Sajtos csiga

Még szilveszterre készült ez a csiga, úgy etette magát, hogy az rémes! Ne áltassuk magunkat, a laza 40 dkg vaj, meg a negyed kiló sajt korántsem teszi diétássá ezt a finomságot.

Hozzávalók :
50 dkg liszt
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
1 csomag sütőpor
2 tojássárga
2 dl tejföl
1 kávéskanál só

Sajtos töltelék:
25 dkg reszelt sajt (jó, ha van benne egy kevés füstölt is)
15 dkg vaj

Elkészítés :

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk. Kettéosztjuk, és mindkét adagot téglalappá nyújtjuk. Minél vékonyabbra sikerül nyújtanunk a tésztát, annál jobb. A puha vajat alaposan kikeverjük a reszelt sajttal, azt is kettéosztjuk, és megkenjük vele a kinyújtott téglalapokat, melyeket azután szépen feltekerünk, kicsit meg is lapogatjuk. Fóliába csomagoljuk, és fél órácskára hideg helyre tesszük, hogy a vaj megdermedjen benne. Végül a tekercseket 3-4 mm vastagon felszereteljük, sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, és 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük. Érdemes figyelni rá, és nem magára hagyni, mert igencsak hajlamos egy szempillantás alatt túlsülni.

Sütőben sült zeller panko morzsában

Nagyon szeretem a zellert. Mindegy, hogy húslevesben főtt, nyersen lakik egy salátában, esetleg majonézesen tálalják, minden formában jöhet. De a legjobban mégis a rántott zellerért vagyok oda. Bő olajban sütve is finom, de most kipróbáltam, milyen a sütőben sült - egészségesebb - verzió. A válasz egyszerű: irtó jó!

Hozzávalók:
egy termetes zeller
1 tojás
panko morzsa
(rizs)liszt
kevés tej
só
bors
olaj

Elkészítés:

A zellert meghámozzuk, először ujjnyi vastag karikákra, majd hasábokra vágjuk. Sós, forrásban lévő vízben néhány percig főzzük, majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük - így leáll a fővési folyamat -, kihűtjük.

A tojásba keverünk egy kis tejet, a (rizs)lisztbe egy kevés borsot és sót, majd a szokásos módon bepanírozzuk a zellerrudakat. A panko morzsát alaposan nyomkodjuk a zöldség felületére.

Egy tepsibe terítsünk szilikonos sütőpapírt, öntsünk rá egy kevés olajat, oszlassuk el a papír teljes felületén, majd fektessük rá a bepanírozott zellert. Egy kevés olajjal a papírral nem érintkező felületüket is spricceljük meg, majd 190 fokos sütőben süssük kb. 20 percig, félidőben megforgatva a zellert.

Kókuszos, citromos csirke

Hát ez valami bitang jó! És nem is kell hozzá túl sok minden igazából. A minap a Nagycsarnokban jártam, és az Ázsia boltban kaptam friss koriandert, tulajdonképpen ahhoz a csomag fűszerhez kerestem receptet, és ezt találtam. Mostantól kikezdhetetlen helye van a konyhámban.

Hozzávalók:

1 csirkemell filé
1 kisebb vöröshagyma (ha van, néhány szál újhagyma is)
1 lime/citrom
1 kis doboz kókuszkrém
2,5 dl csirkeleves
1 evőkanál étkezési keményítő
1 chili paprika
kevés chili pehely
só
bors
olaj/kókuszolaj
2 db kaffír lime levél (elhagyható)

Elkészítés:

A húst a mellcsont mentén két darabra vágjuk, majd a két darabot újabb kettőbe lapjában. Sózzuk, borsozzuk. Egy kevés olajon átpirítjuk a darabokat, nagyjából 5-7 perc alatt. Kapjon a hús egy kis színt, nem elég, ha csak kifehéredik. Ekkor kivesszük egy tányérra, a visszamaradt zsiradékon megdinszteljük az apróra vágott hagymát, megy bele a felkarikázott (kimagozott, de ez opcionális) chili, a kaffír lime levél és egy kevés chili pehely. Felöntjük a húslevessel, aztán a kókuszkrém is a serpenyőben landol, végül belefacsarjuk fél lime levét, végül alaposan kiforraljuk mindezt. Visszatesszük a lébe a húsokat, és addig pároljuk, míg át nem fő. Utolsó lépésként a keményítőt elkeverjük egy evőkanál vízzel, beleöntjük a serpenyőbe, még egy perc forralás, és már lehet is tálalni. Előtte azonban gazdagon megszórjuk az ételt az apróra vágott korianderrel. Rizzsel tálaljuk.

Aszalt paradicsomos, olívás ciabatta

Ó, kerestem egy fotót a régi laptopom lementett tartalmából, és régi relikviákra akadtam. Ez a ciabatta brutál jó lett, a szerkezetén is látszik, hogy nagyon ott van a szeren, itt van hozzá a recept is.

Hozzávalók:

25 dkg búzaliszt
10 dkg tönköly búzaliszt
50 ml olívaolaj
2,5 dl langyos víz
7 gr szárított élesztő
1,5 teáskanál só
10 dkg olajban eltett szárított paradicsom lecsöpögtetve, apróra vágva
5 dkg mag nélküli fekete olívabogyó összevágva

Elkészítés:

A hozzávalókat a paradicsom és az olajbogyó kivételével a kenyérsütő üstjébe tettem, másfél óra alatt a gép megdagasztotta és megkelesztette. Az utolsó keveréskor hozzáadtam a lecsöpögtetett, apróra vágott paradicsomot és szintén összevagdalt olívabogyót. 

Természetesen annak sincs semmi akadálya, hogy gép híján a hozzávalókból enkezünkkel készítsünk tésztát. Ekkor összeállítjuk a tésztát, alaposan kidagasztjuk, hogy sima, selymes végeredményt kapjunk, majd langyos helyiségben 40-60 perc alatt duplájára kelesztjük.

Kelesztés után nagyjából négyszögletes darabokat vágtam a megkelt tésztából, szám szerint hetet, amiket a sütőpapírral bélelt sütőlapon hagytam még 20 percig kelni. 180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütöttem.

Marokkói karfiolleves

Mi nagyon szeretjük a karfiolt, a magam részéről bármikor meg tudom enni. A kedvenc receptem belőle a karfiol ropogós. Bármikor, bármennyi jöhet belőle. Tuningoljuk fel a karfiol megszokott ízét egy kis afrikai fűszerezéssel, és máris kész a tüzes, melengető, őszi-téli leves. Szezonjában a karfiol nagyon olcsó, akár fagyasztani is érdemes belőle néhány perces blansírozás után.

Hozzávalók:
1 közepes fej karfiol
2 evőkanál olaj
1/2-1/2 teáskanál őrölt fahéj, római kömény, koriander
1 teáskanál harissza paszta
1 l zöldség alaplé
a tetejére pirított mandula pehely

 
Elkészítés:

Az olajon kevergetve pirítsuk egy percig a fűszereket és a harisszát, adjuk hozzá az apróra vágott karfiolt, öntsük fel az alaplével, és főzzük a levest, míg a karfiol meg nem puhul. Merülő mixerrel krémesítsük, majd tálaljuk a pirított mandulával.

Granola, az aktuális kedvenc

Nem most készítettem először granolát, van annak már vagy 3-4 éve is, de vagy nem sikerült túl ütősre, vagy tán kicsit túlpirítottam, szóval nem vonult be a családi repertoárba. A zabkását nagyon szeretjük, mindig van fagyasztott gyümölcs is hozzá a mélyhűtőben, hogy percek alatt elkészítsük, de a granolával való szerelembe eséshez Amerikába kellett mennem, ahol olyat kóstoltam, ami után szóba se jöhetett, hogy ne legyen része a mindennapjainknak ez a reggeli finomság.

És akkor álljon itt a granolám receptje, ami persze nem szentírás, én így készítem.

Hozzávalók:

5 dl apró szemű zabpehely

2 dl napraforgó

1 dl vörös chia mag

1 csésze zabkorpa

1 csésze dió

1 marék kesudió

1 evőkanál őrölt fahéj

1 teáskanál mézeskalács fűszer

0,5 dl olívaolaj

0,5 dl juharszirup

2 evőkanál méz

1 marék aszalt vörös áfonya

1 marék narancs ízesítésű áfonya (Amerikából persze, Trader Joe's termék, isteni)

Elkészítés:

A gabonákat és magvakat összekeverjük, megszórjuk a fűszerekkel, meglocsoljuk az olajjal és a sziruppal, mézzel, majd 170 fokos sütőben sütjük 10 percig. Ekkor alaposan átkeverjük, és még néhány percre visszatesszük a sütőbe. Ha megpirult és kihűlt, hozzákeverem az áfonyákat is, annak nem kell ugyanis sülnie, végül légmentesen záródó üvegben tartom felhasználásig.

Currys húsgombóc

A fiam egyik kedvence ez a húsgolyó, de a férjem is nagyon szereti. Annyi hátránya van a receptnek - legalábbis számomra hátrány -, hogy ott kell állni fölötte, mert a mártás arányaira figyelni kell, még a párolás alatt is, nehogy túl gyorsan illanjon el róla a folyadék esetleg. De megéri az odafigyelés, jó kis kaja ez!

A fotó az ősidőkben készült, nézzétek el nekem :)

Hozzávalók:
40 dkg darált hús
1 fej hagyma

1 db erőleves kocka
2 evőkanál prézli

1 csapott evőkanál currypor
1 tojás
só, bors, 
petrezselyemzöld
2 dl tejszín

1 evőkanál liszt
1,5-2 dl fehérbor

Elkészítés:
A darált húshoz hozzáadom az apróra! vágott hagymát, a prézlit, a tojást, sót, borsot, 2 evőkanál petrezselymet és apró gombócokat formázok belőle. Néhány evőkanál olajon pirosra sütöm őket, majd a gombócokat meghintem egy evőkanál liszttel, ugyanennyi curryvel, és jó magaviseletük elismeréseképpen egy szétmorzsolt erőleveskockával. Ezután felengedem másfél-másfél deci vízzel és fehérborral. Csendes tűzön 15-20 percig párolom a gombócokat, majd amikor úgy ítélem meg, hogy elkészültek, a mártás addigi sűrűségét figyelembe véve tejszínt öntök a cucchoz. Ne híguljon fel nagyon, de legyen benne bőven tejszín (úgy 2 deci...). Végül a petrezselymet adom hozzá, azzal már nem főzöm az ételt.

Párolt rizzsel tálalom.

Szilvás pite

A recept évről évre megjelent a New York Times-ban 1983 és 89 között, mígnem a szerkesztők besokalltak, és azt mondták, elég volt, nincs többször szilvás pite recept. Pedig ez volt a NYT egyik legnépszerűbb receptje. A szilva torta fanokat ez persze nem riasztja el, bár én magam soha meg nem ismerkedtem volna a sütivel, ha Tina Ujlaky, az amerikai Food&Wine Magazin gasztronómiai szerkesztője meg nem kínál vele New York-i lakásában. Óriási élmény volt vele megismerkedni, sajnos az idő kevés volt ahhoz, hogy eleget beszélgethessek vele, de azt volt alkalmam nézni két alkalommal is, hogyan főz a saját konyhájában, sőt, az a megtiszteltetés ért, hogy én főzhettem neki a saját konyhájában egy töltött paprikát.

No de térjünk vissza a szilvás pitéhez, amit Tina sütött, és ami önmagában egy egyszerű kevert sütemény, mégis van benne valami különlegesen jó. A textúrája például. Vagy az, hogy kiváló desszert egy vacsora után mondjuk fagylalttal tálalva, ám a maradék másnap a reggeli kávé mellé ütős élmény. Na meg az, hogy a szilva bármilyen gyümölcsre lecserélhető, én elsősorban barackkal, áfonyával tudom elképzelni.

Elkészíteni roppant egyszerű, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

2 dl cukor

1,25 dl lágy vaj

2,5 dl liszt

1 teáskanál sütőpor

egy csipet só

2 tojás

25 db szilva kimagozva, félbe vágva

őrölt fahéj

Elkészítés:

A cukrot a vajjal habosra keverjük, majd hozzáadjuk az összes többi alapanyagot. Akár hiszed, akár nem, gyakorlatilag ennyi az egész. Ez a tészta annyi lesz, hogy egy 20 centinél nagyobb formában fogja magát kényelmesen érezni, a kép tanúsága szerint az én 22x22 cm-es formám kicsi volt neki, jobb lett volna, ha alacsonyabb a süti.

A fél szilvákat vágott felükkel lefelé a tészta tetejére tesszük, meghintjük egy kevés cukorral és fahéjjal, majd 180 fokos sütőben 40-50 percig sütjük a sütit. Mindenképpen végezzünk tűpróbát, mielőtt kivesszük a sütőből.

Kecskesajtos, diós szőlő

Pompás előétel, de ha nem sajnáljuk az időt az elkészítésére, esti filmnézéskor is jó szolgálatot tesz így ősz táján. Keressünk minél nagyobb szemű szőlőt, hogy ne legyen annyira pepecs meló a kenegetés...

Hozzávalók:

nagyszemű szőlő (legjobb a mag nélküli fajta)

krémes kecskesajt

natúr krémsajt

só

bors

dió apróra vágva

Elkészítés:

A szőlőt megmossuk, szárazra töröljük. A kétféle sajtot összekeverjük, ha kell, ízesítjük sóval, és gondolatnyi borssal, majd egy kis pengéjű késsel szépen körbekenegetjük a szőlőszemeket a krémsajttal. Az apróra vágott-tört diót kicsi, mély tálkába öntjük, abba mártjuk a sajtos szőlőket. Kicsit rányomogatjuk a kezünkkel a diódarabokat, és tálra tesszük. Hűtőben tároljuk felhasználásig.

Ez a recept is hasonlóan isteni...

Tizedik születésnap

Nehéz elhinni, pedig igaz. Ma tíz éve, hogy blogolni kezdtem, tíz éve ápolgatom, töltögetem a tartalmakat, főzök magunknak, időnként nektek, hogy legyen új poszt, és be kell vallanom, minden percét élveztem. Ha a blogról kérdeznek, mindig elmondom, hogy annak idején azért kezdtem el írni, mert szerettem volna létrehozni egy receptgyűjteményt a lányomnak, aki akkortájt kezdett a saját lábára állni, de főzni még nem tudott, és azt akartam, hogy akkor is elérhesse a jól ismert családi recepteket, ha én éppen nem vagyok mellette. 

Ebből az elgondolásból fejlődött öt év alatt egy olyan gasztroblog, amelynek naponta 1000-1500 olvasója volt, öt év alatt túl volt az egymillió látogatáson, és ez óriási dolog volt a blog életében. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, másik szolgáltatónál blogolok - nem önszántamból, így alakult -, rengeteg új blog íródik, és az én nem trendi, nem hangos, nem fúziós, nem fine dining, nem terméktámogatott, nem reklámszagú blogom jócskán vesztett a népszerűségéből, látogatottságából. Vannak napok, amikor ez bánt, de általában mégis azt gondolom, hogy azok, akik hűségesen olvasnak, többet jelentenek nekem, mintha ezrek jönnének naponta, de amint tovább lépnek az oldalról, már a címét is elfelejtik. A címét, ami pedig olyan remekül, egy pillanat alatt pattant ki a fejemből, és amire azóta is kicsit büszke vagyok :)

És ha van még türelmetek a hosszú irományt végigolvasni, elmesélem, mi mindent kaptam a blogtól az elmúlt tíz évben. Először is sok nagyon kedves ismerőst, blogger társat, akikkel a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok. A blognak köszönhetem, hogy részt vehetek évente a Segítsüti jótékonysági akcióban, sőt, két éve már az akciókat lebonyolító alapítvány képviselője is vagyok, ami óriási felelősség, de remek munka. Blogolásom legnagyobb elismerésének azt tartom, hogy két évvel ezelőtt megkeresett a TV Paprika egyik vezetője, hogy lenne-e kedvem szakmai lektorként részt venni a csatorna munkájában, amire én könnyes szemmel és boldogan mondtam igent, azóta is számos tévésorozatot néztem át, javítgattam, hogy még jobb legyen, és nagy büszkeséggel hallgatom az adások végén, hogy "szakértő: Kandikó Éva". Írok gasztronómiai témájú cikkeket több online felületre, és mától a Ridikül Magazin Kóstoló rovatának is a gazdája vagyok. Nem, szakácskönyvem még nem jelent meg :) , és bár mindig mosolygok a kérdésen, amikor az olvasók azt kérdezik, hogy miért nem én főzök a tévében, meg miért nem én írok szakácskönyvet, az elmúlt tíz évre és a megtett útra visszatekintve már nem merném azt mondani, hogy ez lehetetlen. Mert lehetetlen nincs, csak tehetetlen, mondta volt mindig nagyanyám, és bár amikor ezt hallgattam tőle, csak a szemeimet forgattam, már tudom, mennyire igaza volt.

Nagyon köszönöm a kitartó figyelmét azoknak, akik tíz éve velem vannak, remélem, a következő tíz évben is fenn tudom tartani a megtisztelő érdeklődést.

Tönkölylisztes ciabatta

Csabatta. Nem cibatta, nem ciabatta (így, fonetikusan), hanem csabatta. És ezt elsősorban a Lipóti Pékség és a Lidl eladóinak üzenném meleg szeretettel.

A magam részéről nagyon kedvelem a ciabattát, tökéletesen alkalmas a reggeli szendvicsek alapjául. Négyszögletes formájával ideális alany mindenféle finomság befogadására. Tegnap este gondoskodnom kellett a hétfőn munkába menő férfiemberek szendvicseiről, a jól bevált gyökérkenyeremet érlelni már nem volt idő, ezért ehhez a ciabatta recepthez nyúltam.

Hozzávalók:

55 dkg tönkölybúza liszt

5 dkg fehérliszt

2-3 teáskanál só

1 evőkanál olívaolaj

7 gr szárított élesztő

0,5 l langyos víz
2 evőkanál burgonyapehely (elhagyható)

5 evőkanál különböző mag (szezámmag, lenmag és napraforgó volt most)

Elkészítés:

Az összes hozzávalót a robotgép üstjébe öntjük, alacsony sebességgel elkezdjük járatni a gépet (ellenkező esetben még a plafon is lisztes lesz), és 6-7 perc alatt gyönyörű, kicsit ragacsos tésztát dagasztunk. A dagasztás vége felé adjuk hozzá a magokat is. A teljes vízmennyiséget azonban ne adjuk hozzá az elején, figyeljük, kell-e mind, és menet közben adagoljuk a tésztához, ha szükséges.

A kidagasztott tészta tetejét szórjuk meg egy kevés liszttel, takarjuk le konyharuhával, és tegyük ki az augusztus végén is bőven 30 fokos erkélyre egy órácskára kelni.

Mivel a tészta még mindig kissé ragacsos, erősen lisztezett deszkára húzzuk, kicsit átmozgatjuk, hogy a levegő nagy része távozzon belőle, majd egyforma darabokra vágjuk a tésztát (6-7 darab simán kijön ennyi tésztából), lisztes kézzel megformázzuk. Először téglalappá lapogatjuk a kiszakított tésztát, majd a hosszanti oldala mentén felcsavarjuk, a végeket kicsit alátűrjük, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a ciabattákat. Még 30-40 percig hagyjuk kelni, végül 190 fokos sütőben készre sütjük. Mindig meg szoktam kopogtatni a kenyérfélék alját, ha szépen kongó hangot ad, akkor átsült.