Paradicsomos bruschetta

Életem egyik feledhetetlen sztorija, gyakran emlegetjük a barátnőmmel azóta is. Csakúgy, mint azokat a történeteket, amelyek végén az én káromra vihogunk 😊

Jó néhány évvel ezelőtt gondoltunk egyet, és beültünk a barátnőmmel egy szép csütörtök este az autójába, lecsorogtunk Firenzéig és ott töltöttünk egy hosszú hétvégét. Csodás, mindkettőnknek emlékezetes pár nap volt, kinek ezért, kinek azért. Egyik este szinte karnyújtásnyira a Dávid szobortól beültünk egy elegánsnak tűnő étterembe, tudod, olyanba, aminek már a hófehér damaszt abrosza is többet ér, mint a te egész bőröndöd tartalma. De fiatalok voltunk, nem törődtünk vele, mit hoz a holnap, lehuppantunk, lesz, ami lesz, legfeljebb egy pizzát eszünk ketten és hazaérve előleget kérünk a főnöktől, le van ejtve! Megérkezett a helyhez méltóan elegáns pincér úr, középkorú, arisztokratikus férfiember, az a fajta, akivel első látásra tudod, hogy nem fogsz viccelődni, ő nem az a típus. Arra nem emlékszem, én mit kértem elsőnek, de a barátnőm megszólalt magyarul: Én egy bruschettát kérek. Paradicsom nélkül.

Mondom neki: csillagom, itt valami félreértés van, a bruschetta nem létezik paradicsom nélkül.* Nem, nem, ő egy bruschettát kér paradicsom nélkül. Mondom, akkor te most egy fokhagymás pirítóst ennél? Igen, tulajdonképpen igen. És elkövetkezett a pillanat, amikor ezt tolmácsolnom kellett a pincér úrnak. Could you bring my girlfriend a bruschetta? Uhm... without tomatos? Sajnos azt a lesújtó pillantást, amit viszonzásul kaptam, szavakkal nem tudom leírni, azt mindenki csak elképzelheti magának, de az biztos, hogy amíg élek, nem felejtem el. De dícséretére legyen mondva, egy alig látható biccentés után tulajdonképpen szemrebbenés nélkül hozta ki a pucér pirítóst. És nem sokkal később azt az arcpirítóan rossz pizzát is, amit néhány falat letuszkolása után ott hagytunk a tányéron.

Nos, az én bruschettámon van paradicsom, konkrétan négyféle. Mert minél több fajtából csinálod a paradicsom mixet, annál finomabb lesz a végeredmény. És kérlek, ne mondd, hogy brusetta, mondd szépen, ahogy kell: bruszkétá. Köszike.

Hozzávalók:

kovászos kenyér, vagy bagett
olívaolaj
paradicsom
újhagyma
fokhagyma
só
bors
egy gondolatnyi balzsamecet
bazsalikom levelek

Elkészítés:

A paradicsomot vágd négybe, és a cikkekből távolítsd el a magházat. Ne dobd ki, jó lesz az bármi másra, én leginkább is megeszem, mire összeállítom a paradicsom keveréket. A kimagozott negyedeket vágd apró, körömnyi darabokra. Egy-két szál újhagymát is karikázz fel, cselekedj ugyanígy egy-két gerezd fokhagymával. Tedd mindezt egy tálba, sózd és borsozd meg, locsold meg a - leheletnyi - ecettel, és adj hozzá olajat. Nem kell sok, csak vonja be mindenhol a paradicsomokat. Mehet a hűtőbe egy kis időre, hogy lehűljön és összeérjen.

Tálalás előtt fogd a kenyereket vagy a bagettet, vágd tetszés szerinti szeletekre, picit olajozd be mindkét oldalát a szeleteknek, és a melegre való tekintettel ne gyújtsd be a sütőt, tök fölösleges, hanem fogj egy serpenyőt, abban süsd ropogósra a szeleteket.

Ha elkészült, dörzsöld be mindegyik szeletet fokhagymával. Végül pakold meg a kenyereket a paradicsommal. Ha van otthon burratád, ne félj használni, akarom mondani, azt is szépen tépkedd rá a pirítósodra!

* Természetesen létezik bruschetta paradicsom nélkül is, a derék taljánok igencsak sokféle módját ismerik a hedonizmus bruschettában való kifejezési módjának, de ez most a paradicsomos bruschettáról szóló poszt.