2013. december 21., szombat

Töltött káposzta

Töltött káposzta

Karácsony küszöbén mi más is lehetne az aktuális recept, mint a töltött káposzta? A magam részéről nem vagyok fan, egyszer szívesen megeszem, de hogy napokig nem járok rá, az biztos. Ez is egy olyan étel, aminek az íze, amit annyira szerettem, Nagyanyámmal együtt távozott az életemből. Hasonló, hasonló, amit én főzök, de az... az jobb volt. Ez a felkonf a régi blogomba íródott 2006 karácsonyán a töltött káposztához. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és az én töltött káposztám egyre jobban hasonlít nagyanyáméhoz. Már az egész családot ellátom vele karácsony táján, kap belőle a barátnőm is, aki tavaly ilyentájt ezt kérdezte tőlem: kaphatok most is a zseniális töltött káposztásból, hogy lenyűgözzem vele anyámat? Szóval elég jól haladok a töltött káposztákkal szegélyezett úton...

 
Hozzávalók:
 
1,5 kg savanyú káposzta
60 dkg darált hús
30 dkg füstölt hús (tarja, vagy bármi más, amit szeretünk)
2 marék gersli (nem árt neki, ha fél órára beáztatjuk előbb)
egy kis fej vöröshagyma
só, bors, pirospaprika
zsiradék a rántáshoz
néhány kanál liszt (mi azt szeretjük, ha nem áll a lé a káposzta alatt, ezért nem túl vékony rántást szoktam készíteni)
 
Elkészítés:
 
A savanyú káposztát hideg vízzel átmosom, majd a felét egy ötliteres lábas aljára terítem. Összeállítom a gombócnak valót: a darált húst összekeverem a gerslivel, a reszelt vöröshagymával, sóval, borssal, kevés pirospaprikával. (Néha a füstölt húsból egy keveset összeapríttatok a késes aprítómmal, és a pépet a húsmasszához adom, nagyon sokat javít az ízélményen.) Gombócokat formálok belőle - én a kicsiket szeretem -, és sugár alakban a káposztára rakosgatom őket. A lábas oldalához szoktam rakosgatni a füstölt hús darabokat. Amikor minden gombóc a helyén van, befedem őket a maradék káposztával. Miközben összeállítom a káposztát, egy fazékban vizet forralok, ezzel a forrásban lévő vízzel engedem fel az összerakott káposztát, hogy a töltelékek ne ázzanak el. Fedő alatt, csendes tűzön rotyogtatom, úgy egy órácskát, talán kicsit többet. Amikor akkurátus vagyok, a puha gombócokat kiszedegetem egy tányérra, és az aprókáposztát berántom, ha nem voltam akkurátus,  a hideg vízzel felengedett rántást belocsolgattam a káposztába úgy, hogy a lábas oldaláról félrehúztam a cuccost. Kiforraltam és kész.
Természetesen tudom, hogy a fenti recept nem igazi töltött káposzta, merthogy a töltelék nem káposztalevélben van, de néhányszor megpróbáltam levélbe tekergetni a töltelékeket, de elég macerás hadművelet, ráadásul a család nem díjazta erőfeszítéseimet: rendre kipiszkálták a húst a káposztából, amit aztán félreraktak, úgyhogy én maradok a töltetlen-töltött káposztámnál. Tálalásnál ne feledkezzünk el sok tejfölt a tányérok mellé készíteni, rögvest a puha kenyér mellé.
 


1 megjegyzés:

  1. Finom, képzeld az Édesanyám is így csinálta mindig, pont ahogy te is, berántva, amikor férjhez mentem és megismertem annak a családnak /felvidékről kerültek át 47-ben/ a különféle káposztáit, annyira ízlettek, hogy teljesen átálltam azoknak a készítésére, ott készült olykor levélbe tekerve, olykor simán, a gombócba kukoricadarát meg apróra vágott kenyérszalonna kockákat gyúrtak, soha nem mosták ki a káposztát, mert savanyúan szerették, csípősen, füstölttel, és sima oldalas darabokkal, az egész alá két fej vöröshagymát dinszteltek, pirospaprikázták és így erre rétegeztek, és soha nem rántották be..
    Na most ahogy öregszem úgy vágyakozom az anyám által főzött ízekre, idén eszerint főzöm meg, magam miatt, ugyan a többiek jobban szeretik amúgy, de már idén egyszer ettek olyat, most én jövök.
    Tudod Éva ahogy a káposzta is egyre jobb, minél többször melegítik, a mi töltött káposztáink is egyre jobbak, ízesebbek, finomabbak, ahogy egyre többször készítjük.
    Én nagy fan vagyok, akár egy hétig is, sőt még hidegen is megeszem /tudom nem normális, de hát ez van/

    VálaszTörlés