Ischler

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán nem szeretem az ischlert. Gyerekként egyenesen utáltam. Néhány hete egy délutáni munkahelyi büfélátogatás alkalmával meggondolatlanul vettem egyet. Semmiféle magyarázatot nem tudnék rá adni, miért esett erre a választásom. Megkóstoltam, orrot húzva letettem magam elé, és elégedetten néztem, ahogy a kollégám megeszi az egészet. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen ócskaságra is ráfanyalodik. Másnap megkért, hozzak neki a büféből egy ischlert, ha arra járok. Ne már! - mondtam neki, annyira rossz volt! Miért eszel ilyeneket? Húzott egyet a vállán, és valamivel később beburkolta a száraz, ízetlen fűrészpor halmot.

Na, ekkor határoztam el, hogy megmutatom neki, milyen is lehet az ischler, ha jól készül. Mert a felől nem volt kétségem, hogy a házilag sütött ischler - még ha nem is az én ízlésem - finom. És hát az a helyzet, hogy öt évtized ellenállása hullott a porba egy szempillantás alatt, amikor megkóstoltam az elkészült sütiket. Mert ez valami mennyei! És nem is kell hozzá semmi csilivili alapanyag, elég, ha azt beletesszük, ami belevaló.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
12,5 dkg őrölt mandula

1 db tojássárgája
25 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só

1 üveg baracklekvár (de inkább ribizli, málna, de mindenképp savanykás)

30 dkg csokoládé
5 dkg vaj vagy 4 evőkanál étolaj

Elkészítés:

A lisztet, mandulát, vajat, cukrot, tojássárgáját sót és citromhéjat tésztává dolgozzuk, és néhány órára hűtőbe tesszük. Ha lehűlt, lisztezett deszkán kb. 4-5 mm-esre nyújtjuk, és kerek kiszúróval korongokat szúrunk belőle. Szerintem az a jó méret, ami nem azt a boltban kapható, kéttenyérnyi ischlert eredményezi, sokkal kezelhetőbb a kb. 6 centis korong.
180 fokos sütőben 8-10 perc alatt megsütjük a tésztát, nagyon odafigyelve rá, nehogy megbarnuljon Kiszedjük a tepsiből, és még melegen minden második darabot megkenünk lekvárral. A lekvár állagától függ, mennyi kell belőle, a nagyon folyékonyból ha túl sokat teszünk a tésztára, ki fog folyni, ha keveset, nem puhítja át a tésztát rendesen.
Egy éjszaka hagyjuk állni a megkent, összeillesztett korongokat. Takarjuk le fóliával!
Másnap a csokoládét és a vajat gőz fölött felolvasztjuk, ha ügyesek vagyunk, megmártjuk a korongokat a csokiban, ha kevésbé ügyesek, akkor is megmártjuk, csak akkor számítunk rá, hogy még a fülünk is csokis lesz. Persze lehet, hogy az ügyeseké is, nem tudom... Viccet félretéve a legjobb módszer szerintem az, ha az ischlert egy villára tesszük, és egy kanállal meglocsoljuk a csokival, ügyelve, hogy az oldalakra is teljesen lefolyjon a csokoládé. Kicsit hozzáütögetjük a villát a tál széléhez, hogy a fölösleges csoki távozzon, de persze óvatosan, majd rácsra helyezzük a megmártott korongokat.
Hagyjuk kihűlni a csokis korongokat.
Díszíthetjük fél dióval, kókuszreszelékkel, vagy bármi mással, amihez kedvünk van.