Dobpergés és gubakifli

A címben említett gubakifli valószínűleg nem szorul magyarázatra, ám a dobpergés annak szól, hogy évek hosszú sora óta készülök arra, hogy saját sütésű gubakifliből készüljön a karácsonyi mákos guba, és most végre, végre összejött. Ugyanis eddig a rengeteg ilyentájt aktuális teendő, feladat közül mindig a gubakifli volt az, ami a legfájdalommentesebben volt lehúzható a to do listről. De nem az idén! Gyönyörű és nagyon finom lett, mert hát természetesen még azon melegében le kellett tesztelnem. Hasonló az állaga, mint a kalácsnak, csak ez jóval kevésbé édes. Szerintem klasszisokkal jobb mákos guba fog belőle készülni, mint a bolti kifliből.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
3 dkg cukor
7 gr porélesztő
1 teáskanál só
6 dkg vaj
3 dl langyos tej

1 tojás a teteje lekenéséhez (ilyentájt szokott azért maradék tojás várakozni a hűtőben)

Elkészítés:

Egyszerű kelt tészta metódus. A lisztet tálba mérem, hozzáadom a sót, a közepébe szórom az élesztőt, cukrot, ráöntöm a meglangyosított tejet. A robotgéppel vagy kézzel összedolgoztatom, és a végén kis kockákkban hozzáadom a vajat is, azzal dagasztom készre. Amikor kiveszem a robotgépből a tésztát, én még azért jócskán át szoktam gyúrni az egészet, kell az a kis igazi törődés egy kelt tésztának.

A tésztát visszapakolom a tálba, letakarom, és 50-60 percet hagyom kelni.

Ezek után deszkára teszem, három részre osztom. Precízek használhatnak mérleget is ehhez a művelethez, én nem bajlódtam vele.

A részeket golyóvá formáltam, ebben a formában is pihent úgy 10-15 percet.

Végül mind a három adagot vékonyra nyújtottam, igyekeztem tartani a téglalap

formát több-kevesebb sikerrel. A téglalapokat hosszanti oldaluk mentén feltekertem, elég szorosan, és még a fordulatoknál meg is nyomkodtam kissé a rudat. Tepsire tettem, lekentem egy kis tejjel higított tojással.

A sütőt 210 fokra melegítettem, az aljába tettem egy kis lábasban vizet, hogy viszonylag gőzös legyen a sütő, és nagyjából 20 perc alatt megsütöttem a guba rudakat.