Vendégváró fűszeres magvak

Az egyik legjobb parti snack, amit valaha kóstoltam. Sajnos én "epés" vagyok, azaz voltam, úgyhogy nagyon csínján kell bánnom a fogyasztásával, éppen ezért önvédelemből ritkán is készítek, de ez nem ok arra, hogy másokkal ne osszam meg a receptet. Pontosabban nem is tudom, nevezhetjük-e receptnek, ha nem adok meg konkrét mennyiségeket, de szerintem mindenki érezni fogja, miből mennyi kell.

Hozzávalók:

40-50 dkg natúr mogyoró, pisztácia, mandula, kesudió és dió (mennyiségük nyilván attól függ, hány vendégre számítunk)
1 db enyhén felvert tojásfehérje
kb. 10 dkg barna nádcukor
chili pehely ízlés szerint, de el is hagyható
apróra vágott friss rozmaring, ennek hiányában őrölt, szárított*
só

Elkészítés:

A tojásfehérjét villával enyhén habosra felverjük, beleszórjuk a magokat, a cukrot, a fűszereket és a sót. Alaposan elkeverjük, majd szilikonos sütőlapra öntjük a magokat, villával elterítjük, hogy ne nagyon ragadjanak egymáshoz, és 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük, míg ropogósak nem lesznek.

Fogyasztásával csínján bánjunk, mert az olajos magok az arra érzékenyeknél panaszokat okozhatnak.

* ebben a snackben az a legjobb, hogy bárhogyan fűszerezhetjük. Ez a rozmaringos változat szinte a legalapabb, én a most készült adagra szórtam egy mokkáskanálnyi füstölt pirospaprikát, egy kevés curryt és chiliport. Amikor pedig kivettem a sütőből, kapott még egy kevés nagy szemű tengeri só szórást.

De ahogy mondtam, bármilyen ízkombinációban elkészíthetjük, ahogyan csak szeretnénk.

Air fryerben is megsüthető.

Fahéjas, cukros magvak

Ugye mindenkinek (de legalábbis a nagyvárosban élőknek) megvan az élmény: sétálsz a téli utcán, és egyszer csak megérzed az intenzív fahéjas, semmivel össze nem téveszthető illatot, ami a cukros, fahéjas mandula árus bódéjából áramlik? Olyankor nehéz - ha nem egyenesen lehetetlen - megállni, hogy az ember ne vásároljon belőle. Sajnos én imádom ezt a nyalánkságot, és nagyon régen ki akartam már a házi verziót próbálni. Erre is most került sor, köszönet érte az ötletgazda fiamnak.

Hozzávalók 1 adaghoz:

30 dkg mag vegyesen (mandula, dió, törökmogyoró, paradió, kesudió)
1 csésze (2,5 dl) víz
2 csésze cukor (kipróbálható kevesebbel is)
1-2 teáskanál őrölt fahéj, vagy több, ízlés szerint

Elkészítés:

Egy serpenyőben összeöntöttem a cukrot, a vizet és a fahéjat, majd addig főztem, amíg teljesen fel nem olvadt a cukor. Egy-két perc forrás után elkezd szépen besűrűsödni.

Beleöntöttem a magokat a serpenyőbe, és addig kevergettem, amíg a nedvesség el nem párolgott, és a magokat egy már száraz cukor- és fahéj réteg nem vonta be.

Végül a serpenyő tartalmát kiborítottam egy nagy sütőpapírra, elrendezgettem rajta a magokat, hogy lehetőség szerint ne érjenek össze, és hagytam kihűlni.

Csinos zacskóban, üvegben "szervírozva" remek gasztroajándék édes szájú szeretteinknek. No meg magunknak is.

Dobpergés és gubakifli

A címben említett gubakifli valószínűleg nem szorul magyarázatra, ám a dobpergés annak szól, hogy évek hosszú sora óta készülök arra, hogy saját sütésű gubakifliből készüljön a karácsonyi mákos guba, és most végre, végre összejött. Ugyanis eddig a rengeteg ilyentájt aktuális teendő, feladat közül mindig a gubakifli volt az, ami a legfájdalommentesebben volt lehúzható a to do listről. De nem az idén! Gyönyörű és nagyon finom lett, mert hát természetesen még azon melegében le kellett tesztelnem. Hasonló az állaga, mint a kalácsnak, csak ez jóval kevésbé édes. Szerintem klasszisokkal jobb mákos guba fog belőle készülni, mint a bolti kifliből.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
3 dkg cukor
7 gr porélesztő
1 teáskanál só
6 dkg vaj
3 dl langyos tej

1 tojás a teteje lekenéséhez (ilyentájt szokott azért maradék tojás várakozni a hűtőben)

Elkészítés:

Egyszerű kelt tészta metódus. A lisztet tálba mérem, hozzáadom a sót, a közepébe szórom az élesztőt, cukrot, ráöntöm a meglangyosított tejet. A robotgéppel vagy kézzel összedolgoztatom, és a végén kis kockákkban hozzáadom a vajat is, azzal dagasztom készre. Amikor kiveszem a robotgépből a tésztát, én még azért jócskán át szoktam gyúrni az egészet, kell az a kis igazi törődés egy kelt tésztának.

A tésztát visszapakolom a tálba, letakarom, és 50-60 percet hagyom kelni.

Ezek után deszkára teszem, három részre osztom. Precízek használhatnak mérleget is ehhez a művelethez, én nem bajlódtam vele.

A részeket golyóvá formáltam, ebben a formában is pihent úgy 10-15 percet.

Végül mind a három adagot vékonyra nyújtottam, igyekeztem tartani a téglalap

formát több-kevesebb sikerrel. A téglalapokat hosszanti oldaluk mentén feltekertem, elég szorosan, és még a fordulatoknál meg is nyomkodtam kissé a rudat. Tepsire tettem, lekentem egy kis tejjel higított tojással.

A sütőt 210 fokra melegítettem, az aljába tettem egy kis lábasban vizet, hogy viszonylag gőzös legyen a sütő, és nagyjából 20 perc alatt megsütöttem a guba rudakat.

Limoncello házilag

Mi tagadás, rajongok a limoncellóért. Nem hiszem, hogy jöttem volna valaha úgy haza Olaszországból, hogy a bőröndömben ne lapult volna egy-két üvegecske. Idén tavaszi, csodás emlékű utazásomról is hoztam, de most rafinált voltam, olyat vettem a reptéren, amiben négy kis üveg van, úgyhogy egyszemélyes adagokban tudtam magamba infundálni az isteni nedűt, ami azért lényeges szempont, mert a férjem például egyáltalán nem él a limoncellóval. Teljességgel érthetetlen számomra ez a hozzáállás, de ahogy drága nagyanyám mondta annak idején, ha valamiből nem kértünk, nem ettünk, nem ittunk: fiam, olyan, mintha hozzátennél 😂

Miután a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben idén is megszedtem a magam Meyer citrom adagját, első gondolatom az volt, hogy a lemon curd mellett mindenképpen adok egy esélyt a házi limoncellónak is. Igaz, karácsonyra már nem lesz kész, hiszen 3 hetet érnie kell, de jó lesz az januárban is, ebben biztos vagyok.

Hozzávalók:

7 dl vodka
15 db kezeletlen héjú citrom
2,5 dl víz
25 dkg kristálycukor

Elkészítés:

A citromokat alaposan megmostam, megtöröltem. Egy nagyon éles zöldséghámozóval a lehető legvékonyabban igyekeztem meghámozni a gyümölcsöket. A pucéran didergő citromok levét kinyomtam, és a narancslekvárban végezte.

Ha épp nem főzünk narancslekvárt és nem tudjuk nagy hirtelen felhasználni a citromlevet, öntsük jégkocka tartóba, fagyasszuk le, nagyon jól fog jönni később akár süteménybe, akár másmilyen ételbe, de simán kitart a fagyasztóban nyárig, a limonádé szezonig.

A lehántott citromhéjat egy literes csatos üvegbe tettem, felöntöttem a vodkával. Most pihen a kamrában, a hűvösben és sötétben. Minden nap megrázogatom egy kicsit. Ez azért fontos, mert az olaszok 90 valahány százalékos alkohollal készítik, az a brutál erős cucc sokkal hatékonyabban áztatja ki a citromhéjból azt, amit ki kell, a jóval gyengébb vodkának egy kicsit be kell segíteni. Szerintem én még majd egy-két nap múlva kanállal is meg fogom nyomkodni az alkoholban a héjakat.

Két hét múlva eljön az ideje annak, hogy a vízből és a cukorból szirupot főzzek, amikor kihűlt, azt a leszűrt vodkával összekeverjem*, és büszkén kortyolgassam a saját limoncellómat. Egészen biztosan nem lesz olyan, mint amit Olaszországból hozok, de az a jó érzés, hogy a citromot magam szüreteltem, én dolgoztam meg a likőrrel, ezt az apró differenciát kiegyenlíti majd.

* FONTOS! az alkohol és a szirup összekeverése úgy történik, hogy a cukorszirupot öntjük a vodkába, és sosem fordítva. Így tökéletesen lehet szabályozni a limoncello erősségét, mert annyi cukorszirupot tudsz adni az alkoholhoz, amennyit szeretnél, míg ha fordítva csinálod, akkor bármennyi szirupot is főztél, kénytelen leszel beleönteni az összes alkoholt, aztán ha kiderül, hogy nem vagy elégedett a végeredménnyel, késő bánat.

Narancslekvár

Van egy-két szokásom, ami a luxus kategóriába tartozik (nekem), az egyik ilyen, hogy minden decemberben veszek néhány kiló kezeletlen szicíliai narancsot Giuseppétől. Soha nem fogom elfelejteni az első alkalmat, amikor rendeltem tőle narancsot, és megkóstoltam. Azt gondoltam, hogy megértem már néhány évtizedet és tudom, amit tudok, de akkor derült ki, fogalmam sem volt az évtizedek alatt, milyen a narancs valójában. Hát olyan, mint amilyet Giuseppe hozott Szicíliából. Azóta minden évben megengedem magamnak ezt a luxus vásárlást.

A kép forrása: pixabay.com

Idén az a szállítmány, amiből én vásároltam, kissé mintha túléretten lépte volna át az országhatárt, ezért nem volt bátorságom tartogatni a gyümölcsöt, féltem, hogy előbb tönkremegy, mint ahogy megennénk, ezért nekiálltam egy háromnapos lekvárfőző projektnek. Egy pillanatra sem bántam meg, csodás áttetsző, intenzív narancsízű lekvárt kaptam. Így készült:

Hozzávalók:

4 kg bio narancs
2,5 kg kristálycukor
másfél deciliter citromlé (Meyer citromot szedtünk múlt héten a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben, Lajosmizsén)
Grand Marnier likőr, természetesen elhagyható, mennyisége pedig, ha használsz: amennyit nem szégyellsz
2-3 evőkanál pektin

Elkészítés:

A narancsokat megmostam, zöldséghámozóval a lehető legvékonyabban meghámoztam, majd újra nekiestem a gyümölcsöknek, ezúttal a fehér bundájuktól szabadítottam meg őket. Itt aztán feketén-fehéren kiderült, hogy a lekvár projekt messze nem tartozik a rentábilis tevékenységek körébe, ugyanis csak a lehántott és kikukázott fehér bunda bő egy kilót nyomott. Na most ugye ha ezt megeszed a gyümölccsel, az még hagyján, de amikor kidobod, az fájdalmas. A pénztárcádnak. Ezzel természetesen senkit nem akarok lebeszélni a lekvárfőzésről, mert különösen azután, hogy megkóstoltam az elkészült végterméket, szikla szilárdan állíthatom, hogy minden pénzt megért.

A narancssárga, hajszálvékony héjakat és a felkarikázott narancsot megmértem, majd annyi súlyú vízzel öntöttem le, amennyi a gyümölcs volt. (2,5 kiló, de ez itt most nem releváns, csak tájékoztatásul írom le.) Az edényt letakartam alufóliával, kiraktam a hűvös spájzba egy napra.

Másnap feltettem az edényt a gázra, felforraltam a narancsot, főztem 25 percig, majd hagytam kihűlni. Ismét letakartam, ismét ment a spájzba.

Harmadnapra aztán fogtam a gyümölcsöt és lemértem, ekkor 3,34 kg volt. Fogtam két kiló kristálycukrot, a harmadik kilót készenlétbe helyeztem, hátha szükség lesz rá, a cukrot ráöntöttem a gyümölcsre és felforraltam az egész miskulanciát. Adtam neki 40 percet arra, hogy elnyerje a megfelelő állagot, de mivel ezt a szívességet nem tette meg, fogtam 3 evőkanál pektint, elkevertem egy maréknyi cukorral és belezuttyantottam a bugyogó lekvárba. Amikor 5 perce főtt, beleöntöttem a citromlevet és a narancslikőrt is. Adtam még egy-két percnyi forralást, hogy az alkohol többé-kevésbé elpárologjon, majd a lekvárból tettem egy kanálnyit egy hűtőből kivett kistányérra. Mivel azt láttam, hogy a tányéron elkezdett zselésedni, úgy döntöttem, hogy elkészült a narancslekvárom.

Üvegekbe porcióztam, majd száraz dunsztba tettem pihenni.

Egyáltalán nem keserű a lekvár, nem is túl édes, mivel jóval kevesebb cukrot tettem bele, mint amennyit előírásszerűen tennem kellett volna. Alig várom, hogy lássam a barátok arcát felderülni, amikor megkapják a maguk adagját, illetve erősen várom a december 25-e reggelét, amikor a frissen sült kalácsra egy réteg igen jó minőségű vajra felkenhetem és megehetem az én adagomat.

A lekvár Limara receptje alapján készült.

Sült zöldségből készült leves hűvös napokra

Tele van az Insta hasonló receptekkel. Gyönyörű zöldségeket gyönyörűen tepsibe helyeznek, gyönyörűen meglocsolják olajjal, megfűszerezik, aztán ha megsült, gyönyörűen leturmixolják, kész is a gyönyörű leves. Megfordult a fejemben, hogy csinálok én is erről egy videót, de aztán maradtam a csakmegfőzöméslefotózom verziónál. A gyönyörű leves kitétel végül is megvalósult.

Ő egyébként a minek nevezzelek leves, mert ugye a neve attól függ, miből készíted. 25 perc alatt elkészült, de ebből az időből nagyjából 7 perc volt az aktív munka, a többit az air fryer (ennek hiányában a sütő) végzi el.

Hozzávalók 4 tányérnyi leveshez:
2 db édesburgonya
1 db répa
1 lilahagyma
1 kis kápia paprika
1 fej fokhagyma héjastól, keresztben elvágva
olívaolaj
1 kis doboz rizskrém (használhatsz tejszínt)
só, bors
nálam még őrölt koriander, currypor, római kömény, pici chili
1 teáskanál citromlé


Elkészítés:
A zöldségeket megtisztítva, feldarabolva az air fryer kosarába tettem. Ha nincs AF-ed, egy kisebb tepsibe pakolj. Megsóztam, megborsoztam, megfűszereztem a kosár tartalmát, majd meglocsoltam jófajta olívaolajjal. 20 percet sült. Valószínűleg a sütőben 190 fokon ennél több időre lesz szüksége.

Végül átraktam mindent a turmixgépbe, a fokhagymát kinyomkodtam a héjából, az úgy került bele a pohárba. Az AF kosarába öntöttem egy kevés vizet, ezzel feloldottam a bent rekedt olajat és fűszereket, az is ment a turmixba. Végül a rizskrémet zuttyintottam bele. Természetesen ha te nem vegán módon készíted, mehet bele a tejszín.

Só, még egy kis chili, némi citromlé, mert a sav, az kell, turmixolás, és kész a leves. Felforraltam a biztonság kedvéért, majd tálaltam.

Rakott kel

Nagyanyám csodás rakott kelt készített, szaftos volt, sose szárította ki, remekül volt fűszerezve, a káposzta nem volt benne se sok, se kevés, szóval nekem az volt a perfekt ebben a műfajban. Aztán anyám vette át a stafétabotot, gyakran készített a közepes tepsijében egy-egy adagot, amit aztán a lányom boldogan tett magáévá, ugyanis magunknak én elkészítettem, ha megkívántuk, a fiam sose szerette, a lányom viszont (akkor még) egymagának nem állt neki a viszonylag macerás rakott kelnek, ezért aztán kapott a nagyanyjától. 

Sajnos mára ez is már történelem ❤ Anyám évekkel ezelőtt elment, a lányom már megfőzi magának, ha rákíván, nekem pedig bőven van időm elszöszmötölni a rakott kellel, ha megkívánjuk. 

Hozzávalók:

50 dkg darált sertéshús
1 közepes fej vöröshagyma
1 db paprika
1 db paradicsom

vagy 2,5 dl paradicsom passata
só, bors, pirospaprika,

ha szereted, egy kevés majoranna
2,5 dl rizs (szárazon mérve)
1 közepes fej kelkáposzta
5 dl tejföl

Elkészítés:

Az apróra vágott hagymát olajon üvegesre dinszteltem, majd ráraktam a darált húst, megpirítottam, sóztam, borsoztam, pirospaprikáztam, majd felöntöttem egy kevés vízzel. Beledaraboltam a paprikát, paradicsomot, és mindig rövid lével puhára főztem a húst, ugyanúgy, mint amikor pörköltet készítek. Szeretek passatat használni ebben a receptben, főleg saját készítésűt, remek ízt és szaftosságot ad az ételnek, lesz mit felszívnia a rizsnek.

Közben a rizst átmostam, lecsöpögtettem, egy kevés olajon kicsit megfuttattam, szűk 4 dl forró vízzel felöntöttem, sóztam, majd kis lángon, fedő alatt puhára főztem. 

Amíg a rizs és a hús főtt, leszedtem a káposzta külső, nagyon zöld leveleit, majd az alatta lévőket egyenként leszedegettem, majd tisztára mosás után forró, sós vízben megfőztem. Puhulás után leszűrtem, lecsöpögtettem, majd a káposzta vastag ereit eltávolítottam. 

Az elkészült pörköltet összekevertem a rizzsel, intenzíven borsoztam. Természetesen ha valaki kül rétegezve szereti a rizst és a húst, csinálja úgy!

Végül jénai tálba elkezdtem rétegezni az alapanyagokat: kiolajoztam a tálat, terítettem bele egy réteg káposztalevelet, erre rizses húst, befedtem egy réteg sózott tejföllel, és ezt ismételtem, amíg tartott a hozzávalókból. A tetejére káposzta és tejföl kerüljön. Kb. 40 percet sült 180 fokos sütőben.

Kelbimbós csirke

Van az ázsiai ételeknél egy elkészítési mód, a stir fry, azaz kevergetve sütés. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az adott ételt nagyon magas hőfokon, néhány perc alatt készre sütjük, közben folyamatosan keverjük, mozgatjuk a wokban az ételt. Ilyen ez a kelbimbós csirke is. Annyi tanácsot adnék mellé, és persze magamnak is az elkövetkezendőkre, hogy tulajdonképpen nem haszontalan, ha a kelbimbót néhány percig legalább blansírozzuk, előfőzzük, mert finomabb lesz úgy a végeredmény.

Szeretem az ilyen egyszerű ételeket, nincs velük tengernyi macera, hatszáz mosatlan, és mégis ettél egy jót és egészségeset.

Hozzávalók 3 személyre:

fél csirkemell filé (30 dkg)

kelbimbó ízlés szerint, azért olyan 10-12 szem biztosan kell, de jobb, ha több van

3 gerezd fokhagyma vékony lapokra vágva

olaj

szósz:

1 evőkanál halszósz

1 evőkanál Hoisin szósz

1-2 evőkanál édes chili szósz

A hozzávalókat keverjük össze.

Elkészítés:

A kelbimbót külső leveleitől megtisztítjuk, leöblítjük, majd félbe, a nagyobbakat negyedbe vágjuk. 3 evőkanálnyi olajon elkezdtem a leszárított kelbimbó darabokat sütni. Érdemes papírtörlővel leitatni őket, hogy ne fröcsköljék össze még a mennyország kapuját is, mikor belekerülnek az olajba. Legközelebb biztosan néhány percig elő fogom főzni sós vízben a kis cukikat, úgy 4-5 percet adok nekik. Ezt most elhagytam, ezért elég sokáig tartott, míg a kelbimbó megsült annyira, hogy ne legyen kemény. Sülés közben folyamatosan kevergessük a golyókat, én egy gondolatnyi sót is adtam nekik közben.

Amikor úgy ítéljük meg, hogy elég puha a zöldség, szedjük ki egy tányérra, tegyük félre.

Öntsünk olajat a wokba, dobjuk bele a fokhagyma szeletkéket, illetve az apró kockákra vágott csirkehúst, és erős lángon, kevergetve süssük meg a csirkét. Ha nem tömjük túl a wokot, akkor néhány perc elegendő a csirkének, hogy megpuhuljon. Ne feledkezzünk meg a keverésről!

Ha a csirke kész, visszatesszük az edénybe a megsült kelbimbót, öntsük rá a szószt, kóstoljuk meg, kell-e még só, vagy bármi más fűszer, és ha elégedettek vagyunk az ízélménnyel, tálalhatunk.

Egy kis aprított koriander nem ártott volna neki, de nem volt sajnos. Párolt rizzsel tálaltam. 

Sütés közben dúsíthatjuk az ételt akár ferdén felszeletelt újhagymával, de jöhet bele konzerv bambuszrügy is, akár szeletelt, akár csíkozott formában. Igen jó lehet bele a felaprított vízigesztenye is. Ezt is konzerv formájában vehetjük meg. Kaphat esetleg szeletelt kaliforniai paprika csíkokat, szóval lehet ezt variálni kedvünk szerint. Bármelyiket választjuk, a kelbimbóval együtt süssük meg.

Koreai zöldséges palacsinta (pajeon)

Imádni fogjátok! Nekünk mostantól megvan az életmentő ebédünk/vacsoránk, ami 10 perc alatt elkészül, és ami ráadásul finom is.

Tele volt vele egy időben az Insta, el is mentettem néhány videót, ami ma valahogy eszembe jutott, mikor két kapura szenvedtem, mi is legyen az ebéd.

Hozzávalók 6 darabhoz:

1 csésze (2.5 dl) liszt
1 csésze víz
1-1,5 tk só
1 tk kurkuma ( nem kötelező)
őrölt bors ízlés szerint

1 teáskanál sütőpor
2 tk étkezési keményítő
2 csésze aprított zöldség, nálam most 1 reszelt répa, egyharmad kígyóuborka, 4 db újhagyma, 8 db kelbimbó nagyon vékonyan felszeletelve

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A lisztet sózzuk, borsozzuk, megy bele a keményítő, majd belecsorgatjuk a vizet, szorgosan keverve közben a matériát.

Amikor ez kész, odatehetünk egy serpenyőt a tűzre, öntsünk bele semleges ízű olajat, nem kell sok, de fedje be a serpenyő alját.

Keverjük a tésztába a zöldségeket, vegyítsük el alaposan, vonja be a massza mindenhol a zöldségeket, majd tetszőleges adagonként pakoljuk a serpenyőbe a palacsintákat.

Közepes tűzön süssük 4-5 percig az egyik oldalt, kicsit erősebben a másikat. Az a lényeg, hogy a zöldségek megpuhuljanak.

Amíg a palacsinták sülnek, állítsuk össze a mártogatóst.

1 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál víz
2 teáskanál szezámolaj
1 mokkáskanál rizsecet
1 csapott teáskanál cukor

A megsült korongokat papírtörlőn leitatjuk, és már lehet is tálalni.

Adhatunk mellé kész mártogatós szószt is, ázsiai üzletekben számtalan félét fogunk találni, nálunk nagy favorit az édes chiliszósz például.

Kipróbáltam, hidegen se rossz, de tagadhatatlanul finomabb frissen, melegen.

Őszi lekvár sütőtökből és birsalmából

Találkoztam egy recepttel a neten. Így kezdődik: hozzávalók 1 sütőtök, 5 db birsalma. Édes lelkem, aztán az a tök mekkora legyen? És kanadai, vagy hokkaido, vagy nagydobosi? És az almák? Öklömnyiek, vagy inkább akkorák, mint egy megtermett narancs? Imádom az ilyen recepteket... ja, várjunk csak! Nem is!

Mindazonáltal a lekvár zseni lett, azt hiszem, mostanában ez lesz a kedvenc lekvárom. A sütőtököt gyakorlatilag nem érezni benne, nyilván az édességet biztosítja, a birsalma sem olyan karakteres, de érezni lehet az ízét, és attól az egy citromtól olyan csodásan citrusos lesz az ízvilág, hogy őrület!

Kicsit megeresztettem a fantáziámat, mondjuk nagyon nem fáradtam bele, mert a tonkababon kívül más extrát nemigen tettem a lekvárba. Mutatom, hogy készül.

Hozzávalók:

2 kiló kanadai sütőtök meghámozva, kimagozva (nekem ez másfél darab volt)
1 kg birsalma meghámozva, kimagozva (nekem 4 termetes darab)
1 db (lehetőleg bio) citrom héja és leve
2 db nagy fahéjrúd + még egy kevés őrölt, ízlés szerint a végén
35-40 dkg cukor
1 db tonkabab reszelve (elhagyható)
2 evőkanál vaníliakivonat

Elkészítés:

A tököt megmostam, meghámoztam, kimagoztam, a birsalmával ugyanezt tettem.

Viszonylag nagy kockákra vágtam mindkettőt, a birsalma nagyon gyorsan megfő, tehát azt hagyhatod nagyobbakra, de a tököt inkább vágd kisebb kockákra, hogy egyszerre főjenek meg.

Egy nagyobbacska fazékba tettem, belefacsartam a citrom levét és utánadobtam a vékonyan lehámozott héját is. Hozzáadtam a két  mutatóujjnyi fahéjrudat is. 

Annyi vizet öntöttem rá, hogy derékig ellepje a tököt és az almát, majd közepes lángon feltettem főni.

40 percet főtt a cucc, amikor úgy ítéltem meg, hogy jó lesz ez már így, és a merülő mixeremmel nekiestem. Ekkora szép sűrű volt az anyag, az alma már szétesett, és a tök is puha volt. Egy-két ressebb kockával találkoztam csak, amit egyszerűen kiemeltem a pépből és kanállal megnyomkodtam, aztán mehetett vissza a haverokhoz.

Itt és most jön a képbe a cukor. Ezt kóstolni kell, hogy ki milyen pikánsat szeret, nem szeret, mennyi cukrot hajlandó megenni, vagy mennyit nem. Bizonyára alternatív édesítőkkel is el lehet készíteni ezt a lekvárt. Én a fent említett cukor mennyiséggel elégedett voltam. 

Felforraltam a cukorral is a pépet, hozzáadtam a vanília kivonatot, az őrölt fahéjat és a reszelt tonkababot. Néhány perc forralás után üvegekbe szedtem a lekvárt (9 kis üvegnyi lett, a legnagyobb üveg is max. 3 decis), 5 percre fejreállítottam, majd mentek a száraz dunsztba pihenni.

Jó tanács:

Amikor hozzáadod a cukrot a péphez, keverd folyamatosan, mert úgy köpköd, mint a fene, meg még annál is egy kicsit jobban. Nem mondom, hogy boldog voltam a frissen festett falon a lekvár pöttyöktől, de még időben megláttam és letörölgettem.

A lekvár egyébként gyönyörű színű, kellemesen citrusos, és ami nem elhanyagolható, hogy olcsó. 300 forint/kiló áron vettem a tököt, a birsnek 750 volt kilója, szóval a 2000 forintos barackhoz vagy eperhez képest igencsak baráti áron főzhetsz lekvárt, és mondhatom, semmivel nem silányabb ez, mint a baracklekvár.

Nyugodtan gondolhatsz már most a karácsonyra, kitűnő lesz ugyanis gasztroajándéknak is. Én szóltam...

Könnyű őszi almás süti

Persze nyilván nem csak ősszel lehet megsütni, de ahogy bejön a hűvösebb idő, azonnal ilyesmi sütiért kiáltozik az ember lányának lelke. Szitás Erzsi, a Jamie Oliver könyvek fordítója tette ki FB oldalára a receptet, és azonnal éreztem, hogy ez a recept bizony nálunk is sztár lesz. És lőn! Köszönet a receptért, Zsike!

Hozzávalók:

1 kg alma hámozva, kimagozva
2 db tojás
6 dkg cukor, jó, ha kellemes, karamellás ízű nádcukor, de igazából bármi lehet, akár még édesítőszer is
1 evőkanál vaníliakivonat
2 dkg olvasztott vaj
1 dl tej
7 dkg liszt, nálam most teljes kiőrlésű
1,5 teáskanál sütőpor
1 csipet só

Elkészítés:

Nem is lehetne egyszerűbb. Az almát mandolinnal vagy uborkagyalun vékonyra szeleteltem. Olyan gyorsan összeállítható a süti, hogy citromos spriccelésre nem is volt szükség, nincs ideje az almának megbarnulnia. 

A tojásokat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a tejet és az olvasztott vajat, majd spatulával belekevertem a sütőporral, sóval elkevert lisztet.

Az almaszeleteket beleforgattam a tésztába, ügyelve, hogy mindenhol bevonja a gyümölcsöt a tészta, majd sütőpapírral bélelt pitetálba öntöttem, tetejét elegyengettem.

180 fokon, légkeverésen sül 40 percet.

Tetejére egy kis porcukor hintés dukál, de egy kevés szeletelt mandulától sem sértődik meg.

18. születésnap

2006. szeptember 1. Nevezetes dátum ez az életemben, akkor kezdtem neki az Ahogy eszik, úgy puffad nevű blogom írásának. Nagyon hosszú idő ez a 18 év, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel tarkított 18 év volt, és nagyon remélem, van még benne ugyanennyi. Sok újdonságot ezen évforduló alkalmából sem tudok mondani, inkább csak ideteszem a tízéves évfordulóra írt bejegyzés linkjét, ebben minden benne van.

Az én nyári szabadságom, szűköcske egy hét most kezdődik, remélem, jókat fogok enni ez idő alatt, bár ennek a nyaralásnak a fókuszában inkább a magammal töltött idő, a meditációk, energetikai kezelések, az olvasás, a csend, a tenger bámulása lesz, mintsem a gasztronómiai élvezetek hajszolása, de majd meglátjuk, hogyan alakul.

Ti addig is vigyázzatok magatokra, és ha kívánhatom, tartsatok velem a további években is, ahogy mondtam, a kitűzött cél a + 18 év.

Köszönöm, hogy velem vagytok, hogy olvastok, hogy kommenteltek, hogy szerettek.

Sült paradicsomkrémleves

Nem telhet el úgy egy nyár sem, hogy ne főzzek be paradicsomot. Sokszor beszéltem már arról, hogy ez nálam több évtizedes hagyomány, nem untatok újra vele senkit. A módszereim évről évre tökéletesednek, mostanában tényleg arra törekszem, hogy bármelyik neves olasz cég termékével versenyre kelhessek, és szerénytelenség nélkül állítom: állom a sarat. A mai befőzés mellékterméke lett ez a csodás leves, ami kimaradt a beüvegezés után.

Hozzávalók:

2 kg San Marzano vagy lucullus paradicsom
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
friss rozmaring ágak
só
olívaolaj

opcionálisan: oregánó, bazsalikom, rozmaring

Elkészítés:

A paradicsomokat megmossuk, hosszában felezzük, vágott felével lefelé tepsire tesszük a felvágott hagymával, fokival, rozmaringgal, sóval, némi olaj locsolással egyetemben.

180-200 fokos sütőben megsütjük a paradicsomot. Ha kész, a héja könnyedén eltávolítható. Dobjuk ki a rozmaringot is belőle. Vagy lepasszírozzuk, vagy leturmixoljuk a megsült zöldséget, kinek mi a kényelmesebb. 

Fűszerezhetjük tovább, ha kedvünk tartja, adhatunk hozzá oregánót, friss vagy szárított bazsalikomot, őrölt rozmaringot. Ha kell még bele só, mehet az is. Felforraljuk, ha sűrűnek találjuk, kaphat egy pici vizet. Reszelt parmezánnal, nagyétkűeknek vajon pirított bagettel mennyei ebéd.

Sajtos karfiol fritter

Az egyik legnagyobb favoritunk a nyári időszakban. Azt nem állítom, hogy öt perc alatt összedobható, de mondjuk 20-25 alatt simán. Az alapja főtt karfiol, amit én most sajttal és friss kenyérmorzsával variáltam.

Hozzávalók:

egy közepes fej karfiol
2 szelet kenyér lehéjazva
2 tojás
reszelt sajt (cheddart ajánlok, úgy 10-12 dekát)
só
bors
egy kevés zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

opcionálisan: egy kisebb szem burgonya, petrezselyemzöld

Elkészítés:

A karfiolt apró rózsákra szedtem-vágtam, és sós vízben puhára főztem, majd leszűrtem, hagytam kissé megszikkadni, majd egy villával összetörtem.

Egy nagyobb tálba tettem a karfiolpürét, és hozzáadtam a sót, borsot, reszelt cheddart, a két kis tojást, valamint az aprítógépben összedarált kenyérbelet. (Épp rendelkezésemre állt egy fél szem burgonya, azt is belereszeltem.) 

A masszából igyekeztem nagyjából egyforma adagokat kivenni, korongokká formáltam, majd zsemlemorzsába mártottam, és közepesen forró olajban kisütöttem őket.

Természetesen air fryerben is megsüthetőek, sokkal kevesebb olajjal. Akkor biztosan kell nekik 200 fokon 20 perc, félidőben fordítással.

Előfőzött, vajban átsütött krumplival, és egy kis fokhagymás tejföllel tálaltam.

Hidegen, melegen egyaránt nagyon finom.

Zöldséges fejtettbableves

Nagy-nagy nyári kedvenc. Régebben füstölt hússal főztem, berántva, de évek óta inkább a könnyebb, savanykásabb, tejfölös, hús nélküli változatot preferáljuk. Csodás babot kaptam ma a Bosnyákon (1600-2000 forint egy kiló, te jószagú atyagatya!), bő fél kiló lett az egy kiló héjasból, úgyhogy a hőségre való tekintettel úgy gondoltam, nem főzök túl nagy adagot, úgyse nagyon kíván az ember enni ilyenkor, úgyhogy a bab felét lefagyasztottam, jól fog az jönni később.

 Hozzávalók:

30 dkg fejtett bab

1 szál sárgarépa, vagy két kisebb

1 szál fehér répa

egy kevés zellergumó, de legalább néhány szál zellerzöld

1 kis vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 evőkanál liszt

3 evőkanál olaj

tejföl ízlés szerint

1 teáskanál pirospaprika

néhány csepp citrom vagy ecet

só

Elkészítés:

A babot és az ízlés szerint felkockázott, felkarikázott zöldségeket a fokhagyma kivételével feltesszük annyi sós vízben főni, amennyi bőven ellepi őket. Amikor megpuhult a bab, elkészítjük a rántást az olajból és a lisztből, pirospaprikából, zúzott fokhagymából, és berántjuk a levest. Egyet forralunk rajta, majd hozzáadjuk a tejfölt, amivel alaposan elkeverjük. Ha kell, még sózzuk, és néhány csepp citrommal beállítjuk a savasságát is a levesnek. Az a pici kis sav csodát művel a levesünkkel, ezt biztosan állítom. A tejföl is savanykás persze, de a citromlé kiemeli az ízeket, és összhangba hozza azokat.

Mutabal

Szíria, Libanon padlizsánkrémje joghurttal, hagymával, tahinivel, citrommal. Imádom. Szeretjük a baba ganousht is, az ugyanez az étel joghurt nélkül.

Hozzávalók:

3 db padlizsán
2 gerezd fokhagyma
fél csésze tahini
fél csésze joghurt
1,5 teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
4 evőkanál citromlé

Elkészítés:

A padlizsánokat félbe vágtam, beirdaltam, olajjal megkentem, sóztam. Air fryerben 200 fokon 30 percig sütöttem. Hámozás után a padlizsán húsát összemixeltem a többi hozzávalóval, utána ízesítettem, lehűtöttem. Héjában sült krumplival, zöldségekkel fejedelmi vacsora lesz.

A legújabb kedvenc levesünk: sajtos brokkolileves

Hát igazából nem is brokkolileves, hanem zöldségleves és van benne brokkoli. De az egyébként nyugodtan elhagyható, ha valaki nem barátja a brokkolinak, helyettesíthető zöldborsóval vagy karfiollal is. Elkészítése egyszerű, 25 perc alatt megvan, és igazi comfort food jellegű étel. Pirítottam mellé zsemle karikákat, hát alig bírtuk abbahagyni a kanalazást. Langyosan a legfinomabb szerintem.

Hozzávalók:

2-3 evőkanál étolaj

2 dl tejszín (30 %-os)

1,5 liter zöldség alaplé

1 evőkanál liszt

1 termetesebb sárgarépa

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 burgonya

1 kisebb fej brokkoli/2 marék zöldborsó/karfiol rózsák

15-20 dkg cheddar sajt reszelve

petrezselyemzöld

só

bors

1 kiskanál pirospaprika

ízlés szerint provence-i fűszerkeverék

Elkészítés:

A zöldségeket apró kockákra vágjuk. A hagymát is, a répát is, a krumplit is, és a brokkolit is felaprítjuk, hogy minél hamarabb puhára főjön. A szárát nehogy kidobjuk, meghámozva, felkockázva mehet az is a levesbe.

Az olajon elkezdjük párolni a hagymát, fokhagymát, két-három perc múlva utánaküldjük a répát, brokkoliszárat. Átforrósítjuk, kevergetjük. Fűszerezzük sóval, borssal, ha használunk, provence-i fűszerrel, megszórjuk a pirospaprikával. Ez el is hagyható, ha inkább fehéren szeretjük a leveseket.

Megszórjuk a kanálnyi liszttel, kicsit pirítjuk, felöntjük a zöldség alaplével, beletesszük a burgonyát is, és 10 percig főzzük a levest. A burgonya és a répa ekkor elkezd puhulni. 10 perc után jöhet a tejszín és a brokkoli rózsák, ezzel főzzük készre a levest. Ha jól felaprítottuk a brokkolit, néhány perc alatt elkészül. Végül belekeverjük a levesbe a reszelt sajtot, megkóstoljuk, ha kell, még kaphat sót, borsot, utoljára pedig megszórjuk a petrezselyemmel, amit szerintem ne spórolj ki belőle, nagyon friss ízt ad a levesnek.

Pirított zsemlével tálaltam.

Rántott cukkini

Nyilván mindenki, aki megfordult már főzési szándékkal egy konyhában, el tudja készíteni magától is a rántott cukkinit, mindazonáltal álljon itt a recept, mert hát sose lehet tudni, kinek jön jól, nem igaz?

Hozzávalók:

cukkini
só
bors
liszt
tojás
zsemlemorzsa

Elkészítés:

A cukkinit megmossuk, szárazra töröljük, és héjastól felkarikázzuk. Szívből ajánlom a minimum 5 milliméteres karikákat. Ha termetesebb példányok a cukkinijeink, a karikák közepét kis pogácsa kiszúróval eltávolíthatjuk, hogy ne legyen az ételünk túlságosan vizes a sok magtól.

A szeleteket/karikákat gyengéden besózzuk, megborsozzuk, és 15 percre félretesszük, hogy a só egy kicsit megdolgozza őket, illetve ízt adjon nekik, mert azért ha a szívünkre tesszük a kezünket, gond nélkül elismerhetjük, hogy a cukkininek túl sok saját íze nincs.

A sózási procedúra végén a karikákról leitatjuk a nedvességet, és a szokásos módon lisztbe, tojásba, morzsába márva bepanírozzuk őket, és meleg, de nem tűzforró olajban készre sütjük őket.

Tehetünk a morzsába egy kevés reszelt parmezánt mondjuk, esetleg szezámmagot, tökmagot, napraforgó magot, nem fogja elrontani a végeredményt.

Számtalan féle körettel tálalhatjuk, a mi kedvencünk a petrezselymes újkrumpli és egy kevés majonéz mellé. Hidegen, melegen egyaránt nagyon finom.

Készíthetjük air fryerben is, akkor sütés előtt gyengéden fújjuk be a cukkini karikákat mindkét oldalukon olajsprayvel.

TIPP: Érdemes a megsült cukkiniket rácson lecsepegtetni, ugyanis ezzel a modszerrel nem fog megpuhulni a bundájuk, finom ropogós marad. Rántott dolgoknál nagy varázslat, állítom nektek.

Nigella triffle-ja

Az egyik kedvenc nyári desszertem. Ritkán készítem, hiszen a fenékpuffasztó rátája elég magas, de családi ünnepeken nyáron legalább egyszer kötelező. 

Kicsit több időbe telik elkészíteni, mintha a sarki cukiból hozol valami méregdrága süteményt, de állítom, hogy még a legjobb cukrászdákból származó termékekkel is felveszi a versenyt. Készíthető bármilyen bogyós gyümölcsből, szerintem a legfinomabb málnával, de a szeder is brutál finom benne. Használhatsz kész piskótát, de ha magad sütöd, az se több 30 percnél, és jóval olcsóbban jössz ki, az biztos.

Szóval nagyon bíztatlak, hogy próbáld ki, imádni fog érte az egész család. A minőséget lehet tovább emelni házi készítésű lekvárral természetesen. Fontos, hogy jó ízű gyümölcsöt használjunk, és a variációk száma végtelen.

Hozzávalók a piskótához:

3 egész tojás szétválasztva
3 csapott evőkanál porcukor
3 púpozott evőkanál liszt

további kellékek:

40-50 dkg feketeszeder (vagy eper, málna, ribizli)
egy kis üveg lekvár, jó, ha szeder (vagy eper, málna, ribizli)
0,5-1 dl limoncello
25 dkg mascarpone
3 tojás szétválasztva
porcukor ízlés szerint
egy marék szeletelt mandula
ha akad, akkor édes piskótamorzsa vagy összetört Amaretti

Elkészítés:

Az istennő kész piskótát használt, nekem nem volt kedvem 1000 forintért vásárolni ilyet, tehát 3 tojásból magam sütöttem kb. 30 perc alatt. Nem volt cél, hogy szép magas legyen a piskóta, úgyhogy nem is törekedtem erre. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét felvertem. Amikor már jó tartása volt, hozzáadtam a porcukrot, azzal együtt fényesre, keményre vertem, majd egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját, mindegyikkel jól elkevertem. Ezután letettem a robotgépet, innentől fakanállal dolgoztam tovább. A lisztet rászitáltam a habra, és nagy mozdulatokkal a habba kevertem. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben vékonyan elkentem, kb. 30x30 cm-es négyzet lett belőle. 170 fokos sütőben talán 15-18 percig sült. Sütőajtó nyitogatása szigorúan tilos! Amikor a tűpróba azt mutatta, hogy kész a piskóta, tiszta konyharuhára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, majd amikor kihült, páros számú négyzetet vágtam belőle.

Ezután lekvárral megkentem őket, kettőt-kettőt összeragasztottam, és kibéleltem velük egy üvegtál oldalát és alját. Meglocsoltam a limoncelloval. Itt véget ér a süti történetének első fejezete. 

A második részben egy lábasban megmelegítjük a lekvár maradékát, és ráöntjük a (mirelit vagy friss) gyümölcsöt. Addig melegítjük, míg levet nem enged, gyakorlatilag csak át kell forrósítani. Ebben a fázisban is használunk limoncellot, szerintem egy-két evőkanál elég lesz. A meleg lekváros-gyümölcsös keveréket ráöntjük a piskótára. 

És már el is érkeztünk a harmadik felvonáshoz, melyben hősünkből, a mascarponéból isteni krém válik. Ezt pedig úgy érjük el, hogy a szobahőmérsékletű sajtkrémet habverővel egyneműsítjük, hozzáadjuk 3 tojás sárgáját, annyi porcukrot, amennyit jónak látunk a krém édességét szabályozandó, és itt is adunk némi kis limoncellot, kizárólag a krémes állag elérése okán. Habbá verjük a három tojás fehérjét, azt is a mascarponéhoz adjuk. Amikor a krém elkészült, rákanalazzuk a piskótás-szedres desszerte, az asztalhoz ütögetjük a tálat, hogy a krém minél jobban lefolyhasson az alsóbb rétegekig, majd fóliával letakarjuk, betesszük a hűtőszekrénybe. Inentől kezdve már kizárólag türelemre van szükségünk, és bár Nigella 12-24 órát ír érési időnek, kizárt, hogy ezt be tudjuk tartani. Tálalás előtt egy kis száraz serpenyőben pirított mandulaforgáccsal szórjuk meg a desszert tetejét, ha akad egy kis Amaretti, amit még rámorzsolhatunk, tegyük meg. Ha ez a lépés kimarad, akkor is a pokol hetedik bugyrába jutunk, amiért ilyen bűnös édességeket eszünk.

 

 

 

Paradicsomos bruschetta

Életem egyik feledhetetlen sztorija, gyakran emlegetjük a barátnőmmel azóta is. Csakúgy, mint azokat a történeteket, amelyek végén az én káromra vihogunk 😊

Jó néhány évvel ezelőtt gondoltunk egyet, és beültünk a barátnőmmel egy szép csütörtök este az autójába, lecsorogtunk Firenzéig és ott töltöttünk egy hosszú hétvégét. Csodás, mindkettőnknek emlékezetes pár nap volt, kinek ezért, kinek azért. Egyik este szinte karnyújtásnyira a Dávid szobortól beültünk egy elegánsnak tűnő étterembe, tudod, olyanba, aminek már a hófehér damaszt abrosza is többet ér, mint a te egész bőröndöd tartalma. De fiatalok voltunk, nem törődtünk vele, mit hoz a holnap, lehuppantunk, lesz, ami lesz, legfeljebb egy pizzát eszünk ketten és hazaérve előleget kérünk a főnöktől, le van ejtve! Megérkezett a helyhez méltóan elegáns pincér úr, középkorú, arisztokratikus férfiember, az a fajta, akivel első látásra tudod, hogy nem fogsz viccelődni, ő nem az a típus. Arra nem emlékszem, én mit kértem elsőnek, de a barátnőm megszólalt magyarul: Én egy bruschettát kérek. Paradicsom nélkül.

Mondom neki: csillagom, itt valami félreértés van, a bruschetta nem létezik paradicsom nélkül.* Nem, nem, ő egy bruschettát kér paradicsom nélkül. Mondom, akkor te most egy fokhagymás pirítóst ennél? Igen, tulajdonképpen igen. És elkövetkezett a pillanat, amikor ezt tolmácsolnom kellett a pincér úrnak. Could you bring my girlfriend a bruschetta? Uhm... without tomatos? Sajnos azt a lesújtó pillantást, amit viszonzásul kaptam, szavakkal nem tudom leírni, azt mindenki csak elképzelheti magának, de az biztos, hogy amíg élek, nem felejtem el. De dícséretére legyen mondva, egy alig látható biccentés után tulajdonképpen szemrebbenés nélkül hozta ki a pucér pirítóst. És nem sokkal később azt az arcpirítóan rossz pizzát is, amit néhány falat letuszkolása után ott hagytunk a tányéron.

Nos, az én bruschettámon van paradicsom, konkrétan négyféle. Mert minél több fajtából csinálod a paradicsom mixet, annál finomabb lesz a végeredmény. És kérlek, ne mondd, hogy brusetta, mondd szépen, ahogy kell: bruszkétá. Köszike.

Hozzávalók:

kovászos kenyér, vagy bagett
olívaolaj
paradicsom
újhagyma
fokhagyma
só
bors
egy gondolatnyi balzsamecet
bazsalikom levelek

Elkészítés:

A paradicsomot vágd négybe, és a cikkekből távolítsd el a magházat. Ne dobd ki, jó lesz az bármi másra, én leginkább is megeszem, mire összeállítom a paradicsom keveréket. A kimagozott negyedeket vágd apró, körömnyi darabokra. Egy-két szál újhagymát is karikázz fel, cselekedj ugyanígy egy-két gerezd fokhagymával. Tedd mindezt egy tálba, sózd és borsozd meg, locsold meg a - leheletnyi - ecettel, és adj hozzá olajat. Nem kell sok, csak vonja be mindenhol a paradicsomokat. Mehet a hűtőbe egy kis időre, hogy lehűljön és összeérjen.

Tálalás előtt fogd a kenyereket vagy a bagettet, vágd tetszés szerinti szeletekre, picit olajozd be mindkét oldalát a szeleteknek, és a melegre való tekintettel ne gyújtsd be a sütőt, tök fölösleges, hanem fogj egy serpenyőt, abban süsd ropogósra a szeleteket.

Ha elkészült, dörzsöld be mindegyik szeletet fokhagymával. Végül pakold meg a kenyereket a paradicsommal. Ha van otthon burratád, ne félj használni, akarom mondani, azt is szépen tépkedd rá a pirítósodra!

* Természetesen létezik bruschetta paradicsom nélkül is, a derék taljánok igencsak sokféle módját ismerik a hedonizmus bruschettában való kifejezési módjának, de ez most a paradicsomos bruschettáról szóló poszt.

Almás kukoricasaláta

Vendégségben ettem, a barátnőm készítette, és szerelem volt első kóstolásra. Az pedig, hogy kb. 5 perc alatt összeállítható, csak még vonzóbbá tette a receptet, úgyhogy gyorsan kipróbáltam, és bizton állíthatom, hogy állandó tétel lesz a nyári saláták repertoárjában. 

Hozzávalók:
ízlés szerinti mennyiségű majonéz
ízlés szerinti mennyiségű tejföl
egy kevés mustár
pici só
1 savanykás alma
1 doboz konzerv kukorica
1 fej lilahagyma
tálaláshoz salátalevelek, de ez elhagyható

Elkészítés:

A majonézt összekeverjük a tejföllel, pici sóval, mustárral ízesítjük. Itt sokat tehetünk azért, hogy a saláta még egészségesebb legyen, használhatunk light majonézt és 12 %-os tejfölt. Én maradok a 20 %-osnál mindenesetre. Az almát meghámozzuk, apró kockákra vágjuk, a kukoricát leszűrjük, a lilahagymát felkockázzuk, és mindhárom alapanyagot belekeverjük az elkészült tartásmártásba. Lehet turbózni kemény tojással, sajt kockákkal, különösen a füstölt áll neki jól, de felpimpelhetjük kifőtt, lehűtött apró szemű tésztával is.

Jót tesz neki, ha néhány órát áll a hűvösön, hogy jól összeérjenek az ízek.

Gorgonzolás gnocchi

Április végén Olaszországban jártam, a csizma sarkánál, Bariban voltam egy gasztrotúrán. Ott és akkor ugyan nem ettünk gnocchit, viszont találtam Ostuniban egy aprócska, cuki üzletet, ahol egy idős ember mindenféle régiséget árult: szekrénygombokat, apró dísztárgyakat, porcelánokat. Ott láttam meg egy teljességgel haszontalan fa tárgyat, egy bordázót, ami olyasmi, mint nálunk a csigatészta készítő alkalmatosság. Mivel én csigatésztát nem készítek, rögtön tudtam, hogy nálam gnocchi készítéskor vehetem jó hasznát. Igen, időnként magam készítem a gnocchit, nem a boltban veszem. És mivel huszonsok évig tanultam magas szinten zongorázni, még a különbséget is el tudom játszani a bolti és a házi között. Azért mondtam, hogy teljességgel haszontalan a tárgy, mert egy villával pont úgy be lehet rovátkázni a krumplinudlikat, mint akár ezzel a fa eszközzel, én mégis boldogan tettem magamévá kemény 5 euróért. Ma pedig felavattam.

Hozzávalók 3 adaghoz:

50 dkg burgonya (ehhez sajna az újkrumpli nem jó, óriási a víztartalma, ezért alkalmatlan gnocchi, nudli és gombóc készítésre, mivel annyi lisztet venne fel, amivel fél Pest megyét jóllakathatnánk)

8 dkg semolina, azaz durum dara (ezt is Olaszországban szereztem be, nálunk szinte a lehetetlennel egyenlő hozzájutni, vagy ha igen, csillagászati áron) vagy 10 dkg finomliszt, legjobb, ha 00-ás pizzalisztet használsz

1 tojássárgája

só

a mártáshoz:

15 dkg gorgonzola, ez a mostani csodásan édes, mégis sós darab volt, kell-e mondanom, honnan jött ő is?
másfajta sajt, amit szeretsz, de tulajdonképpen el is hagyható
2,5 dl tejszín
só
bors

fokhagyma granulátum

a tálaláshoz bazsalikom levelek

Elkészítés:

A burgonyát héjában megfőzzük, forrón meghámozzuk, azon mód áttörjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

A mártáshoz a tejszínt felforraljuk, beledaraboljuk a gorgonzolát, felolvasztjuk a tejszínben. Ízesítjük sóval, borssal, fokhagymával, és ha szeretnénk, adhatunk még hozzá másféle sajtot.

Vizet forralunk a tészta kifőzéséhez.

Amikor a burgonya kihűlt, hozzáadjuk a tojássárgáját, sót és a lisztet, és jól formálható, sima tésztát készítünk belőle. Előfordulhat, hogy kell még bele liszt, ha úgy látjuk, hogy nagyon ragad, tegyünk így. De sok lisztet nem érdemes belerakni a tésztába, mert nehéz, fojtós lesz a végeredmény. Azért használtam a semolinát, mert ad neki egy kellemes lazaságot a szemcsméret miatt. Amennyivel több lisztre volt még szükség, azt 00-ás liszttel pótoltam, talán összesen másfél evőkanálnyival.

A tésztát több darabra vágtam, hosszú rudakat formáltam belőle, végül azokat egyforma kis darabokra vágtam. Nyilván mindenki maga tudja, hogy a kicsi, vagy a közepes, esetleg nagyobb gnocchikat kedveli, én nem szeretem az óriásiakat, ennek megfelelően vagdaltam fel a tésztakígyót. A darabokból golyót formáltam, majd rányomva a redős fa formázóra, kimintáztam a nudlikat.

Két részletben kerültek a forrásban lévő vízbe, talán 3-4 perc kellett nekik, hogy feljöjjenek a víz tetejére, kaptak még egy kevés lubickolási lehetőséget, és máris mehettek a mártásba.

Tulajdonképpen ennyi az egész, és azt kell mondjam, hogy a végeredmény a legjobb, legminőségibb márkás kész gnocchikékat is messze felülmúlja.

Tanácsok:

- ha van krumplinyomónk, ne sajnáljuk elővenni, sokkal jobb eredményt fogunk kapni, mintha villával próbálnánk - eredménytelenül - simára nyomni a krumplit. Azon a két percnyi mosogatáson semmi nem fog múlni.

- ha a boltban szembe jön a pizzaliszt (a Nagyi titka márkából például), engedjünk meg magunknak egy kilót belőle, pizzához, gnocchihoz kiváló lesz.

- a krumplit mindenképpen még forrón törjük át, ha kihűl, igen nehéz dolgunk lesz.

- ha gyakorlatlanok vagyunk, érdemes a gnocchiból egy próba darabot kifőzni, hogy lássuk, nem fő-e szét. Ha túl lágy a tészta, adhatunk még hozzá lisztet.

- végül pedig ne sajnáljuk a fáradságot megmintázni a nudlijainkat, akár villával, akár más eszközzel, egyrészt csinosabbak lesznek, mint anélkül, másrészt jobban magukhoz csalogatják az aktuális mártást.

Én a legmesszebbmenőkig megértek mindenkit, aki kész ételeket, vagy félig kész ételeket vásárol, ahogy mondani szoktam, ha a nagyanyámnak lett volna Kitchen Aidje, használta volna. (Az én gyerekeim egy időben mirelit császármorzsán éltek, szóval nem ítélkezem.) Tehát az életünket megkönnyítő találmányokat érdemes használni. DE! Ha van kedved, energiád és persze időd is, érdemes kipróbálni legalább néhanapján a saját készítésű gnocchit, az sk gyúrt tésztát, a házi készítésű szilvásgombócot. Pusztán csak mert jól esik az ember lelkének valami olyasmit letenni a családja elé, amit az első mozzanattól az utolsóig házilag készített. Én legalábbis ilyen vagyok, és tudom persze, hogy sokaknak nem olyan kellemes elfoglaltság a főzés, mint nekem. Nem vagyunk egyformák. De akikkel egy húron pendülünk, azoknak mars gnocchit gyúrni! :)

Zöldborsó pörkölt nokedlivel

El kell mondanom, hogy soha nem értettem, mi a létjogosultsága a zöldborsó pörköltnek. Évtizedek óta tudom, hogy létezik ez az étel, de soha eszem ágába nem jutott elkészíteni. Ha borsóra vágyom, eszem levest, főzeléket belőle, vagy tésztaszószhoz adom, de pörköltet főzni belőle... hát még tévedésből se. Aztán tegnap láttam egy Tiktok videót, és ma nem volt kérdés, hogy el is készítem az ételt, ami szigorúan véve tényleg egy zöldborsó pörkölt.

Hozzávalók 4 személyre:

nokedli tetszés szerinti mennyiségben
30-40 dkg mirelit zöldborsó
2 db paprika, lehet tv paprika vagy kaliforniai is akár
3-4 db paradicsom
1 db vöröshagyma
0,5 dl olívaolaj
só
bors
oregánó
pirospaprika
füstölt paprika

opcionálisan chili pehely, ha nem szereted a csípőset, hagyd el
petrezselyemzöld
2 dl tejföl

Elkészítés:

Én most nem gyártottam saját nokedlit, volt a hűtőben egy csomag készen vásárolt. Természetesen nincs finomabb a házilag készített nokedlinél, és ha nagyobb mennyiségre van szükség, persze, hogy megcsinálom, de most nem volt kedvem ilyen viszonylag kevéssel szöszmötölni, úgyhogy előkaptam a hűtőből a készet.

A hagymát, a paprikákat és a paradicsomokat apróra vágtam. Egy kevés olajon elkezdtem fonnyasztani a hagymát, utána rádobtam a paprika kockákat, amikor azok átforrósodtak, jött a paradicsom. Só, bors, pirospaprika, füstölt paprika belekever, egy pici víz aláönt, majd a pörkölt alap szépen elszuttyog tíz percet fedő alatt. Ekkor érkezik a serpenyőbe a zöldborsó, ha szükséges, megint egy pici víz hozzáadásával átpároljuk, hogy a borsó megpuhuljon. Ehhez nem fog sok idő kelleni, remélhetőleg a borsót még zsenge állapotában fagyasztották le.

A nokedlit vízben való átmelegítés nélkül a megpuhult zöldséges raguba öntöttem, átforrósítottam, végül belekevertem a tejfölt, amivel szintén felforrósítottam. Utolsó mozdulatként a feldarabolt petrezselymet szórtam az ételre, és már lehetett is tálalni.

Itt egy videó a főzésről.

Rizskoch, rizsfelfújt

Ahogy mindig, most is őszinte leszek: a rizskoch csak látszólag pikkpakk összedobható cucc. Ráadásul ki kell hűteni a megfőzött tejberizst, ellenállni a csábításnak, hogy még abban a formájában felfaljuk... Elég sok mosogatni való is van utána például. Elég régen nem vállalkoztam már az elkészítésére, most igen, de meg is bántam... jóval többet ettem belőle, mint amennyit szabad lett volna. De ha egyszer annyira finom!

Hozzávalók:

25 dkg rizs
750-1000 ml 2,8%-os tej
200 ml víz
1 csipet só
12 dkg kristálycukor
1 db citrom reszelt héja
1 teáskanál vanília eszencia
20 g mazsola
5 db tojássárgája
5 db tojásfehérje
2 evőkanál liszt
5 dkg vaj

Elkészítés:

A rizst megmossuk, majd odatesszük főni a két deci vízzel és egy csipet sóval. Igen gyorsan fel fogja szívni a vizet, akkor kezdjük el ráöntögetni a tejet, és ezt egészen addig folytassuk, amíg a rizs teljesen puha nem lesz. Nekem most nem kellett az egész liter tej például, máskor meg simán elfogy. Amikor a rizs puha, adjuk hozzá a cukrot. Azért nem előbb, mert úgy hajlamosabb leégni a lábas aljára a rizs, azt meg ki akarná? Amikor benne van a cukor, mehet a mazsola és a vanília is, valamint a reszelt citromhéj. A múlt héten, amikor epret szedtünk a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben, ahol citromot is termesztenek, vettem három isten tudja, honnan előkerült citromot, úristen, hát milyen aromája volt annak a citromhéjnak, te jó világ! Teljesen meghatározta a felfújt karakterét, imádtam. 

A rizst félretesszük hűlni, és igyekszünk nem megenni... Amikor kihűlt, a tojások sárgáját kikeverjük a puha vajjal, hozzáadjuk a rizshez, majd a fehérjéket verjük kemény habbá, és azt is a rizsbe keverjük. Legjobb, ha több részletben tesszük ezt. Az első adagot keverjük el bátran a masszában, majd a hab nagyobb részét két-három részletben adjuk a tálba, és nagy mozdulatokkal, alulról felfelé kavarva oszlassuk el a rizsben. Végül szórjuk meg a liszttel, és azt is keverjük el a felfújt tésztájában.

Egy 30x23-24 centis tepsit, vagy jénai tálat vajazzunk ki, szórjuk meg zsemlemorzsával, majd öntsük bele a felfújt masszát. 200 fokra előmelegített sütőben nagyjából 25-30 perc alatt süssük készre. Ha nagyon hamar barnulna a teteje, borítsuk be fóliával, nehogy megégjen. Én tűpróbát alkalmaztam, hogy megtudjam, átsült-e a koch, nem lett olyan tiszta, mintha egy megsült piskótába szúrtam volna, de arra jó volt, hogy kiderüljön, elég időt töltött-e a sütőben.

Baracklekvárral, eperlekvárral tálalva isteni. Meg anélkül is.

Focaccia

A focaccia elkészítése elég időigényes feladat, de minden percet megér, amit ezzel töltesz. Csak annyit mondanék, hogy én egy kb. 38x25-ös tepsiben sütöttem meg az én első focacciámat, és másnap reggelre egy morzsa nem sok, annyi nem maradt belőle. Ez még nem az a recept, amit Pugliában tanultam, de arra is sor fog kerülni. De ez is egy kiváló receptúra, érdemes dolgozni vele.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
40 dkg szobahőmérsékletű víz
1 teáskanál kristálycukor
8-10 gramm friss élesztő
2 evőkanál olívaolaj + a tepsi kikenéséhez és a tészta tetejére még
12 gr só

opcionálisan koktélparadicsom, bazsalikom levelek, olajbogyó

Elkészítés:

A lisztet egy tálba szitáljuk és elkezdjük hozzáadni a vizet. Én egy fakanállal kevertem a tésztát, nagyjából olyan állaga van, mint a nokedli tésztának. Kb. háromnegyedét adjuk hozzá a víznek a liszthez, ekkor adhatjuk a tálba a cukrot, az elmorzsolt élesztőt, ezzel is keverjük a matériát. Amikor mindenhol nedves a liszt, jöhet bele az olaj és a só, ezt is belekeverjük a tésztába. A tálat szorosan letakarjuk egy folpackkal, én még egy konyharuhát is tettem rá, és 30 percig békén hagyjuk.

Fél óra múltával beolajozzuk a kezünket, és meghajtogatjuk a tésztát. Elválasztjuk egy helyen a tál falától, kicsit megnyújtjuk, felfelé húzzuk, és a tál szemközti oldala felé ráhajtjuk a maradék tésztára. A tálat körbe forgatva ezt 5-ször, 6-szor megcselekedjük, majd a tésztát ismét letakarva 60-70 percre magára hagyjuk.

Amikor ismét ránézünk, már ildomos, hogy legyenek a tészta felületén buborékok. Az én élesztőm kissé gyengus volt most, úgyhogy nagy bubikkal nem kényeztetett el, de sebaj, majd legközelebb.

Fogunk egy megfelelő méretű tepsit, ahogy fennebb említettem, az enyém olyan 38x25 cm-es. Nem érdemes túl nagy edényben sütni, mert akkor lapos lesz.

A tepsibe gazdagon adunk olívaolajat, de tényleg ne sajnáljuk, nem csak megijesztjük az olajjal a tepsit. A fotón látszik, hogy a tészta széleinél áll az olaj a tepsiben, ne aggódj, fel fogja szívni a focaccia az egészet. A tésztát ismét áthúzogatjuk, megnyújtogatjuk, majd belepottyantjuk a tepsibe, és olajos ujjbegyeinkkel meggyömöszöljük, addig-addig, amíg a tészta kitölti a tepsit, és az ujjaink nyoma benne marad. 

Ezekbe a kis gödröcskékbe ültethetünk félbe vágott koktélparadicsomot, csodálatosan édesre sül benne, olívabogyó sem fogja elrontani, megszórhatjuk a tészta tetejét durva szemű sóval, oregánóval, tépkedhetünk rá bazsalikom leveleket, de akár zsályát is, ahogy kedvünk tartja. Még egy kevés olajjal felülről is meglocsoljuk a tésztát. letakarjuk, és ismét hagyjuk pihenni 30 percig.

A sütőt 230-250 fokra melegítjük, kinek mennyit tud a sütője, és a pihentetési idő lejárta után kb. 15 perc alatt készre sütjük a focacciát.

Ha jól dolgoztunk, akkor a tészta egy lapát segítségével könnyedén kiemelhető a tepsiből egy rácsra, ahol szépen kihűlhet. Ha pedig mégse jutott elég olaj a tepsibe, akkor úgy járunk, mint én, hogy egy ponton odaragadt a tészta az aljához, és csak sérüléssel tudtam kivenni a focacciát. Túléltük.

Csodálatos étel, akár valami mellé eszed, akár csak úgy egy pohár borral elfalatozgatod, de kitűnő szendvics alapnak is. Én most - a húsmentességemet egy pillanatra feladva - mortadellával és sajttal ettem, mondhatom, pazar volt.

Rengetegféleképpen készítik a focacciát, sokan este dagasztják be, és a hűtőben hagyják másnap reggelig kelni, azt is ki fogom próbálni, és azt a verziót is, amit Olaszországban tanultam, annak a tésztájában főtt krumpli is van.

Sült padlizsántekercsek

Puglia... Hol is kezdjem? Megpróbálom röviden bevezetni a soron következő recepteket. Valamikor februárban jutottam el odáig, hogy nem bírom tovább a telet, a szürkeséget, a bezártságot, ezért egyszerűen muszáj végre elutaznom valahová. Valahová, ahol süt a nap, tenger is van, és nem elhanyagolható módon ehető az étel. Ekkor tolta az univerzum az orrom elé a Baraka utazási iroda ajánlatát egy pugliai gasztrotúráról. Miután a gerinctörésemet megelőzően már egy kéthetes pugliai körút csontra le volt szervezve, de mivel én egy székről a padlóra estem, az út pedig ezzel kútba esett, a hiány azóta is ott égette a kis bensőmet, így aztán most nem is volt kérdés, hogy ebbe az útba belecsapok. A barátnőmmel mentem, akit épp szintén a fulladásos halál felé kergetett a tél és a bezártság, úgyhogy április 19-én nekivágtunk a kalandnak. Hát napsütést viszonylag keveset láttunk, esőt annál többet, de tenger tényleg volt, és az étel nemcsak ehető volt, hanem pompázatos.

A túrának részét képezte két este, amikor a vacsoránkat mi készítettük el, természetesen a szálláson lévő étterem séfjével. Ez az étel a második estén szerepelt, és kitűnőre vizsgázott, így tegnap neki is ugrottam, hogy itthon is elkészítsem.

A kép még Olaszországban készült, rossz fényviszonyok között, de hát abból főzünk, amink van, ugyebár...

Hozzávalók 2-3 főre:

2 db kerek, duci padlizsán, könnyebb lesz tölteni, mint a hosszúkás változatot
1 gombóc mozzarella kockákra vágva, annyi kell, ahány szelet padlizsánunk lesz
10 dkg szeletelt mortadella
friss bazsalikomlevelek
3 dl sűrű paradicsomszósz

egy csészényi reszelt parmezán
fogpiszkálók
olívaolaj

a mártáshoz:

egy vöröshagyma

1 doboz paradicsom konzerv

só

Elkészítés:

Ha frissen készítjük a paradicsomszószt, akkor egy kevés olíván a finomra vágott hagymát megdinszteljük, ráöntjük a darabolt paradicsomot, megsózzuk, icipici vizet adunk hozzá, és nagyjából 40 perc alatt sűrűre főzzük a mártást. Vehetünk természetesen kész mártást is, egy a lényeg, hogy jó sűrű legyen, hogy az elkészült étel alatt ne álljon semmiféle folyadék. Legalábbis nekem ez fontos, a világ végéig szaladok azoktól az ételektől, amik alatt áll a szutty. Nem tudom, milyen becsípődés ez, de ez van... Én most a saját, nyáron eltett mártásommal dolgoztam.

A padlizsánokat vékonyan meghámozzuk, és kb 3 mm-es szeletekre vágjuk hosszában. Használhatunk mandolint is, ha van nekünk olyanunk, de késsel is szépen el lehet vele boldogulni.

Egy megfelelő méretű tepsibe sütőpapírt terítünk, megkenjük olívaolajjal, ráfektetjük szorosan egymás mellé a padlizsán szeleteket, lekenjük őket olajjal, kissé megsózzuk, és 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt átsütjük őket, majd kihűtjük a megsült zöldséget.

Ha a szósz és a padlizsán is elkészült, kezdődhet a böngyörgetés.

Egy szelet padlizsánt magunk elé teszünk, vékonyan megkenjük paradicsom szósszal, ráhelyezünk egy szelet megfelelő méretűre vágott mortadellát, megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal, egy bazsalikomlevélbe becsomagolunk egy kis kocka mozzarellát, rátesszük a padlizsánra, feltekerjük és a csomagot megtűzzük egy fogpiszkálóval.

Egy merőkanálnyi szószt öntünk a sütőtál aljára, abba ültetgetjük szépen az egyre sokasodó padlizsán tekercseket.

A maradék szószt a tekercsek tetejére kenjük, alaposan megszórjuk reszelt parmezánnal, majd 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük az ételt.

Előételnek is kiváló, jól előkészíthető, a hűtőben szépen elvárakozik, amíg sor nem kerül rá, de szerintem nyári estéken főételnek is nagyon tuti egy pohár borral.

Variálhatod a tölteléket, ha akarod, nekem most a spenót-ricotta keverék jutott eszembe, de nem lehet ez rossz gombás töltelékkel sem.