Boldog karácsonyt!

Néhány óra, és véget ér az idei karácsony, én mégis csak most jutottam odáig, hogy a blog olvasóinak kellemes ünnepeket kívánjak.

Ebben az évben sok változás történt az életünkben, el kellett búcsúznunk örökre anyósomtól, nagynénémtől, és ami mindennél jobban fáj, anyámtól is. Az ő távozásukkal a karácsonyunk is megváltozott. Mivel mindhárman idősek és nem különösebben aktívak voltak már, évről évre én vittem nekik a karácsonyi napokra a főtt ételt, kalácsot, süteményeket, igyekeztünk karácsonykor is velük lenni, amennyit lehetett, és ez most már mind a múlté. Így valamivel kevésbé hektikus volt az ünnepünk, de teendő azért persze így is maradt. Idén semmi újdonságba, kísérletezésbe nem fogtam a karácsonyi menü megtervezésekor, biztosra mentem, százszor bevált recepteket főztem meg, egyedül ma készítettem olyasmit, amit eddig még nem.

Chili és vaníliánál láttam meg a receptet, és mivel idén elmaradt a hagyományos 24-dikei ebéd, a mákos guba, így jó ötletnek tűnt, hogy legalább 26-án, a lányoméknál legyen valami mákos guba féle étel.

Hozzávalók:
70 dkg mascarpone
3 dl habtejszín
8 dkg porcukor
12 szelet kalács
15 dkg mák
12 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart magja
6 dl forró tej
meggy befőtt

Elkészítés:
A tejszínt kemény habbá vertem, hozzáadtam 8 dkg porcukrot, a vanília magját, végül elkevertem a mascarponéval. Ha ebben a sorrendben csináljuk, akkor egy keverőtál összekoszolásával vagyunk túl a műveleten.
Egy lapos edénybe lerakunk 3-4 szelet kalácsot, locsolunk rájuk a forró tejből, megszórjuk mákkal, majd megfordítván a szeleteket, a másik felükre is hintünk mákot.
Elkezdjük összeállítani a desszertünket, mégpedig úgy, hogy a tál aljára bőven kanalazunk a mascarpone krémből, kirakjuk mákos kaláccsal a tetejét, gazdagon potyogtatunk bele meggyet, majd jöhet a második réteg krém. Erre ismét kalács, ismét meggy, újra krém, újra kalács és meggy kerül, természetesen krémmel zárjuk a műveletet.

Megszívlelendő tanácsok:

- a kalácsokat ne áztassuk el a végtelenségig a tejjel, mert ha így teszünk, csak egy lenyelni való szuttyot kapunk, márpedig sokkal gusztusosabb a desszertünk, ha a kalácsnak még van némi tartása. A krém úgyis átáztatja majd, de nem mindegy, hogy krémet, vagy tejet szív magába a kalács.
- a mák szórásra használt edényben az első kör után lesz majd bőven tejtől átázott mák, azt semmiképp ne hagyjuk veszendőbe menni, kanalazzuk a kalács rétegre.
- ha tehetjük, mindenképp használjunk igazi vaníliát, meg fogja hálálni a desszertben az erre fordított költséget.
- mivel nem mákos gubát készítünk, amit azon frissiben fogyasztunk, érdemes a tejet felforralni, de egyáltalán nem probléma, ha menet közben a tej kihűl.
- hagyjuk a mascarponét szobahőmérsékletűre melegedni használat előtt, nem igazán jó mulatság a hideg sajtkrémmel birkózni, hogy felvegye a cukrot, vagy hogy együttműködésre bírjuk a tejszínhabbal. Mindezt elkerülhetjük, ha jóval a desszert készítése előtt kivesszük a dobozokat a hűtőből.
- nyilván minél jó minőségűbb a kalács - főleg ha házi -, annál kellemesebb lesz a desszertben az íze, állaga.
- készíthetjük a desszertet kandírozott naranccsal, mint ahogy Zsófi ajánlja, de bizton állíthatom, ez a meggyes verzió se kutya...

Száz szónak is egy a vége, ez a desszert megérte, hogy megutaztassam 100 kilométert, cipeljem a hűtőtáskában a vendégségbe, kiékeljem az üvegkelyhet a hűtőtáskában, mert nemcsak finom, de nagyon szemrevaló desszert is. Biztos helye van mostantól a repertoáromban.