Áfonyás-csokoládés croquembouche torta és vendégposzt

Vendégposzt nemisbéka bloggerinától, akinek blogja sajnos technikai malőr miatt annak idején kimúlt, reménykedünk benne, hogy egyszer újraéleszti. De a bloggervér nem válik vízzé, a jótékonyságra való hajlam sem múlik el az ember lányából, úgyhogy most több év szünet után ismét csatasorba áll, és egy eszelősen jó tortával kápráztatja el a Segítsüti közönségét.

"- és azt beszéltük, ha kell, tavasszal én is beszállok :)






- Gyere csak szepen :D

- ójaj :) hát izgi leszen

- Jelentkezesedet elfogadtuk :D"

Note to self: óvatosan a felelőtlen megjegyzésekkel, amikről úgy véljük, hogy rálegyintenek... :) A fenti, térden állva eskedlő meghívást :) követően azonnal felpörögtek a fogaskerekek a fejemben, mentem erősíteni, és egyszerűen nem bírtam kivárni, hogy utána álljak neki a keresgélésnek. Több év kihagyás után nem árt emelt szintről tervezni egy visszatérést, úgyhogy kicsaptam az Escoffier-t az asztalra, és lapozgatni kezdtem a bemelegítő helybenfutás közben. Ugráltak a betűk a szemem előtt, cro... croutes aux fruits... cro... croquettes... És abban a pillanatban maximumra tolt potméterrel hasított a fejembe John Oliver hangja: a fucking croquembouche!

Ennyi. És természetesen rögtön tudtam, hogy sikerült ipari módon kicseszni magammal, körülbelül kétnapos munkát és az elkészítésnél nem kevés kockázati lehetőséget vállalok be. Még próbálkoztam, hátha van kiút, torna után felütöttem Ducasse-t, a Larousse Gastronomique-ot, de már erősen félszívvel. Aztán megadtam magam a jól ismert belső pitbullnak - akkor küzdj meg a feladattal, édes lányom, ha ennyi eszed van -, és elkezdtem égetett tészta és belevaló krém recepteket keresni. A koncepció viszonylag hamar összeállt, az ízekkel variáltam még, hogy mi lenne az a kombináció, ami nem csap agyon a töménységével. Több káromkodós (fucking indeed...) próbasütés után állt össze a végső változat, ami a következőképpen néz ki:

- az alapját egy 22 cm-es áfonyás-csokoládés torta képezi, aminek a tésztájába 20 dkg reszelt étcsoki, 25 dkg áfonya, némi áfonyalikőr kerül, a felénél kap egy áfonyalikőrrel fellazított áfonyalekvár réteget, és a tetejére 25 dkg étcsokiból és tejszínből készül a bevonat,

- erre jönnek rá az égetett tésztából készített (képviselő)fánkok, kb. 30 darab, nagyobbak alulra, felfelé csökkenő méretűek, amelyeket étcsokoládés (ebbe is ment 20 deka, az egész tortába 70 %-os Lindt kerül), sűrű cukrászkrémmel töltöttem meg,

- végül körbehúztam karamellszálakkal és friss áfonyaszemekkel díszítem.

Ha valaki diétás, ez-azmentes sütit keres, akkor sajnos nem segíthetek :). Ez egy bűnös, kompromisszumokat nem ismerő, a kalóriaszámlálót kiakasztó "French freedom tower". De legalább nem is postázható, viszont a karamellszálak gyorsan olvadnak és a fánkok aránylag frissen az igaziak (hűtőben a tésztájuk kissé keményedik, ezt leszámítva szépen eláll a tortával együtt, sokáig fogyasztható), úgyhogy fontos logisztikai információk következnek a leendő nyertesnek, akitől az én átadásom nem kevés rugalmasságot igényelne, nem esélyes, hogy adott napra tervezett családi eseményre meg tudom csinálni például. Ha esetleg másik külföldön élő magyar csapna le rá, akkor a Brüsszel-Luxemburg-Frankfurt tengelyen tudok alkalmazkodni, és reményeim szerint viszonylag könnyen egyeztethetünk időpontot. Magyarországon Budapest jön szóba, a havi hazautazások kötött időpontjaiban, vagy nyáron kicsivel bővebb mozgástérrel, ezeket úgy két hónapra előre tudom jelezni.

A croquembouche tortára itt lehet licitálni, hajrá, hajrá, április 14-én 16:00-ig van rá lehetőség, beteg gyerekeket segítünk.