Segítsüti 2019 ősz - vendégposzt

„Kakukktojás a Bloggerek között?!”

 Kedves Olvasók! Péhl Zsóka vagyok, süti- és tortafanatikus.Egy kis magyarázatra szorulhat, hogy mit is keresek az idei, őszi „Segítsüti” akció gasztrobloggerei között, ha egyszer nincs is blogom. A sütemények, torták iránti erősebb vonzódásom ugyanabban az évben kezdődött, mikor megszületett e jótékonysági akció, vagyis 10 éve, hogy magába szippantott ez a végtelenül kreatív és csodálatos világ. Akkortájt több blog indult útnak, amiket nagyon szerettem (és még mindig szeretek) olvasni, és általuk évek óta figyelemmel kísérem a Segítsüti árveréseket. Sokáig sóvárogtam, hogy milyen jó lenne, ha nekem is lenne blogom, mert akkor én is hozzá tudnék járulni e nemes célhoz. Szerencsés vagyok, mert már sokszor megtapasztalhattam, mennyire jó érzés, mikor egy tányér süteménnyel, vagy egy személyre szóló tortával nagy-nagy örömet tudunk okozni. S ha ezzel még valamilyen jótékony célt is tudunk szolgálni, az végképp klassz dolog (mondhatnám úgy is: hab a tortán ☺) ! Így aztán vettem a bátorságot és levélben megkerestem Kandikó Évát – jelen blog tulajdonosát, és az egész kezdeményezés fő képviselőjét –, hogy felajánljam két kezem munkáját……. és most itt vagyok!!! Hálásan köszönöm Évának a bizalmat és a lehetőséget, hogy a 29 fantasztikus gasztroblogger mellett helyet kaptam én is a felajánlók között! És hogy mi a felajánlásom? Egy francia klasszikus: az O p e r a ! Ha a Google nem füllent, akkor ez a desszert a párizsi Dalloyau cukrászának, Cyriaque Gavillonnak az ötlete, akit a párizsi Operaház színpada ihletett meg (úgy a formájában, mint az elnevezésében, bár ez utóbbiban a felesége keze is benne volt - Cherchez la femme, ugyebár ☺). V i g y á z a t ! Ez a több rétegből álló, szögletes finomság igazi kalóriabomba: mandulás joconde piskóta, konyakos kávészirup, csokoládékrém (ganache) és kávés vajkrém váltogatják egymást (vagyis kávékedvelők előnyben). Többféle recept, többféle rétegezési mód kering a neten, ezek közül válogattam össze azt, ami az ízlésemnek megfelel (azért nincs ok az aggodalomra: rajtam kívül mások is kóstolták, és nem volt rá panasz ☺) A hozzávalók mind természetes, jó minőségű alapanyagok! Mérete: kb. 18x27x5 cm, mely min. 18 desszert-szeletre vágható (persze, ha valaki az ebédet kihagyja és csak desszertet eszik, ez lehet nagyobb is). Egyébként tudományos tények bizonyítják, hogy azok a sütemények, amelyeket kizárólag jótékony célból fogyasztanak el, kevésbé hízlalnak, mint azok, amiket „csak úgy” megesznek ☺ Aki szeretne az én süteményemre licitálni, annak fontos tudnia, hogy a következő időpontokban tudom elkészíteni: október 8-12. között, majd október 15-től elvileg bármikor; átadni pedig Budapesten és agglomerációjában. A külső díszítéssel kapcsolatban pedig változás várható a fotóhoz képest. A Segítsüti jótékonysági akció minden alkalommal egy beteg, és/vagy hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésén dolgozó civil szervezetet, vagy egészségügyi intézményt támogat (eddigi támogatottak, a teljesség igénye nélkül: Nyúlcipő Fejlesztő Centrum, Bókay Gyermekklinika Közhasznú Alapítvány, Bátor Tábor, Peter Cerny Alapítvány, Démétér Alapítvány, Leukémiás Gyermekekért Alapítvány). A sütikből befolyt összeggel idén ősszel a Tölösi Péter Alapítványt szeretnénk segíteni. Az összeget pedig a gyerekek rehabilitációs folyamatának segítésére szolgáló eszközökre fogják fordítani, olyan eszközökre, amelyek táboroztatásukhoz, gyógytornáztatásukhoz, valamint pszichés állapotuk javításához szükségesek. Ezeken a linkeken találjátok meg őket: https://www.tolosialapitvany.hu/https://www.facebook.com/TolosiPeterAlapitvany/ 

Ha Te is szívesen segítenél, akkor ezeket ajánlom figyelmedbe: a sütiárverés szeptember 23-án (hétfő) kezdődik és szeptember 26-án (csütörtök) 16.00 órakor zárul; amennyiben ez az első találkozásod az akcióval, akkor a Segítsüti weboldalán (https://www.segitsuti.hu) egy röpke regisztráció után máris licitálhatsz bármelyik süteményre; ugyanitt pedig végig követheted az árverést; licitálni itt lehet: https://segitsuti.hu/sutiarveres/licitek 

 Minden süti kikiáltási ára 5000 Ft, a nyertesek pedig azok, akik a legmagasabb összeget ajánlják fel. A befolyt összeg teljes egészében a támogatotthoz kerül, melynek felhasználását szintén nyomon követheted a weboldalon; licitálhatsz többed magaddal is, összefoghatsz barátaiddal, munkatársaiddal; azzal is tudsz segíteni, ha megosztod e posztot, hogy minél több emberhez jusson el az információ; mindezt a Facebookon is figyelemmel kísérheted: https://www.facebook.com/segitsuti/ Tehát itt az alkalom, hogy emelt fővel ehessetek/vehessetek süteményt, mert az élvezet mellett egy nemes célt tudtok támogatni. S Ü T I R E F E L ! ☺

Szilva mindenhol, amerre nézel

- Milyen szilva ez? 

- Kék. 

- Akkor miért piros? 

- Mert még zöld. 

Hát ilyen bonyolult gyümölcs ez a szilva.

Ha csak azt tudnánk a szilváról, hogy számos egészségvédő tulajdonsággal rendelkezik, jól használható kalóriaszegény diétában, illetve hogy meglehetősen gazdag A-, B- és C-vitaminban, akkor is érdemes lenne belőle bőséggel fogyasztanunk ősszel. De miután hazánk egyik legismertebb gyümölcse, és meglehetősen könnyű télire is tartósítani, így aztán semmi sem állhatja útját egy jó lekvárfőzésnek. 

A fától az üvegig 

Hazánkban a gyümölcsfák negyedét szilvafák teszik ki, a nagyüzemi termesztésen kívül megélnek szőlőhegyen, a tőkék között, megtaláljuk őket a házikertekben, a porták udvarán, de igen sokat találunk belőlük egyszerűen az utak mellett. Számtalan fajtája van, kék, zöld, lila, sárga, piros. Készíthetünk belőle levest, mártást, süteményt, chutneyt, kompótot, aszalványt, pálinkát – és lekvárt. Ez a legnépszerűbb felhasználási forma, hisz a szilvalekvárt mindenki szereti, olcsón lehet a gyümölcshöz hozzájutni, jó esetben cukor sem kell hozzá, elég néhány óra rotyogtatás, kavargatás és máris megrakhatjuk a kamra polcait nassolnivalóval. 

Üstben, tepsiben, szilkében

A hagyományos szilvalekvár főzése igencsak időigényes feladat. Legalkalmasabb rá a fán megérett, száránál már aszalódó félben lévő gyümölcs, amely könnyen leválik a magjáról. Többféle módszer forog közkézen a főzését illetően, van, aki kondérban, rézüstben, szabad tűzön, van, aki ecettel kiöblített tepsiben és sütőben főzi, abban azonban mindegyik módszer megegyezik, hogy akár 9-10 órán át is rotyogtatja a szilvát, mire az sűrűre, amolyan megáll benne a kanál-osra sűrűsödik, és a magját, amivel együtt főzték, valamint az összepöndörödött héját szépen ki lehet belőle passzírozni. Az ilyen módszerrel főzött lekvárt évekig el lehet tartani, főleg, ha széles szájú, öblös agyagedényben, a szilkében tárolják. Régen faládában akár évekig is el tudták tartani a keményre főtt lekvárt. Télen aztán lehet tölteni vele barátfülét, tepertős tésztából formázott papucsot, buktát vagy gombócot is.

Az írás a sajátom, találkozhatsz vele más weblapokon, olyanon is, ahol nem vagyok feltüntetve szerzőként, de attól még az én írásom :)

Szilvás receptek a blogban, amelyik épp tegnap volt 13 éves :)

PITE
NEW YORK-I SZILVATORTA
FRANGIPÁNOS SZILVATORTA
EGYSZERŰ SZILVÁS SÜTI
CUKORMENTES SZILVÁS PITE
RÁCSOS PITE
SZILVÁS GOMBÓC

Nyári, habkönnyű sütemény barackkal és áfonyával

Már két napja, hogy délelőttönként előveszem a vajat a hűtőből, hogy megpuhuljon, majd késő délután visszateszem a hidegre, de a barackok már kiabáltak velem, hogy kezdjek velük valamit, ezért ma jött el az idő, hogy végül este nekiálljak a sütésnek. Holnap ugyanis lopunk még magunknak egy picit a nyárból, mire hazajövünk, a barackok rég döglöttek lesznek, ha ma nem történik velük valami. Hát történt, és nem is akármi. 

A süti pillekönnyű, nem túl édes, szaftos a baracktól, szóval egyszerűen zseniális. A fotóért elnézést kérek, mesterséges fénynél este 9-kor, telefonnal ilyenre futja, nyilván nem állok neki ilyenkor sztájlingolni, mert minek?

Hozzávalók egy 28 cm-es piteformához:

15 dkg vaj
10 dkg cukor (vagy édesítő, ennek megfelelő mennyiségben)
2 db tojás
2,5 dl natúr joghurt
3,75 dl liszt (használhatóbb mértékegységben: 1,5 csésze)
1 teáskanál vanília kivonat
1 teáskanál sütőpor
0,5 teáskanál szódabikarbóna

3 nagy őszibarack
1 marék áfonya

Elkészítés:

A puha vajat habosra keverjük a cukorral/édesítővel, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, mindkettővel alaposan kikeverjük a vajat. Beleöntjük a joghurtot, a vanília kivonatot, végül hozzáadjuk a lisztet, sütőport, szódabikarbónát. Lehet vele játszadozni, hogy a lisztbe előzőleg belekeverjük a térfogatnövelőket, én nem szoktam túlbonyolítani a dolgot. A lisztet is a habverő fejjel keverem bele a masszába, így megúszom egyetlen edény mosogatásával az egészet, a ráfordított idő barackpucolással együtt sincs 10 perc.

A masszát a piteformába öntöm, kirakosgatom a meghámozott, cikkekre vágott barackkal, rászórom az áfonyát, és 200 fokon sütöm 30 percig, vagy amíg a közepéből is tisztán jön ki a fogpiszkáló, amivel megnézem, hogy rendben vagyunk-e.

Fogalmazzunk úgy, hogy ilyen a tökéletes nyári sütemény.

Vegán töltött paprika

Igen, létezik, és igen, finom. De igen, nem ez az állag az, amit elképzeltem, úgyhogy keresem tovább az ideális jelöltet. Mondjuk ebben sem fogtok csalatkozni, csak én azt szerettem volna, ha a töltelék ugyanolyan vágható állagú, mint a hússal készült töltött paprika, de ez most nem jött össze. Viszont a családban mindenkinek ízlett, úgyhogy bátran meg merem osztani a receptet veletek is.

Az elkészítéshez volt kuktám, aki segített az egyes részfeladatokban, mert bár a sérült gerincem javul, azért a törés két hét alatt nem forrt össze, úgyhogy hamar elfáradok a több fázist igénylő főzésben. De pszt, ezt ne mondjátok el senkinek!

Hozzávalók:
6 db tölteni való paprika
1 doboz paradicsom ivólé, ízesített (most Spar saját márkás, de létezik ennél finomabban fűszerezett is)
50 dkg gomba
1 sárgarépa
1 szárzeller (vagy egy kis darab gumós zeller)
1 kicsi vöröshagyma, vagy ha van otthon, újhagyma, az még jobb
petrezselyem
8 dkg rizs
só
bors
zellerzöld
minimális olaj
vegán tojáspótló, de nyugodtan elhagyható, pont semmit nem ért. Ha nem vagy vegán, nyugodtan tegyél a töltelékbe egy tojást.

Elkészítés:

A rizst puhára pároljuk. A gombát egészen apró darabokra vágjuk, majd egy hangyányi olajon 2-3 részletben megsütjük. Nem sózzuk, mert akkor levet ereszt, és mi most azt szeretnénk, ha intenzív gomba ízt kapnánk, ezt pedig a gomba nagy lángon történő sütésével érhetjük el. A hagymát, a répát és a szárzellert aprítógépbe tettem, szinte péppé zúzattam, azt is átsütöttem egy serpenyőben. A részfeladatok végeztével a rizst, a gombát és a sofrittót (így hívják az olaszok ezt a hagyma-répa-zeller keveréket) összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, én tettem hozzá egy kis őrölt rozmaringot és kakukkfüvet is, de ez nem kötelező. Megy bele a petrezselyem, majd a teljesen felesleges tojáspótló folyadék. A tölteléket belenyomkodom a paprikákba, fejtől-lábtól elfektetem őket egy jénaiban, és a kissé megsózott, megborsozott, leheletnyi folyékony édesítővel ízesített paradicsomlevet a paprikákra öntöm, beledobom a zellerzöldet. Először 180 fokon kezdtem sütni, de mivel nehezen akart a buli beindulni, felnyomtam a hőt 200 fokra, összesen kb. 45-50 percet töltött a sütőben. 

Aki szereti a sűrűbb paradicsomszószt, talán először vékonyan rántsa be a paradicsomlevet, úgy öntse a paprikákra. 

Természetesen elkészíthető hagyományos technikával is, úgy, hogy a forrásban lévő paradicsomszószba beletesszük a paprikákat, úgy főzzük készre. Biztosan ez a gyorsabb módszer, hiszen a paprikákat kell csak megpuhítani, a töltelékben minden puha és főtt, úgyhogy a főzős verzió tutira gyorsabb, de nekem most a sült verzióhoz volt hangulatom.

Közben támadt ötletem arra nézvést, hogyan lesz olyan a paprika, amilyennek megálmodtam, úgyhogy hamarosan újabb verzióval találkozhattok.

Klasszikus, hússal készült töltött paprika receptemet pedig ITT találjátok.

A megunhatatlan karfiol

Azt hiszem, a karfiol a kedvenc zöldségem. Imádom ilyen levesnek, olyan levesnek, salátának, ropogósnak, rántottnak, indiainak, hidegen, melegen, mit bánom én, milyen formában jön elém, csak karfiol legyen! Nem véletlen tehát, hogy nagyon gyakran van a hűtőben egy fej karfiol, minden eshetőségre készen. Ma elég sok lehetőség közül választhattam, hogy mit főzzek magamnak, elő is van készítve a barackos gombóchoz minden hozzávaló, én ebédre mégis a karfiolra kívántam rá. Úgyhogy ügyesen a kedvenc receptemet veganizáltam, és csoda jót ettem belőle!

Hozzávalók:

1 kisebb fej karfiol rózsáira szedve
1 csokor petrezselyemzöld
1 kisebb burgonya
só
bors
teljes kiőrlésű kenyérből készült zsemlemorzsa, ezt most házilag daráltam maradék, kopogósra szárított kenyérszeletekből
1 evőkanál sörélesztő pehely (isteni sajtos ízt kölcsönöz)
1 kanál tojáshelyettesítő por

Elkészítés:

A karfiolt sós vízben puhára főztem, leszűrtem, lecsöpögtettem, majd villával alaposan összetörtem. Hozzáadtam a petrezselymet, belereszeltem a burgonyát a masszába, sóztam, borsoztam, beleküldtem a sörélesztőt, majd a vízzel elkevert tojáspótlót. (Árválkodott egy fél cső főtt kukorica a pulton, arról belevagdostam a szemeket a tálba.) A massza állagát a tk. kenyérmorzsával állítottam be, ne legyen túl lágy, mert akkor nem tudjuk megformázni.

Egy tepsibe sütőpapírt terítettem, olajsprayvel kissé, de tényleg csak nagyon-nagyon picit megolajoztam, majd a masszából lepénykéket formáltam, zsemlemorzsába mártottam, és lerakosgattam mindet a sütőpapírra. 200 fokos sütőbe tettem, légkeveréssel, 15 percre.

Paradicsom salátát készítettem hozzá. Paradicsom összevág, újhagyma összevág, összekever. Pici só, néhány csepp ecet, néhány csepp édesítő, kész. Bazsalikom a tetejére, mert az kell.

Tojáspótló a bulkshop.hu-n (is) rendelhető, így néz ki.

A kedvenc saláta öntetem

Bár jó nagyképű a cím, mégis igaz. Mert ez a kedvenc, de azt sugallja, hogy már sok ideje az, pedig nem, csak tegnap reggel óta. Akkor készítettem el, és képtelen vagyok neki ellenállni. Ami azért nagyon jó tulajdonképpen, mert mellé kénytelen leszek salátát enni. Nos, a salátával való viszonyom nem túl jó, és ennek a blogon is remekül látni a nyomát, összesen 20 saláta receptet találtok a tartalomjegyzékben. Engem nem hoznak lázba a zöld levelek, a ropogós ez-meg-azok benne, az uborka-paradicsom-jégsaláta trióval pedig egyenesen a világból lehet kikergetni. Mondjuk az az egy variáció tud elfogadható lenni, ha ezt az uborka-paradicsom-jégsaláta egyveleget megkoronázzák krémes-sós feta sajttal, meglocsolják isteni olívaolajjal, és egyenesen Görögország valamelyik szegletén teszik elém. Akkor oké, máskor offos.

De most ugye van ez a veganizmus, kísérleti jelleggel, meg amúgy ettől függetlenül is tudom, hogy rostot, zöldséget, vitamint enni jó, vagyis végső soron salátát enni jó. Na de ha az ember nem szereti, hát úgy nehéz. A saláta nekem egy jó rokfortos, joghurtos öntettel jöhet, már a vinaigrette dresszinget se annyira csipázom, de még elmegy, úgyhogy mivel tejterméket nem eszem, az olajat amennyire lehet, kerülöm, nem egyszerű a saláta kérdés. MOSTANÁIG! Mert megtaláltam, ami ízlik, ami még belefér a határok közé, és amitől egy salátával is izgalomba lehet hozni.

Hozzávalók:
2 evőkanál tahini (szezámkrém, minden keleti termékeket árusító boltban megkapod, de otthon is elkészíthető) *
2 evőkanál citromlé
2 evőkanál édesítő. Én most agavé szirupot használtam, de lehet juharszirup is, vagy bármi, amivel barátságban vagy. Igyekeztem azt az evőkanálnyi mennyiséget is szűken mérni.
1 evőkanál szezámolaj (ha nem szereted, olívaolaj)
1/2 teáskanál só
2 evőkanál víz

Elkészítés:

Az összes hozzávalót a legkisebb turmixgépembe raktam, járattam a gépet vagy 40-50 másodpercig, és kész volt az öntet. Intenzíven szezám ízű, a citromlétől friss, a sótól vibráló, mert a szezámkrémnek van egy kis édes íze, azzal remek kölcsönhatásba lép a só.

Sűrű krémet fogunk kapni, amit apránként vízzel hígíthatunk felhasználás előtt. Ne adjunk hozzá sok vizet egyszerre, az a jó, ha azért a dresszing krémes marad.

Nagyon ajánlom kipróbálásra, persze csak akkor, ha nincs ellenérzésed a szezámmag ízével szemben.

* tahini készítése otthon

Egy csésze (2,5 dl) szezámmagot óvatosan megpirítunk, szárazon persze, hiszen meglehetősen sok olajat tartalmaz, nem kell hozzá pirításkor több. Vigyázzunk, nagyon hirtelen oda tud kapni, és akkor megkeseredik és használhatatlan lesz. Tegyük a magokat blenderbe, járassuk a gépet, amíg a szezámmag nedves homokra nem hasonlít. Akkor adjunk hozzá vérmérsékletünknek megfelelő mennyiségű olívaolajat. Én megállnék két evőkanálnál. Ezzel is pörgessük meg a krémet, majd sózzuk meg, jöhet még egy forduló, azután az elkészült tahinit jól záródó üvegbe öntjük, hűtőszekrényben tároljuk.

Vegán zöldségcurry

No hát, felvirradt a vegán élet második napja. Az első napot tökéletes eredménnyel abszolváltam, csupa-csupa állati eredetű alapanyagtól mentes cuccot ettem. Reggelire zabkását főztem rizstejjel és egy sárgabarackot aprítottam bele - uhh, de jó volt! -, ebédre a múlt héten Olaszországban vásárolt vegán brokkoli-fodros kel fasírtszerű pogácsát sütöttem meg a sütőben, olaj nélkül, kovászos uborkával, egy kis krumplival. De nem is erről akartam ám fecsegni, hanem a mai ebédről, ami az "amit a hűtő kiad" kategóriába tartozik. Isteni lett, szerencsére legalább három adag lett a curryból, úgyhogy vacsorára is jut, meg még talán holnapra is, hacsak a család bele nem kóstol, és el nem pusztítja.

Hozzávalók:

3 dl bulgur

só

zöldségek, amiket otthon találunk, nálam most

3 szál újhagyma

egy kis kelkáposzta negyede

4 fej gomba

egyharmad kápia paprika

1 üveg csicseriborsó sós lében, leszűrve, öblítve

1 csomag petrezselyem

1 nagy doboz kókusztej (Lidl)

fűszerek:

1-1 mokkáskanál őrölt római kömény, koriander, rash-el-hanout (elhagyható), kurkuma, 1 késhegynyi cayenne-i bors, só, fél mokkáskanálnyi piros curry paszta, ami a hűtőben árválkodik már egy ideje.

Elkészítés:

A bulgurt alaposan, több vízben átmostam, majd kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főztem, amikor elfőtte a levét, hagytam még puhulni fedő alatt, a gőzben.

Egy tökéletes bevonatú serpenyőt felhevítettem, amikor forró volt, beledobtam a felszeletelt gombát, jól átsütöttem. Igen, jól látod, nincs alatta olaj. Igen, tudom, az olaj növényi eredetű, mégsincs alatta olaj, mert nekem úgy jó. Te meg eldöntöd, teszel-e a zöldségek alá, vagy sem, nyilván nem tilos. Ezért van szükség a sérülésmentes teflon serpenyőre, hogy olaj nélkül se kozmáljon oda a cucc az első percben. Persze az ötödikben oda tud, de azt nem várjuk meg.

A gomba ereszt egy pici levet, ezt kihasználva beledobtam a serpenyőbe a fűszereket és a curry pasztát, kevertem rajta egyet, hogy azért amennyire lehet, az illat- és ízanyagok felszabaduljanak belőlük olaj nélkül is. Aztán ment a serpenyőbe a kelkáposzta, a hagyma és a kápia. Annyi ideig, amíg a csicserit leöblítettem, párolódtak, bár sok folyadék nem volt alattuk. Ekkor beleöntöttem az edénybe a csicseriborsót is, átkevertem, és felengedtem a kókusztejjel. Ne öntsük rá az egészet, mert sok lesz. Főztem úgy 5 percig a zöldségeket, és pótolgattam a kókusztejet, ha úgy láttam, hogy már kissé száraz az étel. Mindenképpen azt szerettem volna, ha a bulgurt nem szárazon kanalazom a tányérból, hanem a currynak valóban van szaftja. A végén megsóztam az ételt, rádobtam a nagy csokor felaprított petrezselymet, és készen is voltam.

TIPPEK:
- tehetünk még a zöldségek mellé tofu kockákat is
- ha nincs otthon csicseriborsónk, helyettesíthetjük kukoricával, vörösbabbal is akár
- remekül el tudom benne képzelni a brokkolit, cukkinit, padlizsánt is például, ez utóbbit nagyon is, hiszen jó krémessé teszi a végeredményt
- ha szeretjük, és kapunk, remek lesz petrezselyem helyett a koriander bele
- természetesen a fűszerekkel úgy variálunk, ahogy akarunk, nekem a fent felsoroltak a kedvenceim, gyanúzom, gyakori fűszerkombináció lesz ezentúl is nálam, csakúgy, mint eddig
- köretnek tálalhatunk barna rizst, kuszkuszt, kölest is, de persze hajdinát is, ha valaki szereti, én nem

Vörösbabkrém

És akkor jöjjön végre egy recept, nem képes útibeszámoló, és nem is süti. Tudom, fura lehet, ha az ember a legmelegebb nyár közepén vörösbabot eszik. Mondjuk úgy, hogy nem éppen nyári étel a bab, vagy ha mégis, akkor a sárgahüvelyű vajbabra áhítozik az ember, jó tejfölösen, sok petrezselyemmel. Lesz az is persze. Most azonban a kamra készleteiből kellett gazdálkodni, kreatívkodni. Ugyanis kísérleti jelleggel, és egyelőre úgy gondolom, hogy átmeneti időre áttérek a teljes értékű növényi étrendre, azaz vegán életmódot fogok folytatni. Úgy tervezem, hogy szeptember közepéig tart a kísérlet, akkor megyek újra endokrinológiai kontrollra. Az elhatározás kiváltó oka pedig az, hogy a júniusi kontrollon mind a cukor-, mind a pajzsmirigy eredményeim szemmel jól látható romlást produkáltak. Így kap egy esélyt a vegán étkezés, nyáron mi sem egyszerűbb ennél ugyebár. A kísérlet eredményével akkor lennék elégedett, ha a szeptemberi laboreredményeim nemhogy elérnék a novemberi értékeket, de ahhoz képest is kifejezett javulást mutatnának. Úgyhogy kísérletre fel, éljenek a zöldségek!

Vegán korszakom első étele ez a vörösbabkrém, hogy könnyebben oldjam meg a reggeliket. Reggelire általában zabkását eszem - mostantól növényi tejben főzve - egy kevés gyümölccsel. Valahogy a teljes kiőrlésű kenyerektől és péksüteményektől megcsömörlöttem, de bízom benne, hogy egy ilyen markáns kencével ezen a csömörön is át tudok lendülni.

Hozzávalók:

1 doboz vörösbab konzerv

1 fej vöröshagyma

1 kávéskanál őrölt római kömény

1/2 kávéskanál őrölt köménymag

1 kávéskanál fokhagymapor

1 kávéskanál őrölt füstölt paprika

ízlés szerint só

2 evőkanál paradicsom püré (az én Horvátországban vásárolt készleteim kimerültek, de az Aldiban és a Lidlben is lehet tubusos sűrített paradicsomot kapni, azt használtam)

5 evőkanál paradicsomlé, ún. passata (épp volt bontva egy doboz, jól jött, hogy elég szottyossá tegye a babot)

Elkészítés:

A babot leszűrjük, leöblítjük, lecsöpögtetjük. A vöröshagymát finomra aprítjuk, teflon serpenyőben egy kevéske víz aláöntésével elkezdjük párolni. Aki akar, tehet alá egy kanál olívaolajat, én nem használtam. Amikor a hagyma puha, mehet a serpenyőbe az összes fűszer, azokat kissé átmelegítem, hogy a bennük lévő illóolajok felszabaduljanak, majd jöhet a paradicsompüré és a bab. Alaposan összekeverjük a serpenyő tartalmát, én még, ahogy említettem, lazítottam a keveréket passatával, mert kívánta a folyadékot nagyon, de ezt vízzel is pótolhatjuk akár. Amikor elkészültünk - nem kell főzni, csak átforrósítani a babot a fűszeres szószban -, hagyjuk kissé hűlni a masszát, majd késes betétű aprítóban olyan állagúra keverjük, amilyet szeretünk. Én a sajátomat úgymond rusztikusra hagytam, van benne hagyma is, bab is felismerhető textúrában. Teljes kiőrlésű kenyérre, Korpovit kekszre kiváló.

Az ötlet innen származik.

TIPP: Ez a krém teljes kiőrlésű, vagy normál tészta mellé szósznak is kitűnő lehet, ha egy kicsit felhígítjuk a tészta főzővizével.

Isztambul, 2019 májusa

Sűrű év ez, legalábbis ami az utazásokat illeti. És ez nemhogy nem panasz, hanem egyenesen jól eső megállapítás, hiszen imádok utazni. Törökországot már régen vágyom bejárni, nyilván nem fogok megelégedni azzal, hogy 5 napig Isztambulban voltam, mert Isztambul is nagyon érdekes hely, de az ország távolabbi részei sokkal jobban vonzanak. Ez az út a testvérem születésnapi, névnapi ajándéka volt, így tulajdonképpen a helyszínt is ő választotta.

Isztambullal az a tapasztalatom, hogy noha én nagyon bírom a nyüzsgést - mi sem erősebb érv e megállapítás mellett, mint az, hogy életem szerelme, vágyaim örökös tárgya New York, ahol már többször volt szerencsém megfordulni -, ez a város nekem túl sok volt. Ha nem is riasztott az utcákon hömpölygő tömeg, azt nem állíthatom, hogy fesztelenül éreztem magam. A villamosokra úgy kell felküzdenie magát az embernek, és bár a török utasok sokkal kedvesebbek és lazábbak, mint pesti társaik, azért nem kellemes, ha az ember vesemedencéjében több utas is próbál huzamosabb időre helyet találni magának. Remek dolgokat főznek, és ezt annak ellenére állítom, hogy nyilvánvalóan egy török család mindennapi főzési szokásaiba nem volt alkalom betekinteni, mindazonáltal mindenhol, ahol megfordultunk, jót ettünk. Na jó, a balik ekmek (halas szendvics) nem jött be, mondjuk nem is nagyon értem, hogy miért, hiszen friss péksütemény, roston sült hal, némi zöldség alkotja, ennek ellenére nem lettünk barátok. Ám lehet, hogy ehhez Eminönü hangulata is hozzájárult, úgy látszik, rosszul tűröm, ha idegenekkel kell egy műanyag asztalhoz leülnöm, alacsony műanyag széken kuporogva ennem, miközben a fejem fölött mustátért áthajoló vendég salátája az ölembe potyog. Ott kis híján hisztérikus rohamot kaptam, de mielőtt elkezdtem volna sikítozni, inkább felálltam, és elhagytam a terepet. De az összes többi étel, amit kóstoltunk, remek volt. A frissen facsart narancs- és gránátalmalevükről csak szuperlativuszokban lehet beszélni, a köfte csodás, az édességekről pedig ne beszéljünk, mert sírok. A piacról arany színű mazsolával, magokkal, aszalt sárgabarackkal és csirkefűszerrel tértem haza, de helyet kapott a bőröndben a híres török édességek egyik fajtája is, a nevét persze nem tudom, de mogyorós csoda volt. Igen nagy küzdelmeket kellett folytatnom magammal, hogy ne egyedül faljam fel az egészet. Öööö... a csatát elvesztettem :) 

Érdemes a képekre kattintani, mert nagyobb méretben tán még élvezhetőek is. Egyébként telefonnal készült képek, fényképezőgépet a következő - tegnap véget ért - utamra vittem, remélem, érzékelhető lesz a különbség a minőségben.

 A középső, világos szőnyegbe beleszerettem, egyszer visszamegyek érte...

 Ezerféle datolya

 A híres török lokum, más néven turkish delight

 A bazár...

 A látszat ellenére épp jól érezzük magunkat :)

 Sajnos lámpát innen is muszáj volt hazahozni. Egy kékre esett a választás.

 Köfte

 Városkép a Galata hídról

 Erről beszéltem... ezek elképesztőek.

A látvány, amellyel Isztambul fogadott minket

Marokkó, 2019 április

Ezen az ocsmány időjáráson semmi más nem segít, mint egy hatalmas tábla csoki   néhány kép az áprilisi marokkói utazásról. Ott és akkor melegebb volt, mint itthon május közepén. Marokkó nagyon érdekes város, fél napig tartó sokk után tökéletesen megkedvelhető. Jól főznek, a soukban császkálni isteni, a Jardin Majorelle egyszerűen pompázatos, és az óceán is csodás, Szaviráról nem is beszélve. Kedvet kaptam az egész ország felfedezéséhez óceánostól, sivatagostól, úgyhogy betervezzük valahová valahová a közeljövőben.

 Essaouria

 Essaouria, háttérben az Atlanti-óceán

Jardin Majorelle

                                                                    

Csodaétel. Rétestésztához hasonló burokban fűszeres, apróra reszelt zöldség töltelék...

Koutoubia mecset

The Secret Garden

Úton Essaouriába...

John Dory hal gombás szószban

Egy kis marokkói köfte

Jemaa el-Fnaa