Szinte hallom némely olvasóm gondolatát: olasz fűszerkeverék? de hát az pofon egyszerű, minek ahhoz recept?
Nos, a felvetés igaz is, meg nem is. Ugyanis mint a gasztronómia területén oly sok mindenben, itt is van eltérés fűszerkeverék és fűszerkeverék között. Az meg, hogy fűszerkeverékről beszélünk, alaphangon adja, hogy mindenki másként kedveli, keveri, használja.
Ha Amerikában járok, mindig hozok haza italian seasoninget, de mindig bebizonyosodik, hogy nem tudok eleget hozni ahhoz, hogy kitartson a következő látogatásomig. Furának találom, hogy Magyarországon nem lehet így készen kapni ezt a fajtát, legfeljebb spéci fűszer webshopokban. Amerikában pedig minden márkának megvan a sajátja, csak ki kell választanunk azt, ami nekünk a legjobban ízlik, és ami a pénztárcánknak is megfelel, mert nemcsak összetételben, hanem árban is elég nagy a szórás. És miért vennék 8 dollárért egy üvegcsével, ha kapok ugyanolyan jót 3-ért is, nem igaz?
Ezért most úgy döntöttem, elkészítem a saját keverékemet, mert mégsem járja, hogy folyton spórolnom kelljen a kedvenc fűszeremmel, mindig arra gondolva, hogy jaj, hogyan fogom pótolni, ha elfogy? Mostantól nem fogy el.
Ráadásul rozmaring és zsálya terem a "kertemben" (van egy 10 négyzetméteres terület a házunk mögött), a rozmaringot néhány hete metszette meg a lányom, annyi rozmaringom lett, hogy életem végéig elég lesz.
Nézzük akkor, nálam mi kerül egy olasz fűszerkeverékbe:
2 rész szárított oregánó1 rész szárított rozmaring
2 rész szárított bazsalikom
1/4 rész szárított kakukkfű
1 rész szárított petrezselyem
1/4 rész szárított zsálya
Én azt mondanám, ne főzd agyon: ha szószba kerül, mehet bele főzés közben, de sült ételeknél gyakran elég a sütés előtt vagy a végén rászórni, hogy megmaradjon az illata.
Ne felejtsd el, karácsony tájt - meg máskor is - remek gasztroajándék lehet belőle.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése