Alig hiszem el, de 19 éves a blogom

 

19 év… kimondani is hihetetlen

Amikor ma 19 éve elindítottam a blogomat, csak azt szerettem volna, hogy a családi receptjeink egy helyen legyenek, hogy a gyerekeim bármikor megtalálják azokat. Akkor még nem is sejtettem, hogy ebből egy olyan közösség nő ki, ahol ennyi emberrel oszthatom meg a konyhám örömeit, illatait, ízeit.

Azóta annyi minden változott, de egy valami ugyanaz maradt: az öröm, amikor leírok egy receptet, és ti visszajeleztek, hogy nálatok is sikere volt. Ez ad erőt, hogy újra és újra leüljek a billentyűzet elé. Mindig újdonságok után kutatok, amiket megvalósíthatok és megmutathatok nektek is. Nélkületek ez a blog és ez az oldal rég nem létezne.

És most hadd mondjak el valamit, ami régóta érlelődik bennem, és a mai évfordulós nap abszolút megfelelő hozzá: tervezem, hogy megjelentetem a receptjeimet egy igazi, kézzel fogható szakácskönyv formájában. Ez most még csak egy szándék, egy lehetőség – bármi történhet, de hiszek benne, hogy egy megbízható, érdekes receptekre épülő könyv mindig megtalálja az olvasóit. A nagyanyám gyakran mondta: „Lehetetlen nincs, csak tehetetlen.” Ezt a szellemet követve dolgozom rajta, és nagyon szeretném, ha egyszer kézbe vehetnétek azt, amit eddig itt, a virtuális térben olvashattatok.

Időről időre elgondolkodom, ki venne meg egy szakácskönyvet egy olyan szerzőtől, akit nem is ismer. Abban azonban biztos vagyok, hogy ez a blog jó tartalommal, szeretettel és odafigyeléssel készült – és ti vagytok az, akik igazán értékelitek. Ti mit gondoltok erről?

Köszönöm, hogy 19 éve velem vagytok ezen az úton, ki hosszabb, ki rövidebb ideje. Tudnotok kell, hogy a tetszésnyilvánításaitok, a kommentjeitek rengeteget jelentenek nekem. Ha én vagyok ennek a blognak és az oldalnak a szíve, amely a vérkeringést fenntartja, akkor ti vagytok a lelke.

Baked ziti – az amerikaiak lasagnéja

                                                              

Először Amerikában találkoztam a baked (sült) zitivel: Bea barátnőm készítette vacsorára, és már az első falatnál tudtam, hogy ezt az ételt egyszer otthon is el kell készítenem. Kicsit sokáig tartott ugyan, de jó munkához idő kell.

Nem véletlen, hogy az olasz gyökerű, de Amerikában igazán népszerű fogás ennyire nagy kedvenc – minden benne van, amit egy jó sült tésztától várunk: szaftos szósz, rengeteg sajt és az a fajta otthonos hangulat, amitől mindenki szívesen ül az asztalhoz.

A baked ziti sokak szerint a lasagne egyszerűbb rokona: nem kell lapokat rétegezni, besamellel pacsmagolni, csak összekeverjük a tésztát a szósszal, megszórjuk jó sok sajttal, és mehet a sütőbe. Mire aranybarnára sül és ropogós széleket kap, az egész konyhát betölti az illata. Ez az étel tényleg nemcsak laktató, hanem egy kis ünnep a hétköznapokban is.

Amikor először megkóstoltam, rögtön tudtam, hogy a blogra is fel kell kerülnie – most pedig itt van, és alig várom, hogy ti is kipróbáljátok. Egy nagy tál baked ziti jó társaságban a legjobb, és garantálom: aki egyszer megkóstolja, az többször is rá fog kívánni.

Hozzávalók egy brutál nagy adaghoz, akár 6 embernek is:

50 dkg ziti tészta, nálunk a legegyszerűbb, ha (mini) pennét veszünk hozzá
70 dkg darált marha- és sertéshús vegyesen
2 evőkanál olívaolaj
1,2 liter marinara szósz (hagymás, fokhagymás, fűszernövényekkel ízesített paradicsomszósz)
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olasz fűszerkeverék (rozmaring, oregánó, bazsalikom, esetleg zsálya, kevés kakukkfű, kevés majoránna)
só, bors
20 dkg ricotta
20 dkg reszelni való mozzarella
10 dkg reszelt parmezán

Elkészítés:

A tésztát bő, sós vízben al dente főzzük, leszűrjük, félretesszük.

Egy nagy serpenyőben felforrósítjuk az olajat és a darált húst átsütjük rajta. Lapáttal szépen elnyomkodjuk a csomókat, és addig forgatjuk a serpenyőben, amíg minden oldala egy kis színt nem kap. Ha itt-ott meg is barnul, semmi gond.

Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a szétnyomott fokhagymát és az olasz fűszerkeveréket. Ha túl sok lenne rajta a zsír, a felesleget távolítsuk el egy kanál segítségével.

Ráöntjük a paradicsomszószt és együtt főzzük a ragut úgy 5-10 percig.

Az idő leteltével egy kevés ragut a sütőtál aljába kanalazunk (tényleg nem kell sok), majd a szószt ráöntjük a kifőtt tésztára, alaposan elkeverjük. Megkóstoljuk, ha kell, utánsózzuk.

Az előkészített sütőedénybe belekanalazzuk a ragus tészta felét, megszórjuk a ricottával, a mozzarella háromnegyedével és egy kevés parmezánnal.

Befedjük a maradék tésztával, betakarjuk a maradék sajttal, majd 190 fokos sütőben pirulásig sütjük. Én most egy icipicit túlsütöttem, de semmi baj, jó ropogós lett a sajtréteg a tetején.

Tálalás előtt pihentessük 15-20 percet, akkor nagyobb az esély arra, hogy többé-kevésbé étvágygerjesztő módon tudjuk tálalni, és nem esik szét. De ha igen, hát kit érdekel?

TIPP:

-Állítólag a sült ziti remekül fagyasztható. Ezt most kipróbálom, kerül a mélyhűtőbe két adag, jól fog jönni olyan napokon, amikor nincs kedvem főzni.

- Jó mély tálat válasszunk, mert ez tényleg emberes mennyiség. 

- Készítheted húsmentes változatban is. Ekkor az eljárás nagyon hasonló, a kifőtt tésztát megfürdeted a marinara szószban, és ugyanúgy lerétegezed a sütőedénybe a sajtokkal, slussz, passz.

-Nagy előnye, hogy előre is összeállítható: lefedve a hűtőben 1 napig simán elvan, és másnap elég csak megsütni.

-Eredetileg olasz kolbászból készül, amit kibontanak a bőreből, de eu mifelénk legfeljebb vágyálom, így marad a darált hús a megfelelő olaszos fűszerezéssel.

Gulyásleves

A képen speciel Széll Tamás gulyáslevese látható a Stand25-ből, de ha jó napom van, én is tudok ilyen ínycsiklandozót főzni 😏, márpedig általában jó napom van, ha gulyást főzök.

Ha van étel, ami minden magyarnak az otthont, a családi asztalt és a jóízű beszélgetéseket idézi, az bizony a gulyásleves. Ez a tartalmas, gazdag fogás nemcsak egyszerűen egy leves, hanem hagyomány is, amely generációkon átívelve került a tányérunkba. Mindenki kicsit másképp készíti – van, aki több zöldséggel, más kevesebbel, megint mások csipetke nélkül el se tudják képzelni, akad, aki a bográcsos variációra esküszik, de bográcsolási lehetőség híján a legtöbben mégis a konyhai tűzhelyen készítjük el. Az viszont mindegyik variációban közös, hogy a gulyásleves mindig szívet és gyomrot melengető, igazi közösségi étel. Mutatom, hogy nálunk a családban hogy készül.

Hozzávalók:
60 dkg marhalábszár
2 db vöröshagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
2-3 közepes burgonya kockázva
2 db sárgarépa kockázva
1 db fehérrépa kockázva
egy darabka zeller kockázva (ha nem szereted a gumós zellert, legalább egy szál zellerzöldet vagy szárzellert tegyél a levesbe)
só
bors
1 púpos evőkanál pirospaprika
1 mokkáskanál őrölt kömény
2 db babérlevél
1 evőkanál mangalicazsír (nyilván lehet olajat is használni, én a gulyást mindig zsírral főzöm)

Elkészítés:

Roppant egyszerű tulajdonképpen, készítünk egy feles-kétharmados készültségű marhapörköltet, amihez a főzés utolsó harmadában zöldségeket adunk. Ennyi az egész.

-A felmelegített zsíron az apróra vágott vöröshagymát néhány percig dinszteljük, hozzáadjuk a félbe vágott paprikát és paradicsomot. Én ezek maradványait el szoktam távolítani a levesből, ezért nem vágom apróra, mint oly sokan teszik. 

-A pörkölt alaphoz hozzáadom a kis kockákra vágott húst, alaposan körbepirítom, hozzáadom a babérlevelet, köményt, sót, megszórom pirospaprikával, és felöntöm annyi vízzel, amennyi épp ellepi a húst. Mivel én mindig kuktában főzöm a gulyást, így lezárom az edényt, és nagyjából a jelzéstől számítva 10-15 percig főzöm a pörköltet.

-Az idő leteltével ellenőrzöm, mennyire puhult meg a hús, és ha már a villa gond nélkül beleszúrható, hozzáadom a felkockázott zöldségeket. Nekem a zeller is elengedhetetlen a gulyásból, szeretjük, úgyhogy az se maradhat ki. Nem írom, hogy mekkorára aprítsd a zöldségeket, az egyéni ízlés kérdése, de érdemes arra odafigyelni, hogy a különböző fajták egyforma nagyságúak legyenek, sőt, a fehérrépa és a zeller egy gondolattal kisebb is lehet, mint a sárgagépa és a krumpli, ugyanis azok nehezebben puhulnak.

-Felhúzom egy kevés vízzel a gulyást, majd puhára főzöm a zöldségekkel. Ilyenkor már nem szoktam rátenni a kuktára a fedelét, könnyebben ellenőrizhető a zöldségek készültségi állapota. A főzés végén kihalászom a paprika- és paradicsom maraványokat a levesből.

Menet közben lehet a fűszerezésen korrigálni, sóval, csípős paprika krémmel, akár még egy kevés pirospaprikát is kaphat, ha nem elég szép a leves színe.

Időközben egy tojásból és annyi lisztből, amennyi egy kemény tészta készítéséhez kell, tésztát készítek. 

Tudom, sokakat felbőszít ez az "amennyit felvesz" instrukció, ezért azt mondanám, hogy egy közepes tojáshoz úgy 11-12 deka liszt fog kelleni.

Az elkészült tésztát lisztezett tálcára elcsipkedjük, én nem szeretem, ha túl nagyok a csipetkék, úgyhogy elég babra meló, de megéri.

Külön edényben szoktam a csipetkét kifőzni, pedig tudom én, hogy jobb lenne magában a gulyáslevesben puhára főzni (ugyanis a csipetkék felületéről a levesbe kerülő liszt csodásan besűríti a gulyásunkat), de a tészta annyira felszívja a folyadékot a levesből, hogy ezzel már néhányszor pórul jártam. Így marad a külön edényben főzés, és a csipetkét a tányérban adagolom a leveshez.

TIPP:

A legfontosabb és tulajdonképpen egyetlen tanácsom: ne vizezzük túl a gulyást. Nincs annál szomorúbb látvány, mint mikor a híg lében úszkálnak az árválkodó húsdarabok, egy-két zöldség. A jó gulyás igen tartalmas, sűrű étel. Ezt már a szaft készítésénél kell elkezdeni kialakítani, hiszen tartalmas szaftot a vöröshagymától kap egy étel. Türelmesen kevergessük, puhítsuk, ne égessük meg, gondoljunk arra, hogy ekkor alapozzuk meg a finom gulyásunkat.

Szilvás tekert

Ez egy remek recept, főleg azért, mert bármilyen gyümölcs tölteléket használhatsz hozzá. Télen almát, nyáron meg ami akad: sárgabarack, szilva, meggy, keményebb körte, szóval ha ezt a receptet elmented, egész évre lesz egy egyszerű, házias süteményed. Jobb ötletem nem volt névadásilag, mint ez a szilvás tekert, de a lényeget lefedi.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
csipet só
20 dkg puha vaj (vagy zsír)
1 egész tojás
1 tojássárgája
2 dkg friss élesztő
4 evőkanál kristálycukor
2 dl langyos tej

A töltelékhez:
1 kg szilva kimagozva
2 evőkanál búzadara
3 evőkanál darált háztartási keksz
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
2 evőkanál kristálycukor

+ a kenéshez 1 tojássárgája

Elkészítés:

Első lépésként a kimagozott szilvát tegyük egy tálba, szórjuk meg cukorral, fahéjjal, hagyjuk, hogy levet engedjen. Amikor rátesszük a tésztára, ezt a levet leöntjük majd róla.

A tejet langyosítsuk meg, adjunk hozzá egy teáskanál cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt, futtassuk fel.

A lisztbe mehet a csipet só, a maradék cukor, a zsiradék és a tojások. Nagyjából állítsuk össze a tésztát, majd adjuk hozzá a felfutott élesztőt tejestől, és dolgozzuk ki a tésztát.

A tésztát osszuk két részre, mindkettőt nyújtsuk ki vékony téglalapra, gondolatban függőlegesen osszuk három részre, és a két szélső szárnyat kb. kétujjnyi szélességben derelyevágóal vágjuk be. Sajnos erről a fázisról elfelejtettem fotót készíteni.

A lecsepegett szilvát keverjük össze a búzadarával és a darált keksszel, a fahéj ugye már rajta van. Felezzük el, majd pakoljuk rá a tésztára.

Végül pedig a jobb- és bal oldali tésztacsíkokat egymáson keresztezve csomagoljuk be a tölteléket. A két végét a rúdnak zárjuk le, nyomkodjuk össze. Óvatosan helyezzük át a rudakat egy sütőpapírral bélelt tepsire, ehhez használhatunk hosszú nyelű lapátféleséget, de legjobb, ha a kinyújtott tésztát már a tepsin szabdaljuk és töltjük. Hagyjuk a tepsin pihenni 10-15 percet.

Kenjük le a rudak tetejét a tojássárgájával, majd toljuk be a 180 fokra előmelegített tepsibe nagyjából 20-25 percre.

TIPP:

Ne kövessétek el azt a hibát, amit én, vagyis ne tegyétek mikróba melegedni a vajat, csúnyán megszivatjátok magatokat különben. Épp elég, ha szobahőmérsékletű.

Vargányás rizottó

Gyerekkoromban sosem találkoztam vargányával. Nagyanyám néhanapján szegfűgombát hozott a piacról, egyszer-egyszer talán némi rókagombát is, amit megdinsztelt, majd tojást ütött rá, de vargányára egyáltalán nem emlékszem. Felnőttként is sokáig kimaradt az életemből, mert ritka, drága, és valahogy sosem került a konyhámba. Pedig szeretjük. És mivel a férjem a rizottót is nagyon szereti (ellentétben velem, aki sosem voltam érte oda), úgy gondoltam, meglepem egy igazi ínyencséggel.

Bevallom, nem könnyű dolog olyasmit főzni, amit az ember maga nem igazán kedvel. De pont emiatt érdekes kihívás: figyelni az ízekre, az állagra, és közben azon gondolkodni, hogy mások vajon mit szeretnek benne annyira. A vargánya erőteljes, diós íze azonban engem is megfogott egy kicsit – egy falatnyi luxus, ahogy mondani szoktam.

Így született meg ez a vargányás rizottó, amit szeretettel ajánlok mindenkinek, aki különleges, mégis egyszerű fogással szeretné meglepni a családját.

Hozzávalók 4 adaghoz:

20 dkg Arborio vagy Carnaroli rizs, nekem most ez utóbbi volt itthon
120 ml száraz fehér bor
3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál hideg vaj
1 vöröshagyma (legjobb persze a salotta, ha akad)
2 gerezd fokhagyma
20 dkg vargánya
10-15 dkg barna sampion gomba
1 liter zöldség alaplé
őrölt rozmaring és kakukkfű ízlés szerinti mennyiségben, de ne essünk túlzásba
reszelt parmezán sajt, legalább 5 dkg, de minél több, annál jobb

só, bors

Elkészítés:

Készítsünk elő mindent. Rizottót főzni egyáltalán nem bonyolult, de időigényes feladat, legalább 20 percig kell kevergetni a rizst, míg az állaga megfelelő nem lesz. Jó, ha minden a kezünk ügyében van, főleg az elején.

A rizst NEM mossuk meg, kimérjük, félretesszük.

A hagymákat apróra vágjuk

A gombákat törlőkendővel letisztítjuk, feldaraboljuk.

Az alaplevet felforrósítjuk.

A fűszereket is kikészítjük, a sajtot lereszeljük. Kezdődhet a móka!

Melegítsük meg az olajat, dobjuk rá a vöröshagymát, pároljuk 3-4 percig, de ne kapjon színt, csak puhítsuk. Jöhet a fokhagyma, őt is pároljuk néhány percig. Most következik a rizs. Keverjük át alaposan az olajos hagymán, hogy minden rizsszemet bevonjon az olaj. Addig melegítsük, amíg el nem kezd áttetszővé válni. Öntsük rá a bort, kevergessük, amíg a rizs fel nem issza. Sózzuk, borsozzuk a rizst, adjuk hozzá a fűszereket, majd kezdjük el adagolni rá a forró alaplevet. Egyszerre mindig csak egy merőkanálnyit, és várjunk a következővel, amíg a rizs be nem issza a levest, utána jöhet a következő adag. Közben kevergessük a rizst, így elősegítjük, hogy a keményítőt kiadja, és a rizottó majd elnyerje végső, jellemző állagát.

Én a gombát külön serpenyőben sütöttem egy kevés olívaolajon, nagy hőn, só nélkül, ezzel elértem, hogy a gomba kiadta isteni, földes ízét, és nem párolódott a saját levében.

Amikor a rizs elkezdett puhulni, a gomba kétharmadát hozzáadtam, a maradékot pedig tálalás előtt kevertem csak hozzá.

Ez a 20 deka rizs bizony felszívta az egy liter alaplevet, én meg bőszen kevergettem, és amikor éreztem, hogy már nem kemény a rizs, de még harapható, akkor utánasóztam, borsoztam és belekevertem a reszelt parmezánt.

Utolsó lépésként lehúztam a rizst a tűzről, belekevertem a vajat, és sült gombaszeletekkel, parmezánforgáccsal, egy-egy zsályalevéllel tálaltam a rizottót.

Tipp:

-Azt ajánlom, főzd a rizottót vastag aljú lábasban, hogy ne égjen le az alja. Én az öntött vas lábasomat használtam, remek választás volt.

-A rizottónak számtalan fajtája ismeretes az egyszerű parmezánostól a paradicsomosig, a sáfrányosig, a garnélásig, ha a család szereti, érdemes kipróbálni néhányat.

-Ne főzd a rizottót másból, csak Arborióból vagy Carnaroliból, semmi másból nem lesz olyan csodás az állaga, mint ezekből. Már a hazai boltokban is hozzáférhető ez a fajta, magas keményítőtartalmú rizs, nem kell érte se külföldre, se delikát boltba menni.

-Figyeld a rizs állapotát, mert nagyon könnyű átcsúszni a még nem jóból a már nem jóba. A rizottónál elkövethető egyetlen hiba, ha túlfőzöd a rizst. Az pedig, ha a rizs kemény marad, nem hiba, hanem bűn 😃

-Ne sajnáld a parmezánt abból a fajtából, amihez a recept sajtot ajánl, nagyon sokat dob az ízélményen.

-Az olaszok a rizottót főételként eszik, amivel mi, magyarok nemigen tudunk mit kezdeni. Szervírozz hozzá egy tál zöld salátát, máris jobban beilleszkedik az étkezési szokásaink közé.

-A maradékot felmelegítheted kíméletesen egy kevés zöldségleves hozzáadásával, de készíthetsz belőle arancinit is.

Pan con tomate, a világbajnok spanyol tapa

Az emlékezetes tapas partyról maradt utolsó "recept".

A világ legegyszerűbb tapája, ez egészen biztos. Ami ennél egyszerűbb, az - ahogy a családi mondásunk tartja - hazudik, és festi magát. Oké, egy paradicsomos pirítós sosem festi magát, de ez ráadásul nem is hazudik. Csodálatos ízeket ígér és csodálatos ízt hoz. Főleg augusztusban, amikor leáldozott az üvegházi, kényszerérett, íztelen, színtelen paradicsomoknak, hisz tele a piac szabadföldi, édes, lédús darabokkal.

Többször, több helyen kóstoltam már, de a barcelonai Tosca tapas bárét semmi nem tudja felülmúlni.

A pan con tomate Katalóniából indult világhódító útjára, ahol hagyományosan friss, ropogós kenyérre dörzsölik a lédús, érett paradicsomot, majd meglocsolják olívaolajjal és megsózzák. Eredetileg a kenyér felfrissítésére szolgált, ma viszont az egyik legismertebb spanyol tapas.

Hozzávalók:

személyenként 2 db bagett, na nem egy egész, csak darabok

érett, jó ízű paradicsom (koktélpari nem jó hozzá)

2 gerezd fokhagyma

só

bors

olívaolaj

Elkészítés:

A bagetteket vágd kisebb darabokra, locsold meg olívaolajjal, és pirítsd meg serpenyőben, sütőben vagy air fryerben.

Amikor a bagettek megpirultak, fokhagymával dörzsöld be a felületüket. Ne sajnáld, ettől lesz igazán ízes az ételed.

A paradicsomokat vágd félbe, és sajtreszelőn reszeld le – csak a húsa és a leve kell, a héja a kezedben marad. Sózd, borsozd, majd kanalazd a pirítósokra. Ha hedonista vagy, még ekkor is megcsepegtetheted egy kis olívaolajjal.

End of story 😀

TIPP:

🍷 Mit igyunk hozzá?
Egy jól behűtött spanyol rosé, egy pohár tinto de verano, vagy akár egy citrusos jeges tea – mind tökéletes társ ehhez az egyszerű, mégis zseniális pirítóshoz. És akkor még a sangriát nem is említettem.

Eheted akár reggelire, vacsorára, hiszen néhány perc csupán elkészíteni, így a reggeli rutinba is beleférhet.

Éretlen paradicsomot ne használj hozzá, mert az eredmény siralmas lesz és hiába dolgoztál.

Krémes kukoricás chowder – a nyár ízei tányérban

Ha tehetném, most szívesen megkínálnálak ezzel a tál gőzölgő, krémes corn chowderrel – mert tényleg istenien sikerült!

Kóstoló helyett mesélek róla egy kicsit, mert szerintem megérdemli a figyelmet. A chowder egy tartalmas, sűrű levesféle, ami eredetileg az amerikai tengerpartokról indult hódító útjára. A legismertebb verziók közé tartozik a tejszínes clam chowder (vagyis kagylóleves), illetve a paradicsomos Manhattan chowder, ami szintén kagylóval készül – de teljesen más hangulatot hoz.

A corn chowder, vagyis kukoricás chowder viszont a zöldségek ünnepe: az én változatomban rengeteg finomság került bele. Illatos hagyma, fokhagyma, roppanós zellerszár, sárgarépa, krumpli, és természetesen rengeteg édes, lédús kukorica. Egy kanál belőle, és értelmet kap a comfort food kifejezés. Ha gasztro szótárat írnék, a comfort food kifejezésnél ennek a kukoricalevesnek a receptje állna.

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 cső főtt kukorica leszemezve (vagy egy doboz konzerv)

a főzővizét tedd félre a leveshez

fél tyúkhúsleves kocka
1 közepes vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd fokhagyma apróra vágva

1 szál sárgarépa felkarikázva
1 szál szárzeller vékonyra szeletelve
2 db közepes burgonya kis kockákra vágva

1 bébi cukkini hámozatlanul, félholdakra vágva (ha nincs otthon, vagy nem szereted, elhagyható, de nagyon kellemes a levesben)
3-4 szelet bacon apróra vágva
egy kevés olívaolaj
2 dl tejszín (az égre kérlek, használj rendes, 30 %-os tejszínt, ne főzőtejszínnel csapd be magad)
pirospaprika pehely (ha szereted a csípőset, lehet chili is, de ne vicc túlzásba, ez a leves nem erős)
só
bors
1 mokkáskanál kurkuma (elhagyható)
olasz fűszerkeverék*
2-3 szál friss kakukkfű (vagy 1 mokkáskanál szárított)
1 teáskanál liszt
opcionálisan 5-6 dkg füstölt sajt vagy cheddar

Elkészítés:

A bacont egy gondolatnyi olívaolajon megpirítjuk, kiszedjük az edényből, félretesszük tálalásig.

A maradék zsiradékhoz öntünk még egy kevés olívaolajat, ezen elkezdjük dinsztelni a répát, hagymát, zellerszárat, vagyis készítünk egy sofrittót. Ha többé-kevésbé átforrósodtak, puhultak, jöhet hozzá a fokhagyma, azzal is keverd a zöldségeket egy percig, majd szórd meg az egészet a liszttel. Adj annak is egy percet, hogy elveszítse nyers ízét, tedd a fazékba a burgonya kockákat és öntsd fel a kukorica főzővizével az egészet. Ha úgy látod, nagyon kevés a lé, pótold egy kevés vízzel, és add hozzá a leveskockát, valamint a kurkumát. Ez nem kötelező elem, de gyönyörű, étvágygerjesztő színe lesz tőle az ételnek, ráadásul roppant egészséges is.

Jöhet az edénybe a kakukkfű, só, bors, paprikapehely, valamint az olasz fűszerkeverék. Főzd a levest a zöldségek majdnem teljes puhulásáig. Az utolsó 5-6 percben add a levesbe a cukkinit és a kukoricaszemeket.

Végül öntsd bele a levesbe a tejszínt, és ha te is olyan hedonista vagy, mint én, a reszelt sajtot is. Ha felforrt, kóstold meg, ha kell még bele só, bors, adj hozzá. A kakukkfüvet dobd ki, és máris tálalásra kész a levesed. Add mellé a bacon kockákat, szórd meg egy kevés petrezselyemmel, és ennyi.

TIPP:

* olasz fűszerkeverék. Nos, én tavasszal hoztam magammal Amerikából, kint nagyon szeretik ezt a fűszerkeveréket, de semmi olyan nincs benne, amit te itthon ne keverhetnél össze: bazsalikom, oregánó, rozmaring, majoranna, zsálya adja a gerincét a keveréknek.

-A cukkinit elhagyhatod, de én javaslom, ha van otthon fiatal cukkinid, mehet bele szőröstől, bőröstől, ha már kevésbé ifjú darab, magozd ki, mielőtt felszeleteled.

- Sajt nélkül is működik, de sajttal... hát, az már egy másik liga.

- Tettem bele egy kevés pirospaprikát, a színének, az ízének is jót tett, de nem kötelező.

- Ha használsz cukkinit, ne főzd túl, maradjon egy picit roppanós.

- Mielőtt belekerült a levesbe a cukkini és a kukorica, merülő mixerrel néhány másodpercig ügyködtem a levesen. Egyáltalán nem az volt a cél, hogy semmi harapható ne maradjon benne, épp csak egy kicsit sűrűbbé vált az étel. De ez sem kötelező.

- Ha idegenkedsz a kukorica főzővizét használni, pótolhatod húslevessel vagy zöldség alaplével, ha van otthon.

- Ha vegetáriánus változatot szeretnél, csak hagyd ki belőle a bacont.

Cukkinikenyér

Amikor beindul a cukkini szezon, azok, akik piacra járnak, viszonylag olcsón hozzájutnak, akik pedig termesztik, azok szinte belefulladnak ebbe a szuper zöldségbe. Nagyon szeretem. Mégpedig azért, mert mivel kellemes, friss zöld ízén kívül karakteres ízzel egyáltalán nem rendelkezik, remekül felhasználható egy sor ételhez. Levesnek, rántva, töltve, fasírtnak, rakottasnak, LEKVÁRNAK is kiváló, de még ezt is meg tudja fejelni: süteményekben is remekül teljesít.

Pont, mint ebben a cukkinikenyérben, ami szuper szaftos, nem kiszáradó süti, kávéhoz, teához első osztályú, de egy kevés dzsemmel megkenve reggelinek is el tudom képzelni.

Hozzávalók:
2 tojás
26 dkg cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
50 dkg cukkinihús reszelve
20 dkg olvasztott vaj
35 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
egy csipet só
1/2 teáskanál őrölt szerecsendió
2 teáskanál őrölt fahéj
15 dkg durvára vágott dió
egy nagy marék mazsola, előzőleg beáztatva (esetleg más aszalt bogyós gyümölcs)
 
Elkészítés:

Tulajdonképpen egy edényben elkészíthetjük az egész süteményt, na jó, maximum kettőben, mert ugyebár a vajat is csak meg kell olvasztani valamiben. A felsorolt anyagokat a megjelenés sorrendjében összekeverjük: a cukrot elkeverjük a tojásokkal, a vaníliával, hozzáadjuk a hámozott, lereszelt cukkinit, az olvasztott vajat, majd a sütőporral elkevert lisztet, ezután mehetnek bele a fűszerek, végül pedig a durvára vágott dió. 26 cm-es kivajazott, kilisztezett, kapcsos tortaformában sütöttem 175 fokon, kerek egy órán át.

Ribizlilekvár a magam módján

Ez a lekvár recept azoknak való, akik szeretnek befőzni, de utálnak pepecselni.

A ribizliszár-csipkedés minden nyár egyik legidegesítőbb rituáléja, amit generációk óta türelemmel végeznek a konyhaasztalnál. Én meg fogtam magam, és sztrájkba léptem: én aztán nem fogom ezzel tölteni az időmet! Én bizony szárral együtt főzöm a ribizlit, aztán átpasszírozom, és kész.

Azóta is így készítem, és senki meg nem mondaná, hogy „lusta” lekvár van az islerben.

Hozzávalók (kb. 3 kis üveghez):

1 kg piros ribizli – igen, szárral együtt
50 dkg cukor
1-2 evőkanál citromlé

opcionálisan: 1 teáskanál pektin vagy 1/2 csomag dzsemfix

Elkészítés:

A ribizlit alaposan megmosom, leszűröm, de nem szedem le a száráról, csak az esetleges hibás szemeket távolítom el a fürtről.

Egy fazékban egy löttyintés vízzel (kb. fél deci) felfőzöm, közepes lángon, lefedve, amíg a bogyók szétroppannak. Ez kb. 10–15 perc.

Leveszem a tűzről, és átnyomom egy szitán vagy paradicsompasszírozón. Én a régi tárcsás passzírozót használom, egy ideje megint elővettem, mert a sült paradicsomszószhoz is arra van szükségem.

A sima, piros gyümölcspépet lemérem, visszateszem a tűzre, hozzáadom a cukrot és a citromlevet. Nagyjából ugyanannyi cukrot tettem rá, mint amennyi a pép súlya volt.

Tettem bele egy szűk teáskanálnyi pektint is, hogy szép zselés állagú legyen.

10 perc forralás után üvegekbe töltöm, pár percre fejre állítom őket, aztán mehetnek dunsztba vagy csak hűvös helyre.

Ez a lekvár savanykás, karakteres, ahogy a ribizli maga.

Tökéletes islerbe, linzerkarikába, vagy egy szelet vajas kalácsra – épp olyan jó, mint régen, csak kevesebb pepecseléssel.

Maradékmentés felső fokon: enchiladából empanada

Nem először sütök empanadát, és talán nem is utoljára említem, hogy a Marcsi-féle recept valahogy mindig előcsalogatja belőlem a precíziós tésztanyújtót... Most azonban nem azzal a tésztával, hanem egy maradékmentő ötlettel jöttem, noha a végeredmény végül is empanada, azaz töltött tésztabatyu. Ha van otthon valami jó kis szaftos, fűszeres tölteléked (gomba, hús, akármi), ne dobd ki! Csomagold be! Süsd meg! Empanada lesz belőle. Hát nem gyönyörűek?

Hétvégén enchilada volt az ebéd, ma pedig a maradék töltelékből friss, ropogós empanadák készültek. Igen, az a marhahúsos-vörösbabos, csípősen fűszeres töltelék kapott új ruhát, méghozzá leveles tésztát és egy kis tojásos fényt. 

Így kelt új életre a maradék marhahúsos töltelék és a hűtőben várakozó leveles tészta egy csodás nyári ebédben.

Hozzávalók:

egy csomag friss leveles tészta
maradék marhahúsos töltelék (de természetesen lehet másféle sült hús maradék is)
egy kis doboz konzerv kukorica (én most egy cső főtt kukoricáról vágtam le a szemeket)

néhány dkg reszelt sajt, itt és most cheddar, hiszen maradt egy darab hétvégéről
egy tojássárgája a tésztabatyuk lekenéséhez
ízlés szerint egy kevés szezámmag
tejfölös mártogatós

Elkészítés:

A maradék húsos töltelékhez hozzákeverünk egy doboz lecsöpögtetett kukoricakonzervet, ennek nemcsak az a célja, hogy megnöveljük a maradék mennyiségét, hanem a kukorica plusz ízt is ad a tölteléknek. Ha szeretnénk, egy kis csípős szósszal, összeaprított friss korianderrel turbózhatjuk még a tölteléket, de ha nem, az is rendben van. Én most adtam hozzá egy kis ketchupot, ettől szaftosabb lett, és ez jót tett a tölteléknek.

A leveles tésztát vágjuk nagyobb négyzetekre vagy téglalapokra, ahogy jól esik. Mondanám, hogy legyünk autentikusak és készítsünk félhold alakú empanadákat, de az túl sok leeső tésztát jelentene, amit ennél az ételnél nemigen tudnánk felhasználni. Így én maradok a négyzet formánál. (De azért a fotó kedvéért készítettem néhány félhold alakút is 😉)

Tegyünk egy kanál tölteléket a négyzetek közepére, egy kis reszelt sajt sem fog ártani, ha éppen van otthon, végül hajtsuk háromszög vagy téglalap formára a batyukat, a szélüket nedvesítsük be a vizes ujjunkkal, és villával nyomkodjuk stabilan össze a tésztabatyuk széleit. 

Ültessük őket sütőpapíros tepsire, kenjük le a tetejüket tojással, ha van kedvünk, szórjuk meg a tetejüket szezámmaggal, majd 180 fokos sütőben süssük addig, amíg csodás aranybarna színe nem lesz.

Tejfölös mártogatóssal kínáljuk. Ehhez 20 százalékos tejfölbe keverjünk egy pici sót, citromlevet, egy kevés borsot, ezzel tálaljuk az empanadákat.

🥄 Így készül hozzá a paradicsom salsa:

A mártogatós készülhet friss paradicsomból is, hiszen augusztus van, roskadozik a piac. Néhány érett paradicsomot apróra vágunk,  került hozzá egy kis lilahagyma, csipetnyi fokhagyma, egy kevés chili, friss petrezselyem, pici só, olívaolaj, meg egy pár csepp citromlé. Jót tesz neki egy félórás pihenő a hűtőben, de már frissen is csodás: savanykás, üde, egy kicsit csíp, pont, ahogy kell.

TIPP:

- Tényleg bármilyen maradék jó hozzá, amit alkalmasnak ítélünk tölteléknek. Legyen az akár párolt gomba, zöldségkeverék, uram bocsá akár maradék krumplipüré is, amit a karakteresebb ízhatás miatt tovább fűszerezhetünk, vagy keverhetünk bele mondjuk párolt borsót.

- Szervírozhatunk mellé paradicsom alapú mártogatóst is, ha azt jobban szeretjük, mint a tejfölt. 🥄

-Ha szép arany színt szeretnél a tetején, a tojássárgájába keverj egy kis tejfölt vagy néhány csepp tejet, ettől fényesebb lesz a sütés után.

-A töltelék állaga fontos: legyen sűrű, nem túl nedves, különben eláztatja a tésztát. Ha híg, egy kanálnyi zsemlemorzsa vagy reszelt sajt segíthet.

Enchilada darált marhahússal – ünnepi kiadás

Első ránézésre az enchilada olyan, mint egy egyszerű „összedobós” kaja – de aki már készített, az tudja, hogy messze nem az. Külön kell hozzá elkészíteni a ragut, a tortillát és az enchilada szószt is, úgyhogy nálunk ez ünnepi fogásnak számít. Vagy olyankor készül, ha a fiam kifejezetten ezt kéri. A blogon már fent van egy verzió sült csirkés töltelékkel, most viszont darált marhahússal készült – szaftos, fűszeres és nagyon-nagyon jó lett! Nem fogod megbánni a munkát, amit belefektettél.

Hozzávalók:

enchilada szósz

8-9 darab tortilla (lehet készen vásárolt is)

marhahúsragu

30 dkg reszelt cheddar sajt (vagy 20 dkg cheddar, 10 dkg trappista)

Enchilada szósz

2 evőkanál olaj
3 evőkanál liszt
1,5 evőkanál pirospaprika
1 mokkáskanál őrölt chili
1 gerezd fokhagyma reszelve, ha lett volna itthon porom, fél evőkanálnyit használtam volna
1/2 teáskanál őrölt római kömény
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál szárított oregánó
fél liter csirkehúsleves
1 kicsi sürített paradicsom konzerv
1 teáskanál almaecet
só, bors

Az olajat megmelegítjük, rátesszük a lisztet, és közepesen barna rántást készítünk belőle. Mehetnek bele a fűszerek, a paradicsom konzerv is, ezzel pirítsuk át a serpenyő tartalmát, majd lassanként öntsük fel a húslevessel a mártást. Én botmixerrel átmentem a cuccon, hadd legyen szép sima. 5-6 percig forraltam, adtam hozzá egy pici cukrot, mert úgy éreztem, kell egy kicsit kerekítenem az ízeken, és kész is voltunk.

Tortilla

A magam részéről szívesen kampányolok amellett, hogy a tortillát készítsd el házilag, tapasztalatból mondom, sokkal finomabb a saját készítésű, mint a bolti. Először is nem kell melegítened töltés előtt, mert anélkül is puha, könnyen tölthető. Másodszor pedig érdemes többet készíteni belőle, másnap töltheted zöldséggel, sajttal, vagy amit csak a fantáziád enged, és kész a másnapi vacsora is. Természetesen persze a bolti tortilla is tökéletesen megfelel.

2 csésze liszt (5 dl)
3/4 csésze meleg víz (190 ml)
3 evőkanál olaj
1/2 teáskanál só

A hozzávalókból a meleg vízzel (ne langyos, meleg legyen a víz, ne égesse a kezünket, de a langyosnál legyen magasabb hőfokú) tésztát gyúrunk, néhány percig dagasztjuk, 15 perc fólia alatti pihenés után pedig 1-2 mm vastagra nyújtjuk, és alaposan felforrósított serpenyőben zsiradék nélkül hólyagosra, barnára sütjük. 

Marhahúsragu

50 dkg darált marhahús

1 doboz vörösbab konzerv

1 vöröshagyma

1 piros kaliforniai vagy kápia paprika

50 ml enchilada szósz

só

bors

1 teáskanál római kömény

1 teáskanál pirospaprika

fél mokkáskanál őrölt chili

1 teáskanál fokhagymapor

2-3 evőkanál olaj

Az olajat megmelegítjük, és elkezdjük rajta megdinasztelni az apró kockákra vágott hagymát, illetve kis kockákra vágott paprikát. Adjunk neki 4-5 percet, hogy megpuhuljon a keverék. Ekkor tegyük rá a marhahúst, a fakanállal nyomkodjuk szét a csomókat, magas lángon pirítsuk át, hogy a hús színt kapjon. Sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a többi fűszert is, illetve az enchilada szószból annyit, hogy kicsit szaftosabb ragut kapjunk. Nem kell sok belőle. Keverjük hozzá a leöblített vörösbabot, keverjük el a raguban. Ezzel készen áll a ragunk a tortillák töltésére.

Állítsuk össze az enchiladákat!

Egy közepes méretű jénai tálba öntsünk annyi szószt, amennyi befedi a tál alját, nem kell sok belőle.

Fektessük a tortilla lapokat magunk elé egy deszkára, az alsó harmadába rakjunk 3-4 evőkanálnyi tölteléket, egy kevés reszelt sajtot, majd tekerjük fel a tortillát, és fektessük az edénybe úgy, hogy a hajtás alul legyen. Pakoljuk szorosan egymás mellé a tekercseket, töltsük ki vele a tálat, amennyire csak lehetséges. A maradék enchiladas szószt öntsük a tekercsek tetejére, végül egyenletesen oszlassuk el a tetején a reszelt sajtot.

180 fokos sütőben 30 percig süssük az ételt.

TIPP:

-Friss koriander, aprított újhagyma vagy tejföl kifejezetten jól áll neki.

-Ha úgy érzed, nem elég kiadós az étel, adhatsz mellé egy kevés rizst is.

-Kínálhatsz mellé tortilla chipset, hogy a marharagut azzal is fel lehessen lapátolni.

-Ha nem esztek meg mindent, másnapra még finomabb – a tortilla szépen átveszi a szósz ízét, csak sütés előtt érdemes újramelegíteni kicsit lefedve, hogy ne száradjon ki.

-A tortillát érdemes enyhén felmelegíteni vagy picit meglágyítani (pl. serpenyőben vagy mikróban letakarva), így könnyebb lesz feltekerni.

- Ha készen vásárolt tortillára esik a választásod, azt javaslom, válaszd a kisebbeket, jobban elfér az edényben, és a kész étel mennyisége is több lesz, ami nagy család esetében nem mindegy.

- Ha kapsz gluténmentes tortillát (vagy elkészíted azt), gluténérzékenyeknek is bátran tálalhatod.