Van valami varázslatos a kelt tésztában. A puha, illatos, édes tészta, ami alatt a lekvár lapul, mintha mindig is ott lett volna. Számomra a bukta nem csupán édesség: családi emlékek, reggelek illata, a nagymamám konyhája, amikor még minden ráérősen, szeretettel készült.
Ez a lekváros bukta pontosan ilyen: egyszerű és otthonos. Most megmutatom, hogyan készítheted el te is – mert hiszek abban, hogy a jó dolgokhoz nem kell bonyolult recept, csak egy kis türelem és szeretet.
Hozzávalók:
50 dkg liszt5 dkg cukor
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
3 dl tej
egy csipet só
5 dkg olvasztott, de már nem meleg vaj
kemény lekvár a töltéshez, legjobb a szilva, de ki milyet szeret
Elkészítés:
A meglangyosított tejbe tettem egy keveset a kimért cukor mennyiségből, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni. A hozzávalókat konyhai robotgép táljába tettem a vaj kivételével, hozzáöntöttem a tejet, majd megdagasztottam. Azt követően, hogy összeállt a tészta, hozzádagasztottam a puha vajat is. Lisztezett gyúrólapra húztam és alaposan átdolgoztam. Folpackkal letakart edényben kb. egy óra alatt duplájára dagadt.
A tésztát kissé átgyúrtam, ujjnyi vastagra nyújtottam, és olyan téglalapokra vágtam őket, amik csaknem olyan szélesek, mint amilyen hosszúak. Közepükre hosszában lekvárt tettem - ne essünk túlzásba, a sok lekvár biztosan kifolyik a tésztából, és csak bosszúságot okoz -, majd a téglalap hosszabb oldalát ráhajtottam a lekvárra, mintegy lezárva a bukta oldalát. Végül feltekertem a tésztát, ahol a két réteg találkozott, összecsipkedtem, ez a rész került a sütőpapírral bélelt tepsiben alulra.
A bukták tetejét megkentem egy kevés tejjel elkevert tojássárgájával, hagytam újabb 20-25 percet kelni, újabb tojásos lekenés következett, végül 180 fokos sütőben, alsó-felső sütési beállításnál kb. 25 perc alatt pirosra sütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése