Áfonyás-csokoládés croquembouche torta és vendégposzt

Vendégposzt nemisbéka bloggerinától, akinek blogja sajnos technikai malőr miatt annak idején kimúlt, reménykedünk benne, hogy egyszer újraéleszti. De a bloggervér nem válik vízzé, a jótékonyságra való hajlam sem múlik el az ember lányából, úgyhogy most több év szünet után ismét csatasorba áll, és egy eszelősen jó tortával kápráztatja el a Segítsüti közönségét.

"- és azt beszéltük, ha kell, tavasszal én is beszállok :)






- Gyere csak szepen :D

- ójaj :) hát izgi leszen

- Jelentkezesedet elfogadtuk :D"

Note to self: óvatosan a felelőtlen megjegyzésekkel, amikről úgy véljük, hogy rálegyintenek... :) A fenti, térden állva eskedlő meghívást :) követően azonnal felpörögtek a fogaskerekek a fejemben, mentem erősíteni, és egyszerűen nem bírtam kivárni, hogy utána álljak neki a keresgélésnek. Több év kihagyás után nem árt emelt szintről tervezni egy visszatérést, úgyhogy kicsaptam az Escoffier-t az asztalra, és lapozgatni kezdtem a bemelegítő helybenfutás közben. Ugráltak a betűk a szemem előtt, cro... croutes aux fruits... cro... croquettes... És abban a pillanatban maximumra tolt potméterrel hasított a fejembe John Oliver hangja: a fucking croquembouche!

Ennyi. És természetesen rögtön tudtam, hogy sikerült ipari módon kicseszni magammal, körülbelül kétnapos munkát és az elkészítésnél nem kevés kockázati lehetőséget vállalok be. Még próbálkoztam, hátha van kiút, torna után felütöttem Ducasse-t, a Larousse Gastronomique-ot, de már erősen félszívvel. Aztán megadtam magam a jól ismert belső pitbullnak - akkor küzdj meg a feladattal, édes lányom, ha ennyi eszed van -, és elkezdtem égetett tészta és belevaló krém recepteket keresni. A koncepció viszonylag hamar összeállt, az ízekkel variáltam még, hogy mi lenne az a kombináció, ami nem csap agyon a töménységével. Több káromkodós (fucking indeed...) próbasütés után állt össze a végső változat, ami a következőképpen néz ki:

- az alapját egy 22 cm-es áfonyás-csokoládés torta képezi, aminek a tésztájába 20 dkg reszelt étcsoki, 25 dkg áfonya, némi áfonyalikőr kerül, a felénél kap egy áfonyalikőrrel fellazított áfonyalekvár réteget, és a tetejére 25 dkg étcsokiból és tejszínből készül a bevonat,

- erre jönnek rá az égetett tésztából készített (képviselő)fánkok, kb. 30 darab, nagyobbak alulra, felfelé csökkenő méretűek, amelyeket étcsokoládés (ebbe is ment 20 deka, az egész tortába 70 %-os Lindt kerül), sűrű cukrászkrémmel töltöttem meg,

- végül körbehúztam karamellszálakkal és friss áfonyaszemekkel díszítem.

Ha valaki diétás, ez-azmentes sütit keres, akkor sajnos nem segíthetek :). Ez egy bűnös, kompromisszumokat nem ismerő, a kalóriaszámlálót kiakasztó "French freedom tower". De legalább nem is postázható, viszont a karamellszálak gyorsan olvadnak és a fánkok aránylag frissen az igaziak (hűtőben a tésztájuk kissé keményedik, ezt leszámítva szépen eláll a tortával együtt, sokáig fogyasztható), úgyhogy fontos logisztikai információk következnek a leendő nyertesnek, akitől az én átadásom nem kevés rugalmasságot igényelne, nem esélyes, hogy adott napra tervezett családi eseményre meg tudom csinálni például. Ha esetleg másik külföldön élő magyar csapna le rá, akkor a Brüsszel-Luxemburg-Frankfurt tengelyen tudok alkalmazkodni, és reményeim szerint viszonylag könnyen egyeztethetünk időpontot. Magyarországon Budapest jön szóba, a havi hazautazások kötött időpontjaiban, vagy nyáron kicsivel bővebb mozgástérrel, ezeket úgy két hónapra előre tudom jelezni.

A croquembouche tortára itt lehet licitálni, hajrá, hajrá, április 14-én 16:00-ig van rá lehetőség, beteg gyerekeket segítünk. 

Segítsüti 2016 tavaszán

Veterán Segítsütis vagyok, 2009 óta, az első fordulótól veszek részt a jótékonysági akciókban.  Az első forduló büszkesége az volt, hogy a vigaszágakkal együtt az én meggyes-mákos rácsos pitém hozta a legtöbbet a konyhára: konkrétan 68.000 forintot.

Tartozom egy vallomással. Én nagyon szeretem a Segítsütit. Remek a ráhangolódás, annak kitalálása, hogy mit süssek, a megvalósítás, és az akció is szuper, tele van izgalommal, drukkal, főleg az utolsó egy órában.  Így aztán nem volt kérdés, hogy ismét ringbe szállok. Annyi a változás, hogy - átmenetileg vagy végleg? ki tudja? - szakítottam a meggyes-mákos vonallal, és most egy igazi nagyágyút szeretnék bevetni, hogy hozzájárulhassak a Démétér Ház támogatására fordítható összeg növeléséhez. Ebben az évben ők a támogatottjaink, gyógyszeradagoló pumpákat fogunk vásárolni a befolyt összegből, ami a daganatos betegségben szenvedő gyerekek gyógykezelésénél roppant fontos eszköz.

Ez a nagyágyú pedig nem más, mint az egyszerűségében nagyszerű Pavlova torta. Tojásfehérje, porcukor, vanília, tejszínhab, és sok-sok friss gyümölcs. Semmi más nem kell a mennyei élvezethez. Remélem, a fotó is megerősíti, milyen őrületesen finom ez a torta. Kívül roppanós, belül krémes, a mascarponéval kevert tejszínhab a gyümölcsök alatt kihangsúlyozza az eper, málna és áfonya ízét. Szóval a licitnyertes egészen biztosan nem bánja meg majd, ha ezt a tortát választja.

Licitálni a Segítsüti oldalán lehet, egy egyszerű regisztráció szükséges hozzá mindössze. A licit minden süti esetében 1.000.- forintról indul. Az árverés 2016. április 11-14. között zajlik, a képzeletbeli kalapács 2016. április 14-én, csütörtökön 16.00 órakor csap le a pulpitusra.

Licitre fel, fogjunk össze ismét, hogy a süti megint segíthessen!

Ischler

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán nem szeretem az ischlert. Gyerekként egyenesen utáltam. Néhány hete egy délutáni munkahelyi büfélátogatás alkalmával meggondolatlanul vettem egyet. Semmiféle magyarázatot nem tudnék rá adni, miért esett erre a választásom. Megkóstoltam, orrot húzva letettem magam elé, és elégedetten néztem, ahogy a kollégám megeszi az egészet. Kicsit sajnáltam, hogy ilyen ócskaságra is ráfanyalodik. Másnap megkért, hozzak neki a büféből egy ischlert, ha arra járok. Ne már! - mondtam neki, annyira rossz volt! Miért eszel ilyeneket? Húzott egyet a vállán, és valamivel később beburkolta a száraz, ízetlen fűrészpor halmot.

Na, ekkor határoztam el, hogy megmutatom neki, milyen is lehet az ischler, ha jól készül. Mert a felől nem volt kétségem, hogy a házilag sütött ischler - még ha nem is az én ízlésem - finom. És hát az a helyzet, hogy öt évtized ellenállása hullott a porba egy szempillantás alatt, amikor megkóstoltam az elkészült sütiket. Mert ez valami mennyei! És nem is kell hozzá semmi csilivili alapanyag, elég, ha azt beletesszük, ami belevaló.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
12,5 dkg őrölt mandula

1 db tojássárgája
25 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só

1 üveg baracklekvár (de inkább ribizli, málna, de mindenképp savanykás)

30 dkg csokoládé
5 dkg vaj vagy 4 evőkanál étolaj

Elkészítés:

A lisztet, mandulát, vajat, cukrot, tojássárgáját sót és citromhéjat tésztává dolgozzuk, és néhány órára hűtőbe tesszük. Ha lehűlt, lisztezett deszkán kb. 4-5 mm-esre nyújtjuk, és kerek kiszúróval korongokat szúrunk belőle. Szerintem az a jó méret, ami nem azt a boltban kapható, kéttenyérnyi ischlert eredményezi, sokkal kezelhetőbb a kb. 6 centis korong.
180 fokos sütőben 8-10 perc alatt megsütjük a tésztát, nagyon odafigyelve rá, nehogy megbarnuljon Kiszedjük a tepsiből, és még melegen minden második darabot megkenünk lekvárral. A lekvár állagától függ, mennyi kell belőle, a nagyon folyékonyból ha túl sokat teszünk a tésztára, ki fog folyni, ha keveset, nem puhítja át a tésztát rendesen.
Egy éjszaka hagyjuk állni a megkent, összeillesztett korongokat. Takarjuk le fóliával!
Másnap a csokoládét és a vajat gőz fölött felolvasztjuk, ha ügyesek vagyunk, megmártjuk a korongokat a csokiban, ha kevésbé ügyesek, akkor is megmártjuk, csak akkor számítunk rá, hogy még a fülünk is csokis lesz. Persze lehet, hogy az ügyeseké is, nem tudom... Viccet félretéve a legjobb módszer szerintem az, ha az ischlert egy villára tesszük, és egy kanállal meglocsoljuk a csokival, ügyelve, hogy az oldalakra is teljesen lefolyjon a csokoládé. Kicsit hozzáütögetjük a villát a tál széléhez, hogy a fölösleges csoki távozzon, de persze óvatosan, majd rácsra helyezzük a megmártott korongokat.
Hagyjuk kihűlni a csokis korongokat.
Díszíthetjük fél dióval, kókuszreszelékkel, vagy bármi mással, amihez kedvünk van.

Hortobágyi húsos palacsinta

Nagyon szeretjük, mégis ritkán készítem, most húsvét hétfői ebédünk lett, amit aztán egy szintén talán retrónak számító somlói galuska követett. Nemigen fordul elő, hogy lenne annyi maradék csirkepörkölt, amiből érdemes lenne hozzákezdeni egy  hortobágyihoz, de ennek az ételnek a kedvéért simán nekiállok annak is. 

Hozzávalók 6 személyre:

12 db palacsinta

1 tojás
15 dkg liszt
3 dl tej
1 dl szódavíz
késhegynyi só
zsír vagy olaj (a kisütéshez)

(maradék) csirkepörkölt

3 dl tejföl
1-1,5 evőkanál liszt

Elkészítés:

A palacsinta hozzávalóiból a szokásos módon palacsintákat sütünk.

A maradék csirkepörköltből kiemeljük a húsdarabokat, késsel nagyon finomra aprítjuk. Szeretem bevetni ennél a műveletnél a késes aprító gépemet, mert abban pontosan látom, mennyire darálta már össze a húst, időben le lehet állítani, így nem lesz pépes a pörkölt. Ha nagyon száraz lenne a darált hús, lazítsuk egy kevés pörköltszafttal.

Ne felejtsük el megkóstolni a tölteléket, intenzívebb fűszerezést kíván majd a palacsintában, mint magában. Sózzuk, borsozzuk bátran!

A palacsintákat egyenként kiterítjük, megkenjük a töltelékkel (ne sajnáljuk!), majd először a palacsinták két oldalát hajtjuk be, végül magunktól távolodva feltekerjük a tésztát. Így csinos batyukat kapunk, amelyeket ültessünk kiolajozott jénai edénybe.

A jénait takarjuk le alufóliával, és forrósítsuk át a palacsintákat a 180 fokos sütőben. Ez csak néhány percet igényel.

Közben az edényben maradt szaftot szűrjük át, forrósítsuk fel, és habarjuk be a tejföllel, amibe csomómentesen belekevertük a lisztet.

Forraljuk ki a mártást, ha szükséges, még fűszerezük, majd az időközben tányérokra tálalt palacsintákat öntsük le bőven a szósszal.

Vasárnapi csirkesült

Nem fér kétség hozzá, nálunk családilag a csirke a legnagyobb kedvenc húsfajta. Mindenféle formában esszük, ha gyorsan akarok vacsorát, akkor tejszínesen, vagy mogyoróvajasan, máskor pitében, paradicsomosan, thai levesként,  de jöhet burgerként is. 

A legegyszerűbb - és az egyik legfinomabb - módja a csirkézésnek, ha egyben süti meg az ember. Régen ki akartam próbálni ezt a módszert, most, hogy túl vagyok rajta, csak ajánlani tudom. Gyorsan elkészül, és isteni finom.

Hozzávalók:

1 egész csirke
fűszerek ízlés szerint, én nagyon szeretem a Culinarisban kapható
chicken seasoning névre hallgatót
10 dkg vaj
só
bors


Elkészítés:

A csirkét megmossuk, szárazra töröljük. A gerincét egy csirke vágó ollóval kivágjuk (mehet a mélyhűtőbe, jó lesz  majd levesnek), hátára fordítjuk a csirkét, rátenyerelünk a mellcsontjára, megroppantjuk, ettől a csirke a képen látható pózt veszi fel.
A vajat elkeverjük a csirke fűszerrel, majd egyenletesen mindenhol bekenjük vele a csirkét. Ha van időnk, hagyjuk a húst pácolódni legalább egy órán át.
170 fokos sütőben, alufóliával letakart tepsiben süssük a húst egy órán át (én tettem alá fél deci vizet a biztonság kedvéért), majd vegyük le a fóliát, süssük a csirke bőrét ropogós pirosra.

Bazsalikomos krumplipürével isteni.

Obatzter

Régi nagy kedvenc, Macikonyhától tanultam még a blogolásom őskorában. Most újra elkészült, végre van róla fotó is, és csak ajánlani tudom, hiszen könnyen elkészíthető, csodás reggeli/vacsora van belőle. Némiképpen addiktív...

Hozzávalók:

1 kerek camembert
6 dkg puha vaj
1 mokkáskanál őrölt pirospaprika
fél mokkáskanál frissen őrölt bors
1 mokkáskanál őrölt kömény
1 kis fej salotta hagyma, vagy újhagyma
1 kávéskanál mustár
só
bors
2 evőkanál sör


Elkészítés:

Vágjuk le a camembert tetejét, belsejét kávéskanállal úgy vájjuk ki, hogy a héj sértetlen maradjon. Egy tálban a kikapart sajtot elkeverjük a puha vajjal, és az összes többi hozzávalóval. Ha elkészült, visszatöltjük a héjba, kicsit lehűtjük (ne legyen azért nagyon hideg, mert a vajnak csak kicsit kell visszadermednie), majd barna kenyérrel, paradicsommal, hagymával tálaljuk.

Acma

A recept alapján készült süteménnyel először a Rosinantében találkoztam sok éve, amikor a Finománia kurzusán Mirelle vezetésével sütöttük, és bár akkor is mély nyomot hagyott bennem, arra nem emlékeztem, hogy ez ilyen brutálisan finom. De már vagy egy hete készülök megtölteni a kenyérsütő üstjét a hozzávalókkal, és végül Maci receptjét használtam fel.

Hozzávalók az üstbe kerülés sorrendjében:

1 db tojás
2 dl tej
150 ml olaj
150 ml joghurt
50 dkg liszt
7 gr porélesztő
1 teáskanál sütőpor
40 ml cukor
1 teáskanál só
a kenéshez egy tojás sárgája egy evőkanál tejjel lazítva

Elkészítés:

A hozzávalókat a megfelelő sorrendben a gép üstjébe pakoltam. (Macinál megtalálható a kézi módszer leírása.) 20 percig dagasztott a gép, ekkor kivettem a tésztát, és egy liszttel megszórt tálba tettem, bepakoltam az 50 fokra előmelegített langyos sütőbe. Hagyhattam volna, hogy a gép kelessze meg, de az másfél óra, annyi időm nem volt.
20 perc múlva gyönyörűen megkelt a tészta, ekkor átgyúrtam, felnyolcadoltam, majd hosszú kígyókat sodortam egy-egy adagból. Félbe hajtottam, két végét ellenkező irányba tekertem, majd összecsomóztam. Ezen még van mit gyakorolni...
 Lekentem a tejes tojással, megszórtam a tetejüket fekete szezámmaggal, mákkal, és 180 fokos sütőben 20 perc alatt gyönyörűségesre sültek.

Töltött, rántott palacsinta

A Palacsinta Nap vagy húshagyókedd (az angol eredetiben „Shrove Tuesday” „Gyóntató Kedd”) - a húsvét előtti 41. napra eső kedd – a nagyböjt előestéje. Ezen a napon a régebbi időkben minden keresztény kötelező bűnbánatot tartott mielőtt gyónást és feloldozást nyert, innen ered a „Gyóntató Kedd” elnevezés. Ez az utolsó lehetőség mindenféle ételek fogyasztására, a bőséges étkezés ugyanis nagyböjtben tilos. Tehát a házban megmaradt tojásokból, vajból, zsírból palacsintát készítettek, ezért ezt a napot Palacsinta Napnak nevezték.

Noha a nagyböjtnek szigorú szabályai vannak, most kivételesen mindenki élvezheti a palacsintaevést és egyes vidékeken a palacsintás versenyeket. A legrégibb és leghíresebb a buckinghamshire-i Olney-ban tartott verseny. Ez 415 yard (380 méter) futás, melyen tizenhat év feletti főkötőt és kötényt viselő nők vehetnek részt. Nekik fel kell dobniuk a palacsintájukat és megfordítaniuk így a serpenyőben legalább háromszor a verseny alatt. A nyertes csókot kap a Palacsinta Harangozótól és egy imakönyvet a vikáriustól – a templomi harangokat eredetileg azért húzták meg, hogy emlékeztessék a párizsiakat, hogy menjenek gyónni.

Forrás: brody.iif.hu

Fogalmam sincs, melyik kategóriába kéne sorolni ezt a remeket. Gyors vacsorának semmiképp nem nevezném, és bár van benne hús, nem is a húsétel kifejezés jut róla eszembe. No de végül is nem kell mindent kategóriákba préselni. Nálunk ez abszolút ünnepi, vendégváró étel, egyrészt a főtt, füstölt tarja ára miatt, amiből azért minél több van benne, annál jobb, másrészt a kicsit hosszadalmas előkészületek miatt. Hétköznapokon csak álmodozunk róla...

Hozzávalók:

12 db ún. sós palacsinta, bár nem készítem sósabbra, mint máskor, csak nem teszek bele cukrot, mint máskor se
30-40 dkg főtt, füstölt tarja
néhány evőkanál tejföl
só, bors
és a panírozás kellékei: lizt, tojás, prézli
olaj a sütéshez


Elkészítés:

Megsütjük a vékony palacsintákat. Legjobban akkor járunk, ha előző nap életünk párja a gyerekeknek ezzel kedveskedett, és vagy sikerült a kölkeket időben elzavarni az asztaltól, vagy rá tudtuk venni az Embert, hogy dupla adagot süssön. De ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor bizony magad uram, ha szolgád nincsen... Előtte, közben, vagy ahogy adódik, ledaráljuk a füstölt tarját (Moulinex forever), és tejföllel, borssal krémet alkotunk belőle. Méghozzá olyan krémet, ami nem folyós, ugyanakkor könnyedén kenhető. Nyilván minél dominánsabb a füstölt tarja a krémben, annál finomabb lesz a végeredmény. Emlékszem, amikor nem ment úgy a szekér, ahogy kellett volna, párizsival is voltam képes dúsítani a füstölt húst... 

Ezzel a krémmel megkenjük a palacsintákat, majd kétoldalt behajtjuk őket, ezután feltekerjük a kis huncutokat. Akkor jó, ha a tekercsek megfelelően strammnak bizonyulván nem akarnak szanaszét bomlani, nyekleni-csuklani, hanem könnyen kezelhetőek, már ami a panírozást illeti. Ezt elősegíthetjük egy-két fogpiszkáló szakszerű elhelyezésével, de anélkül is megugorható a feladat.

A szokásos módon panírozunk, majd bő, forró olajban szép barnára sütjük a hengerkéket. Majonézzel szoktam tálalni, elvetemülten nagyétkűek rizst is kaphatnak hozzá, ha nagyon követelőznek. A tölteléken lehet variálni, lehet bele gombakrémet gyártani például, párolt zöldség besamellel kissé megkötve szintén alkalmas lehet tölteléknek. Legjobban majonézes kukorica salátával szeretjük.

Káposzta saláta

Emlékszem rá, amikor sok évvel ezelőtt először álltam sorba a Király utca és körút sarkán frissen nyílt KFC-ben, és mustráltam a kínálatot. Persze fogalmam sem volt, mi micsoda, már úgy értem, hogy a rántott csirke darabok mitől különlegesek, mi a fenének kell a húshoz sült kukoricát enni, és vajon mi lehet az a coleslaw. Aztán hamar megszerettem mindegyiket, volt egy pogácsájuk is, ami nem volt nagyon jó, de mindig meleg volt, azt is nagyon kedveltem. Hiába, vannak az embernek deformitásai, na:) Azóta a gyorsétterem kínálatának varázsa elmúlt, már egyáltalán nem kedvemre való, ha mégis elcsábulok, az csakis a káposzta salátájuk miatt van, bár megjegyezni kívánom, az sem olyan már, mint az ősidőkben. Sic transit gloria mundi.

Hozzávalók: 

 50-60 dkg fejes káposzta
 1 fej vöröshagyma
 1 termetes sárgarépa
 1 alma
 1/2 teáskanál zellermag
 1 evőkanál citromlé
 némi reszelt citromhéj
 1 pohár joghurt
 2 evőkanál majonéz
 folyékony édesítő ízlés szerint
 só ízlés szerint

 Elkészítés: 

 A zöldségeket nagyon apróra vágjuk, még jobb, ha a robotgéppel reszeltetjük le. Ne legyen nagyon apró a reszelék, mert akkor pép lesz a salátából, az meg nem annyira kívánatos. Keverjük össze a joghurtot, a majonézt, sót, borsot, édesítőt. A zöldségekre öntsük rá a citromlevet, az öntetet, és alaposan keverjük össze. Kóstolgassuk, és korrigáljuk az ízeket a szánk íze szerint. 24 órai hűtőben érlelés kifejezetten jót tesz a salátának, addigra a zöldségek engednek némi levet, az ízek összeérnek, és egy ellenállhatatlanul jó ízű, ropogós téli salátával találjuk szemközt magunkat. Ez a recept attól diétás, hogy nem cukrot és nem házi majonézt használtam, ráadásul hozzáadott szénhidrát sincs benne.

Sütőtökös fánk

Tudom, jó néhányan nem szeretik a sütőtököt, és meg is értem én ezt, annak ellenére, hogy én eléggé imádom. Mindemellett nekik is ajánlom ezt a receptet, ugyanis egyáltalán nincs sütőtök íze, viszont nagyon szaftos tőle a fánk. Egyetlen dolog van, amire figyeljetek oda, ez pedig a sütési hőmérséklet. Uyanis attól, hogy a tészta nagy hányada nedves hozzávaló, hajlamos lehet nem átsülni a fánk, holott a külsején már úgy látszik, hogy megsült.

Fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

40 dkg sült tök kocka

5 dl liszt

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

6 teáskanál cukor

1 egész tojás

1 tojássárgája

1,25 dl szénsavas ásványvíz

olaj a sütéshez

porcukor, juharszirup, lekvár, csokiszósz a tálaláshoz ízlés szerint

Elkészítés:

A tököt villával áttörjük, és összekeverjük a hozzávalókat. Ez nagyjából három perc fejvakarással együtt is, hogy melyik tálban történjék mindez. Közben az olajat felforrósítjuk (ha van cukorhőmérőd, 160 fokig), majd a tésztából evőkanálnyi darabokat engedünk az olajba. Fontos, hogy alacsony hőmérsékleten süljön a fánk tovább, hogy rendesen átsüljön.

Itatósra szedjük és forrón tálaljuk.

Dödölle, gánica

Jellegzetes zalai étel, régebbi időkben mi is sokat ettük, mert apósom nagy mestere volt, ő pedig a Balaton-felvidéken született, úgyhogy náluk a gánica mindennapos étel volt. Semmi ördöngősség nincs az elkészítésében, és bár nem egy über egészséges, trendi recept (zsír, krumpli, liszt... na... gondolhatod...), nálunk nagy kedvenc voltvanlesz.

Hozzávalók:

50 dkg burgonya
25 dkg liszt
só
10 dk zsír
1 nagy fej vöröshagyma

fokhagymás tejföl a tálaláshoz

Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, kockára vágjuk, sós vízben puhára főzzük, majd a rajta maradt víz nagy részét leöntve a burgonyát összetörjük, a maradék főzővízzel együtt. A kimért lisztet elkezdjük a kissé híg krumplihoz adagolni, ehhez a művelethez a fazekat visszatesszük a tűzre,és egészen pici lángon folyamatosan melegen tartjuk a krumplit. Először ne adjuk hozzá a krumplihoz az összes lisztet, hanem figyeljük, hogyan lesz egyre keményebb a massza, a végén már komoly erőfeszítést követel a kavarás. Amikor már nagyon sűrű a "tésztánk", készen vagyunk. Kóstoljunk bele, ha nem elég sós, ízesítsük!

Eközben a zsíron 10-15 perc alatt üvegesre pirítjuk a hagymát, vigyázva, hogy ne égjen oda, lesz erre ideje és lehetősége később is bőven.

A krumplis tésztából két evőkanál segítségével kis galuskákat szaggatunk, amiket a hagymás zsíron megpirítunk minden oldaláról. Addig folytatjuk a műveletet, amíg a tésztából tart, márpedig ebből a tésztából azért elég rendes mennyiség lesz. 

Nem is igen lehet elkerülni, hogy a hagyma oda ne kapjon kicsit. Aki ezt nem akarja, egy alaposan kizsírozott tepsibe terítse el a párolt hagyma felét, erre tegye a galuskákat, és a hagymás zsír másik felével takarja be a kis dödölléket, majd sütőben süsse szép pirosra őket.

A fokhagymás tejföl nagyjából kötelező kísérője a dödöllének.