2026. november 16., hétfő

Párolt lilakáposzta, esetünkben aszalt szilvával, vörösáfonyával, vörösborral

 


A párolt lilakáposzta a magyar konyha egyik legjellegzetesebb körete. Persze nem kizárólag a miénk, a közép-európai konyhákban szinte mindenütt megtalálható, de nálunk olyan biztos helye van a vasárnapi és ünnepi asztalokon, hogy szinte elképzelhetetlen nélküle egy jó kacsasült vagy libasült, hogy a disznótorosról már ne is beszéljünk.

Karácsonykor különösen szeretjük elővenni, és nem véletlenül. Szép a színe, remekül illik a sültekhez, ráadásul előző nap is elkészíthető, ami az ünnepi készülődés közepette egyáltalán nem hátrány.

Én most egy kicsit gazdagabb, ünnepibb változatot készítettem, aszalt szilvával, aszalt vörösáfonyával és egy kevés cabernet sauvignonnal. A hagyományos édes-savanyú ízvilágot szerettem volna megtartani, csak egy kicsit tovább cifrázni.

Aztán persze történt egy kis malőr. A káposzta szépen párolódott, minden benne volt, aminek benne kellett lennie, de amikor megkóstoltam, meg kellett állapítanom, hogy ennek aztán se íze, se bűze. Na, ilyenkor jön az, amit egyetlen recept sem tud igazán megtanítani: az ember elkezd gondolkodni, mi hiányzik belőle.

Én a juharsziruphoz nyúltam.

És láss csodát, néhány pillanat alatt helyreállt a világ rendje. A juharszirup karamelles édessége szépen összefogta a vörösbor, az aszalt gyümölcsök és az ecet ízeit. Nem lett tőle édes a káposzta, csak végre olyan lett, amilyennek elképzeltem.


Hozzávalók:

1 kg lilakáposzta
2 evőkanál cukor
2 evőkanál mangalicazsír
15 db magozott aszalt szilva
5 dkg aszalt vörös áfonya
kb. 2 dl cabernet sauvignon
szűk 1 evőkanál ecet (vigyázz, hogy 10 vagy 20 százalékosod van-e, nem mindegy, én most 20 %-ost használtam)
½ teáskanál őrölt kömény
só
egy kevés juharszirup, ízlés szerint, vagy egyszerű kristálycukor
szükség esetén kevés víz

Elkészítés:

A lilakáposztát megtisztítom, negyedelem, kivágom a torzsáját, majd vékony csíkokra szeletelem. Legjobb hozzá egy mandolin, csak az ujjunkra vigyázzunk!

Egy nagyobb lábasban felolvasztom a mangalicazsírt, hozzáadom a két evőkanál cukrot, és aranybarnára karamellizálom. Pontosan úgy kezdem, mint amikor káposztás tésztát készítek.

A karamellizált cukorra ráteszem a felszeletelt káposztát, alaposan átforgatom, megsózom, megszórom őrölt köménnyel, majd hozzáadom az ecetet és a vörösbort.

Fedő alatt, mérsékelt lángon párolom, időnként megkeverem. Ha szükséges, egy kevés vizet öntök alá, de nem szeretném, ha a káposzta úszna a lében.

Amikor már kezd puhulni, hozzáadom az aszalt szilvát és a vörösáfonyát is. Tovább párolom, amíg a káposzta megpuhul, az aszalt gyümölcsök pedig átveszik a fűszeres, boros lé ízét.

A végén következik a legfontosabb művelet: a kóstolás.

Ha úgy érzem, hogy az ízek még nem álltak össze, kevés juharszirupot adok hozzá. (De lehet, hogy nálad éppen a sót kell bőkezűbben adagolni.) Alaposan elkeverem, hagyom még néhány percig párolódni, és újra megkóstolom.

Akkor jó, ha kellemesen édes-savanyú, gazdag ízű, a káposzta puha, de nem főtt péppé, és az aszalt gyümölcsök is szépen megőrizték a formájukat.

TIPP:

Az ecet nemcsak az ízek miatt fontos, hanem a káposzta szép lilás színének megőrzésében is segít.

Az aszalt gyümölcsökkel nem kell túlzásba esni. Nem gyümölcsragut készítünk, hanem párolt káposztát, amelyben a szilva és a vörösáfonya kellemes kiegészítő.

A párolt lilakáposzta másnap újramelegítve legalább olyan finom, mint frissen. Karácsonykor tehát nyugodtan elkészíthetjük előre.

Kacsacombhoz, libasülthöz, sertéssülthöz, disznótoros mellé, de akár egy szép pulykarolád mellé is tökéletes.

A juharszirupot pedig nem kötelező beletenni. De én a helyetekben azért odakészíteném a pultra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése