2011. július 11., hétfő

Nyaralás

Igazából szerintem senkit nem érdekel úgy igazán a mások nyaralása. Nem, hiába is mondod, hogy de igen, téged igen... persze, talán egy bizonyos mértékig. Azt hiszem, hogy én ezt a bizonyos mértéket nem fogom figyelembe venni, leírom a nyaralás történetének azon részét, ami más számára is hasznos lehet.

Most jártam először Görögországban, ha egy szigetet egyáltalán lehet bármilyen -országnak is nevezni. Szerintem Santorini nem Görögország, hanem csak úgy Santorini. Egy fantasztikus sziget az Égei-tengerben, amiről álmodozom már egy ideje, talán úgy négy éve lehet, hogy barátok küldtek onnan képeslapot, és én első látásra beleszerettem a helybe. Érdekes módon a képeslapok fotói meglehetős egyezést mutatnak a valósággal. Magára Görögországra 30 éve várok, és nagyon remélem, hogy megismerhetem még más részeit is. (Vágyom például Rodoszra...)

Két hetet töltöttem a szigeten, és azt mondanám, hogy a látnivalókat egy hét alatt kényelmesen meg lehet nézni, tekintve, hogy Santorinit mindössze 13 település alkotja. De ahhoz, hogy a tengert is élvezhessük, megkóstolhassuk sok taverna kínálatát, végigehessük a tradicionális fogásokat, bizony, kellett a két hét. Azt már csak halkan merem megjegyezi, hogy néhány napot még gond nélkül rá tudtam volna húzni... Ettem sok helyen, sok félét, kivétel nélkül minden ízlett - ami nem, arról is tudtam, hogy alapjában jó kaja, csak inkább olyankor kellett volna ennem, amikor éhes is vagyok... A programok között szerepelt egy luxus vacsora is, ami az egyik legnagyobb élmény volt, nem feltétlenül a fogások miatt - bér akadt köztük zseniális -, hanem a hely és a látvány miatt. De erről szép sorban...

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése