Narancsos cukkinikenyér

A nyári répatorta. Ajánlom szeretettel azoknak, akiknek a kertje ontja a cukkinit, és már nem tudják, hogyan használják fel a termést. Meg azoknak, akik azoktól kapják ajándékba, akiknek a kertje ontja a cukkinit. És persze azoknak is, akik a piacon veszik - még mindig túl drágán -, csak mert szeretik, de már megunták a rántott cukkinit, és a cukkini fritterst vagy a krémlevest.

Nagyon kellemes recept ez, elég hozzá egy darab edény, amiben összekeverjük a hozzávalókat, és ez számomra igencsak vonzóvá teszi az elkészítését.

Hozzávalók:

35 dkg héjastól lereszelt cukkini
20 dkg barna cukor
30 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
egy csipet só
3 nagy tojás
125 ml olaj
egy narancs reszelt héja, és egy fél narancs leve
(opcionálisan fahéj, kevés szerecsendió)
10 dkg arany mazsola, de lehet persze a sötét színű hagyományos is. Ha utálod a mazsolát, tegyél bele aszalt vörösáfonyát például
1 evőkanál vaníliakivonat

Elkészítés:

A cukkinis megmossuk, durvára reszeljük, majd kinyomkodjuk belőle a felesleges nedvességet. A többi hozzávalót tálba tesszük, elkeverjük, utoljára hozzáadjuk a reszelt cukkinit. Ne keverjük túl, pont elég, ha a tészta mindenhol nedves.

Sütőpapírral bélelt formába tesszük (használhatsz gyümölcskenyér formát, kenyér formát, de akár kerek tortaformát is), egy kanállal simára egyengetjük a tetejét, majd 180 fokos sütőben 50 percig sütjük.

A tetejére adhatunk 20 dkg krémsajt és kb. 8-10 dkg porcukor, valamint reszelt narancshéj keverékéből álló krémet, ahogy a répatortához szokás.

Hasonló recept a blogról itt.

Zebra keksz

 

Az ős Fakanál blogról, 2007. április 4-ről.

Évekkel ezelőtt, az egyik első kiállításom megnyitójára egy kollegina hozta az alábbi finomságot. Nanoszekundum alatt tüntettük el az utolsó morzsáig, utána kitartóan kajtattam a recept után, amit meg is kaptam. Igen ám, de valószínűleg a recept már a lakásba se érkezett meg valami furmányos feketelyuk-effektus okán, de ha mégis, hát soha többé elő nem jött rejtekéről. A kolleginával azóta megszakadt a kapcsolat, de a múlt héten a hugomtól kaptam egy sütemény gyűjteményt, és ott akadtam rá erre a jóságra. Hiába no, a jók elnyerik méltó jutalmukat...

Hozzávalók:

két csomag Albert keksz
5 evőkanál liszt
15 dkg cukor
1 dl kávé
rum ízlés szerint
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
2,5 dl tej
20 dkg margarin

Elkészítés:

A lisztet, cukrot, kakaóport elkeverjük, apránként hozzáöntjük a kávét és a tejet, csomómentesre keverjük és felfőzzük. Amikor a krém már nem forró, elkeverjük benne a puha margarint és a rumot/rumaromát. 

A kekszeket megtöltjük a krémmel, összeragasztgatjuk őket egy hosszú hengerré, majd fóliában hibernálásnak vetjük alá a hűtőben. Amikor kifagyott, ferdén szeleteljük. Mutatós, egyszerű, s nem utolsó sorban igen finom.

A receptet olvasói kérésre bányásztam elő, most nem készítettem el, így fotó nincs hozzá.

Tante Fanny zöldséges lepénye

Azt nem állítom, hogy mindig van itthon leveles tészta a hűtőben, de azt igen, hogy gyakran veszek ilyet, mert szeretem, hogy csak ki kell csomagolnom, és ha ügyes vagyok, néhány percen belül a sütőben lehet az az étel, amit terveztem. Lehet sós, lehet édes, a lehetőségek tárháza igen gazdag. Mostanában inkább a sós verziók vannak nálunk előtérben.

Tegnap is az történt, mint ami általában: eszembe jutott, hogy nehogy már tönkremenjen itt Fanni tánti levelese, nosza, egy jó paradicsomleves után pont jó lesz vacsorára. Igaz, hogy 15 percre be kellett kapcsolnom a sütőt, és ez a tegnapi hőségben nem tűnt észszerűnek, de a végeredmény megérte a plusz melegítést.

Hozzávalók:

1 csomag Tante Fanny leveles tészta
10-12 dkg sonka
1 csésze előfőzött brokkoli
egy darabka kék sajt (az úgy hiányozna belőle, szóval én nem hagynám ki)
egy gombóc mozzarella (ha nincs, kiválthatod reszelni való trappistával akár)
volt itthon kissé megereszkedett piros kaliforniai paprika, azt is beletettem
3 tojás
1 dl tejszín
só, bors, reszelt szerecsendió (úristen, amit Izraelből hoztam, az milyen csodálatos....!)

Elkészítés:

A brokkolit rózsáira szedtem, és sós vízben néhány percig előfőztem, leszűrtem, leöblítettem (hogy ne főjön tovább), félretettem a felhasználásig.

A tésztát kihajtogattam a papírjából. Mivel már nem volt túl friss, törött a tészta, de ezzel nem foglalkoztam, ahol eltört, fogtam, és odatapasztottam az előző részhez, jól összenyomkodtam, és kész. Ezután elkezdtem rápakolni a sonkát, brokkolit, paprikát, rátépkedtem a mozzarellát és a kék sajtot, majd a tojásokat összekevertem a tejszínnel, enyhén szótam (a kék sajt is sós), borsoztam, bőven reszeltem bele szerecsendiót. A keveréket apránként rálocsoltam a tésztára, ügyelve, hogy ne legyen egy helyen sok tejszínes tojás, és ne folyjon le a tésztáról világba.

200 fok, 15 perc. Zseniális.

Csinálhatod kolbásszal, szalámival, gombával, karfiollal, paprikával, paradicsommal, cukkinivel, vagyis a puhább zöldségek mind szóba jöhetnek. Dobhatsz rá friss spenótlevelet, az se rontja el, főleg, ha morzsolsz rá egy kis juhsajtot vagy -túrót. Szerintem az a lényeg, hogy fűszerezd bátran a tejszínes tojást, akkor minden rendben lesz.

Meggy nyersen eltéve

A címben jelzett szókapcsolat volt a keresőszó, amit beütöttem a Google-ba, hogy emlékeztessem magam, hogyan is kell készíteni ezt a klassz... hűha, mi is ez? Befőtt? Nem, azt főzni szokták, ezt meg nem kell... Akkor mi ez? Na, ez most megfogott. Amíg hűséges és szorgalmas segítőtársam a konyhában épp meggyet magoz, addig én megpróbálom kitalálni, hogyan is nevezzem ezt a jóságot. 

Használhatod simán nassnak is téli estéken, rakhatod bármilyen desszertbe, triffle-ba, piskótába, kevert sütibe, a leve pedig mehet szörpnek. És munka vele annyi van, hogy ki kell magozni a meggyet, ezt nem érdemes elspórolni, mert előbb-utóbb meg kell szabadulni a magtól, és kész.

Teszek még el meggylekvárt, isteni lesz a karácsonyi, barátoknak összeállítandó gasztro ajándékcsomagba a házi tészta, bejgli, lemon curd mellé.

Hozzávalók:

1 kg meggy magozva
25-30 dkg cukor ízlés szerint
2 evőkanál rum (elhagyható)
fél mokkáskanál Na-Be a biztonság kedvéért

Elkészítés:

A meggyet nagyon alaposan megmossuk, leszárazzuk, kimagozzuk, majd egy megfelelő méretű tálban lecukrozzuk. Hűvös helyen letakarva egy-két napot állni hagyjuk, időnként átkeverjük, hogy a cukor ne üljön le az aljára. Időközben a meggy levet ereszt, a cukor elolvad. Üvegekbe porciózás előtt adjuk hozzá a rumot és a tartósítót, alaposan keverjük át, és szorosan rakjuk üvegekbe a gyümölcsöt. Öntsük rá a cukros levet (ami kimarad, szörpnek használjuk), zárjuk le az üvegeket, és mehet is a polcra/szekrénybe/kamrába.

Kávés, vörösboros brownie

Különleges alkalomra készült ez a brownie, aminek a külsejével kissé elégedetlen vagyok (kisebb, akarom mondani, még annál is kisebb formába kellett volna öntenem, mint amit használtam), de az íze verhetetlen. Remélem, hogy az alkalom, amire sütöttem, meghozza a változást annak, akinek a kedvéért készült.

Hozzávalók:

17,5 dkg jó minőségű csokoládé
12,5 dkg vaj
1 teáskanál instant kávé

2,5 dkg kakaópor
20 dkg cukor
3 db tojás
10 dkg liszt
egy csipet só
125 ml (Nespresso) kávé
50 ml vörösbor
10 dkg durvára vágott mogyoró/mandula

Elkészítés:

A vajat az apróra tördelt csokoládéval vízgőz fölött megolvasztjuk, óvatosan, hogy a csoki ne égjen meg. Ezt úgy érhetjük el, hogy az edény alja, amiben a csoki van, ne érjen bele a forrásban lévő vízbe, és akkor nem lesz baj.

Amikor a csoki felolvadt, átöntjük egy tálba, hozzáadjuk az instant kávét, beleszitáljuk a kakaóport, a cukrot, és a tojásokat egyenként, mindegyik után alaposan elkeverjük.

Második lépésben rászitáljuk a lisztet, belekeverjük a csokis masszába, hozzáadjuk a sót, végül akkurátusan elkeverjük a lefőzött, max. langyos kávéval és borral. Mehet bele a mandula. 

Egy 25x25 cm-es formát kibébelünk sütőpapírral, és 180 fokos sütőben 40 percig sütjük a brownie-t. Mivel én most nagyobb formát használtam, vékonyabb lett a süti, ezért elég volt neki 32 perc.

 

Tortilla wrap

Gyors ebédnek, könnyű vacsorának, piknikre, kirándulásra ajánlom. Tortilla nálunk mindig van itthon (időnként lejár a szavatossága anélkül, hogy felhasználtam volna :( ), nagyon szeretjük fajitasnak, enchiladának. Most könnyű ebédként funkcionált, és milyen jól!

Az benne a legjobb, hogy nagyjából bármit felhasználhatsz hozzá, ami a hűtőben található: zöldséget, felvágottat, maradék sült húst. A zöldségek közül egyedül talán az uborkát nem ajánlom, túlságosan eláztatná a tortilla lapokat. Ugyanez vonatkozik azt hiszem, a paradicsomra is, én legalábbis nem próbálkoznék velük.

Ha a tortillákat megtöltöttük és felcsavartuk, tekerjük fóliába szorosan, és tegyük a hűtőbe egy-két órára, annyi idő alatt a lapok szépen átpuhulnak, szeletelhetővé válnak.

Hozzávalók:

tortilla lapok
egy doboz krémsajt
1 evőkanál sűrű tejföl
zöldségek: kápia paprika, retek, saláta, petrezselyem, újhagyma, póréhagyma
1-2 szelet sajt apróra vágva
ha szeretnénk, néhány szelet sonka, szalámi ízlésünknek megfelelően

Elkészítés:

A krémsajtot összekeverjük a tejföllel, ízesítjük sóval, borssal. Ebbe a krémbe vegyítjük az apróra vágott zöldségeket, alaposan elkeverjük. A tortilla lapokat néhány másodperc alatt meglangyosítjuk a mikróban, ettől hajlékonnyá válnak, könnyű megkenni őket. Osszunk el rajta annyi krémet, hogy feltekeréskor azért ne folyjon orrán-száján a cucc, fektessük rá az esetleges sonka szeleteket, majd tekerjük fel. A végeit levághatjuk, arra nemigen lesz szükség. Szorosan tekerjük alufóliába, és hűtsük néhány órán át a hűtőben. Ha mi magunk fogyasztjuk, talán nem is szükséges felvágni, de a vendégeknek azért tálaljuk fel csinosan. Mármint úgy értem, ha egyben tekercsként fogyasztjuk, akkor is csinos, de felszeletelve még inkább.

Könnyű nyári falat: mozzarella és dinnye nyárs

Odáig voltam érte, és egészen biztos, hogy nem a tegnap volt az utolsó alkalom, hogy elkészítettem a nyáron ezt a szuper előételt. Persze lehet ez maga a főétkezés is, csak akkor én adnék hozzá egy könnyű kis pirítóst is. Az is döntés kérdése, adsz-e mellé sonkát, vagy megmaradsz a vega vonalon, és csak dinnye, meg sajt kerül rá.

Hozzávalók 2 személyre:

fél sárgadinnye
negyed görögdinnye
1 csomag mini mozzarella golyó
néhány szelet jamon serrano
bazsalikom levelek
1 evőkanál kész pesto

Elkészítés:

A dinnyékből gömböket (vagy kockákat, ha nincs gömbölygető szerszámod) vájsz egy ilyen szerszámmal.

A mozzarellát lecsöpögteted, papírtörlővel leszárítod, és elkevered a pestóval. A bazsalikom leveleket megmosod, szárazra törlöd.

A bambusz nyársakra tetszés és ízlés szerinti sorrendben és mennyiségben felhúzogatod a hozzávalókat. A végén egy kevés olívaolajjal meglocsolhatod, szerintem nem feltétlenül szükséges lépés ez.

Egy kellemesen hűvös pohár fehér borral nagyon ütős tud lenni, persze az is szükséges, hogy a dinnyék finom édesek legyenek.

Gyümölcsös triffle

Trifle, triffle, sosem fogom megtudni, mi a helyes leírása, mondják triflnek, trájflnek, szóval van vele baj elég :) Ellenben az egyik legjobb desszert szerintem, millió és még egy változatban készítheted, variálhatod, ahogy jól esik. A lényege az, hogy legyen benne piskóta, némi kis alkohol és sooook krém. Én általában mascarponét, felvert tejszínt és vanília pudingot szoktam használni, most mind a hármat bevetettem, mert azt akartam, hogy tényleg jó sok krém legyen benne.

A gyümölcsöket nyilván a szezon határozza meg, az eper igencsak lecsengőben van, én meg igencsak imádom, úgyhogy ez adja a gyümölcs réteg gerincét.

Hozzávalók:

3 tojásból piskóta vagy készen vásárolt piskóta karikából levágott megfelelő mennyiség

25 dkg (szobahőmérsékletű) mascarpone
1 csomag vaníliás pudingpor (főzős)
fél liter tej
cukor ízlés szerint
3 dl 33 %-os habtejszín
gyümölcsök
1 kis üveg lekvár (eper, meggy)
4-5 evőkanál meggylikőr (amilyen szerencsés vagyok, volt még itthon a pannonhalmi bencés meggylikőrből). Helyettesíthető szörppel is persze.

Elkészítés:

Én sem vagyok a magam ellensége, úgyhogy mikor vasárnap a pékségben megláttam a gyönyörű piskótakarikát, azonnal lecsaptam rá, hát süssön a fene 30 fokban, ha nem muszáj. Ha muszáj, az egy másik bábszínház, akkor muszáj, és kész. Sokan készítik a triffle-t babapiskótával, szerintem az igazi piskótás változat finomabb és kiadósabb is. Így aztán fogtam, elfeleztem a piskótakarikát, a felét lefagyasztottam, a másik felét felkockáztam.

A krém úgy készült, hogy a tasakon lévő előírás szerint megfőztem a vanília pudingot, kihűtöttem. Csapba víz, abban szépen üdül a pudingos lábas, időnként keverek rajta, pikkpakk jó lesz.

Ahhoz, hogy a tejszínt szép, kemény habbá verhessük, a tejszínnek a lehető leghidegebbnek kell lennie, és a tálat sem árt betenni egy órácskára a hűtőbe. Aztán kezdődhet a móka, a tejszínt magas fordulatszámon habbá verjük. A biztonsági játékosok nem tesznek bele ilyenkor cukrot, mert ha véletlenül túlszaladna a robotgép, és sikerülne vajat vernünk a tejszínből, azt simán elhasználhatjuk, de ha már benne van a cukor, akkor az a veszett fejsze nyele legtöbbször. Szóval kész a habunk, adagonként belekanalazzuk a hideg pudingot, aztán a mascarponét is. Ekkor megkóstoljuk, utánaédesítjük. Én egy púpos evőkanál porcukrot adtam most hozzá. Ezzel kész is vagyunk, kezdődhet a rétegezés.

- tegyünk a krémből egy vékony réteget a tál aljára

- tegyük rá a piskóta felét, locsoljuk meg az alkohollal/szörppel

- mehet rá a krém fele, arra egy kevés lekvár

- következik a gyümölcsréteg, jelen esetben az összevágott eper, de lehet ez persze málna, áfonya, ribizli, sárgabarack, ki mihez jut hozzá, ki mit szeret

- második adag piskóta, alkoholos/szörpös locsolás, kis lekvár

- a maradék krém gazdagon, letapicskolva, hogy lehetőleg befolyjon a gyümölcsök közé

A tálat díszíthetjük gyümölccsel, citromfű vagy menta lelekkel, vagy amivel csak akarjuk. Működhet az is, hogy a krémre szórunk egy kevés (baba)piskóta törmeléket is. Csak könyörgök, színes szórócukrot, csokoládédarát (aka egérszar) ne! 

A triffle-t hagyjuk pár órán át összeérni, egy éjszakai pihenés sem fog ártani neki.

Itt egy ünnepi triffle recept is. 

Empanadas

Őszintén szólva nem tudom, nézném-e Borbás Marcsi műsorait akkor, ha nem dolgoznék velük. Lehet, tényleg nem tudom. Nagyjából nyolc éve már, hogy szinte minden műsorát az én cégem feliratozza a Duna Televízió számára, így hétről hétre vele tartottam országjáró körútjára a Gasztroangyallal, és mióta annak vége lett, a Borbás Marcsi szakácskönyve című műsorban vendégeskedem hetente őrségi konyhájában - képletesen persze. (Nem lenne már itt az ideje személyesen is megismerkednem vele?) Azt kell mondjam, hogy hozzáértése és elkötelezettsége példa értékű lehetne az összes médiagasztronómus számára, és akkor most erőst visszafogom magam, és nem hozok példákat... 

A június 12-i műsorban Fekete Gergő, az Artizán pékség tulajdonosa volt már sokadszorra Marcsi vendége, és nagy örömömre egyik kedves ételemet, az empanadast készítették el, úgyhogy bár még csak hétfő van, nálam már sül a cucc a sütőben. Ja, hogy 230 fokon kell sütni, és odakint 28 fok van (és a lakásban is...)? Hát ilyen balesetek nyaranta gyakran érnek engem, ez van.

Hozzávalók (sok darabhoz)

70 dkg sima liszt
1 kávéskanál só
1 kávéskanál bors
30 dkg vaj
360 gr jó hideg víz

Elkészítés:

A lisztet és a vajat késes betétű aprító gépbe tettem, pulzálva összedolgoztattam a két anyagot, és amikor már morzsás volt, hozzáöntöttem a vizet. Ennyi, kész, finito, the end. Kicsit átgyúrtam, mikor kiöntöttem a deszkára a tésztát, de tényleg csak kicsit, hogy a vaj ne induljon olvadásnak. Aztán egy nylon zacskóba téve hűtöttem néhány órát. Elég neki 30 perc is, de nekem most így jött ki a lépés.

Töltelék:
5 közepes szem krumpli nagyon apróra vágva
1 póréhagyma finomra vágva
1-2-3 szál újhagyma, amennyi van otthon, szintén finomra metélve
2 gerezd fokhagyma összevágva
só, bors, őrölt rozmaring
5 dl tejszín

10 dkg reszelt sajt

apróra vágott petrezselyem

A krumplit hámozás után pici kockákra vágtam, a pórét és az újhagymát szintén nagyon vékony karikákra vágtam. Azon gondolkoztam, ha a férjem hazafelé nem kap póréhagymát, simán megcsinálom újhagyma+vöröshagyma felállással, de szerencsére gyönyörű póréhagymát kapott a Lidlben. A zöldségeket egy lábasba tettem, sóztam, borsoztam, majd felöntöttem a tejszínnel, és addig főztem, míg a tejszín besűrűsödött, a krumpli pedig puha lett. Menet közben adtam hozzá őrölt rozmaringot, sót, borsot, és amikor minden puha volt, hozzáadtam a petrezselymet is, hogy egy kevés hő azért azt is érje. A mosogatóba hideg vizet engedtem, abban hűtöttem ki viszonylag gyorsan a tölteléket. Amikor már nem volt meleg, akkor reszeltem hozzá a (füstölt) sajtot. Jó hozzá cheddar is, mondanom se kell...

A tésztát lisztezett deszkán kisebb adagonként 1 mm vastagra nyújtottam, és ahogy a műsorban láttam, műanyag savanyúságos vödörrel kiszúrtam a megfelelő nagyságú formákat belőle. (Nem érdemes kicsiket csinálni, sokszorosan több a macera vele, mint a nagyobbakkal.) A szélére pici víz, az egyik felére egy evőkanálnyi töltelék, az üres felét ráhajtani a töltelékre, és villával összenyomkodni a rétegeket. Lekenni tojássárgájával mindegyiket, és 230 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütni. Salátával, egy pohár borral fejedelmi vendégváró, vagy vacsora.

Csak néhány ötlet a töltelékekre:

- krémsajtos-brokkolis
- sonkás-gombás
- darált húsos
- spenótos-ricottás
- kukoricás-krémsajtos
- paradicsomos-vörösbabos

Stíriai metélt

 

Remélem, sosem fogom elfelejteni azt a napot, amikor életemben először hallottam a stíriai metélt nevét. Mert hát mit tudtam én 1973-ban, ott, a Tisza partján, hogy létezik ilyen étel egyáltalán? Semmit. Azt viszont tudtam, hogy lángoló szerelemmel viseltetek a faluban - ahol nagynénémnél a nyarakat töltöttem - lakó B. Pityu iránt, aki körülbelül sok évvel volt nálam idősebb, hiszen ha jól emlékszem, akkor már végzett szakács volt, és éppen a kiskörei víztározó építésén dolgozott. B. Pityu nem volt szép, különösebben okos se, annyi pozitívumot mindazonáltal elmondhatok róla, hogy sármos volt a mosolya, és hogy imádott engem. Imádott a maga módján: hozott nekem görögdinnyét - azóta se igen láttam sárgabélű görögdinnyét, hazait legalábbis -, de ahogy biciklivel megállt a kapunknál, megbillent, és azon mód el is ejtette, ami persze reccsenve hasadt száz darabra, de a tyúkok legalább aznap jóllaktak. De hát mi ez, ha nem szerelem, ha az ember egész napi dinnyeföldön való munkálkodás után egy szolíd tízkilós példánnyal egyensúlyozva bebiciklizik Dinnyéshátról Tiszanánára, hogy nekem dinnyét hozzon? Na ugye! 

Vele esett meg, hogy átjött Juliska nénémhez, hogy két tojást kérjen kölcsön. Merthogy a stíriai metélthez négy kell, de nekik csak kettő van otthon. 30 évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek: tiszta merő kifogás volt a két tojás, hogy láthasson, hiszen ők is tartottak tyúkokat, mint Juliska nénémék - meg mint a faluban mindenki más -, nem létezik, hogy a nyár kellős közepén csak két tojás árválkodott a kamrában. Elég lett volna kimennie a tyúkólba összeszedni még kettőt. Nos, B. Pityuval sosem bontakozott ki a szerelmünk - a francba, már arra sem emlékszem, megfogta-e a kezem a moziban, vagy nem, de az biztos, hogy hazafelé előttem haladt a kis közön, hogy az úton tanyázó békákat lovagiasan eltüntesse az utamból, én ugyanis rettegtem, hogy a sötétben rá találok lépni egyre. Hogy találkoztam volna-e a későbbiekben a stíriai metélttel nélküle, az se derül már ki sosem. Mint ahogy arról sem tudok semmit, hová, merre vetette a sors B. Pityut, a szakácsot.

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg tehéntúró
kb. 15 dkg rétesliszt, esetleg valamivel több
4 egész tojás
2-2,5 dl tejföl
10 dkg mazsola
5 dkg vaj
4 evőkanál porcukor, vagy kicsit több, ahogy szeretjük
egy citrom reszelt héja - nagyon kell bele!
1 teáskanál vaníliás cukor
só
zsemlemorzsa

Elkészítés:

Áztassuk be a mazsolát rumba, ennek hiányában langyos vízbe. Tegyünk fel egy szép nagy fazék vizet melegedni, forráskor egy kevés sót adjunk hozzá. Ezután jöhet a tészta: a túrót törjük át (jobb lesz a végeredmény, ha nem vagyunk lusták elővenni a krumplinyomót, azt a régi, két darabból álló fajtát), adjunk hozzá egy egész tojást, fél deci tejfölt, egy csipet sót, és annyi lisztet, amennyi felhasználásával jól nyújtható tésztát kapunk. A 15 deka elég szokott lenni. A tésztát kb. egy ujjnyi vastagra nyújtsuk ki, ne sajnáljuk alóla-felőle a lisztet. Ezután vágjuk kisujjnyi széles csíkokra, a csíkokat pedig szintén kisujjnyi nudlikra. A forrásban lévő sós vízbe dobáljuk a cuccost, nem kell neki sok idő, amint feljönnek a víz tetejére, készen vannak. 

Innentől kissé nehezített a pálya, mert miközben figyelni kéne a metéltekre, el kell készíteni az öntetet, ami a következő: a maradék három tojás sárgáját habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, a citrom héjával és az olvasztott vajjal. Utána jöhet a maradék tejföl, a mazsola, majd a fehérjékből vert kemény hab. Egy kis vajjal kenjünk ki egy csinos edényt - jénait, sütőtálat, tepsit, amink van -, hintsük meg prézlivel. A kifőtt tésztát keverjük bele a krémbe, majd az egészet zuttyintsuk a sütőtálba, és 180 fokos sütőben süssük szép pirosra. Kicsit hajszás az elkészítése mondjuk egy rántotta elkészítéséhez képest, de megéri a fáradozást!

 

 

Kevert gyümölcsös sütemény

Egy edényt koszolós, 5 perc alatt összeállíthatós, könnyű, gyümölcsös sütemény. Az első mozdulattól odáig, hogy kiveszed a kész süteményt a sütőből, egy óra az egész. Egész nyáron sütheted, mindig lesz hozzá szezonális gyümölcs.

Hozzávalók:

30 dkg rétesliszt
15 dkg vaj
17 dkg cukor
4 db tojás
3 dl tejföl
1 csomag sütőpor
1 teáskanál szódabikarbóna
50 dkg gyümölcs (eper, málna, szeder, áfonya, ribizli, darabolt sárgabarack)

Elkészítés:

A cukrot a puha vajjal habosra keverjük, hozzáadjuk egyenként a tojásokat, a tejfölt, majd beleszitáljuk a lisztet, amibe előzőleg elkevertük a térforgatnövelő sütőport és szódabikarbónát. Belepotyogtatjuk a gyümölcsöket, akár vegyesen is. Megszórhatjuk a gyümölcsdarabokat előzőleg liszttel, talán van rá egy kis esély, hogy így nem süllyednek le a süti aljára mindannyian.

Én most 26 centis, sütőpapírral bélelt tortaformában sütöttem a sütit 180 fokon, 45 percig. 

Pazar gyümölcsös, könnyed darab, kávé, tea mellé egyszerűen isteni.