Egyél halat, legjobb falat!

Csak a hozzám hasonló korúak emlékeznek erre a reklám szlogenre a 80-as évekből. A magam részéről nem vagyok nagy halimádó, de tudom, hogy egészséges, ettem már finom halat, tehát nem idegenkedem tőle, csak nincs benne nálunk a mindennapi rutinban, tekintve, hogy a fiúk rá se néznek, és akkor még finoman fogalmaztam. Vasárnap úgy alakult, hogy a szombati fotós workshop miatt nem volt érkezésem piacolni, a hűtő azonban elég ramatyul nézett ki, így aztán elmentem a Lehel piacra, és csodálatos harcsák és naphalak figyeltek az egyik pultban, hát vettem belőle egy keveset. Szeretem az ilyen kampányokat, hogy együnk több halat, mert az hűdemilyen egészséges, aztán közben az ember a gatyáját is ott hagyja a halas pultnál, aztán gyakorlatilag alig kapott a pénzéért valamit. 

Na de ne bosszankodjunk, nézzük, mit csináltam az egyik adag naphalból.

Összeházasítottam az itthon található zöldségeket, amiket csak egy kevés olajon, sóval, borssal átsütöttem. Annyi volt benne a szokatlan, hogy most retket is negyedeltem a hagyma, spárga, zellerszár közé. Érdekes volt a végeredmény, mert amikor még inkább kemény volt a retek, mint puha, nagyon kellemes íze volt a serpenyőben, amikor már megsült, inkább kesernyéssé változott. 

A halat felkockáztam, két órára bepácoltam olívaolaj, egy kevés citromlé, őrölt koriander, chili pehely és só keverékébe, majd szintén serpenyőben, nagy lángon néhány percig pirítottam. Ránézésre akár csirkemell kockák is lehetnének.

Egészséges kis semmiség

Tökéletesen alkalmas az éhség azonnali elűzésére anélkül, hogy kalória százakat vennénk magunkhoz, vagy teletömnénk magunkat valami  azonnal kéznél lévő péksüteménnyel. Nem mondom, hogy nálam mindig ilyen egy nasi vagy előétel, mert hazudnék, nem mindig díszítem így fel, pedig kéne. Amíg pepecseltem vele, az étvágyam is kicsit csökkent, de őszintén szólva sokkal jobban esik egy ilyen szépen tálalt nassot megenni, mint csak a konyhapult mellett állva a pucér zellerszárakat belemártogatni a túrókrémbe.

Hozzávalók:

zellerszár

félzsíros túró

néhány kanál joghurt vagy tejföl

2-3 szál újhagyma

só, bors

saláta

Elkészítés:

A túrót kikeverjük a tejföllel - ne legyen nagyon híg a massza! -, hozzáadjuk az apróra vágott újhagymát, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. A megmosott, feldarabolt zellerszárakba töltjük a krémet, díszítjük apróra vágott kápiával, a hagyma zöld szárával, salátával megágyazunk neki. 

Lehet mellé enni krékert is, bár akkor már kevésbé érvényesül a diétás jelleg.

Ételfotó workshop

Ugyan a születésnapom csak májusban lesz - hacsak érdeklődés hiányában el nem marad... na jó, biztosan eszembe fog jutni, hogy már megint öregebb lettem egy évvel, miközben épp Párizs utcáin sétálok... -, az én tündér lányom meglepett ezzel az ételfotós workshoppal, mert most, hogy már van egy klafa kis tükörreflexes gépem, nem ártana hozzácsatolni némi tudást is. 

Studer-Tüske Veronika fotóit régóta imádom, és bár kiderült szombaton, hogy más stílusú fotók azok, amiket szeretünk, ez mégsem ellentmondás. Mert más dolog más képét csodálni, és más dolog saját fotót készíteni. Én nagyon szeretem a kissé túlexponált képeket, számomra ezek napfényt, életörömet sugároznak. A nap végére nagyon elfáradtam, de azt hiszem, valami elindult a fejemben... azóta csak ételfotós oldalakat bújok.

Ezt a citromos beállítást nem én kreáltam, de nagyon tetszett.

Burgonyafánk

A burgonyafánkkal még gyerekkoromban ismerkedtem meg, amikor nagyanyám zseniális vadasait ezzel körítette. Emlékszem, ahogy a kis fánkocskák ügyesen forogtak az olajban, amikor az egyik oldaluk pirosra sült, készségesen átfordultak a másikra. Mióta nagyanyám elment - sok-sok éve már - nem ettem burgonyafánkot, és valahogy úgy alakult, hogy magam nem készítettem soha. Van abban valami szimbolikus - ámbár véletlenül alakult így, mondanám, ha nem úgy tartanám, hogy nincsenek véletlenek , hogy az első fánkomat nagyanyám 98. születésnapján készítettem. És sokat adtam volna érte, ha kóstolót vihettem volna neki... Azóta már nagyon sokszor készült ez a köret, imádjuk a Gordon Ramsay-féle marha casserole mellé, képtelenek vagyunk megunni.

Hozzávalók:

40 dkg burgonya
30 dkg liszt (a mennyiség erősen függ a krumpli minőségétől)
2 tojássárgája
2 dl tej
2 dkg friss élesztő
só
cukor
olaj
 
Elkészítés:
 

A krumplit héjában megfőztem, még melegen összetörtem és hűlni hagytam. A tejet meglangyosítottam, egy kanálka cukor társaságában beletördeltem az élesztőt, hagytam, hogy felfusson. A tészta összeállításakor a krumpliba beletettem a tojások sárgáját, az élesztős tejet, rászórtam a lisztet, sót, és összegyúrtam. A liszt adagolásakor figyeljünk, nem biztos, hogy a teljes mennyiségre szükségünk lesz, de előfordulhat, hogy többre lesz szükség, ez teljességgel a krumplitól függ. Kissé lágy, de kezelhető tésztát kell kapnunk. Konyharuhával letakarva egy órán át kelesztettem. Ezután erősen lisztezett deszkán ujjnyi vastagra lapogattam (szükségtelen a nyújtófát bepiszkolni), és lisztbe mártogatott apró pogácsaszaggatóval kis adagokat szakítottam ki a tésztából. Az olajnak melegnek, de nem tűzforrónak kell lennie, hogy a fánkok szépen, egyenletesen süljenek benne, és legyen idejük megnőni. Ha az olajban nem fordulnak meg maguktól, ne essünk kétségbe, a fakanál remek szolgálatot tesz. Papírtörlőre szedve itassuk le róla a felesleges zsiradékot.

Kolbászhússal töltött, baconbe csavart szűzérme

Nem tudom, mások konyhájában hogy van ez, nálunk a szűzérme ünnepi étel. És nem elsősorban az ára miatt. Az alábbi recept jól variálható, tölthetjük gombával, májas töltelékkel, de el tudom képzelni kuszkuszos-gyümölcsös béléssel is. Elkészítése könnyű, előkészíthető előző nap is, egyszóval ideális ünnepi recept.

Hozzávalók:

egy egész szűzpecsenye, lehártyázva
fél kiló kétszer darált sertéshús
egy csomag bacon
(opcionális: néhány szelet libamáj)
só
bors
fokhagyma
pirospaprika

Elkészítés:

A szűzpecsenyét vágjuk fel úgy, hogy egy nagy, kiteríthető lapot kapunk. Én megkértem a hentesemet, hogy szúrja fel, de letorkolt, hogy ha tölteni akarom, akkor inkább kiteríti nekem. Hálás voltam érte. Óvatosan klopfoljuk meg a húst, ekkor így fog kinézni:

A szalonnát rakosgassuk egymás mellé egy nagy darab alufóliára, helyezzük rá a húst. A darált húsból, fokhagymából, sóból, borsból és pirospaprikából gyúrjunk kolbászhúst. Itt az ízlésünk játssza a főszerepet, készítsük olyan fűszeresre, ahogyan a legjobban szeretjük. Ezzel a töltelékkel kenjük meg a szűzpecsenyét, de amikor ráhalmozzuk a tölteléket, gondoljunk arra is, hogy ezt majd fel is kell tekernünk és rögzíteni is tudni kell, szóval ne vigyük túlzásra a töltést. Csavarjuk fel a szűzpecsenyét, nyitott oldalával lefelé helyezzük a szalonnaágyra. Volt itthon karácsonyról egy kis darab libamáj, azt felszeleteltem és a hús tetejére fektettem.

A szalonna szeletekkel betakartam a májas húst, szaloncukorszerűen betekertem az alufóliába, és betettem a 180 fokos sütőbe. Kb. egy óra múlva lebontottam róla a fóliát és ropogósra sütöttem a tekercset. Petrezselymes újkrumplival, savanyúsággal tökéletes.

Puffancs

Reggelire kiváló sütemény, szeretjük nagyon. Most éppen ünnepi ebédben szerepelt előételként, a megszokottnál is kisebb, 45 grammos darabokat szaggattam belőle, meggömbölygettem, és éppen belefért az előételes tálkába a kacsamáj mellé.

 

Hozzávalók:
 

45 dkg liszt

1 csomag szárított élesztő(7 gr)

1 tojás

5 dkg olvasztott vaj

1 dl tej

2 evőkanál joghurt

1,5 kávéskanál só

3 evőkanál kristálycukor

 

Elkészítés:

 

A vajat, a tejet, joghurtot és a tojást a kenyérsütő gép tartályába öntöm, majd hozzáadom a lisztet, cukrot, sót, élesztőt. A dagasztó programmal másfél óra alatt elkészíttetem a tésztát, kivéve a gépből szelíden átdolgozom, tíz cipócskára osztom, elgömbölygetem őket a tenyerem között, végül beleültetem őket a sütőpapírral bélelt tepsibe. Ekkor már melegítem a sütőt, így ha a tűzhely tetejére, a sütőből felszálló meleg levegő útjába teszem a tepsit, ott szépen megkelegetnek a cipók a konyharuha alatt. Amikor úgy ítélem meg, hogy már mehetnek a szoliba - kb. 20 perc múlva-, cseppnyi vízzel vagy tejjel elkevert tojássárgájával bőven lekenem, majd 180 fokos sütőbe teszem és készre sütöm. 

Fonott kalács

Húsvétkor, karácsonykor mindig ez a receptúra készül nálunk, már a férjem is el tudja készíteni, mert volt egy idő, amikor oly sokszor merült fel az igény a kalács iránt, hogy én egyszerűen nem győztem, így ő is megtanulta, hogyan kell készíteni. Tekintve, hogy nálam mindig kenyérsütő gépben készül, ez azért nem ördöngösség.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
2,5 dkg friss élesztő
2 tojássárgája + 1 a kalács lekenéséhez
2,5 dl tej
egy púpozott mokkáskanálnyi só
4-6 dkg kristálycukor
8 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

Ha hagyományos módon készítjük, akkor a langyos, picit cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, hozzáadjuk a liszthez, beleöntjük a tálba a tojást is, és elkezdjük összeállítani a tésztát. A művelet második felében adjuk hozzá az olvasztott vajat, ebben a fázisban egyáltalán nem leszünk vidámak, mert a tészta nehezen veszi fel a vajat. De ha végül rávettük mégis, akkor szép, hólyagos, fényesre dolgozzuk ki a tésztát. 

Ha igénybe vesszük a technika vívmányait, akkor a kenyérsütő üstjébe pakoljunk bele szépen minden hozzávalót (alulra a folyékonyakat), toljuk rá a dagasztó-kelesztő programot, és másfél óra múlva vegyük ki a csodásan megkelt, langyos, jól formálható tésztánkat.

A fenti sorok leírása óta a kenyérsütő gép jobb létre szenderült, pótlását nem tartottam égetően fontosnak, úgyhogy a tésztát a konyhai robotgépem prezentálja.

Ha nem kenyérsütő gépben készítjük a tésztát, ahonnan ugyebár a dough programról megkelve jön ki a cucc, akkor picit beolajozzuk a tésztánk felületet, majd letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük azt.

Lisztezett deszkán gyengéden gyúrjuk át, vágjuk három egyforma részre (nem szégyen mérleget használni ilyenkor), majd a kapott darabokat sodorjuk hosszú hurkákká, és hármas fonással formáljuk meg a kalácsot. A két végét hajtsuk be kicsit a kalács alá. Tegyük sütőpapírral bélelt formába, kenjük le tojással, és hagyjuk langyos helyen kb. 20-40 percig újra megkelni. Ez fontos lépés, ne hagyjuk ki! Az időtartam függ a helyiség hőfokától, ha meleg van, elég a kevesebb idő is, hűvösebb helyiségben kellhet a 40 perc az újrakelesztéshez.

Kenjük le ismét tojássárgájával a kalácsot, és 180 fokos sütőben süssük készre. Ha a kalács alja ütögetésre enyhén kongó hangot ad, akkor jól átsült, ki lehet venni bátran a sütőből.

A hármas fonás a lehető legegyszerűbb módja a kalács megformálásának. Én így csinálom, és gyanítom, mindenki más is.

Vőlegény "torta"

Tortának egyáltalán nem lehet nevezni, de így rögzült a családi szótárban, úgyhogy így marad. Ha nagyon akarom, akkor talán egy triffle lehetne. 40 dkg Nutellával... oh my God!

Hozzávalók: 

2 csomag babapiskóta
40 dkg Nutella
25 dkg mascarpone
1 dl rum
20 dkg baracklekvár
4 dl tejszín
4 csomag vaníliás cukor
15 dkg birsalmasajt, vagy kandírozott gyümölcs, esetleg meggybefőtt(elhagyható)
 
Elkészítés:
 

A lekvárt a rummal és 1 deci vízzel kikeverjük, a piskótákat alaposan megfürdetjük benne, és egy üvegtál alját kirakjuk vele. A nutellát elkeverjük a mascarponéval, rákenjük a piskótára. Ezután ismét piskóta réteg következik, amit a vaníliás cukorral felvert tejszínhabbal borítunk, rászórjuk a választott anyagot (birsalmasajt stb.). A tetejére újfent piskóta réteg kerül, szerintem akkor szép, ha jut a tetejére némi tejszínhab. Fantázia szerint díszíthető. Legalább három órát várakozzon a hűtőben, de ha többet tölt ott, az se fog neki ártani. 

Megelégszem azzal, ha fogyasztáskor némán elrebegtek egy "áldassék Fakanál neve" jellegű imát.

Resztelt csirkemáj

Jöjjön végre valami ütősebb étel, szerintem ha valaki nem idegenkedik nagyon a belsőségektől, biztosan szereti. Én a resztelt májat csak csirkéből tudom elképzelni, a sertésmáj állaga nekem már nem nyerő. Azt hiszem, ennek az ételnek a titka a sok hagyma, na és a friss csirkemáj.

Hozzávalók 3 személyre:

70 dkg csirkemáj szív nélkül
2 fej közepes hagyma
olaj
só, bors, pirospaprika

Elkészítés:

A májat mossuk meg, töröljük szinte szárazra, vágjuk le róla az oda nem való, vagy egyszerűen csak nem szimpatikus darabokat, és aprítsuk 2 mm vastag darabokra. A magam részéről azt szeretem, ha egészen apró a máj, akkor pillanatok alatt tökéletesen át lehet sütni.

A két vöröshagymát vágjuk félbe, majd fél karikákra, minél vékonyabbak a karikák, annál jobb. A megmelegített olajon kezdjük el párolni. Ügyeljünk, hogy ne barnuljon meg, de legyen egészen puha. Sózni ne sózzuk meg a hagymát, azt a máj nemigen szereti menet közben, csak a végén.

Amikor a hagyma már nagyon puha, tekerjük fel a lángot a serpenyő alatt, adjuk bele a májat, és néhány perc folyamatos kevergetés, rázogatás mellett süssük át. Amikor úgy látjuk, hogy kész van, nincsenek benne olyan darabok, amelyek véresek még a közepükön, szórjuk meg ízlésünknek megfelelő mennyiségű pirospaprikával (a képen látható, hogy én nem sajnálom tőle a jó bajai pirospaprikát), sózzuk, borsozzuk. Egyszerű sós vízben főtt krumplival szeretem tálalni, itt a máj viszi a prímet, a krumplinak csak mellékszerep jut.

 

Habos rebarbarás sütemény

Az utóbbi idők próbáljunk-ki-valami-újat akcióinak legsikeresebbje. Nem gondoltam, hogy ennyire finom lesz, elsőre inkább az elkészítési mód viszonylagos egyszerűsége ragadott meg. Meg aztán volt itthon pár szál, már nem túl friss rebarbara, amit csillagászati áron vettem a piacon, nem akartam veszni hagyni. Azóta is veregetem a saját vállamat, hogy az internet őrületes kínálatából ezt a receptet választottam. Köszönöm, Éva!

Hozzávalók:

20 dkg liszt
10 dkg vaj
egy csipet só
1 evőkanál cukor

A töltelékhez

20 dkg eper
6 arasznyi szál rebarbara
1 nagyobbacska alma (ajánlom a Mucsut)
3 tojás szétválasztva
20 dkg cukor
1,5 dl tejszín
1 csomag Dr. Oetker vaníliás pudingpor

A tetejére

3 tojásfehérje
4 kanál porcukor

Elkészítés:

A lisztet, vajat, sót, cukrot beletettem a Moulinex késes aprítómba, pulzálva nyomogattam a gombot, és egy perc alatt a gép morzsássá alakította a benne lévő anyagokat. Egy kisméretű tepsit kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem az anyagot, és a kezemmel összetömörítettem, simára lapogattam a felületét. 180 fokos sütőben sütöttem 10 percig.

Ezalatt meghámoztam az almát, megtisztítottam az epret és a rebarbarát, ez utóbbiról húzzuk le a vékony szálakat a száráról. Mindhárom gyümölcsöt kis darabokra vágtam. Egy tálban összekevertem a tejszínt, a pudingport és a tojások sárgáját, no és persze a cukrot, ebbe beleforgattam a gyümölcsöket, majd ráöntöttem az elősütött tésztára. 35 percre visszatoltam a sütőbe. 

Végül a tojások fehérjét nagyon kemény habbá vertem, elsimítottam a sütemény tetején, lejjebb vettem a sütő hőfokát kb. 160 fokra, és még néhány percig sütöttem a tésztát, amíg enyhén el nem kezdett színesedni a hab.

A gyümölcsök elképesztően finom összhangot adnak, az alma és az eper letompítja a rebarbara savanyúságát, a pudingpor pedig - amit nem szívesen használok ugyan, de egy évben egyszer-kétszer megengedem magamnak... - szinte észrevétlenül fogja mindezt egységbe. Abbahagyhatatlan. Melegen/langyosan őrületes, hidegen üde.

Más kombinációkban is elképzeltem, az epres-barackos, a nektarinos-meggyes, a ribizlis-almás jutott elsőként eszembe.

 

Tavaszi semmiség, ami nélkül nem érdemes élni

Lehet, hogy a címbeli megállapítás picit túlzás, de nem nagyon. Az első újburgonyából készült petrezselymes krumpli mindig nagyon megdobogtatja a szívemet, elsőként akkor, amikor csillagászati árért megveszem a krumplit, másodszor pedig, amikor elkészül és meg lehet kóstolni. Nyugodtan mondhatom, élek-halok érte. Ez az egyetlen mentségem arra, hogy négy kiló régi krumpli áráért vettem egy kiló újkrumplit. Hazavittem, babusgattam őket, majd ma egy egyszerű Stefánia vagdalt mellé adtam köretnek, természetesen tejfölös uborkasalátával.

Nyilván mindenki tud petrezselymes krumplit előállítani, tehát nem gondolom azt, hogy most én fogom ezzel a poszttal feltalálni a spanyol viaszt. De! Jó petrezselymes krumplit főzni nem is annyira kézenfekvő, mint látszik. Én ugyanis az elsőket sosem vízben főzöm meg, hanem vajon megdinsztelem, gyakorlatilag a saját maga által kibocsátott - nem kevés - vízben fő meg. Mert hát ugye az újburgonya nagy része víz. Szóval egy tisztességes darab vajat serpenyőbe teszek, felolvasztom, a félbe vágott krumplit ráteszem, átkeverem, megsózom, és fedő alatt puhára párolom. Ott kell lenni azért látótávolságon belül, amikor készül, és figyelni, hogy valóban van-e alatta elég folyadék. Ha nincs, akkor evőkanalanként lehet hozzáadni egy-egy picurkát. 

Ne felejtsük el, hogy a krumpli sok sót felvesz, úgyhogy ne bánjunk szűkmarkúan vele, mert a sótlan krumpli... hát... nem azt mondom, hogy kell a kutyának - mert a kutyák a krumpliban lévő keményítőt nem tudják megemészteni, úgyhogy semmiképp! -, de nem az igazi. És még valami. Az újkrumplit csak akkor nem szoktam meghámozni, mikor egészben sütöm, akár olajban, akár tepsiben, de véleményem szerint petrezselymesnek nem túl gusztusos a héjas burgonya. 

Amikor a szemek már megpuhultak, tetejükre dobom a nagyon apróra vágott petrezselymet, kicsit összerázom, hogy ne törjem össze a serpenyő tartalmát, néhány percig fedő alatt pihentetem, természetesen már elzárt lángnál. 

Hidegen, melegen, bármennyi, bármikor...