Burgonyafánk

A burgonyafánkkal még gyerekkoromban ismerkedtem meg, amikor nagyanyám zseniális vadasait ezzel körítette. Emlékszem, ahogy a kis fánkocskák ügyesen forogtak az olajban, amikor az egyik oldaluk pirosra sült, készségesen átfordultak a másikra. Mióta nagyanyám elment - sok-sok éve már - nem ettem burgonyafánkot, és valahogy úgy alakult, hogy magam nem készítettem soha. Van abban valami szimbolikus - ámbár véletlenül alakult így, mondanám, ha nem úgy tartanám, hogy nincsenek véletlenek , hogy az első fánkomat nagyanyám 98. születésnapján készítettem. És sokat adtam volna érte, ha kóstolót vihettem volna neki... Azóta már nagyon sokszor készült ez a köret, imádjuk a Gordon Ramsay-féle marha casserole mellé, képtelenek vagyunk megunni.

Hozzávalók:

40 dkg burgonya
30 dkg liszt (a mennyiség erősen függ a krumpli minőségétől)
2 tojássárgája
2 dl tej
2 dkg friss élesztő
só
cukor
olaj
 
Elkészítés:
 

A krumplit héjában megfőztem, még melegen összetörtem és hűlni hagytam. A tejet meglangyosítottam, egy kanálka cukor társaságában beletördeltem az élesztőt, hagytam, hogy felfusson. A tészta összeállításakor a krumpliba beletettem a tojások sárgáját, az élesztős tejet, rászórtam a lisztet, sót, és összegyúrtam. A liszt adagolásakor figyeljünk, nem biztos, hogy a teljes mennyiségre szükségünk lesz, de előfordulhat, hogy többre lesz szükség, ez teljességgel a krumplitól függ. Kissé lágy, de kezelhető tésztát kell kapnunk. Konyharuhával letakarva egy órán át kelesztettem. Ezután erősen lisztezett deszkán ujjnyi vastagra lapogattam (szükségtelen a nyújtófát bepiszkolni), és lisztbe mártogatott apró pogácsaszaggatóval kis adagokat szakítottam ki a tésztából. Az olajnak melegnek, de nem tűzforrónak kell lennie, hogy a fánkok szépen, egyenletesen süljenek benne, és legyen idejük megnőni. Ha az olajban nem fordulnak meg maguktól, ne essünk kétségbe, a fakanál remek szolgálatot tesz. Papírtörlőre szedve itassuk le róla a felesleges zsiradékot.