Nigella triffle-ja

Az egyik kedvenc nyári desszertem. Ritkán készítem, hiszen a fenékpuffasztó rátája elég magas, de családi ünnepeken nyáron legalább egyszer kötelező. 

Kicsit több időbe telik elkészíteni, mintha a sarki cukiból hozol valami méregdrága süteményt, de állítom, hogy még a legjobb cukrászdákból származó termékekkel is felveszi a versenyt. Készíthető bármilyen bogyós gyümölcsből, szerintem a legfinomabb málnával, de a szeder is brutál finom benne. Használhatsz kész piskótát, de ha magad sütöd, az se több 30 percnél, és jóval olcsóbban jössz ki, az biztos.

Szóval nagyon bíztatlak, hogy próbáld ki, imádni fog érte az egész család. A minőséget lehet tovább emelni házi készítésű lekvárral természetesen. Fontos, hogy jó ízű gyümölcsöt használjunk, és a variációk száma végtelen.

Hozzávalók a piskótához:

3 egész tojás szétválasztva
3 csapott evőkanál porcukor
3 púpozott evőkanál liszt

további kellékek:

40-50 dkg feketeszeder (vagy eper, málna, ribizli)
egy kis üveg lekvár, jó, ha szeder (vagy eper, málna, ribizli)
0,5-1 dl limoncello
25 dkg mascarpone
3 tojás szétválasztva
porcukor ízlés szerint
egy marék szeletelt mandula
ha akad, akkor édes piskótamorzsa vagy összetört Amaretti

Elkészítés:

Az istennő kész piskótát használt, nekem nem volt kedvem 1000 forintért vásárolni ilyet, tehát 3 tojásból magam sütöttem kb. 30 perc alatt. Nem volt cél, hogy szép magas legyen a piskóta, úgyhogy nem is törekedtem erre. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét felvertem. Amikor már jó tartása volt, hozzáadtam a porcukrot, azzal együtt fényesre, keményre vertem, majd egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját, mindegyikkel jól elkevertem. Ezután letettem a robotgépet, innentől fakanállal dolgoztam tovább. A lisztet rászitáltam a habra, és nagy mozdulatokkal a habba kevertem. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben vékonyan elkentem, kb. 30x30 cm-es négyzet lett belőle. 170 fokos sütőben talán 15-18 percig sült. Sütőajtó nyitogatása szigorúan tilos! Amikor a tűpróba azt mutatta, hogy kész a piskóta, tiszta konyharuhára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, majd amikor kihült, páros számú négyzetet vágtam belőle.

Ezután lekvárral megkentem őket, kettőt-kettőt összeragasztottam, és kibéleltem velük egy üvegtál oldalát és alját. Meglocsoltam a limoncelloval. Itt véget ér a süti történetének első fejezete. 

A második részben egy lábasban megmelegítjük a lekvár maradékát, és ráöntjük a (mirelit vagy friss) gyümölcsöt. Addig melegítjük, míg levet nem enged, gyakorlatilag csak át kell forrósítani. Ebben a fázisban is használunk limoncellot, szerintem egy-két evőkanál elég lesz. A meleg lekváros-gyümölcsös keveréket ráöntjük a piskótára. 

És már el is érkeztünk a harmadik felvonáshoz, melyben hősünkből, a mascarponéból isteni krém válik. Ezt pedig úgy érjük el, hogy a szobahőmérsékletű sajtkrémet habverővel egyneműsítjük, hozzáadjuk 3 tojás sárgáját, annyi porcukrot, amennyit jónak látunk a krém édességét szabályozandó, és itt is adunk némi kis limoncellot, kizárólag a krémes állag elérése okán. Habbá verjük a három tojás fehérjét, azt is a mascarponéhoz adjuk. Amikor a krém elkészült, rákanalazzuk a piskótás-szedres desszerte, az asztalhoz ütögetjük a tálat, hogy a krém minél jobban lefolyhasson az alsóbb rétegekig, majd fóliával letakarjuk, betesszük a hűtőszekrénybe. Inentől kezdve már kizárólag türelemre van szükségünk, és bár Nigella 12-24 órát ír érési időnek, kizárt, hogy ezt be tudjuk tartani. Tálalás előtt egy kis száraz serpenyőben pirított mandulaforgáccsal szórjuk meg a desszert tetejét, ha akad egy kis Amaretti, amit még rámorzsolhatunk, tegyük meg. Ha ez a lépés kimarad, akkor is a pokol hetedik bugyrába jutunk, amiért ilyen bűnös édességeket eszünk.