Igen, tudom, javíthatatlan vagyok, már megint egy süti... Méghozzá a legkedvesebb gyerekkori sütim, a lekváros linzer. Tartok tőle, hogy nagyanyám se vajat nem használt hozzá, se mandulalisztet, viszont a saját készítésű baracklekvárja verhetetlen volt. Mit nem adnék érte, ha még egyszer ehetnék a sütijéből! De mivel erre semmi sansz nincs, most már én sütöm a gyerekeimnek ilyenkor ünnep táján.
Nigella Lawson tökéletes receptje, bár ő pörkölt mogyoróval pimpeli, de nekem semmi ilyesmim nem volt itthon, csak egy kis maradék mandulalisztem, úgyhogy...
Hozzávalók:
10 dkg őrölt mandula
125 gr porcukor
300 gr liszt
200 gr vaj
nagy csipet só
1 nagy tojás
1 tojássárgája
Elkészítés:
Én minden ilyen jellegű vajas tésztát a késes robotgépemben csinálok. Belerakom a lisztet és a vajat, morzsásra pörgetem, majd mehet hozzá minden egyéb, legutoljára a tojások. Ekkor már csak pulzálva járatom a gépet, néhány másodperc alatt egy szépséges labda válik a tésztából, ami már mehet is folpackba csomagolva, ellapítva koronggá a hűtőbe. Nem kell neki sok, fél óra bőven elég.
Ekkor levágok egy darabot a tésztából, igyekszem nagyon egyenletesre nyújtani - nem igazán sikerül, de törekszem rá -, majd formákat szúrok ki belőle, amiket azonnal sütőpapíros tepsire emelek. A megtelt tepsit beteszem a 180 fokra előmelegített sütőbe (ez nálam nem több 160 foknál sajnos, mióta vettem egy sütőhőmérőt, nem áltatom magam azzal, hogy a 200 fok 200 fok, mert legfeljebb 180...), 9 perc alatt sült meg szép világos színűre. Ne barnítsuk meg a tésztát, az élvezeti értékéből ugyan semennyit, de a vizuális élményből levon valamennyit. Figyeljünk, hogy a különböző formákból száros számút szúrjunk ki, és minden másodiknak csináljuk lyukat a közepére.
Amikor minden süti kisült, ki is hűlt, akkor kezdődhet a töltés, szórás folyamata. A lyukas közepűeket rendezzük mondjuk az asztal jobb oldalára, a telitalpúakat pedig a balra. A lyukasakat egy teaszűrőn át hintsük meg gazdagon porcukorral, a teliekre pedig kenjünk lekvárt.
Nos, a lekvár, az egy sarkalatos pont. Ha túl híg, csak a csúnya szó készletünket fogjuk aktívan használni, ha pedig túl sűrű, akkor a kínok kínja vár ránk, hogy a linzereket megtöltsük, és bizonyára lesz - a család örömére - jó néhány törött darab, ami akkor fog megsérülni, amikor a kemény lekvárral töltött korongra rátesszük a lyukasat. Szóval érdemes megkeresni az ideális állagú lekvárt, és azzal sem túltölteni a karikákat, mert az oldalán ki fog folyni a felesleg. Egy éjszaka, vagy egy nap kelleni fog, amíg a lekvár átpuhítja a lizer rétegeket.
Állítólag légmentesen záródó fémdobozban sokáig eltartható. Biztosan így van, én szívesen hiszek mindenkinek, aki ezt állítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése