Pavlova torta

A Pavlova torta 1935. októberében egy Pearth-i szállodából indult világhódító útjára, és Bert Sache keze alól került ki - áldassék annak a kéznek mindkét darabja. Rémesen egyszerű dolog, és mint ilyen, nagyon jó is. Mert ahhoz, hogy valami lenyűgözően finom legyen, nem sok alapanyag kell, hanem jó alapanyag. A világhódítás a mai napig is tart, a Pavlova torta egyaránt őshonos Ausztráliában és Új-Zélandon is. Itt az ideje, hogy a magyar konyhákban is helyet kapjon. Több nagyon pozitív tulajdonsággal is rendelkezik, úgymint: kevés hozzávaló szükséges hozzá, sokféle gyümölccsel kombinálható, egyszerű elkészíteni, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban letaglózóan finom édesség. Nos, egy icipici üröm azért vegyül az örömbe, úgyhogy járjunk nyugodtan örömtáncot a Pavlova felett, de azt azért ne felejtsük el, hogy amilyen finom cucc, pont olyan hízlaló is. Van benne ugyanis cukor gazdagon, ott hetyeg a tetején a cukros tejszínhab, és az eperre sem árt egy icipici alkohol...

Nos, mindezek ismeretében mégis arra biztatom a bátrakat, ragadjanak habverőt, és készítsék el a saját Pavlovájukat. Biztos vagyok benne, hogy a debütálást még sok-sok visszatapsolás fogja követni.

Hozzávalók:

4 db tojásfehérje (tudományosok és macaron sütők kedvéért: 120 gr)
15 dkg porcukor
1 kávéskanál kukoricaliszt vagy étkezési keményítő
1 kávéskanál borecet
néhány csepp vaníliakivonat
egy csipet só
4 dl tejszín
3-4 evőkanál porcukor
friss gyümölcs, elsősorban is eper, másodsorban bármi más

Elkészítés:

A fehérjéket robotgép segítségével habbá verjük. Részletekben adagoljuk hozzá a cukrot, és amikor már a hab megtartja a formáját, de még nem kőkemény, belekeverjük a lisztet és az ecetet, valamint a vaníliakivonatot. A kész habnak fényesnek kell lennie, és képezzen kis csúcsokat, amikor kiemeljük belőle a habverőt. Egy sütőpapírral bélelt tepsire kenjünk egyforma átmérőjű, nem túl lapos félgömböket a habból, de a tetejüket kicsit egyengessük el, hogy később a tejszínhab ne folyjon le róla. 120 fokos sütőben süssük a habcsókokat addig, amíg kívülről már szilárdak, de belül még krémesek. Ez tapasztalatom szerint olyan 30-40 perc. (Ha nagy tortát készítek, akkor egy nagy gömböt formálok a habból, azt 120 fokon bő egy órát kell sütni.) Amikor késznek nyilvánítom az alapot, óvatosan kiveszem a sütőből, hagyom kihűlni. 

Időközben egy kis porcukorral kemény habbá verem a tejszínt. Tálaláskor a habcsókok közepében képzett mélyedésbe halmozom a tejszínhabot és megrakom (a valamilyen finom likőrrel icipicit meglocsolt) gyümölccsel. Isteni eperrel, málnával, ribizlivel, szederrel is.

Sacher torta

Lajos Mari utasításait nagyjából követve, itt-ott picit módosítva készült az alábbi torta. Ezzel is úgy jártam, hogy azt gondoltam: én nem szeretem a Sacher tortát, aztán amikor először kóstoltam ezt a verziót a barátnőmnél, rá kellett döbbennem, hogy - már megint:) - tévedtem. Igenis szeretem a Sacher tortát, de nemcsak én szeretem, hanem a családom tagjai is. Jól teljesített már születésnapon, és az idei Anyák Napján is.

Hozzávalók:

15 dkg jó minőségű étcsokoládé
12,5 dkg  vaj
6 tojás
12,5 dkg cukor
5 dkg liszt
egy csipet só
1 csomag sütőpor
15 dkg darált dió
1 csomag vaníliás cukor
20 dkg étcsokoládé a tetejére
0,5 dl olaj
baracklekvár a töltéshez
 
 

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. A fehérjéket kemény habbá verem. A vajat a csokoládéval vízgőz fölött felolvasztom, kihűtöm. Ha kihűlt, belekeverem a cukros tojássárgába, hozzászitálom a sütőporral elkevert lisztet, beleteszem a diót, könnyedén elkeverem. A felvert habot utoljára adom hozzá, könnyed, nagy mozdulatokkal - hogy a hab ne törjön össze . Kilisztezek egy 26 centis kapcsos tortaformát, beleöntöm a masszát, és 200 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig - és tűpróbáig - sütöm a tésztát.
Ha elkészült, néhány percig a formában hagyom pihenni, de ennek elteltével leveszem a forma oldalát, és tálra csúsztatom a süteményt. Amikor teljesen kihűlt, a 2 tábla étcsokoládét (jó minőségűt!) vízgőz fölött felolvasztom, adok hozzá fél dl olajat, hogy szép fényes legyen. A tortát félbevágom, baracklekvárral megkenem, ismét összeillesztem, kenek egy réteg lekvárt a tetejére is, és a csokoládé bevonóval megkenem a tetejét, valamint az oldalát is. Ezt a lépést még gyakorolnom kell, hogy szép legyen a torta, de bízom benne, hogy előbb-utóbb ez is menni fog.

 

 

Citromos cupcake

Hát ez van, srácok, süti süti hátán... De ne szomorkodjatok, holnap megkapjátok a karalábé főzelék receptjét :)

Szóval vasárnap van, esik az eső, viharos szél fúj, szürkeség mindenütt, pedig állítólag tavasz van. Oké, nem nyígok, egy-két szuper gusztustalan tavaszi nap belefér az életünkbe. Mindazonáltal az embernek ilyenkor joga van kompenzálni a külső hatásokat, nem? De. Én ma így kompenzáltam - az isteni friss, megapetrezselymes tavaszi karaláb főzelék mellett...

Hozzávalók 14 db cupcake-hez:

25 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál szódabikarbóna
1/4 teáskanál só
12 dkg szobahőmérsékletű vaj
20 dkg finom szemű kristályckor
2 db kis méretű tojás
1,25 dl zsíros tej
1 teáskanál vanília kivonat
1 citrom héja

Máz:
10 dkg vaj
12 dkg mascarpone/tejszínes krémsajt
fél citrom leve
porcukor ízlés szerint

Elkészítés:

Készítsük robotgéppel, sokkal könnyebb, lazább lesz a sütemény állaga, mintha kézzel készítenénk.

A vajat a kristálycukorral habosra keverjük. Egymás után hozzáadjuk a tojásokat, mindkettővel alaposan elkeverjük a masszát. Jöhet a vanília kivonat és a citromhéj, majd felváltva adagoljuk a robotgép táljába a lisztet, amelybe előzőleg belekevertük a szódabikarbónát, sütőport és a sót, valamint a tejet. Egy kis liszt, egy kis tej, megint egy kis liszt, megint a tej, míg el nem fogy.

Egy muffin tepsi mélyedéseibe papír kapszlikat teszünk, ezeket megtöltjük kétharmadig a tésztával, majd 170 fokon kb. 20 percig sütjük a muffinokat.

Közben elkészítjük a mázet. A vajat levegősre, lágyra keverjük a krémsajttal, óvatosan - majdnem cseppenként - adagoljuk a citromlevet, végül pedig annyi porcukrot adunk a krémhez, hogy kellemesen pikáns, savanykásnak érezzük, ne vadul édesnek.

Ha a muffinok kihűltek, habzsákból dagolva nyomjunk csinos halmokat a krémből a tetejükre.

Utóirat: nem, ne is kérleljetek, nem tartok cupcake díszítő workshopot, bármennyire is kéritek, mert ezt a szuper tudást igenis megtartom magamnak...

A süti segít

Kedves Támogatók, Szimpatizánsok!

A Segítsüti szívesen és hálásan fogadja hozzájárulásukat a sütiliciten kívül is. Tudjuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy nagyobb összeget adjon egy sütiért, bármilyen nemes is legyen a cél. Ezért kérjük, ha egyetért céljainkkal, és szeretné támogatni munkánkat 1-2-3-5 ezer forinttal, tegye meg! Adományaikat - melyek a licitösszegek mellé kerülnek - a 10700189-65715231-52100008 számú számlára várjuk.

Ezenkívül csekély összeggel bármikor segíthetnek az ajándékboltunkban található ajándéktárgyak megvásárlásával, amelyek ugyanúgy a jótékonysági célt támogatják.

Áfonyás-csokoládés croquembouche torta és vendégposzt

Vendégposzt nemisbéka bloggerinától, akinek blogja sajnos technikai malőr miatt annak idején kimúlt, reménykedünk benne, hogy egyszer újraéleszti. De a bloggervér nem válik vízzé, a jótékonyságra való hajlam sem múlik el az ember lányából, úgyhogy most több év szünet után ismét csatasorba áll, és egy eszelősen jó tortával kápráztatja el a Segítsüti közönségét.

"- és azt beszéltük, ha kell, tavasszal én is beszállok :)






- Gyere csak szepen :D

- ójaj :) hát izgi leszen

- Jelentkezesedet elfogadtuk :D"

Note to self: óvatosan a felelőtlen megjegyzésekkel, amikről úgy véljük, hogy rálegyintenek... :) A fenti, térden állva eskedlő meghívást :) követően azonnal felpörögtek a fogaskerekek a fejemben, mentem erősíteni, és egyszerűen nem bírtam kivárni, hogy utána álljak neki a keresgélésnek. Több év kihagyás után nem árt emelt szintről tervezni egy visszatérést, úgyhogy kicsaptam az Escoffier-t az asztalra, és lapozgatni kezdtem a bemelegítő helybenfutás közben. Ugráltak a betűk a szemem előtt, cro... croutes aux fruits... cro... croquettes... És abban a pillanatban maximumra tolt potméterrel hasított a fejembe John Oliver hangja: a fucking croquembouche!

Ennyi. És természetesen rögtön tudtam, hogy sikerült ipari módon kicseszni magammal, körülbelül kétnapos munkát és az elkészítésnél nem kevés kockázati lehetőséget vállalok be. Még próbálkoztam, hátha van kiút, torna után felütöttem Ducasse-t, a Larousse Gastronomique-ot, de már erősen félszívvel. Aztán megadtam magam a jól ismert belső pitbullnak - akkor küzdj meg a feladattal, édes lányom, ha ennyi eszed van -, és elkezdtem égetett tészta és belevaló krém recepteket keresni. A koncepció viszonylag hamar összeállt, az ízekkel variáltam még, hogy mi lenne az a kombináció, ami nem csap agyon a töménységével. Több káromkodós (fucking indeed...) próbasütés után állt össze a végső változat, ami a következőképpen néz ki:

- az alapját egy 22 cm-es áfonyás-csokoládés torta képezi, aminek a tésztájába 20 dkg reszelt étcsoki, 25 dkg áfonya, némi áfonyalikőr kerül, a felénél kap egy áfonyalikőrrel fellazított áfonyalekvár réteget, és a tetejére 25 dkg étcsokiból és tejszínből készül a bevonat,

- erre jönnek rá az égetett tésztából készített (képviselő)fánkok, kb. 30 darab, nagyobbak alulra, felfelé csökkenő méretűek, amelyeket étcsokoládés (ebbe is ment 20 deka, az egész tortába 70 %-os Lindt kerül), sűrű cukrászkrémmel töltöttem meg,

- végül körbehúztam karamellszálakkal és friss áfonyaszemekkel díszítem.

Ha valaki diétás, ez-azmentes sütit keres, akkor sajnos nem segíthetek :). Ez egy bűnös, kompromisszumokat nem ismerő, a kalóriaszámlálót kiakasztó "French freedom tower". De legalább nem is postázható, viszont a karamellszálak gyorsan olvadnak és a fánkok aránylag frissen az igaziak (hűtőben a tésztájuk kissé keményedik, ezt leszámítva szépen eláll a tortával együtt, sokáig fogyasztható), úgyhogy fontos logisztikai információk következnek a leendő nyertesnek, akitől az én átadásom nem kevés rugalmasságot igényelne, nem esélyes, hogy adott napra tervezett családi eseményre meg tudom csinálni például. Ha esetleg másik külföldön élő magyar csapna le rá, akkor a Brüsszel-Luxemburg-Frankfurt tengelyen tudok alkalmazkodni, és reményeim szerint viszonylag könnyen egyeztethetünk időpontot. Magyarországon Budapest jön szóba, a havi hazautazások kötött időpontjaiban, vagy nyáron kicsivel bővebb mozgástérrel, ezeket úgy két hónapra előre tudom jelezni.

A croquembouche tortára itt lehet licitálni, hajrá, hajrá, április 14-én 16:00-ig van rá lehetőség, beteg gyerekeket segítünk. 

Segítsüti 2016 tavaszán

Veterán Segítsütis vagyok, 2009 óta, az első fordulótól veszek részt a jótékonysági akciókban.  Az első forduló büszkesége az volt, hogy a vigaszágakkal együtt az én meggyes-mákos rácsos pitém hozta a legtöbbet a konyhára: konkrétan 68.000 forintot.

Tartozom egy vallomással. Én nagyon szeretem a Segítsütit. Remek a ráhangolódás, annak kitalálása, hogy mit süssek, a megvalósítás, és az akció is szuper, tele van izgalommal, drukkal, főleg az utolsó egy órában.  Így aztán nem volt kérdés, hogy ismét ringbe szállok. Annyi a változás, hogy - átmenetileg vagy végleg? ki tudja? - szakítottam a meggyes-mákos vonallal, és most egy igazi nagyágyút szeretnék bevetni, hogy hozzájárulhassak a Démétér Ház támogatására fordítható összeg növeléséhez. Ebben az évben ők a támogatottjaink, gyógyszeradagoló pumpákat fogunk vásárolni a befolyt összegből, ami a daganatos betegségben szenvedő gyerekek gyógykezelésénél roppant fontos eszköz.

Ez a nagyágyú pedig nem más, mint az egyszerűségében nagyszerű Pavlova torta. Tojásfehérje, porcukor, vanília, tejszínhab, és sok-sok friss gyümölcs. Semmi más nem kell a mennyei élvezethez. Remélem, a fotó is megerősíti, milyen őrületesen finom ez a torta. Kívül roppanós, belül krémes, a mascarponéval kevert tejszínhab a gyümölcsök alatt kihangsúlyozza az eper, málna és áfonya ízét. Szóval a licitnyertes egészen biztosan nem bánja meg majd, ha ezt a tortát választja.

Licitálni a Segítsüti oldalán lehet, egy egyszerű regisztráció szükséges hozzá mindössze. A licit minden süti esetében 1.000.- forintról indul. Az árverés 2016. április 11-14. között zajlik, a képzeletbeli kalapács 2016. április 14-én, csütörtökön 16.00 órakor csap le a pulpitusra.

Licitre fel, fogjunk össze ismét, hogy a süti megint segíthessen!

Ischler

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán nem szeretem az ischlert. Gyerekként egyenesen utáltam. Néhány hete egy délutáni munkahelyi büfélátogatás alkalmával meggondolatlanul vettem egyet. Semmiféle magyarázatot nem tudnék rá adni, miért esett erre a választásom. Megkóstoltam, orrot húzva letettem magam elé, és elégedetten néztem, ahogy a kollégám megeszi az egészet. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen ócskaságra is ráfanyalodik. Másnap megkért, hozzak neki a büféből egy ischlert, ha arra járok. Ne már! - mondtam neki, annyira rossz volt! Miért eszel ilyeneket? Húzott egyet a vállán, és valamivel később beburkolta a száraz, ízetlen fűrészpor halmot.

Na, ekkor határoztam el, hogy megmutatom neki, milyen is lehet az ischler, ha jól készül. Mert a felől nem volt kétségem, hogy a házilag sütött ischler - még ha nem is az én ízlésem - finom. És hát az a helyzet, hogy öt évtized ellenállása hullott a porba egy szempillantás alatt, amikor megkóstoltam az elkészült sütiket. Mert ez valami mennyei! És nem is kell hozzá semmi csilivili alapanyag, elég, ha azt beletesszük, ami belevaló.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
12,5 dkg őrölt mandula

1 db tojássárgája
25 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só

1 üveg baracklekvár (de inkább ribizli, málna, de mindenképp savanykás)

30 dkg csokoládé
5 dkg vaj vagy 4 evőkanál étolaj

Elkészítés:

A lisztet, mandulát, vajat, cukrot, tojássárgáját sót és citromhéjat tésztává dolgozzuk, és néhány órára hűtőbe tesszük. Ha lehűlt, lisztezett deszkán kb. 4-5 mm-esre nyújtjuk, és kerek kiszúróval korongokat szúrunk belőle. Szerintem az a jó méret, ami nem azt a boltban kapható, kéttenyérnyi ischlert eredményezi, sokkal kezelhetőbb a kb. 6 centis korong.
180 fokos sütőben 8-10 perc alatt megsütjük a tésztát, nagyon odafigyelve rá, nehogy megbarnuljon Kiszedjük a tepsiből, és még melegen minden második darabot megkenünk lekvárral. A lekvár állagától függ, mennyi kell belőle, a nagyon folyékonyból ha túl sokat teszünk a tésztára, ki fog folyni, ha keveset, nem puhítja át a tésztát rendesen.
Egy éjszaka hagyjuk állni a megkent, összeillesztett korongokat. Takarjuk le fóliával!
Másnap a csokoládét és a vajat gőz fölött felolvasztjuk, ha ügyesek vagyunk, megmártjuk a korongokat a csokiban, ha kevésbé ügyesek, akkor is megmártjuk, csak akkor számítunk rá, hogy még a fülünk is csokis lesz. Persze lehet, hogy az ügyeseké is, nem tudom... Viccet félretéve a legjobb módszer szerintem az, ha az ischlert egy villára tesszük, és egy kanállal meglocsoljuk a csokival, ügyelve, hogy az oldalakra is teljesen lefolyjon a csokoládé. Kicsit hozzáütögetjük a villát a tál széléhez, hogy a fölösleges csoki távozzon, de persze óvatosan, majd rácsra helyezzük a megmártott korongokat.
Hagyjuk kihűlni a csokis korongokat.
Díszíthetjük fél dióval, kókuszreszelékkel, vagy bármi mással, amihez kedvünk van.

Hortobágyi húsos palacsinta

Nagyon szeretjük, mégis ritkán készítem, most húsvét hétfői ebédünk lett, amit aztán egy szintén talán retrónak számító somlói galuska követett. Nemigen fordul elő, hogy lenne annyi maradék csirkepörkölt, amiből érdemes lenne hozzákezdeni egy  hortobágyihoz, de ennek az ételnek a kedvéért simán nekiállok annak is. 

Hozzávalók 6 személyre:

12 db palacsinta

1 tojás
15 dkg liszt
3 dl tej
1 dl szódavíz
késhegynyi só
zsír vagy olaj (a kisütéshez)

(maradék) csirkepörkölt

3 dl tejföl
1-1,5 evőkanál liszt

Elkészítés:

A palacsinta hozzávalóiból a szokásos módon palacsintákat sütünk.

A maradék csirkepörköltből kiemeljük a húsdarabokat, késsel nagyon finomra aprítjuk. Szeretem bevetni ennél a műveletnél a késes aprító gépemet, mert abban pontosan látom, mennyire darálta már össze a húst, időben le lehet állítani, így nem lesz pépes a pörkölt. Ha nagyon száraz lenne a darált hús, lazítsuk egy kevés pörköltszafttal.

Ne felejtsük el megkóstolni a tölteléket, intenzívebb fűszerezést kíván majd a palacsintában, mint magában. Sózzuk, borsozzuk bátran!

A palacsintákat egyenként kiterítjük, megkenjük a töltelékkel (ne sajnáljuk!), majd először a palacsinták két oldalát hajtjuk be, végül magunktól távolodva feltekerjük a tésztát. Így csinos batyukat kapunk, amelyeket ültessünk kiolajozott jénai edénybe.

A jénait takarjuk le alufóliával, és forrósítsuk át a palacsintákat a 180 fokos sütőben. Ez csak néhány percet igényel.

Közben az edényben maradt szaftot szűrjük át, forrósítsuk fel, és habarjuk be a tejföllel, amibe csomómentesen belekevertük a lisztet.

Forraljuk ki a mártást, ha szükséges, még fűszerezük, majd az időközben tányérokra tálalt palacsintákat öntsük le bőven a szósszal.

Vasárnapi csirkesült

Nem fér kétség hozzá, nálunk családilag a csirke a legnagyobb kedvenc húsfajta. Mindenféle formában esszük, ha gyorsan akarok vacsorát, akkor tejszínesen, vagy mogyoróvajasan, máskor pitében, paradicsomosan, thai levesként,  de jöhet burgerként is. 

A legegyszerűbb - és az egyik legfinomabb - módja a csirkézésnek, ha egyben süti meg az ember. Régen ki akartam próbálni ezt a módszert, most, hogy túl vagyok rajta, csak ajánlani tudom. Gyorsan elkészül, és isteni finom.

Hozzávalók:

1 egész csirke
fűszerek ízlés szerint, én nagyon szeretem a Culinarisban kapható
chicken seasoning névre hallgatót
10 dkg vaj
só
bors


Elkészítés:

A csirkét megmossuk, szárazra töröljük. A gerincét egy csirke vágó ollóval kivágjuk (mehet a mélyhűtőbe, jó lesz  majd levesnek), hátára fordítjuk a csirkét, rátenyerelünk a mellcsontjára, megroppantjuk, ettől a csirke a képen látható pózt veszi fel.
A vajat elkeverjük a csirke fűszerrel, majd egyenletesen mindenhol bekenjük vele a csirkét. Ha van időnk, hagyjuk a húst pácolódni legalább egy órán át.
170 fokos sütőben, alufóliával letakart tepsiben süssük a húst egy órán át (én tettem alá fél deci vizet a biztonság kedvéért), majd vegyük le a fóliát, süssük a csirke bőrét ropogós pirosra.

Bazsalikomos krumplipürével isteni.

Obatzter

Régi nagy kedvenc, Macikonyhától tanultam még a blogolásom őskorában. Most újra elkészült, végre van róla fotó is, és csak ajánlani tudom, hiszen könnyen elkészíthető, csodás reggeli/vacsora van belőle. Némiképpen addiktív...

Hozzávalók:

1 kerek camembert
6 dkg puha vaj
1 mokkáskanál őrölt pirospaprika
fél mokkáskanál frissen őrölt bors
1 mokkáskanál őrölt kömény
1 kis fej salotta hagyma, vagy újhagyma
1 kávéskanál mustár
só
bors
2 evőkanál sör


Elkészítés:

Vágjuk le a camembert tetejét, belsejét kávéskanállal úgy vájjuk ki, hogy a héj sértetlen maradjon. Egy tálban a kikapart sajtot elkeverjük a puha vajjal, és az összes többi hozzávalóval. Ha elkészült, visszatöltjük a héjba, kicsit lehűtjük (ne legyen azért nagyon hideg, mert a vajnak csak kicsit kell visszadermednie), majd barna kenyérrel, paradicsommal, hagymával tálaljuk.

Acma

A recept alapján készült süteménnyel először a Rosinantében találkoztam sok éve, amikor a Finománia kurzusán Mirelle vezetésével sütöttük, és bár akkor is mély nyomot hagyott bennem, arra nem emlékeztem, hogy ez ilyen brutálisan finom. De már vagy egy hete készülök megtölteni a kenyérsütő üstjét a hozzávalókkal, és végül Maci receptjét használtam fel.

Hozzávalók az üstbe kerülés sorrendjében:

1 db tojás
2 dl tej
150 ml olaj
150 ml joghurt
50 dkg liszt
7 gr porélesztő
1 teáskanál sütőpor
40 ml cukor
1 teáskanál só
a kenéshez egy tojás sárgája egy evőkanál tejjel lazítva

Elkészítés:

A hozzávalókat a megfelelő sorrendben a gép üstjébe pakoltam. (Macinál megtalálható a kézi módszer leírása.) 20 percig dagasztott a gép, ekkor kivettem a tésztát, és egy liszttel megszórt tálba tettem, bepakoltam az 50 fokra előmelegített langyos sütőbe. Hagyhattam volna, hogy a gép kelessze meg, de az másfél óra, annyi időm nem volt.
20 perc múlva gyönyörűen megkelt a tészta, ekkor átgyúrtam, felnyolcadoltam, majd hosszú kígyókat sodortam egy-egy adagból. Félbe hajtottam, két végét ellenkező irányba tekertem, majd összecsomóztam. Ezen még van mit gyakorolni...
 Lekentem a tejes tojással, megszórtam a tetejüket fekete szezámmaggal, mákkal, és 180 fokos sütőben 20 perc alatt gyönyörűségesre sültek.