyesmit)

Elkészítés:

A meglangyosított tejbe beleszórjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk pihenni 10 percig. Én most ezt a robotgép táljában követtem el, minek annyi edényt piszkolni, nem igaz? Amikor szépen felfutott az élesztő, hozzáadtam a lisztet, sót, vajat, aztán csapjunk a lovak közé, dagasszon az a gép!

Természetesen azért kézzel is dagasztottam, hogy szép sima felületű legyen a tészta, meg aztán kell az is, hogy a sikérszálak elkezdjenek dolgozni a tésztában, de a dagasztásnak azt a részét, mikor a tészta mindenhova ragad, főleg a kezedre, azt a gépre hagytam.

Két részre osztottam a tésztát, egyenként kb. 30 cm átmérőjű körré nyújtottam, négybe vágtam, és a négy körcikket egyenként szépen kiflivé sodortam, sütőpapírra tettem.

Amikor az összes kiflicske a tepsin volt, lekentem őket tojással, és az előmelegített 200 fokos sütőben 20 perc alatt el is készültek.

Krumplis pogácsa maradék krumplipürével

Nálunk nagyon ritkán marad meg krumplipüré, ha véletlenül mégis, az még másnap is elfogy egy kis tejföllel megerősítve. De most valahogy jelentősebb mennyiség árválkodott a hűtőben, nekem meg felelőtlenül kicsúszott a számon, hogy sebaj, majd sütök belőle pogácsát. Így aztán nem volt mit tenni, pogácsát kellett sütni.

A pürében alapjáraton van tej, vaj, így ha gondoljátok, ezeknek a mennyiségéből egy keveset lecsíphettek a tészta összeállításánál. Én nem tettem, noha tudatában voltam a dolgoknak, így viszonylag nehezen kezeltem a tésztát - hajtogatásnál be kellett vetnem a fém tésztaizélgetőmet, tudjátok, amivel a tésztát darabolja az ember, nem is tudom, mi a becsületes neve neki, mert nem tésztaizélgető, az bizonyos..., de ez a plusz meló bőven megtérült, mert a pogácsa olyan könnyű és légies lett, mint már rég nem.

Hozzávalók:

30 dkg maradék burgonyapüré
30 dkg liszt
10 dkg zsír
1 tojás
1 dl tejföl
1 evőkanál só
1 dl langyos tej
egy mokkáskanál cukor
2 dkg friss élesztő

Elkészítés:

A langyos tejbe beleszórom a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, hagyom 10 percig pihenni.

A krumplipürét összedolgozom a zsírral és a tojással, majd mehet bele a liszt, só, tejföl, végül a felfutott élesztő. Összegyúrom a tésztát, majd fekvő téglalap formára egyengetem. Esetemben a lágy tésztát esélytelen volt nyújtófával alakítani, úgyhogy maradt a belisztezett kezem. A tésztát meghajtogattam: először balról jobbra a téglalap felezővonaláig, majd jobbról balra, végül alulról fölfelé. Ez kezdőknek nyilván a világon semmit nem mond, gyakorlottabbaknak meg túl sok információ. A hajtogatást megismételtem 30 perces szünetekkel összesen háromszor, közben a tésztát letakartam egy tállal, hogy ne száradjon ki. Végül az ujjnyi vastagra nyújtott tésztát egy éles késsel sűrűn berácsoztam, lekentem tojással, majd pogácsákat szaggattam belőle.

200 fokra előmelegített sütőbe toltam, 5 perc után visszavettem a hőfokot 180-ra, és kb. 25 perc alatt el is készültek a pogácsák.

Ez meg itt a tésztaizélgető.

Spaghetti all'arrabbiata

Az influenzával való harcból lassan-lassan győztesen kerülünk ki, bár ez a győzelmi állapot elég messze áll még attól a normál állapottól, amiben egy hete a vírus előtt voltunk. Két egészen elképesztő utózöngéje van még a betegségnek: nemigen kívánjuk a kávét, és nemigen kívánunk semmit enni. Az én mai fogyasztásom egy reggeli kávé volt (nagy nehezen legyűrtem), reggelire egy avokádó és egy 6 perces lágytojás két Korpovittal, "ebédre" három Fornettis apró pogácsa, mert a városban járva éreztem, hogy a vércukrom a béka segge alatt van, és idáig ennyi, az óra pedig este hatot mutat épp. Hát na... Pillanatnyilag van itthon kétféle főzelék, már attól is minden bajom van, ha csak rájuk gondolok, hát elképzelhetitek... Viszont tegnap két nyűglődés között, hogy mit együnk, lett egy halvány közös találkozási pont a "semmit" és a "nem vagyok éhes" között, ez pedig úgy hangzott: valami olasz tészta.

Oké, az én spájzomból simán el lehetne táplálni egy négytagú családot kb. fél évig, de azért egy jó olasz tésztához vannak bizonyos friss hozzávalók, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy az a tészta tényleg jó legyen. Így maradt egyedüli lehetőségként a spaghetti all'arrabbiata, azaz a csípős spagetti, amihez nemigen kell más, mint paradicsom, fokhagyma, chili, tészta és sajt.

Spaghetti all'arrabbiata februári esős, sötét délutánon, wokban

Hozzávalók 2 személyre:

spagetti

40 dkg konzerv paradicsom

3 gerezd fokhagyma

1 friss piros chili, vagy szárított erős paprika

4 evőkanál olívaolaj

egy marék friss petrezselyem

parmezán vagy grana padano a tetejére

Elkészítés:

Odatesszük a tészta főzővizét melegedni.

Megmelegítjük egy serpenyőben az olajat, rádobjuk a fokhagyma kétharmadát vékony szeletkékre vágva. Egy-két percig kíméletesen melegítjük, nehogy megégjen, majd hozzáadjuk a felkarikázott chilit. Én a legtöbb magját kipiszkáltam, nem akartam, hogy csípjen az étel, mint a heider ménkű. Amikor a chili is átmelegedett, jön a paradicsom, amit a fakanállal kicsit szétnyomkodunk, és kb. 15-20 percig főzzük a szószt. Közben az erősen sós vízben megfőzzük a tésztát, de nem várjuk ki a főzési időt, hanem mondjuk egy perccel korábban leszűrjük a tésztát, beleborítjuk a szószba, ott főzzük készre. Hozzáadjuk a maradék fokhagymát, megsózzuk, mehet rá a petrezselyem, szükség szerint egy kevés a tészta főzővizéből. A tetejére sok reszelt sajt jár.