A ribizliszár-csipkedés minden nyár egyik legidegesítőbb rituáléja, amit generációk óta türelemmel végeznek a konyhaasztalnál. Én meg fogtam magam, és sztrájkba léptem: én aztán nem fogom ezzel tölteni az időmet! Én bizony szárral együtt főzöm a ribizlit, aztán átpasszírozom, és kész.
Azóta is így készítem, és senki meg nem mondaná, hogy „lusta” lekvár van az islerben.
Hozzávalók (kb. 3 kis üveghez):
1 kg piros ribizli – igen, szárral együtt
50 dkg cukor
1-2 evőkanál citromlé
opcionálisan: 1 teáskanál pektin vagy 1/2 csomag dzsemfix
Elkészítés:
1 kg piros ribizli – igen, szárral együtt
50 dkg cukor
1-2 evőkanál citromlé
opcionálisan: 1 teáskanál pektin vagy 1/2 csomag dzsemfix
Elkészítés:
A ribizlit alaposan megmosom, leszűröm, de nem szedem le a száráról, csak az esetleges hibás szemeket távolítom el a fürtről.
Egy fazékban egy löttyintés vízzel (kb. fél deci) felfőzöm, közepes lángon, lefedve, amíg a bogyók szétroppannak. Ez kb. 10–15 perc.
Leveszem a tűzről, és átnyomom egy szitán vagy paradicsompasszírozón. Én a régi tárcsás passzírozót használom, egy ideje megint elővettem, mert a sült paradicsomszószhoz is arra van szükségem.
A sima, piros gyümölcspépet lemérem, visszateszem a tűzre, hozzáadom a cukrot és a citromlevet. Nagyjából ugyanannyi cukrot tettem rá, mint amennyi a pép súlya volt.
Tettem bele egy szűk teáskanálnyi pektint is, hogy szép zselés állagú legyen.
10 perc forralás után üvegekbe töltöm, pár percre fejre állítom őket, aztán mehetnek dunsztba vagy csak hűvös helyre.
Ez a lekvár savanykás, karakteres, ahogy a ribizli maga.
Tökéletes islerbe, linzerkarikába, vagy egy szelet vajas kalácsra – épp olyan jó, mint régen, csak kevesebb pepecseléssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése