Töltött, rántott palacsinta

A Palacsinta Nap vagy húshagyókedd (az angol eredetiben „Shrove Tuesday” „Gyóntató Kedd”) - a húsvét előtti 41. napra eső kedd – a nagyböjt előestéje. Ezen a napon a régebbi időkben minden keresztény kötelező bűnbánatot tartott mielőtt gyónást és feloldozást nyert, innen ered a „Gyóntató Kedd” elnevezés. Ez az utolsó lehetőség mindenféle ételek fogyasztására, a bőséges étkezés ugyanis nagyböjtben tilos. Tehát a házban megmaradt tojásokból, vajból, zsírból palacsintát készítettek, ezért ezt a napot Palacsinta Napnak nevezték.

Noha a nagyböjtnek szigorú szabályai vannak, most kivételesen mindenki élvezheti a palacsintaevést és egyes vidékeken a palacsintás versenyeket. A legrégibb és leghíresebb a buckinghamshire-i Olney-ban tartott verseny. Ez 415 yard (380 méter) futás, melyen tizenhat év feletti főkötőt és kötényt viselő nők vehetnek részt. Nekik fel kell dobniuk a palacsintájukat és megfordítaniuk így a serpenyőben legalább háromszor a verseny alatt. A nyertes csókot kap a Palacsinta Harangozótól és egy imakönyvet a vikáriustól – a templomi harangokat eredetileg azért húzták meg, hogy emlékeztessék a párizsiakat, hogy menjenek gyónni.

Forrás: brody.iif.hu

Fogalmam sincs, melyik kategóriába kéne sorolni ezt a remeket. Gyors vacsorának semmiképp nem nevezném, és bár van benne hús, nem is a húsétel kifejezés jut róla eszembe. No de végül is nem kell mindent kategóriákba préselni. Nálunk ez abszolút ünnepi, vendégváró étel, egyrészt a főtt, füstölt tarja ára miatt, amiből azért minél több van benne, annál jobb, másrészt a kicsit hosszadalmas előkészületek miatt. Hétköznapokon csak álmodozunk róla...

Hozzávalók:

12 db ún. sós palacsinta, bár nem készítem sósabbra, mint máskor, csak nem teszek bele cukrot, mint máskor se
30-40 dkg főtt, füstölt tarja
néhány evőkanál tejföl
só, bors
és a panírozás kellékei: lizt, tojás, prézli
olaj a sütéshez


Elkészítés:

Megsütjük a vékony palacsintákat. Legjobban akkor járunk, ha előző nap életünk párja a gyerekeknek ezzel kedveskedett, és vagy sikerült a kölkeket időben elzavarni az asztaltól, vagy rá tudtuk venni az Embert, hogy dupla adagot süssön. De ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor bizony magad uram, ha szolgád nincsen... Előtte, közben, vagy ahogy adódik, ledaráljuk a füstölt tarját (Moulinex forever), és tejföllel, borssal krémet alkotunk belőle. Méghozzá olyan krémet, ami nem folyós, ugyanakkor könnyedén kenhető. Nyilván minél dominánsabb a füstölt tarja a krémben, annál finomabb lesz a végeredmény. Emlékszem, amikor nem ment úgy a szekér, ahogy kellett volna, párizsival is voltam képes dúsítani a füstölt húst... 

Ezzel a krémmel megkenjük a palacsintákat, majd kétoldalt behajtjuk őket, ezután feltekerjük a kis huncutokat. Akkor jó, ha a tekercsek megfelelően strammnak bizonyulván nem akarnak szanaszét bomlani, nyekleni-csuklani, hanem könnyen kezelhetőek, már ami a panírozást illeti. Ezt elősegíthetjük egy-két fokpiszkáló szakszerű elhelyezésével, de anélkül is megugorható a feladat.

A szokásos módon panírozunk, majd bő, forró olajban szép barnára sütjük a hengerkéket. Majonézzel szoktam tálalni, elvetemülten nagyétkűek rizst is kaphatnak hozzá, ha nagyon követelőznek. A tölteléken lehet variálni, lehet bele gombakrémet gyártani például, párolt zöldség besamellel kissé megkötve szintén alkalmas lehet tölteléknek. Legjobban majonézes kukorica salátával szeretjük.