Csokis keksz no. 2.

A blogom hőskorából való recept, amikor még a freeblog volt a szolgáltatóm. Sem bonyolultabb nem lett 2006 óta, sem kevésbé finom, úgyhogy remélem, nem érzitek úgy, hogy csokis keksz túltengésetek lesz, ha kipróbáljátok ezt is. És akkor az előző recepttel együtt nagyjából meg is van az a két alap csokis kekszetek, amivel kihúzzátok az idők végezetéig :)

Hozzávalók:
25 dkg csokoládé (70 %-ostól fölfelé)
3 dkg vaj
2 egész tojás
10 dkg cukor
3,5 dkg liszt
5 dkg mandulaliszt (elhagyható)
egy kávéskanál sütőpor
durvágra vagdosott mandula vagy mogyoró, esetleg kandírozott gyümölcsdarabok
 
Elkészítés:

A csokoládét vízgőz fölött felolvasztottam, belekevertem a vajat. Közben a tojásokat fehéredésig kevertem a cukorral, amikor szép habos volt, beleöntöttem a vajas csokoládét, nem tudtam ellenállni a vanília kivonatomnak sem, úgyhogy abból is kapott egy picikét. Egy másik edényben összekevertem a lisztet a sütőporral, hozzáadtam az összevagdalt mogyorót, majd összevegyítettem a száraz és nedves anyagokat. Nem fordítottam különös gondot a keverésre, pikk-pakk megvolt. Sütőpapírral bélelt tepsire teáskanálnyi halmokat rakosgattam a masszából, hagytam közöttük elég helyet, hiszen tudtam, hogy nőni és terülni fog. 170 fokon 10-12 percig süssük. A sütőpapírról leszedni csak kihűlt állapotában érdemes.

Melegen olyan, mintha folyékony csokit nyalogatnánk, kihűlve kicsit ropogósabb lesz, de nem az a kemény keksz fajta, egy kis puhaság mindig marad benne.

Csokis keksz

Hiába, ha az ember tésztát ebédel, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy hamar megéhezik utána. Én nem is annyira éhes voltam, mint inkább édességre vágytam, meg aztán határidős munka is volt, ilyenkor törvényszerűen adódnak olyan feladatok, amiket az ember sokkal, de sokkal jobban szeretne megugrani, mint a munka elvégzése. Így jártam én is a csokis keksszel, de sajnos olyan gyorsan készen lett, hogy nem volt menekvés, a munkát is csak el kellett végezni. Igyekeztem csak egyet-kettőt enni belőle, mert a csoki és a cukor ugyebár nem barátom, de meg kell mondanom őszintén, ez nehéz feladat ennél a keksznél. Egyetlen csokis kekszet ettem, ami ennél finomabb - a boga istennek se találom a receptjét... -, de ennek biztos helye lesz ezentúl a repertoárban. Melegen az úristenmeghalokdejó kategória, langyosan isteni, és másnap is puha, ízletes, agyamat eldobom, olyan jó. Sajnos :) És reggel még egy viszonylag jó képet is lőttem róla.

Hozzávalók:
15 dkg puha vaj
8 dkg világos nádcukor
1 evőkanál vanília kivonat
1 nagy tojás
225 gramm liszt
1/2 teáskanál szódabikarbóna
egy csipet só
20 dkg csokoládé apró darabokra törve, vagy ha van otthon csoki cseppünk, használjuk azt

Elkészítés:

A szokásos metódussal készül, először is előmelegítjük a sütőt 190 fokra.

Majd a vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a vanília kivonatot és a tojást, azzal is elkeverjük. Ekkor jön a krémbe a liszt, amibe előzőleg belekevertük a szódabikarbónát és a sót. Egynemű tésztává dolgozzuk az anyagokat, végül belekeverjük a csokit is.

Egy sütőpapírral bélelt tepsibe nagyjából egyforma halmokat rakunk a tésztából, és a forró sütőben 8-10 percig sütjük. Ha kisebbek a gombócok, elég 8 perc, ha kicsit nagyobbakra formáztuk őket, akkor kellhet tíz perc is. Mindenesetre ne süssük túl a kekszeket, akkor jó, ha még puha az állaga, mikor kivesszük a sütőből.

TIPP: Érdemes kisebb halmokat rakni, mint én, mivel a keksz elég édes - még úgy is, hogy 8 dekával megvágtam az eredeti cukormennyiséget -, elég belőle egyszerre kevesebb, és akkor több kekszünk lesz, no meg kevesebb kalóriát is nyomunk le a torkunkon a kisebb darabokkal.

Egyszerű, mint a hanyattesés

Hogy mi lehet hasonlóan egyszerű, mint a hanyattesés? Sok minden. Nekem például a hanyattesés is remekül megy, emlékszem gyerekkoromból egy esetre, amikor a teraszosan kialakított telkünkön egy lépcső szélén álltam, beszélgettem apukámmal, majd egyszer csak elterültem a földön, apu meg nézett rám, hogy mi a frászt művelek? Mondtam, hogy elestem, gondoltam, talán nem volt elég nyilvánvaló... De miben estél el? A lábamban - szólt a válasz. Szóval én egy helyben állva is csodálatosakat tudok esni... Na de térjünk csak vissza a cím magyarázatához! Tésztát főzni mindenki tud. (Kivéve szegény keresztanyámat, akit sosem tudtam meggyőzni arról, hogy a tésztát nem, mondom: NEM kell 30 percig főzni.) De úgy tésztás ebédet főzni, hogy az negyed óránál ne vegyen több időt igénybe, nem könnyű. Nekem sem magamtól jött az ihlet, a BBC weblapján találtam a receptre, tudja isten, hogy kerültem oda egyébként... De az biztos, hogy a receptet most már kincsként őrzöm, hiszen isteni finom, nagyon gyorsan kész van, és én személy szerint evés közben, ha becsuktam a szemem, simán odaképzeltem magam a tavalyi toszkán nyaralásunk bármelyik éttermébe, olyan kitűnően sikerült a tészta.

Nos, ez az egész történet akár túl szép is lehetne ahhoz, hogy igaz legyen. És valóban, van benne egy DE. Ez pedig az alapanyagok tökéletessége. Szuper lesz az étel  de első osztályú hozzávalók kellenek bele. Ez amúgy egy echte fúziós étel, ugyanis:

1. a tagliatellét Toszkánából hoztuk, egy olyan manufaktúrában készült, ahol én is jártam, és végignézhettem, hogyan készítik a tésztát. Ehhez többet a tökéletesség taglalása közben azt hiszem, nem is kell hozzátennem.

2. a sült paprika Dalmáciából érkezett, legutóbbi horvátországi nyaralásom emlékeként, ahol viszont eléggé értenek a sült paprika készítéshez.

3. a pisztácia Malagáról jött haza tavaly decemberben, gyönyörű zöld színe hozzájárul ahhoz, hogy a szemünk is élvezze az evést, és az étel textúrájában legyen egy kis roppanósság is.

4. a pecorino romano nyilvánvalóan olasz készítmény, és mint ilyen, szintén magas minőséget képvisel.

Summázva: a tökéletes alapanyagok igen nagy súlyt képviselnek abban, hogy ez az egyszerű étel ennyire jó.

Hozzávalók 2 személyre:

30 dkg tagliatelle (az enyém gombás ízesítésű volt, de nyilván a sima is megfelel)
3 db sült kápia paprika megfosztva a héjától (egyszerű dolgom volt, csak ki kellett emelnem az üvegből, szerintem már itthon is kapható ilyesmi)
1 gerezd fokhagyma
egy marék dió/pisztácia/kesudió
olívaolaj
só
bors
opcionálisan friss chili

Elkészítés:

A tésztát kifőztem a szokásos módon, a szokásos al dente állagúra.

Közben az aprítógépbe beletettem a pisztácia felét, a paprikát, egy löttyintésnyi olajat, sót, a fokhagymát, és mivel a tegnapi ebédből maradt egy fél chili paprika, annak a húsát is az aprítóba tettem, néhány maggal együtt. Mártást turmixoltam a hozzávalókból. Átöntöttem egy serpenyőbe, sóztam, picit borsoztam, és felmelegítettem. A leszűrt, forró tésztát beleszedtem a mártásba, összeráztam, és már tálaltam is. A tányéron megszórtam sajttal, a pisztácia másik felével, amit durvára vágtam, és ennyi. De ha ettetek még jót...!

Máglyarakás

Azt hiszem, az utóbbi néhány hétben legalább kétszer (de lehet, hogy háromszor) futottam neki a "vegyünk almát, süssünk belőle valami finomat" projektnek. Az almák az első esetben, és erre határozottan emlékszem, a lányomék tanyáján, a lovaknál kötöttek ki, másodszorra készült belőle egy kis pite, most pedig végre-valahára megsütöttem a máglyarakást, ami valami csodás lett. Az külön büszkeséggel töltött el, hogy a máglyarakásba én sütöttem a kalácsot, és a baracklekvárt is én főztem nyáron. Van ennek egy jó kis stichje, azt kell mondjam. Bár nem tudom, mire vagyok olyan nagyra, a tojást nem is én tojtam 😂

Hozzávalók:

szikkadt kalács szeletek
(ennek mennyisége függ az edényünk nagyságától, de szerintem max. 8 elég lesz)
3 dl tej
3 tojás szétválasztva
6 evőkanál porcukor (vagy édesítő)
1 kis üveg (csökkentett cukortartalmú) lekvár
6 db közepes alma
egy marék mazsola
2 dkg vaj

Elkészítés:
A mazsolát mossuk meg, áztassuk be felhasználásig egy kevés langyos vízbe.
Az almákat hámozzuk meg, magházukat távolítsuk el.
A tojások sárgáját keverjük el a tejjel és a cukor (édesítő) felével. A kalácsokat mártsuk meg a tojásos tejben, tegyük egy tálba őket.
Vajazzuk ki azt az edényt, amiben sütni fogjuk a máglyarakást, a célnak minden olyan edény megfelel, amiben a kalácsokat egy rétegben le tudjuk rakni. A kivajazott edénybe rakosgassuk le a szottyos kalács szeleteket, ha kell, nyugodtan törjük el őket, alakítsuk úgy, hogy minden helyet az edényben kitöltsünk kaláccsal. Ha marad tej, öntsük a kalácsokra. Szórjuk meg a leszűrt, lecsepegtetett mazsolával. Fogjunk egy uborkagyalut, és gyaluljuk a mazsolás kalácsra az almákat, oszlassuk el őket azonos vastagságú rétegben, nyomogassuk le, tömórítsük össue a szeleteket, majd kenjük meg az almát a lekvárral úgy, hogy mindenhol beborítsa az almát. Ne sajnáljuk!
Tegyük az edényt 180 fokra előmelegített sütőbe kb. 25 percre.
Közben a maradék cukorral (édesítővel) verjük kemény habbá a tojások fehérjét, és a 25 perces sütési idő letelte után kenjük a tojáshabot a megsült sütemény tetejére, és dugjuk be újabb 10 percre a sütőbe, melynek hőfokát visszavettük 150 fokra.

Téli kuszkusz saláta

A mai napunk egy defekttel kezdődött, aztán egy gumisnál folytatódott ugyebár értelemszerűen, majd mikor a defektet és kerékcserét elszenvedő alany mindent lerendezett, közölte, hogy ő márpedig ma már ki nem megy a halál háta mögé, a munkahelyére, majd home office-ban nyomja. Csodálatos dolog, ő az egyik szobában, én a másikban, mindketten nyomjuk az ipart, ki milyet ugye, szó nemigen esik, csak amikor elérkezik menetrendszerűen a kávézás ideje. Meg amikor felhangzik a kérdés tőle: te mikor fogsz ebédelni? Én? Semmikor, mondom, és ez így is van, nem terveztem ma ebédet készíteni. De hát okos asszony hamar leveszi a jelzéseket, úgyhogy összepattintottam ezt a jó kis grillezett zöldség kuszkuszt - magamnak :D És hagytam a sült zöldségből neki is, hogy legyen mit a tejszínes gnocchijába tenni, amit olyan sebességgel pusztított el, hogy esélyem nem volt lefotózni. Bár talán jobb is, a gnocchi ritkán fotogén.

Viszont ma ki lehetett vinni a kaját a természetes fényre fotózni, ami a kép minőségének nem ártott, de azt is világosan megmutatta, hogy a food styling még mindig nem az erősségem :)

Avatottak esetleg gyaníthatják a kuszkusz és a Tunéziából hozott cseréptálam láttán, hogy már nagyon várom az áprilist, amikor Marokkóban körülnézhetek, vár Marrakesh és Essaouria, a csodás, színes cserépedények, szőnyegek, fűszerek ÉS párnák világa. 

Hozzávalók:

10 dkg kuszkusz

zöldségek tetszés, igény és lehetőségek szerint:

cukkini fél karikára vágva 

padlizsán felkockázva, félidőben kiválogatva a tűzforró tepsiből, és kidobva, mert kóstolás után kiderült, hogy keserű, mint az epe, a fene ott enné meg

lilahagyma negyedelve

kelbimbó kissé előfőzve (mikróban kevés vízben 5 percig forralni, lecsöpögtetni)

ízetlen, nagydobosinak árult, szép színű, de se íze, se bűze sütőtök, meghámozva, kockákra vágva

egy szál újhagyma felkarikázva

olaj

só

bors

kakukkfű

Elkészítés:

Vizet forraltam, egy műanyag dobozba öntöttem a kuszkuszt, leforráztam a vízzel, amely valamelyest ellepte a szemeket, megsóztam, egy kiskanál olajat löttyintettem rá, majd a doboz tetejét lecsuktam, hagytam duzzadni a kuszkusz szemeket.

Közben a zöldségeket felaprítottam, fogtam egy szilikon ecsetet, olajba mártottam, és megsimogattam vele a őket, majd sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, sóztam, kakukkfüvet morzsoltam rá, végül 180 fokos sütőbe dugtam kb. 20 percre. Félidőben - mint említém fennebb - a keserű padlizsán kockákat kikapkodtam belőle. Közben a kuszkusz megpuhult, villával fellazítottam, hozzákevertem a zöldségeket, kapott még egy kevés sót, borsot, löttyintésnyi olajat. Kitálaltam a kék edénybe, tetejét megszórtam a karikákra vágott hagymával, és ennyi volt.

Máskor tehetnék bele mondjuk feta sajtot, nem keserű padlizsánt, gombát, céklát biztos nem, mert nem szeretem, de aki igen, az csak nyugodtan. A legjobban a kelbimbót imádtam benne, de hát perverz vagyok, mit van mit tenni?

Aranygaluska

Nagy klasszikus, szeretjük, ünnep számba megy, ha elkészítem, mert bár a kenyérsütő gép segítségét igénybe véve gyerekjáték az elkészítése, mégis, mire asztalra kerül, minimum 2, de inkább 2 és fél óra telik el az ötlettől az evésig. Horváth Ilona receptje szerint készítem, mindig kiváló minőségben sikerül, úgyhogy bátran ajánlom.

Hozzávalók a tésztához:
1/2 kg liszt
2 dkg friss élesztővagy 7 gr. porított
2 tojássárgája
3 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg porcukor
só
 
A szóráshoz: 
20 dkg darált dió, 10 dkg cukor, 8-10 dkg vaj
 
A vaníliasodóhoz:
2 dl tej
1 kávéskanál liszt
10 dkg cukor
2 tojás
1 vaníliarúd kikapart belseje
 
Elkészítés:

Beteszem a gépbe a hozzávalókat, másfél óra múlva pedig kiveszem belőle a tökéletes állagú, megkelt tésztát. Amíg nem volt gépem, akkor kovászt készítettem, gyúrtam, dagasztottam. Az is jó volt, sőt, manapság se mindent a géppel dagasztatok, de a kényelem nagy úr! Nos tehát, amikor elkészült a tészta, egyforma darabokat szaggatok a tésztából (gyakorlatlanabbak használhatnak pogácsaszaggatót), és kivajazott tortaformába ültetem őket. Én azt szeretem, ha csak egy sorban vannak a kis labdacsok az edényben, de természetesen nem tragédia, ha két sorba sikerül elhelyezni azokat. Minden sor galuskát meglocsolok olvasztott vajjal, és minden sort meghintek bőven cukros darált dióval. Mostanában villára szúrom a tésztagolyóbisokat, megforgatom a vajban, a dióban, és úgy mehetnek a tálba. Fél órán át újra kelesztem, majd 170 fokon készre sütöm.  Ha megsült, a tortakarimát leoperálom róla, tálra csúsztatom és melegen tálalom. Vaníliasodó jár hozzá, ami így készül:

A tojássárgáját a  cukorral és a liszttel elkeverjük. A tejet a vaníliával felforraljuk, és forrón a tojássárgájához öntjük, alaposan elkeverjük. Tűzre tesszük, majd folyamatos keverés mellett addig főzzük, amíg sűrűsödni kezd. Forrnia nem szabad a krémnek, mert a tojássárga összecsomósodik benne, az édes rántottát pedig nem szeretjük.

Boldog karácsonyt!

Néhány óra, és véget ér az idei karácsony, én mégis csak most jutottam odáig, hogy a blog olvasóinak kellemes ünnepeket kívánjak.

Ebben az évben sok változás történt az életünkben, el kellett búcsúznunk örökre anyósomtól, nagynénémtől, és ami mindennél jobban fáj, anyámtól is. Az ő távozásukkal a karácsonyunk is megváltozott. Mivel mindhárman idősek és nem különösebben aktívak voltak már, évről évre én vittem nekik a karácsonyi napokra a főtt ételt, kalácsot, süteményeket, igyekeztünk karácsonykor is velük lenni, amennyit lehetett, és ez most már mind a múlté. Így valamivel kevésbé hektikus volt az ünnepünk, de teendő azért persze így is maradt. Idén semmi újdonságba, kísérletezésbe nem fogtam a karácsonyi menü megtervezésekor, biztosra mentem, százszor bevált recepteket főztem meg, egyedül ma készítettem olyasmit, amit eddig még nem.

Chili és vaníliánál láttam meg a receptet, és mivel idén elmaradt a hagyományos 24-dikei ebéd, a mákos guba, így jó ötletnek tűnt, hogy legalább 26-án, a lányoméknál legyen valami mákos guba féle étel.

Hozzávalók:
70 dkg mascarpone
3 dl habtejszín
8 dkg porcukor
12 szelet kalács
15 dkg mák
12 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart magja
6 dl forró tej
meggy befőtt

Elkészítés:
A tejszínt kemény habbá vertem, hozzáadtam 8 dkg porcukrot, a vanília magját, végül elkevertem a mascarponéval. Ha ebben a sorrendben csináljuk, akkor egy keverőtál összekoszolásával vagyunk túl a műveleten.
Egy lapos edénybe lerakunk 3-4 szelet kalácsot, locsolunk rájuk a forró tejből, megszórjuk mákkal, majd megfordítván a szeleteket, a másik felükre is hintünk mákot.
Elkezdjük összeállítani a desszertünket, mégpedig úgy, hogy a tál aljára bőven kanalazunk a mascarpone krémből, kirakjuk mákos kaláccsal a tetejét, gazdagon potyogtatunk bele meggyet, majd jöhet a második réteg krém. Erre ismét kalács, ismét meggy, újra krém, újra kalács és meggy kerül, természetesen krémmel zárjuk a műveletet.

Megszívlelendő tanácsok:

- a kalácsokat ne áztassuk el a végtelenségig a tejjel, mert ha így teszünk, csak egy lenyelni való szuttyot kapunk, márpedig sokkal gusztusosabb a desszertünk, ha a kalácsnak még van némi tartása. A krém úgyis átáztatja majd, de nem mindegy, hogy krémet, vagy tejet szív magába a kalács.
- a mák szórásra használt edényben az első kör után lesz majd bőven tejtől átázott mák, azt semmiképp ne hagyjuk veszendőbe menni, kanalazzuk a kalács rétegre.
- ha tehetjük, mindenképp használjunk igazi vaníliát, meg fogja hálálni a desszertben az erre fordított költséget.
- mivel nem mákos gubát készítünk, amit azon frissiben fogyasztunk, érdemes a tejet felforralni, de egyáltalán nem probléma, ha menet közben a tej kihűl.
- hagyjuk a mascarponét szobahőmérsékletűre melegedni használat előtt, nem igazán jó mulatság a hideg sajtkrémmel birkózni, hogy felvegye a cukrot, vagy hogy együttműködésre bírjuk a tejszínhabbal. Mindezt elkerülhetjük, ha jóval a desszert készítése előtt kivesszük a dobozokat a hűtőből.
- nyilván minél jó minőségűbb a kalács - főleg ha házi -, annál kellemesebb lesz a desszertben az íze, állaga.
- készíthetjük a desszertet kandírozott naranccsal, mint ahogy Zsófi ajánlja, de bizton állíthatom, ez a meggyes verzió se kutya...

Száz szónak is egy a vége, ez a desszert megérte, hogy megutaztassam 100 kilométert, cipeljem a hűtőtáskában a vendégségbe, kiékeljem az üvegkelyhet a hűtőtáskában, mert nemcsak finom, de nagyon szemrevaló desszert is. Biztos helye van mostantól a repertoáromban.

Karácsonyi gyümölcskenyér

Van nekem bevált gyümölcskenyér receptem, vagy huszonöt éve - ha nem több - készítem így karácsony táján, imádjuk kávé mellé eszegetni. A másik pedig a Nespresso egy meghívásos pályázatára készült, az is kipróbálásra érdemes recept mindenképp. De mindig változatosságra törekszem, és amikor szembejött velem az Instagramon Ízbőltíz receptje, tudtam - vagy inkább reméltem -, hogy megvan az idei karácsony gyümölcskenyere. Nem is csalódtam. A végeredmény - melyről most nem készült fotó, annyi munkám van, mint égen a csillag, plusz még egy, szóval nemigen van most időm fotózni - egy nagyon gazdag, a teljes kiőrlésű lisztnek köszönhetően nem kimondottan pillekönnyű, fűszeres gyümölcskenyér, amiből egyszerre bőven elég egy szelet. Spóroltam a cukorral egy keveset Réka receptjéhez képest, de nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy egy diétás süteményt sikerült megsütni :)

A hozzávalók aránya a receptben tökéletes, ennél kevesebb gyümölccsel nem lenne ennyire finom ez a süti. Amit én nagyon tudok ajánlani, az az, hogy a gyömbért ne hagyjátok ki belőle, csodás aromát ad a sütinek. Nekem nem volt kandírozott formában itthon, ámde volt cukorszirupban eltéve, hát mondhatom, remek választás volt. Asztalt szilvából épp nem volt készleten 15 deka, így aszalt vörösáfonyát is tettem a tésztába.

Hozzávalók:
225 gr teljes kiőrlésű liszt (természetesen sima liszttel is elkészíthető)
1 teáskanál sütőpor
egy nagy csipet só
1 teáskanál fűszerkeverék (fahéj, őrölt kardamom, szegfűszeg vegyesen)
75 gr szirupban eltett, vagy kandírozott gyömbér apróra vágva
75 gr kandírozott narancshéj (egyenesen a bécsi karácsonyi vásárból hoztam, milyen jól tettem!)
100 gr aszalt szilva apróra vágva
50 gr aszalt vörös áfonya
fél marék csokoládécsepp, ha akad épp otthon
85 gr narancslekvár (az enyém most egyenesen Andalúziából)
200 gr puha vaj
120 gr nádcukor
4 nagy tojás

Elkészítés:

A lisztet a fűszerkeverékkel, sütőporral, sóval elkevertem.

A narancslekvárral elkevertem az összes gyümölcsöt.

A vajat nagyon habosra kihabosítottam a cukorral, majd egyesével beleküldtem a robotgép táljába a tojásokat is, végül egy kanál fűszeres lisztet is. Ezután spatulával belekevertem a vajas keverékbe a gyümölcsöket, végül a lisztet.

Direkt megmértem, hogy megmaradjon az utókornak: 30x11 cm-es gyümölcskenyér formába öntöttem a masszát, a formát előzőleg kibéleltem sütőpapírral.

160 fokos sütőben 60 percig sült, természetesen mielőtt kivettem volna a sütőből a formát, tűpróbát végeztem, de a tészta teljesen száraz volt, úgyhogy késznek nyilvánítottam a gyümölcskenyeret.

Díszíthető olvasztott csokival, gyümölcsökkel, de megvallom őszintén, én már nem akartam fokozni az édes elemek számát, van ebben úgyis épp elég, reggel meg, mikor a kávéhoz eszem egy vékony szeletkét, úgyse a külcsín lesz a fontos, sokkal inkább a belbecs, azzal pedig ez a kenyér bőven rendelkezik.

Karácsony-barát, Család-barát

Időről időre megjelenek a Duna TV Család-barát magazinjában, tegnap is elkirándultam a messzi-messzi Kunigunda utcába, hogy Somogyi Diával beszélgessünk kicsit a gasztroajándékokról és a tojáslikőr rejtelmeiről.

https://www.mediaklikk.hu/csalad-barat-receptek/cikk/2018/11/21/karacsonyi-tojaslikor/

Banánkenyér, ahogy én sütöm

Az eredeti recept az általam oly nagyon kedvelt Mary Berrytől származik, de olyan sokat változtattam rajta, hogy nyugodtan kijelenthetem, ez saját recept.  Pillanatok alatt elkészül egyetlen tálban, 45 percet sül, és irtó finom, úgyhogy ezzel sikert fogtok aratni. 

Nálunk az történt, hogy levágtam a férjemnek a kóstoló szeletet, beleharapott, és megkérdezte, nehéz volt-e megcsinálni ezt a sütit? Mondtam, hogy a legkevésbé sem. Mire ő: -  Akkor sütsz egy adagot holnap is, ugye?

Külsejét tekintve jelentéktelen kis cuccnak látszik, de az ízei nagyon ott vannak a szeren.

Hozzávalók:
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
2 db tojás
3 db (túl)érett banán
225 gr liszt
1,5 teáskanál sütőpor
2 teáskanál tej
1 teáskanál mézeskalács fűszer
egy marék aszalt vörösáfonya
egy marék fehér csoki csepp
egy marék durvára darabolt dió

Elkészítés:
A lehető legegyszerűbb. Egy nagy tálban törjük pépesre a banánt egy villával, majd adjuk hozzá az összes többi hozzávalót. Ez nem túl bonyolult, ugye?
Egy normál méretű gyümölcskenyér formába öntöttem a masszát, és 180 fokon 45 percig sütöttem. Mielőtt kivettem a sütőből, azért tűpróbával leellenőriztem, átsült-e a banánkenyér.

Szerintem semmi akadálya annak, hogy a cukrot édesítőszerre, a fehér lisztet pedig 50 %-ban teljes kiőrlésűre, vagy zabpehely lisztre cseréljük. Nyilván egészségesebb változatban a csokicseppet kioffoljuk, de hát valamit valamiért...

A görög bugatsa

Észak-Görögország klasszikusa, véletlenül jött szembe velem a neten, de milyen jó, hogy szembe jött, mert a hét közepén sütött vargabélesből maradt jó néhány réteslap, kezdenem kellett vele valamit.

Ahogy a nemzeti klasszikusok, úgy a bugatsa elkészítési módjai is sokfélék. Én tulajdonképpen könnyű helyzetben vagyok, tekintve, hogy eredeti bugatsát nem kóstoltam anno Santorinin, így nekem az a változat tetszik a legjobban, amit az Everyday gourmet konyhájában láttam Justine Schofieldtől. Ez a sorozat is egyike volt azoknak, amelyeket anno a TV Paprikánál gondoztam, szerettem. Justine vanília krémet tölt a réteslapok közé, és milyen jól teszi! Ez a krém liszt hozzáadásával készül, sok videót láttam, ahol grízt tesznek a tejbe, legközelebb úgy is kipróbálom.

Hozzávalók 4 db töltött batyuhoz:
8 db réteslap
5 dl zsíros tej
6 dkg liszt
8 dkg cukor
1 vaníliarúd kikapart magja
2 nagy tojás
10 dkg olvasztott vaj

Elkészítés:

A tejet a vaníliarúdból kikapart magokkal feltesszük melegedni. Ha nincs vanília rudunk, megfelel a kivonat is, vagy amit én csináltam, hogy adtam a tejhez egy jó teáskanálnyi vanília kivonatot, illetve egy mokkáskanál őrölt vaníliát. Az egész tojásokat elkevertem a cukorral, majd a két részletben a masszához adagolt liszttel. Sima krémet kell kapnunk. Ha a tej felforrósodott, kis részletekben, a masszát folyton keverve a felét hozzáadjuk a cukros, tojásos, lisztes krémhez. Ha már sima, akkor visszaöntjük a maradék tejhez a lábasba, bőszen habverőzve felmelegítjük a krémet, az szépen elkezd sűrűsödni, és amikor elértük a korrekt puding állagot, lekapjuk az egész miskulanciát a tűzről. Nem árt, ha ekkor már kézhez van készítve egy tepsi, kibélelve sütőpapírral, mert célszerű oda kiönteni a pudingot, elegyengetni, majd leborítani folpack fóliával, és hűlni hagyni.

Ekkor jön el a réteslapokkal való foglalatosság ideje, valamint a sütő begyújtása, és 180 fokra való előmelegítése.

Egy deszkára terítsük ki az első réteslapot, kenjük meg olvasztott vajjal, helyezzük rá a következő lapot, azt is vajazzuk meg, jöhet a harmadik lap, majd még egy vajazás után a negyedik lap is.

Hosszában vágjuk ketté a réteslapot, ekkor lesz nekünk két szép széles réteslap csíkunk, melyek egyenként négy rétegből állnak.  A következő négy lappal majd ugyanezt fogjuk cselekedni, amint felszabadult a deszkán a hely...

A tésztacsíkra 2-3 evőkanálnyi vaníliakrémet teszünk, ami addigra már hűlt egy keveset, nem is folyik szanaszét, mert pont jó állagúra főztük, öröm vele dolgozni. Szépen elkezdjük felgöngyölíteni a csíkot, de már az első mozdulat után a két hosszabbik oldalából hajtsunk be egy-egy egy centis csíkot, mintha bejglit készítenénk, és megakadályoznánk, hogy a töltelék kifolyjon a végeken. Kerestem a neten fotót, de hát nincs... A bugatsát persze nem hengerré formáljuk, hanem inkább párnává, mint a képen. A felhajtogattuk, tegyük tepsibe, a tetejét kenjük meg olvasztott vajjal, és cselekedjük meg ugyanezeket a maradék három csíkkal is.

180 fokos sütúben 25-30 percet sültek a vaníliakrémes táskák, majd amikor kivettem őket a sütőből, és nem voltak tűzforróak, megszórtam őket egy kevés porcukorral, bővebben őrölt fahéjjal.

Nagyon finom édesség, elkészítése nem egy agyműtét, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek.