Medvehagyma pesto

A pestonál jobb találmány kevés van a konyhaművészetben, legalábbis nekem ez a véleményem. Pillanatok alatt elkészül, íze varázslatos, százféleképpen variálható, tehetjük tésztára, húsra, levesbe, szendvicsbe, ha eléggé fantáziadúsak vagyunk, tényleg nagyon sokoldalúan használhatjuk fel. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy nemcsak a klasszikus, bazsalikomból készült pesto ismeretes, hanem tulajdonképpen bármilyen zöldfűszerből elkészíthetjük, petrezselyemből, snidlingből, korianderből, és hát igen, medvehagymából is.

Az első nagy medvehagyma iránti felbuzdulás hatására a Mecsekbe mentünk medvehagymát szedni, emlékszem az élményre, ahogy szinte megrészegedtem a rengeteg zöld levél látványától, illatától. Sajnos az olajban való tartósítás nem volt sikeres, nem is próbálkoztam vele többet. Tavaly valahogy kimaradt a medvehagyma szedés, nem is nagyon vettem a piacon sem, de idén megint nem tudtam ellenállni a harsogóan zöld, ropogós leveleknek. 

Hozzávalók:

2 marék medvehagyma levél
dió/mandula/fenyőmag
só
jó minőségű olíva olaj

*(reszelt parmezán)

Elkészítés:

Egyszerűbb nem is lehetne. A medvehagymát leöblítjük, leszárítjuk, aprítógépbe tesszük a kiválasztott olajos maggal együtt. Én most diót használtam, pedig van itthon fenyőmag is, de szerintem az íze a medvehagyma intenzív fokhagymás íze mellett nem érvényesülne, ezért úgy döntöttem, nem pocsékolom el ezt az arany árban lévő drágaságot. Nagyjából összevágatjuk a géppel a leveleket, majd elkezdjük adagolni hozzá az olajat, innentől a gép jobban fog teljesíteni (sic!), könnyebben viszi majd a pépet. Sózzuk meg a pestót, majd használjuk fel, mondjuk spagettire. A maradék néhány napig légmentesen lezárva biztosan eltartható a hűtőszekrényben.

*Kedves olvasóm felvetette, hogy ebbe a pestóba kerül-e parmezán? A válasz pedig az, hogy ha frissen felhasználom a teljes mennyiséget, akkor reszelek bele természetesen, ha a hűtőben tárolom, akkor nem szoktam belereszelni, hanem csak a tányéron, az elkészült ételt szórom meg a sajttal.