Paradicsomos bruschetta

Életem egyik feledhetetlen sztorija, gyakran emlegetjük a barátnőmmel azóta is. Csakúgy, mint azokat a történeteket, amelyek végén az én káromra vihogunk 😊

Jó néhány évvel ezelőtt gondoltunk egyet, és beültünk a barátnőmmel egy szép csütörtök este az autójába, lecsorogtunk Firenzéig és ott töltöttünk egy hosszú hétvégét. Csodás, mindkettőnknek emlékezetes pár nap volt, kinek ezért, kinek azért. Egyik este szinte karnyújtásnyira a Dávid szobortól beültünk egy elegánsnak tűnő étterembe, tudod, olyanba, aminek már a hófehér damaszt abrosza is többet ér, mint a te egész bőröndöd tartalma. De fiatalok voltunk, nem törődtünk vele, mit hoz a holnap, lehuppantunk, lesz, ami lesz, legfeljebb egy pizzát eszünk ketten és hazaérve előleget kérünk a főnöktől, le van ejtve! Megérkezett a helyhez méltóan elegáns pincér úr, középkorú, arisztokratikus férfiember, az a fajta, akivel első látásra tudod, hogy nem fogsz viccelődni, ő nem az a típus. Arra nem emlékszem, én mit kértem elsőnek, de a barátnőm megszólalt magyarul: Én egy bruschettát kérek. Paradicsom nélkül.

Mondom neki: csillagom, itt valami félreértés van, a bruschetta nem létezik paradicsom nélkül.* Nem, nem, ő egy bruschettát kér paradicsom nélkül. Mondom, akkor te most egy fokhagymás pirítóst ennél? Igen, tulajdonképpen igen. És elkövetkezett a pillanat, amikor ezt tolmácsolnom kellett a pincér úrnak. Could you bring my girlfriend a bruschetta? Uhm... without tomatos? Sajnos azt a lesújtó pillantást, amit viszonzásul kaptam, szavakkal nem tudom leírni, azt mindenki csak elképzelheti magának, de az biztos, hogy amíg élek, nem felejtem el. De dícséretére legyen mondva, egy alig látható biccentés után tulajdonképpen szemrebbenés nélkül hozta ki a pucér pirítóst. És nem sokkal később azt az arcpirítóan rossz pizzát is, amit néhány falat letuszkolása után ott hagytunk a tányéron.

Nos, az én bruschettámon van paradicsom, konkrétan négyféle. Mert minél több fajtából csinálod a paradicsom mixet, annál finomabb lesz a végeredmény. És kérlek, ne mondd, hogy brusetta, mondd szépen, ahogy kell: bruszkétá. Köszike.

Hozzávalók:

kovászos kenyér, vagy bagett
olívaolaj
paradicsom
újhagyma
fokhagyma
só
bors
egy gondolatnyi balzsamecet
bazsalikom levelek

Elkészítés:

A paradicsomot vágd négybe, és a cikkekből távolítsd el a magházat. Ne dobd ki, jó lesz az bármi másra, én leginkább is megeszem, mire összeállítom a paradicsom keveréket. A kimagozott negyedeket vágd apró, körömnyi darabokra. Egy-két szál újhagymát is karikázz fel, cselekedj ugyanígy egy-két gerezd fokhagymával. Tedd mindezt egy tálba, sózd és borsozd meg, locsold meg a - leheletnyi - ecettel, és adj hozzá olajat. Nem kell sok, csak vonja be mindenhol a paradicsomokat. Mehet a hűtőbe egy kis időre, hogy lehűljön és összeérjen.

Tálalás előtt fogd a kenyereket vagy a bagettet, vágd tetszés szerinti szeletekre, picit olajozd be mindkét oldalát a szeleteknek, és a melegre való tekintettel ne gyújtsd be a sütőt, tök fölösleges, hanem fogj egy serpenyőt, abban süsd ropogósra a szeleteket.

Ha elkészült, dörzsöld be mindegyik szeletet fokhagymával. Végül pakold meg a kenyereket a paradicsommal. Ha van otthon burratád, ne félj használni, akarom mondani, azt is szépen tépkedd rá a pirítósodra!

* Természetesen létezik bruschetta paradicsom nélkül is, a derék taljánok igencsak sokféle módját ismerik a hedonizmus bruschettában való kifejezési módjának, de ez most a paradicsomos bruschettáról szóló poszt.

Almás kukoricasaláta

Vendégségben ettem, a barátnőm készítette, és szerelem volt első kóstolásra. Az pedig, hogy kb. 5 perc alatt összeállítható, csak még vonzóbbá tette a receptet, úgyhogy gyorsan kipróbáltam, és bizton állíthatom, hogy állandó tétel lesz a téli/nyári saláták repertoárjában. 

Hozzávalók:
ízlés szerinti mennyiségű majonéz
ízlés szerinti mennyiségű tejföl
egy kevés mustár
pici só
1 savanykás alma
1 doboz konzerv kukorica
1 fej lilahagyma
tálaláshoz salátalevelek, de ez elhagyható

Elkészítés:

A majonézt összekeverjük a tejföllel, pici sóval, mustárral ízesítjük. Itt sokat tehetünk azért, hogy a saláta még egészségesebb legyen, használhatunk light majonézt és 12 %-os tejfölt. Én maradok a 20 %-osnál mindenesetre. Az almát meghámozzuk, apró kockákra vágjuk, a kukoricát leszűrjük, a lilahagymát felkockázzuk, és mindhárom alapanyagot belekeverjük az elkészült tartásmártásba. Lehet turbózni kemény tojással, sajt kockákkal, különösen a füstölt áll neki jól, de felpimpelhetjük kifőtt, lehűtött apró szemű tésztával is.

Jót tesz neki, ha néhány órát áll a hűvösön, hogy jól összeérjenek az ízek.

Gorgonzolás gnocchi

Április végén Olaszországban jártam, a csizma sarkánál, Bariban voltam egy gasztrotúrán. Ott és akkor ugyan nem ettünk gnocchit, viszont találtam Ostuniban egy aprócska, cuki üzletet, ahol egy idős ember mindenféle régiséget árult: szekrénygombokat, apró dísztárgyakat, porcelánokat. Ott láttam meg egy teljességgel haszontalan fa tárgyat, egy bordázót, ami olyasmi, mint nálunk a csigatészta készítő alkalmatosság. Mivel én csigatésztát nem készítek, rögtön tudtam, hogy nálam gnocchi készítéskor vehetem jó hasznát. Igen, időnként magam készítem a gnocchit, nem a boltban veszem. És mivel huszonsok évig tanultam magas szinten zongorázni, még a különbséget is el tudom játszani a bolti és a házi között. Azért mondtam, hogy teljességgel haszontalan a tárgy, mert egy villával pont úgy be lehet rovátkázni a krumplinudlikat, mint akár ezzel a fa eszközzel, én mégis boldogan tettem magamévá kemény 5 euróért. Ma pedig felavattam.

Hozzávalók 3 adaghoz:

50 dkg burgonya (ehhez sajna az újkrumpli nem jó, óriási a víztartalma, ezért alkalmatlan gnocchi, nudli és gombóc készítésre, mivel annyi lisztet venne fel, amivel fél Pest megyét jóllakathatnánk)

8 dkg semolina, azaz durum dara (ezt is Olaszországban szereztem be, nálunk szinte a lehetetlennel egyenlő hozzájutni, vagy ha igen, csillagászati áron) vagy 10 dkg finomliszt, legjobb, ha 00-ás pizzalisztet használsz

1 tojássárgája

só

a mártáshoz:

15 dkg gorgonzola, ez a mostani csodásan édes, mégis sós darab volt, kell-e mondanom, honnan jött ő is?
másfajta sajt, amit szeretsz, de tulajdonképpen el is hagyható
2,5 dl tejszín
só
bors

fokhagyma granulátum

a tálaláshoz bazsalikom levelek

Elkészítés:

A burgonyát héjában megfőzzük, forrón meghámozzuk, azon mód áttörjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

A mártáshoz a tejszínt felforraljuk, beledaraboljuk a gorgonzolát, felolvasztjuk a tejszínben. Ízesítjük sóval, borssal, fokhagymával, és ha szeretnénk, adhatunk még hozzá másféle sajtot.

Vizet forralunk a tészta kifőzéséhez.

Amikor a burgonya kihűlt, hozzáadjuk a tojássárgáját, sót és a lisztet, és jól formálható, sima tésztát készítünk belőle. Előfordulhat, hogy kell még bele liszt, ha úgy látjuk, hogy nagyon ragad, tegyünk így. De sok lisztet nem érdemes belerakni a tésztába, mert nehéz, fojtós lesz a végeredmény. Azért használtam a semolinát, mert ad neki egy kellemes lazaságot a szemcsméret miatt. Amennyivel több lisztre volt még szükség, azt 00-ás liszttel pótoltam, talán összesen másfél evőkanálnyival.

A tésztát több darabra vágtam, hosszú rudakat formáltam belőle, végül azokat egyforma kis darabokra vágtam. Nyilván mindenki maga tudja, hogy a kicsi, vagy a közepes, esetleg nagyobb gnocchikat kedveli, én nem szeretem az óriásiakat, ennek megfelelően vagdaltam fel a tésztakígyót. A darabokból golyót formáltam, majd rányomva a redős fa formázóra, kimintáztam a nudlikat.

Két részletben kerültek a forrásban lévő vízbe, talán 3-4 perc kellett nekik, hogy feljöjjenek a víz tetejére, kaptak még egy kevés lubickolási lehetőséget, és máris mehettek a mártásba.

Tulajdonképpen ennyi az egész, és azt kell mondjam, hogy a végeredmény a legjobb, legminőségibb márkás kész gnocchikékat is messze felülmúlja.

Tanácsok:

- ha van krumplinyomónk, ne sajnáljuk elővenni, sokkal jobb eredményt fogunk kapni, mintha villával próbálnánk - eredménytelenül - simára nyomni a krumplit. Azon a két percnyi mosogatáson semmi nem fog múlni.

- ha a boltban szembe jön a pizzaliszt (a Nagyi titka márkából például), engedjünk meg magunknak egy kilót belőle, pizzához, gnocchihoz kiváló lesz.

- a krumplit mindenképpen még forrón törjük át, ha kihűl, igen nehéz dolgunk lesz.

- ha gyakorlatlanok vagyunk, érdemes a gnocchiból egy próba darabot kifőzni, hogy lássuk, nem fő-e szét. Ha túl lágy a tészta, adhatunk még hozzá lisztet.

- végül pedig ne sajnáljuk a fáradságot megmintázni a nudlijainkat, akár villával, akár más eszközzel, egyrészt csinosabbak lesznek, mint anélkül, másrészt jobban magukhoz csalogatják az aktuális mártást.

Én a legmesszebbmenőkig megértek mindenkit, aki kész ételeket, vagy félig kész ételeket vásárol, ahogy mondani szoktam, ha a nagyanyámnak lett volna Kitchen Aidje, használta volna. (Az én gyerekeim egy időben mirelit császármorzsán éltek, szóval nem ítélkezem.) Tehát az életünket megkönnyítő találmányokat érdemes használni. DE! Ha van kedved, energiád és persze időd is, érdemes kipróbálni legalább néhanapján a saját készítésű gnocchit, az sk gyúrt tésztát, a házi készítésű szilvásgombócot. Pusztán csak mert jól esik az ember lelkének valami olyasmit letenni a családja elé, amit az első mozzanattól az utolsóig házilag készített. Én legalábbis ilyen vagyok, és tudom persze, hogy sokaknak nem olyan kellemes elfoglaltság a főzés, mint nekem. Nem vagyunk egyformák. De akikkel egy húron pendülünk, azoknak mars gnocchit gyúrni! :)

Zöldborsó pörkölt nokedlivel

El kell mondanom, hogy soha nem értettem, mi a létjogosultsága a zöldborsó pörköltnek. Évtizedek óta tudom, hogy létezik ez az étel, de soha eszem ágába nem jutott elkészíteni. Ha borsóra vágyom, eszem levest, főzeléket belőle, vagy tésztaszószhoz adom, de pörköltet főzni belőle... hát még tévedésből se. Aztán tegnap láttam egy Tiktok videót, és ma nem volt kérdés, hogy el is készítem az ételt, ami szigorúan véve tényleg egy zöldborsó pörkölt.

Hozzávalók 4 személyre:

nokedli tetszés szerinti mennyiségben
30-40 dkg mirelit zöldborsó
2 db paprika, lehet tv paprika vagy kaliforniai is akár
3-4 db paradicsom
1 db vöröshagyma
0,5 dl olívaolaj
só
bors
oregánó
pirospaprika
füstölt paprika

opcionálisan chili pehely, ha nem szereted a csípőset, hagyd el
petrezselyemzöld
2 dl tejföl

Elkészítés:

Én most nem gyártottam saját nokedlit, volt a hűtőben egy csomag készen vásárolt. Természetesen nincs finomabb a házilag készített nokedlinél, és ha nagyobb mennyiségre van szükség, persze, hogy megcsinálom, de most nem volt kedvem ilyen viszonylag kevéssel szöszmötölni, úgyhogy előkaptam a hűtőből a készet.

A hagymát, a paprikákat és a paradicsomokat apróra vágtam. Egy kevés olajon elkezdtem fonnyasztani a hagymát, utána rádobtam a paprika kockákat, amikor azok átforrósodtak, jött a paradicsom. Só, bors, pirospaprika, füstölt paprika belekever, egy pici víz aláönt, majd a pörkölt alap szépen elszuttyog tíz percet fedő alatt. Ekkor érkezik a serpenyőbe a zöldborsó, ha szükséges, megint egy pici víz hozzáadásával átpároljuk, hogy a borsó megpuhuljon. Ehhez nem fog sok idő kelleni, remélhetőleg a borsót még zsenge állapotában fagyasztották le.

A nokedlit vízben való átmelegítés nélkül a megpuhult zöldséges raguba öntöttem, átforrósítottam, végül belekevertem a tejfölt, amivel szintén felforrósítottam. Utolsó mozdulatként a feldarabolt petrezselymet szórtam az ételre, és már lehetett is tálalni.

Itt egy videó a főzésről.

Rizskoch, rizsfelfújt

Ahogy mindig, most is őszinte leszek: a rizskoch csak látszólag pikkpakk összedobható cucc. Ráadásul ki kell hűteni a megfőzött tejberizst, ellenállni a csábításnak, hogy még abban a formájában felfaljuk... Elég sok mosogatni való is van utána például. Elég régen nem vállalkoztam már az elkészítésére, most igen, de meg is bántam... jóval többet ettem belőle, mint amennyit szabad lett volna. De ha egyszer annyira finom!

Hozzávalók:

25 dkg rizs
750-1000 ml 2,8%-os tej
200 ml víz
1 csipet só
12 dkg kristálycukor
1 db citrom reszelt héja
1 teáskanál vanília eszencia
20 g mazsola
5 db tojássárgája
5 db tojásfehérje
2 evőkanál liszt
5 dkg vaj

Elkészítés:

A rizst megmossuk, majd odatesszük főni a két deci vízzel és egy csipet sóval. Igen gyorsan fel fogja szívni a vizet, akkor kezdjük el ráöntögetni a tejet, és ezt egészen addig folytassuk, amíg a rizs teljesen puha nem lesz. Nekem most nem kellett az egész liter tej például, máskor meg simán elfogy. Amikor a rizs puha, adjuk hozzá a cukrot. Azért nem előbb, mert úgy hajlamosabb leégni a lábas aljára a rizs, azt meg ki akarná? Amikor benne van a cukor, mehet a mazsola és a vanília is, valamint a reszelt citromhéj. A múlt héten, amikor epret szedtünk a Szőrös és Kisjuhász Kertészetben, ahol citromot is termesztenek, vettem három isten tudja, honnan előkerült citromot, úristen, hát milyen aromája volt annak a citromhéjnak, te jó világ! Teljesen meghatározta a felfújt karakterét, imádtam. 

A rizst félretesszük hűlni, és igyekszünk nem megenni... Amikor kihűlt, a tojások sárgáját kikeverjük a puha vajjal, hozzáadjuk a rizshez, majd a fehérjéket verjük kemény habbá, és azt is a rizsbe keverjük. Legjobb, ha több részletben tesszük ezt. Az első adagot keverjük el bátran a masszában, majd a hab nagyobb részét két-három részletben adjuk a tálba, és nagy mozdulatokkal, alulról felfelé kavarva oszlassuk el a rizsben. Végül szórjuk meg a liszttel, és azt is keverjük el a felfújt tésztájában.

Egy 30x23-24 centis tepsit, vagy jénai tálat vajazzunk ki, szórjuk meg zsemlemorzsával, majd öntsük bele a felfújt masszát. 200 fokra előmelegített sütőben nagyjából 25-30 perc alatt süssük készre. Ha nagyon hamar barnulna a teteje, borítsuk be fóliával, nehogy megégjen. Én tűpróbát alkalmaztam, hogy megtudjam, átsült-e a koch, nem lett olyan tiszta, mintha egy megsült piskótába szúrtam volna, de arra jó volt, hogy kiderüljön, elég időt töltött-e a sütőben.

Baracklekvárral, eperlekvárral tálalva isteni. Meg anélkül is.

Focaccia

A focaccia elkészítése elég időigényes feladat, de minden percet megér, amit ezzel töltesz. Csak annyit mondanék, hogy én egy kb. 38x25-ös tepsiben sütöttem meg az én első focacciámat, és másnap reggelre egy morzsa nem sok, annyi nem maradt belőle. Ez még nem az a recept, amit Pugliában tanultam, de arra is sor fog kerülni. De ez is egy kiváló receptúra, érdemes dolgozni vele.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
40 dkg szobahőmérsékletű víz
1 teáskanál kristálycukor
8-10 gramm friss élesztő
2 evőkanál olívaolaj + a tepsi kikenéséhez és a tészta tetejére még
12 gr só

opcionálisan koktélparadicsom, bazsalikom levelek, olajbogyó

Elkészítés:

A lisztet egy tálba szitáljuk és elkezdjük hozzáadni a vizet. Én egy fakanállal kevertem a tésztát, nagyjából olyan állaga van, mint a nokedli tésztának. Kb. háromnegyedét adjuk hozzá a víznek a liszthez, ekkor adhatjuk a tálba a cukrot, az elmorzsolt élesztőt, ezzel is keverjük a matériát. Amikor mindenhol nedves a liszt, jöhet bele az olaj és a só, ezt is belekeverjük a tésztába. A tálat szorosan letakarjuk egy folpackkal, én még egy konyharuhát is tettem rá, és 30 percig békén hagyjuk.

Fél óra múltával beolajozzuk a kezünket, és meghajtogatjuk a tésztát. Elválasztjuk egy helyen a tál falától, kicsit megnyújtjuk, felfelé húzzuk, és a tál szemközti oldala felé ráhajtjuk a maradék tésztára. A tálat körbe forgatva ezt 5-ször, 6-szor megcselekedjük, majd a tésztát ismét letakarva 60-70 percre magára hagyjuk.

Amikor ismét ránézünk, már ildomos, hogy legyenek a tészta felületén buborékok. Az én élesztőm kissé gyengus volt most, úgyhogy nagy bubikkal nem kényeztetett el, de sebaj, majd legközelebb.

Fogunk egy megfelelő méretű tepsit, ahogy fennebb említettem, az enyém olyan 38x25 cm-es. Nem érdemes túl nagy edényben sütni, mert akkor lapos lesz.

A tepsibe gazdagon adunk olívaolajat, de tényleg ne sajnáljuk, nem csak megijesztjük az olajjal a tepsit. A fotón látszik, hogy a tészta széleinél áll az olaj a tepsiben, ne aggódj, fel fogja szívni a focaccia az egészet. A tésztát ismét áthúzogatjuk, megnyújtogatjuk, majd belepottyantjuk a tepsibe, és olajos ujjbegyeinkkel meggyömöszöljük, addig-addig, amíg a tészta kitölti a tepsit, és az ujjaink nyoma benne marad. 

Ezekbe a kis gödröcskékbe ültethetünk félbe vágott koktélparadicsomot, csodálatosan édesre sül benne, olívabogyó sem fogja elrontani, megszórhatjuk a tészta tetejét durva szemű sóval, oregánóval, tépkedhetünk rá bazsalikom leveleket, de akár zsályát is, ahogy kedvünk tartja. Még egy kevés olajjal felülről is meglocsoljuk a tésztát. letakarjuk, és ismét hagyjuk pihenni 30 percig.

A sütőt 230-250 fokra melegítjük, kinek mennyit tud a sütője, és a pihentetési idő lejárta után kb. 15 perc alatt készre sütjük a focacciát.

Ha jól dolgoztunk, akkor a tészta egy lapát segítségével könnyedén kiemelhető a tepsiből egy rácsra, ahol szépen kihűlhet. Ha pedig mégse jutott elég olaj a tepsibe, akkor úgy járunk, mint én, hogy egy ponton odaragadt a tészta az aljához, és csak sérüléssel tudtam kivenni a focacciát. Túléltük.

Csodálatos étel, akár valami mellé eszed, akár csak úgy egy pohár borral elfalatozgatod, de kitűnő szendvics alapnak is. Én most - a húsmentességemet egy pillanatra feladva - mortadellával és sajttal ettem, mondhatom, pazar volt.

Rengetegféleképpen készítik a focacciát, sokan este dagasztják be, és a hűtőben hagyják másnap reggelig kelni, azt is ki fogom próbálni, és azt a verziót is, amit Olaszországban tanultam, annak a tésztájában főtt krumpli is van.

Sült padlizsántekercsek

Puglia... Hol is kezdjem? Megpróbálom röviden bevezetni a soron következő recepteket. Valamikor februárban jutottam el odáig, hogy nem bírom tovább a telet, a szürkeséget, a bezártságot, ezért egyszerűen muszáj végre elutaznom valahová. Valahová, ahol süt a nap, tenger is van, és nem elhanyagolható módon ehető az étel. Ekkor tolta az univerzum az orrom elé a Baraka utazási iroda ajánlatát egy pugliai gasztrotúráról. Miután a gerinctörésemet megelőzően már egy kéthetes pugliai körút csontra le volt szervezve, de mivel én egy székről a padlóra estem, az út pedig ezzel kútba esett, a hiány azóta is ott égette a kis bensőmet, így aztán most nem is volt kérdés, hogy ebbe az útba belecsapok. A barátnőmmel mentem, akit épp szintén a fulladásos halál felé kergetett a tél és a bezártság, úgyhogy április 19-én nekivágtunk a kalandnak. Hát napsütést viszonylag keveset láttunk, esőt annál többet, de tenger tényleg volt, és az étel nemcsak ehető volt, hanem pompázatos.

A túrának részét képezte két este, amikor a vacsoránkat mi készítettük el, természetesen a szálláson lévő étterem séfjével. Ez az étel a második estén szerepelt, és kitűnőre vizsgázott, így tegnap neki is ugrottam, hogy itthon is elkészítsem.

A kép még Olaszországban készült, rossz fényviszonyok között, de hát abból főzünk, amink van, ugyebár...

Hozzávalók 2-3 főre:

2 db kerek, duci padlizsán, könnyebb lesz tölteni, mint a hosszúkás változatot
1 gombóc mozzarella kockákra vágva, annyi kell, ahány szelet padlizsánunk lesz
10 dkg szeletelt mortadella
friss bazsalikomlevelek
3 dl sűrű paradicsomszósz

egy csészényi reszelt parmezán
fogpiszkálók
olívaolaj

a mártáshoz:

egy vöröshagyma

1 doboz paradicsom konzerv

só

Elkészítés:

Ha frissen készítjük a paradicsomszószt, akkor egy kevés olíván a finomra vágott hagymát megdinszteljük, ráöntjük a darabolt paradicsomot, megsózzuk, icipici vizet adunk hozzá, és nagyjából 40 perc alatt sűrűre főzzük a mártást. Vehetünk természetesen kész mártást is, egy a lényeg, hogy jó sűrű legyen, hogy az elkészült étel alatt ne álljon semmiféle folyadék. Legalábbis nekem ez fontos, a világ végéig szaladok azoktól az ételektől, amik alatt áll a szutty. Nem tudom, milyen becsípődés ez, de ez van... Én most a saját, nyáron eltett mártásommal dolgoztam.

A padlizsánokat vékonyan meghámozzuk, és kb 3 mm-es szeletekre vágjuk hosszában. Használhatunk mandolint is, ha van nekünk olyanunk, de késsel is szépen el lehet vele boldogulni.

Egy megfelelő méretű tepsibe sütőpapírt terítünk, megkenjük olívaolajjal, ráfektetjük szorosan egymás mellé a padlizsán szeleteket, lekenjük őket olajjal, kissé megsózzuk, és 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt átsütjük őket, majd kihűtjük a megsült zöldséget.

Ha a szósz és a padlizsán is elkészült, kezdődhet a böngyörgetés.

Egy szelet padlizsánt magunk elé teszünk, vékonyan megkenjük paradicsom szósszal, ráhelyezünk egy szelet megfelelő méretűre vágott mortadellát, megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal, egy bazsalikomlevélbe becsomagolunk egy kis kocka mozzarellát, rátesszük a padlizsánra, feltekerjük és a csomagot megtűzzük egy fogpiszkálóval.

Egy merőkanálnyi szószt öntünk a sütőtál aljára, abba ültetgetjük szépen az egyre sokasodó padlizsán tekercseket.

A maradék szószt a tekercsek tetejére kenjük, alaposan megszórjuk reszelt parmezánnal, majd 180 fokos sütőben 20-25 percig sütjük az ételt.

Előételnek is kiváló, jól előkészíthető, a hűtőben szépen elvárakozik, amíg sor nem kerül rá, de szerintem nyári estéken főételnek is nagyon tuti egy pohár borral.

Variálhatod a tölteléket, ha akarod, nekem most a spenót-ricotta keverék jutott eszembe, de nem lehet ez rossz gombás töltelékkel sem.

Konyhagép ajánló

Nem, sajnos nem kapok a reklámért egy rohadt buznyákot se, sőt, a blog olvasóitól hálás köszönőleveleket sem nagyon hoz a gmail, ennek ellenére mégis megírom ezt a posztot, mert szeretek jó dolgokat ajánlani.

Történt a múlt héten, hogy szeretett Moulinex aprítóm megadta magát. Az előző darabnak a motorja égett le, teszem hozzá, rengeteg sok évi szolgálat után, ennek a mostaninak pedig a kés műanyag nyele fáradt el, szintén tisztes szolgálati idő elteltével. Amúgy konyhagépek terén a Moulinex márkát preferálom, mert nálunk nagyon bevált. 

Volt egy konyhai robotgépem, amit 1982-ben Svájcból kaptunk nászajándékba, az 30 éven át szolgált, ekkor alapozta meg a Moulinex nálam a renoméját.

Szóval szegény aprító jobb létre szenderült, de mivel enélkül a gép nélkül az én háztartásom nemhogy fél karú óriás, de egyenesen kar nélküli, így pótolni kellett a hiányt. Van ugyan egy csodaszép Kitchen Aid darabom, annak műanyag a tálja, és tapasztalatból tudom, hogy elég az első vöröshagymát leaprítani benne, és soha az életben ki nem űzöd belőle a hagymaszagot, ezért arra nem használom. Viszont soffrittóhoz, egyéb dolgokhoz a hagyma elengedhetetlen, szóval a gordiuszi csomót át kellett vágni. Mivel a régi típust nem lehet már kapni, így született meg ez a kis szépségjóság:

800 wattos a motorja, kimondottan csendes, két kés tartozik hozzá, ami tökéletes aprítást, krémesítést biztosít, ÉS üvegből van a tartálya, ami egyet jelent azzal, hogy kevésbé gyorsan veszi be a szagokat, mint a műanyag, és mosogatógépben is tisztítható. Ezenkívül valószínűleg sokkal tovább marad gusztusos a tartály, nem úgy, mint a műanyagok, amit bekarcolódnak, bemattulnak. Ráadásul most akcióban nem volt még tízezer pénz se az ára, szóval rögtön kettőt vettem, tekintve, hogy kiderült, a lányomnak is tönkrement az előző darabja, ráadásul mindjárt születésnapja lesz, úgyhogy...

Tegnap az avokádós tésztánál kipróbáltam a kicsikét, hát soha rosszabb teljesítményt egy aprítótól!

Vendégváró pestós csiga

Itt is megörökítem a jeles eseményt, miszerint Gabó barátnőm, akivel hát lassan huszonéve ismerjük egymást, végre eljutott hozzánk egy késői ebédre. Annak, hogy a huszonév ellenére ez most történt meg először, az a roppant egyszerű magyarázata, hogy külföldön él. De a héten végre összehoztuk a dolgot, a vacsora után még színházba is eljutottunk, szóval perfekt volt a nap. Olasz húsgombócot rittyentettem neki, egyrészt mert az szinte mindenkinél tuti befutó, másrészt meglehetősen büszke vagyok a saját spagettiszószomra, ami az alapját képezi ennek az ételnek, azt is meg akartam neki mutatni. Ámde előtte egy klassz kis előétel mindenképpen járt neki.

Hozzávalók 9 darabhoz:

1 csomag friss leveles tészta
1 üveg pestó, ez nem fog elfogyni, lehet vele tervezni a következő napokban spagettiszószként például, vagy pestós csirkéhez
néhány hajszál vékony szelet sonka, a prosciutto cottót ajánlom, sokkal inkább, mint a nálunk ismert gépsonkát
parmezán vagy más reszelt sajt
2-3 csipet fenyőmag, amiből talán van még a hűtőben, ha vettünk a zöld orechiettéhez

Elkészítés:

A leveles tésztát elterítettem, megkentem pestóval, rátépkedvem a sonkát, ment rá a reszelt sajt, a fenyőmag, és a töltéssel kész is voltam. A téglalap alakú tésztát először a jobb oldali rövidebb oldalán kezdtem felhengergetni a téglalap közepéig, majd ugyanezt megtettem a bal oldali rövidebb oldalnál, és a két henger középen találkozott. Éles késsel vékony szeletekre vagdostam a tésztát, és lapjával a tepsibe fektettem. 190 fokon sült, amíg szép piros nem lett.

Legközelebb úgy fogom csinálni, hogy a tésztát elfelezem töltés előtt, mert nekem valahogy a feltekerés következtében túl sok tészta lett egy-egy csigában, pont azt a légiességét véve el, ami a lényege lenne. Az áldozati alanyoknak ízlett a cucc, ki azért nem kellett dobni.

Krémes avokádós tészta

Csodálatos recept. Először is szép. Harsogó zöld, itt-ott dekoratív piros foltokkal, itt-ott pedig apró fenyőmagocska pöttyökkel. Másodszor egyszerűen elkészíthető, némiképpen variálható is. Ha nincs rukkolád, elhagyod. A spenót és az avokádó nagyjából kötelező, a borsó pedig ajánlott. Nekünk ez egy igazi húsvéti, ünnepi tésztaétel.

Hozzávalók:

A pestóhoz:

10 dkg bébispenót
1 db érett avokádó héja, magja nélkül
friss bazsalikom levelek, úgy 10-12 db, de jóval többet is elbír
opcionálisan néhány levél friss menta (hihi, nekem a zsebkendőnyi lakótelepi "kertecskémben" szépen kidugta a fejét a földből)
1 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
fél citrom leve
só

A későbbiekben:

30 dkg orechiette (vagy más) tészta
1 evőkanál olívaolaj
1 nagy salotta hagyma (ennek hiányában egy csokor újhagyma)
10 dkg fagyasztott zöldborsó (főzés előtt egy órával tedd ki a pultra felengedni)
10 dkg bébispenót
10 dkg olajban eltett aszalt paradicsom összevágva
1-2 dkg fenyőmag száraz serpenyőben kicsit megpirítva, hogy jobban kiadja az ízét
egy marék rukkola (elhagyható)
só
bors

Elkészítés: 

A pesto hozzávalóit késes aprítóba tesszük és krémesre turmixoljuk. Félretesszük.

A tésztát a csomagoláson lévő instrukciók szerint kifőzzük. Természetesen nem muszáj orechiette tésztát használnunk, de ez esetben - és minden más krémes recepthez - kimondottan ideális választás. A főzővízből mentsünk meg egy bögrényit mindenképpen.

Itt jön a dolog lényegi része, néhány perc mindössze. Egy kevés olívaolajon az apróra vágott salottát (vagy újhagymát) kíméletesen megpároljuk, ezután következik a borsó és a spenót. Mivel a borsó már nem jéghideg, néhány perc alatt meg fog puhulni, a spenót pedig csodálatosan összeesik. Mehet a serpenyőbe a kifőtt tészta, arra az avokádó pesto, végül, de nem utolsó sorban pedig az összevágott aszalt paradicsom, és ha használsz, akkor a rukkola. Utolsó mozzanatként szórd meg a tésztát a fenyőmaggal. Ha túl sűrűnek találod a krémet, higíthatod egy kevés tészta főzővízzel, amiből érdemes egy keveset félretenni, az esetleges maradék újramelegítéséhez is jól jön.

Meghintheted a tányéron némi reszelt parmezánnal, de egyáltalán nem kötelező elem.

Böjtös étel: sárgaborsó főzelék

Gyerekkoromban sokszor főzött nagyanyám sárgaborsó főzeléket, szerettük. Ennek az lehetett az oka, hogy azt - is - nagyon jól csinálta. Csak később ismerkedtem meg azokkal a szakkifejezésekkel, amikkel mások ezt az ételt illették: tapétaragasztó, csuszpájz, ez utóbbinak olyan zseniális hangulatkeltő hatása van, hogy azonnal tudod, nem a legmagasabb elismerés hangján nyilatkozik arról az ételről valaki, amit csuszpájznak nevez. Nos, ez mit sem változtatott azon, hogy én gyerekkorom óta kedvelem a sárgaborsót, és bár mostanában ritkábban készítettem, vissza fogok rá szokni. 

Mégpedig azért fogok rá visszaszokni, mert roppant egészséges, roppant olcsó étel, viszonylag hamar elkészül, és nekem ennél több nem is igen kell ahhoz, hogy egy étel helyet kapjon az állandó repertoárban.

Hozzávalók 2 főre:

20-25 dkg sárgaborsó

1 kis fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 kevés olaj

1 evőkanál liszt

pirospaprika

bors

só

opcionálisan egy kevés tejföl, de ez elhagyható

Elkészítés:

A sárgaborsót - ami egyébként zöldborsó, amit szárítanak és kétszer hántolnak, szóval a sárgaborsó nem egy önálló borsófajta - átválogatjuk, ez fontos, mert lehetnek benne apró kavicsok, és más, oda nem illő tárgyak, amire nem hiszem, hogy szeretnénk evés közben ráharapni. Ezután alaposan leöblítjük, és egy éjszakára meleg vízbe beáztatjuk.

A beáztatott sárgaborsót leszűrjük. és annyi sós vízbe tesszük oda főni, ami bőven ellepi. Előre szólok, ha nem figyelsz, forrás közben ki fog futni, ugyanis a keményítő, ami benne van, egy masszív fehér habot képes alkotni a bugyogó cucc tetején, ami aztán szépen kikéredzkedik az edényből. Nem túl nagy öröm letakarítani a tűzhelyről. Ezért vagy eleve egy jó magas edényt válassz, vagy állj ott, amíg felforr, és kevergesd. Megmondom őszintén, én régebben, amikor még a gyerekek kicsik voltak, kuktában főztem a sárgaborsót, de most, hogy csak ketten vagyunk a férjemmel, tehát kis mennyiség is elég, sima lábasban főztem. Mondjuk rá is kaffantottam, sikálhattam a tűzhelyet.

Nos, amikor a borsó már puha, elkészítjük a rántást. A megmelegített olajon szép zsemleszínűre pirítjuk a lisztet, beletesszük a nagyon apróra vágott vöröshagymát és lereszelt fokhagymát, valamint a végén a pirospaprikát. Felengedjük hideg vízzel, nem kell sok, és berántjuk vele a főzeléket. A sárgaborsóról ekkorra ideális esetben a főzővíz majdnem teljesen lefőtt.

Ízesítjük a főzeléket még sóval, borssal, eldöntjük, hogy adunk-e hozzá tejterméket vagy sem. Beállítjuk a sűrűségét annyi vízzel, amennyitől pont jónak érezzük a főzelék állagát. A sárgaborsó hűlés közben hajlamos a fent említett tapétaragasztó illetve csuszpájz állagot felvenni, nem kell megijedni, melegítéskor egyrészt visszahígul valamelyest, másrészt vizet/joghurtot/tejfölt mindig adhatunk hozzá.

Nálunk hagyományosan sült hagymával került asztalra, legközelebb nekiveselkedek annak is, de ma a kisebb ellenállás felé mozdultam, és tükörtojást sütöttem rá.