Gorgonzolás gnocchi

Április végén Olaszországban jártam, a csizma sarkánál, Bariban voltam egy gasztrotúrán. Ott és akkor ugyan nem ettünk gnocchit, viszont találtam Ostuniban egy aprócska, cuki üzletet, ahol egy idős ember mindenféle régiséget árult: szekrénygombokat, apró dísztárgyakat, porcelánokat. Ott láttam meg egy teljességgel haszontalan fa tárgyat, egy bordázót, ami olyasmi, mint nálunk a csigatészta készítő alkalmatosság. Mivel én csigatésztát nem készítek, rögtön tudtam, hogy nálam gnocchi készítéskor vehetem jó hasznát. Igen, időnként magam készítem a gnocchit, nem a boltban veszem. És mivel huszonsok évig tanultam magas szinten zongorázni, még a különbséget is el tudom játszani a bolti és a házi között. Azért mondtam, hogy teljességgel haszontalan a tárgy, mert egy villával pont úgy be lehet rovátkázni a krumplinudlikat, mint akár ezzel a fa eszközzel, én mégis boldogan tettem magamévá kemény 5 euróért. Ma pedig felavattam.

Hozzávalók 3 adaghoz:

50 dkg burgonya (ehhez sajna az újkrumpli nem jó, óriási a víztartalma, ezért alkalmatlan gnocchi, nudli és gombóc készítésre, mivel annyi lisztet venne fel, amivel fél Pest megyét jóllakathatnánk)

8 dkg semolina, azaz durum dara (ezt is Olaszországban szereztem be, nálunk szinte a lehetetlennel egyenlő hozzájutni, vagy ha igen, csillagászati áron) vagy 10 dkg finomliszt, legjobb, ha 00-ás pizzalisztet használsz

1 tojássárgája

só

a mártáshoz:

15 dkg gorgonzola, ez a mostani csodásan édes, mégis sós darab volt, kell-e mondanom, honnan jött ő is?
másfajta sajt, amit szeretsz, de tulajdonképpen el is hagyható
2,5 dl tejszín
só
bors

fokhagyma granulátum

a tálaláshoz bazsalikom levelek

Elkészítés:

A burgonyát héjában megfőzzük, forrón meghámozzuk, azon mód áttörjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

A mártáshoz a tejszínt felforraljuk, beledaraboljuk a gorgonzolát, felolvasztjuk a tejszínben. Ízesítjük sóval, borssal, fokhagymával, és ha szeretnénk, adhatunk még hozzá másféle sajtot.

Vizet forralunk a tészta kifőzéséhez.

Amikor a burgonya kihűlt, hozzáadjuk a tojássárgáját, sót és a lisztet, és jól formálható, sima tésztát készítünk belőle. Előfordulhat, hogy kell még bele liszt, ha úgy látjuk, hogy nagyon ragad, tegyünk így. De sok lisztet nem érdemes belerakni a tésztába, mert nehéz, fojtós lesz a végeredmény. Azért használtam a semolinát, mert ad neki egy kellemes lazaságot a szemcsméret miatt. Amennyivel több lisztre volt még szükség, azt 00-ás liszttel pótoltam, talán összesen másfél evőkanálnyival.

A tésztát több darabra vágtam, hosszú rudakat formáltam belőle, végül azokat egyforma kis darabokra vágtam. Nyilván mindenki maga tudja, hogy a kicsi, vagy a közepes, esetleg nagyobb gnocchikat kedveli, én nem szeretem az óriásiakat, ennek megfelelően vagdaltam fel a tésztakígyót. A darabokból golyót formáltam, majd rányomva a redős fa formázóra, kimintáztam a nudlikat.

Két részletben kerültek a forrásban lévő vízbe, talán 3-4 perc kellett nekik, hogy feljöjjenek a víz tetejére, kaptak még egy kevés lubickolási lehetőséget, és máris mehettek a mártásba.

Tulajdonképpen ennyi az egész, és azt kell mondjam, hogy a végeredmény a legjobb, legminőségibb márkás kész gnocchikékat is messze felülmúlja.

Tanácsok:

- ha van krumplinyomónk, ne sajnáljuk elővenni, sokkal jobb eredményt fogunk kapni, mintha villával próbálnánk - eredménytelenül - simára nyomni a krumplit. Azon a két percnyi mosogatáson semmi nem fog múlni.

- ha a boltban szembe jön a pizzaliszt (a Nagyi titka márkából például), engedjünk meg magunknak egy kilót belőle, pizzához, gnocchihoz kiváló lesz.

- a krumplit mindenképpen még forrón törjük át, ha kihűl, igen nehéz dolgunk lesz.

- ha gyakorlatlanok vagyunk, érdemes a gnocchiból egy próba darabot kifőzni, hogy lássuk, nem fő-e szét. Ha túl lágy a tészta, adhatunk még hozzá lisztet.

- végül pedig ne sajnáljuk a fáradságot megmintázni a nudlijainkat, akár villával, akár más eszközzel, egyrészt csinosabbak lesznek, mint anélkül, másrészt jobban magukhoz csalogatják az aktuális mártást.

Én a legmesszebbmenőkig megértek mindenkit, aki kész ételeket, vagy félig kész ételeket vásárol, ahogy mondani szoktam, ha a nagyanyámnak lett volna Kitchen Aidje, használta volna. (Az én gyerekeim egy időben mirelit császármorzsán éltek, szóval nem ítélkezem.) Tehát az életünket megkönnyítő találmányokat érdemes használni. DE! Ha van kedved, energiád és persze időd is, érdemes kipróbálni legalább néhanapján a saját készítésű gnocchit, az sk gyúrt tésztát, a házi készítésű szilvásgombócot. Pusztán csak mert jól esik az ember lelkének valami olyasmit letenni a családja elé, amit az első mozzanattól az utolsóig házilag készített. Én legalábbis ilyen vagyok, és tudom persze, hogy sokaknak nem olyan kellemes elfoglaltság a főzés, mint nekem. Nem vagyunk egyformák. De akikkel egy húron pendülünk, azoknak mars gnocchit gyúrni! :)