A savanyú káposzta csodája

Ha a savanyú káposztát műanyag gyógyszeres tégelybe tömve árusítanák, egészen nyugodtan ráírhatnák a címkére: multivitamin. Felsorolni is nehéz, mennyi áldásos hatása van a savanyúkáposztának, amellett persze, hogy nagyon finom. 

A káposzta története ősrégi és szövevényes, összességében elmondható, hogy kevés országa van a világnak, ahol nem ismerik, nem használják, és savanyított formában is nagyon népszerű sokhelyütt. 

Tiszta egészség

C-vitamin tartalma közismerten magas, emellett jótékony hatásai közé tartozik szintén magas rosttartalma, ámde szimpatikusan alacsony kalóriatartalma. Ezek azok a tulajdonságai, amelyek arra predesztinálják, hogy minden fogyókúrázó jó barátja legyen, bár valószínűleg ez a barátság idővel veszít értékéből, ha a diétázó nem használja elég változatosan a káposztát. Levét egyenesen a bélrendszer seprűjének is nevezhetjük, mert a tejsavas erjesztéssel előállított savanyú káposzta leve nagyon alaposan kitakarítja a bélrendszert. Napi 1 deciliter elfogyasztása is csodákat tesz a bélflórával, elpusztítja a káros baktériumokat, tisztítja és tehermentesíti a májat. Ha a piacon járunk, vigyünk magunkkal erre alkalmas palackot, a savanyúságot áruló standokon biztosan szívesen megtöltik káposztalével.  

A savanyú káposzta azért a konyhák közkedvelt szereplője, mert olcsó, könnyen hozzá lehet jutni, és sokféle, finomabbnál finomabb ételt varázsolhatunk belőle az asztalra, a magyar konyha számos klasszikusa készül belőle. Ha egészségünk megtartása a fő szempont, leginkább nyersen ajánlott elfogyasztani. Egy kis olívaolajjal meglocsolva, kedvünk szerint fűszerezve salátának kiváló. Libazsíros kenyér mellé pedig maga a mennyország! Nemcsak a másnapos gyomorra van jótékony hatással a belőle készült korhelyleves, de annak tényleg nagyon jót tesz. A kolbász-káposzta kettős, vagy a füstölt hús-káposzta duó számos fogás alapja, ezekből kerekedik ki a töltött káposzta, a székely káposzta, a lucskos káposzta, vagy a bigos, a lengyelek zseniális egytálétele. Rakott formában is nagy sikert arathatunk vele, pakoljunk tele egy hőálló edényt fűszeres, hirtelen átsütött darált hússal, párolt rizzsel, káposztával, öntsük nyakon egy tojássárgájával elkevert tejföllel, és már csak azt kell türelemmel kivárnunk, hogy a sütőben aranybarnára süljön a teteje, és tálalhassunk. 

Miután sajnálatos módon egyre több helyen készítik kedvencünket gyorssavanyítási eljárással, csökkentve ezzel a káposzta pozitív élettani hatásait, ha kedvünk van hozzá, savanyíthatunk magunk is otthon. Nagyanyáink sem főleg a piacon szerezték be, hanem nekiálltak, legyalulták, sóval, babérlevéllel, egész borssal rétegezve hordóba, ennek híján nagy üvegekbe tömték, alaposan megtaposták-döngölték, nehezéket tettek a káposztára, aztán türelmesen vártak. Néhanap megrázogatták az edényt, hogy a lé mozogjon a káposztán, aztán amikor már nem jöttek fel buborékok az edényből, kész is volt a “multivitamin”. Egy kevés előkészülettel – megfelelő méretű edény és alkalmas gyalu beszerzése – magunk is megpróbálkozhatunk a savanyítással. 

Káposztás receptek a blogon:

Töltött káposzta

Székely káposzta

Thaiföld

Ha már az előző bejegyzésben megemlítettem, hogy Thaiföldön nyaraltam, mutatok néhány képet. Előljáróban annyit, ne irigyeljetek nagyon, amiért eljutottam Thaiföldre, elég nagy árat fizettem érte, tulajdonképpen jutalom volt ez saját magamnak, amiért kibírtam a nyarat, amiért egy másik, nagyon várt nyaralás kútba esett, egyszóval eléggé kiérdemeltem ezt az utat. Nagy kalandnak ígérkezett, mert tulajdonképpen egyedül vágtam neki a 8300 kilométeres útnak, mely oda is, vissza is 16 órát vett igénybe. Fárasztó volt, de megérte, akár most is indulnék vissza. Na nem Bangkokba vagy Pattayára, velük nagyjából végeztem, de felfedezésre vár még Csiangmaj, Koh Chang, Phuket, Koh Samui.

Az időjárás csodás volt, nagy élmény december elején 30-34 fokban jönni-menni. Annyira sosem volt meleg, hogy kellemetlen legyen, pedig arra is fel voltam készülve. A tengerparton pedig kimondottan örültünk a 34 foknak és a lengedező szélnek. 

Lássuk a képeket!

 Bangkok, Nagy palota

 Sukhothai

 Bangkok

 Bangkok

Thai csirke

Szerencsés embernek mondhatom magam, decemberben volt alkalmam két hetet eltölteni Thaiföldön. Régi vágyam volt körülnézni arrafelé, kezdésnek Bangkok, Ayutthaya, Sukhothai, Pitsanulok és Pattaya elég jó volt, ha legközelebb arra járok, bizonyosan csodás természeti adottságokkal rendelkező helyeket fogok felkeresni. Bangkok  és Pattaya inkább érdekes, mintsem magával ragadó látvány. 

Én sokáig azt gondoltam, hogy szeretem a thai konyhát, ez a tétel az első napokban megdőlni látszott odakint, de aztán lassacskán belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Főleg és elsősorban a gyümölcsökkel kötöttem szoros barátságot, megszámoltam, 13 félét kóstoltam meg kintlétem alatt.

A pergős rizst nemigen ismerik, inkább a kicsit ragacsosabb fajtákból főznek.

Az utazás emlékére Zsuzsi barátnőm egy magyar nyelvű thai szakácskönyvvel lepett meg karácsonyra (odakint egyetlen helyen fedezett fel szakácskönyvet a csapat egyik tagja, az is olyan csillagászati áron volt, hogy szóba nem jött, hogy megvegyem), nagyon örültem neki, és az első receptet, ahol a könyv kinyílt, ki is próbáltam. A fotó majdhogynem vállalhatatlan, de azért mégis megmutatom, hogyan kellene kinéznie az ételnek, de ti ne egy téli késő délutánon próbáljátok lefotózni...

Hozzávalók:

személyenként 1 db fél csirkemell filé, esetünkben 3 db

rizs, curry mazsola a körethez

A páchoz:

3 gerezd fokhagyma

hüvelykujjnyi gyömbér meghámozva

egy piros chili kimagozva (nekem 5 centis, apró chili volt a hűtőben, azt használtam)

2 evőkanál szójaszósz

1 evőkanál finom szemcséjű kristálycukor

2 dl kókusztej

1 lime reszelt héja és leve

1 csokor koriander (sajnos ennek beszerzése szombat délután súlyos nehézségekbe ütközött, ezért petrezselymet használtam, de nem, ne higyjétek el, hogy az pont ugyanolyan jó, mint a koriander, bárki is állítaná)

opcionálisan 1 evőkanál mogyoróvaj

Elkészítés:

A csirkemellekről levágtam a belső kis darabot, majd a húsokat szépen megtisztítottam a hártyáktól, sőt, legközelebb a vastag oldalát le is fogom vékonyítani, hamarabb át fog sülni.

A pác elemeit turmixgépbe dobáltam, leturmixoltam. A húsokat 3-4 helyen mélyen bevágtam, a páccal alaposan bekentem, és egy órát pihentettem a hűtőben. Legközelebb egy egész éjszakát fog kapni, hogy a citromlé elvégezhesse a dolgát, megpuhíthassa a húst.

A sütőt grill fokozatra kapcsoltam, 200 fokra, és egy fóliával bélelt tepsibe helyezve a húsokat kb. 35 perc alatt megsütöttem. Legközelebb mindegyiket fóliába fogom csomagolni, hogy gyorsabban készen legyünk.

Időközben megfőztem a currys, mazsolás rizst, és a maradék páclevet felforraltam. Annyira besűrűsödött, hogy öntöttem hozzá még tejszínt, egy pici cukorral korrigáltam, végül pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve adtam a szószhoz egy evőkanál mogyoróvajat. Remek gondolatnak bizonyult.

Tálaláskor a szószt, mely korántsem dekoratív, de olyan finom, hogy elmondhatatlan, a hús alá öntöttem.

TIPP: A piacon elfelejtettem lime-ot venni, ezért még kénytelen voltam bemenni a Sparba, de tökéletesen igazam lett, lime nélkül ez a szósz halott. Olyan fontos eleme az ízeknek a limehéj aromája, valamint a lé finom íze, ami nélkül kár nekiállni ennek az ételnek. Igen, amikor megláttam a szombat déli sorokat a pénztárnál, én is azt gondoltam, jó lesz ehhez az otthon lévő citrom, de jó nagy bakot lőttem volna.

Szívesen ajánlom még thai ízek vonatkozásában ezt a jó kis levesemet.

Almás zellerkrémleves

Októberben főztem először arra a családi összejövetelre, amit a fiam születésnapja alkalmából rendeztem. A kisebbik unokahúgom vegán, kellett egy leves, amit ő is megehet, és mivel én imádom a zellert, gondoltam, legyen egy jó kis zellerkrémleves. Aztán eszembe jutott, hogy talán az intenzív, már-már parfümös zellerízt talán nem lenne jó túlzásba vinni, ezért könnyítani akartam az ízeken, és végül arra jutottam, hogy almával kombinálom a zellert, és meg kell mondjam, az egyik kedvenc levesem lett. Elkészíteni pedig annyira egyszerű, mint egy pofon...

Hozzávalók:
1 közepes fej zellergumó
2-3 közepes burgonya
2 savanyú alma
só
bors
tejszín ízlés szerint (vegánoknak nyilvánvalóan alternatív tej/tejszín)

Elkészítés:

A zöldségeket meghámoztam, a zellert apró, a krumplit egy számmal nagyobb, míg az almát nagy kockákra vágtam. Annyi vízben, hogy ellepje, odatettem főni, egy csipet sóval fűszereztem. Természetesen ha van zöldség alaplevünk, vagy leveskockából készült zöldségleves, használjuk azt. Én mindig tartok itthon egy-két doboz bio zöldségleves kockát, azt szoktam bevetni. Amikor a zöldségek puhára főttek, turmixgépbe öntöttem a levest, krémesre turmixoltam, majd a lábasba visszaöntve korrigáltam az ízeken. Ha szükséges, adjunk hozzá egy kevés sót, borsot, ha az alma túl savanyú volt, egy pici, de tényleg pici juhar- vagy agavé sziruppal kerekítsünk az ízeken, végül pedig adjuk hozzá a tejszínt is, és kész is az üde, kellemesen savanykás levesünk.

Szeretek hozzá bacon chipset tálalni, esetleg egy kis ropogósra sütött hagyma karikát.

Naan

Naan, az egyik kedvencem. Nagyon szeretem a pitát is, de a naan... verhetetlen! Rengeteg féle ételhez jó, leginkább az indiai dalokhoz, és egyéb indiai szaftos ételekhez szeretem. Nem állítom, hogy gyakran sütöm, nyilván én is inkább megrendelem, ha úgy alakul, hogy indiait vacsorázunk, de olyan

egyszerű a recept, és olyan pillanatok alatt elkészíthető, hogy vétek kihagyni néha-néha. A dagasztást követően 25 perc kelesztésre van szükség, a sütése száraz serpenyőben történik, tehát ha nagyon lassúak és megfontoltak vagyunk, akkor is elkészül egy szűk óra alatt.

Hozzávalók kb. 8 darab naanhoz:

35 dkg finomliszt

2 dl langyos víz

2 evőkanál sűrű joghurt

2 dkg friss élesztő (vagy 2 teáskanál instant)

1 teáskanál cukor

1 evőkanál olaj

1 jó csipet só

Elkészítés:

A langyos vízbe beletettem a cukrot, belemorzsoltam a friss élesztőt, hagytam, hogy felfusson. Amikor ez megtörtént, hozzáöntöttem a liszthez, beletettem a többi hozzávalót, és néhány perc alatt sima, fényes tésztává dagasztottam. A tálat, amiben dagasztottam, kissé kiliszteztem, beletettem a tésztát, tetejét olajos kézzel kicsit átsimogattam, majd letakarva 25 percig kelesztettem.

A megkelt tésztát deszkára húztam, 8 darabba vágtam, gombóccá formáltam, majd kissé meglisztezve a felületüket, kerekre nyújtottam.

A serpenyőt nagyon forróra kell hevíteni, majd egymás után megsütni a lepényeket mindkét felükön. Néhány perc csak az egész. Szép buborékosak lesznek a lepénykéink, és amikor megfordítjuk, ezeknek a buborékoknak a másik fele kissé megpörkölődik, de ennek pont ilyennek kell lennie.

Dal makhani, azaz indiai lencse dal

Szívem szerint nem írnám le, hogy indiai lencsefőzelék, de ha jól akarnám meghatározni a dal makhanit, mégis ezt kéne mondanom. Pedig nem igazán helytálló, hogy lefőzelékezem, hiszen a dalban nincs semmilyen sűrítés, nem úgy, mint egy főzelékben, mégis, magyar fül, magyar ízlés számára így a legérhetőbb. 

Már tavaly is készültem, hogy elkészítsem a Chili és vanílila által publikált receptet, de valahogy elment az idő, ha jól emlékszem, és végül a saját 15 perces, klasszikus magyar változatomat készítettem el.

Mivel mindannyian szeretjük az indiai konyhát, idén elhatároztam, ha piros hó esik, akkor is megfőzöm ezt a dalt. Szerencsére piros hó nem esett, fehér se, és én ezt személy szerint annyira nem bánom, de ez mellékszál.

A spájzban várta a sorát 40 deka Puy-i lencse, amit a lencsék kaviárjának hívnak, hiszen termesztésének módja miatt lényegesen többe kerül, mint más fajták. Fekete színű, apró szemű, zamatos fajta. Úgyhogy ezt a csomagot fogtam meg, és áztattam be 31-én reggel... 

Egyedül az autentikus receptből egyetlen hozzávaló nem volt otthon, ez pedig a kasuri methi, azaz a görögszéna/lepkeszeg leveles változata, görögszéna magot meg nem mertem beletenni. De ha legközelebb az Ázsia bolt felé járok, feltétlenül beszerzek egy csomag szárított változatot, nagyon kíváncsi vagyok, mennyiben változtatja meg az étel ízét.

Egyébként a recept nem pont ugyanaz, mint Zsófié, mert megnéztem egy-két videót, mielőtt nekiálltam főzni (a szilveszteri Presser-Amadinda koncert után), és változtattam a fűszerezésen.

Hozzávalók:

40 dkg lencse (eredetileg urad dal, amit ázsiai boltokban megvásárolhattok, de sima, általunk ismert lencséből is elkészíthető)

1 nagy fej vöröshagyma

5 dkg vaj

2-3 fahéj rúd, nem kell, hogy nagyok legyenek

3 db fekete kardamom

5 db szegfűszeg

1 púpos teáskanál kurkuma

2 teáskanál őrölt római kömény

1 teáskanál őrölt koriander

1 púpos teáskanál garam masala

1 evőkanál gyömbér-fokhagyma püré (egy jó nagy ujjnyi gyömbért, ill. 3 gerezd fokhagymát reszelünk finomra hozzá, de készen is kapható szintén az Ázsia boltban)

1 teáskanál füstölt paprika

1 kevés cayenne-i bors, nem akartam, hogy vad erős legyen az étel

só

1 nagy doboz kókusztej

40 dkg hámozott, aprított paradicsom konzerv

tálaláshoz tejszín

Elkészítés:

A lencsét alaposan (rengeteg vízből, mert irtó szennyezett volt) megmostam, reggel beáztattam, majd késő este kuktában 10 percig főztem. A főzővízbe került só (ez a Puy-i lencse előnye, ezt meg szabad sózni, nem keményedik meg a sózástól), szegfűszeg és fahéj.

Közben egy serpenyőben megolvasztottam a vajat,, rádobtam az igen apróra vágott vöröshagymát, és elkezdtem párolni. Mindaddig folytattam, amíg a hagyma szép aranybarna nem lett. Ekkor rádobtam a gyömbért és a fokhagymát, egy percig pirítottam, hozzáadtam a kurkumát, római köményt, koriandert, garam masalát és a füstölt paprikát, valamint a cayenne-i borsot, azzal is pirítottam vagy két percig. Ezen a ponton érkezett a serpenyőbe a paradicsom konzerv, és amikor felforrt a keverék, hozzáöntöttem a lencsét is, a megmaradt főzőlével együtt.

Itt végképp eltértem Zsófi receptjétől, mert nem a sütőben folytattam a főzést, hanem a slow cookeremben. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek ezt az edényt, akinek pedig van, mindenképpen ebben főzze a dalt, reggelre, mire felkel, kész étel fogja várni a konyhában. Tehát az egész miskulanciát belezuttyintottam a slow cookerbe, hozzáadtam a kókusztejet, kissé utánasóztam, majd low fokozaton (azaz 80 fokon) elindítottam a szerkezetet, és hajnali 4-kor, amikor kikóvályogtam a konyhába, le is zártam. Ez azt jelenti, hogy 5 és fél órát főtt a lencse, esélytelen volt, hogy ne legyen jó, hiszen már a serpenyőben is tökéletes volt. A slow cookerben besűrűsödött, elnyerte a végleges állagát.

Tálaláshoz naant sütöttem mellé, és a tányérokban adtunk neki egy csöpp tejszínt, és még egy kis vajat.

Szerintem az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerét értem el a családomnál, a fiam konkrétan és szó szerint kezet csókolt, valamint számolhatatlanul sokszor elmondta, hogy ez nagyon finom, és már nem is emlékszik, mikor evett ilyen finomat, mármint olyasmit, amit új receptúra szerint készítettem.

Lencsefőzelék

Nem is értem, hogy nem került még ide a lencsefőzelék receptje. Én a hagyományos módon főzöm, nálam inkább sűrűbb az állaga, nem szeretjük, ha nagyon híg, a mustár, a babérlevél elmaradhatatlan ízesítők, és persze nagyon fontos a jó minőségű tejföl is. Mindig elmondom, ha szóba kerül, vagy aktuális, hogy a 12 százalékos tejföl nem tejföl. A tejföl 20 százalékosnál kezdődik, de én a 25 százalékost preferálom, Tesco Finest vagy Spar Prémium terméket veszek.

Hozzávalók:

50 dkg lencse

1 fej vöröshagyma

2-3 babérlevél

fél liter tejföl

só, fokhagyma

mustár

a rántáshoz zsiradék, liszt, pirospaprika (kb. 3 evőkanál olaj, 2 csapott evőkanál liszt)

 

Elkészítés:

A lencsét beáztatom néhány órára, de abból se csinálok gondot, ha erre nincs időm. Odateszem kuktában az apróra vágott vöröshagyma, só és babérlevél társaságában, hogy puhára főjön. Annyi vizet öntök rá az edényben, hogy ellepje a lencsét. Közben elkészítem a rántást: olajon zsemleszínűre pirítom a lisztet, kap egy pici gerezd fokhagymát, pirospaprikát, hideg vízzel felengedem, hozzáadom a megfőtt lencséhez - amin szerencsés esetben már nem sok víz marad, ha mégis, akkor úgy gondolomformán lemerítek belőle, mert mi azt szeretjük, ha a főzelék inkább a tejföltől lesz szaftos, nem a főzővíztől, ha értitek, mire gondolok - és összeforralom. Hozzáadom a tejfölt, azzal is rottyantom egyet. Ekkor következik a főzelék elkészítésének legfontosabb mozzanata: az ízesítés. Én mustárral szoktam kicsit megbolondítani, a számunkra kellemes savanykásságát a tejföl adja meg, ha kell, kaphat még sót, valamint egy csipetnyi cukrot szoktam még adni a komplett ízvilág eléréséhez. A főzelékhez kínált feltétek sora változatos: sült virsli, tükör tojás, kemény tojás, pörkölt, fasírt stb.

 

A lencséről

Te is egy évben csak egyszer, új évkor eszel lencsét? Simán elmész mellette a boltban, a piacon? Azt hiszed, csak főzeléket lehet főzni belőle? Akkor bizony fel kell fednünk előtted a titkot: a lencse roppant változatosan használható, egészséges, gyakorlatilag az év bármely szakában fogyasztható növényünk. 

Fotó: pixabay.com

Lencsetörténelem 

Kevés kultúrnövény van, melyet régebben ismerne és termesztene az emberiség, mint a lencsét. Bibliai történetek szólnak róla, és talán ha a szólás mögötti tartalom nem is ismert mindenki számára, a mondás – miszerint valaki eladja magát egy tál lencséért – közismert. A görögök között is igen népszerű volt, Hippokratész például májbajokra ajánlotta a fogyasztását. A rómaiak főzetet készítettek belőle, és különféle betegségek kezelésében hívták segítségül. A lencsét mindig is a szegények eledelének tartották, és bár igaz, hogy ritkán találkozunk a fine diningban vele, és a Michelin-csillagos séfeknek sem a lencse ugrik be elsőként, ha valami igazán elegáns kreációt készítenek, mindazonáltal a lencse megbízhatóan hozza mindazon tulajdonságát, amiért kedveljük. Elsősorban is olcsó, és mondjon bárki bármit, ez bizony nagyon fontos szempont. Ha veszel fél kiló lencsét nagyjából négyszáz forintért, amivel 5-6 embert is jól tudsz lakatni némi plusz költség ráfordítással, azért az igen szép teljesítmény. Persze tudjuk, hogy olcsó húsnak híg a leve, ám a lencse sok területen bizonyít, így olcsósága egyáltalán nem jelenti azt, hogy silány is lenne. 

Miért éppen lencse? 

Antioxidánsokkal igencsak jól áll, olyan szabadgyök fogó anyagok találhatóak benne, mint a C- és E-vitamin. Bizonyára mindenki előtt ismert a néphagyomány, hogy új évkor lencsét kell enni, nemcsak azért, hogy gazdagok legyünk, hanem azért is, hogy a szépségünk se hervadjon. Tekintve, hogy a bőr öregedését nagy mértékben a szabadgyökök károsító hatásának tulajdonítják, a lencse valóban szépíthet, ha megköti ezeket a szabadgyököket. Jól ismert immunerősítő hatása is, hiszen olyan komponensekből áll, melyek képesek fokozni az immunrendszeri működéseket. Jó hír a cukorbetegeknek, hogy a lencsét akár napi szinten fogyaszthatják, ugyanis a lencsében lévő keményítőből jóval kevesebb szőlőcukor szívódik fel, mint például a búzakeményítőből. Ezért aztán vércukor emelő képessége is kisebb, mint egyéb keményítőké. 

Milyen lencsét válasszunk? 

A lencsének számtalan változata ismert világszerte, mi magyarok alapvetően három fajtájához jutunk hozzá. Az első a jól ismert barna lencse, a második a vöröslencse, mely jóval kevésbé ismert, mint a barna, de egyre nagyobb népszerűségre tesz szert azok között, akik például ismerik és kedvelik az indiai konyhát. A francia zöldlencse a sereghajtó a sorban, inkább az ínyencek ismerik és vásárolják. A gallok telepítették be Közép-Franciaországba, Puy városába, több mint kétezer évvel ezelőtt. E három lencse fajta jelentősen eltér egymástól színben, ízben, tápanyag tartalomban, és főzési időben is. A Puy-i lencsének a legvékonyabb a héja, nem szétfővő fajta, szemben a barna lencsével, ahol bizony nem árt résen lennünk, ha el akarjuk kapni a pillanatot a „még nem jó, még nem jó, már nem jó” vonalon. A vöröslencsének éppen azt a tulajdonságát hasznosítják, hogy pépesre fő igen rövid idő alatt, ezért ideális alapanyaga például az indiai leveseknek, dahloknak. 

Ha nem főzelék, akkor mi?

Nehéz lenne felsorolni azokat az étel fajtákat, amelyek elkészítésére a lencse alkalmas, mégis próbáljuk összeszedni a gondolatainkat. Alighanem a magyar lencsefőzeléket sehol a világon nem ismerik ebben a formájában, ahogy nálunk a legkedveltebb. Babérlevéllel, mustárral, tejföllel az igazi. Készülhet belőle leves, mondjuk füstölt hús levében, tejföllel, zöldséggel, kicsit savanykásan. Ideális alapanyaga a salátáknak, de erre a célra vásároljunk nem szétfővő fajtát. Kiábrándító látvány a salátában a pépesre főtt lencse, és az attól külön tartózkodó héja… A vegetáriánusok körében népszerű hozzávalója a sokféle ízesítésű kenyérre való kencéknek, némelyek pedig fasírtot is készítenek belőle. Az indiai konyha számos variációban használja, egytálételek, köretek készülnek belőle, de természetesen desszertekhez is szolgálhat alapul. Csak annyit mondunk végezetül: ismerünk csokoládés lencse keksz receptet is…

Tárkonyos csirkeragu leves

Régi nagy kedvenc nálunk a tárkonyos csirkeragu leves, én nem is értem, hogyhogy nem került át a freeblogos blogról még a receptje. Nyáron készítettem hozzá fotót is, ahogy a dátumot néztem, néhány nappal a gerincemet érintő elég súlyos baleset előtt készült a kép, így érthető, hogy a későbbiekben megfeledkeztem a posztolástól. Na de most! Szívesen ajánlom ezt a levest egyébként ünnepi levesnek is, akár a közelgő karácsonyra is, mert ha nem sajnáljuk ki belőle a jó alapanyagokat, akkor ez egy igazi, gazdag, ünnepi levessé is válthat.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg csirkemell filé
1-1 szál sárgarépa, fehérrépa
karalábé, karfiol, zöldborsó lehetőség és igény szerint
tárkony friss vagy szárított formában
só
bors
3 dl tejszín
1-2 evőkanál liszt a habaráshoz
petrezselyemzöld
2 evőkanál olaj
egy kevés tárkonyos ecet, ha szeretjük
 
Elkészítés:

A csirkét felkockázom, kevés olajon fehéredésig sütöm. Utána küldöm a csinos darabokra vágott zöldséget, lepirítom, majd só és bors kíséretében, kevés víz hozzáadásával majdnem puhára párolom. Közben elkészül a tejszínes habarás, amivel a megfelelő pillanatban behabarom a levest, azaz a lisztet csomómentesre keverem a tejszínnel. A habarást felengedem egy-két evőkanál forró levessel, simára keverem, majd a felhigított habarást visszaöntöm a levesbe, alaposan elkeverem.  Ekkor morzsolom bele a tárkonyt (nem sajnálva persze), egy gondolatnyi pirospaprikát is teszek a levesbe, hogy ne legyen teljesen fehér, és én szeretek még a végén petrezselyemzöldet is beletenni, szerintem akkor teljes az íz- és színkavalkád. Levesbetét nem kell bele feltétlenül, de apró krumpligombóckák nem rontják el a levest. Ehhez egy burgonyát megfőzök, összetörök, ha kihűlt, annyi lisztet adok hozzá, amennyivel tészta állagúra formálhatom a masszát, egy szem burgonyához kb. 2 evőkanál kellhet. Apró gombócokat formálok a masszából, és a levesben főzöm készre. Pikánsabbá tehetjük a levest néhány csepp tárkonyos ecettel.

Egy újabb gyümölcskenyér

Van már a blogon három remek gyümölcskenyér recept is, de az a tapasztalatom, hogy ebből a típusú süteményből mindig kell egy új recept, már csak a változatosság kedvéért is. Ezért aztán mutatom is, mi készült ma, remek lesz kávé mellé, vagy egy pohár tejjel reggelire annak, aki ilyen úri huncutságot megengedhet magának. A tészta kimondottan nem egy könnyű, levegős állagú valami, van benne matéria elég. A receptet Nyirati Rita FB oldalán olvastam, de a nálam fellelhető finomságok most épp egészen mások voltak, mint Ritánál. Még amikor 3 évvel ezelőtt itthon járt a barátnőm Amerikából, akkor hozott butterscotch csokicseppeket a Nestlétől, valamint ugyanabban az évben magam is kint járván a tengeren túlon, hoztam magammal narancs ízesítésű aszalt vörösáfonyát, ha ettetek még addiktív cuccot, hát ez az. És az sem ront az élményen, hogy persze ezek a három éves áfonyák már elég szárazak voltak, de melyik aszalt gyümölcsnek nem tesz jót, ha egy kis rumos vízbe beáztatják, nem igaz? Úgyhogy reggel nekiveselkedtem, és megsütöttem az én spéci kis gyümölcskenyeremet :) Azt gondolom, a fotón remekül látható, hogy elég ütős cucc lett belőle.

Hozzávalók:
10 dkg cukor
15 dkg vaj
4 db tojás
23 dkg rétesliszt
1 citrom reszelt héja
1 teáskanál sütőpor
fahéj ízlés szerint
30 dkg "töltelék", ez lehet akár egyenlő arányban, vagy eltérőben is akár, rakhatunk bele csokoládét, diót, aszalt gyümölcsöt, zselécukrot, mazsolát kedvünk szerint. Én most diót, butterscotch csokicseppet, narancsos ízesítésű vörösáfonyát és feldarabolt zselécukrot tettem bele.

Elkészítés:

A cukrot habosra keverjük a vajjal, majd hozzáadjuk egyenként a tojások sárgáját. A "tölteléknek" valókat megszórjuk a lisztből elvett egy-két evőkanálnyi mennyiséggel, egyrészt hogy azok ne tapadjanak össze, másrészt hogy ne süllyedjenek a tészta aljára, legalábbis ez a hivatalos magyarázat erre a lépésre, ámbár ebben a viszonylag nehéz tésztában esélye sincs lesüllyedni semminek semmi aljára. A maradék lisztben elkeverjük a sütőport, a fahéjat, majd a cukros tojáshoz adagoljuk felváltva a "tölteléket", illetve a sütőporos lisztet. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban belekeverjük a masszába a tojások keményre vert habját. Ezt célszerű több részletben csinálni, az első harmad habot alaposan keverjük el, lazítsuk vele a tésztát bátran, a többit azonban szintén fokozatosan, lehetőleg gyengéden keverve keverjük a tésztába, hogy azért az összes levegőt ne keverjük ki a habból.

Én most egy 26 centis, sütőpapírral bélelt tortaformába kanalaztam a masszát, a sütőpapírt még pluszban megkentem vajjal, ami jó ötletnek bizonyult, mert nagyon könnyen fordítottam ki a formából az elkészült tésztát, és egy jól irányzott mozdulattal le is tudtam húzni róla a sütőpapírt. Nos tehát beleöntjük a masszát a formába, elegyengetjük a tetejét, végül pedig a 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk. A hőmérsékletet 5-7 perc múlva visszavesszük 180 fokra, így összesen 35 perc alatt megsült a sütemény. Nyilván ha kisebb formában sütjük, amiben jóval magasabb a tészta, mint most az én esetemben, több időre lehet szükség. Tűpróba mindenképpen szükséges a sütés végén.

A krémleves mindig jöhet, lehet mondjuk édesköményből is

Alig vártam már, hogy kikerüljön a könyvesboltokba Jamie Oliver Vega című új könyve. Van szerencsém ismerni a könyv fordítóját, aki előzőleg azt mondta, nagyon izgalmas receptek vannak a könyvben, és arra gondoltam, ennél klasszabb ajándékot igazán nem adhatnék magamnak abból az alkalomból, hogy négy és fél hónapja nem eszem húst, mint hogy megveszem magamnak a könyvet.

Meg is tettem, és első látásra megkedveltem. Persze nem is én lennék, ha nem lennének kritikai megjegyzéseim, azokat majd a recepteknél el is mondom. Ez a harmadik kreáció, amit egy héten belül elkészítek a könyvből, ez azért tisztán mutatja, hogy hasznosnak találom a könyvet.

Édesköményleves

Hozzávalók 3 személyre:

1 édeskömény gumó

1 jó nagy burgonya (nagyjából 15-20 dkg)

1 kisebb vöröshagyma

1 nagy marék bébispenót

olívaolaj

só

bors

2 dl tej (lehet magtej is, de még kókusztejjel is el tudom képzelni)

5 dkg reszelt parmezán (ez nincs benne az eredeti receptben)

Elkészítés:

Az édesköményt vékonyan felszeletelem, a burgonyát és a vöröshagymát kb. egyforma darabokra vágom, és egy kanál olívaolajon kicsit átdinsztelem, óvatosan, hogy ne piruljon meg. Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, megsózom, puhára főzöm.

Ha a zöldségek megpuhultak, ráöntöm a tejet, felforralom a levest, majd turmixgépbe öntöm, pürésítem. A leves kétharmadát visszaöntöm a lábasba, elkeverem benne a parmezánt, a turmixgép poharában maradt egyharmadba pedig beledobom a spenótot, leturmixolom, és a kapott zöld levest egy másik lábasba öntöm. Sózom, borsozom mindkét színű levest, majd tálaláskor a fehér színűből öntök a tányérba, utánaöntök óvatosan a zöldből, ügyelve, hogy ne keveredjen nagyon össze a kétféle lé, majd egy kanál nyelével - nekem most egy kínai evőpálcika akadt a kezembe ehhez - örvényeket keverek a két levesből, végül pedig az édeskömény zöldjével díszítem.

A leves kissé jellegtelen, amikor elkészül, ezért tettem bele végül reszelt parmezánt, de jó lehet még hozzá némi reszelt szerecsendió is, arra mostanában úgyis rá vagyok kattanva csúnyán.

Fotó: pixabay.com