Air fryer a konyhámban

Az air fryer olyan konyhai gép, amelyik forró levegő keringetésével süt, főz meg ételeket minimális olaj segítségével. Kb. két hónapja vagyok tulajdonosa a gépnek, és esküszöm mindenre, ami szent, soha meg se fordult előtte a fejemben, hogy nekem kéne egy ilyen. Mert miért ne lehetne olajban megsütni bármit? Vagy kit zavar, ha olajszag van, majd kinyitom az ablakot, és nem lesz. Az étolaj árának drasztikus emelkedésére már felhúztam a szemöldököm (nem először, s tartok tőle, nem is utoljára), de még az se késztetett volna AF vásárlásra. Nem is tudom, hogy történt tulajdonképpen. Talán láttam egy reklámot, vagy valami ilyesmi. És ahogy én azt szoktam, egy gyors átgondolás után putty, megrendeltem a gépet, és mivel nem 2 nap alatt érkezett meg, hanem jóval több alatt, már türelmetlenül vártam. 

Szerelem volt első kipróbálásra. Természetesen elsőként sült krumplit készítettem benne, remek volt. Mivel befújtam a nyers krumpli külsejét olajspray-vel, nem szárazra aszott izét vettem elő a gépből, hanem igazi finom sült krumplit. Persze ez még nem lenne elég ahhoz, hogy 30 ezer forintot adjak egy gépért, ami foglalja a helyet a konyhában. Sorban kipróbáltam a klasszikus ételeket, rántott sajtot, gombát, karfiolt, cukkinit, padlizsánt, fasírtgolyót, mind szuper volt, és nagyon örültem, hogy nem tocsog az olajban. Azt se bántam túlságosan, hogy nem kell  takarítgatni a gáztűzhelyem tetejét az olajban sütés miatt. Aztán körülnéztem a boltokban, és láttam, hogy nagyon sokféle terméket kínálnak, amik elég jók, süthetőek AF-ben, és jelentősen megkönnyítik az életünket. Ilyenek a mirelit halrudak, zöldséges szeletek, rántott sajt, fűszeres krémsajttal töltött krumplis szeletek, van már édesburgonya is, nem kell vele kínlódni. Sütöttem benne hurkát, kolbászt, pazar lett, nem durrant szét, és 20 perc alatt elkészült. De olyankor se sírunk szomorúságunkban, amikor reggel nincs itthon már igazán étvágygerjesztő friss kenyér vagy péksütemény, és a fagyasztott vajas kiflit 5 perc alatt ropogóssá süti az AF, elég jó napindítás, annyit mondhatok. Az előnyök közé tartozik mindenképpen az, hogy iszonyat egyszerűen takarítható, az enyémnek minden mozgó részét betehetném a mosogatógépbe, de nem teszem, mert folyó víz alatt is 2 perc elmosni, még a disznótoros után is az edényt. Az én villanytűzhelyemnek elég sok idő kell, mire felfűti magát a beállított hőmérsékletre, az AF-be pedig beteszem a cuccot, kiválasztom az időt és a hőfokot, elindítom, további dolgom nemigen van, hacsak nem akarom félidőben megfordítani az ételt, és nincs előtte 15 percnyi árampazarlás. Meg minek fűtenék fel egy akkora kotlát, ha felfűthetek egy 25x25-ös edényt is, ami pont elég, nem igaz? 25 percnél tovább még egyszer sem járattam a gépet, a sütőben bármi jóval tovább készül. 

Készítettem még sült zöldséget, hogy ne csak a mirelitekről essék szó, az mondjuk nekem kevésbé ízlik, mint a sütőben sült változat. A mirelit termékeket nem kell befújni olajjal, de minden olyasmit, amit én készítek elő, kissé megolajozok. És nem, nem lesz olyan a rántott hús, mint az olajban sült, de nekem bőven megéri az, hogy nem rosszabb, csak kicsit más, ám nem szívott be a panír másfél deci olajat például. A bundáskenyér, bár sokan istenítik különböző csoportokban, csapnivalóan rossz benne, úgyhogy azt soha többé 🙂 Viszont pirítóst, melegszendvicset elengedett kézzel csinál a gép, próbáltam már készterméket is (Lidlben lehet kapni tök jókat, egy gyors ebédre szuper megoldás), de sima pirítóst is, nem túl friss péksüteményt is, kicsit bevizeztem, kapott 3 percet az AF-ben, jobb volt, mint új korában. De például ha van akkora edénye az embernek, ami beleillik a gép kosarába, simán süthet benne bármilyen rakott ételt, krumplit, kelt, bármi mást. Tehetsz bele akár egész csirkét is, de pácolt alkatrészeket is nyugodtan, puhára és ropogósra fog sülni. Ha eléggé előrelátó vagy, teszel alá sütőpapírt, és máris kevesebbet kell mosogatni. Hétvégén kacsacombokat fogok sütni, lehet, előtte kicsit adok neki a sous vide-dal, de ropogósra az AF-ben fogom sütni. 

Hát hamarjában ennyi jutott eszembe az AF-ről, ha megengedheted magadnak, és úgy érzed, hogy nem fél évente csak egyszer fogod használni, vágj bele bátran.

Őszi hétvégi menü

Gyönyörű idő lesz hétvégén, azt olvastam, mi vasárnap elmegyünk egy arborétum túrára, és mivel éppen most készül az új konyhaszekrényem, a holnapi nap azzal fog telni, hogy mindent visszapakolunk bele, főzésre nem nagyon fog időm jutni, de titeket nem hagylak ötletek nélkül.

Szombatra egy könnyű, tejszínes póréhagymakrémlevest ajánlok, aminek az én receptemben a lelke az őrölt rozmaring. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a leves a családunk kedvenc levese, ilyenkor ősszel már nagyon szoktunk rá vágyni.

Rozmaringos pórékrémleves

A leves után egy fehérjében gazdag curry mindig jó ötlet.

Csicseriborsós, édesburgonyás curry

Vasárnap talán több idő van a főzésre, ez a karaj recept kissé munkaigényes, de megéri minden perc vele való foglalatosság.

Mézes-chilis, zöldséges karaj

Jól jön utána egy finom szilvás pite. A receptje egyenesen New Yorkból jött haza velem, a posztban elolvashatjátok a történetét.

Szilvás pite

Zeller-alma-burgonya saláta

Uhh, ez nagyon ütősre sikerült. Ami nem is baj, mert tegnap este végre megismerkedtem egy alapanyaggal, amire évek óta vágytam, de nálunk nem lehetett kapni, de a múlt héten rábukkantam a Lehel piacon. Hát maradjunk annyiban, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, úgyhogy legalább nem kell többé azon görcsölni, hogy hogyan jutok hozzá, mert én a magam részéről leszámoltam a spagetti tökkel. Na de ez a saláta kárpótolt! És újra bevethettem a csodás Bamix készülékemet, ami 10 másodperc alatt olyan majonézt csinált, amilyet tán még Gordon Ramsay se... Bár úgy láttam a youtube-on, hogy ő is Bamixot használ. Okos fiú :)

Hozzávalók:

1 nagy fej zellergumó fele

2 db savanykás alma

3 db közepes burgonya

1 mutatóujjnyi póréhagyma

dió

A majonézhez:

1 db tojás

2-2,5 dl étolaj

1 teáskanál magos mustár

1 teáskanál almaecet

pár csepp citromlé

só, fehér bors

2,5 dl tejföl

Elkészítés:

Egy magasfalú, nem túl széles pohárba beleütöttem az egész tojást, hozzáadtam az összes többi hozzávalót, belemerítettem a botmixert úgy, ahogy egészen a pohár alján legyen, majd a magasabb fordulatszámmal kb. 7-10 másodpercig járattam a gépet. Elképesztően gyönyörű majonézt csinált belőle ennyi idő alatt. Ezt követően már csak a tejföllel kellett összekeverni, picit utánaízesíteni és kész.

A zellert korongokra, majd vékony csíkokra vágtam - ő lenne ugye a Julienne -, a burgonyát 1,5x1,5 cm-es kockákra vágtam, és külön edényben odatettem őket főni. A burgonya vizébe sót is tettem. A zellernek a forrástól számítva 1-2 perc kell, a krumplit úgy kell puhára főzni, hogy ne essen szét. Ha elkészültek, mindkettőt hideg víz alatt lehűtöttem, hogy leálljon a fővési folyamat. Megvártam, míg kihűlnek.

Végül nem volt más dolgom, mint az almákat is meghámozni, felkockázni, és a saláta hozzávalóit a póré karikákkal együtt egy tálban összekeverni. Tetejét száraz serpenyőben pirított dióval ízesítettem, díszítettem.

Mivel én a zellert minden formájában erősen imádom, biztos vagyok benne, hogy ez a saláta a téli időszak nagy kedvence és gyakori vendége lesz nálunk. 

Cukkinilekvár - citrommal, gyömbérrel

Nagyon szeretem a cukkinit, eszem nyersen, amikor zsenge, sütök belőle fasírtot, süteményt, latkeszt, készül belőle leves, világbajnok cukkini kenyér, teszem frittatába, szóval az egyik legjobban felhasználható cucc, ami csak létezik. Nagyon örültem, mikor a lányom elkezdett cukkinilekvárt főzni, borítékolható volt, hogy vagy a lekvár, vagy az alapanyag, a cukkini a konyhámban fog kikötni, tekintve, hogy a kertjében igen szapora ez a zöldség. Így is lett, pénteken megérkeztek a termetes példányok, ma pedig neki is láttam a befőzésnek. Olyan egyszerű a munkamenet, mint egy pofon.

Hozzávalók egy adaghoz, kb. 5db 3 decis üveghez:

1,5 kg tisztán mért cukkini hús, mag és héj nélkül
30-35 dkg kristálycukor
3 db bio citrom leve és héja
1 csomag 3:1 befőző

opcionális: reszelt gyömbér, hámozott, kicsumázott alma, reszelt szerecsendió, friss bazsalikom

A fűszerezés, dúsítás természetesen mindenkinek egyéni ízlése szerint lehetséges. Véleményem szerint a citromos ízesítéshez a hagyományos lekvár fűszerek, mint fahéj, szegfűszeg, ánizs nem igazán passzolnak. Én most almát reszeltem a zöldséghez, egyrészt mert almával igen jól állunk, pillanatnyilag kb. 80 kiló van itthon, másrészt mert a pektin tartalma jót tesz a lekvárnak. És ha valamibe lehet friss gyömbért reszelni, hát én ki nem hagyom a világért se! Igaz, vigyázni kell, szerintem az se jó, ha erős/csípős a gyömbértől, szóval a mértékletesség itt sem árt.

Elkészítés:

A cukkinit meghámozzuk, kimagvaljuk, felkockázzuk, lemérjük. Annyi vízzel tesszük oda főni, ami szűken ellepi. Én ekkor tettem bele az almát is. Puhára főzzük, addigra a víz szinte teljesen elfő róla. Leturmixoljuk vagy lebotmixerezzük, beleöntjük a cukrot és a 3:1-ben zselésítőt, 3-4 percig forraljuk vele a zöldségpépet. Én ekkor adtam hozzá a reszelt gyömbért és szerecsendiót, valamint a citromot is. Végül steril üvegekbe szedtem, 5 percre fejre állítottam az üvegeket, majd a pulton hagytam őket kihűlni.

Sült paradicsomszósz

Az idei nyár legnagyobb felfedezése számomra. A táskaművész Rita tette közzé a receptet a Facebookon, és a szinkronicitás a kezemre játszott, hiszen épp a pulton várakozott 4 kiló lucullus paradicsom arra, hogy befőzzem, csak tologattam magam előtt a feladatot, mert eszem ágában nem volt már paradicsomot eltenni, de olyan bombasztikusan olcsón jutottam hozzá (350 forintért, hát ilyen mostanában csak a mesében van), de előre egyáltalán nem tervezetten, hogy egyszerűen kihagyhatatlan ajánlat volt. A receptet olvasva pedig azonnal felcsillant a szemem, nem kell forró vízben fürdetni a paradicsomot, hogy lejöjjön a héja, nem kell kavargatni a fazékban, csak egyszerűen putty, beteszem a sütőbe, és bő egy óra múlva készen is van. A passzírozás meg gyerekjáték, mint tudjuk...

Hozzávalók:

4 kg lucullus paradicsom
2 közepes fej vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma
3-4 rozmaring ág (vagy hiányában szárított fűszerek)
olívaolaj

só

Elkészítés:

A paradicsomot megmostam, hosszában kettévágtam, és a képen látható módon a feldarabolt hagymákkal együtt a tepsibe tettem. Meglocsoltam olívaolajjal, megsóztam, majd 200 fokon egy órán át sütöttem a paradicsomokat. Ilyenre ni:

Fogtam egy akkora fazekat, amire a passzírozóm épp ráillik, és a megsült paradicsomokat szépen átengedtem rajta. Nekem ilyen típusú van, nagyon szeretem.

Mivel nem volt itthon friss rozmaringom, amit még a tepsibe tehettem volna, a paradicsomok közé, úgy döntöttem, hogy az átpasszírozott, sűrű masszát fűszerezem meg, kapott szárított őrölt rozmaringot, oregánót és szárított bazsalikomot. Rottyantottam a tűzön egyet a szószon, majd üvegekbe porcióztam, 5 percre fejre állítottam őket, aztán berakosgattam őket a hűtőtáskába, kaptak finom puha párnát, meg a táska fedelét, azóta ott szuszognak a jó melegben. Isteni lesz majd felhasználni ezt az édes, koncentrált ízű, sűrű szószt akár pizzára, akár melegszendvicsbe, de remekül el tudom képzeni bármilyen olasz tésztára is.

Zöldséges frittata

Azt szoktam mondani, az a jó recept, ami egyszerűen, gyorsan elkészíthető, ugyanakkor nagyon finom, és egy kis turbózással elemelhetjük a mindennapi, unalmas ételek szintjéről. Nos, a frittata pont ilyen. Elsősorban a spanyolok készítik előszeretettel, de miért is ne utánozhatnánk őket valamiben, amiben ők nagyon jók?

A frittata tulajdonképpen egy omlett. Az különbözteti meg egy sima omlettől, hogy dúsíthatjuk, gazdagíthatjuk nagyjából bármivel, amit a hűtőben találunk, remek lehetőség maradék zöldségek eltüntetésére például. Én készítettem már úgy is, hogy maradt meg két maréknyi főtt spagetti, és azt is belekevertem a frittatába, hát mondhatom, isteni volt. És kérem szépen, a frittata hidegen is, melegen is jó. Hát kívánhatunk-e ennél többet? Reggelire, vacsorára is mehet, viheted magaddal a munkahelyedre (kipróbált verzió, remekül működik), adhatod salátával, hogy laktatóbb legyen, szóval végtelenek a lehetőségek.

Hozzávalók:

tojás, a képen látható adaghoz 3 db

zöldségek, nagyjából bármi, ami a hűtőben van. Kápia, hagyma, hajszálvékonyra szeletelt cukkini, brokkoli (előpárolva), maradék főtt krumpli karikázva, maradék kukorica levágva a csőről, zöldborsó, lehet beletenni bébi spenótot is akár, de bírja a petrezselymet is
egy kevés olaj
opcionálisan feta sajt vagy reszelt sajt a tetejére

só, bors

Elkészítés:

A brokkolit egy kevés sós vízben előfőztem, nem kell, hogy teljesen puha legyen, de nyersen nem tehetjük a frittátába, annyi idő alatt nem puhul meg, amíg a tojás megsül. Ha kész van, lecsöpögtetjük, és máris használatra kész. 

Egy kevés olajon elkezdem párolni a zöldségeket. Ebben a verzióban mehetett minden a serpenyőbe egyszerre, a vékony karikára vágott cukkini, a maradék újhagyma, a felkarikázott főtt krumpli. Sóztam, borsoztam, és puhára pároltam mindent. Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra.

Közben jó habosra felvertem a tojást, és a megpuhult zöldségekre öntöttem, addig forgattam a serpenyőt, míg mindenhová jutott tojás. Gyengéden elkezdtem sütni az omlettet, fontos, hogy ne piruljon oda az alja. Amikor már összeállt, de a teteje még folyós volt, belenyomkodtam a feta darabkákat a tojásba, és betettem a 200 fokra előmelegített sütőbe a serpenyőt.

Ha olyan serpenyőnk van, aminek a nyele levehető, könnyű dolgunk van. Ha azonban műanyag nyelű edényt használunk, dupla-tripla réteg alufóliával tekerjük körbe a nyelet, kár lenne kidobni az edényt, bár szerintem attól a néhány perctől, amíg a sütőben tartózkodik a serpenyő, nem lesz baja. Mindazonáltal jobb az óvatosság. Én ráeresztettem a grill fokozatot, így aztán két-három percnél több nem kellett a frittátának, már vehettem is ki a megszilárdult tojáslepényt a sütőből.

Tipp: Ha parasztreggelit készítek (az hasonló metódus, mint a frittata, csak szalonnával, kolbásszal, főtt krumplival), fogom a krumplit, megszúrkálom, megmosom, és amúgy nedvesen beteszem a mikróba 5 percre. Ha nagyobbak a krumplik, akkor többre. Pillanatok alatt kész, nem kell vele tötyörögni, hogy felforrjon a víz, megfőjön a krumpli. De mindenképpen legyen legalább a krumpli vizet, bár több szemet úgy szoktam betenni a mikróba, hogy egy tányérba teszem a krumplikat, és öntök alájuk egy pici vizet.

Narancsos cukkinikenyér

A nyári répatorta. Ajánlom szeretettel azoknak, akiknek a kertje ontja a cukkinit, és már nem tudják, hogyan használják fel a termést. Meg azoknak, akik azoktól kapják ajándékba, akiknek a kertje ontja a cukkinit. És persze azoknak is, akik a piacon veszik - még mindig túl drágán -, csak mert szeretik, de már megunták a rántott cukkinit, és a cukkini fritterst vagy a krémlevest.

Nagyon kellemes recept ez, elég hozzá egy darab edény, amiben összekeverjük a hozzávalókat, és ez számomra igencsak vonzóvá teszi az elkészítését.

Hozzávalók:

35 dkg héjastól lereszelt cukkini
20 dkg barna cukor
30 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
egy csipet só
3 nagy tojás
125 ml olaj
egy narancs reszelt héja, és egy fél narancs leve
(opcionálisan fahéj, kevés szerecsendió)
10 dkg arany mazsola, de lehet persze a sötét színű hagyományos is. Ha utálod a mazsolát, tegyél bele aszalt vörösáfonyát például
1 evőkanál vaníliakivonat

Elkészítés:

A cukkinis megmossuk, durvára reszeljük, majd kinyomkodjuk belőle a felesleges nedvességet. A többi hozzávalót tálba tesszük, elkeverjük, utoljára hozzáadjuk a reszelt cukkinit. Ne keverjük túl, pont elég, ha a tészta mindenhol nedves.

Sütőpapírral bélelt formába tesszük (használhatsz gyümölcskenyér formát, kenyér formát, de akár kerek tortaformát is), egy kanállal simára egyengetjük a tetejét, majd 180 fokos sütőben 50 percig sütjük.

A tetejére adhatunk 20 dkg krémsajt és kb. 8-10 dkg porcukor, valamint reszelt narancshéj keverékéből álló krémet, ahogy a répatortához szokás.

Hasonló recept a blogról itt.

Zebra keksz

 

Az ős Fakanál blogról, 2007. április 4-ről.

Évekkel ezelőtt, az egyik első kiállításom megnyitójára egy kollegina hozta az alábbi finomságot. Nanoszekundum alatt tüntettük el az utolsó morzsáig, utána kitartóan kajtattam a recept után, amit meg is kaptam. Igen ám, de valószínűleg a recept már a lakásba se érkezett meg valami furmányos feketelyuk-effektus okán, de ha mégis, hát soha többé elő nem jött rejtekéről. A kolleginával azóta megszakadt a kapcsolat, de a múlt héten a hugomtól kaptam egy sütemény gyűjteményt, és ott akadtam rá erre a jóságra. Hiába no, a jók elnyerik méltó jutalmukat...

Hozzávalók:

két csomag Albert keksz
5 evőkanál liszt
15 dkg cukor
1 dl kávé
rum ízlés szerint
2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
2,5 dl tej
20 dkg margarin

Elkészítés:

A lisztet, cukrot, kakaóport elkeverjük, apránként hozzáöntjük a kávét és a tejet, csomómentesre keverjük és felfőzzük. Amikor a krém már nem forró, elkeverjük benne a puha margarint és a rumot/rumaromát. 

A kekszeket megtöltjük a krémmel, összeragasztgatjuk őket egy hosszú hengerré, majd fóliában hibernálásnak vetjük alá a hűtőben. Amikor kifagyott, ferdén szeleteljük. Mutatós, egyszerű, s nem utolsó sorban igen finom.

A receptet olvasói kérésre bányásztam elő, most nem készítettem el, így fotó nincs hozzá.

Tante Fanny zöldséges lepénye

Azt nem állítom, hogy mindig van itthon leveles tészta a hűtőben, de azt igen, hogy gyakran veszek ilyet, mert szeretem, hogy csak ki kell csomagolnom, és ha ügyes vagyok, néhány percen belül a sütőben lehet az az étel, amit terveztem. Lehet sós, lehet édes, a lehetőségek tárháza igen gazdag. Mostanában inkább a sós verziók vannak nálunk előtérben.

Tegnap is az történt, mint ami általában: eszembe jutott, hogy nehogy már tönkremenjen itt Fanni tánti levelese, nosza, egy jó paradicsomleves után pont jó lesz vacsorára. Igaz, hogy 15 percre be kellett kapcsolnom a sütőt, és ez a tegnapi hőségben nem tűnt észszerűnek, de a végeredmény megérte a plusz melegítést.

Hozzávalók:

1 csomag Tante Fanny leveles tészta
10-12 dkg sonka
1 csésze előfőzött brokkoli
egy darabka kék sajt (az úgy hiányozna belőle, szóval én nem hagynám ki)
egy gombóc mozzarella (ha nincs, kiválthatod reszelni való trappistával akár)
volt itthon kissé megereszkedett piros kaliforniai paprika, azt is beletettem
3 tojás
1 dl tejszín
só, bors, reszelt szerecsendió (úristen, amit Izraelből hoztam, az milyen csodálatos....!)

Elkészítés:

A brokkolit rózsáira szedtem, és sós vízben néhány percig előfőztem, leszűrtem, leöblítettem (hogy ne főjön tovább), félretettem a felhasználásig.

A tésztát kihajtogattam a papírjából. Mivel már nem volt túl friss, törött a tészta, de ezzel nem foglalkoztam, ahol eltört, fogtam, és odatapasztottam az előző részhez, jól összenyomkodtam, és kész. Ezután elkezdtem rápakolni a sonkát, brokkolit, paprikát, rátépkedtem a mozzarellát és a kék sajtot, majd a tojásokat összekevertem a tejszínnel, enyhén szótam (a kék sajt is sós), borsoztam, bőven reszeltem bele szerecsendiót. A keveréket apránként rálocsoltam a tésztára, ügyelve, hogy ne legyen egy helyen sok tejszínes tojás, és ne folyjon le a tésztáról világba.

200 fok, 15 perc. Zseniális.

Csinálhatod kolbásszal, szalámival, gombával, karfiollal, paprikával, paradicsommal, cukkinivel, vagyis a puhább zöldségek mind szóba jöhetnek. Dobhatsz rá friss spenótlevelet, az se rontja el, főleg, ha morzsolsz rá egy kis juhsajtot vagy -túrót. Szerintem az a lényeg, hogy fűszerezd bátran a tejszínes tojást, akkor minden rendben lesz.

Meggy nyersen eltéve

A címben jelzett szókapcsolat volt a keresőszó, amit beütöttem a Google-ba, hogy emlékeztessem magam, hogyan is kell készíteni ezt a klassz... hűha, mi is ez? Befőtt? Nem, azt főzni szokták, ezt meg nem kell... Akkor mi ez? Na, ez most megfogott. Amíg hűséges és szorgalmas segítőtársam a konyhában épp meggyet magoz, addig én megpróbálom kitalálni, hogyan is nevezzem ezt a jóságot. 

Használhatod simán nassnak is téli estéken, rakhatod bármilyen desszertbe, triffle-ba, piskótába, kevert sütibe, a leve pedig mehet szörpnek. És munka vele annyi van, hogy ki kell magozni a meggyet, ezt nem érdemes elspórolni, mert előbb-utóbb meg kell szabadulni a magtól, és kész.

Teszek még el meggylekvárt, isteni lesz a karácsonyi, barátoknak összeállítandó gasztro ajándékcsomagba a házi tészta, bejgli, lemon curd mellé.

Hozzávalók:

1 kg meggy magozva
25-30 dkg cukor ízlés szerint
2 evőkanál rum (elhagyható)
fél mokkáskanál Na-Be a biztonság kedvéért

Elkészítés:

A meggyet nagyon alaposan megmossuk, leszárazzuk, kimagozzuk, majd egy megfelelő méretű tálban lecukrozzuk. Hűvös helyen letakarva egy-két napot állni hagyjuk, időnként átkeverjük, hogy a cukor ne üljön le az aljára. Időközben a meggy levet ereszt, a cukor elolvad. Üvegekbe porciózás előtt adjuk hozzá a rumot és a tartósítót, alaposan keverjük át, és szorosan rakjuk üvegekbe a gyümölcsöt. Öntsük rá a cukros levet (ami kimarad, szörpnek használjuk), zárjuk le az üvegeket, és mehet is a polcra/szekrénybe/kamrába.

Kávés, vörösboros brownie

Különleges alkalomra készült ez a brownie, aminek a külsejével kissé elégedetlen vagyok (kisebb, akarom mondani, még annál is kisebb formába kellett volna öntenem, mint amit használtam), de az íze verhetetlen. Remélem, hogy az alkalom, amire sütöttem, meghozza a változást annak, akinek a kedvéért készült.

Hozzávalók:

17,5 dkg jó minőségű csokoládé
12,5 dkg vaj
1 teáskanál instant kávé

2,5 dkg kakaópor
20 dkg cukor
3 db tojás
10 dkg liszt
egy csipet só
125 ml (Nespresso) kávé
50 ml vörösbor
10 dkg durvára vágott mogyoró/mandula

Elkészítés:

A vajat az apróra tördelt csokoládéval vízgőz fölött megolvasztjuk, óvatosan, hogy a csoki ne égjen meg. Ezt úgy érhetjük el, hogy az edény alja, amiben a csoki van, ne érjen bele a forrásban lévő vízbe, és akkor nem lesz baj.

Amikor a csoki felolvadt, átöntjük egy tálba, hozzáadjuk az instant kávét, beleszitáljuk a kakaóport, a cukrot, és a tojásokat egyenként, mindegyik után alaposan elkeverjük.

Második lépésben rászitáljuk a lisztet, belekeverjük a csokis masszába, hozzáadjuk a sót, végül akkurátusan elkeverjük a lefőzött, max. langyos kávéval és borral. Mehet bele a mandula. 

Egy 25x25 cm-es formát kibébelünk sütőpapírral, és 180 fokos sütőben 40 percig sütjük a brownie-t. Mivel én most nagyobb formát használtam, vékonyabb lett a süti, ezért elég volt neki 32 perc.