2016. szeptember 1., csütörtök

Tizedik születésnap

Nehéz elhinni, pedig igaz. Ma tíz éve, hogy blogolni kezdtem, tíz éve ápolgatom, töltögetem a tartalmakat, főzök magunknak, időnként nektek, hogy legyen új poszt, és be kell vallanom, minden percét élveztem. Ha a blogról kérdeznek, mindig elmondom, hogy annak idején azért kezdtem el írni, mert szerettem volna létrehozni egy receptgyűjteményt a lányomnak, aki akkortájt kezdett a saját lábára állni, de főzni még nem tudott, és azt akartam, hogy akkor is elérhesse a jól ismert családi recepteket, ha én éppen nem vagyok mellette. 

Ebből az elgondolásból fejlődött öt év alatt egy olyan gasztroblog, amelynek naponta 1000-1500 olvasója volt, öt év alatt túl volt az egymillió látogatáson, és ez óriási dolog volt a blog életében. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, másik szolgáltatónál blogolok - nem önszántamból, így alakult -, rengeteg új blog íródik, és az én nem trendi, nem hangos, nem fúziós, nem fine dining, nem terméktámogatott, nem reklámszagú blogom jócskán vesztett a népszerűségéből, látogatottságából. Vannak napok, amikor ez bánt, de általában mégis azt gondolom, hogy azok, akik hűségesen olvasnak, többet jelentenek nekem, mintha ezrek jönnének naponta, de amint tovább lépnek az oldalról, már a címét is elfelejtik. A címét, ami pedig olyan remekül, egy pillanat alatt pattant ki a fejemből, és amire azóta is kicsit büszke vagyok :)

És ha van még türelmetek a hosszú irományt végigolvasni, elmesélem, mi mindent kaptam a blogtól az elmúlt tíz évben. Először is sok nagyon kedves ismerőst, blogger társat, akikkel a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok. A blognak köszönhetem, hogy részt vehetek évente a Segítsüti jótékonysági akcióban, sőt, két éve már az akciókat lebonyolító alapítvány képviselője is vagyok, ami óriási felelősség, de remek munka. Blogolásom legnagyobb elismerésének azt tartom, hogy két évvel ezelőtt megkeresett a TV Paprika egyik vezetője, hogy lenne-e kedvem szakmai lektorként részt venni a csatorna munkájában, amire én könnyes szemmel és boldogan mondtam igent, azóta is számos tévésorozatot néztem át, javítgattam, hogy még jobb legyen, és nagy büszkeséggel hallgatom az adások végén, hogy "szakértő: Kandikó Éva". Írok gasztronómiai témájú cikkeket több online felületre, és mától a Ridikül Magazin Kóstoló rovatának is a gazdája vagyok. Nem, szakácskönyvem még nem jelent meg :) , és bár mindig mosolygok a kérdésen, amikor az olvasók azt kérdezik, hogy miért nem én főzök a tévében, meg miért nem én írok szakácskönyvet, az elmúlt tíz évre és a megtett útra visszatekintve már nem merném azt mondani, hogy ez lehetetlen. Mert lehetetlen nincs, csak tehetetlen, mondta volt mindig nagyanyám, és bár amikor ezt hallgattam tőle, csak a szemeimet forgattam, már tudom, mennyire igaza volt.
Nagyon köszönöm a kitartó figyelmét azoknak, akik tíz éve velem vannak, remélem, a következő tíz évben is fenn tudom tartani a megtisztelő érdeklődést.



24 megjegyzés:

  1. Köszönjük az eddigi 10 évet és várjuk a további sokszor tizet! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Cickém! Én rajta vagyok a további sokszor tízen, rajtam nem fog múlni!

      Törlés
  2. Ha bármilyen ételt keresek az interneten, először mindig Téged nézlek meg. Ha Nálad megtalálom bármilyen formában, akkor tovább nem is megyek. Nekem ez marad A FŐZŐS blog, punktum!!! Írj még sok receptet Almának és persze nekünk, szeretnék ilyen beszámolót olvasni 10-20-30 év múlva is! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök :) A következő beszámoló 5 év múlva lesz esedékes, már most kíváncsi vagyok, lesz-e még olyasmi, amit a blog által elérek. Köszönöm, hogy olvasol.

      Törlés
  3. Nagyon szeretem a blogodat és a stílust, ahogy írsz, sőt a TV Paprikát is szoktam nézni és most ahogy leírtad, szinte hallottam is a fülemmel, hogy "szakértő: Kandikó Éva" Nem tudtam eddig, hogy ez te vagy!! Gratulálok és remélem még sok további bejegyzésedet fogom olvasni és nézegetni. Egyébként nagyon tetszett a ciabatta=csabatta levezetés, én a múltkor őszinte döbbenetet okoztam egy ismerősömnek, amikor felvilágosítottam, hogy gnocchi= nyokki. Nem magyarázgattam, hogy az olaszban a ch=k és gn=ny, mindenesetre nehezen hitte el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :)

      Törlés
  4. könnyes szemmel...és igen! Hipp-hipp! :-)

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok! Én tuti olvaslak még 10 év múlva is ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Reméljük, lesz mit olvasnod. Köszönöm!

      Törlés
  6. Éva sok szeretettel gratulálok a 10 évhez, és én is olvasni foglak ezután is, millió puszi neked :-)

    VálaszTörlés
  7. Szerintem én is a kezdetektől olvaslak . A recepteken kívül imádom a stiludodat 😀 Itt és máshol is Tsók

    VálaszTörlés
  8. várjuk a következő 10 éves évfordulót !!!!

    VálaszTörlés
  9. Eltűnt, amit írtam, vagy meglesz később???
    Na mindegy, szóval még sok-sok posztot nekünk!
    Gyakran olvaslak, és bár csak a távolból, de drukkolok neked!
    Gondoltam megírom, hogy mi a kedvenc, aztán rájöttem, hogy nem tudok. Gondolatban kezdtem a sós aprókkal, aztán rájöttem, hogy jók a tésztáid, utána a kenyerek, megmegmegmeg...
    Üdv:
    A voltszuglóutcai orgonás

    VálaszTörlés
  10. Drága voltszuglóutcai orgonás, hiányzol.

    VálaszTörlés
  11. Nagyon gratulálok Éva! Rendszeresen látogatom az oldaladat. Szeretem a receptjeidet meg a hozzájuk tartozó kis történeteket. További sok sikert kívánok!
    Kormos Kata

    VálaszTörlés