Ez aztán a triviális recept, nem igaz? De hisz palacsintát sütni mindenki tud, minek ehhez recept?
Hát azért, kedves olvasók, mert rossz palacsintát tényleg mindenki tud sütni, de igazán finomat...? Mi a vékony, szinte áttetsző palacsintát szeretjük, amiben szinte nem is érezni a töltelék mellett a tésztát. És ma végre megmutatta magát a tökéletes recept. Eddig Horváth Ilona követő voltam, mostantól pedig itt lesz ez a recept, amit bármikor előkaphatok.
Nálunk évtizedekig a férjem keverte-sütötte a palacsintát, engem valahogy csak a végeredmény érdekelt, a vele járó pepecselés egyáltalán nem. De néhány éve, mióta ráéreztem a dolog egyszerűségére, turmixgéppel keverem a tésztát, két serpenyővel zsonglőrködöm, és pikkpakk kész a palacsinta. Mostantól e szerint a recept szerint:
Hozzávalók kb. 16 db palacsintához:
25 dkg liszt2 közepes vagy nagy tojás
3 dl tej
3 dl szódavíz
2 evőkanál olaj a tésztába
egy csipet só
Elkészítés:
A lisztet és a sót összekeverjük a kissé felvert tojással, majd apránként adagolva a tejet és a vizet, teljesen simára keverjük a tésztát. Végül mehet bele az olaj is.
Ebben segítségünkre lehet akár egy botmixer, akár egy turmixgép. Ha mégsem sikerült csomómentesre keverni a tésztát, elő a szűrővel, tűnjenek el az alattomos kis csomócskák!
A palacsintákat a szokásos módon sütjük: forróra hevített serpenyőt (legjobb a Tefal palacsintasütője tapasztalatom szerint) egy szilikon ecsettel nagyon vékonyan megkenünk olajjal, egy merőkanálnyi tésztát a serpenyőbe öntünk. Itt természetesen befolyásolni tudjuk a palacsinta vastagságát: ha több tésztát öntünk a serpenyőbe, vastagabb, ha kevesebber, vékonyabb palacsintát kapunk. Körbe forgatva a serpenyőt, elterítjük az alján a matériát, és néhány perc alatt mindkét oldalát megsütjük olyanra, amilyet a család szeret. Van, aki a világosabb palacsintát, van, aki a sötétebbet részesíti előnyben.
TIPP:
Ha marad a tésztából, nyugodtan letakarva beteheted a hűtőbe. Másnap is éppen olyan jó lesz – sőt, néha még jobb is.
