Melanzana alla parmigiana

Évek óta nézegetem ezt az ételt, blogokon, főzős műsorokban, de mindig azt gondoltam, á, ez nem az én ételem. Nem is gondoltam rá, hogy ki kéne próbálni, hátha tévedek - mint ahogy erre volt már néhány példa az életemben. Aztán két hete Triesztben jártam, nagyon készültem rá lélekben már előre, mert hát Olaszország ugye... és annál nincs is jobb. Nos, a város elég nagy csalódást okozott, de az ebéd, amit ott elköltöttünk, csillagos ötös volt. Természetesen olasz nyelvű étlapot kaptunk a vendéglőben, ahol leültünk, jó néhány ételről tudtam, mi fán terem, de jóval többről lövésem sem volt. Aztán amikor a pincérlány odajött felvenni a rendelést, megkérdeztem, hogy a szomszéd asztalnál mit eszik a hölgy, mert az bitang jól nézett ki, így hát megtudtam, hogy az paradicsomos padlizsán, a nápolyi konyha egyik ékessége. Megrendeltem. És azt kell mondanom, csodálatosan finom volt, így elhatároztam, hogy nem sokat várathat magára az itthoni elkészítése sem. Persze sok receptet találtam a neten, én Elise variációját készítettem el, ami bár más lett, mint a trieszti, de egyáltalán nem volt rosszabb, sőt...

Nem állítom, hogy a melanzana alla parmigiana egy ripsz-ropsz összedobható étel. Nem az. Rá kell szánni az időt, bár annak, akinek van saját, kész spagetti szósza, mint nekem, annak jóval kevésbé macerás.

Hozzávalók:

1 termetes padlizsán
2 doboz hámozott paradicsom konzerv, vagy 7 dl passata
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
friss bazsalikom
só
bors
olívaolaj
3 kis tojás
20 dkg parmezán
zsemlemorzsa
liszt
2 csomag mozzarella saját levében

Elkészítés:

A padlizsánokat megmossuk, szárát levágjuk, és kb. 5 mm vastag szeletekre vágjuk. Jó, ha viszonylag szabályos, duci padlizsánt veszünk, mert akkor nincs jelentős nagyságbéli különbség a szeletek között. A szeleteket sózzuk be, és egy szűrőben hagyjuk állni, akár egy tányért is a tetejükre tehetünk, és súllyal lenyomathatjuk, hogy hamarabb távozzon a leve. 

Fél óra múltán a szeleteket öblítsük le, töröljük szárazra.

Panírozzuk be olyan módon, hogy minden szeletet lisztbe mártunk, aztán tojásba, majd a zsemlemorzsába, amibe keverjünk bele kb. 10 dekányi reszelt parmezán sajtot. 

Tegyük a szeleteket sütőpapírral bélelt tepsire, spricceljük meg mindegyiket egy kevés olajjal, és 180 fokos sütőben süssük meg. Ez nagyjából 25 percet vesz igénybe. Félidőben fordítsuk meg a padlizsán karikákat.

Ha elkészült, tegyük félre hűlni. Innentől már jóval egyszerűbb lesz az élet, nyugi!

Egy kevés olívaolajon dinszteljük meg az apróra vágott hagymákat, öntsük rá a paradicsomlevet, majd 20-25 percig főzzük, míg valamelyest besűrűsödik. Akkor ízesítsük sóval, borssal, friss bazsalikom levelekkel, és zárjuk el alatta a lángot. Ha kész szószt használunk, mint én is, akkor elég egy gondolatnyi olívaolajon megfuttatni egy gerezd felaprított fokhagymát, ráönteni a kész mártást és felforralni.

Ha a szósz is készen van, és még nem adtuk fel a harcot, akkor kezdődhet a rétegezés. Egy nem túl nagy jénai edénybe tegyünk egy merőkanálnyi szószt, arra fektessük a padlizsán szeleteket. Szórjuk meg egy kevés parmezánnal, fedjük be karikára vágott mozzarellával, rá megint szósz, megint parmezán, megint padlizsán karikák. A tetejére merjük a maradék szószt, szórjuk meg bőségesen parmezánnal, és tegyük 180-200 fokos sütőbe, amíg ilyenné nem válik: