19 év… kimondani is hihetetlen
Amikor ma 19 éve elindítottam a blogomat, csak azt szerettem volna, hogy a családi receptjeink egy helyen legyenek, hogy a gyerekeim bármikor megtalálják azokat. Akkor még nem is sejtettem, hogy ebből egy olyan közösség nő ki, ahol ennyi emberrel oszthatom meg a konyhám örömeit, illatait, ízeit.
Azóta annyi minden változott, de egy valami ugyanaz maradt: az öröm, amikor leírok egy receptet, és ti visszajeleztek, hogy nálatok is sikere volt. Ez ad erőt, hogy újra és újra leüljek a billentyűzet elé. Mindig újdonságok után kutatok, amiket megvalósíthatok és megmutathatok nektek is. Nélkületek ez a blog és ez az oldal rég nem létezne.
És most hadd mondjak el valamit, ami régóta érlelődik bennem, és a mai évfordulós nap abszolút megfelelő hozzá: tervezem, hogy megjelentetem a receptjeimet egy igazi, kézzel fogható szakácskönyv formájában. Ez most még csak egy szándék, egy lehetőség – bármi történhet, de hiszek benne, hogy egy megbízható, érdekes receptekre épülő könyv mindig megtalálja az olvasóit. A nagyanyám gyakran mondta: „Lehetetlen nincs, csak tehetetlen.” Ezt a szellemet követve dolgozom rajta, és nagyon szeretném, ha egyszer kézbe vehetnétek azt, amit eddig itt, a virtuális térben olvashattatok.
Időről időre elgondolkodom, ki venne meg egy szakácskönyvet egy olyan szerzőtől, akit nem is ismer. Abban azonban biztos vagyok, hogy ez a blog jó tartalommal, szeretettel és odafigyeléssel készült – és ti vagytok az, akik igazán értékelitek. Ti mit gondoltok erről?
Köszönöm, hogy 19 éve velem vagytok ezen az úton, ki hosszabb, ki rövidebb ideje. Tudnotok kell, hogy a tetszésnyilvánításaitok, a kommentjeitek rengeteget jelentenek nekem. Ha én vagyok ennek a blognak és az oldalnak a szíve, amely a vérkeringést fenntartja, akkor ti vagytok a lelke.
