Dobpergés és gubakifli

A címben említett gubakifli valószínűleg nem szorul magyarázatra, ám a dobpergés annak szól, hogy évek hosszú sora óta készülök arra, hogy saját sütésű gubakifliből készüljön a karácsonyi mákos guba, és most végre, végre összejött. Ugyanis eddig a rengeteg ilyentájt aktuális teendő, feladat közül mindig a gubakifli volt az, ami a legfájdalommentesebben volt lehúzható a to do listről. De nem az idén! Gyönyörű és nagyon finom lett, mert hát természetesen még azon melegében le kellett tesztelnem. Hasonló az állaga, mint a kalácsnak, csak ez jóval kevésbé édes. Szerintem klasszisokkal jobb mákos guba fog belőle készülni, mint a bolti kifliből.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
3 dkg cukor
7 gr porélesztő
1 teáskanál só
6 dkg vaj
3 dl langyos tej

1 tojás a teteje lekenéséhez (ilyentájt szokott azért maradék tojás várakozni a hűtőben)

Elkészítés:

Egyszerű kelt tészta metódus. A lisztet tálba mérem, hozzáadom a sót, a közepébe szórom az élesztőt, cukrot, ráöntöm a meglangyosított tejet. A robotgéppel vagy kézzel összedolgoztatom, és a végén kis kockákkban hozzáadom a vajat is, azzal dagasztom készre. Amikor kiveszem a robotgépből a tésztát, én még azért jócskán át szoktam gyúrni az egészet, kell az a kis igazi törődés egy kelt tésztának.

A tésztát visszapakolom a tálba, letakarom, és 50-60 percet hagyom kelni.

Ezek után deszkára teszem, három részre osztom. Precízek használhatnak mérleget is ehhez a művelethez, én nem bajlódtam vele.

A részeket golyóvá formáltam, ebben a formában is pihent úgy 10-15 percet.

Végül mind a három adagot vékonyra nyújtottam, igyekeztem tartani a téglalap

formát több-kevesebb sikerrel. A téglalapokat hosszanti oldaluk mentén feltekertem, elég szorosan, és még a fordulatoknál meg is nyomkodtam kissé a rudat. Tepsire tettem, lekentem egy kis tejjel higított tojással.

A sütőt 210 fokra melegítettem, az aljába tettem egy kis lábasban vizet, hogy viszonylag gőzös legyen a sütő, és nagyjából 20 perc alatt megsütöttem a guba rudakat.

Limoncello házilag

Mi tagadás, rajongok a limoncellóért. Nem hiszem, hogy jöttem volna valaha úgy haza Olaszországból, hogy a bőröndömben ne lapult volna egy-két üvegecske. Idén tavaszi, csodás emlékű utazásomról is hoztam, de most rafinált voltam, olyat vettem a reptéren, amiben négy kis üveg van, úgyhogy egyszemélyes adagokban tudtam magamba infundálni az isteni nedűt, ami azért lényeges szempont, mert a férjem például egyáltalán nem él a limoncellóval. Teljességgel érthetetlen számomra ez a hozzáállás, de ahogy drága nagyanyám mondta annak idején, ha valamiből nem kértünk, nem ettünk, nem ittunk: fiam, olyan, mintha hozzátennél 😂

Miután a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben idén is megszedtem a magam Meyer citrom adagját, első gondolatom az volt, hogy a lemon curd mellett mindenképpen adok egy esélyt a házi limoncellónak is. Igaz, karácsonyra már nem lesz kész, hiszen 3 hetet érnie kell, de jó lesz az januárban is, ebben biztos vagyok.

Hozzávalók:

7 dl vodka
15 db kezeletlen héjú citrom
2,5 dl víz
25 dkg kristálycukor

Elkészítés:

A citromokat alaposan megmostam, megtöröltem. Egy nagyon éles zöldséghámozóval a lehető legvékonyabban igyekeztem meghámozni a gyümölcsöket. A pucéran didergő citromok levét kinyomtam, és a narancslekvárban végezte.

Ha épp nem főzünk narancslekvárt és nem tudjuk nagy hirtelen felhasználni a citromlevet, öntsük jégkocka tartóba, fagyasszuk le, nagyon jól fog jönni később akár süteménybe, akár másmilyen ételbe, de simán kitart a fagyasztóban nyárig, a limonádé szezonig.

A lehántott citromhéjat egy literes csatos üvegbe tettem, felöntöttem a vodkával. Most pihen a kamrában, a hűvösben és sötétben. Minden nap megrázogatom egy kicsit. Ez azért fontos, mert az olaszok 90 valahány százalékos alkohollal készítik, az a brutál erős cucc sokkal hatékonyabban áztatja ki a citromhéjból azt, amit ki kell, a jóval gyengébb vodkának egy kicsit be kell segíteni. Szerintem én még majd egy-két nap múlva kanállal is meg fogom nyomkodni az alkoholban a héjakat.

Két hét múlva eljön az ideje annak, hogy a vízből és a cukorból szirupot főzzek, amikor kihűlt, azt a leszűrt vodkával összekeverjem*, és büszkén kortyolgassam a saját limoncellómat. Egészen biztosan nem lesz olyan, mint amit Olaszországból hozok, de az a jó érzés, hogy a citromot magam szüreteltem, én dolgoztam meg a likőrrel, ezt az apró differenciát kiegyenlíti majd.

* FONTOS! az alkohol és a szirup összekeverése úgy történik, hogy a cukorszirupot öntjük a vodkába, és sosem fordítva. Így tökéletesen lehet szabályozni a limoncello erősségét, mert annyi cukorszirupot tudsz adni az alkoholhoz, amennyit szeretnél, míg ha fordítva csinálod, akkor bármennyi szirupot is főztél, kénytelen leszel beleönteni az összes alkoholt, aztán ha kiderül, hogy nem vagy elégedett a végeredménnyel, késő bánat.

Narancslekvár

Van egy-két szokásom, ami a luxus kategóriába tartozik (nekem), az egyik ilyen, hogy minden decemberben veszek néhány kiló kezeletlen szicíliai narancsot Giuseppétől. Soha nem fogom elfelejteni az első alkalmat, amikor rendeltem tőle narancsot, és megkóstoltam. Azt gondoltam, hogy megértem már néhány évtizedet és tudom, amit tudok, de akkor derült ki, fogalmam sem volt az évtizedek alatt, milyen a narancs valójában. Hát olyan, mint amilyet Giuseppe hozott Szicíliából. Azóta minden évben megengedem magamnak ezt a luxus vásárlást.

Idén az a szállítmány, amiből én vásároltam, kissé mintha túléretten lépte volna át az országhatárt, ezért nem volt bátorságom tartogatni a gyümölcsöt, féltem, hogy előbb tönkremegy, mint ahogy megennénk, ezért nekiálltam egy háromnapos lekvárfőző projektnek. Egy pillanatra sem bántam meg, csodás áttetsző, intenzív narancsízű lekvárt kaptam. Így készült:

Hozzávalók:

4 kg bio narancs
2,5 kg kristálycukor
másfél deciliter citromlé (Meyer citromot szedtünk múlt héten a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben, Lajosmizsén)
Grand Marnier likőr, természetesen elhagyható, mennyisége pedig, ha használsz: amennyit nem szégyellsz
2-3 evőkanál pektin

Elkészítés:

A narancsokat megmostam, zöldséghámozóval a lehető legvékonyabban meghámoztam, majd újra nekiestem a gyümölcsöknek, ezúttal a fehér bundájuktól szabadítottam meg őket. Itt aztán feketén-fehéren kiderült, hogy a lekvár projekt messze nem tartozik a rentábilis tevékenységek körébe, ugyanis csak a lehántott és kikukázott fehér bunda bő egy kilót nyomott. Na most ugye ha ezt megeszed a gyümölccsel, az még hagyján, de amikor kidobod, az fájdalmas. A pénztárcádnak. Ezzel természetesen senkit nem akarok lebeszélni a lekvárfőzésről, mert különösen azután, hogy megkóstoltam az elkészült végterméket, szikla szilárdan állíthatom, hogy minden pénzt megért.

A narancssárga, hajszálvékony héjakat és a felkarikázott narancsot megmértem, majd annyi súlyú vízzel öntöttem le, amennyi a gyümölcs volt. (2,5 kiló, de ez itt most nem releváns, csak tájékoztatásul írom le.) Az edényt letakartam alufóliával, kiraktam a hűvös spájzba egy napra.

Másnap feltettem az edényt a gázra, felforraltam a narancsot, főztem 25 percig, majd hagytam kihűlni. Ismét letakartam, ismét ment a spájzba.

Harmadnapra aztán fogtam a gyümölcsöt és lemértem, ekkor 3,34 kg volt. Fogtam két kiló kristálycukrot, a harmadik kilót készenlétbe helyeztem, hátha szükség lesz rá, a cukrot ráöntöttem a gyümölcsre és felforraltam az egész miskulanciát. Adtam neki 40 percet arra, hogy elnyerje a megfelelő állagot, de mivel ezt a szívességet nem tette meg, fogtam 3 evőkanál pektint, elkevertem egy maréknyi cukorral és belezuttyantottam a bugyogó lekvárba. Amikor 5 perce főtt, beleöntöttem a citromlevet és a narancslikőrt is. Adtam még egy-két percnyi forralást, hogy az alkohol többé-kevésbé elpárologjon, majd a lekvárból tettem egy kanálnyit egy hűtőből kivett kistányérra. Mivel azt láttam, hogy a tányéron elkezdett zselésedni, úgy döntöttem, hogy elkészült a narancslekvárom.

Üvegekbe porcióztam, majd száraz dunsztba tettem pihenni.

Egyáltalán nem keserű a lekvár, nem is túl édes, mivel jóval kevesebb cukrot tettem bele, mint amennyit előírásszerűen tennem kellett volna. Alig várom, hogy lássam a barátok arcát felderülni, amikor megkapják a maguk adagját, illetve erősen várom a december 25-e reggelét, amikor a frissen sült kalácsra egy réteg igen jó minőségű vajra felkenhetem és megehetem az én adagomat.

A lekvár Limara receptje alapján készült.

Sült zöldségből készült leves hűvös napokra

Tele van az Insta hasonló receptekkel. Gyönyörű zöldségeket gyönyörűen tepsibe helyeznek, gyönyörűen meglocsolják olajjal, megfűszerezik, aztán ha megsült, gyönyörűen leturmixolják, kész is a gyönyörű leves. Megfordult a fejemben, hogy csinálok én is erről egy videót, de aztán maradtam a csakmegfőzöméslefotózom verziónál. A gyönyörű leves kitétel végül is megvalósult.

Ő egyébként a minek nevezzelek leves, mert ugye a neve attól függ, miből készíted. 25 perc alatt elkészült, de ebből az időből nagyjából 7 perc volt az aktív munka, a többit az air fryer (ennek hiányában a sütő) végzi el.

Hozzávalók 4 tányérnyi leveshez:
2 db édesburgonya
1 db répa
1 lilahagyma
1 kis kápia paprika
1 fej fokhagyma héjastól, keresztben elvágva
olívaolaj
1 kis doboz rizskrém (használhatsz tejszínt)
só, bors
nálam még őrölt koriander, currypor, római kömény, pici chili
1 teáskanál citromlé


Elkészítés:
A zöldségeket megtisztítva, feldarabolva az air fryer kosarába tettem. Ha nincs AF-ed, egy kisebb tepsibe pakolj. Megsóztam, megborsoztam, megfűszereztem a kosár tartalmát, majd meglocsoltam jófajta olívaolajjal. 20 percet sült. Valószínűleg a sütőben 190 fokon ennél több időre lesz szüksége.

Végül átraktam mindent a turmixgépbe, a fokhagymát kinyomkodtam a héjából, az úgy került bele a pohárba. Az AF kosarába öntöttem egy kevés vizet, ezzel feloldottam a bent rekedt olajat és fűszereket, az is ment a turmixba. Végül a rizskrémet zuttyintottam bele. Természetesen ha te nem vegán módon készíted, mehet bele a tejszín.

Só, még egy kis chili, némi citromlé, mert a sav, az kell, turmixolás, és kész a leves. Felforraltam a biztonság kedvéért, majd tálaltam.

Rakott kel

Nagyanyám csodás rakott kelt készített, szaftos volt, sose szárította ki, remekül volt fűszerezve, a káposzta nem volt benne se sok, se kevés, szóval nekem az volt a perfekt ebben a műfajban. Aztán anyám vette át a stafétabotot, gyakran készített a közepes tepsijében egy-egy adagot, amit aztán a lányom boldogan tett magáévá, ugyanis magunknak én elkészítettem, ha megkívántuk, a fiam sose szerette, a lányom viszont (akkor még) egymagának nem állt neki a viszonylag macerás rakott kelnek, ezért aztán kapott a nagyanyjától. 

Sajnos mára ez is már történelem ❤ Anyám évekkel ezelőtt elment, a lányom már megfőzi magának, ha rákíván, nekem pedig bőven van időm elszöszmötölni a rakott kellel, ha megkívánjuk. 

Hozzávalók:

50 dkg darált sertéshús
1 közepes fej vöröshagyma
1 db paprika
1 db paradicsom

vagy 2-2,5 dl paradicsom passata
só, bors, pirospaprika,

ha szereted, egy kevés majoranna
2,5 dl rizs (szárazon mérve)
1 közepes fej kelkáposzta
5 dl tejföl

Elkészítés:

Az apróra vágott hagymát olajon üvegesre dinszteltem, majd ráraktam a darált húst, megpirítottam, sóztam, borsoztam, pirospaprikáztam, majd felöntöttem egy kevés vízzel. Beledaraboltam a paprikát, paradicsomot, és mindig rövid lével puhára főztem a húst, ugyanúgy, mint amikor pörköltet készítek. Szeretek passatat használni ebben a receptben, főleg saját készítésűt, remek ízt és szaftosságot ad az ételnek, lesz mit felszívnia a rizsnek. Mindig csak egy kevéssel pótolom az elfőtt paradicsomot.

Közben a rizst átmostam, lecsöpögtettem, egy kevés olajon kicsit megfuttattam, szűk 4 dl forró vízzel felöntöttem, sóztam, majd kis lángon, fedő alatt puhára főztem. Ne főzzük túl a rizst, hisz még a sütőben is fog puhulni, de az se jó, ha a közepe még kemény.

Amíg a rizs és a hús főtt, leszedtem a káposzta külső, nagyon zöld leveleit, majd az alatta lévőket egyenként leszedegettem, majd tisztára mosás után forró, sós vízben megfőztem. Puhulás után leszűrtem, lecsöpögtettem, majd a káposzta vastag ereit eltávolítottam. 

Az elkészült pörköltet összekevertem a rizzsel, intenzíven borsoztam. Természetesen ha valaki külön rétegekben szereti a rizst és a húst, csinálja úgy!

Végül jénai tálba elkezdtem rétegezni az alapanyagokat: kiolajoztam a tálat, terítettem bele egy réteg káposztalevelet, erre rizses húst, befedtem egy réteg sózott tejföllel, és ezt ismételtem, amíg tartott a hozzávalókból. Káposzta, húsos rizs, tejföl, káposzta. Az utolsó réteget fedjük be káposztával, kenjük meg bőségesen tejföllel.  Kb. 40 percet sült 180 fokos sütőben.

TIPP:

Természetesen ahány ház, annyi szokás, lehet a rizst és a húst külön rétegekben is alkalmazni.

Szeretem a húsragut pirospaprikával színezni, sokkal szebben fog mutatni a kész ételben a húsos réteg, ha adunk neki egy kis színt a paprikával.

Télvíz idején a friss paradicsom és paprika elhagyható a pörköltalapból.

Ne sajnáljuk a tejfölt, hisz tejföllel minden jobb!

Kelbimbós csirke

Van az ázsiai ételeknél egy elkészítési mód, a stir fry, azaz kevergetve sütés. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az adott ételt nagyon magas hőfokon, néhány perc alatt készre sütjük, közben folyamatosan keverjük, mozgatjuk a wokban az ételt. Ilyen ez a kelbimbós csirke is. Annyi tanácsot adnék mellé, és persze magamnak is az elkövetkezendőkre, hogy tulajdonképpen nem haszontalan, ha a kelbimbót néhány percig legalább blansírozzuk, előfőzzük, mert finomabb lesz úgy a végeredmény.

Szeretem az ilyen egyszerű ételeket, nincs velük tengernyi macera, hatszáz mosatlan, és mégis ettél egy jót és egészségeset.

Hozzávalók 3 személyre:

fél csirkemell filé (30 dkg)

kelbimbó ízlés szerint, azért olyan 10-12 szem biztosan kell, de jobb, ha több van

3 gerezd fokhagyma vékony lapokra vágva

olaj

szósz:

1 evőkanál halszósz

1 evőkanál Hoisin szósz

1-2 evőkanál édes chili szósz

A hozzávalókat keverjük össze.

Elkészítés:

A kelbimbót külső leveleitől megtisztítjuk, leöblítjük, majd félbe, a nagyobbakat negyedbe vágjuk. 3 evőkanálnyi olajon elkezdtem a leszárított kelbimbó darabokat sütni. Érdemes papírtörlővel leitatni őket, hogy ne fröcsköljék össze még a mennyország kapuját is, mikor belekerülnek az olajba. Legközelebb biztosan néhány percig elő fogom főzni sós vízben a kis cukikat, úgy 4-5 percet adok nekik. Ezt most elhagytam, ezért elég sokáig tartott, míg a kelbimbó megsült annyira, hogy ne legyen kemény. Sülés közben folyamatosan kevergessük a golyókat, én egy gondolatnyi sót is adtam nekik közben.

Amikor úgy ítéljük meg, hogy elég puha a zöldség, szedjük ki egy tányérra, tegyük félre.

Öntsünk olajat a wokba, dobjuk bele a fokhagyma szeletkéket, illetve az apró kockákra vágott csirkehúst, és erős lángon, kevergetve süssük meg a csirkét. Ha nem tömjük túl a wokot, akkor néhány perc elegendő a csirkének, hogy megpuhuljon. Ne feledkezzünk meg a keverésről!

Ha a csirke kész, visszatesszük az edénybe a megsült kelbimbót, öntsük rá a szószt, kóstoljuk meg, kell-e még só, vagy bármi más fűszer, és ha elégedettek vagyunk az ízélménnyel, tálalhatunk.

Egy kis aprított koriander nem ártott volna neki, de nem volt sajnos. Párolt rizzsel tálaltam. 

Sütés közben dúsíthatjuk az ételt akár ferdén felszeletelt újhagymával, de jöhet bele konzerv bambuszrügy is, akár szeletelt, akár csíkozott formában. Igen jó lehet bele a felaprított vízigesztenye is. Ezt is konzerv formájában vehetjük meg. Kaphat esetleg szeletelt kaliforniai paprika csíkokat, szóval lehet ezt variálni kedvünk szerint. Bármelyiket választjuk, a kelbimbóval együtt süssük meg.

Koreai zöldséges palacsinta (pajeon)

Imádni fogjátok! Nekünk mostantól megvan az életmentő ebédünk/vacsoránk, ami 10 perc alatt elkészül, és ami ráadásul finom is.

Tele volt vele egy időben az Insta, el is mentettem néhány videót, ami ma valahogy eszembe jutott, mikor két kapura szenvedtem, mi is legyen az ebéd.

Hozzávalók 6 darabhoz:

1 csésze (2.5 dl) liszt
1 csésze víz
1-1,5 tk só
1 tk kurkuma ( nem kötelező)
őrölt bors ízlés szerint

1 teáskanál sütőpor
2 tk étkezési keményítő
2 csésze aprított zöldség, nálam most 1 reszelt répa, egyharmad kígyóuborka, 4 db újhagyma, 8 db kelbimbó nagyon vékonyan felszeletelve

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A lisztet sózzuk, borsozzuk, megy bele a keményítő, majd belecsorgatjuk a vizet, szorgosan keverve közben a matériát.

Amikor ez kész, odatehetünk egy serpenyőt a tűzre, öntsünk bele semleges ízű olajat, nem kell sok, de fedje be a serpenyő alját.

Keverjük a tésztába a zöldségeket, vegyítsük el alaposan, vonja be a massza mindenhol a zöldségeket, majd tetszőleges adagonként pakoljuk a serpenyőbe a palacsintákat.

Közepes tűzön süssük 4-5 percig az egyik oldalt, kicsit erősebben a másikat. Az a lényeg, hogy a zöldségek megpuhuljanak.

Amíg a palacsinták sülnek, állítsuk össze a mártogatóst.

1 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál víz
2 teáskanál szezámolaj
1 mokkáskanál rizsecet
1 csapott teáskanál cukor

A megsült korongokat papírtörlőn leitatjuk, és már lehet is tálalni.

Adhatunk mellé kész mártogatós szószt is, ázsiai üzletekben számtalan félét fogunk találni, nálunk nagy favorit az édes chiliszósz például.

Kipróbáltam, hidegen se rossz, de tagadhatatlanul finomabb frissen, melegen.

Őszi lekvár sütőtökből és birsalmából

Találkoztam egy recepttel a neten. Így kezdődik: hozzávalók 1 sütőtök, 5 db birsalma. Édes lelkem, aztán az a tök mekkora legyen? És kanadai, vagy hokkaido, vagy nagydobosi? És az almák? Öklömnyiek, vagy inkább akkorák, mint egy megtermett narancs? Imádom az ilyen recepteket... ja, várjunk csak! Nem is!

Mindazonáltal a lekvár zseni lett, azt hiszem, mostanában ez lesz a kedvenc lekvárom. A sütőtököt gyakorlatilag nem érezni benne, nyilván az édességet biztosítja, a birsalma sem olyan karakteres, de érezni lehet az ízét, és attól az egy citromtól olyan csodásan citrusos lesz az ízvilág, hogy őrület!

Kicsit megeresztettem a fantáziámat, mondjuk nagyon nem fáradtam bele, mert a tonkababon kívül más extrát nemigen tettem a lekvárba. Mutatom, hogy készül.

Hozzávalók:

2 kiló kanadai sütőtök meghámozva, kimagozva (nekem ez másfél darab volt)
1 kg birsalma meghámozva, kimagozva (nekem 4 termetes darab)
1 db (lehetőleg bio) citrom héja és leve
2 db nagy fahéjrúd + még egy kevés őrölt, ízlés szerint a végén
35-40 dkg cukor
1 db tonkabab reszelve (elhagyható)
2 evőkanál vaníliakivonat

Elkészítés:

A tököt megmostam, meghámoztam, kimagoztam, a birsalmával ugyanezt tettem.

Viszonylag nagy kockákra vágtam mindkettőt, a birsalma nagyon gyorsan megfő, tehát azt hagyhatod nagyobbakra, de a tököt inkább vágd kisebb kockákra, hogy egyszerre főjenek meg.

Egy nagyobbacska fazékba tettem, belefacsartam a citrom levét és utánadobtam a vékonyan lehámozott héját is. Hozzáadtam a két  mutatóujjnyi fahéjrudat is. 

Annyi vizet öntöttem rá, hogy derékig ellepje a tököt és az almát, majd közepes lángon feltettem főni.

40 percet főtt a cucc, amikor úgy ítéltem meg, hogy jó lesz ez már így, és a merülő mixeremmel nekiestem. Ekkora szép sűrű volt az anyag, az alma már szétesett, és a tök is puha volt. Egy-két ressebb kockával találkoztam csak, amit egyszerűen kiemeltem a pépből és kanállal megnyomkodtam, aztán mehetett vissza a haverokhoz.

Itt és most jön a képbe a cukor. Ezt kóstolni kell, hogy ki milyen pikánsat szeret, nem szeret, mennyi cukrot hajlandó megenni, vagy mennyit nem. Bizonyára alternatív édesítőkkel is el lehet készíteni ezt a lekvárt. Én a fent említett cukor mennyiséggel elégedett voltam. 

Felforraltam a cukorral is a pépet, hozzáadtam a vanília kivonatot, az őrölt fahéjat és a reszelt tonkababot. Néhány perc forralás után üvegekbe szedtem a lekvárt (9 kis üvegnyi lett, a legnagyobb üveg is max. 3 decis), 5 percre fejreállítottam, majd mentek a száraz dunsztba pihenni.

Jó tanács:

Amikor hozzáadod a cukrot a péphez, keverd folyamatosan, mert úgy köpköd, mint a fene, meg még annál is egy kicsit jobban. Nem mondom, hogy boldog voltam a frissen festett falon a lekvár pöttyöktől, de még időben megláttam és letörölgettem.

A lekvár egyébként gyönyörű színű, kellemesen citrusos, és ami nem elhanyagolható, hogy olcsó. 300 forint/kiló áron vettem a tököt, a birsnek 750 volt kilója, szóval a 2000 forintos barackhoz vagy eperhez képest igencsak baráti áron főzhetsz lekvárt, és mondhatom, semmivel nem silányabb ez, mint a baracklekvár.

Nyugodtan gondolhatsz már most a karácsonyra, kitűnő lesz ugyanis gasztroajándéknak is. Én szóltam...

Könnyű őszi almás süti

Persze nyilván nem csak ősszel lehet megsütni, de ahogy bejön a hűvösebb idő, azonnal ilyesmi sütiért kiáltozik az ember lányának lelke. Szitás Erzsi, a Jamie Oliver könyvek fordítója tette ki FB oldalára a receptet, és azonnal éreztem, hogy ez a recept bizony nálunk is sztár lesz. És lőn! Köszönet a receptért, Zsike!

Hozzávalók:

1 kg alma hámozva, kimagozva
2 db tojás
6 dkg cukor, jó, ha kellemes, karamellás ízű nádcukor, de igazából bármi lehet, akár még édesítőszer is
1 evőkanál vaníliakivonat
2 dkg olvasztott vaj
1 dl tej
7 dkg liszt, nálam most teljes kiőrlésű
1,5 teáskanál sütőpor
1 csipet só

Elkészítés:

Nem is lehetne egyszerűbb. Az almát mandolinnal vagy uborkagyalun vékonyra szeleteltem. Olyan gyorsan összeállítható a süti, hogy citromos spriccelésre nem is volt szükség, nincs ideje az almának megbarnulnia. 

A tojásokat a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a tejet és az olvasztott vajat, majd spatulával belekevertem a sütőporral, sóval elkevert lisztet.

Az almaszeleteket beleforgattam a tésztába, ügyelve, hogy mindenhol bevonja a gyümölcsöt a tészta, majd sütőpapírral bélelt pitetálba öntöttem, tetejét elegyengettem.

180 fokon, légkeverésen sül 40 percet.

Tetejére egy kis porcukor hintés dukál, de egy kevés szeletelt mandulától sem sértődik meg.

18. születésnap

2006. szeptember 1. Nevezetes dátum ez az életemben, akkor kezdtem neki az Ahogy eszik, úgy puffad nevű blogom írásának. Nagyon hosszú idő ez a 18 év, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel tarkított 18 év volt, és nagyon remélem, van még benne ugyanennyi. Sok újdonságot ezen évforduló alkalmából sem tudok mondani, inkább csak ideteszem a tízéves évfordulóra írt bejegyzés linkjét, ebben minden benne van.

Az én nyári szabadságom, szűköcske egy hét most kezdődik, remélem, jókat fogok enni ez idő alatt, bár ennek a nyaralásnak a fókuszában inkább a magammal töltött idő, a meditációk, energetikai kezelések, az olvasás, a csend, a tenger bámulása lesz, mintsem a gasztronómiai élvezetek hajszolása, de majd meglátjuk, hogyan alakul.

Ti addig is vigyázzatok magatokra, és ha kívánhatom, tartsatok velem a további években is, ahogy mondtam, a kitűzött cél a + 18 év.

Köszönöm, hogy velem vagytok, hogy olvastok, hogy kommenteltek, hogy szerettek.

Sült paradicsomkrémleves

Nem telhet el úgy egy nyár sem, hogy ne főzzek be paradicsomot. Sokszor beszéltem már arról, hogy ez nálam több évtizedes hagyomány, nem untatok újra vele senkit. A módszereim évről évre tökéletesednek, mostanában tényleg arra törekszem, hogy bármelyik neves olasz cég termékével versenyre kelhessek, és szerénytelenség nélkül állítom: állom a sarat. A mai befőzés mellékterméke lett ez a csodás leves, ami kimaradt a beüvegezés után.

Hozzávalók:

2 kg San Marzano vagy lucullus paradicsom
1 fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
friss rozmaring ágak
só
olívaolaj

opcionálisan: oregánó, bazsalikom, rozmaring

Elkészítés:

A paradicsomokat megmossuk, hosszában felezzük, vágott felével lefelé tepsire tesszük a felvágott hagymával, fokival, rozmaringgal, sóval, némi olaj locsolással egyetemben.

180-200 fokos sütőben megsütjük a paradicsomot. Ha kész, a héja könnyedén eltávolítható. Dobjuk ki a rozmaringot is belőle. Vagy lepasszírozzuk, vagy leturmixoljuk a megsült zöldséget, kinek mi a kényelmesebb. 

Fűszerezhetjük tovább, ha kedvünk tartja, adhatunk hozzá oregánót, friss vagy szárított bazsalikomot, őrölt rozmaringot. Ha kell még bele só, mehet az is. Felforraljuk, ha sűrűnek találjuk, kaphat egy pici vizet. Reszelt parmezánnal, nagyétkűeknek vajon pirított bagettel mennyei ebéd.