2019. február 24., vasárnap

Egyszerű, mint a hanyattesés

Hogy mi lehet hasonlóan egyszerű, mint a hanyattesés? Sok minden. Nekem például a hanyattesés is remekül megy, emlékszem gyerekkoromból egy esetre, amikor a teraszosan kialakított telkünkön egy lépcső szélén álltam, beszélgettem apukámmal, majd egyszer csak elterültem a földön, apu meg nézett rám, hogy mi a frászt művelek? Mondtam, hogy elestem, gondoltam, talán nem volt elég nyilvánvaló... De miben estél el? A lábamban - szólt a válasz. Szóval én egy helyben állva is csodálatosakat tudok esni... Na de térjünk csak vissza a cím magyarázatához! Tésztát főzni mindenki tud. (Kivéve szegény keresztanyámat, akit sosem tudtam meggyőzni arról, hogy a tésztát nem, mondom: NEM kell 30 percig főzni.) De úgy tésztás ebédet főzni, hogy az negyed óránál ne vegyen több időt igénybe, nem könnyű. Nekem sem magamtól jött az ihlet, a BBC weblapján találtam a receptre, tudja isten, hogy kerültem oda egyébként... De az biztos, hogy a receptet most már kincsként őrzöm, hiszen isteni finom, nagyon gyorsan kész van, és én személy szerint evés közben, ha becsuktam a szemem, simán odaképzeltem magam a tavalyi toszkán nyaralásunk bármelyik éttermébe, olyan kitűnően sikerült a tészta.
Nos, ez az egész történet akár túl szép is lehetne ahhoz, hogy igaz legyen. És valóban, van benne egy DE. Ez pedig az alapanyagok tökéletessége. Szuper lesz az étel  de első osztályú hozzávalók kellenek bele. Ez amúgy egy echte fúziós étel, ugyanis:
1. a tagliatellét Toszkánából hoztuk, egy olyan manufaktúrában készült, ahol én is jártam, és végignézhettem, hogyan készítik a tésztát. Ehhez többet a tökéletesség taglalása közben azt hiszem, nem is kell hozzátennem.
2. a sült paprika Dalmáciából érkezett, legutóbbi horvátországi nyaralásom emlékeként, ahol viszont eléggé értenek a sült paprika készítéshez.
3. a pisztácia Malagáról jött haza tavaly decemberben, gyönyörű zöld színe hozzájárul ahhoz, hogy a szemünk is élvezze az evést, és az étel textúrájában legyen egy kis roppanósság is.
4. a pecorino romano nyilvánvalóan olasz készítmény, és mint ilyen, szintén magas minőséget képvisel.
Summázva: a tökéletes alapanyagok igen nagy súlyt képviselnek abban, hogy ez az egyszerű étel ennyire jó.


Hozzávalók 2 személyre:

30 dkg tagliatelle (az enyém gombás ízesítésű volt, de nyilván a sima is megfelel)
3 db sült kápia paprika megfosztva a héjától (egyszerű dolgom volt, csak ki kellett emelnem az üvegből, szerintem már itthon is kapható ilyesmi)
1 gerezd fokhagyma
egy marék dió/pisztácia/kesudió
olívaolaj

bors
opcionálisan friss chili

Elkészítés:

A tésztát kifőztem a szokásos módon, a szokásos al dente állagúra.
Közben az aprítógépbe beletettem a pisztácia felét, a paprikát, egy löttyintésnyi olajat, sót, a fokhagymát, és mivel a tegnapi ebédből maradt egy fél chili paprika, annak a húsát is az aprítóba tettem, néhány maggal együtt. Mártást turmixoltam a hozzávalókból. Átöntöttem egy serpenyőbe, sóztam, picit borsoztam, és felmelegítettem. A leszűrt, forró tésztát beleszedtem a mártásba, összeráztam, és már tálaltam is. A tányéron megszórtam sajttal, a pisztácia másik felével, amit durvára vágtam, és ennyi. De ha ettetek még jót...!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése